Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1994-10-01 / 10. szám
1994. október ATOMERŐMŰ 5 Női tudósítás - nőkről nemcsak nőknek! Magyarországi Egyesület a Demokrácia és Polgárság PHARE Programért 1994. szeptember 20-22 között fórumot tartott Budapesten, a Vegyipari Szakszervezet székházában „Nők a társadalomban" címmel. Erről a programról röviden annyit kell tudni, hogy 1992-ben az Európai Közösségek Bizottsága indította be, hogy elősegítse a demokratikus társadalmak kialakulását Közép- és Kelet-Európábán, valamint a volt Szovjetunióból létrejött Független Államok Közössége (FÁK) országaiban. Célja: a nem kormányzati testületek tevékenységének, működésének támogatása, stabü, nyitott társadalom és jó kormányzati munka elősegítése; a demokratikus gyakorlat szélesebb megismertetése helyi és országos szinten, elősegíteni a demokrácia intézményén belül az érdekvédelmi szervezetek munkáját; a jogállamisággal kapcsolatos speciális szakértelem és technikai ismeretek átadása. Ennek a programnak első rendezvénye volt ez a fórum. Díszvendége volt az angol Kate Phillins az „Active Learning Centre" főmunkatársa, ó Skóciából jött és szakértője a nőkkel foglalkozó szervezeteknek, egyesületeknek. Jól ismeri a Nyugat-Európában és a fejlődő országokban élő nők helyzetét, problémáit. Körútja végén tanulmányt ír a különböző földrészeken, más-más társadalomban élő, ugyanakkor sok tekintetben azonos problémákkal küzdő nőtársaink életéről. Rövid előadásban felvázolta, hogy hazájában milyen helyet foglalnak el a nők a társadalomban, a munkahelyen és a civil életben. Az igazán érdekfeszítő és tanulságos beszámoló után megállapít-' hattuk, hogy mi magyar nők, több eredményt értünk el eddig helyzetünk javítása érdekében, mint ők, de kitartásuk, következetes gondolkodásmódjuk és magasszintű problémamegoldó képességük folytán egy-két év múlva mi tanulhatunk tőlük. Vagy még előbb hiszen számos elért vívmányunk kerül mostanában veszélybe. Pl. GYEs-GYED összevonásának terve, szolgálati időhöz való kötése, nyugdíjkorhatár emelése, stb. A fórum első napjának témája volt: - a nőszervezetek helye és szerepe a társadalomban. Több civü nőszervezet vezetője jelent meg és tartott vitaindító előadást. A fórumon résztvevők számára legmeglepőbb az volt, hogy mennyi civü nőszervezet alakult, működik, némelyik igen jó programmal és mi nem tudunk róluk. Hogy ennek mi az oka? Lehet, hogy mi magunk nem igényeljük ezek létét, vagy közömbös számunkra működésük? Ám az is lehet és ez legyen azért mentség a számunkra, a tájékoztatás (sajtó, TV, rádió) sem megfelelő ezen a téren. Ezt ellensúlyozva megpróbálom egy-két szervezet munkáját bemutatni. Az Ombudsnő-program három évre tekint vissza. Ez a szervezet önkéntes társulás alapján jött létre a rendszerváltás után, bízva abban, hogy a kialakuló demokráciába belefér a nők problémája is. Egyik komoly feladatuk volt amikor létrehozták a Nők Házát Budapesten. Itt konkrét segítséget kapnak a rászorulók. Pl: jogi tanácsadás gyámügyi és válási kérdésekben; nevelési és családi problémákban szakértők nyújtanak segítséget; próbaperek lefolytatása (ezek bizonyítják, hogy a magyar jogrendszer egyértelműen férfi kultúrát ismer el); önsegítő csoportok működnek, ahol különböző problémákkal küszködő nők kapnak segítséget (pl. erőszakot elszenvedett nők csoportja, egyedülálló anyák csoportja, középkorú munkanélküli nők csoportja.) Bármikor lehet hozzájuk fordulni vidékről, fővárosból egyaránt. A másik női szervezet a Magyar Nők Szövetsége, amely pártsemleges Független Polgári Szervezet. A régi Nőszövetség 1989. júniusában szűnt meg, de szükségét látták egy másik új programmal induló, sokszínű plurális nőszervezet létrehozását, amelyet 1989. októberében be is jegyeztek 500 fővel. Jelenleg 10 000 fő a létszámuk. Tevékenységükhöz tartozik: női foglalkoztatás politika, átképzés, nők egészségi állapotával való foglalkozás, politikai és polgári életbe való jártasságra felkészítés, karitatív és szociális munka. A jövő feladatának tekintik, hogy az eddig mellőzött agrárszférában nehéz életet élő nőket felkarolja, helyzetükön próbáljon segíteni. A tanácskozás második napjának témája a szakszervezeti konföderációk nőipolitikája volt. A nők érdekvédelmi lehetőségei és helyzete a szakszervezetben és ennek vezetésében. Szeretnék egy-két fontos gondolatot kiemelni mondanivalójukból. Soósné Bölczy Brigitta. Mint tapasztalt TB és szociális szakértő sok értékes gondolatot vetett fel. Felhívta a figyelmet arra, hogy míg Nyugat-Európában a nők egyre több jogot harcolnak ki maguknak, addig nálunk a már elért jogok megtartásáért kell kemény csatákat vívni. Óriási a különbség! A szakszervezetek legfontosabb feladatának a bérharcot tartja. Nem lehet ugyanis 10 millió embernek szociális segélyt adni, hogy megtudjon élni. Megfelelő munkabérre van szükség és ez a legfontosabb cél. Ágazati keret-Szerződésben belül kivitelezhető lenne a női megkülönböztetés megszüntetése (képzettség-kor-beosztás). Szükség lenne átmeneti időszakra, legalább tíz évre a régi és új nyugdíjrendszer bevezetése között. Elhangzott véleményként másoktól, hogy maximális figyelmet kell fordítani a bértarifára, mert félő, hogy a női munkakörök leértékelődnek általa. Mi lesz a 36-60 év közötti nőkkel főleg a privatizáció után? Az új munkahelyeknél szinte feltétel a fiatal kor, magas szakmai színvonal, az egészség. A szakszervezetek pénzét nem önsegélyezésre, hanem érdekvédelmi feladatok ellátására keUene fordítani. Az új Munkavédelmi Törvény lehetőséget adott a szakszervezetnek munkavédelmi tisztségviselő megválasztására. Ezt is ki lehet és ki kell használni a nők munkahelyi egészségvédelme érdekében. A Társadalmi-Gazdasági Megállapodásban (TGM) közös megfogalmazásban le kellene írni a nőpolitikái célokat. Ismét egy hiányosság, amit az érdekvédelmi szervezetek nem használtak ki megfelelően a nők érdekében. Magyarországon szervezett formában, legnagyobb számban a szakszervezetekben vannak a nők. Létszámuknál fogva is fontos lenne, hogy minden érdekképviseletnél legyen nőfelelős, működjék olyan csoport vagy bizottság, amely őket képviseli. Feladatuk lenne, hogy minél kevesebb hátrányos megkülönböztetés érje őket, pl: létszámleépítésnél, bérfejlesztésnél, részmunkaidőben való alkalmazásuknál, képzettségüktől eltérő munka végzésénél és sok egyéb dologban, ami leértékeli őket női mivoltukban. Szabó Istvánné női választmány vezetője: A női munkanélküliség viszonylag alacsony számában közrejátszik, hogy a nők az esetek 70 százalékában végzettségük alatti munkát is elvállalnak csak, hogy dolgozhassanak, a férfiaknál ez 40-50 százalék körül van. Közalkalmazotti törvény felmondásként kezeli a nők által elért nyugdíjaskort. Miért nem adatik meg a nőknek a választási lehetőség? A Népjóléti Minisztérium szociális tanácsa meUett női szekció alakult, amely minden női témával kapcsolatos véleményt és javaslatot benyújthat a kormány felé. Ehhez minden női szervezet csatlakozhat. Ez nagyon fontos, mert nőkérdéssel kormányszinten - felelősséggel senki nem foglalkozik. Egyre nagyobb ezért az igény egy kormányszintű szervezet iránt, amely kimondottan csak a nőkkel foglalkozik. Hadházi Ágnes: Szükségét látja egy olyan szociológiai felmérésnek, kutatásnak, amely csak a nők helyzetével foglalkozik. Ez még hiány. A harmadik napon a politikai pártok képviselői ismertették nőpolitikái programjukat. Mindannyian megegyeztek abban, hogy szükség van egy pártoktól független nőmozgalomra, az együttműködésre. A civil és pártokon belül kialakult nőszervezeteknek ki kell egészíteni, segíteni egymást munkájuk során. Büky Dorottya: Szükség van a női lobbira, ami nem elképzelhetetlen, hiszen 42 női képviselő van a parlamentben. Civil szervezeteknek kell elindítani és ehhez kapcsolódnak majd a politikai pártok. Dr. Szilágyiné: Az érdekvédelem igen nagy szerepet játszhatna a nőkérdésben, hiszen nyugaton minden munkahelyen van egy személy, aki a nőkkel, érdekvédelmükkel foglalkozik. Miért nincs Magyarországon ilyen speciális területre megfelelő személy, akinek ez lenne a feladata? Dr. Pusztai Erzsébet: A nő és a családpolitika mindig szociálpolitikai csomagban jelenik meg, holott ezt külön kellene kezelni. Mindkettő önmagában is nagyon fontos. Dr. Biró Boldizsár Népjóléti államtitkár helyettes: Őszintén elmondta, hogy - nőpolitika - igazából ez a szó nem is szerepel a kormány szótárában, ennek ellenére nem nőellenes. Női hivatal kell-e vagy nem? Ez döntés kérdése, alkotmányos sérelmek érik a nőket folyamatosan. Szükséges, hogy a Munka Törvénykönyvében bizonyos szabályozásokat vezessenek be ennek ellensúlyozására. A fórum legfontosabb célja megvalósult, hiszen sikerült a civil női szervezetek, a szakszervezeti konföderációk és a pártok képviselőit egy asztal mellé ültetni egy azon ügy érdekében. A Nők érdekében! Ilyen még nem volt! Pozitívumként fogható fel, hogy csak rólunk van szó, nem számított ki milyen párthoz, érdekvédelemhez tartozik. Együtt állapítottuk meg szükséges a továbblépés és ennek formáját nekünk kell kialakítani, a többi már rajtunk múlik Nagyon sok tennivalónk van még, de egyet ne feledjünk. Szükségünk van a férfiak közreműködésére is, hiszen akkor lenne az igazi, ha ők is olyan fontosnak tartanák a nőpolitikát, mint mi és ugyanúgy értelmeznék. Köszönöm, hogy résztvehettem a konferencián. Márton Gábomé PADOSZ főbizalmi Áttekintés és feladatok Hol tartunk? Helyzetértékelésről és érdekvédelemről Most, amikor a nyári szabadságolási időszak végén a szakszervezeti munka is új lendületet vesz, tekintsük át, mi is történt az év első felében. Mivel a PADOSZ vezetése a tavaly év végi választások alkalmával jelentősen kicserélődött és felfrissült, indokolttá vált a közös gondolkodás kialakítása. Ez időigényes feladat, mert rengeteg eszmecserére van szükség. Úgy érzem, e tekintetben sikeres időszakot zártunk és egy meglehetősen jól összerázódott, ütőképes csapat munkálkodik a PADOSZ élén. A mindenkori legfontosabb év eleji feladat a bértárgyalás volt. Nehéz „menetelésnek" bizonyult, melynek minden lépéséről részletesen beszámoltunk. Sommázva megállapítható, hogy elfogadható megállapodást kötöttünk, ami akár kifejezetten jó is lehet, ha a hátralévő időszakban a még nem teljesített rész is teljesül. (A végrehajtással már kevésbé vagyok elégedett, de ezt egy állásfoglalás formájában már közreadtuk.) Nem lehetett tétlenül elmenni a választások mellett sem, mivel annak eredménye nagyban befolyásolja a munkavállalók helyzetét. A magunk részéről közvetlen pártpolitikában nem vettünk részt, de minden lehetséges alkalommal kialakítottuk véleményünket. Továbbra is keményen meg kell küzdeni a reálbérek megőrzéséért, munkavállalókat érintő egyéb juttatások szinten tartásáért és még jobban azok növeléséért. Ezt nyomatékosan ki kell jelenteni, mert hol felerősödő, hol lecsendesedő csodavárással találkozom a hétköznapokon. Márpedig csodák nincsenek, s ez az érdekvédelemre fokozottan áll. Eredményt csak kitartó, következetes munka hozhat. Azz első és legfontosabb feladat, hogy a még hiányzó bérhányad mindenkinek a zsebébe kerüljön. Ennek realizálása érdekében intenzív bértárgyalásokra lesz szükség. (Itt jegyzem meg, hogy elhamarkodott, hibás lépés volt a szeptember 11-i mozgóbér kifizetés. De ez már történelem. Remélem, az érintettek levonják a megfelelő következtetést.) A másik, legalább ilyen fontos feladat a kategória besorolási rendszer kialakítása. Ez a téma már a tárgyalóasztalon van és remélhető, hogy rövidesen egy részfeladat végére jutunk. E témában a bizalmiakon keresztül rendszeres kapcsolatot kívánunk fenntartani a tagsággal. Fontos tudni, hogy ennek a munkának több állomása lesz és időben ezek egymástól elég távolra kerülnek. A jelenlegi helyzetben a kategória besorolási rendszer kialakitására van lehetőség, az ide vonatkozó rendeletekre támaszkodva. A következő lépés a jelenlegi munkakörök elhelyezése, ideiglenesen a rendszerben. A harmadik lépés valamennyi munkakör felmérése, értékelése (pl. a „REFA" módszer segítségével), a szükséges viták lebonyolítása után a végleges besorolások elkészítése. Ezzel párhuzamosan munkálkodni kell azon, hogy a besorolási rendszerhez müyen bérelemeket és hogyan kapcsolunk. A következő - legalább ilyen fontos feladat s ez meghatározhatja a későbbi stratégiát és taktikát, a villamosenergiaipar privatizációja, struktúrájának átalakítása. Itt két dolgot világosan meg kell mondani. Először is munkavállalók sorsát befolyásoló, meghatározó döntések nem születhetnek a szakszervezetek megkérdezése nélkül. Másodszor: a változások során a munkavállalóknak és szakszervezeteinek megfelelő garanciákat kell kapniuk. A fenti témában folyamatos munka zajlik az ágazati szakszervezetünknél, a VDSZSZ-nél. A VDSZSZ privatizációval kapcsolatos szakértői anyagában egyértelműen kinyilvánítjuk, hogy csak a tőkeemeléses privatizációt tudjuk elfogadni, mert ez biztosítja a villamosenergia rendszer működését, fejlesztését, jövőjét. Síkra szálltunk a munkavállalói tulajdonért is. Véleményünk szerint tulajdonhoz kellene juttatni a TB önkormányzatokat is. A közelmúltban e témában országosan kisebb-nagyobb viharok dúltak és dúlnak. Ennek nem szabad bennünket megtévesztenie, mert nekünk továbbra is az a dolgunk, hogy megvédjük a munkahelyeket, hogy biztosítsuk a biztos megélhetést. A mende-mondák elkerülése végett; egyetlen koncepcióban sem találkoztam a Paksi Atomerőmű Rt. privatizációjával, noha a terv elég sok változatát volt alkalmam megismerni. Befejezésül értékelni szeretném a szakszervezetek egymáshoz való viszonyát. Nem tartom jónak, hogy négy szakszervezet működik az erőműben, de ha már így alakult, akkor csak úgy van esélyünk számottevő eredmény elérésére, ha mindenki félreteszi vélt, vagy valós sérelmét és kölcsönösen azon munkálkodik, hogy a munkavállalói egységes fellépése ne szenvedjen csorbát. Külön kiváltságokat csak a többiek kárára lehet elérni, és ez hosszú távon valamennyiünkre visszahull. Éppen ezért a szakszervezeti vezetőknek - hallgatva józan eszükre - félre kell tudni tenni szubjektív látásmódjaikat, indulataikat. Ehhez valamennyi munkavállaló aktív vélemény nyilvánítására szükség van. A PADOSZ vezetése mindig nyitott lesz e vélemény nyilvánítások előtt. Kiss Mihály PADOSZ elnök A legutóbbi bizalmi testületi ülésen: Kiss Mihály és Gócza Levente Rendhagyó irodalomóra Páskándi Géza az ESZI-ben Nekem jutott a hálátlan szerep, hogy megtörjem a varázst! - mondta dr. Gálos István igazgató úr az ESZI-ben rendezett rendhagyó irodalomóra zárásaként. E különleges órán vendégünk Páskándi Géza Kossuth-díjas író-drámaíró volt. Megindító előadást hallhattunk. A történelemről beszélt, saját élete tükrében. Arról, hogy ő megélte az '56-os időket. Az elszenvedett büntetésekről, a börtönévekről szólt. A sors szeszélye, hogy most, itt az ESZI-ben találkozott 25 éve nem látott iskolatársával... Egy ember élete elevenedett meg. Egy művészé, aki nem adta fel, kitartott minden körülményben. Páskándi Géza ma Magyarországon él. Irodalmi tevékenysége mellett aktívan részt vesz a közéletben, mint elmondta: felelősnek érzi magát azért, ami a környezetében - a nemzettel és a fiatalsággal - történik. Ha már lehetőségünk van rá, formáljuk sorsunkat! Ő volt, aki fellépett a könnyű drogok felszabadítása ellen „ami a fiatalokat jó humorúvá, szemlélődővé teszi". Véleménye szerint: „Nem szemlélődő, hanem cselekvő ifjúságra van szükség!" A hallgatóságban zömmel középiskolás diákok: ESZI-sek és gimnazisták voltunk. Az előadás során „megmozdult valami". Köszönjük, hogy eljött. Kívánjuk, hogy lendülete ne lankadjon, kívánunk erőt, egészséget, sok sikert! Bajor Péter » » Az ülés résztvevőinek egy csoportja
