Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1994-04-01 / 4. szám
1994. ÁPRILIS ATOMERŐMŰ 7 Energiatermelés és környezetvédelem: INTACT ’94- a hulladékkal érintkező nedvességben az aktivitás az oldhatósági és egyéb fiziko-kémiai feltételek szerint megjelenik a vízfázisban;- az oldott aktivitást tartalmazó nedvesség pórus- vagy réshidraulika törvényeinek megfelelően távozik a létesítményből;- a talajvízzel vagy nedvességgel együtt vándorolva, eljut a bioszféráig. E főfolyamatok bármelyike gátolható és ellenőrizhető, ami megfelelő lehetőségeket teremt az izoláció megkívánt mértékének fenntartására. b) A hulladékfonna szilárd állapotú diszperziójával: Az ebbe a csoportba tartozó folyamatokat együttesen az jellemzi, hogy a tárolt aktivitás emberi vagy természeti behatolás eredményeképpen közvetlenül a bioszférába kerül, s további sorsát már a környezeti körülmények fogják meghatározni. Általában a korlátok „pillanatszerű” eltűnését eredményező folyamatok ebbe a csoportba tartoznak. Tipikus példája e folyamatoknak, amikor a tároló létesítmény telephelyén építkezést (ház, út, játszótér stb.) kezdenek. A kockázati kritériumot, illetve az azzal szorosan összefüggő dózisegyenértékre vonatkozó előírást minden mértékadó esemény során be kell tartani, a szándékolt emberi beavatkozástól eredő események kivételével, amelyeknél feltételezhető, hogy az „elkövető” tudja mit csinál, így őt külön nem kell megvédeni. A radioaktív hulladékelhelyezésre szolgáló létesítmények biztonsága a következőktől függ: a) Az elhelyezési rendszerbe beépített korlátoktól, amelyek:- a csapadékvíz-beszivárgást korlátozó megoldások; - a leszivárgó nedvesség tárolólétesítményen belüli megjelenését vagy tartózkodási idejét csökkentő megoldások;- a hulladékcsomagok közötti nedvesség ellenőrzését lehetővé tevő megoldások;- a hulladékcsomagból kikerült aktivitás létesítményen belüli fixálását lehetővé tevő megoldások;- az elhelyezésre szolgáló létesítmény határán alkalmazott geokémiai vagy nedvességtranszport korlátokat alkalmazó megoldások;- robusztus és időtálló műszaki megoldások a behatolásvédelem érdekében. b) A létezési (pihentetési) időtartam alatt megvalósuló ellenőrzéstől és felügyelettől, ami állami, társadalmi szinten garanciát nyújthat a pihentetési idő egy része vagy teljes időtartama alatt a hulladék megbolygathatatlanságára. Az ellenőrzés és felügyelet módszerei a következők lehetnek:- intézményes ellenőrzési időszak deklarálása, ami lehet aktív ellenőrzés vagy aktív+passzív ellenőrzés;- a hulladékcsomagokban tárolt aktivitáskoncentráció korlátozása, hogy a terület szabad hasznosítása során a szándékolatlan behatoló sugárvédelme biztosított legyen, c) A létezési időtartamot követően a környezeti transzmissziós jellemzők helyes megítéléséről. A létező vagy tervezett tárolókra elkészített biztonsági elemzések tapasztalatai alapján rögzíthető, hogy a létesítmény élettartamát követően a hosszú felezési idejű komponensek fogják a dóziskövetkezményeket meghatározni. Emiatt a hosszú felezési idejű izotópok megengedett koncentrációját - mind a korlátok fokozatos elöregedését, mind hatékonyságuk pillanatszerű megszűnését feltételezve - külön kell a létesítményekre korlátozni. A korlátozás alapja a mesterséges korlátoktól mentes telephelyi jellemzők által biztosított aktivitás-visszatartás. A rövid élettartamú hulladékok elhelyezésére vagy felszíni, ároktípusú, mérnöki létesítményekkel megerősített vagy pedig a felszín alatt bányászati módszerekkel kialakított művek szolgálnak. Ezek megvalósításakor az egyedi, ország- és hatóságfüggő megfontolások vezetnek az elhelyezési rendszer komponenseinek eltérő kombinációihoz. Magyarországon jelenleg szintén ezt a két elhelyezési koncepciót vizsgálják. A radioaktív hulladékok elhelyezésére szolgáló létesítmény telepítési folyamata A telephely-kiválasztás és -jellemzés alapvető célja a hulladéktárolásra alkalmas telephely kijelölése és annak bizonyítása, hogy az rendelkezik is azokkal a megfelelő tulajdonságokkal, amelyek a radioaktív anyag lebomlásáig megakadályozzák az aktivitás emberi környezetbe jutását. Mivel a telephely alkalmasságát nem csupán a természetes jellemzők szabják meg, a legtöbb esetben műszaki gátakkal az eredő biztonság növelhető. A telephely és a környezet természetes jellemzőit ezért úgy kell megválasztani, hogy azok összhangban legyenek a tervezett tárolólétesítménnyel és az elhelyezendő hulladék típusával és mennyiségével. A radioaktív hulladéktároló telepítési folyamatát legáltalánosabban három részre bonthatjuk:- koncepcionális és tervezési fázis,- telephely-kiválasztási fázis,- telephely-jellemzési fázis. A három fázison belül a telephely-kiválasztás is és a -jellemzés is további szakaszokra bontható. A telephely-kiválasztás szakaszai:- a térségalkalmassági vizsgálat,- a potenciális telephelyek kiválasztása,- az alkalmas telephely(ek) meghatározása. A telephely-kiválasztás valamennyi döntési csomópontjához (az alkalmas térségek kijelölése, a potenciálisan alkalmas telephelyek kijelölése és a javasolható telephelyek azonosítása) a telephely szempontjából létesítményfüggetlen (tehát a telephelyeken azonos létesítményt feltételező) biztonsági értékelést szokás készíteni. A biztonsági értékelésekben az adott fázison belül rendelkezésre álló kiinduló adatokat a bizonytalanságaikat is figyelembe véve kell alkalmazni, s a dóziskövetkezmények ennek megfelelően mint egyre szőkébb és szűkebb dózistartományok jelennek meg. A biztonsági értékelésnek érzékenység- és biztonságelemzést is kell tartalmaznia, s a következő fázisban szükséges adatgyűjtést, pontosítást a végeredmény szempontjából legnagyobb érzékenységgel rendelkező paraméterekre kell koncentrálni. A biztonsági értékelések eredményei alapján nemcsak a dózisszámítások pontosíthatók, hanem a numerikus kritériumok továbbfejlesztésére is sor kerülhet, a szükséges hatósági egyeztetést követően. A potenciálisan alkalmas telephelyek összehasonlító költségelemzése lehet a javasolt telephelyekhez vezető legcélszerűbb módszer. Az összehasonlító költségelemzést a biztonság azonos szintjét nyújtó mesterséges létesítményeket feltételezve kell végezni, aminek alkalmazásához az egyes potenciális telephelyek költség-haszon elemzését is el kell végezni. Összefoglalás A paksi atomerőmű üzeme során keletkező kis és közepes aktivitású hulladékok átmeneti tárolása az üzemen belül biztonságosan megoldott. Ez a környezetre és az ott élő lakosságra semmiféle veszélyt vagy káros hatást nem jelent. A hulladékok feldolgozását és végleges elhelyezését a jövőben úgy kell megoldani, hogy az megfeleljen a hazai előírásoknak és a nemzetközi ajánlásoknak. A folyékony hulladékokat a végleges elhelyezés támasztotta szigorú minőségi követelmények figyelembevételével kell feldolgozni. A szilárd hulladékok jelentős része térfogatcsökkentő tömörítés után kerülhet csak elszállításra. A végleges tárolásra szolgáló létesítmény kialakítása, az alkalmazott mesterséges védelmek minden - egyre szigorodó - sugárvédelmi követelményt ki kell, hogy elégítsenek. A tárolásra elkészítendő hosszú távú környezetbiztonsági értékelésnek egyértelműen igazolnia kell, hogy normál körülmények között a hulladékok lebomlási időtartama (600 év) alatt semminemű aktivitáskikerülés nem lehetséges a létesítményből, továbbá esetleges extrém esetekben felszabaduló aktivitás a tervezett létesítmény környezetében élőket semmilyen formában nem veszélyezteti. Jelenleg egy Nemzeti Projekt keretében, nagyon szisztematikus munka keretében folyik a megfelelő hulladékfeldolgozási technológiák, az alkalmas telephelyiek) kiválasztása, illetve a tárolók koncepcionális tervezése. Ez a komplex, minden aspektust (műszaki, gazdasági, politikai, hatósági, szociológiai stb.) figyelembe vevő munka lehet a biztosítéka, hogy a tárolóval szemben megfogalmazott alapvető biztonsági és környezetvédelmi célkitűzések Magyarországon is maradéktalanul érvényesíthetők legyenek. A projekt sikeres megvalósulása esetén a radioaktív hulladékok elhelyezésének tervezése és megvalósítása során szerzett tapasztalatok más területeken - pl. toxikus hulladékelhelyezés - is jól hasznosíthatók lehetnek. A legkömyezetkímélőbb energia az, amelyet megtakarítunk, amelyet nem kell előállítani! Az energiatakarékossági program indításához viszont jelentős összeg kell - mondotta Szűcs István, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium helyettes államtitkára az INTACT 1994 energetikai és környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó konferencia megnyitó napján. A több napos tanácskozást és kiállítást a Környezetünkért egyesület rendezte március 22-től Budapesten. Az ipari és kereskedelmi tárca energetikai blokkjának vezetője többek között szólt arról, hogy az INTACT Nemzetközi Környezetvédelmi Kongresszus és Kiállítás újszerű rendezvénysorozat: a környezetvédelmet nem általánosságban elemzi, hanem mindig egy-egy szűkebb területet vizsgál. Azért indították útjára ezzel a céllal a rendezvénysorozatot, mert így minden oldaláról, mélységében vizsgálhatják a környezetet legsúlyosabban terhelő tényezőket - évente más-más témát. Az első INTACT kongresszust két évvel ezelőtt tartották. Az INTACT ’92 témája a fémfelületkezelési eljárások technológiai és az e folyamatokból adódó környezetvédelmi problémáknak megvitatása volt. Az INTACT ’93 a közlekedés és a környezet védelmének kérdéskörével foglalkozott. Az INTACT ’94 központi témája az energiatermelés és -felhasználás, valamint ezek környezetvédelmi vonzata. A 6 szekcióban összesen 124 magyar és külföldi előadás hangzott el. Ez utóbbi fórumra elsősorban azok jelentkeztek, akik az energiatermelésben, -elosztásban és a - fogyasztásban kutatóként, fejlesztőként, oktatóként, gyártóként, szolgáltatóként, felhasználóként vettek részt. A kongresszus és a kiállítás jelentős helyet biztosított a megújuló energiaforrások megismertetésére is. Négy ország 30 kiállítója, 400 négyzetméter zárt és 500 négyzetméter szabad területen sorakoztatja fel termékeit. E rendezvény jó alkalmat nyújtott a kiállítóknak arra, hogy találkozhassanak a hazai és külföldi szakemberekkel, lehetséges új üzleti partnereikkel. Hagyományaiknak megfelelően a kongresszus nyitó napján a védnökök, illetve képviselők ismertették szakterületüknek az energiával összefüggő kérdéseit, ezzel megalapozva a szekciók vitaszellemét. Az INTACT kiadványa is közölte, hogy az IKM vezetője is elfogadta a védnöki felkérést - jelezve a tárca pozitív hozzáállását e rendezvényhez. A továbbiakban Szűcs István szólt arról, hogy mindenképpen megoldást kell találni a paksi kiégett fűtőelemek elhelyezésére. Azt a kérdést, hogy szükség van-e az atomerőműre, nem tartotta vitaalapnak. Mint mondotta: ez a létesítmény a hazai energiatermelés csaknem felét adja, s ezt nem lehetne előállítani más erőművekben. Hosszabb távon hazánk feltehetően nem számíthat arra, hogy Oroszország befogadja az atomhulladékot. Ezért foglalkoznak a paksi felszíni tárolás lehetőségével, s vizsgálják azt is, hogy miként helyezhetnék el ezt az anyagot a Mecsekben, kihasználva a speciális agyagkőzet kiváló tulajdonságait. A légszennyezés csökkentése szempontjából jelentős, hogy a háztartásokban egyre több helyen tértek át a földgáztüzelésre. A helyettes államtitkár szerint viszont néhány éven belül meg kell emelni a gáz árát. A rendezvényen az MVM Rt. igazgatótanácsának elnöke az energetika és a környezetvédelem egymásra utaltságának fontosságáról, eszközrendszerérői tartott előadást. A magyar energiastratégiát Szergényi István, az IKM főosztályvezetője ismertette. Kongresszus és kiállítás jelentőségének megfelelő helyet biztosított a társadalommal, a közvélemény egyes csoportjaival folytatott aktív párbeszédre. Előadásban foglalkoztak a környezetvédelmi oktatás megjelenésével a felsőfokú képzésben, a jogi szabályozás témakörével, valamint az új erőművi létesítmények társadalmi elfogadtatási folyamatával is. A Paksi Atomerőmű Rt. vezérigazgatójának irányítása mellett az atomerőművi radioaktív hulladékok átmeneti és tartós tárolásának környezeti hatásait, az erőmű nukleáris kömyezetellenőrzését, a lakossági sugárterhelést külön szekcióban elemezték. Ugyanott az erőmű üzemeltetésének vízminőségi szempontjait és az ott keletkezett oldatok kezelésére szolgáló technológiákat is egy külön előadásban tekintették át. Számos előadás kapcsolódott a MÓL Rt. tevékenységéhez. így foglalkoztak az ottani feldolgozási és kereskedelmi ágazat környezetvédelmi stratégiájával, tevékenységével és az elért eredményekkel. A szénhidrogén-bányászat légszennyező forrásainak környezeti hatását, az olajfinomítóból származó környezetszennyezők egászségkárosító hatásait Százhalombatta környékén külön előadás értékelte. Az olajbányászati, olajfeldolgozási, olajipari hulladékok energetikai célú hasznosítása az ipari szekció nagy érdeklődést kiváltó témaköre volt. L.T. A kongresszusi standunk (Futó: Fehér István) Megalakult a Hungarolab Valamennyi EGK- és EFTA-országban létrejöttek a laboratóriumok nemzeti egyesületei/szövetségei, sőt ma már ezek képviseleteiből szerveződött EK-intézmények, mint például az Eurolab; EOTC; Eurachem; Euromedtest. Ezek az intézményi keretek gyorsan bővülő nemzeti-nemzetközi érdekérvényesítési és kapcsolatépítési lehetőségeket nyitnak meg. A jelenleg is meglévő és a hosszabb távon erőteljesebbé váló érdekegyezőség Magyarországon is megérlelte, nemzetközi környezetünk pedig szükségessé is tette a laboratóriumok együttműködésének szervezeti keretbe integrálását, egy magyar egyesület, a Hungarolab létrejöttét. E szövetség a legkülönbözőbb szakágú területeken tevékenykedő vizsgáló-, tanúsító-, megfelelőségértékelő laboratóriumok közös érdekérvényesítésének szervezeti bázisát kell adja. Egyidejűleg megnyitja a lehetőséget az európai intézményrendszerekkel a formális, illetve hivatalos kapcsolatfelvételre. Fenti alapelvekkel egyetértve 117 vizsgálótanúsító szervezet képviselője - alakuló közgyűlés keretében - 1993. december 16-án létrehozta a „Hungarolab Magyar Vizsgáló- és Tanúsítószervezetek Szövetségiét. Ez alkalommal elfogadásra került a szövetség alapszabálya és megválasztották a tisztségviselőket. A szövetség alapszabályban rögzített fontosabb célkitűzései:- a tagszervezetek érdekeinek képviselete - nemzeti szinten -, valamint az Európai Unió (EU) és más európai, illetve Európán kívüli szervezetekben a termékvizsgálat, -tanúsítás és ehhez kapcsolódó ellenőrzés, engedélyezés és megfelelőség-igazolás területén;- a tevékenységével érintett területeken a dokumentumok nemzeti és nemzetközi szintű kölcsönös elfogadásának előmozdítása;- a műszaki együttműködés megkönnyítése a laboratóriumok és más szervezetek között, a vizsgálati és értékelési módszerek fejlesztése, összehangolása és az azt követő egységes alkalmazás érdekében;- a hazai laboratóriumok nemzetközi szintnek megfelelő fejlődésének előmozdítása, a laboratóriumokat érintő műszaki tudományos ismeretek és kapcsolatok közvetítésén keresztül;- a vizsgáló-, tanúsító-, ellenőrző és engedélyező szervezetekben a minőségbiztosítási rendszerekkel szembeni és az akkreditálási követelmények elérésének elősegítése. - SL -A kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladéktároló L’Aube-i tárolójának műszaki megoldása
