Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1994-01-01 / 1. szám

XVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM A PAKSI ATOMERŐMŰ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG LAPJA 1994. JANUAR Mit vár Ön az 1994-es évtől? Dr. Peíz Ernő, a Paksi Atomerőmű Rt. vezérigaz­gatója: 1. Legfontosabb feladatunk - mely elvárásom is az atomerőmű biztonságos üzemeltetése. Ebben az évben is folytatjuk a biztonság­­növelő intézkedések végrehajtását Maradéktalanul eleget kell tennünk a biztonsági előírásoknak, javíta­nunk kell a biztonsági kultúránkat. Jó és következetes munkánkkal el kell érni, hogy ne következzék be olyan esemény, amely a nemzetkö­zi nukleáris eseményskálán az L- nél magasabb csoportba sorolható. 2. Sikerüljön ebben az évben any­­nyi villamos energiát termelnünk, amennyit - adottságainkat figye­lembe véve - az ország elvár tőlünk. Tervünk 13 600 GWh villamos energia termelése. Ha ezt sikerül túlteljesítenünk, nagyobb árbevé­telhez jutunk, ami kedvezően befo­lyásolja béremelési lehetősé­geinket 3. A szervezetfejlesztést a szer­vezetátalakítást befejeztük. Az el­múlt évet vizsgaévnek tekinthettük, az 1994-es évet viszont a stabilitás esztendejeként szeretném megélni. Úgy érzem, hogy most már egyér­telműen bizonyítanunk kell az új szervezet eredményes működését. 4. Sikerüljön a blokkok főjavítási munkáit a tervezett határidőkön belül befejezni, miközben a hatósá­gi szerkezeti vizsgálatokat is el kell még végeznünk a 4-es blokkon. E sok bizonytalansági tényezőt magá­ban hordozó tevékenység különö­sen nagy figyelmet és rugalmassá­got igényel. 5. Őszinte örömömre szolgálna, ha dolgozóink reálisan felmérnék értékeinket, megbecsülnék anyagi és szociális biztonságunkat Kérem, továbbra is jelezzék felém a gondo­kat és a problémákata cég vezetése mindenkor nyitott a párbeszédre. Meggyőződésem, hogy jó szándé­kú tárgyalásokkal, progresszív kap­csolatokkal a nyitott kérdések ren­dezhetők. Kérem, hogy az elvárá­sok legyenek reálisak. 6. Az idén véglegesen eldől a ki­égett üzemanyag-kazetták vissza­szállításának problémája Remé­lem, hogy az orosz kormány rövide­sen pozitív döntést hoz a visszaszál­lítás hosszú távú megoldását ille­tően. Ezzel párhuzamosan folytat­juk az átmeneti tároló építésének előkészületeit Az elmúlt néhány feszültségek­kel terhes év után azt várom, hogy egy nyugodtabb légkörű év követ­kezzék. Úgy gondolom, hogy eh­hez sok feltétel adva van az 1994-es esztendőben. Kérem, próbáljon mindenki a maga helyén és a mun­kaköre által adott lehetőségekhez mérten ehhez hozzájárulni... „...Nem elég jóra vágyni: a jót akarni kell! És nem elég akarni: de tenni, tenni kell!...” (Váci Mihály: Még nem elég!) Kincsesné Müller Margit laboráns: Jó lenne, ha a három gyerekem kevesebbet betegeskedne, így én is kevesebbszer lennék táppén­zen. Azt remélem, hogy ’94-ben is szükség lesz a munkámra, így ne­velni tudom a három gyereket. Én bízom abban, hogy a bérrendezés kedvező lesz számomra.” (Folytatás a 3. oldalon.) Nagyok, még kicsiben Farkas Pál szobrászművész és Teller Ede professzor Már a nyolcvanas évek végén konkrét tervekben megfogalmazó­dott az az igény, hogy a nyugati atomerőművek mintájára épüljön nálunk is látogatóközpont, ahol kulturáltan és szakszerűen fogad­hatjuk és tájékoztathatjuk azt a 8-10 ezer embert, akik évente megfor­dulnak a paksi atomerőműben. A tájékoztatási iroda előterjesz­­,tése alapján döntött úgy a részvény­­társaság igazgatósága, hogy a volt konyha épületét kettéosztja. Egyik részében megmarad az üzemi ét­kezde, a másik részében azonban kialakítható a látogatóközpontot. A tervet hallván Marx György pro­­feszszomak az az ötlete támadt, hogy a látogatóépület falán egy em­léktábla elhelyezésével kellene me­gemlékezni a nagy magyar atomtu­dósokról, fizikusokról. Ezen adós­ságunk enyhítésére rendezte meg a Magyar Nemzeti Múzeum első al­kalommal a „Magyar származású Nobel-díjas tudósok” című kiállítá­sát 1993 szeptemberében. Kiket is­merhettünk meg a kiállításon? íme a lista: LénárdFülöp (fizikai, 1905); Bárány Softer?(fiziológiai-or­vosi, 1914); Zsigmondy Richard (ké­miai, 1925); Szent-Györgyi Albert (ü­­ziológiai-orvosi, 1937); Hevesy György (kémiai, 1943); Békésy György (fiziológiai-orvosi, 1961); Wigner Jenő (fizikai, 1963); Gábor Dénes (fizikai, 1971) és Polányi Ká­roly János (kémiai, 1986). A professzor úr javaslatát a me­nedzsment elfogadta, majd felkér­ték a Szekszárdon élő Farkas Pál szobrászművészt a terv elkészítésé­re. Farkas Pál mielőtt munkához lá­tott volna, meglátogatta az erőmű­vet, ahol addig még nem járt, ismer­kedett annak hangulatával. Á látot­tak hatására új ötlete támadt: a láto­gatóközpont előtti gyönyörű park­ban létesüljön emléktábla helyett szoborpark vizesmedencével. Az erőmű látogatására érkező vendé­geket itt kellene fogadni. A vendé­gek a magyar tudósok mellszobrai között sétálva megismerkedhetné­nek múltunk nagyjaival, akiket úgy helyeznek el, mintha egymással disputálnának a parkban. Az a cél, hogy a látogatók is legyenek része­sei ennek az eszmecserének és csak utána lépjenek be a látogatóépület­be, majd később az erőmű területé­re. (Az öt 60 x 40-es mellszobor He­vesy György, Neumann János, Szi­lárd Leó, Teller Ede és Wigner Jenő tudósokat ábrázolja) A terv nem talált ellenvetésre, így Farkas Pál elkészítette a terv ma­kettjét Közben 1993. november utolsó hetében megrendezték Bu­dapesten a 2. Biztonságtudományi Világkongresszust A kongresszus vendége és egyik előadója volt Tel­ler Ede professzor, akit szállodai szobájában kerestünk fel, bemutat­tuk a szoborpark makettjét és kikér­tük tanácsát Teller professzor né­hány fontos megjegyzést fűzött a látottakhoz és örömmel nyugtázta az atomerőmű elképzelését a világ­hírű magyar tudósok emlékének megőrzésére. Farkas Pál teljes len­dülettel fogott hozzá a terv megva­lósításához. Reméljük, hogy mielőbb a látogatóközponttal együtt felavatásra kerül a szobor-Sónvi János Bemutatjuk Sómi Jánost, a Paksi Atomerőmű Rt igazgatósági tagját Ismerősként fogadják az atom­erőmű igazgatóságában, van aki az édesapjára emlékszik az ’50-es évekből. „Gépészként kezdte, de hamar áttért a közgazdasági terület­re” vallja édesapjáról, aki a Nikex, majd a Komplex kereskedelmi igazgatója az 54-es évtől pedig az energetikai gépgyártás berendezé­seinek exportját koordinálta. A ra­cionális gondolkodású Sónyi csa­ládban fontos szerep jut az eminens bátynak is, aki utat tör mindkettő­jüknek a neves Petőfi gimnázium­ban. „Villanyra mindig szükség lesz - idézi fel pályaválasztásának éveit - a villamosenergia-iparra érdemes koncentrálni.” MVM-ösztöndíjas, 71-ben védi meg diplomáját a BME Gépész­mérnöki Kar hőerőgépész ágaza­tán. Az ERBE-hez kerül, előbb a Gagarin Hőerőmű, később a Duna­­menti Hőerőmű blokkjainak üzem­be helyezésében vállal oroszlán­­részt „Egy gépész miért mélyed el a villamos és irányítástechnika rejtel­meiben?” - idézi fel „kollégái” ak­kori neheztelését „Egy üzembehe­­lyezőnek mindenhez értenie kell, ami egy erőműben van” - magya­rázza. Egyformán komolyan veszi a kis- és nagyteljesítményű erőmű­vek építését Szereti az élet nagy „ki­hívásait”. 74-től már a külkereske­delem rejtelmeibe mélyed. Vietna­mi kiküldetésre vállalkozik, az ott létesítendő erőművi blokkok teljes export-import szerződéseit, műsza­ki, kereskedelmi tevékenységeket bonyolítja, létesítményvezetőként. 79-től a paksi atomerőmű beru­házásához szükséges kereskedelmi anyagok kül- és belföldi beszerzését irányítja a berendezés- és anyagosz­tály vezetőjeként, majd ’86-90-ig az árosztály vezetőjeként árkalkulá­ciós, árelemző tevékenységet foly­tat „Emberközelinek tűnt az atom­erőmű, különcsége a reaktorában volt” - idézi fel az építés időszaká­ból. A hermetikus tér próbáinál is részt vett, a pihentető medencébe őt is leengedik a daruvaL A villamosenergia-ipar fejleszté­se, az erőművi kapacitások bővítése korában megértették, hogy többre, nagyobb vagy más feladatra vágyik. Az ERBE-től az ERŐTERV-hez került 70-ben, főosztályvezető, mb. gazdasági igazgatóhelyettes, majd a jogutódnál az Energeükai Tervező és Vállalkozó Rt-nél gazdasági igazgatóhelyettes, ma már gazdasá­gi igazgató. Szerencsés embernek tartja ma­gát, hogy a mindenkori főnökével, és a beosztottakkal jó munkakap­csolata alakult ki. Sónyi János 46 éves, nős, két gyermeke van, Budakeszin lakik.- Sónyi úr! Tágas és kényelmesen berendezett dolgozószobája falán két kép látható, mindkettő az atomerő­művet ábrázolja Jelent ez valami ki­tüntetett figyelmet a paksiak iránt?- A paksi atomerőműhöz sok szállal kötődöm. Az építés legele­jén, 74-ben jártam ott először, a fel­vonulási kazántelepek építésekor, munkavédelmi oktatást tartottam a Töretlen életpálya személyzet­nek. Az Erő­mű Beruházá­si Vállalat al­kalmazásában közel tíz éven át részt vet­tem két nagy erőmű üzem­be helyezési, üzemeltetési munkáiban. Ezen idő alatt ismeretségeket, szo­ros baráti kapcsolatokat sikerült ki­alakítanom. Öröm számomra, hogy a dolgozók közül sokan megismer­nek, s a beszélgetések során felele­veníthetjük közös élményeinket.- Mennyire ismeri a kollektíva éle­tét, az atomerőmű gondjait, problé­máit?- Vannak ismereteim az atom­erőmű eredményeit és a kollektíva gondjait illetően, s igazgatósági tag­ként szeretnék még többet tudni az ott folyó munkáról,'bekapcsolódni a napi megoldandó feladatokba, se­gíteni az új gazdasági, közgazdasági szemlélet megismertetésében, elfo­gadtatásában. Szeretném erősíteni az atomerőmű image-ét, amelyet a kollektívának sikerült kialakítani és megtartani mind ez idáig. Adódhatnak problémák, a ki­égett fűtőelem elhelyezése, a moni­toring rendszer alkalmazása, a biz­tonságnövelő intézkedések, a műszaki fejlesztések megvalósítása körül, de ezek megoldása műszaki szempontból igen „szép feladat”.- Véleményem szerint a vállalat részvénytársasággá alakulását, a gazdasági környezet változását nem követte az emberek szemléletbeli, ma­gatartásbeli változása Igazgató úr, hogyan látja ezt a kérdést?- Ez országosan fellelhető prob­léma A privatizáció folyamatának, a piacgazdaságra való áttérésnek, a részvénytársaság működési mecha­nizmusának a megértése és megér­tetése nehézséget okozott és okoz még ma is különböző szinteken. Nehéz volt megértetni például, hogy nincs egyszemélyi vezetés. A cég vezetője a kollektív vezetés ré­sze, s ilyen pozícióban, bizonyos kérdésekben csak az igazgatóságjó­­váhagyásával, beleegyezésével dönthet. A részvénytársaság működését meghatározza az alapító okirat, az igazgatóság és a felügyelőbizottság ügyrendje, s ebből eredően a Szer­vezeti és Működési Szabályzat. Vo­natkozik ránk a társasági törvény, a vagyonpolitika irányelve. Kapitali­zálódunk - szigorú költségtakaré­kossági előírást kell érvényesíteni, osztalék van -, a tulajdonos érde­keit kell szem előtt tartanunk. A Szervezeti és Működési Szabályzat megenged különböző súlyú „sza­badságfokokat” az alsóbb szintű ve­zetők részére, amelyeket bizonyos esetekben meg is kapnak. A rész­vénytársaság igazgatósága összekö­tő kapocs a tulajdonos(ok) és a munkavállalók között. A kapcsolat­­tartás folyamatos, a felvetődő prob­lémák megoldására koncepciókat dolgozunk ki, kompromisszumra törekszünk. Akkor dolgozik jól az igazgatóság, ha magas osztalék kifi­zetéséhez segíti a tulajdonost, ugya­nakkor a munkavállalók is elégedet­tek jövedelmükkel, nyugodt a mun­kahelyi légkör, nincsenek olyan disz­­szonáns dolgok, amelyek zavaiják a cég biztonságos villamosenergia­termelését, veszélyeztetve ezzel az ország villamosenergia-ellátásáL —Az ERŐTER V-né! hogyan zajlot­tak a változások?- Az MVM és tagvállalatainak átalakulásával egy időben - mond­hatom zökkenőmentesen - alakult át vállalatunk részvénytársasággá. Az itt dolgozó négyszáz ember (eb­ből háromszázan felsőfokú végzett­séggel rendelkeznek) könnyen megértette a változásokat, úgyis mondhatom, természetes affinitás­sal közelítették meg a problémákat. Az ETV ERŐTERV Rt. nyere­séggel zárta az évet, lesz miből „osz­tozkodni” a tulajdonossal. Jelenleg dolgozzuk ki és az igazgatóságunk elé terjesztjük a menedzsment és a munkavállalók részvényhez jutásá­nak feltételeit- Sónyi úr! Az új év elején mit üzen az atomerőmű kollektívájának?- Tudomásul kell vennünk, hogy a világ megváltozott körülöttünk. Az embereket megrázkódtatás érte több irányból, és ennek csak egy ré­sze a munkahelyen lévő gond és probléma. Kicsit „erősen” fogalma­zok, ha azt mondom, a dolgozó nem „diktálhat” a vezetésnek. Min­denki munkaszerződéssel, kölcsö­nös megállapodással dolgozik a tár­saságnál. A javak elosztásában tük­röződnie kell az értékrendnek. Az érdekvédelmi szervezetek a mun­káltató problémáit is értsék meg. Tudatosodjon a paksi dolgozók kö­rében - akik a kapun belül vannak -, hogy mindannyiuknak egy irányba, előre kell haladni. Hogy ez megva­lósuljon, szükséges az együtt gon­dolkodás, a tevékenységek össze­hangolása. A vezetők és a beosztot­tak egy képzeletbeli kör alakú asz­talnál ülnek, ahol mindannyian egyenrangúak más-más feladattal, amit maradéktalanul el kell vé­gezni. Fábián Erzsébet Dr. Halzl József, az MVM Rt vezérigazgatója köszöntötte Szabó Iván pénz­ügyminisztert, aki a klub vendégeként előadást tartott és válaszolt a hallga­tóság kérdéseire. Cikkünk a 3. oldalon. A Paksi Atomerőmű RL 1993. évben 13 796,18 GWh villamos energiát termelt, amely a harmadik legjobb éves termelési eredmény fennállása óta.

Next

/
Thumbnails
Contents