Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1994-10-01 / 10. szám
A PAKSI ATOMERŐMŰ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM 1994. OKTÓBER A legszebb éveim lesznek? Az első napok az ESZI-ben Yalamikor réges régen ... Életem első iskolai évzáróján láttam először ballagó nyolcadikosokat. Ahogy néztem őket és szomorúságukat, eszembe jutott, hogy egyszer én is ott állok majd, nekem is búcsúznom kell. Lassan telt-múlt az idő, nyolcadikos lettem és választanom kellett. Már egy évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy ESZI-s leszek, így a választás könnyű volt. A felkészülés már nem annyira, sokat kellett tanulni és ismételni, de végülis sikerült. 1994. augusztus 29. hétfő. Hát ez is elérkezett, ESZI-s lettem. Kicsit félek az elkövetkezendő 4 vagy 5 évtől, de a felfedezés vágya sokkal erősebb bennem, mint a félelem. Az első nap három órája, amelyet osztályfőnökünkkel töltöttünk, ismerkedéssel, a következők pedig az iskolai szabályzat ránk vonatkozó részének a megbeszélésével telt el. Kaptunk 25 darab könyvet, amit alig bírtunk hazavinni. Egy hét múlva ... Nagyjából már megismertük a tanárainkat és persze egymást. Megszületek az első jegyek, a koleszosokat felavatták, tehát minden megtörtént, ami ilyenkor szokott. Azt hiszem, hogy ennél jobb tanárokat már nem kaphattunk volna, mindegyik rögtön a megismerkedésnél elmondta a „dilijét", így megszabadítottak bennünket attól, hogy a saját kárunkon tanuljunk. Sajnos az osztályunkban lányok nincsenek, de csak megleszünk valahogy nélkülük. Az általános iskolával ellentétben itt csak tíz perces szünet van, leszaladunk a büfébe egy üdítőre, vagy bekapunk egy szendvicset és már nyomás is az órára. Azoktól, akikkel beszéltem a suliról, azt hallottam, hogy a szakrajz a legnehezebb tantárgy, de a sok szerkesztés miatt nekem ez lett a kedvencem. A tesiórák a legnehezebbek, alig várjuk, hogy végük legyen, de annak örülünk, ha kosarazásra kerül sor. Néhány dolog különösen tetszik. Nagyon jónak tartom, hogy az ebédnél kétféle menüből választhatunk, az ízletes, három fogásos kajával, azt hiszem, minden kamasz jóllakik. Kellemes meglepetés volt számomra, hogy egy nap csak két nagydolgozatot lehet íratni. Ez az „önkorlátozás" igazán rendes dolog a tanárainktól. Nagyon tetszett a jól felszerelt könyvtár. És nem utolsó sorban az órák oldott hangulata. Sosem gondoltam volna, hogy az ESZI-ben ennyit fogunk nevetni. Remélem, a következő esztendők életem legszebb évei lesznek! Pataki András, I. C. Műszakos karbantartók Az atomerőmű folyamatosan üzemel. Többszázan, akik műszakba járnak, éjjel és nappal, hétköznap és vasárnap is ddgoznak. Nekik nem hétfővel kezdődik a hét, és a vasárnap sem jelent mindig pihenést. Naptáruk, a MŰSZAKBEOSZTÁS nem tartalmazza a névnapokat, a piros betűs napokat, s néha azt sem tudják, hogy a Nap mikor kel és mikor nyugszik. Váltakozik a De. a P.-vel és az R.-rel, majd É. jön a sorban, utoléri a Du.-t, mígnem a csendes 0.-ba ér. Meg lehet-e szokni a felborult életrendet? Nem, egyáltalán nem lehet megszokni, legfeljebb elviselni. (3. oldal.) Fotó: Beregnyei Miklós A lakosság tudott róla Miért hallgattak a szirénák? Dr. Rónaky József, a balesetelhárítási szervezet vezetője újságunknak adott interjújában elmondta, hogy mi az oka a szirénák hallgatásának akkor, amikor pedig parancsot kaptak a megszólalásra. Választ kaptunk arra is, hogy mi lenne az igazi megoldás. (8. oldal.) Szirénapróbát tartottak a paksi atomerőmű 30 kilométeres körzetében 1994. szeptember 26-án 13 órakor. Az indító jelet az erőmű vezérlőközpontjából dr. Bögner Miklós köztársasági megbízott helyszíni utasítása alapján adták ki. Fejér és Bács-Kiskun megyében az érintett körzet összes szirénája megszólalt. Tolna megyében a 128 szirénából csak 84 működött hibátlanul. Nem szólaltak meg a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Rt. szekszárdi villamos elosztó alállomásához kapcsolódó szirénák. A köztársasági megbízott elrendelte, hogy a DEDÁSZ Rt. haladéktalanul vizsgálja ki a hiba okát és tegye meg a szükséges intézkedéseket. Érdekek és emberek Ügy hozta az élet, hogy az atomerőműben négy „szakszervezet" működik. „Ha már így alakult - mondja Kiss Mihály PADOSZ-elnök - akkor csak úgy van esélyünk számottevő eredmény elérésére, ha mindenki félreteszi vélt, vagy valós sérelmét és kölcsönösen azon munkálkodik, hogy a munkavállalói egységes fellépés ne szenvedjen csorbát. Külön kiváltságokat csak egymás kárára lehet elérni ... A PADOSZ vezetése a tavaly évvégi választások alkalmával jelentősen kicserélődött és felfrissült, indokolttá vált a közös gondolkodás kialakítása. Ez időigényes feladat, mert rengeteg eszmecserére van szükség. Ügy érzem, e tekintetben sikeres időszakot zártunk, és egy meglehetősen jól összerázódott, ütőképes csapat munkálkodik a PADOSZ élén. A mindenkori legfontosabb év eleji feladat a bértárgyalás volt. Nehéz „menetelésnek" bizonyult, melynek minden lépéséről részletesen beszámoltunk ... nem lehetett tétlenül elmenni a választások mellett sem, mivel annak eredménye nagyban befolyásolja a munkavállalók helyzetét." Mi lenne, ha nem lenne érdekvédelem? Hol tartunk, illetve hol tart a legerősebb szakszervezet, erről olvashatnak az 5. oldalon. o 00 o CD O o CM / Főjavítások időtartamai 1994 72 72,4 jÉ 'Tervezett nap Tényleges nap 36 35,6 29 28,8 IV-es blokk I- es blokk IH-as blokk II- es blokk Tervezett nap 72 29 36 33 Tényleges nap ____72,4_____ 28,8 35,6 31 ,6 Készült: 1994 szeptember Kis lépéssel közelebb a célhoz Mint arról a napilapok és az Atomerőmű július-augusztusi száma is beszámolt, június 29-én a Mecsekurán Kft. V. aknájánál sajtótájékoztatót tartottak a nagyaktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésének lehetőségéről a Mecsekben. Ezen a napon az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium kezdeményezésére Pécsett gyűltek össze azok a szakemberek, akik a radioaktív hulladékok elhelyezésének ügyében döntésre illetékesek. A megbeszélésen a PA Rt., az OAB, az ÁV Rt., az MBM, az MGSZ legfelsőbb szintű szakmai vezetői és a helyi kutatást végző szakemberek vitatták meg a továbblépés lehetőségeit. A megyékben eddig végzett munkákról, az aleurolit formációról a kutatás részleteiről Kovács Lászlóval és Hámos Gáborral, a Mecseki Ércbányászati Vállalat kutatómérnökeivel beszélgettünk. — Legutóbb februárban beszélgettünk erről a témáról. Akkor inkább a gazdasági háttérről, a lehetőségekről, tervekről, az addig ismert tényekről esett szó. Mi történt azóta? Kovács László: — Még február előtt a PA Rt. és a kanadai AECL között megkötött szerződés keretében a kanadai fél elkészített két szakértői anyagot, melynek segítségével már könnyen és a nemzetközi kutatási gyakorlathoz jobban igazodó módon tudtunk kutatási tervet összeállítani a nemzeti projekt mellett működő szakértők segítségével. Ezt a tervet szakmai bírálatok után elfogadták, s ennek alapján ez év május 25-én aláírtunk a paksi atomerőművel egy újabb 30 millió forintról szóló vállalkozói szerződést, melynek finanszírozója az OMFB volt. Ezzel folytatódhattak a megkezdett kutatások. A földtani bizonytalanság, amely korábban jellemezte ezt a programot, megszűnt. Egy bányabeli hívás ugyanis, amely a kutatóvágat tervezett nyomvonalában haladt, mintegy 100 méter hosszban harántolta az aleurolitot. Ezen információ alapján folytatódott a kutatóvágat hajtása. A vágat helyzetének, irányának kijelölése több szempontból is szerencsés. Egyrészt harántolta a térség egyik legjelentősebb tektonikai zónáját, másrészt egy viszonylag nyugodt településű aleurolitba vezetett, s ez lehetővé tette, hogy a kőzettest igényesen vizsgálható legyen. Az 1000-1100 m mélységben kialakított vizsgálati térség tehát kedvező több alapvető kérdés megválaszolására, tisztázására. Egyetlen probléma a meleg, hiszen itt a kőzethőmérséklet 48,3 Celsius. Ennek ellenére sikerült a szabályos, biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani. — Milyen új információkkal szolgált a kutatóvágat az aleurolitról? K. L.: — Első helyen kell említeni, hogy ezen a szakaszon egyetlen csepp fakadó vízzel sem találkoztunk. Ezt a tapasztalatot természetesen hidrogeológiai vizsgálatokkal is alátámasztjuk. (Folytatás a 9. oldalon.)
