Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1994-10-01 / 10. szám
8 ATOMERŐMŰ 1994. október A néma szirénák hátteréről Dr. Rónaky Józseffel, részvénytársaságunk balesetelhárítási szervezetének vezetőjével Bacs Judit készített interjút. — Rónaky úr! Mi a szerepük a polgári védelmi szirénáknak? — Az ország minden településére a polgári védelem keretében légvédelmi riasztás céljára szolgáló szirénákat telepítettek. Amikor az erőmű felépült, elhatározták, hogy a Paksi Atomerőmű 30 km-es körzetében telepített szirénákat - 1987-88-ban - összekapcsolják egy hangfrekvenciás központi vezérlő rendszerrel. A rendszer vezérlő központja az indítópulttal és a hozzá kapcsolt számítógéppel az atomerőmű egyik épületében, az úgynevezett védett vezetési ponton van. Ide kapcsolódik a kétcsatornás távközlési vonalakon a DÉDÁSZ Rt. és a DÉMÁSZ Rt. 10 db 20 kV-os alállomása. Ezekre az alállomásokra jutnak el táviratilag a hangfrekvenciás sziréna vezérlőparancsai és azokról a dekódolást követően, Tolna megyében 128, Fejér megyében 6, Bács-Kiskun megyében 49 szirénát vezérelnek hangfrekvencián, a hálózati vezérléshez hasonlóan. — Kik üzemeltetik az alállomásokat? — Az 1988-ban kötött üzemviteli megállapodás értelmében - melyet a Polgári Védelem Országos Parancs-Dr. Rónaky József noksága, az OVIT, az akkori PAV és két áramszolgáltató: a DÉMÁSZ és a DÉDÁSZ kötöttek, megosztották a tulajdoni határokat, így az üzemeltetési feladatokat is. — Hogyan oszlanak meg a tulajdonosi és egyben az üzemeltetésért, karbantartásért, ellenőrzésért való felelősségek? — A PA Rt. tulajdona a központi vezérlő, a betápokkal és az indító pultokkal. A vezérlő alközpontok közül Solt, Kiskőrös, Kalocsa és Baja üzemeltetését, az átviteli utakkal, az adóval és a csatolt berendezésekkel együtt a DÉMÁSZ végzi, míg Dunaújváros, Sárbogárd, Tamási, Paks, Szekszárd, Bonyhád alállomásait és berendezéseit a DÉDÁSZ üzemelteti.r Az érintett települések 6 régióban helyezkednek el, ezek a régiók külön-külön és együtt is riaszthatok. — Kik rendelhetik el a rendszer „éles" próbáját? — A rendszer 1988 óta üzemel. Kezdetben nem engedélyeztek éles próbákat. A rendszer működtetését a Nukleárisbaleset-elhárítási Kormánybizottság, a területileg ületékes köztársasági megbízott és a PA Rt. balesetelhárítási szervezet vezetője rendelheti el. — Milyen tapasztalattal záródtak az eddigi próbák? — A 6. régió köztársasági megbízottja először 1992-ben rendelte el a rendszer éles próbáját, ami kudarccal végződött. Akkor döntöttek a rendszeres karbantartásról és félévenkénti éles próbák megtartásáról, amelyek eddig 95 % feletti működési eredménnyel végződtek. — Milyen hibák fordultak eddig elő? — Volt több fals indítás a rendszeren. 1992 novemberében egy alállomáson elkövetett hiba folytán a szirénák egy része indokolatlanul megszólalt. Idén március 7-én pedig a vezetési ponton kiadott téves parancs a teljes rendszert megszólaltatta. De sok gondot jelentett a szirénák gyakori beragadása is. A próbák és a téves riasztások tapasztalatai azt mutatják, hogy a rendszert mind műszaki, mind szervezési szempontból felül kellene vizsgálni és a korszerűsítés is időszerű. — A mai kor technikai színvonalán milyen rendszert tartana korszerűnek? — Egy korszerű és hatékony lakossági riasztó rendszertől ma azt lehetne elvárni, hogy a riasztó jelzések mellett szöveges közlemények leadására is képes legyen. Ne merülhessen fel illetéktelen és téves indítás lehetősége. A számítógépes vezérlés öntesztelésre alkalmas legyen, a vezérlő és az akusztikus végpontokon egyaránt. Tudja megjeleníteni a státusz információt a központban, aztán a kiadott parancs vételét, kiadását és végrehajtását is jelezze a konzolon. Rádiós vezérléssel és biztonsági betáppal rendelkezzen a teljes rendszer. Alkalmas legyen egyedi és csoportos indításra, mind hangos, mind morgó próba lehetőségével, csatlakoztatható legyen az országos rendszerhez. Fontos eleme a hatékonysága, karbantarthatósága. Célszerű lenne a rendszer integrálása egy korszerű balesetelhárítási rendszerbe, vagy a sziréna állomások alkalmassá tétele például sugárzásmérésre, meteorológiai mérésekre. — Az elmondott korszerű követelmények tükrében hogyan értékelhető a jelenlegi rendszer? — A jelenlegi rendszer csak sziréna jelzések kiadására képes, közleményt csak a médián keresztül lehet eljuttatni a lakossághoz. Ezenkívül a rendszer állapota csak korlátozottan ellenőrizhető. A kiadott parancsokról visszajelzés csak az alállomásokról érkezik, a szirénák működéséről, esetleges beragadásáról csak a helyszínen lehet meggyőződni. Bár a rendszer számítógéppel vezérelt, mégis csak korlátozott ellenőrzést és vezérlést tesz lehetővé. Az egyirányú kommunikáció és a rendszer hierarchia miatt csak teljes vagy csoportos indítás végezhető, egyedi indításra nincs lehetőség. A mechanikus szirénáknak, az alkalmazott vevőkészülékeknek és a dallamvezérlőknek nagy a karbantartási igénye és még emellett sem nagy a megbízhatóságuk. A beragadt szirénák leállítása csak a helyszínről végezhető. És hát a rendszer egyedi jellege, vezérlési sajátosságai és az egyirányú kommunikáció miatt nem csatlakoztatható egy kiépítendő országos rendszerhez és helyi balesetelhárítási rendszerhez sem. Hiába kap szünetmentes betápot a hangfrekvenciás központ vezérlője, ha a rendszer többi elemének működése a hálózati feszültség meglététől függ. A karbantartások, a próbák idő és munkaigényesek, hisz a településeken minden sziréna mellé kell valakit állítani, aki figyeli, hogy megszólal-e. — Mi volt a probléma a szeptember 26-i riasztási próbánál? — A lakosság tájékoztatását a polgári védelem szervezte meg. A központból adták ki dr. Bögner Miklós köztársasági megbízott helyszíni utasítására 13 órakor a katasztrófa jelzést, majd 13 óra 10 perckor a riasztás vége jelzést. A központba mind a tíz alállomásról visszajött a nyugtázás. 10 alállomásból 9 hibátlanul működött, a szekszárdi alállomás adóberendezése meghibásodott és nem küldte tovább az ellátási körzetébe tartozó szirénáknak a parancsot. A szirénapróba végeredménye az volt, hogy Bács-Kiskun megyében és Fejér megyében 100 %-os volt a működés, viszont Tolna megye 128 szirénájából csak 84 működött, 44 nem szólalt meg. Ebből 41 a szekszárdi alállomáshoz tartozott. — Mik a további elképzelések? — Fejleszthető a jelenlegi rendszer korszerűbb vevő és dallamvezérlő készülékekkel, a szirénák modernebbre való lecserélésével. De ez a megoldás csak néhány meglévő problémát oldana meg, fennmaradna a bonyolult, költséges fenntartási mód. Lehetőség lenne egy referenciákkal bíró - ma már kapható - rendszer kiépítésére is, ami az öszszes támasztott korszerű követelménynek megfelelne. — Úgy gondolom, nem magyar berendezésről van szól? — Valóban. Egy német cég dániai leányvállalata teljes lakossági riasztó rendszert ajánl. A rendszer lelke egy moduláris hangágyú rendszer, amely sziréna jelek és digitálisan rögzített jelek, de élő beszéd közvetítésére is alkalmas. A vezérlést a PA Rt. tervezett rádió hálózatán keresztül is meg lehetne valósítani. A rendszer segédátjátszó telepítésével beszórná a 30 km sugarú kört és fokozatosan is kiépíthető. A rendszer a NATO szabályok szerint készül és az ISO 9001 szerint minőségbiztosított. Az egyes egységek élettartama 20 évre garantált. Igaz, hogy nagyon költséges lenne a kiépítése, de számos mód jöhetne szóba a rendszer-bővítés fedezésére. Költségcsökkentő lehet pl. a saját rádióhálózat alkalmazása és az országos polgári védelmi rendszerhez való csatlakozás. MIS helyett CIS Útkeresés változatos eszköztárral A FEIEA kongresszus után Mint arról már beszámoltunk, az „Atomerőmű" újság is részt vehetett a 13 tagországot tömörítő Európai Üzemi Lapok Nemzetközi Szövetsége, a FEIEA Crans-Montanaban Svájc rendezett 16. kongresszusán, a kiállított legjobb lapok egyikeként. Az üzemi lap Nemzetközi Nagydíjat kapott, amelyről tudósított a Magyar Rádió (IX. 16.), a Tolnai Népújság (IX. 22.) és néhány iparági üzemi lap, valamint a DUNAFERR is. A kongresszuson megjelent mintegy 180 résztvevő, ez alkalommal arra kereste a választ, hogy milyen irányt vesz a cégek belső kommunikációs rendszere 2000-re, melyek az igényelt legfontosabb célok, feltételek és eszközök. Akkor, amikor - Európában folyamatos és gyors fejlődést feltételezve - új kihívásokkal kell szembenézni: a magas adók, az éleződő piaci verseny, új termékek, piacok, szolgáltatások bevezetése egyfelől, folyamatos költségcsökkentési törekvések, s a vállalkozás rizikójának csökkentése a serpenyő másik oldalán. A sok értékes gondolat, a jól hasznosítható információk és módszerek közös lényege az volt: az igazi sikerekhez a menedzserek és a beosztottak közötti információs küszöböket kell feloldani, meg kell tudni a vezetésnek hallani a munkavállalók hangját, s fejleszteni a kölcsönös kommunikációt, hogy a szervezet teljesítménye a leghatékonyabb lehessen. Amihez, a humánus bánásmód mellett, a belső információ áramlás, pontosabban a kommunikáció kiteljesítésén keresztül vezet csak út. De ehhez igazodóan át kell alakítani a vállalati szervezetet, gondoskodni kell a megfelelő képzésekről és technikai eszközökről. Természetesen ez több időt és anyagi ráfordítást követel, új vállalati stratégiát is. Az élenjáró cégek a MIS-t (Manager Informatig System), azaz a vezetői információs rendszert már meg is haladták, miután kialakulóban van náluk a szervezet egészére kiterjedő CIS (Corporate Informating System), „pusztán" annak felismerése miatt, hogy belső kooperáció nem létezhet informálás nélkül.' A kongresszusi tapasztalatcsere, a helyszínen szerzett benyomások, új ötletek szándékunk szerint rövidesen talán a MÓL Hírlap hasábjain is megjelenthetnek. Majd meglátják!- Buda-Fábián -Szellemileg gazdagodni Az Európai Üzemi Lapok Nemzetközi Szövetsége (FEIEA) Kongresszusa alkalmat adott arra, hogy ellenőrizhessük és továbbfejleszthessük ismereteinket az információáramlás, a kommunikáció területén. Á vendéglátó svájciak a résztvevő országok - köztük Németország, Égyesült Királyság, Belgium, Spanyolország, Svájc - legjobbnak ítélt munkahelyi lapjait kitüntetett helyen és módon állították ki. Á kongresszuson lehetőség nyílt, a szerkesztők és kiadóik segítségével betekinteni az újságkészítés kulisszatitkaiba is. Előre megkapott program alapján kisebb csoportokban folyt az eszmecsere a kommunikáció számos formájáról, a cégen belüli és kívüli információ cseréről és arról, milyen eszközökkel nyerje meg a menedzsment a beosztottakat. A workshop-ok közötti egyik szünetben Cristian Fessardot, a FEIEA elnökét kérdeztem. — Elnök úr! A kongresszus sokoldalúan tárgyalja a cégen belüli információáramlást, a főnökök és beosztottak közötti kommunikációt. Valóban mikor érzi jól magát a beosztott a munkahelyén? — Fontos, hogy a vezetők semmit ne titkoljanak el a beosztottak elől... Á céget érintő minden olyan információt továbbítani kell, ami fontos a gazdaságos működés érdekében. A dolgozó fontosnak, hovatovább nélkülözhetetlennek fogja magát érezni a hierarchiában, ő lesz a vállalat nagykövete. Bízom benne, hogy a jövő században a decentralizáltság lesz a jellemző, aminek a hiánya ma még sok probléma gyökere. — Az Önök szervezete segítette a magyarországi Szakújságírók Szervezetét, hogy tagjai sorába kerülhessen. Minek köszönhető ez a kitüntetett figyelem? — Szövetségünk feladata, hogy a jövő Európáját építse. Munkánkat nem tudjuk elképzelni a kelet-európai országok részvétele, illetve közreműködése nélkül. Ezidáig csak a magyarországi egyesület tartozik tagjaink sorába, de reméljük hamarosan sikerül más országoknak is csatlakoznia. A mostani kongreszszuson Szlovénia máris részt vett, igaz még csak megfigyelőként. F.E. Negyven éves aCERN Szeptember 29-én volt négy évtizede annak, hogy megalakult Genfben a CERN, a nukleáris alapkutatásokat folytató európai szervezet. Ebből az alkalomból nyitották meg a városnyi területen fekvő intézet kapuit, s a több száz helyszínen zajló szakmai, tudományos, művészeti és szórakoztató programokat mintegy 30 ezer vendég látogatta meg. A természettudományi kutatás e fellegvárát jelenleg 22 tagállam jegyzi. Hazánk 1992 óta tagja a CERN-nek. Közel 3000 szakember, köztük számos Nobel-díjas tudós, kutatja itt az anyag legbelső szerkezetét, tekintve be az elektronok és a protonok mélyrétegeibe. Kalauzunk, a magyar Cellár Sándor fizikus arról tájékoztatta a magyar újságíró delegációt, hogy a CERN úgynevezett LEP-je (Large Electron Positron) a világ legnagyobb részecske gyorsítója, és nem kevesebbre képes, mint 1 másodperc alatt 90 ezer proton-neutron ütköztetésére, s olyan energia felszabadítására, mint ami a Bing Bang, azaz az a világegyetem keletkezésekor, az ősrobbanás első másodpercében létrejöhetett. A folyamat - mint magyarázta - a 28 km-es ciklotron 5 cm-es átmérőjű vákuum gyűrűjében játszódik le. A részecskéket 5 mikronos nyalábban mágneses tér fogja össze. Az ezt vizsgáló 3,5 ezer tonna súlyú berendezés, hasonlóan az egész körgyűrűhöz, 100 méterrel a felszín alatt található. Olyan szubdetektorokkal felszerelve, amely egy ütközés során 200-300 ezer csatornán továbbítja megfigyeléseit. A kapott analóg jeleket 1 microsecundum alatt kell digitalizálnia, majd kiválasztani az egy másodperc alatt lezajló 90 ezer ütközésből a vizsgálat számára szükséges 3-5 eseményt. (Láttuk a számítóközpontot és a robot kiszolgálású mágneslemez könyvtárat is.) Szédítő számok, méretek, mértékek - jutott minduntalan eszembe nagy ámulatomban, noha azt is sejtem: a világmindenség valódi megismeréséhez bizony még mindig távol áll a tudomány. A CERN-ben folyó kutatások egyébként nemcsak az anyag keletkezésének magyarázatára szolgálnak, gyakorlati haszonnal is járnak, hiszen mint ismeretes, a számítógépektől a lézerig számtalan technikai újdonság született meg a látszólag „eredménytelen" alapkutatások melléktermékeként. Buda Dénes Cristian Fessard
