Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1994-09-01 / 9. szám
12 ATOMERŐMŰ 1994. szeptember Egy „ezüstérmes" karbantartó Hobbija a kertje Sokszor bebizonyosodott, hogy a gyerekkori évek élményei, benyomásai, kötődései a felnőtt korban „előjönnek", valamilyen módon hatnak, befolyásolják életünket, tevékenységünket. Vannak, akik a napi hivatali, gyári munka után kikapcsolódásként a főfoglalkozástól nagyon is eltérő dolgokkal foglalkoznak. Pusztán hobbiból, kikapcsolódásként, vagy éppen haszonszerzéstől indíttatva. Szabadi János, aki - „rendes" szakmáját tekintve - villamos üzemmérnök, a karbantartások előkészítésével foglalkozik az erőműben. Sokszor szombaton, vasárnap is. Szabadidejében pedig kertészkedik, hobbiból. Erről beszélgettünk Jánossal. Mikor, hogyan kezdődött? Hogyan lesz valakiből hobbi kertész és ezüstérmes bortermelő? Az ő gondolatait adom itt közre, talán mások is kedvet kapnak hasonló tevékenységre. — A lakótelepen szinte járványszerűen terjedt a kollégák közt a telekvásárlási kedv - kezdi gondolatfűzését János. Összejött egy kis pénzünk és a sportpálya mögötti területen mi is vettünk egy telket, közel 500 négyszögöl nagyságban, még 1988-ban. Az akkori szabályok szerinti 30 négyzetméteres épületet is építettünk rá, hozzáillő boltíves pincével. A terület korábban is megművelt volt, kb. 800 db kordonon nevelt szőlőtőkével. Jelenleg a tőkék száma közel ötszázra tehető, ennek nem egészen kétharmada kékfrankos, egyharmada oportó, van egy kevés olaszrizling, ezeréves stb. A terület lehetővé teszi, hogy konyhakerti növényeket is termesszünk, gyümölcsfákat is ültettünk. Tavasszal eperrel kezdünk és az ősszel érő gyümölcsökkel zárul a választék. Számításokat még nem végeztem, hogy mennyire gazdaságos, vagy ráfizetéses a hobbim. Az tény, hogy lényegesen kevesebbet kell a feleségemnek a zöldséges boltba menni. Ahhoz tényleg kicsi a terület, hogy nagy, nyereséges gazdálkodást folytassak, erre időm se lenne. Gyerekkoromban a szüleim, nagyszüleim földműveléssel foglalkoztak, így már akkor megismertem a földet, megéreztem a föld illatát. Nem idegen tőlem azért a kertészkedés sem. Az erőműben a blokkok leállítása karbantartásra márciusban kezdődik és októberig tart. Ilyenkor gyakran kell hét végén is az erőműbe bemenni. így a szabadidőmet eléggé behatárolja a benti munka. — De hogyan lettél ezüstérmes bortermelő? — Két évvel ezelőtt értem el a legjobb termésátlagot, közel 800 liter borom lett. A családnak ez soknak bizonyult, főleg ünnepek közeledtével adtam belőle rokonoknak, kollégáknak. Néha még pénzt is kaptam érte, igaz nem sokat, ők hívták fel a figyelmemet, bíztattak arra, hogy az én borom is versenyképes, nevezzek be vele a paksi városi borversenyre. Három szőlőfajtából küldtem be mintát, a kékfrankossal ezüstérmet, a „vegyes vörös''-sel és az előző évi kékfrankossal bronzérmet nyertem. Majd beneveztem a megyei borversenyre is, a ’92. évi kékfrankos borom ott is ezüstérmes lett. — A családod hogyan „viseli" el a hobbidat? — A feleségem a Móra Ferenc iskolában németet és történelmet tanít, a fiam 16 éves és az ESZI-ben tanuló, a lányom 11 éves, a feleségemmel „jár" egy iskolába. Amikor a munka dandárja van - metszés, kötözés, kapálás, gyomirtás, szüretelés - ők is derekasan besegítenek, magam nem győzném a munkát. Ugyanis nem akkor kell a kertben dolgozni, amikor az embernek kedve-ideje van, hanem amikor a növények „kérik". Az is igaz, hogy a borászati „tudományok" megismerésében, a hordók előkészítésében az apósom sokat segített, ő is bortermelő. Hiába lenne a jó minőségű termés, ha az érlelődő bor kezelését elhanyagolnánk. Természetesen vannak szakkönyveim is, azokból is sok ismeretanyagot tudok felhasználni. E sorok írója nem borszakértő, illetve csak annyira, hogy meg tudja különböztetni a fehéret a vöröstől, a jó bort a rossztól. Ezért felelősséggel tanúsíthatja: a vörös igazán szép, tiszta, igen kellemes az íze, aromája. Ja, és alkoholtartalma is van ...s...o...k, akarom mondani: sok... MmmM Legnehezebbek a kilók Pakson színvonalas és sokrétű sportoktatás folyik. A gyerekek már az általános iskolában megszerethetik a rendszeres mozgást. Közülük többen kiemelkedő sikereket érnek el választott sportágukban, de hogy ez valójában így legyen, ahhoz mind az iskola, mind a szülő támogatására szükség van. Till Barbara, a Bezerédj Általános Iskolában ismerkedett meg a dzsúdóval, s jelenleg a Vak Bottyán Gimnáziumban tanul. Idén az ausztriai Stokerauban, a junior cselgáncs versenyen lett első az 52 kilogrammosok versenyében, s hogy ez mennyire nem az első sikeres szereplése volt, erről az előszoba falát beborító éremgyűjtemény és az étkezőben sorakozó különböző kupák tanúskodnak. Barbara maga alá húzott lábakkal ül és úgy beszél. — Az általános iskolában sokan lemorzsolódtak az induló osztályból. Én szerettem edzésre járni, mert kikapcsolódást és valamiféle erőpróbát jelentett számomra. Sosem éreztem, hogy kiemelkednék a többiek közül. A versenyen sokat jelent, hogy talán az átlagnál jobban tudok összpontosítani. Technikai tudásom fejlődésében pedig nyilvánvalóan „benne van" az edzőváltás is. Az alapokat Keszthelyi Lászlótól tanultam, a további technikai fejlesztést pedig már két éve Hangyási László irányítja. — Az edzőtáborokat, versenyeket és edzéseket hogyan tudod összeegyeztetni a tanulással? — Ä megengedhető hiányzási keretet - sajnos - maximálisan ki kell használnom. A hétvégeken pótolom a lemaradásokat. Szerencsére eddig még nem volt gond a tanulmányi eredményemmel, az idén kitűnőre végeztem. — Fejlődésed szempontjából mit tartasz fontosnak, vannak-e hosszútávú terveid? — A junior korosztályban van még két évem. Ez idő alatt sok minden kiderül. Ahhoz, hogy valaki egy ilyen sportágban kiemelkedően teljesítsen, sok minden játszik közre, - a sérülésekkel ne is számoljunk. Ha az eredményeim megfelelőek lesznek, akkor folytatom tovább a felnőttek között. Amíg a gimnáziumot el nem végzem, mindenképpen versenyezni fogok. A fejlődésem, de csapattársaim fejlődése szempontjából is sokat jelentenek a nemzetközi edzőtáborok. Ilyen alkalmakkor sok tapasztalatot és nagy rutint lehet szerezni. — Mi az, ami a versenyek előtt legnehezebb feladat számodra? — A súlyom tartásával küszködöm sokat. Minden verseny előtt fogyasztanom kell. Egy lánynak, aki szereti a süteményt, édességet, nehéz megállnia, hogy minderről lemondjon. Éppen a stokeraui mérkőzés előtt hat kilót kellett lefogynom. Beöltözve futottam, szaunáztam és természetesen nem ettem. Ez a drasztikus program nagyon megviselte a szervezetemet, alig tudtam tatamira állni, de szerencsére sikerült a kellő pillanatban megfelelően összpontosítanom. Tanultam az esetből. — Hogyan sikerült Ausztriában a dobogó legfelső fokára állnod? — Ezen a junior versenyen már tavaly is részt vettem, de akkor is a súlyommal volt gond. Az idén már számítottam egy dobogós helyre. Az első küzdelemben egy holland lányt győztem le ipponnal. Utána egy osztrák lányt az utolsó tizenöt másodpercben sikerült leszorítanom. A legnehezebb mérkőzést egy lengyel lánnyal játszottam. Azt hittem nem verem meg. Kilestem az órára, még ötven másodperc volt vissza a mérkőzésből és addig még egyikünk sem indított dobást. Erőre kaptam és az utolsó tizenöt-húsz másodpercben sikerült dobnom rajta, így juthattam be a döntőbe, ahol bírói döntéssel legyőztem az osztrákok egyik kedvencét, s megnyertem a versenyt. Boldog voltam. — A család hogyan fogadja a dzsúdó iránti szenvedélyedet? — Teljes mértékben velem, illetve a testvéremmel, Reginával vannak. Ö is dzsúdózik. Szüleim, ha tehetik minden versenyre eljönnek. Nagyon sokat köszönhetek nekik is. Horváth Till Barbara, virágcsokorral (jobbról a negyedik) Ha egy kicsit magasabb lenne Hudák Zita, a Móra Ferenc Általános Iskola hatodik osztályos tanulója. Ő a labdajátékokat, mindenekelőtt a röplabdát kedveli. — Miért választottad ezt a sportágat? — Á többi labdajátékkal szemben itt lehet püfölni a labdát. Néha minden mérgem beleadom egy-egy ütésbe. Aztán meg a röplabda mellett „nőttem fel", hiszen édesapám szintén röplabdázott. — A debreceni diákolimpián az iskola csapata a második helyet szerezte meg, te pedig a legjobb játékosnak járó különdíjat vehetted át. Minek köszönhető a különdíj? Beszélgetésünkkor az apuka, Hudák Pál is jelen volt. O vette át a szót: — Ahhoz, hogy Zita a legjobb lehetett, szükség volt az egész csapat jó munkájára. A másik három játékos ezt kiválóan megtette. Zita a hálómunkával, a leütésekkel emelkedett ki. Jól meg tudta játszani a labdákat. Zita a terveivel folytatta: —Ha olyan iskolában tanulok tovább, ahol van röplabda csapat, akkor folytatom. Bár félek tőle, hogy nehezen tudom a heti több napos edzéseket a tanulással összeegyeztetni. — Zita pályafutása attól is függ - folytatta az apuka -, hogy milyen magasra nő. Az álmom az, hogy Zita egy NB I-es csapat tagja legyen. Ha még néhány centimétert nő, akkor egy NB Il-es csapatba mindenképpen befér, hiszen az átlagnál rugalmasabb, ami a labdaérintésnél elsődleges szempont. — Ön hogy látja, mennyire van megnyugtató egzisztenciája manapság egy sportolónak? — Kisebb csapatoknál nem nagyon, inkább csak a válogatott játékosoknak. A szükséges pénz többnyire lassan csordogál, torna pedig van bőven, minden iskolai évben körülbelül harminc. Mindenhova elutazni nagy költség. — Nehéz feladat volt a debreceni diákolimpia? — Színvonalas csapatok indultak - mondta Zita - nagy örömünkre, a döntőbe jutásért sikerült legyőznünk régi vetélytársunkat, a nagybajomi általános iskola csapatát. A végén a nyíregyháziak győzelme ellenünk nem volt kétséges, kiemelkedő csapat-Hudák Pál és Hudák Zita munkával játszottak. Nálunk ott érte el a csúcsformát. Jökevés volt a magas lány, így vőre megint megpróbáljuk, csak az ütőerőnkben bízhat- remélem mégjobb eredményiünk. Edzőm szerint a csapat nyel. Horváth Margit Sporthírek - röviden Ritmikus sportgimnasztika Megkezdték felkészülésüket az Országos Kupára és az Országos Bajnokságra. Az Országos Kupa (junior I. osztály) szeptember 17-18-án Budapesten, a döntő egy héttel később Pécsett lesz. A gyermek I. osztály versenye szeptember 25-én Budapesten volt. Sikeres felvételi vizsgák után búcsút kellett venni válogatott sportolóinktól (Saary Ágnes, Hermész Anita, Bogár Szilvia), akik Budapesten folytatják tanulmányaikat. Ritmikus sportgimnasztika tagozatú osztály indul szeptember elsejétől a Deák Ferenc Általános Iskolában. Férfi kosárlabda NB I-es kosárlabda csapatunk július 25-e óta helyben készül az 1994/95-ös bajnoki idényre. Az idei célkitűzés, hasonlóan a tavalyihoz, az első nyolc közé kerülés. A csapat vezetősége erősítésként három új játékost igazolt: a szerb Stan Djurica-t, a román Michael Sinevicet és Hosszú Istvánt Szolnokról. Horváth László visszaigazolt a MAFC csapatához. A szeptember 10-i bajnoki rajtig felkészülési tornákon vesznek részt kosárlabdázóink (Székesfehérváron, Zalaegerszegen és Kapuváron). Az első hazai mérkőzés szeptember 19-én, hétfőn, a Nagykörös csapatával volt. Kosárlabdához tartozó hír, hogy Juhász László volt ASE csapattag közúti balesetben súlyosan megsérült. Jobbulást kívánunk neki! Cselgáncs Kovács Antal olimpiai bajnokunk Brazíliában legyőzte a brazil olimpiai bajnokot, Miguel Aureliót. Anti és edzője nemrég vehette át a Tolna Megyei Közgyűlés által odaítélt Sipos Márton emlékplakettet és a vele járó pénzjutalmat. Gergely Tamás
