Atomerőmű, 1995 (18. évfolyam, 9-10. szám)
1995-09-01 / 9. szám
6. oldal Atomerőmű 1995. szeptember Az Mti Jelenti Lefejezett, megkötözött orosz erőművesek Három orosz lefejezett hullájára bukkantak Rogunban, Tádzsikisztán fővárosától, Dusanbétől száz kilométerre - jelentette az ITAR-TASZSZ orosz hírügynökség. Mindhármuknak a keze össze volt kötözve. A tádzsik minisztérium tájékoztatása szerint a három áldozat egyike a roguni villamoserőmű igazgatója, a másik a lánya, a harmadik pedig az erőmű egyik alkalmazottja. Karbantartás után indul a bohumicei reaktor Szlovákiában augusztus 23-án éjjel ismételten üzembehelyezték az apátszentmihályi (Jaslavské Bohumice) atomerőmű 3. blokkját - jelenti az MTI pozsonyi forrásra hivatkozva amelyet két hónappal ezelőtt karbantartás miatt állítottak le. A karbantartási munkálatokat minden blokkon négyévente végzik az atomerőmű, az állami felügyelet és a blokkok hűtőrészét gyártó Siemens cég szakemberei. Az atomenergetikai állami felügyelet szerint az összes műszer és berendezés alkalmas a további üzemeltetésre. A kedvező tapasztalatok alapján a Siemens cég az apátszentmihályi szakembereket felkérte, hogy segítsenek a Paksi Atomerőmű és a finnországi Loviisa-i erőmű ellenőrzése és karbantartása során. A felkérés alapján augusztus 24-én együttműködési szerződés született a Paksi Atomerőmű és a szlovákiai erőmű vezetése között. Tiltakozás a francia atomrobbantások ellen Az izraeli rendőrség 1995. augusztus 27-én őrizetbe vett tíz személyt, akik a tel-avivi francia és kínai nagykövetség épületéhez láncolták magukat, hogy így tiltakozzanak az atomrobbantások felújítása ellen - közölte a helyi rendőrségre hivatkozva az MTI. Mint a Reuter emlékeztet rá, Kína augusztus 17-én hajtott végre kísérleti atomrobbantást, míg Párizs a tervek szerint szeptemberben újítja fel kísérleteit egy dél-csendes-óceáni korallzátonynál. Magyar privatizáció, brit érdeklődés ígéretes a brit érdeklődés a magyar energiaipari privatizáció iránt, gondokat okoz azonban, hogy a paksi atomerőmű integráns része a hazai villamosipari vállalati rendszernek - mondták brit szakértők az MTI londoni tudósítójának. A brit energiaipar óriásaihoz közelálló források szerint a National Grid, az angol elektromos áramelosztó rendszer nemrégiben privatizált működtetője komoly partner lehet a magyar magasfeszültségű hálózat üzemeltetésében. Nem engedheti meg azonban magának, hogy olyan rendszer kerüljön a birtokába, amelynek része egy nukleáris erőmű, mert ezt - úgymond - saját részvényeinek árfolyama szenvedheti meg súlyos mértékben. A nyilatkozó brit szakemberek szerint ugyanez a probléma más angol cégeket is távol tartott az MVM Rt. privatizációjától. A Southern Electricity nevű áramszolgáltató állítólag a napokban döntött így, de más források úgy tudják, hogy több német és egy finn cég is felhagyott részvételi terveivel. A National Grid egyébként már az év elején, külön levélben jelezte Pál László akkori ipari és kereskedelmi miniszternek, hogy kész szakértői segítséget nyújtani a hazai ágazat magánosításához. Az MTI londoni értesülése szerint szeptemberben a brit fővárosba várják Suchman Tamás privatizációs minisztert. Teller Ede atomtudós Kolozsvár díszpolgára A bánsági Lúgosról származó amerikai magyar tudós, a hidrogénbomba atyjaként emlegetett Teller Ede szeptember közepén szülőföldjére látogat, felkeresni szülei relikviáit. Romániai látogatása alkalmával a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem szenátusa határozatának értelmében szeptember 10-én az intézmény díszdoktorává avatják a neves fizikust, s egyúttal megkapja a Kolozsvár díszpolgára címet is. Bojkottra szólít fel a Levegő Munkacsoport Lukács András, a Levegő Munkacsoport országos titkára a szervezet alábbi, augusztus 26-án elfogadott határozatának közlését kérte az Országos Sajtószolgálattól: „A Greenpeace kezdeményezésére válaszolva a Levegő Munkacsoport az ülésen úgy határozott, felszólítja a hazai lakosságot, vállalkozókat és intézményeket, hogy bojkottálják azoknak a francia vállalatoknak a termékeit és szolgáltatásait, amelyek részt vesznek a francia atomkísérletekben. Ezek a cégek a következők: ACB, GEC Alsthom, Bouygues, Bull, Dumez, CGEE, Filotex, Schulumberger, Intertechniques, Les Gables de Lyon, Sodem, Spie- Batignolles, Schneider SA, STM1, Thomson Sa.” Dozimetriai konferencia A szilárdtest-dozimetriai konferencia 3 évenként kerül megrendezésre, a szakterület legrangosabb nemzetközi találkozója, ahol a szakemberek e tudományterület állásáról, a legújabb kutatási és alkalmazási eredményekről számolnak be. A legutóbbi 1992-es washingtoni találkozón all. konferencia rendezési jogát 1995. júliusára - részben e szakterület hazai kutatási eredményeinek elismeréseként - hazánk, közelebbről az MTA Izotópkutató Intézete Az oldalt összeállította és szerkesztette: Rákosi Gusztáv kapta meg. A szilárdtest-dozimetria általános tárgyköre igen összetett: az ionizáló sugárzások mértéke élőre, élettelen tárgyra gyakorolt hatása a röntgensugárzás és a radioaktivitás felfedezése óta (1895, 1896) intenzív kutatások tárgya, ezek eredményei a modern technikába szervesen beépült alkalmazások lettek, de igazi jelentőséget a nukleáris energia alkalmazásának évtizedei alatt nyert, elsősorban az atomenergia békés alkalmazásai kapcsán. A környezeti sugárzási szint folyamatos ellenőrzése nukleáris létesítmények környezetében és az atomreaktorok környezetében .a dolgozókat ért sugárzás mértékének meghatározása is fontos. A konferencián többször is kiemelték, hogy a Paksi Atomerőműben, Hirosima után 50 évvel az atom-lobby mozgósít Hirosima és Nagaszaki 50. évfordulója nemcsak négyszáz energetikai atomerőművet talált Földünkön, hanem atomfegyverek tízezreit a szárazföldeken és tengereken, valamint olyan fanatikus ragaszkodást az atomarzenálhoz, amilyent a hidegháborús korszak csak a kezdet kezdetén mutatott. Senkinek nem ment el az étvágya az atomfegyverkezéstől - sokaknak megjött s a kétpólusú világ letűnte után is megmaradt mind a megelőző első, mind a megtorló második atomcsapás koncepciója. Az „ötök” az atomsorompószerződés hatályának határidőhöz nem kötött meghosszabbításával megőrizni vélték monopóliumukat, s úgy számolnak, hogy ha világszerte tilos lesz az atomrobbantás, igen valószínűtlen új teljesértékű atomhatalmak megjelenése. Az 1963-as moszkvai atomcsend-szerződés minden erénye ellenére bizalmatlanságból lett részleges. A Nyugat azt mondta, hogy mivel a föld alatti robbantásokat nem tudja maradéktalanul ellenőrizni, s a Szovjetuniót nem tudná ilyen szerződésszegésen tetten érni, inkább maradjanak ki a tilalomból a földalatti robbantások, ha azok mellékhatásai nem terjednek túl a nemzeti határokon. Moszkva azzal vádolta a Nyugatot, hogy nem képes lemondani az atomstratégiáról, az atomkísérletekről, ezért ellenőrzési nehézségekre hivatkozva biztosítja magának legalább a föld alatti kísérletek folytatásának és ezzel az atomfegyver tökéletesítésének lehetőségét. Utolsó légköri atomfegyverkísérletét Nagy-Britannia 1958. szeptember 23-án, a Szovjetunió 1962. december 25-én, az Egyesült Államok 1963. június 9-én, Franciaország 1974. szeptember 15-én, Kína 1980. október 16-án végezte. Jóllehet Franciaország és Kína nem csatlakozott az 1963-as részleges atomcsend-szerződéshez, nemzetközi nyomásra egyoldalúan beszüntették légköri atomkísérleteiket. Meg kell mondani, hogy a föld alatti robbantásokra való áttérés százezredére csökkentette a kísérletek radioaktív következményeit. A teljes atomcsend tematikája mindenekelőtt az általános atomleszerelés, az atomfegyverektől mentes világ kérdéskörével függ össze. Teller Ede ez év tavaszán úgy nyilatkozott a magyar sajtónak, hogy ha a mostani atomhatalmak teljesen leszerelnék arzenáljukat, a veszély csak nőne, mások ugyanis azonnal megcsinálnák a maguk nukleáris fegyverét. Az egyszer már megszerzett tudást nem lehet meg nem történtté tenni. „Atomfegyver azért kell, mert már van, és nem lehet úgy tenni, mintha nem lenne... Nincs még egy olyan fegyver a történelemben, amelyet ilyen keveset vetettek be, mégis megnyertek vele - világháború nélkül - egy öt évtizedes konfrontációt.” Mahmut Garejev hadseregtábornok, aki a szovjet hadsereg vezérkari főnökének helyettese volt, jelenleg pedig az orosz Hadtudományi Akadémia főnöke, a szovjet mentalitást félrevetve azt vallja, hogy az atomfegyver az agresszió megelőzésének egyelőre legolcsóbb és legmegbízhatóbb eszköze. Hozzáteszi, hogy a nukleáris visszarettentés hatékonyságának záloga a válaszcsapás megbízhatósága, következésképpen a felek egyike sem fosztható meg a nukleáris válaszcsapás lehetőségétől. Akadt az elmúlt hónapokban olyan jubileumi filozofálgatás, hogy atomfegyver birtokában hátha Hitlert is el lehetett volna rettenteni az agresszióitól, meg lehetett volna előzni a második világháborút. Logikus, hogy az atomcsend helytelenítői elvetik vagy bírálják az atomleszerelést. Szerintük a radikális csökkentések is csak az elavult, célszerűtlen, gazdaságtalan, egyszóval csökkent értékű atomfegyverektől való megszabadulást célozzák. „Csökkentés az egyik irányban, kompenzálás a másik irányban”, „elvonul a színpadról az atomháborús főszerelő, jön a másik oldalról a gázháborús” - mondják, hozzátéve, hogy az atomfegyver immár a piacgazdaság tárgya lett, vagy hogy az atomhatalmak költségvetéséből a katonai kiadások 80 százalékát méltánytalanul viszik el a hagyományos haderők és fegyverek. Emlékeztetnek rá, hogy az amerikai Pershing-2-esekből az 1987-es szovjet amerikai szerződés alapján kiszerelt atom-robbanótöltetek Los Alamosból atombombákként tértek vissza Európába. De Gaulle 1968-ban kijelentette: „Atombomba nélkül egyetlen állam sem tarthatja magát függetlennek.” Ez a vélekedés ragályos minden ENSZ-határozat, minden nemzetközi jogi tilalomfa ellenére. A másként gondolkodók joggal teszik fel a kérdést: az atomfegyver birtoklása nem önmagában terrorizmus? Nem fonák dolog-e, hogy az atomhatalmak atomfegyvereiken alapuló biztonsági garanciákat nyújtanak az atomfegyverrel nem rendelkező országoknak, amelyeket örökre kirekesztenek az „atomklubból”? Az atomkísérletek eddig jól szolgálták az atomfegyverek korszerűsítését, új nukleáris eszközök létrehozásával kapcsolatban a kutatási-fejlesztési munkálatokat, a fegyverek hatékonyságának és megbízhatóságának, a „garantált teljes megsemmisítési képességnek” az ellenőrzését. A kísérletek folytatása az atomfegyverek, a legbarbárabb tömegpusztító fegyverek törvényességének látszatát erősítheti, a miniatürizált, kis hatóerejű atomfegyverek kipróbálása valósággal az atomterrorizmus szükségleteit segíti kielégíteni. Kimondatlanul is ott van a háttérben a tudósok felelősségének kérdése. Atomfizikusok között még ma is gyakori az olyan érvelés, mint: „Azért dolgozunk az atomfegyveren, hogy soha ne kerüljön alkalmazásra.” A nukleáris fegyverek megalkotói annyira valószínűtlennek tartják ezeknek az eszközöknek a tényleges bevetését, hogy ez a munka egyáltalán nem okoz nekik álmatlan éjszakákat, lelkiismeret-furdalást azért, amit csinálnak. Még azok is, akik számítógépekkel modellezik a nukleáris világégések különböző változatait, tisztán technikai feladatot látnak ebben, aminek kevés köze van egy esetleges atomháborúhoz. Sőt, a szovjet utódállamokban előrevetítik, hogy a teljes atomcsend, mint általában a leszerelési, fegyverzetkorlátozási intézkedések, kikényszeríti sok tudós és műszaki szakember kivándorlását, esetleg komoly atomambíciókat dédelgető „küszöbállamokba”. Nyugati kollégáik azt sugallják nekik, hogy közös atomkísérletekkel, atomprogramokkal kellene emelni az orosz atomfizikusok kereseti lehetőségeit, életszínvonalát, ez a megoldás a Nyugatnak is olcsóbb lenne. Egy neves amerikai kutató írta még 1990 elején a The Progressive hasábjain: „Ha Gorbacsov még néhány évig hatalmon marad, és folytatja jelenlegi irányvonalát, az atomfegyver-laboratóriumok kihalásra kárhoztatott őslényekké válnak egy megváltozott világban.” (MTI-Panoráma) Atomcsend(?) Húsz hónapja tárgyal Genfben a Leszerelési Bizottság a teljes atomcsendről, a kedvezően fogadott ausztrál javaslat megfogalmazása szerint az atomfegyver-kísérletek és minden egyéb nukleáris robbantás átfogó tilalmáról. Az őt „deklarált” atomhatalom közül három — az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország - kész 1996 után elfogadni a nukleáris robbantások tilalmát. Az Egyesült Államok, bizonyos nukleáris eszközeinek működésképtelenné válása esetére szeretné a maga számára biztosítani a szerződés felmondásának lehetőségét, „legfőbb nemzeti érdekekre” való hivatkozással. Franciaország Kínával egyetemben sürgős, zárás előtti „nyereségbiztosító” kísérletsorozaton fáradozik. Oroszország szívesen folytatna minimális hatóerejű nukleáris kísérleteket, míg Kína a polgári rendeltetésű atomrobbantások betiltását szeretné elkerülni. a radioizotópokat, sugárzó berendezéseket felhasználó hazai intézményekben, egészségügyi szolgáltatásban alapvető a foglalkozásszerűen sugárártalomnak kitett dolgozók megbízható, érzékeny, gyors vizsgálatát korszerű szilárdtest-dozimetriával lehet megoldani. Fontos szerepe lehet baleseti besugárzásoknál a személyeket ért dózis utólagos meghatározásának, erre ugyancsak a szilárdtest-dozimetriai módszerek a legalkalmasabbak, ezekről is beszámoltak a rendezvény szakelőadói. Nagy a jelentősége a környezeti háttérsugárzás szintjének pontos ismeretének. Egyrészt a természetes háttérsugárzás mértéke nagyon eltérő, helyenként egészségvédő intézkedést kívánó mértékű lehet (pl. az ajkai pernyét felhasználó építőanyagok felhasználásával épült házaknál vagy természeti okok miatti magas radonszint, mint pl. Mátrádé - recske esetében). A hazai megbízható radontérkép, a szükséges megelőző és elhárító technikák - ezeknek szerves részét képezik a szilárdtestdozimetriai módszerek - alapvetően az egészségesebb életfeltételek megvalósítását szolgálják. A sokoldalú és gyors dozimetriai technikák jelentős élet- és vagyonvédelmi célokat szolgálnak esetleges baleseteknél is - emelték ki a hazai tudományos konferenciák sorából is kiemelkedő, az energetikai szakemberek figyelmére is méltó esemény sajtótájékoztatóján. L. T. Iráni biobomba orosz segítséggel Irán rohamléptekkel halad a biológiai fegyver kifejlesztése felé, mégpedig hathatós orosz segítséggel - írja a The Sunday Times. A vezető brit lap nyugati hírszerzési forrásokra hivatkozó cikkéből kiderül: az iszlám állam a fejlesztési program révén máris olyan hadikapacitás birtokába jutott, hogy kérdésessé vált a Közel- Kelet eddigi katonai egyensúlya. Az iráni bakteriológiai fegyverkutatások középpontjában új pestistörzsek és egyéb olyan kórokozók kifejlesztése áll, amelyek bevetése a hadszíntéri atomfegyverek hatásának megfelelő katasztrófát okozhat - olvasható a The Sunday Times értesülésében. A brit lap véleménye szerint mindez különösen Teherán és a nemzetközi terrorizmus kapcsolatainak ismeretében tűnik riasztó fejleménynek. Az iráni hadvezetés már tíz éve dolgozik a titkos biofegyverprogramon, két éve azonban élvonalbeli orosz szakemberek is bekapcsolódtak a munkálatokba, és a fejlesztés sikereiről mostanában szerzett tudomást a nyugati felderítés hálózata. A brit lapban idézett hírszerzési illetékesek egyike szerint a teheráni rezsim „igen jó munkát végzett az orosz szakértők megkörnyékezésével: a legjobbakat sikerült összetoboroznia”. A nyugati felderítő szolgálatok nem bizonyosak abban, hogy az orosz részvétel az ördögi programban Moszkva hivatalos támogatásával történik-e. Lehetséges, hogy az orosz hadsereg mindenre elszánt elemei saját szakállukra cselekszenek, sőt, az is elképzelhető, hogy az orosz szervezett bűnözés közvetíti ki a Teherán által felbérelt tudósokat — idéz hírszerzési véleményeket a The Sunday Times. Csak annyi vehető biztosra, hogy az oroszok bekapcsolódása óta a fejlesztés hétmérföldes léptekkel halad előre - mondta a brit lapnak az egyik megszólaltatott nyugati szakértő, aki szerint ezzel Irán sok-sok évnyi kutatást takarított meg, s szinte az alapoktól jutott el egyetlen ugrással a termelés küszöbéig. Washington, miután Oroszországot sikertelenül próbálta rászorítani a biofegyverprogram feladására, most lázasan kutatja, miképp kényszerítheti Iránt a fejlesztés leállítására. A teheráni rezsimet körülvevő elszigeteltség fala azonban olyan vastag, hogy vajmi kevés az esélye bármilyen külső ráhatás sikerének - írja a The Sunday Times elemzése.
