Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1994-09-01 / 9. szám

1994. szeptember ATOMERŐMŰ 3 Dolgozni csak pontosan - felügyelettel A látogatók elözönlik az erőműveket „A közgazdászok egymás­nak adták a kilincset a pécsi hőerőműben, én fogadalmat tettem, hogy mindenképpen itt maradok" - emlékszik vissza a pálya kezdetére Far­kas Lászlóné gazdasági igaz­gató, aki a technológia tanárá­nak a biztatására került az erőműhöz. A közgazdaságta­nok iránt érdeklődő diáklány­nak természetes volt, hogy a szakközépiskola elvégzése után tanulmányait a közgaz­daságtudományi egyetemen folytassa. A szegedi Kőrössy József nevét viselő iskola szi­lárd alapokat teremtett, amire könnyedén lehetett építeni. A fegyelmezett, rendszerető, eminens diák segítőkészségé­vel, a másik problémájának a megértésével is kitűnt társai közül - tudtam meg egyik is­kolatársától. „De nem vettem részt nagyobb csínytevések­ben" - szögezi le hamarjában. A Pécsi Közgazdaságtudo­mányi Egyetem elvégzése után vezető beosztást kap, 1974-ben. „A belső ellenőrzés nagyon jó tanuló terület a fia­tal közgazdászoknak" - vallja, hiszen a vállalatot teljes ke­resztmetszetében ott lehet megismerni. „A hőerőműben a munkák nagy része mű­szaki-mérnöki jellegű, akkori­ban nehezen ismerték el a közgazdasági munka jelentő­ségét, fontosságát" - próbál magyarázatot adni az ellenté­tekre. Kérésemre példával is szolgál: „Egy feladathoz a mérnök úgy áll hozzá, hogy azt meg kell csinálni, a köz­gazdász azt nézi először, hogy az mibe kerül és mit hoz a konyhára". Győzelemnek kellene el­könyvelnie, de ó csak egy­szerű tényként említi, hogy ma már egyenrangúak, sok segítséget kap a műszaki terü­leten dolgozó kollégáktól. Összefogásra, a problémák közös megértésére és megol­dására soha nem volt olyan mértékben szükség, mint az elmúlt években a vállalati va­gyonértékelés, részvénytársa­sággá átalakulás és a bá­nya-erőmű integrációja során. Ez utóbbi azt jelentette, hogy két önálló vállalat együttmű­ködésének megszervezése, összehangolása volt a feladat. „Megoldottuk" - nyugtázta örömmel. Csak kollektív munkát tud elképzelni, csapa­tát fiatalokkal bővíti, jó szak­emberekkel veszi magát kö­rül. Az egyetem elvégzése óta szinte állandóan képezi ma­gát. „Lépést kell tartani a vál­tozó közgazdasági környezet­tel és a jogszabályok változá­sával" - mondja, s figyelmébe ajánlja ezt a pályakezdőknek is. Rendszerszervező, majd szakközgazdász diplomát szerez, okleveles könyvvizs­gáló 1983-ban, pénzügyi majd számviteli osztályvezető. 1985-ben gazdasági igaz­gató-helyettes, majd gazda­sági igazgató. Férje szintén közgazdász, két gyermekük van, az idősebb fiú a közgázra jár. * — Három évvel ezelőtt az atomerőmű vállalat részvénytár­sasággá alakulásakor a Felügyelő Bizottságot is megválasztották, melybe bekerültél. Hogyan em­lékszel vissza a kezdetekre? — Megtiszteltetés és kitün­tetés volt számunkra ez a tisztség. A tulajdonos által és a jogszabályokban foglaltak alapján körvonalazódtak a cé­lok és a feladatok, a munka­­módszerek kialakításában vi­szont nagy önállóságot kap­tunk. Nagy lelkesedéssel fog­tunk a munkához. Az első év azonban minden tekintetben nehéz volt. Korábban a válla­lati mechanizmusban nem volt felügyelő bizottság. Az atomerőműben a feladatok és a problémák sajátosak, sem­milyen céghez, erőműhöz nem hasonlíthatók. — Olvasóinkat tájékoztattuk többször a bizottság működéséről. A bizottság vezetőjeként hogyan jellemeznéd a munkátokat? — A felügyelő bizottság tá­jékozódik, megvizsgál, ellenő­riz, elemzést készít, javaslatot tesz. Mindenkor segítőkész megállapításokra törekszik. S ha olyan intézkedést, vagy je­lenséget tapasztal, amely több embert sért, jogszabály elle­nes, súlyánál fogva akár a közgyűlést is összehívhatja. Az F.B. az atomerőmű tulaj­donosainak az érdekeit képvi­seli. A közgyűlés elé kerülő dokumentumnak, üzleti jelen­tésnek és kimutatásnak min­den tekintetben „feddhetet­lennek" kell lennie. Legyen az pontos, igaz, tárgyilagos és feltétlenül segítőkész. — Mihez nincs jogosítványa a felügyelő bizottságnak? — Nem utasíthat senkit, és nincs döntési joga vállalati kérdésekben. — A munkaterületet ho­gyan osztották fel egymás kö­zött? — Balogh Ernő, a műszaki, László Pál, a szociálpolitikai és a bér, én pedig a közgazda­­sági területtel összefüggő kér­désekkel foglalkozom. Itt em­lítem meg, hogy a bizottsági tagok nagy szakértelemmel és felelősséggel végzik könnyű­nek semmiképpen nem mondható feladataikat. — Teszem fel, ha én egy konk­rét kéréssel, vagy ■problémával fordulnék a bizottság felé, mi lenne a válasz? — Nem vagyunk panaszi­roda, de ha egy intézkedés jogszerűségével kételyeid vannak, úgy azt kivizsgáljuk és arról értesítünk. — A dolgozóktól „kaphattok" feladatot, és még kiktől? — Először is ellenőrzésein­ket saját munkaterv szerint végezzük, de felkért már ben­nünket a részvénytársaság vezérigazgatója és az igazga­tóság elnöke is egy-egy téma megvizsgálására. Jogszabályi előírás alapján a cég belső el­lenőrzési osztálya a felügyelő bizottsághoz tartozik. Együttműködésünket belső el­lenőrzési szabályzat rögzíti. Előfordul, hogy a vizsgálatot elindítjuk és továbbítjuk más területre, ahol folytatódik és visszakérést veszünk. Néhány esetben újabb és újabb infor­mációra van szükségünk, hogy a témát érdemben le le­hessen zárni. — Ki felügyeli a munkátokat? — A közgyűlés, illetve a tu­lajdonos, az AV Rt, az MVM Rt. és az önkormányzat felé tartozunk elszámolással. — Köszönöm a beszélgetést és további sikereket kívánok munká­tokhoz!- Fábián E. -Ugrásszerűen megnőtt a Nuclear Electric erőművei (Egyesült Királyság) iránti ér­deklődés, ugyanis több mint negyed millió ember tekin­tette meg ezeket az elmúlt év során. Mind a nyolc látogató központban növekedett a lá­togatók száma és összességé­ben elérte a 260448-at, ez az előző évihez képest több mint 12 százalékos növekedés. A Sizeweld látogató központja hajszál híján áttörte az 50 ez­res határt, Harlepool csatlako­zott a 40 ezresek klubjához, de Trawsrynydd is kopogtat az ajtón. Hartlepool, Trawsrynydd és Oldbury szintén benne volt a rekordok könyvében, mivel a legna­gyobb növekedést érték el. Az Avonban található Old­bury az előző évinél 6678-cal több érdeklődőt hódított. Ela­ine Mullins, Oldbury tájékoz­tatási vezetője a sikert az álta­lános iskolásoknak szánt ge­nerációs program népszerű­ségének tulajdonította, ame­lyet ő alkotott meg a helyi tu­dományos és technikai szer­vezetek képviselőinek együttműködésével. Mullins asszony azt nyilat­kozta: „A program eleget tesz a nemzeti tanterv előírásainak és módfelett népszerűnek bi­zonyult. Elárasztották az isko­láskorú látogatók és másik tantermet kellett építenünk az elhelyezésükre. A jelenlegi is­kolaév végéig teljesen foglal­tak vagyunk." A gyerekek ilyen módszer­rel történő képzésével a nuk­leáris iparhoz pozitívan vi­szonyuló magatartást próbál­nak kialakítani. A nebulók mindig élvezik a látogatáso­kat, sokszor visszatérnek és elhozzák családjuk többi tag­ját is. Sizewell tartós sikerének titka - Wendy Huggins fel­ügyelő szerint - az, hogy a Si­zewell B., amely Anglia első nyomottvizes reaktora, jelen­tős média arculattal rendelke­zik. Sizewell Suffolk azon ré­szén található, amely sok tu­ristát vonz és az erőmű is az egyik látványosság. A Nuc­lear Electric telephelyeinek lá­togatottsága valószínűleg nö­vekedésnek indul a következő néhány évben a Bradwell erőműben épülő új látogató központtal. A nyitást szep­temberre tervezik. Látogatottság (zárójelben az előző évi értékek): Dungeness 27.844 (23.854), Hartlepool 43.827 (39.457), Heysham 33.563 (32.107), Hinkley Point 16.534 (15.536), Oldbury 24.160 (17.482), Sizewell 49.055 (45.540), Trawsfynydd 37.084 (32.030), Wylfa 28.381 (26.157). (Nuclear Times, '94 június) Fogyasztói távleolvasás A Dél-Dunántúli Áramszolgáltató Rt. nagykanizsai üzletigazga­tóságán az egyik nagyfogyasztó elszámolási mérésével sikerült te­lefonhálózaton keresztül kiépíteni a kommunikációs kapcsolatot. Ezzel egyidejűleg a nagyfogyasztó energetikusának számítógépe és az elszámolási mérés között is létrejött a kapcsolat. Az angol tu­lajdon lévő Tófej Kerámia Kft. 20 kV-os célvezetéken vételez villa­mosenergiát. Viszonylag állandó, 1900 kW-os egyidejű terheléssel üzemel, havi villamosenergia-felhasználása 1 GWh. A Magyaror­szágon elsőként kidolgozott távleolvasás a villamosenergia elszá­molás új dimenzióit nyitja meg. Gyors, pontos információk állhat­nak rendelkezésre az értékesítési és árbevételi tervkészítéshez és javulnak a feltételei a fogyasztók igényes, gyors kiszolgálásának is, az áramszolgáltató gyorsabban juthat a pénzéhez, illetve kevesebb költséggel tudja biztosítani a villamosenergia-elszámolást. Exportőrök, figyelem! Sugárzó vashulladék Úgy tűnik, jó üzlet a vashul­ladék export. Keres rajta a magyar vállalkozó és nyer rajta a tálján importőr is. Ki­véve persze, ha a vashulladék sugárzik. Vagy a vagon. Il­letve abban valami. De kezd­jük a történetünket a legelején. — Pontosan emlékszem az esetre. Karácsony előtt történt néhány nappal - mondja dr. Kadenczkiné Havas Sonja fi­zikus. Miskolcon, az Állami Népegészségügyi és Tisztior­vosi Szolgálat Bor­­sod-Abaúj-Zepmlén Megyei Intézetének egyik kis dolgo­zószobájában beszélgettünk. Az épület tükrözi az intézet feladatát; fehér burkolólapok, falfelületek, példás tisztaság. — A salgótarjáni kollégától kaptuk telefonon a hírt: egy Nógrád megyéből Olaszor­szágba küldött vashulladék szállítmányt radioaktív szennyezettség indokkal a szlovén-olasz határról, az ola­szok, visszairányítottak. — Előfordult már hasonló eset a gyakorlatukban? — Nem, és igencsak meg­döbbentünk. Az országban három megyénként van egy úgynevezett decentrum. (Á főváros önálló egységet ké­pez.) A salgótarjáni ügyben mi voltunk az illetékesek. A vagont az eredeti kiindulási helyre, Nagybátonyba irányí­tottuk, ahol egy mellékvá­gányra állították. Beérkezés­kor azonnal megtekintettük. Két helyen volt a kocsi krétá­val megjelölve, ráírva: 55 cps. A mi műszereink azonban a bejelölt helyeken a természe­tes háttérsugárzásnál alig mu­tattak valamivel többet. Meg­kerestük a sugárforrást. — Egy megrakott vagonnál nem lehetett könnyű. — Először szereznünk kel­lett egy daruskocsit, azzal ra­kattuk ki a vashulladékot. Közben mértünk, mértünk eredménytelenül. Aztán az erősen vízköves csövek át­vizsgálásakor műszerünk jel­zett. Tizenhat darab ilyen vas­csövet találtunk és a mérése­ink szerint a csőben nagyobb volt a dózisteljesítmény, mint annak külső falán. — Ezek szerint a vízkő volt a sugárforrás? — Igen. A csövek belsejé­ben mi ott 2000 nanoGray/h dózisteljesítményt mértünk. Ez önmagában semmi, de lé­nyegesen meghaladta az olasz 150 nanogray szabványérté­­ket. Már a helyszínen megtud­tuk, hogy a vascsövek egy nógrádi szénbánya szén­­mosó-csővezeték darabjai, melyet feltehetően ötven éven át használtak. A vízkő sem­miben sem tért el a megszo­kottól, az természetes kiválás során jött létre. Az olaszoknak igazuk volt, valami mérhető. Ha úgy nézem - ez nem ra­dioaktív hulladék. Egy sokáig használt fürdőkád lefolyócső ugyanúgy sugározhat. Á következő eset március­ban történt. Két vagont küld­tek vissza a szlovén-olasz ha­tárról a gyöngyösi MEH-te­­lepre. Az egyik vagonban Ti­­szaújvárosból származó esz­tergahulladék volt, a másik­ban ózdi drótkötélpálya dara­bok. Ennél az esetnél az volt az érdekes, hogy egy teljes szerelvény indult útnak, és mindössze két kocsi rakomá­nya volt problematikus, 55, il­letve 51 cps megjelöléssel. Ezt a fajta hulladékot nem lehetett tételesen átvizsgálni. Kirakat­tuk, mértünk - és semmit sem találtunk. A kocsi aljában azonban közel fél méter ma­gasan állt a szénpor. Megmér­tük - semmi. Végül egy vödör vízzel lemostuk a vagon külső felét, ott, ahol meg volt jelölve, és a minimálisan magasabb háttérsugárzási szint - csodák csodájára - normál szintre esett vissza. Ma sem tudjuk, mi volt ott. — Az olaszok érzékenyebb műszerrel mérnek? — Nem tudjuk, lehetséges. Önmagában a cps, tehát a má­sodpercenkénti beütésszám nem sokat mond, ha nem tud­juk a kalibrálást. Balatonkene­sén, az ÁNTSZ „sugaras" to­vábbképzésén a munkatársak előtt ismertettem e két esetet, és kiderült, ezek nem egye­diek. Sok vagon érkezett már vissza, valamennyi az olasz határról. Előfordult, hogy a kollégák nem találtak semmit. A vállalkozó letörölte a jelzést, és a vagon simán átment az el­lenőrzésen. A fővárosiaknak, hogy úgy mondjam, szeren­cséjük volt. Megtalálták a hul­ladékszállítmányban a sugár­forrást, egy katonai monomé­ter világító festékkel bevont számlapját. — A visszaküldött szállít­mány jelentős anyagi kárt okoz a magyar vállalkozónak. Fuvardíj, kocsiállás, ki- és újbóli berakodás, közben az őrzés. Nem lehet elejét venni mindezeknek? — A gond a nemzetközi ajánlások alapján elkészített Magyar Szabvány előírásainál kezdődik. A szabvány szerint, ha bármilyen aktivitás kimu­tatható, akkor az radioaktív hulladék. Másfelől a természe­tes izotópoknál megvan hatá­rozva egy határérték, ez 500 KBq/kg, ami ez alatt van, nem engedélyköteles. — Az olaszok is ehhez tartják magukat? — A szerződéskötésnél kel­lene ezt tisztázni. Hallottunk olyan államról, mely ki­mondta, országába semmi olyan dolgot, mely mérhetően sugároz, nem lehet bevinni. Ilyen pedig nincs. Korábbi kérdésére szeretnék még visz­­szatérni. A vállalkozót terhelő költség még a kiszűrt anyag megsemmisítése. Egészség­ügyileg semmi gond nem lenne újból a MÉH-telepen el­helyezni, de mi van akkor, ha azt mondjuk egy másik ex­port-vállalkozó felvásárolja? Kezdődik újból az egész. — Az olaszok, amint ezt a példa tanúsítja, igencsak védik hazájukat a sugárzó anyagoktól. Nálunk mi a helyzet? — Ma már jobb, mint ko­rábban. A záhonyi határon van már sugárkapu. Hallot­tuk, és ezzel nagyon egyetér­tünk, más határállomásokon is tervezik sugárkapuk telepí­tését. Takács Ist”án Antal Dr. Kadenczkiné Havas Sonja Valahol itt kell lennie ...

Next

/
Thumbnails
Contents