Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1994-10-01 / 10. szám

1994. október ATOMERŐMŰ 3 Számítástechnikus divatdiktátor A '!94-es őszi-téli divatról A Magyar Divatintézet má­sodéves hallgatója Amtmann Attila. A paksi Energetikai Szakképzési Intézetben a leg­első évfolyamon végzett, számítástechnikai szakon. Szülei közel húsz éve élnek Pakson és az atomerőműben dolgoznak, édesanyja a szak­­szervezeti bizottságban, éde­sapja a MKO-n csoportvezető. — Meghatározhatunk-e di­vatrendet az elkövetkezendő őszi-téli idényre? - kérdezem At­tilát. — Sarkított megfogalma­zásban: nem. A nagy divatcé­gek őszi-téli kollekciói stílus­ban, fazonban, vagy akár színajánlatokban is különböz­nek egymástól. Természetesen azért minden divatidényben van egy-két főirányzat, ami ötvöződik a divattervező stí­lusával, egyéniségével és nem utolsó sorban szubjektivitásá­val. Divat lesz az idén a mini­szoknya, amit lezser blúzok­kal vagy garbóval ajánlanak a divatdiktátorok. A garbó rö­vid, az ujja viszont hosszabb a kar hosszánál. Divatos lesz még a szívnad­rág, ezt mellénnyel és rövid sportos kabáttal ajánlják. Álta­lában kevés a szabásvonal, a fazon inkább lezser. — Melyek a divatanyagok? — A természetes alap­anyagból készített anyagféle­ségek a meghatározóak. A gyapjúszövetek között egy la­zább szerkezetű, bolyhozott változat hódít, például ebből készülnek a klasszikus Cha­­nel-kosztümök, míg mások a kasmírra esküsznek, ebből Lanza Biaggiotti olasz divat­­tervezőnő dolgozik szívesen. Ezeknek az anyagoknak óriási előnyük az, hogy jó hőszigete­­lőek, nagyon könnyűek, ta­pintásuk rendkívül kellemes és a bőrt nem zavarja. Az anyagok között megjelent egy újfajta szintetikus anyag, amely fémes hatású, főleg a fi­atalok körében kedvelt. Neves divattervezők, mint Byblos, Lagerfeld, már használják is. — Jellemzó-e az anyagok tár­sítása? — Igen, sőt az igen merész társítás figyelhető meg. A bőr és a csipke, vagy a már emlí­tett fémhatású anyagnak és a muszlinnak együttes haszná­lata rendkívül érdekes össz­benyomást kelt. Az idei év ta­vaszi-nyári kollekcióinak nagy slágere a kötött volt. A fonal használata felfedezhető a hűvösebb évszakok anyagai között, csak sokkal vastagabb kivitelben. Újdonságnak szá­mít, hogy fémszálat illeszte­nek a fonalhoz, így kötik meg az anyagot, amelyből akár es­télyi ruhát is készítenek. Lát­ványban elbűvölő egy-egy üyen ruhadarab. Változatlanul tartják to­vábbra is a kivívott helyüket filc és a rusztikus jellegű anyagok. — Beszéljünk most a mindig nagy izgalommal várt divatszí­­nekról. Mire számíthatunk? A Nemzetközi Színszövet­ségnek az őszi-téli divatszínek meghatározásakor idén az volt a jelmondata, hogy „Visz­­sza a természethez". Áz alap­színek a föld színei: a barna minden árnyalata, nyers fe­hér, vörös és a szürke. A ki­egészítő színek közül pedig a fehér valamennyi árnyalatá­val, világoskékkel találkozha­tunk. Azt, hogy egy-egy or­szágban melyik színcsoport uralja inkább a divatot, azt az adott ország természeti adott­ságai is befolyásolhatják. Norvégiában például a szürke és a bézs az alapszín, Magyar­­országon a barna, a bordó, szürke és a zöld színeket ked­velik. — Mióta - vagy amikor - nem járunk meztelenül a ruha az ember nyolcadik „bórrétege". Az idézet a „Magyarországi visele­­tek a honfoglalástól napjainkig" című könyvből való. A PA Rt. támogatásával készült, színes il­lusztrációkkal ékes könyv leírja a magyarországi divat történetét. A hiteles, korabeli dokumentu­mok alapján rekonstruált visele­­tek megerősítik bennünk azt a hi­tet, hogy a magyar divat kreatú­rái semmivel sem maradtak el más népek viseletéitől. De vajon beszélhetünk-e mai magyar öl­tözködésikultúráról, divatirány­zatról? — Az olasz, vagy a francia divattervezők mögött óriási textilgyárak ontják a szebb­­nél-szebb anyagokat, Ma­gyarországnak viszont nincs textilipara. Ennek következ­ményeit valamennyien érzé­keljük. A butikok ruhafelho­zatalai uniformizálódtak, az árak magasak a süány minő­séghez viszonyítva. Javarészt megszűntek a nagy divatsza­lonok, a megmaradt néhány szalon árajánlatai a csillagos ég határán is túl nőttek. És még valamit: ha végre valahol meg tudjuk venni az igé­nyünknek és a pénztárcánk­nak is megfelelő ruhát, ott biz­tosan nem kapható a hozzá illő táska, vagy cipő, s mire az utóbbiakra sikerül rátalál­nunk, a ruha már rég kiment a divatból. Hát ez van! T.M. Néhány öltözködési illemszabály Ottlik Géza: Protokoll c. könyvéből „Az újszülöttnek minden szabály új" ... Örök érvényű öltözkö­dési illemszabály: soha és se­hova nem illik úgy felöltözni, hogy megjelenésünk legfonto­sabb és legfeltűnőbb eleme a ruha legyen. Kivétel persze, ha jelmez­bálba megyünk. ... A vendéglátó nem öl­­tözheti túl vendégeit. ... A hölgyeknek javasol­juk, hogy külföldön, különö­sen etikett, vagy vallási szem­pontból erősebben szabályo­zott közösségekben a vállukat mindig takarják el. ... A hivatali megjelenés nem magánügy. A hivatal a tisztviselőktől elvárja az adott munkahelyhez méltó megje­lenést, hiszen a tisztviselő mint a hivatali célok képvise­lője megjelenésével személyén keresztül egész munkahelyére vethet kedvező vagy kedve­zőtlen fényt. ... A ruházatnak az emberi szeméremérzettel való kap­csolata is szoros. ... A túldíszített ruha ne­vetséges lehet, míg az egysze­rűség elegáns. * Mindig az a divatos, amit egyéniségünk, adottságunk megkövetel, elfogad. Társaságunk dolgozóinak öltözködési kultúrája jó ízlés­ről és megfelelő anyagi tehe­tőségről árulkodik. Az atomerőmű számos te­rületén kötelező a munka­ruha, vagy a védőöltözék vise­leté. A munkaruháknak min­denkor jól meghatározott funkciójuk van. * — Törekszenek-e a gyártók ara, hogy termékeik divatosak is legyenek, kérdezem a PA Rt. egyik szerződéskötőjét Wiszthaler Sándomét. — A munkaruháknál épp úgy, mint a védőöltözéknél az elsődleges szempont az, hogy védje az embert és a környeze­tet, legyen kényelmes és könnyen kezelhető. Ezek a követelmények országos szin­ten szabályozottak, minősítet­tek. A divatirányzat, legfeljebb a blokkvezénylőben használt öl­tönyöknél érvényesülhet. Ezek méretre készülnek, így összhatásukban csinosak, ele­gánsak. * Apropó! Méret. A társaság női dolgozói igényelnék a méretre készült munkaruhákat. Hogy miért? Nem nehéz kitalálni. Akkor talán az ötvennégyes méretbe bújtatott szegény kis negy­venkettest ritkábban viccelnék azzal, hogy mennyire lefo­gyott, hiszen úgy lötyög rajta a ruha ... Topor Magdolna Itt a P*K! Nagy várakozás előzte meg a Paksi Ifjúsági Klub megnyi­tóját, amelyre szeptember 22-én került sor (lásd: képünk). A klubavatásra meghívottak voltak a Paksi Atomerőmű Rt. és a kivitelezésben részt vett Partner Kft. és a Ropánt Kft. képviselői, a helyi sajtó, a vá­rosi televízió is. Dr. Trampus Péter, a PA Rt. vezérigazgatói törzs vezetője megnyitó be­széde után nemzeti színű sza­lag átvágásával átadta a klu­bot a fiataloknak. Az ESZI di­ákjai zenés és prózai műsor­számokkal emelték a meg­nyitó hangulatát. A zenét Pető Levente, Bodroghalmi László és a D-CISZ együttes szolgál­tatta, a prózai műveket Szabó Sándor előadásában hallhat­ták a résztvevők. A PéK az Atomerőmű Ifjú­sági Szervezet kezelésében működik, a büfét vállalkozó üzemelteti. Az ATISZ elnök­sége tagjai közül Volf Ernőt bízta meg a klubvezetői teen­dők ellátásával. A klubvezetés távlati tervként különböző já­tékokat, videotékát, filmklu­bot és napilapok, folyóiratok olvasási lehetőségeit kívánja szolgáltatni. A klub alkalmas fogadások, tárgyalások, baráti összejövetelek és egyéb zárt­körű rendezvények megtartá­sára is. Az Újtemplom u. 24. szám alatti klub a hét minden napján várja az érdeklődőket. „A műszakozást megszokni nem, legfeljebb elviselni lehet" Lovász Sándort évekkel ez­előtt egyszer már hallottam felszólalni egy szakszervezeti gyűlésen, a műszakos dolgo­zók érdekében. Tetszett a lé­­nyegretörő, okos érvelése. Az egyes blokk vezénylőjében kerestem meg, ahol turbina főgépészként teljesít szolgála­tot. — Korábban beszámoltunk már róla, hogy a MÉSZ új el­nökséget választott, melyben Te is feladatot vállaltál. Milyen a műszakos munka? Melyek az ál­talad fontosnak ítélt előnyei és hátrányai? — Ä műszakozáshoz mint életformához előbb-utóbb va­lamennyien hozzácsontoso­dunk. Ezt megszokni nem, legfeljebb elviselni lehet. A legnagyobb baj az, hogy saj­nos a cégnél az a szemlélet, hogy a váltóműszakos blok­­kezelók, operátorok, munkája betanított munkakör. Ez té­vedés. Itt magas képzettségű tudásukat folyamatosan bő­vítő szakemberek dolgoznak. Ma sem tudom, miért nincs műszaki állományban az itt dolgozó operátori gárda. Ezt a kérdést a MÉSZ-en belül megtárgyaljuk. Az a vélemé­nyem alaposan meg kellene vizsgálni ennek az előnyét és azt, hogy a gazdasági vezetés fogadóképes lesz-e a megvi­tatására. Lehet, hogy így kö­zelebb kerülnénk a műszaki beosztású középvezetők fize­tési kategóriájához. — A közvetlen környezeted könnyen tudomásul vette a MÉSZ megalakulását? Itt min­denki MÉSZ tag? — Nem minden váltómű­szakos dolgozó MÉSZ tag. A MÉSZ szervezésének kezde­tén volt egy apró hiba. Nem minden területen kezdték el egyszerre a szervezést, csak az üzemviteli területen és ez nem véletlen. Hosszú évek óta érlelődött annak szüksé­gessége, hoy legyen érdekvé­delmi szervezet, mert min­denki a saját bőrén érezte; nem foglalkoznak kellő mér­tékben a váltóműszakosok problémáival. Sokan azt mondják, hogy a váltómű­szakosok csak a pénzről tud­nak beszélni, de ez korántsem így van. Az viszont igaz, hogy az emberek úgy gondol­ják - ha már ilyen kedvezőt­lenek a munkakörülmények, akkor legalább fizessék meg őket tisztességesen. Ami az új besorolási rendszert illeti, ennek az a lényege, hogy a munkakörülményeket külön­féle szempontok alapján pon­tozza. Azért kaptuk meg, hogy véleményezzük. De azt, hogy az álláspontunkat mennyire veszik majd figye­lembe, azt nem tudom. Saj­nos, az előjelek nem jók. A MÉSZ megalakulásában nagy szerepet játszott az, hogy a váltóműszakos sze­mélyzet megítélése nem meg­felelő. Nem kapják meg azt, ami az ismert körülmények miatt őket megilletné. Ha csak az anyagiakra szűkítjük a témát - amit nem szívesen teszek - ez sokat foglalkoz­tatja az embereket. A váltó­műszakos személyzet még koránt sincs abban a helyzet­ben amiben lennie kellene. Sokan úgy gondolják, hogy mi csak ülünk a' műszerek előtt és nézzük azt, a beren­dezések pedig mennek ma­guktól. Ez egy helytelen ál­láspont. Az igénybevételün­ket viszont nem lehet pénzzel megfizetni. Ez olyan élet­forma, amit valaki vagy elfo­gad, vagy elutasít. Én például annakidején a lakásért vállal­tam el. Ilyen volt a helyzet. — Milyen a kapcsolat a mű­szakosok között például a te munkaterületeden ? — Egy-egy blokkon belül van lehetőség, hogy találkoz­zunk, de a blokkok között üzem közben nem. A mun­kahelyet nem hagyhatjuk el csak ha helyettest találunk. A MÉSZ-nek van elképzelése arra, hogy az éppen szabadon lévő műszakok számára programokat, kirándulásokat szervezzen. A programokról rövidesen tájékoztatót adunk ki. Sajnálatos, hogy nem is­merjük egymást. Lehet, hogy különféle műszakos területen egy műszakban dolgozó em­berek elmennek egymás mel­lett az utcán, mert még nem találkoztak, pedig nap mint nap ugyanazt a feladatot végzik. — Van-e speciális munkate­rületed az elnökségen belül? — Mivel nem sokkal a nyári szünet előtt alakultunk, külön feladatot még nem kaptam, de elképzeléseim már vannak. Az egyik legfon­tosabb célunk, hogy a tevé­kenységünkről részletes tájé­koztatást kapjanak az embe­rek. Ez nem könnyű, hiszen szétszórt területen dolgo­zunk. Arra gondoltunk, hogy egy-egy tájékoztató füzetet helyeznénk el a megfelelő munkaterületeken, amelyben a MÉSZ tevékenységéről sport- és kulturális program ajánlatairól olvashatnának tagjaink. — Hogyan látod a lehetőségét annak, hogy a különböző érdek­­védelmi szervezetek egymás mel­lett tudjanak fellépni bizonyos kérdésekben? — Csak ez a járható út. Ha egymással rivalizálunk, ha egyik a másikra rá akar nőni, az csak a hátrányunkat je­lentheti a munkáltatóval szemben. A rivalizálási haj­lamokat már csírájában meg kell fogni. A félreértéseket azonnal tisztázni kell. Az ér­dekképviseleti szervek mind­annyian jót akarnak. Az em­berek közérzetén, anyagi, er­kölcsi helyzetén javítani. Ne­künk is ez a célunk és ezt együtt szeretnénk csinálni a másik három érdekképvise­leti szervezettel és lehetőleg békésen a cég gazdasági ve­zetésével, hogy ne fajuljanak el a dolgok, ne romoljon a kapcsolat. Nem szabad eljut­nunk odáig, hogy sztrájkkal fenyegetőzzünk. Szélsősége­sen gondolkodó emberek mindenhol vannak, akik semmivel sem elégedettek és pontosan azért, mert ilyen a felfogásuk, egy kisebb ered­mény elérését nem tudják ér­tékelni. — Segített-e a műszakosok helyzetén, az úgynevezett hato­dik műszak bevezetése? — Segített, de nem sikerült rózsásan. R-es héten délelőtt mindenki bent van a saját blokkján, elvileg. A valóság­ban - a helyettesítések miatt - sajnos keletkeznek anomá­liák, és. előfordul, hogy hét éj­szakát kell dolgozni zsinór­ban. Ez persze szélsőséges helyzet, s nagy igénybevételt jelent. Ez főleg a nyári helyet­tesítési időszakban okoz gondot. — Hogyan látod a rehabilitá­ció kérdését? — Tudtommal, az eredeti­leg elképzelt formában nem működik. Régebben előfor­dult, hogy műszakosok men­tek le Balatonfüredre rehabüi­­tálódni, de dugába dőlt ez a dolog. Nekem az a vélemé­nyem, hogy nagyon jó lenne a rehabilitáció, de a kivitelezhe­tőségére nincs jól kidolgozott módszer. Balatonfüred jelen­leg leginkább üdülőközpont­ként működik. Úgy tudom, MÉSZ elnöksége külön javas­latot készít a műszakosok re­habilitációjára vonatkozóan. — Személy szerint mit vársz a MÉSZ-tól? Mit hozhat a mű­szakosoknak ez a szervezet a gyakorlatban? — Elsősorban azt várom, hogy több vonatkozásban is rendezze a váltóműszakos munkarendben dolgozó em­bereket erkölcsüeg, anyagi­lag, elismertségben és ismert­ségben. Tudjanak arról, hogy létezünk, ne azt lássák csak, hogy van hat műszak és az széthúz, mert hat különböző időpontban dolgozik. Ehhez azonban sokat kell javítani a szervezettségünkön, az össz­hangon, a kapcsolatokon a többi érdekképviseleti szer­vezettel. Kötelességünknek tekintjük, hogy elfogadtassuk az emberekkel a környezettel, az atomerőmű létét, előnyeit, szükségességét. Kötelesség­nek tartjuk, hogy magas szín­vonalon üzemeltessük a be­rendezéseinket. Arra va­gyunk kiképezve, hogy a ránk bízott berendezéseket biztonsággal kezeljük, és a berendezések, hála a karban­tartóknak és az üzemeltetők­nek, olyan állapotban van­nak, hogy ezt tudjuk vállalni és ez a jövőben is így lesz. Vannak persze műszaki prob­lémák, de ezeket uraljuk. Folytatnánk még a beszél­getést, hiszen mondanivaló lenne bőven. A beadó ablak­nál viszont megjelenik egy hegesztő. Munkautasítást hozott aláíratni, igazoltatni. Valami hiányosság lehet benne, mert Lovász Sándor visszaadja és kéri, hogy pó­tolják a hiányzó dokumentá­ciót. A munka fontos, a kol­léga sietne, de megérti a szi­gorúságot. A biztonság mindekelelőtt fontos. Őt is erre képezték ki. -TB -

Next

/
Thumbnails
Contents