Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1994-09-01 / 9. szám
2 ATOMERŐMŰ 1994. szeptember Új üzemorvosunk Dr. Kruppa Ilona július elseje óta dolgozik az atomerőműben. Az egészségügyi szolgálat új üzemorvosát a rendelőben kerestük meg. — Doktornő, járt az erőműben azelőtt? — Igen, talán öt éve egy látogatócsoporttal végigjártam az atomerőművet. — Korábban hol dolgozott? — Szekszárdon, a megyei kórház ideggyógyászati osztályán, ugyanis ideggyógyász szakorvos vagyok. Kilenc évet töltöttem ott, majd nyolc hónapot háziorvosként dolgoztam, és utána kerültem ide, az atomerőműbe. — Hogyan sikerült a beilleszkedés az új munkahelyen? — Jelenleg még ismerkedem a hellyel és az emberekkel. A kollégák, munkatársak nagyon kedvesen fogadtak, azt hiszem, könnyű beilleszkedni, feloldódni egy ilyen munkahelyi csoportban. — Paksi? — Nem, Pécsen születtem, ott jártam az orvosi egyetemre is, a szüleim most is ott élnek. Szekszárdról járok be dolgozni. — Melyik szakterület az, ami kifejezetten kedves önnek? — Az általános üzemorvosi feladataim mellett korábbi szakterületem, az ideggyógyászat, s emellett a pszichológia is érdekel. — Mit csinál szívesen a szabadidejében? — Ezidáig elég kevés szabadidőm volt, hiszen az osztályos orvosi, majd a háziorvosi munka kitöltötte a napom nagy részét. Ha jut időm rá, olvasni, zenét hallgatni, utazni és kirándulni szeretek. Cs. S. Fotó: Beregnyei Magyarország híd... „A Kárpát-medence természeti környezetének megóvásáért össze kell fogni, mindenekelőtt a műszaki és természettudományos szakembereknek. Már-már katasztrofális a helyzet a körzetben. ...Pakson szerencsére nincs probléma" - mondta egyebek között Pungor Ernő professzor újságunknak adott villáminterjújában. Pungor úr, mint a Magyar Mérnökök és Építészek Világszövetségének Magyarországi Egyesídet elnöke járt nálunk kanadai, szlovákiai, kárpátaljai szakemberek társaságában, augusztus 31-én. A mérnökökből, tanárokból álló csoportnak Kováts Balázs tájékoztatási irodavezető tartott előadást, majd az érdeklődők megtekintették - többek között - az erőmű irányító központot, a 3-as számú blokkvezénylőt. Az erőmű látogatással zárult a Közös Környezetünk Európa '94 konferencia, amelyen főleg a Kárpát-medencében élő és dolgozó műszaki és természettudományos értelmiség - közel kettőszázan - találkozott s megvitatta az egyiitttnúködési lehetőségeket. Fiatal kutatókat díjazott az Akadémia Huszonöt fiatal, harmincötödik életévét még be nem töltött kutatónak nyújtotta át a közelmúltban az Akadémiai Ifjúsági Díjat Keviczky László, az MTA főtitkára. A kitüntetettek között volt a 31 éves Rácz Attila, a KFKI Atomenergia Kutató Intézetének tudományos segédmunkatársa, aki már másodszor részesült ebben az elismerésben. A dunaújvárosi fiatalember kitüntetéssel fejezte be tanulmányait 1988-ban az ELTE-n, s ösztöndíjasként került a Központi Fizikai Kutató Intézetbe. Itt a paksi atomerőmű biztonsági berendezéseinek fejlesztésével foglalkozó kutatócsoport tagja lett. Mindkét díjazott pályázatának témája az erőműben folyó mérések biztonságával, új módszerek kidolgozásával volt kapcsolatos. — Számítógépes állapotbecslést végzünk. Ennek segítségével szinte emberi beavatkozás nélkül leállíthatók az esetleges meghibásodó berendezések - próbálja a laikusok számára is érthetően megfogalmazni kutatási témáját a fiatal fizikus. — Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság támogatásával egy 3 évre szóló programot valósítunk meg. Jelenleg diagnosztikai szoftvereket készítünk a paksiak számára. Kidolgoztunk egy elképzelt természeti katasztrófa következményeire épülő biztonsági rendszert. Korszerű zónaellenőrző rendszereket telepítünk az .atomerőmű legveszélyesebb övezeteiben. Jómagam ezen kívül egy leendő zajdiagnosztikai mérőhálózaton dolgozom. — Közismert tény, hogy a paksi a világ legbiztonságosabb atomerőműveinek egyike. Ön nyilván megerősíti ezt... — Ezt semmiképpen sem cáfolhatom. Igaz, első ízben ösztöndíjasként jártam a paksi erőműben 1989-ben, tehát viszonylag nemrég ismerkedtem meg az ottani viszonyokkal. Azóta igen sok időt töltöttem el az atomerőműben. A nagyrészt hazai fejlesztésű biztonsági rendszer iránt, melynek kidolgozásában részt vettek nemcsak a KFKI, hanem a Budapesti Műszaki Egyetem és több más kutatóközpont fiatal munkatársai, külföldön is nagy az érdeklődés. Az Akadémia főtitkára, mielőtt átadta az 1994. évi díjakat, arról beszélt, hogy napjainkban sokkal jobb a fiatal kutatók helyzete, ugyanakkor az is tény, hogy Magyarországon sajnálatos módon lebecsülik a különböző díjak jelentőségét. Az MTA székházában megrendezett kis ünnepségen ennek a lebecsülésnek azonban szerencsére hírét-hamvát sem láthattuk. Mind a díjazottak, mind a rendezvény meghívottjainak arca örömtől sugárzott. A televízó és rádió riporterei megostromolták a fiatal kutatókat, akik között akadtak biológusok, orvosok, néprajzkutatók, régészek, sőt szociológusok is.- emcsé - (HNÚ) Karbantartók! Van-e ki e nevet Tisztújító közgyűlést tartott a Magyar Nukleáris Társaság Szeptember 9-én Csőm Gyula elnök beszámolójával vette kezdetét az MNT tisztújító közgyűlése. A beszámoló a taglétszám kismértékű emelkedése mellett (3 év alatt 350-ről 400-ra nőtt) a szakcsoportok, tagozatok megalakulását, munkájuk rendszeresebbé válását minősítette a legjelentősebb szervezeti eseménynek. Bővültek a Társaság kapcsolatai az Európai Nukleáris Társasággal. A hazai szakmai közéletben a Társaság jelen van (pl. rész-kiadói joggal rendelkezik a Magyar Energetika című folyóiratban), de nem súlyának megfelelően. A Szilárd Leó díj rangját jelzi, hogy azt Lévai András professzoron kívül Teller Ede és Wigner Jenő tudós professzor vehette át. Csőm Gyula felolvasta azt a faxot, amit a magyar külképviselet küldött az MNT-nek Amerikából, s melyben leírták Wigner Jenő örömét a díj átvétele kapcsán. Az Elnökség 1994-ben Szatmáry Zoltán professzornak adományozta a díjat, amit Csőm Gyula adott át az MNT alapító elnökének. Az elnökségi beszámolót követő vitában főképp arról esett szó, hogyan lehetne határozottabb arculattal és rendszeresebben megjelenni a közvélemény előtt úgy, hogy a Társaság tudományos rangja sértetlen maradhasson. Sükösd Csaba titkári beszámolójában a Társaság pénzügyi helyzetét ismertette. Elmondta, hogy a 405 nyilvántartott tagból csak 105 idei tagdíja érkezett be, sőt 65 olyan tagunk is van, kinek 2 évet meghaladó elmaradása van. Az MNT pénzügyi helyzete ennek ellenére stabil. Ezt megerősítette Szőnyi Zoltán az Ellenőrző Bizottság elnöke is. Gadó János alelnök az 1995-ben Budapesten megrendezésre kerülő TOPSAFE '95 konferenciáról adott rövid ismertetést. A szakcsoportok beszámolói közül a WIN tagozaté volt a legizgalmasabb. Bacs Judit a hölgyek számos kezdeményezését ismertette, de a MODUS Kft. által évek óta végzett közvéleménykutatások adatait elemezve rámutatott arra is, hogy ez kevés. A jelölőbizottság elnöke megköszönte az Elnökség eddigi munkáját, majd ismertette az általuk végzett tájékozódás alapján összeállított jelölőlistát. A szavazás után szünet, majd Szatmáry Zoltán előadása következett. Az előadás a nukleáris fegyverek elterjedését megakadályozni hivatott nemzetközi egyezményekről szólt. Az atomsorompó szerződést 1968-ban fogalmazták meg, 1970-ben lépett hatályba. E sokoldalú nemzetközi egyezményhez napjainkban már több mint 160 ország csatlakozott. Az atomsorompó szerződésben vállalt kötelezettségek betartását a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség a helyszínen is ellenőrizheti, amennyiben az adott ország kétoldalú szerződést kötött erről a NAÜ-vel. Ezek az un. safeguards szerződések az utóbbi időben egyes országokban nem bizonyultak elég hatékonynak. Az előadás részletesen ismertette a jogi és műszaki lehetőségeket, majd Irak és Észak-Korea példáján bemutatta a rendszer gyenge pontjait, a továbbfejlesztés szükséges irányait. Az új tisztségviselők: Elnök: Szatmáry Zoltán. Alelnökök: Gadó János és Trampus Péter. Titkár: Koblinger László. Elnökségi tagok: Bacs Judit, Bakács István, Czeizel Endre, Gyom Gyula, Friedrich Vilmos, Légrádi Imre, Marx György, Radnóti Katalin, Rónaky József, Szívós Károly, Vöröss Lajos. A közgyűlés befejezése előtt Szatmáry Zoltán köszönte meg a bizalmat, a társaság legfontosabb feladataként az információ javítását jelölte meg saját folyóirat alapítását, évente egy jelentősebb rendezvény megtartását és a lakossággal való párbeszédet kiemelve. Rósa Géza Mint arról újságunkban már hírt adtunk, az idén első ízben megrendezett Villamos Napok rendezvénysorozatán kitüntetések átadására is sor került. A villamosenergia-iparban hosszú ideje példásan dolgozók elismerésére alapított Zeusz-díjat tíz atomerőműves dolgozó vehette át. Köztük volt Kékesi József is, a gépész karbantartási főmérnökség műszaki előkészítési osztályának üzemfenntartás vezetője. — Gratulálok a díjhoz! Számított rá, hogy megkapja? — őszintén szólva nem. Azt gondoltam, hogy még nálam is hosszabb ideje az erőműnél dolgozó fogja megkapni. így még inkább örültem, hogy a díjazottak névsorában én is szerepeltem. — Mióta dolgozik az atomerőműnél? — A Dunamenti Hőmerőműtől kerültem át 1979. decemberében. A betanulás idején technikusként dolgoztam A Paksaméta (Városi TV) augusztus 17-i műsora már készen volt, amikor a következő faxot kaptunk a PA Rt. Tájékoztatási Irodájától: „A Paksi Atomerőmű Részvénytársaság Diszpécser Központja 1994. augusztus 17-én ismeretlen személytől robbantással fenyegető telefonhívást kapott. Az erőmű vezetése azonnal megtette a szükséges belső intézkedéseket. A Rendőrség Bombakutató és Tűzszerész Szolgálata a fenyegetett épületeket átvizsgálta, robbanószerkezetet nem talált. A rendőrség megkezdte az ismeretlen személy kilétének megállapítását. Az ország villamosenergia-termelésének csaknem felét biztosító erőmű folyamatosan és zavartalanul üzemel. A résztvénytársaság vezetése az eseményhez kapcsolódó körülmények tisztázása érdekében további részletekről egyelőre nem ad tájékoztatást. Paks, 1994. augusztus 17. 14,20 óra. Kováts Balázs tájékoztatási irodavezető" Ha komolyan vesszük a „hír szent, a vélemény szabad" elvét, márpedig vegyük komolyan, akkor legyen szabad az elhangzott hírről magyar állampolgárként, paksi lakosként elmondani a véleményemet. nem ismeri? Egy Zeusz-díj as három hónapot itt, három hónapot Greifswaldban. Ezután munkatervező csoportvezetői munkát láttam el. A karbantartási költségek tervezése lett a feladatom. Pontosabban akkoriban, mivel még javában folyt az építkezés, a beruházássegítő tevékenységen volt a fő hangsúly, s a IV. blokk befejezéséig párhuzamosan történt a beruházás és a karbantartás segítése. — Jelenleg üzemfenntartásvezető. Miből áll a munkája? — A megnevezés változott, Először is: meg vagyok döbbenve. Mindenekelőtt azon, hogy vannak, akik ilyen gondolatokkal játszanak. Azzal, hogy legyen csak minél nagyobb feszültség, izgalom, akkor majd legalább megtanulnak félni ők is. Mert hiszen a félelemgerjesztés az ilyen fenyegetések igazi célja. Dehát ki is az az „ők"? Az erőművesek? Akik munkájának köszönhetően legalább áramot nem kell importálnunk külföldről? A hivatalok, cégek, intézmények dolgozói? A még vakációzó gyerekek? A padokra kiülő nyugdíjasok? Tessék mondani, most kik azok, akiknek félniük kell, vagy kellene? Ki viccel itt és miért? Vagy ki fenyeget itt - tételezzük fel, komolyan - és miért? Kinek áll érdekében feszültséget kelteni? Kinek áll érdekében a „minél rosszabb, annál jobb" szemlélete? Egy dolog biztos. A közelmúlt robbantásai után az ilyen bejelentéseket nem lehet félvállról venni. De engedtessék meg nekem, mint - megismétlem - magyar állampolgárnak és paksi lakosnak, hogy mélységes megütközésemnek adjak hangot, a televízió nyilvánossága előtt. Remélem, ebben az ügyben először és utoljára. Nagy Zoltán a TelePaks főszerkesztője de a munkámban a fő tevékenység ugyanaz: a költségek tervezése, figyelése, szerződések megkötése a külső vállalkozókkal. Korábban a teljes vállalat karbantartási költségeit mi terveztük, az átszervezés óta a gépész karbantartási főmérnökség hatáskörébe tartozó osztályok költségtervezése a feladatunk. A szakterületet érintő felújítási munkákat tervezzük, és a bonyolítást is zömmel mi végezzük. — Szabadidejében mit csinál szívesen? — Pakstól nyolcvan kilóméterre van egy telkünk, egy most már fűthető kis házzal, szinte minden hétvégét ott töltünk a feleségemmel péntektől vasárnapig. — A felesége is eróműves? — Igen, sőt a fiam is. A feleségem külső szolgáltatásvezetőként dolgozik, a fiam pedig az anyagosztály koordinációs csoportjánál törzsadattár kezelő. A Technika új száma A Technika (Műszaki Szemle) '94 júniusi számában bemutatkozik a Paksi Atomerőmű Rt. Pungor Ernő akadémikus, az Országos Atomenergia Bizottság elnöke az előszóban méltatja az erőmű csapatát, a magas szinten képzett és lelkiismeretes gárdát. Ajánlja a folyóiratot mindazoknak, akik érdeklődnek az ország energia ellátásának területe iránt, s reméli, hogy az olvasókban megszűnnek az atomiparral kapcsolatos téves hiedelmek. ATOMERŐMŰ A Paksi Atomerőmű Részvénytársaság lapja. Főszerkesztő: FÁBIÁN ERZSÉBET Kiadja az AS-M Kft. Tolna Megyei Irodája. Irodavezető: DR. MURZSA ANDRÁS Levélcím: Szekszárd, Pf. 71.7101. Szerkesztőség: Paksi Atomerőmű Részvénytársaság Tájékoztatási Irodája, Paks, Pf. 71. 7031. Telefon: 75/317-919. Telefax: 155-72-80. Megjelenik havonta. Nyomás: Déli Nyomda Kft. 7630 Pécs, Engel János u. 8. Felelős vezető: GERHARD MEYER Szélesedik a választék-CLSVéleményem szerint
