Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1994-09-01 / 9. szám

12 ATOMERŐMŰ 1994. szeptember Egy „ezüstérmes" karbantartó Hobbija a kertje Sokszor bebizonyosodott, hogy a gyerekkori évek élmé­nyei, benyomásai, kötődései a felnőtt korban „előjönnek", valamilyen módon hatnak, be­folyásolják életünket, tevé­kenységünket. Vannak, akik a napi hivatali, gyári munka után kikapcsolódásként a fő­­foglalkozástól nagyon is eltérő dolgokkal foglalkoznak. Pusz­tán hobbiból, kikapcsolódás­ként, vagy éppen haszonszer­zéstől indíttatva. Szabadi János, aki - „ren­des" szakmáját tekintve - vil­lamos üzemmérnök, a karban­tartások előkészítésével fog­lalkozik az erőműben. Sok­szor szombaton, vasárnap is. Szabadidejében pedig ker­tészkedik, hobbiból. Erről beszélgettünk János­sal. Mikor, hogyan kezdődött? Hogyan lesz valakiből hobbi kertész és ezüstérmes borter­melő? Az ő gondolatait adom itt közre, talán mások is kedvet kapnak hasonló tevékeny­ségre. — A lakótelepen szinte jár­­ványszerűen terjedt a kollé­gák közt a telekvásárlási kedv - kezdi gondolatfűzését János. Összejött egy kis pénzünk és a sportpálya mögötti területen mi is vettünk egy telket, közel 500 négyszögöl nagyságban, még 1988-ban. Az akkori sza­bályok szerinti 30 négyzetmé­teres épületet is építettünk rá, hozzáillő boltíves pincével. A terület korábban is megmű­velt volt, kb. 800 db kordonon nevelt szőlőtőkével. Jelenleg a tőkék száma közel ötszázra tehető, ennek nem egészen kétharmada kékfrankos, egy­­harmada oportó, van egy ke­vés olaszrizling, ezeréves stb. A terület lehetővé teszi, hogy konyhakerti növényeket is termesszünk, gyümölcsfákat is ültettünk. Tavasszal eperrel kezdünk és az ősszel érő gyümölcsökkel zárul a válasz­ték. Számításokat még nem vé­geztem, hogy mennyire gaz­daságos, vagy ráfizetéses a hobbim. Az tény, hogy lénye­gesen kevesebbet kell a feleségemnek a zöldséges boltba menni. Ahhoz tényleg kicsi a terület, hogy nagy, nyereséges gazdálkodást foly­tassak, erre időm se lenne. Gyerekkoromban a szü­leim, nagyszüleim földműve­léssel foglalkoztak, így már akkor megismertem a földet, megéreztem a föld illatát. Nem idegen tőlem azért a ker­tészkedés sem. Az erőműben a blokkok leállítása karbantar­tásra márciusban kezdődik és októberig tart. Ilyenkor gyak­ran kell hét végén is az erő­műbe bemenni. így a szabad­időmet eléggé behatárolja a benti munka. — De hogyan lettél ezüstér­mes bortermelő? — Két évvel ezelőtt értem el a legjobb termésátlagot, kö­zel 800 liter borom lett. A csa­ládnak ez soknak bizonyult, főleg ünnepek közeledtével adtam belőle rokonoknak, kol­légáknak. Néha még pénzt is kaptam érte, igaz nem sokat, ők hívták fel a figyelmemet, bíztattak arra, hogy az én bo­rom is versenyképes, nevez­zek be vele a paksi városi bor­versenyre. Három szőlőfajtá­ból küldtem be mintát, a kék­frankossal ezüstérmet, a „ve­gyes vörös''-sel és az előző évi kékfrankossal bronzérmet nyertem. Majd beneveztem a megyei borversenyre is, a ’92. évi kékfrankos borom ott is ezüstérmes lett. — A családod hogyan „viseli" el a hobbidat? — A feleségem a Móra Fe­renc iskolában németet és tör­ténelmet tanít, a fiam 16 éves és az ESZI-ben tanuló, a lá­nyom 11 éves, a feleségemmel „jár" egy iskolába. Amikor a munka dandárja van - met­szés, kötözés, kapálás, gyo­mirtás, szüretelés - ők is dere­kasan besegítenek, magam nem győzném a munkát. Ugyanis nem akkor kell a kertben dolgozni, amikor az embernek kedve-ideje van, hanem amikor a növények „kérik". Az is igaz, hogy a bo­rászati „tudományok" meg­ismerésében, a hordók előké­szítésében az apósom sokat segített, ő is bortermelő. Hiába lenne a jó minőségű termés, ha az érlelődő bor kezelését elhanyagolnánk. Természete­sen vannak szakkönyveim is, azokból is sok ismeretanyagot tudok felhasználni. E sorok írója nem borszakértő, illetve csak annyira, hogy meg tudja kü­lönböztetni a fehéret a vörös­től, a jó bort a rossztól. Ezért felelősséggel tanúsíthatja: a vörös igazán szép, tiszta, igen kellemes az íze, aromája. Ja, és alkoholtartalma is van ...s...o...k, akarom mondani: sok... MmmM Legnehezebbek a kilók Pakson színvonalas és sok­rétű sportoktatás folyik. A gyerekek már az általános is­kolában megszerethetik a rendszeres mozgást. Közülük többen kiemelkedő sikereket érnek el választott sportáguk­ban, de hogy ez valójában így legyen, ahhoz mind az iskola, mind a szülő támogatására szükség van. Till Barbara, a Bezerédj Álta­lános Iskolában ismerkedett meg a dzsúdóval, s jelenleg a Vak Bottyán Gimnáziumban tanul. Idén az ausztriai Stoke­­rauban, a junior cselgáncs ver­senyen lett első az 52 kilo­grammosok versenyében, s hogy ez mennyire nem az első sikeres szereplése volt, erről az előszoba falát beborító éremgyűjtemény és az étke­zőben sorakozó különböző kupák tanúskodnak. Barbara maga alá húzott lábakkal ül és úgy beszél. — Az általános iskolában sokan lemorzsolódtak az in­duló osztályból. Én szerettem edzésre járni, mert kikapcso­lódást és valamiféle erőpróbát jelentett számomra. Sosem éreztem, hogy kiemelkednék a többiek közül. A versenyen sokat jelent, hogy talán az át­lagnál jobban tudok összpon­tosítani. Technikai tudásom fejlődésében pedig nyilvánva­lóan „benne van" az edzővál­tás is. Az alapokat Keszthelyi Lászlótól tanultam, a további technikai fejlesztést pedig már két éve Hangyási László irá­nyítja. — Az edzőtáborokat, verse­nyeket és edzéseket hogyan tudod összeegyeztetni a tanulással? — Ä megengedhető hiány­­zási keretet - sajnos - maximá­lisan ki kell használnom. A hétvégeken pótolom a lema­radásokat. Szerencsére eddig még nem volt gond a tanul­mányi eredményemmel, az idén kitűnőre végeztem. — Fejlődésed szempontjából mit tartasz fontosnak, vannak-e hosszútávú terveid? — A junior korosztályban van még két évem. Ez idő alatt sok minden kiderül. Ahhoz, hogy valaki egy ilyen spor­tágban kiemelkedően teljesít­sen, sok minden játszik közre, - a sérülésekkel ne is számol­junk. Ha az eredményeim megfelelőek lesznek, akkor folytatom tovább a felnőttek között. Amíg a gimnáziumot el nem végzem, mindenkép­pen versenyezni fogok. A fej­lődésem, de csapattársaim fej­lődése szempontjából is sokat jelentenek a nemzetközi edző­táborok. Ilyen alkalmakkor sok tapasztalatot és nagy ru­tint lehet szerezni. — Mi az, ami a versenyek előtt legnehezebb feladat szá­modra? — A súlyom tartásával küszködöm sokat. Minden verseny előtt fogyasztanom kell. Egy lánynak, aki szereti a süteményt, édességet, nehéz megállnia, hogy minderről lemondjon. Éppen a stokeraui mérkőzés előtt hat kilót kellett lefogynom. Beöltözve futot­tam, szaunáztam és természe­tesen nem ettem. Ez a draszti­kus program nagyon megvi­selte a szervezetemet, alig tudtam tatamira állni, de sze­rencsére sikerült a kellő pilla­natban megfelelően összpon­tosítanom. Tanultam az eset­ből. — Hogyan sikerült Ausztriá­ban a dobogó legfelső fokára áll­­nod? — Ezen a junior versenyen már tavaly is részt vettem, de akkor is a súlyommal volt gond. Az idén már számítot­tam egy dobogós helyre. Az első küzdelemben egy holland lányt győztem le ipponnal. Utána egy osztrák lányt az utolsó tizenöt másodpercben sikerült leszorítanom. A leg­nehezebb mérkőzést egy len­gyel lánnyal játszottam. Azt hittem nem verem meg. Kiles­tem az órára, még ötven má­sodperc volt vissza a mérkő­zésből és addig még egyikünk sem indított dobást. Erőre kaptam és az utolsó ti­zenöt-húsz másodpercben si­került dobnom rajta, így jut­hattam be a döntőbe, ahol bí­rói döntéssel legyőztem az osztrákok egyik kedvencét, s megnyertem a versenyt. Bol­dog voltam. — A család hogyan fogadja a dzsúdó iránti szenvedélye­det? — Teljes mértékben velem, illetve a testvéremmel, Regi­nával vannak. Ö is dzsúdózik. Szüleim, ha tehetik minden versenyre eljönnek. Nagyon sokat köszönhetek nekik is. Horváth Till Barbara, virágcsokorral (jobbról a negyedik) Ha egy kicsit magasabb lenne Hudák Zita, a Móra Ferenc Általános Iskola hatodik osz­tályos tanulója. Ő a labdajáté­kokat, mindenekelőtt a röp­labdát kedveli. — Miért választottad ezt a sportágat? — Á többi labdajátékkal szemben itt lehet püfölni a labdát. Néha minden mérgem beleadom egy-egy ütésbe. Az­tán meg a röplabda mellett „nőttem fel", hiszen édesa­pám szintén röplabdázott. — A debreceni diákolimpián az iskola csapata a második helyet szerezte meg, te pedig a legjobb játékosnak járó különdíjat vehet­ted át. Minek köszönhető a kü­­löndíj? Beszélgetésünkkor az apuka, Hudák Pál is jelen volt. O vette át a szót: — Ahhoz, hogy Zita a leg­jobb lehetett, szükség volt az egész csapat jó munkájára. A másik három játékos ezt kivá­lóan megtette. Zita a háló­munkával, a leütésekkel emelkedett ki. Jól meg tudta játszani a labdákat. Zita a terveivel folytatta: —Ha olyan iskolában tanu­lok tovább, ahol van röplabda csapat, akkor folytatom. Bár félek tőle, hogy nehezen tu­dom a heti több napos edzé­seket a tanulással összeegyez­tetni. — Zita pályafutása attól is függ - folytatta az apuka -, hogy milyen magasra nő. Az álmom az, hogy Zita egy NB I-es csapat tagja legyen. Ha még néhány centimétert nő, akkor egy NB Il-es csapatba mindenképpen befér, hiszen az átlagnál rugalmasabb, ami a labdaérintésnél elsődleges szempont. — Ön hogy látja, mennyire van megnyugtató egzisztenciája manapság egy sportolónak? — Kisebb csapatoknál nem nagyon, inkább csak a váloga­tott játékosoknak. A szüksé­ges pénz többnyire lassan csordogál, torna pedig van bőven, minden iskolai évben körülbelül harminc. Minden­hova elutazni nagy költség. — Nehéz feladat volt a debre­ceni diákolimpia? — Színvonalas csapatok indultak - mondta Zita - nagy örömünkre, a döntőbe jutásért sikerült legyőznünk régi ve­­télytársunkat, a nagybajomi általános iskola csapatát. A végén a nyíregyháziak győ­zelme ellenünk nem volt két­séges, kiemelkedő csapat-Hudák Pál és Hudák Zita munkával játszottak. Nálunk ott érte el a csúcsformát. Jö­­kevés volt a magas lány, így vőre megint megpróbáljuk, csak az ütőerőnkben bízhat- remélem mégjobb eredmény­iünk. Edzőm szerint a csapat nyel. Horváth Margit Sporthírek - röviden Ritmikus sportgimnasztika Megkezdték felkészülé­süket az Országos Kupára és az Országos Bajnokságra. Az Országos Kupa (junior I. osztály) szeptember 17-18-án Budapesten, a döntő egy héttel később Pé­csett lesz. A gyermek I. osz­tály versenye szeptember 25-én Budapesten volt. Sike­res felvételi vizsgák után búcsút kellett venni váloga­tott sportolóinktól (Saary Ágnes, Hermész Anita, Bo­gár Szilvia), akik Budapes­ten folytatják tanulmányai­kat. Ritmikus sportgimnasz­tika tagozatú osztály indul szeptember elsejétől a Deák Ferenc Általános Iskolában. Férfi kosárlabda NB I-es kosárlabda csapa­tunk július 25-e óta helyben készül az 1994/95-ös baj­noki idényre. Az idei célki­tűzés, hasonlóan a tavalyi­hoz, az első nyolc közé kerü­lés. A csapat vezetősége erő­sítésként három új játékost igazolt: a szerb Stan Dju­­rica-t, a román Michael Si­­nevicet és Hosszú Istvánt Szolnokról. Horváth László visszaigazolt a MAFC csa­patához. A szeptember 10-i bajnoki rajtig felkészülési tornákon vesznek részt ko­sárlabdázóink (Székesfe­hérváron, Zalaegerszegen és Kapuváron). Az első hazai mérkőzés szeptember 19-én, hétfőn, a Nagykörös csapa­tával volt. Kosárlabdához tartozó hír, hogy Juhász László volt ASE csapattag közúti bal­esetben súlyosan megsérült. Jobbulást kívánunk neki! Cselgáncs Kovács Antal olimpiai bajnokunk Brazíliában le­győzte a brazil olimpiai baj­nokot, Miguel Aureliót. Anti és edzője nemrég ve­hette át a Tolna Megyei Közgyűlés által odaítélt Si­pos Márton emlékplakettet és a vele járó pénzjutalmat. Gergely Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents