Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1993-11-01 / 11. szám
4 ATOMERŐMŰ Hogyan oldja meg a világ a radioaktív hulladékok elhelyezését? Minden nukleáris programmal rendelkező ország egyrészt már üzemeltet radioaktív hulladéktárolót, vagy pedig kidolgozott programot ilyen létesítmények megvalósítására. Valamennyi ország esetében általánosan elfogadott koncepció az, hogy a hosszú életű radioaktív hulladékokat mély, föld alatti tárolókban helyezik el. Ezen tárolókat olyan geológiai környezetben alakították ki, amely nagyon hosszú ideig kellő izolációt biztosít. Finnország: az olkiluotói tárolóba két évvel ezelőtt helyezték el az első rövid életű kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékot tartalmazó göngyölegeket. A tárolót sziklás közegben alakították ki. A talajszint alatt 100 m-re fekvő kamrák alagúton keresztül érhetők el. A finnek, saját maguk nem kívánják reprocesszálni a kiégett fűtőelemeket, a hosszú életű radioaktív hulladékaikat egy másik, jóval mélyebb tárolóban tervezik elhelyezni. Három területet választottak ki a korábbi ötből, melyeket előzetes vizsgálatnak vetnek alá. Svájc: nemrégiben jelentette be, hogy a rövid életű hulladékok elhelyezésére a wellenbergi térség a preferált, mely egy viszonylag kis mélységű alagút elérésű tároló lesz. A kiégett fűtőelemeket és a hoszszú életű radioaktív hulladékokat 1200 m mélyen kívánják elhelyezni kristályos kőzetben, 2020-tól kezdve. 1984-től kiterjedt kísérleteket folytatnak az Alpokban (Grimsel) kialakított föld alatti laboratóriumban. Svédországban már az 1980-as évektől kezdve rutinszerűen helyeznek el kis- és közepes élettartamú radioaktív hulladékokat Forsmark-ban. A tárolót 60 m-rel a Balti-tenger alatt alakították ki és alagúton érhető el a szárazföldről. A kiégett fűtőelemeket jelenleg mély kialakítású közbenső tárolóban tárolják (CLAB), melyet a jövőben tovább kívánnak bővíteni. A végleges elhelyezésre korábban indított programjukat felgyorsítják, hogy minél kevesebb megoldandó terhet hagyjanak hátra a jövő generációnak. Spanyolország is nemrégiben megnyitotta a rövid életű hulladékok elhelyezésre szolgáló telephelyét El Cabril-ban, melyet ugyan nem deklaráltak véglegesnek (meghagyták a visszahozhatóság lehetőségét), ám minden kétséget kizárva az lesz. A spanyolok 1986-ban kezdtek hozzá a nagy aktivitású hulladékok elhelyezésére alkalmas telephelykutatáshoz. Tervek szerint 2000-ig választanák ki az alkalmas geológiai kőzettestet és 2015-ben kezdenének hozzá a tároló építéséhez. Franciaországban a kis aktivitású és rövid élettartamú, közepes aktivitású hulladékokat a Centre de L’Aube telephelyen, felszín feletti tárolóban helyezik el. A korábbi telephelyen (La Manche) már csak néhány évnyi hulladékelhelyezésre elegendő kapacitás van. Az 1992 márciusában bejelentett telephelykiválasztási program alapvető célkitűzése, hogy 15 éven belül számos opció birtokában dönthessenek a hosszú életű hulladékok sorsáról. Németország minden radioaktív hulladékát mély geológiai formációban kívánja elhelyezni. A korábbi vasércbányát (Konrád) szánják mindenféle, nem hőtermelő radioaktív hulladék elhelyezésére. Tervek szerint legkorábban 1997- ben kezdené meg a tároló az üzemét. A volt NDK területén fekvő morslebeni sóformáció is csak hőt nem termelő hulladékok befogadására alkalmas. A gorlebeni sóképződményben hőtermelő radioaktív hulladékot helyeznének el jelen tervek szerint 2008-tól. Belgium a nagy aktivitású és alfanuklidokat tartalmazó radioaktív hulladékokat a mol-desseli nukleáris telephelyen kialakítandó mély agyagformációban tervezi elhelyezni. A telephelyet a Belga Geológiai Szolgálat által elvégzett területkiválasztási eljárás utánjelölték ki. 1980- ban létrehoztak egy föld alatti kutatólaboratóriumot. Ha a kísérletek bebizonyítják, hogy a telephely alkalmas, akkor 2030-ban megkezdődhet a tároló építése, és 2040-től hozzákezdhetnek a hulladékok elhelyezéséhez. Kanadában a nagy aktivitású hulladékok elhelyezésére alkalmas telephely-kiválasztást 1978-ban kezdték, és a gránit alapú kanadai pajzsot találták erre a legalkalmasabbnak 500- 1000 m mélységben. A kutatási fázis jelentős eleme a Manitobában működő föld alatti kutatólaboratórium. Japánban 1992 decemberében kezdte meg üzemét a rokkashomurai telephely, ahol kb. 40000 m3 kis aktivitású radioaktív hulladékot helyeznek el. A nagy aktivitású hulladékok elhelyezésére indított projekt tervezett négy fázisából az elsőn már túljutottak, nevezetesen az alkalmasnak tűnő kőzettestek azonosítása megtörtént. Jelenleg az alkalmasnak tűnő terület meghatározása és igen részletes kutatási program folyik két körzetben. Az USA-ban ez idáig mintegy 350 millió dollárt költöttek a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék elhelyezésére alkalmas tárolók létrehozására. Ennek ellenére egyetlen egy új engedélyt sem adtak ki, és nem is épült meg új tároló. 15 állam határozott úgy, hogy részt vesz abban a „compact” rendszerben, melynek célja, hogy két vagy három állam közösen építsen hulladéktárolót. 5 állam önállóan kívánja megoldani a hulladékelhelyezést. Néhány „compact” eleve kizárja a felszínközeli elhelyezést, míg a visszahozhatóság és a mérnöki struktúra (elsősorban földtakarásos betonbunkerek) közös követelmény. A legtöbb helyen még a telephelyet sem választották ki. 1996 előtt nem valószínű, hogy bármelyik telephelyen is megkezdődhet hulladékelhelyezés. Amerikában a nagy aktivitású hulladékok elhelyezésével már 1976 óta foglalkoznak. 1987-ben a kongresszus ismét (1979-ben már egyszer kiválasztották) a Nevadában fekvő Yuccahegységet jelölte meg az egyetlen vizsgálatra alkalmas területnek. 1992 novemberében megkezdődött egy vizsgáló létesítmény (Exploratory Studies Facility) kialakítása a Yucca-hegységben. Ennek keretén belül először egy 66 m-es indító alagutat alakítanak ki, amely az alagút-fúróberendezés kiépítéséhez szükséges. Az Egyesült Királyságban a NIREX cég kapott megbízást arra, hogy a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésére egy mély tárolót létesítsen. A telephely kiválasztásánál elsősorban nem a befogadó kőzettest jellemzőire koncentrálnak, hanem a megfelelő hidrológiai viszonyokra. Az előzetes vizsgálatok alapján két területet javasoltak a további kutatások céljaira. 1991 júliusában pedig bejelentették, hogy a preferált terület Nyugat-Cumbriában, Sellafield közelében lesz. Tervek szerint a vizsgálatok lefolytatásához egy föld alatti vizsgálókomplexumot létesítenek (Rock Characterisation Facility). A szükséges geológiai vizsgálatok és a tároló létesítése min. 10 évet vesz igénybe. A nagy aktivitású hulladékokat üvegezik és legalább 50 évig átmenetileg tárolják. Kínában 4 potenciális telephelyet vizsgálnak a rövid életű hulladékok elhelyezésére. Ezek mindegyike a radioaktív hulladékot termelő létesítmények közelében fekszik. A lanzhoui telephely (É-Ny-Kína) tervek szerint 1995-től fogad hulladékokat. Kína a kiégett fűtőelemek reprocesszálása mellett döntött. A nagy aktivitású hulladékokat üvegezik, majd pedig 50 év pihentetést követően helyezik el mély geológiai tárolóban. Mindezeket a „Nemzetközi Konferencia a Radioaktív Hulladékkezelésről és a Környezet Helyreállításáról” (International Conference on Nuclear Waste Management and Environmental Remediation) címmel Prágában rendezett konferencián hallottuk a közelmúltban. Az esemény alkalmat adott arra, hogy a témával foglalkozó szakemberek áttekintsék, hogy valójában hol is tart ma a világ ezen a területen. A konferencia helyének megválasztásával - korábban ezeket a világkonferenciákat Hongkongban (1987), Japánban (1989) és Dél-Koreában (1991) rendezték - is azt a törekvést próbálták erősíteni, hogy az egykoron a Keleti-Blokkhoz tartozó országok közelebb kerüljenek a világ hulladékkezelésselfoglalkozó tudományos társadalmához. Mivel a korábbi hasonló rendezvényen gyakorlatilag nem volt kelet-európai résztvevő, a rendezők történelmi áttörésként értékelték a két „fél” egymásra találását ezen a téren. További új eleme volt a konferenciának, hogy a klasszikus radioaktív hulladéldcezelési és -elhelyezési programot kiegészítették a polgári vagy katonai célú nukleáris beavatkozások által érintett területek helyreállításának kérdéseivel. Ezen új témakör programbavételével azt igyekeztek demonstrálni, hogy a nukleáris társadalom - csak úgy, mint a kormányok és a lakosság - fontosnak tartotta a múltbeli tevékenységek okozta hatások lelkiismeretes felmérését és a javító célú beavatkozások megtételének szükségességét. Annak ellenére, hogy a hulladékkezelés majd minden elemére ma már elfogadott műszaki megoldások vannak, a jövőben további fejlesztések és ezek eredményeként új megoldások várhatók, melyek segítségével tovább csökkenthető a végleges elhelyezésre kerülő hulladékok mennyisége, illetve a hosszú távú biztonság szempontjából alkalmasabb formába hozzák az elhelyezendő hulladékot. Továbbá ezen kibővített program azt is jelzi, hogy a globális nukleáris hulladékkezelési tevékenységeket egyre inkább egy egészséges környezet megteremtése - mint végső cél - vezérli, sem mint pillanatnyi vagy rövid távú szükségletek. Már ma is körvonalazódnak a jövőbeli fejlődés irányai, melyek közül az alábbiak érdemelnek említést: • A folyékony radioaktív hulladékok feldolgozására az egyes országok igen eltérő megoldásokat alkalmaznak. Közös jellemzőjük viszont a szelektív elválasztásra, valamint a környezetre fokozottan veszélyes izotópok kivonására való törekvés. A szilárd radioaktív hulladékok térfogatcsökkentésére továbbra is a megtudtuk, hogy mitől lesz sikeres és hatékony a menedzsment felkészülése a minőségügy területén. Sajátos definíciójában a minőséget, mint a vállalati kultúrát nevezte meg. A vállalati kultúrában, annak fejlődésében rejlő nehézségeket, hogyan lehet leküzdeni a minőségügy eszközeivel. POLGÁR JÓZSEF minőségbiztosítási megbízott, MÓL Rt. előadásának címe „A minőség és a minőségbiztosítás sajátosságai a hazai kőolaj és földgázbányászatban” volt. A MÓL Rt. kutatás-termelési ágazat minőségértelmezését ismertük meg az előadásban. A fejlődésük szakaszainak bemutatásával hasznos tapasztalatokat adtak át. A minőségbiztosítási rendszerük 1992. májusi bevezetésekor két külföldi tanácsadó cég is segítkezett. Külön érdemük, hogy piaci monopolhelyzetük ellenére a változtatás iránti igényük, felsővezetésük elkötelezettsége és dolgozóik bevonása integrálódhatott. ÁDÁSZNÉ SZŰCS ANNA üzemikoordinátor, GOMBOS ERVIN üzemi koordinátor, MÓL Rt. szegedi bányászati üzemtől a „Minőségbiztosítási rendszer kiépítésének lehetősége a MÓL Rt. kutatás-termelési ágazat szegedi bányászati üzemében és gyakorlati tapasztalatok a minőségi kézikönyv összeállításában” címmel tartott előadást. Az alapos, körültekintő felméréseik alapján elkészítettéit a MB- rendszer bevezetésének sajátos szempontrendszerét. Az üzemi információs és költségmonitoring rendszerük kiépítése most van folyamatban. Rendkívüli értékes tapasztalatokat gyűjtöttek össze a Minőségi kéziknyv készítése során. Legfontosabb negatív tapasztalat, hogy átszervezés alatt nem szabad kézikönyvet készíteni. szuperkompaktálás és az égetés a két legbiztatóbb alternatíva. • Az eddiginél is nagyobb hangsúlyt kap a radioaktív hulladékok elhelyezését megelőző nagyon alapos hulladékminősítés (radionuklid tartalom), mind a kondicionálást megelőzően, mind pedig azt követően. A minőségbiztosítás a hulladékkezelés és -elhelyezés minden fázisában alapkövetelmény. • A dekontaminálási technológiák fejlesztési irányai is szerteágazóak. Keresik a FREON-t - melynek használata az új környezetvédelmi törvények szerint nem javasolt - kiváltó új, hatékony módszereket. Ezek közül az egyik ígéretes lehetőség, egy új dekontamináló komponenst használó ultrahanggal kombinált mosó eljárás. • A radioaktív hulladékok - és különösen a nagy aktivitásúak - végső elhelyezésére szolgáló telephelyek kiválasztása az eddiginél is átfogóbb, sokrétű vizsgálatokra épül ajövőben. Ezzel összefüggésben a lakossági kapcsolattartás kiemelt figyelmet kap. • Az elkövetkezendő években, évtizedben egyre több, működését befejező atomerőmű leszerelésével kell számolni, melyek újabb hulladékkezelési és -elhelyezési gondokat vetnek fel. Ezzel a kérdéskörrel az érintett országok már behatóan foglalkoznak. Nagy erőkkel kutatják a leszerelés hatékony elvégzéséhez alkalmas műszaki eszközöket, technológiákat, de vizsgálják a csak kis mértékben szennyezett anyagok (elsősorban fémek) újrahasználási lehetőségeit. • A nagy aktivitású, hőfejlesztő radioaktív hulladékok szállítására és tárolására alkalmas konténerek új generációt fejlesztenek ki, melyek segítségével a jelenleginél több és nagyobb kiégettségi szintű fűtőelem is szállítható és tárolható. • Míg a fejlett nukleáris iparral rendelkező országokban már jó kialakult gyakorlata van a nukleáris iparhoz kapcsolódó (kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékkezelés, -elhelyezés, fütőelemciklus-lezárás) költségek hosszú távú fedezetbiztosításának ún. pénzügy alapok megteremtésével, addig a hulladékkezelés-programokat csak kidolgozó országok most keresik a megfelelő megoldásokat. • A radioaktív hulladékkezelési stratégiájukat hosszú távra most tervező országok (Kína, Tajvan, Csehország stb.) rendszerint a komplex megközelítést választják, azaz a kis, közepes és nagy aktivitású üzemi hulladékok kezelésén és végleges elhelyezésén túl, foglalkozva a leszerelés kérdéseivel is. A komplex megközelítés azt is jelenti, hogy a műszaki aspektusokon túlmenően, jogi, pénzügyi és társadalompolitikai szempontokat is figyelembe veszik. q p DR. BIBER MÁRIA minőségbiztosítási vezető, ETV-ERÖTERV Rt.-től a tervezés szerepét ismertette az energiapar minőségbiztosításában. Az ERŐTERV minőségbiztosítási rendszeréről kaptunk átfogó képet. A tervezés különböző fázisaiban a létesítések során milyen módon, milyen eszközökkel segíthet a minőségügy a tervezőknek. LAJOS JÁNOS minőségbiztosítási vezető, Április 4. Gépipari Művektől a „Külföldi segítséggel az ASME CODE előírásai alapján történt minőségbiztosítás bevezetésének eredményei”-ről hallottunk érdekfeszítő és tartalmas előadást. SIPOS LÁSZLÓ vezetőmérnök, Paksi Atomerőmű Rt. képviseletében a „Minőségbiztosítás lehetőségei az információtechnológiákban, különös tekintettel az energiaipari távközlésekre” címmel tartott előadást. Az információtechnológiák (számítástechnika, távközlés, vezérléstechnika) felértékelődése a minőségi váltást is követeli az alkalmazók (USER) részéről a szolgáltatók irányába. A paksi atomerőműben szerzett minőségfelügyeleti tapasztalatok reprezentatív mintáinak ismertetését vállalta az előadó. Felhívta a hallgatóság figyelmét az USER tanácsokban rejlő lehetőségekre és a megbízhatóság és minőség szoros kapcsolatára. Az „A” szekcióval párhuzamosan tartó „B” szekcióban állapotellenőrzés, állapotfelügyelet, hatósági felügyelet és vizsgálati módszerek ismertetéséről számoltak be a felkért előadók. Nagyon hasznos szakmai eszmecserét szervezett az ETE és MMT szervezőbizottsága. Sípos László vezetőmémök Minőségbiztosítás az energiaiparban Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület (ETE) és a Magyar Minőség Társaság (MMT) 1993. október 12-én Budapesten a Technika Házában tartotta meg a Minőségbiztosítás az energiaiparban című szimpóziumot. A plenáris megnyitó ülés Becker István úr az MMT igazgatóságának tagja, levezető elnök üdvözlő szavaival kezdődött. Nagy eredményként értékelte azt a tényt, hogy az elmúlt év őszén beindított I. Minőségi Hét rendezvényei után az energiaiparban dolgozó vezetők, alkalmazottak és minőségfejlesztésben elkötelezett szakemberek saját társadalmi rendezvényükön tudják immár kicserélni tapasztalataikat. A szervezőbizottság fontosnak ítélte meg a folyamatos párbeszédet, a pozitív és negatív tapasztalatok közkinccsé tételét az energetikai szektorban. Dr. Veress Gábor OMFB elnökhelyettes bevezető előadásában áttekintette a jelen legsürgetőbb államigazgatási feladatait a minőségügyben. A közelmúlt eredményei, a közeli jövő szigorodó követelményei között a szakemberek egy kicsit megkeseredett világképet tapasztalnak a jelenben. Nem szabad ámítani magunkat, saját példamutatásunk erejével tudunk a szemléletváltás által kijelölt úton haladva eredményeket felmutatni. Az energiaiparban a minőségügynek már 1978-ban voltak eredményei. A paksi atomerőmű létesítése során Minőségbiztosítási Tanács működött és szigorú követelményeket dolgozott ki, melyek eredményeit a jelenlegi nemzetgazdaságunk élvez. Az 1981-ben elkészült ONFB tanulmány a kezdeti tapasztalatok összegzésén kívül kijelölte a minőségügy általános fejlesztésének irányelveit. Tudjuk, hogy az energetikában két nagyon fontos cél érdekében tevékenykedhetnek a minőségügyi szakemberek. 1. Biztonsági, védelmi célok elérését szigorú előírások, jogszabályok megalkotásával, minőségfelügyeleti ellenőrző rendszerek kidolgozásával lehet szavatolni. 2. A fogyasztói minőség - mint piaci kategória elfogadtatásában objektív mérőrendszerek kidolgozásával lehet megnyugtató szolgáltató-fogyasztó kapcsolatot létesíteni. A két nagyon fontos cél együttes eléréséhez egy rendszernek kell garanciákat nyújtania. A kerékasztal ún. konstruktív vita megbeszélések fontosságát emelte ki, dr. Veress Gábor úr, egyben eredményes szakmai munkát remélt az összejöveteltől. SZÜGYI GYÖRGY igazgató az Euromenedzser Bt.-től „A minőség és gazdasági tényező: minőség, stratégia, kultúra, küldetéstudat kialakítása az energiaiparban” címmel tartotta meg érdekfeszítő előadását. Az elmúlt években 150 cég 4500 tanfolyami hallgató tapasztalatait összegezve a minőségügyet mint kulturális fokmérőt definiálta. Pontos, megbízható rendszerek elérése lehet a minőségi követelményeink alapja. Felhívta az adaptáció és transzplantáció közötti lényegi különbségekre a figyelmet gyakorlati példákkal illusztrálva. Rendkívül érdekes volt megismerni a finn háromdimenziós karriertervezési gyakorlatot, (x: tudásszélesítés, y: tudásmélyítés, z: mások vezetése.) DR. GYÖRGYFI JÁNOS minőségbiztosítási vezető a MÓL Rt. feldolgozási és kereskedelmi ágazatának minőségbiztosításáról tartotta meg előadását. Minőségügyi tanácsadó cég segítségével kezdték el három szinten a minőségügyi rendszerek kiépítését. A kutatás, fejlesztés ágazat terén az MSZ EN 29001 előírásait követik. A finomítók és a kereskedelem terén a legnagyobb a piaci kihívás. Az elemzés, minőségpolitika kidolgozása, eljárások kidolgozása, vezetői ellenőrzések leszabályozása, minőségügyi rendszeroktatás felsővezetőtől dolgozókig előzte meg a bevezetést. A tanúsítás fázisában vannak, kedvező tapasztalatokról tudnak beszámolni. Sokba került a rendszerépítés, de a piaci követelmények diktálnak. HEMM BÉLA szakági főmérnök az ETV-ERÖTERV Rt. műszaki tervezési folyamatainak minőségügyi kérdéseit ismertette. A tervezés minősége tervezhető. A tervező meghatározó. Belső szabályzórendszer kiépíthető. Minőségügyi kézikönyv készíthető. Távirati stílusban az előadás következtetései. Persze ehhez alapos elemző munkára volt szükségük. A minőségügy alapfogalmainak rt.-n belüli egységes értelmezése, kibontása adta a megoldást. DR. SZANISZLÓ MIHAL Yügyvezető igazgató, Rendszertechnika Fejlesztő Kft., és TAMÁS MIKLÓS műszaki igazgató DÉMÁSZ Rt., az áramszolgáltatás minőségbiztosításának alapkérdéseit taglalták Az ISO 9004-2 szolgáltatás minőségbiztosítás követelményeinek alapján dolgozzák ki saját rendszerüket. Minőségigényeket kiváltó okok (marketing szemlélet, fogyasztó centrikusság, költséghatékonyság, belső késztetés) együttesen vezettek a fejlődés irányába. A fogyasztóvédelmet az energiahatóság egyedül nem tudja megoldani. A DÉMÁSZ Rt. igyekszik ajövő fogyasztóigények elvárásainak megfelelni, így a nagyobb konfliktusoktól mentesülni. VINCZE PÁL osztályvezető a paksi atomerőmű minőségbiztosítási tevékenységét ismertette. Az atomerőmű létesítése során a beruházók minőségbiztosítási rendszert hoztak létre. A folyamatos eredményekért 1993-ban a teljes körű minőségbiztosítási rendszer kiépítését célozta meg társaságunk. Az elfogadott három fő egységből álló minőségpolitikánkat valamennyi alkalmazott számára átadjuk bulletin formában. A minőségbiztosítás teljes eszközrendszerét egy rövid előadásban nem lehet ismertetni, így csak az atomerőművi specialitásokra hívta fel a hallgatóság figyelmét (NAÜ 50-C-QA követelményrendszer),. DR. RÉCZEI GÉZA minőségbiztosítási főmérnök, az OLAJTERV Rt. minőségbiztosítási tevékenységeit ismertette. Előadásában egy szemléltetett példával illusztrálta a 3 dimenziós számítógépes modellezési eljárás fontosságát a minőségügy értelmezésében. CZINKOCZI TIBOR programigazgató az Euromenedzser Bt.től á minőségmenedzsment költség és időhatékony felkészítéséről tartott előadást. Az előadásból (A felvétel az AECL-kiadványból való)
