Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1994-04-01 / 4. szám
8 ATOMERŐMŰ 1994. ÁPRILIS Neurózis II. Valami biztosan nem stimmel vele különben nem viselkedne úgy ahogy viselkedik tehát azért viselkedik úgy ahogy viselkedik mert valami nem stimmel vele Nem hiszi hogy valami nem stimmel vele mert többek közt pont az nem stimmel vele hogy nem hiszi hogy valami nem stimmel vele tehát segítenünk kell neki hogy megértse: az hogy nem hiszi hogy valami nem stimmel vele szintén olyasvalami ami nem stimmel vele R. D. Laing: Gubancok (Folytatás az előző számból.) Hisztériás neurózis: e ma már ritkábban előforduló neurózistípusnak két jól elkülöníthető válfaja van. Az egyik - az úgynevezett konverziós - formájára az jellemző, hogy lelki hatásra szembeszökő tünetek támadnak: a legsúlyosabb esetekben a beteg átmenetileg megvakul,vagy megsüketül, vagy süketté, érzéketlenné válik, vagy elveszti a szaglását, vagy megbénul, meg megbomlik mozgásainak összerendezettsége. Bár ezek ijesztő testi tünetek, a hátterükben nincs testi elváltozás, például a hisztériás vakság esetén a szem, a látóideg és a látási ingereket feldolgozó agyi területek teljesen épek - miközben a beteg valóban nem lát. - A másik - ún. diszszociatív típusú - hisztériás neurózis súlyosabb formáiban emlékezetkiesés, alvajárás, tudathasadás a jellemző. Kényszerképzetes neurózis: a neurózisok legritkábban előforduló formája. Míg a fóbiás neurózisban általában valamilyen cselekvés megtételére válik képtelenné a beteg, a kényszemeurózisban magától a cselekvéstől nem tud szabadulni. Az előbbiekben a valamitől való félelem, az utóbbiban az ismétlődő cselekvés áll a középpontban, amelyet abbahagyni nem képes. Ha például valaki jól tudja ugyan, hogy bezárta az ajtót vagy eloltotta a gázt, mégis többször visszamegy ellenőrizni, s ez a cselekvése rögeszméjévé válik, a beteg kényszerneurózissal bajlódik. Ilyen kényszercselekvés lehet még például a kézmosási, tisztálkodási kényszer, és a kényszerneurózisok közé sorolható az is, amikor valaki különleges késztetést érez arra, hogy elvegyen, ellopjon különböző dolgokat, bár azokra nincs szüksége és a legtöbbször az értékük is csekély (a régebbi szakirodalom ezt kleptomániának nevezte). Hipochondriás neurózis: azt az embert, aki kimutatható ok nélkül panaszkodik különféle szerveinek kóros működésére, képzelt betegnek (hipochondemek) nevezzük. Míg az egészséges emberek általában rá sem hederítenek szerveikre, ha azok rendesen működnek, a képzelt betegek folyton-folyvást azzal vannak elfoglalva, hogy egyik-másik szervük nem úgy működik, mint kellene, vagy éppenséggel fáj valamijük. Neuraszténia: az a beteg, aki rendszeresen gyengének érzi magát, könnyen elfárad, időnként kimerül és lelkileg is elerőtlenedik, neuraszténiában szenved. A betegség jellegéből adódóan a testi tünetek állnak e neurózisforma középpontjában. Deperszonalizációs neurózis: az elszemélytelenedés - deperszonalizáció - a saját személyiségünktől való elidegenülést, más szóval éntudatunknak a zavarát jelenti. A beteg idegennek érzi a saját énjét, úgy érzi, hogy nem ő gondolkodik és cselekszik, hanem az a másik személy, aki a testében lakozik, s aki - akarata ellenére - rákényszeríti a gondolatait és cselekedeteit. Mikor betegség? A neurózisok tüneteinek olvasásakor vigyáznunk kell arra, nehogy azt tapasztaljuk, mint az az orvostanhallgató, aki a különféle betegségekkel való ismerkedése során mindig annak a betegségnek a tüneteit véli felfedezni magán, mint amit éppen tanul. Hiszen kinek ne lettek volna a felsorolt neurózisformák valamelyikére jellemző tünetei? Időnként a derűs bizakodás helyett elönti az embert a jövőtől, a kudarcoktól való fenyegetettség érzése, mindenkinek vannak olyan időszakai, amikor levertnek, reményvesztettnek érzi magát, szinte valamennyi ember irtózik valamilyen állattól, leggyakrabban a pókoktól vagy a kígyóktól, a heves, teátrális, hisztérikus jelenetek sem ritkák az emberi kapcsolatokban, ki ne fordult volna már vissza az ajtóból még egyszer megnézni, hogy jól bezárta-e (a pedantéria is egyfajta kényszeresség) és így tovább. A lelki egészség és a lelki betegség között nincs éles határvonal: a neurózisok ugyanazokból az érzelmeknek és viselkedésmódoknak az elemeiből épülnek fel, amelyeket a hétköznapi életben teljesen normális megnyilvánulásokként önmagunkon tapasztalunk. Ezek a viselkedésformák akkor minősülnek át betegségnek nevezhető magatartászavarrá, ha felerősödve és szenvedést okozva „elöntik” a személyiséget, hosszú időre állandósulnak és megakadályozzák a normális életvitelt. A leglényegesebb tényező ebben az örömkészség megváltozása: azt az állapotot, amelyben lényegesen lecsökken vagy megszűnik az öröm átélésének és a másoknak való örömszerzésnek a képessége, feltétlenül lelki betegségnek kell tekintenünk, amely gyógyításra szorul. Okok Mi lehet az oka, hogy az egyik neurotikus lesz, a másik nem? Milyen életesemények, lelki hatások tehetők érte felelőssé? Neurotikus vonások és magatartásmódok jóformán minden emberre jellemzők. Minden emberrel megeshet, hogy időnként olyan, mintha neurotikus volna, de ezek a különböző lelki sérülések, feszültségek hatására kialakuló neurotikus állapotok csak átmenetiek, s általában el is múlnak nyomtalanul. Mi az oka annak, hogy ezek sokakban mégis súlyos tünetekké terebélyesedhetnek? Nagyon nehéz általános, minden neurózis kialakulásában szerepet játszó okokat találni, hiszen ami az egyik emberből súlyos tüneteket vált ki, a másikban csak múló zavart kelt vagy még azt sem. A legelfogadottabb nézet szerint a neurózis kialakulásának gyökerei a kora gyermekkorba nyúlnak vissza, a felnőttkori neurózisok okai elsősorban a hányatott gyermekkorban, a nem megfelelő anya-gyermek kapcsolatban, a hideg, elutasító, korlátozó, ellenséges szülői magatartásban keresendők. Hozzá kell azonban tenni, hogy mindig többféle ok, életesemény láncolata vezethet csak el a neurotikus tünetek kialakulásához, s ezek egyénenként teljesen különbözhetnek. Gyógyítás Az évekig tartó, krónikus neurózis általában csökkenti a munkahelyi alkalmazkodásnak és alkotásnak a képességét, nehezíti a párkapcsolatokat, miatta a társas viszonyok sikertelenné válnak, s az egyén elmagányosodhat. A neurózis sokszor spontán módon, önmagától javulhat vagy meggyógyulhat. A feszültségkeltő körülmények megszűnésével, a régebbi stresszhatások helyett ösztönző ingerek, a személyiséget fejlesztő lehetőségek megnyílásával (például a személynek javul az anyagi helyzete, új barát lép az életébe, jó házastársat sikerül találnia, új társaság, baráti kör tagja lesz stb.) a neurózis észrevétlenül elmaradhat. A neurózisok szakszerű gyógykezelése a pszichoterápia. A pszichoterápiás kezelés alapja a neurotikus személy és a segítséget adó szakember - orvos vagy pszichológus - között kialakuló gyógykapcsolat. A kezeléseknek sok válfaja ismeretes, lehet egyéni vagy csoportos, és a kezelési módok is igen változatosak, melyek egy részét (relaxáció, különböző viselkedésterápiás elemek) a személy önállóan, „házilagosan” is végezheti. Csuha Sándor pszichológus, pszichológiai laboratórium Közös kárunk Újsághír a Kelet-Magyarország január 5-i számából: „ismeretlen tettesek megrongálták a Debrecen és Nyírbátor közötti 120 kV-os távvezetéket, mégpedig oly módon, hogy a vezetéket tartó vastraverzeket derékban egyszerűen elfűrészelték, leszerelték. A rongálások következtében kidőlt a 120 ezer voltos távvezetéki főelosztó-hálózat két vasoszlopa.” A híradás szerint a tetemes összegű, több mint kétmillió forintos helyreállítási költségen felül az áramszolgáltatás is veszélybe került, hiszen a két megye jelentős nagyságú területei a helyreállítás idején tartalék útvonalról kapták az áramot. Ha a tartalék is megsérült volna - esetleg épp a vandálok keze nyomán -, fél megyényi fogyasztó válhatott volna órákra, esetleg napokra villanyáram nélkül. Az eset korántsem példa nélküli. Az MVM Rt. hálózati üzemviteli főosztályának adatai szerint az utóbbi időben egyre több olyan rongálás történik, amelyek a fogyasztók villamosenergia-ellátását veszélyeztetik. Az alaphálózaton évente átlagosan 60-80 oszlopon 6-8 tonna vasszerkezet pótlása szükséges az oszlopok rongálása, a vasanyag ellopása miatt. A 120 kV-os főelosztó-hálózat távvezetékein évente átlagosan 180-200 oszlopon 10-12 tonna vasszerkezetet kell pótolni ugyanilyen okok miatt. Volt olyan eset is, ahol az elmúlt évben ugyanazon a helyen többször kellett pótolni a rácsvasakat. A távvezetéki tartóoszlopok szerkezeti elemeinek kiszerelése és haszonfémgyűjtőknek eladása mellett új jelenség a villamos energiát szállító nagyfeszültségű távvezetékek sodronyainak levágása és értéKibclczett lámpa az iskolaudvarban Müller József kesítése. Újfajta tolvajlási mód van tehát kialakulóban, amelynek az áramszolgáltatók, végső soron mi fogyasztók látjuk a kárát. Az áramszolgáltatók hálózatain oszloptörés, kábelszakítás, közvilágítás rongálása stb. miatt évente 100-120 millió Ft kár keletkezik. A tettesek általában ismeretlenek maradnak, és valószínűleg nincsenek tisztában a cselekményük veszélyességével. T alán még a jó üzletet csináló orgazdák sem. A távvezetéki oszlopokból a vaselemek kiszerelése hasonló következményekkel jár, mintha egy híd tartószerkezetét gyengítené meg valaki. Az oszlopokat úgy méretezik, hogy minden elképzelhető igénybevételt - szelet, havat, zúzmarát - károsodás nélkül elviseljenek. Ezért a szokásos időjárásban ki lehet vágni az oszlopból anélkül, hogy bármi is történne, de elég egy kicsit föltámadó szél, s az oszlop kidől, magával rántva a vezetéket és a többi oszlopot. A távvezetéki sodronyok levágásánál az elkövetők valamilyen módon tudomást szereznek a vezeték kikapcsolt állapotáról és ilyenkor ténykednek - életveszélynek kitéve magukat, hiszen a visszakapcsolás akár automatikusan, akár tervszerűen bármikor megtörténhet. Az áramszolgáltatók igyekeznek a fogyasztókat úgy ellátni, hogy tartalék ellátási útvonal is legyen. Ha viszont a tartalék útvonal is kiesik - karbantartás, üzemzavar vagy éppen a rongálások miatt -, megszűnik az áramszolgáltatás. Rongálják a közvilágítást Paks és környéke helyzetéről Müller Józseftől, a DÉDÁSZ Rt. szekszárdi üzletigazgatóságának paksi kirendeltségvezetőjétől érdeklődtem. A paksi áramszolgáltató a volt paksi járásnak megfelelő területet látja el a megyében.- Történtek-e hasonló rongálások ebben a körzetben? A környezet egyébként szép- Szerencsére azt mondhatom, hogy a DÉDÁSZ Rt. és ezen belül a paksi kirendeltség azon kevés áramszolgáltató közé tartozik, amelynek az ellátási területére nem jellemző - és remélem, nem is lesz - a távvezetékek vasanyagának a kivágása és eltulajdonítása. A negatív tendencia nálunk is érezhető, hiszen 4-5 évvel ezelőtt a távvezetékek többnapos szerelési munkáinál másnapra még otthagyhattuk a felvonulási területen a fémalkatrészeket, de ma már ezt nem tehetjük meg - a saját kárunkból kellett ezt megtanulnunk. A mi körzetünk gondjait ezen a téren leginkább a közvilágítás károkozói jelentik.- Milyenek a tapasztalatai Paksról?- Az utóbbi években sajnos már mindennapos jelenséggé vált a közterületen lévő és közhasznot szolgáló villamos berendezések rongálása, s ez alól Paks sem kivétel. A lakótelepi városrészben és az óvárosban egyaránt gyakori a közvilágítás rongálása. A kandeláberek ajtóit lefeszítik, a villamos berendezéseket tönkreteszik. Csak néhány példát említek: a 2. sz. iskola belső területén két éve újítottuk fel a lámpákat, most már alig van közöttük ép. A Kurcsatov út mögötti park közvilágítását másfél éve újítottuk fel 300 ezer Ft-os költséggel, s itt is elszomorító a helyzet. Ugyanez jellemző a régi városrészben például a KRESZ park közvilágítására. Sajnos az anyagi eszközeink nem teszik lehetővé, hogy a pótlást megfelelő ütemben ús mértékben elvégezzük, így ezek a szándékos károkozások a szolgáltatásunk színvonalát csökkentik.- Mekkora kára származik a rongálásokból a paksi kirendeltségnek?- A kár több százezres nagyságrendű, tavaly csak a kandeláberek ajtóinak pótlására több mint 200 ezer forintot költöttünk... Csuha S.
