Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1994-10-01 / 10. szám

6 ATOMERŐMŰ 1994. október 11., kedd Előrejelzés: a villamosenergia felhasználás növekedése gyorsul E3N-Jvsóris jaj Fossz1. |viz 2 sz. dbra A nuk pc.ris Enerqia k íbossctás csckkerro hcrcscttdfadtiluk) A Nemzetközi Atom­energia Ügynökség 1994. szeptember 5-9 között ren­dezte meg Bécsben a nuk­leáris energetika aktuális kérdéseivel foglalkozó „The Nuclear Power Op­tion" című konferenciát. Társaságunktól Bacskó Gá­bor főtechnológus vett részt a konferencián, őt kérdez­zük az ott elhangzottakról. A konferencia előadásait három nagy kategóriába lehe­tett sorolni: nemzeti, vagy re­gionális előadások, melyek egy-egy ország, vagy konti­nens nukleáris energetikával kapcsolatos helyzetével fog­lalkoztak, mások által is hasz­nálható tapasztalatokat ismer­tető előadások, olyan kérdé­sekről szóló előadások, me­lyek nagymértékben befolyá­solhatják az energetikai dön­téshozó mechanizmusokat. A két utóbbi témakörben hangzott el a legtöbb előadás. A mások által is felhasznál­ható tapasztalatokat ismertető előadásokon szó esett az üzemvitel, karbantart, élettar­tam meghosszabbítás, az okta­tás, a minőségbiztosítás, a ku­tatás fejlesztés, az atomerő­művek lebontása témáiról. Több előadás foglalkozott az esetleges döntéshozatali kér­désekkel. Tárgyalták a hulla­dék kezelés, a költségbecslés, a környezetvédelem, a bizton­ság, az atomenergetika lakos­sági elfogadtatásának prob­lémaköreit. A Vajda György professzor által megtartott és néhány társszerző által készített ma­gyar előadás az első kategóri­ába, az un. nemzeti, vagy re­gionális előadások közé tarto­zott. Ebben az előadásban a hallgatók átfogó képet adtak az atomenergia magyaror­szági felhasználásának jelen­legi helyzetéről. Az előadás után feltett kérdések száma azt jelezte, hogy a mi előadá­sunkat nagy érdeklődés kí­sérte. A nemzeti, vagy regio­nális előadások közé lehetne besorolni az Atomenergia Ügynökség szakértőinek az atomenergetikával kapcsola­tos jelenlegi - az egész világra kiterjedő - globális helyzetér­tékelését is. Mint ezt az 1. sz. ábra is mu­tatja, a jelen pillanatban a vi­lág atomerőműveiben meg­termelt villamosenergia nagy­ságát érzékelteti. A világ ösz­­szes villamosenergia termelé­sének a 17 %-át az atomerő­művek adják. Az üzemelő blokkok száma 1994 elején 430 volt, és az általuk megtermelt - előbb említett - 17 %-os ter­melési hányad mintegy 340 GW(e)-nak felel meg. Több mint 30 országban üzemelnek, vagy vannak építés alatt ato­­merőművi blokkok, és 14 or­szágban haladja meg a terme­lési részarányuk a 30 %-ot. Bár az utóbbi 30 évben a vi­lág villamosenergia fogyasz­tása átlagban 4,5 %-kal növe­kedett évente, még napjaink­ban is az egy főre eső villa­mosenergia felhasználás át­lagban kb. tízszer kevesebb a fejlődő országokban, mint a fejletteknél. A következő két évtizedben az várható, hogy a fejlődő országok - amelyek a becslések szerint úgy 2010-re - a világ összlakosságának a 95 %-át adják majd intenzív tár­sadalmi és gazdasági fejlődé­sen mennek keresztül, s ez a villamosenergia fogyasztásuk növekedésével jár. Ennek a gyors fejlődésnek a következ­tében a villamosenergia ter­melés 15 %-os növekedését lehet prognosztizálni, ami ak­kor 2010 körül kb. 390 GW(e) lesz. Ennek a növekvő igény­nek a kielégítésére, minden je­lenleg rendelkezésre álló, vagy még csak fejlesztés alatt álló technológiát fel kell majd használni, figyelembe véve az egyes országok speciális hely­zetét, adottságát. Rövid távon a fosszilis energiahordozók felhasználásának a növekedé­sére lehet számítani, de fel­­használásukat nagymérték­ben korlátozzák majd az egyre szigorúbb C02 kibocsátási elő­írások és szabványok. A meg­újuló energiaforrások, mint a bio-, szél-, és a napenergia a további kutatási-fejlesztési igényei miatt csak egy későbbi időpontban válhatnak ver­senyképessé. A szél-, és a napenergia nem fog jelentős szerepet játszani a villamos­energia termelésben mindad­dig, amíg nem tudják rende­sen megoldani a villamos­energia tárolás hatásos mód­ját. A szélenergia-felhasználás is gyerekcipőben jár. Az így megtermelt villamosenergia aránya még a fejlett észak-eu­rópai országok esetében (Svédország és Dánia) sem ha­ladja megjelenleg a 0,004, il­letve a 0,5 %-ot. A nukleáris energia nem­csak most, hanem a jövőben is nagy szerepet fog játszani a villamosenergia termeléssel kapcsolatos C02, S02, NOx ki­bocsátások csökkentésének a lehetőségében. (Szinte egyet­len előadás sem volt, melyben ne említették volna meg ezt a fontos tényezőt, és ne hivat­koztak volna az 1988-as toron­tói C02 kibocsátási konferen­ciára, hiszen az üvegházhatás miatti globális felmelegedés, és a savas esők egyre égetőbb problémát jelentenek az em­beriség egészére. A torontói konferencián elhangzott, hogy a megrendezés évében azaz 1988-ban a világ C02 kibocsá­tása mintegy 20 000 millió tonna volt, és a résztvevők azt tűzték ki célul, hogy 2005-ig 20 %-kal, azaz 4000 millió tonnával csökkentik a C02 ki­bocsátást.) A 2. sz. ábra az EdF példá­ján keresztül azt szemlélteti, hogy hogyan tudnak az ato­merőművel hozzájárulni a ká­ros környezeti kibocsátások csökkentéséhez. Az EdF által 1993-ban megtermelt vüla­­mosenergia 82,5 %-át állítot­ták elő atomerőművekben. a elembe véve a más válla­­által megtermelt villa­mos energiát is, ez az érték Franciaország egészére vo­natkoztatva 78 %.) Az ábra felső részén látható, hogy az atomenergia hogyan szorítja ki folyamatosan a fosszilis energiahordozókat. Az ábra középső, és alsó része pedig azt szemlélteti, hogy hogyan csökkentette az EdF a káros C02 és S02 kibocsátásokat. Az S02 kibocsátások esetében meg kell említeni, hogy a csökkenés 75 %-a származik a fosszilis energiahordozókról az atomenergiára való átté­résből, 25 %-a pedig a hagyo­mányos erőművek légtisztító rendszereinek a kiépítéséből, illetve rekonstrukciójából adódik. Az 1988-tól 1991-ig terjedő időszakban a káros ki­bocsátások növekedésének az volt az indoka, hogy a rendkívül száraz időjárás miatt csökkent a vízierőmű­vek által megtermelt villa­mosenergia, és ezért több fosszilis üzemanyagot kellett felhasználni. A nukleáris energia sok or­szágban a legolcsóbb forrása a villamosenergia termelésnek, bár a meghatározó szerepe kissé csökkent az olcsó fosszi­lis üzemanyagok, és az atome­rőművek magas beruházási költségei miatt, ami nagyrészt a hosszú építési, és engedé­lyeztetési időszakoknak kö­szönhető. A gazdaságossági folyamat még kedvezőbbé válhat az atomerőművek számára, ha majd bekövetke­zik a fosszilis üzemanyagok közeljövőre prognosztizált je­lentős áremelkedése, és az új környezetvédelmi előírások­nak megfelelő szűrőrendsze­rek kiépítése is elfogadott kö­vetelmény lesz szerte a vilá­gon. A gazdaságossági előny még jelentősebb is lehet abban az esetben, ha a reaktor terve­zőknek sikerülne csökkente­niük a beruházási költségeket, a reaktorbiztonsági rendsze­rek egyszerűsítése, az anyag­felhasználások csökkentése, és az építési időtartamok csök­kentése révén. A fejlődő or­szágokban az atomerőművek elterjedésének egyik legfonto­sabb feltétele a finanszírozás kérdésének a megoldása lehet. A nukleáris energiatermelés széleskörű elterjedésének to­vábbi feltétele a radioaktív hulladékok kezelésével, és el­helyezésével kapcsolatos to­vábbi vizsgálatok folytatása az egyes felhasználó orszá­gokban. Ezeket a kérdéseket már széleskörűen kidolgoz­ták, de itt a közvélemény rész­letesebb tájékoztatására is szükség van. Feltétlenül meg kell említeni, hogy nemcsak az atomerőművekben kelet­keznek hulladékok. Nagyon sokan megfeledkeznek arról, hogy a fosszilis energiahordo­zókkal üzemelő erőművekben is nagymennyiségű toxikus, adott esetben még radioaktív anyagokat tartalmazó hulla­dék keletkezik. A 3. sz. ábra egy összehason­lító táblázat, mely megmutatja, hogy két egyforma 1300 MW(e) teljesítményű atomerőműben, illetve az erőművet kiszolgáló egyéb létesítményekben, és egy széntüzelésű erőműben meny­nyi hulladék keletkezik évente. Egy 1300 MW(e) teljesítményű széntüzelésű erőműben 3.100.000 tonna szenet égetnek el, melyből kb. 440.000 tonna szüárd hulladék (hamu) kelet­kezik, melyet jelenleg szinte mindenhol a talaj felszínen tá­rolnak, így az közvetlenül érintkezik a bioszférával. Egy hasonló villamos teljesítményű atomerőmű esetében 26 tonna üzemanyagra van szükség, és az egy év alatt - az előbb emlí­tett kiszolgáló létesítményekkel együtt - 260 tonna közepes, és mintegy 650 tonna kisaktivi­­tású hulladék keletkezik. A kö­zepes, illetve kisaktivitású hul­ladékok nagyrészét felszín kö­zeli, vagy földalatti tárolókban tárolják, elzárva őket a levegő­től, és a víztől. A nagyaktivi­tású hulladékokat, melyek az összaktivitás 99 %-át tartal­mazzák, mély geológiai formá­ciókban tárolják úgy, hogy azok a későbbi generációkra se jelentsenek veszélyt. A baráti légkörben lezajlott, és igen jól megszervezett kon­ferenciát a nagyfokú nyíltság jellemezte. (Ábrák: B.A. Semenov, L.L. Bennett, E. Bertel. Nuclear Po­wer Development in the, World.) JZ EM ANYAG Ff LKA VN 'JAnvAKf,VHÁSÚ HULL KJZCPCi AKHV.-ATU HULLAUEK KISAKTIVITASC Hill .. uzlMANY'ae ffhas?n SZkAHO HULLADÉK Icmo /év 3 sz. obre.Egy 1300 MW te) tel.esi I né nyá ctomer&mé és egy ugyan olyan telje riH.-ényií széntLZclésu ercmú uze-nanyag felliusmiiliiscnak, és c «Ble’-Ke/eM hulladékaiknol' ez összehusűmraso «

Next

/
Thumbnails
Contents