Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1993-06-01 / 6. szám
2 ATOMERŐMŰ Az atomerőmű felszentelése Ukrajnában V. G. Szapronov vezérigazgató (a képen bal oldalon, hátul látható) kérésére az ukrajnai püspök felszentelte a Hmelnicky atomerőművet (korábbi felvétel). Fotó: Varga Károly A program sikeréhez az PA Rt is hozzájárul (Folytatás az 1. oldalról.) együttes munka e rendszerek párhuzamos üzemének előkészítésére. A négy villamosenergia-rendszer UCPTE-hez történő csatlakozásával kapcsolatos tárgyalások során az UCPTE országok azt az álláspontot alakították ki, hogy a négy rendszer csatlakozása együtt kezelendő. A csatlakozás kérdéseinek tisztázására egy vezérigazgatói szintű bizottság alakult, melyben a négy rendszer képviselőin kívül a szomszédos UCPTE országok rendszereinek képviselői is részt vesznek. E bizottság követelményrendszert javasolt, melyet a parallel üzem előtt ki kell elégíteni, és e dokumentumot a bizottság mindegyik tagja elfogadta. A négyoldalú, és már eredményesnek tekinthető együttműködés megérett arra, hogy intézmény formáját is öltse. Ezért a négy villamosenergia társaság vezérigazgatója 1992. október 11-én Prágában egy négyoldalú együttműködési szerződés aláírásával létrehozta e társaságok regionális csoportosulását CENTREL néven. A CENTREL jellege hasonló a Nyugat-Európában működő regionális csoportosulásokhoz (SUDEL, NORDEL). Célja a villamosenergia-rendszerek összehangolt fejlesztése, előnyös villamosenergia-üzletek lebonyolítása, koordinált kapcsolattartás, más villamosenergia-rendszer egyesülésekkel. A CENTREL-tagtársaságai szoros kapcsolatot tartanak fent a CDU villamosenergia rendszereivel, tagjai maradnak a jelenlegi CDU-nak, és később tagjai lehetnek az UCPTE-nek is. A CENTREL munkabizottságokban fejti ki együttműködési tevékenységét. Ezek javaslatai és előkészítése alapján a társaságok közötti megállapodásokat a társaságok vezérigazgatói kötik meg. A CENTREL első elnökéül az MVM Rt. vezérigazgatóját választották meg. A titkárság létrehozása és működtetése a mindenkori elnök feladata. A CENTREL-től azt várjuk, hogy a négy rendszer együttműködése rendezetten és tervszerűen történjék, szoros és hosszú távú együttműködés valósuljon meg a szomszédos villamosenergia-rendszerekkel, elősegítse és biztosítsa a nemzetközi tranzitüzletek lebonyolítását. Ilymódon a CENTREL működése nem csupán a benne részt vevő társaságok érdeke, hanem előnyös az egész térséget érintő villamosenergiaüzletek szempontjából is. Az UCPTE-hez történő csatlakozás érdekében első feladat a négy rendszer teljesítmény-frekvencia szabályozásának megvalósítása és kipróbálása. Ennek értelmében a primer és szekunder szabályozási rendszerek korszerűsítése folyamatban van, és a négy rendszer autonom párhuzamos üzemére vonatkozóan egy tesztprogram kerül kidolgozásra. A rendszertesztet 1993 őszére tervezzük. A teszt fő célja, hogy felmérjük, a kísérletben részt vevő rendszerek eddigi erőfeszítései a primer és szekunder szabályozás terén milyen minőségű villamosenergia szolgáltatást tesznek lehetővé, és az elért színvonal milyen közel van az UCPTE követelményeihez. Megjegyzendő, hogy az UCPTE csatlakozásra való felkészülésünktől függetlenül is szükség van a CENTREL-rendszerek együttműködési képességének kipróbálására, hogy szükség esetén a CENTREL-rendszerek megfelelő műszaki színvonalú együttműködésre alkalmasak legyenek. A VEAG (a volt kelet-német) rendszer a kísérlet idején még velünk jár párhuzamosan, és a kísérlet útján kívánja bizonyítani, hogy képes teljesíteni az UCPTE elvásárokat. A kétnapos rendszerteszt során minden rendszer a jelenlegi felkészültségének megfelelő mértékű teljesítmény- illetve terhelés ugrással megzavarja az autonom együttjáró rendszert és regisztrálja a válaszfüggvényeket, amelyekről a szabályozások minőségére és a rendszerek állandóira lehet majd következtetni. A tesztprogram sikeréhez a Paksi Atomerőmű Rt. is hozzájárul három üzemelő blokkjából szolgáltatandó termelőegységenként +/- 9 MW primertartalékkal, amelyet még az eredeti hidraulikus turbinaszabályozás aktivizál. Közben folyamatban van a végleges (UCPTE színvonalú) megoldáshoz a turbinaszabályozás modernizálásának előkészítése elektrd-hidralikus szabályozás alkalmazásával. Hungarian Underwater Telescope A Hungarian Underwater Telescope fejlesztése 1979-ben kezdődött a Magyar Tudományos Akadémia Izotóp Intézetében, illetve Központi Fizikai Kutató Intézetében abból a célból, hogy az International Atomic Energy Agency nukleáris hasadóanyag-ellenőreinek legyen módjuk a viz alatt tárolt, kiégett fűtőelemek nyilvántartási számainak leolvasására. Arról számolunk be, hogy a Paksi Atomerőmű Rt munkatársai hogyan segítették a berendezés és az alkalmazási módok fejlesztését amelyek eredményeként ma már egy széles körben használható, az Atomtechnikai Szolgáltató Kft által kifejlesztett nemzetközileg elfogadott Hungarian Underwater Telescope áll rendelkezésre. Kérdés: Hogyan indult a berendezés fejlesztése? Varga Károly: az International Atomic Energy Agency feladatául kapta a reaktorokban és tárolómedencékben plutóniumot is tartalmazó fűtőelemek gyártási, nyilvántartási számainak ellenőrzését. Ezt a feladatot azonban nem tudták teljesíteni, mert nem rendelkeztek olyan berendezéssel, amellyel a számokat jól részt vettek, néhányat említek: Maróthy László, Kováts Balázs, Trampus Péter, Benedeczky Ferenc, Finta István, Takács Gyula, Lafferton Imre. Kérdés: Ettől kezdve indult meg a berendezés alkalmazása az anyagvizsgálati vizuális megfigyelések terén. Konkrétan mely területeken? V. K.: A berendezés csak akkor volt alkalmazható, ha már megfelelő felfogó- és állványrendszer állt rendelkezésre. Ennek megvalósításában is segítettek a paksi kollégák, amikor legyártották az állványokat, amelyeket a berakógépen, a gőzgenerátorok vizsgálatánál, SUS-tokok vizsgálatánál alkalmazni tudtunk. Símén A ndrás: A vizsgálatok rendszere is ebben az időben alakult ki, amikor vizsgáltuk például a gőzgenerátorokban a csővéghegesztéseket, a dugózás sikerességét, a kosárfeneket és oldalfalat, valamint az aknafeneket és az oldalfalat. De néha bekapcsolódtunk idegentest- és csőlyukadás-keresésbe, valamint repedések vizsgálataiba. Kérdés: A teleszkópos vizsgálatokkal kapcsolatos publikációkból tudom, hogy sikerült a nemzetközi vizsgálatokba bekapcsolódniuk. Fontos a pontos beállítás vábbfejlesztettek - sikerrel alkalmazták külföldön. Van-e olyan módszer, vagy információs rendszer, amit a külföldi tapasztalatok alapján itthon javasolnak bevezetni? V. K.: Igen, van ilyen irányú információáramlás, például a kanadai Candu-típusú reaktorok vizsgálatánál szerzett tapasztalatainkat most kívánjuk Pakson alkalmazni, a reaktortartályok ki- és beömlőnyílásainak belülről való vizsgálatánál. Kérdés: Vannak-e olyan kezdeményezések, amelyek segítenék a Paksi Atomerőmű Rt. műszaki színvonalának emelkedését? V. K.: A Hungarian Underwater Telescope berendezésekkel végzett rendszeres vizsgálataink során évek alatt több tízezer minősítési szöveg, színes kép és rajz halmozódik fel minden atomerőműben, különösen ott, ahol már négy reaktor van. Az adatokra később is szükség lesz, ezért azokat meg kell őrizni. Cs. A.: Az adatokra, a képekre és rajzokra azért van szükség, mert ezeket időrendben áttekintve, nyomon lehet követni a berendezések és egységek öregedésének folyamatát. Kérdés: Fontos tudnunk, hogy egy-egy alkatrész mikor és mennyire öregedett meg. Cs. A.: Igen, mert így lehet idejében intézkedni a már nem megfelelő egységek kicseréléséről/javításáról. Ma már iparkodunk a reaktorok élettartamát 30 évről 35-42 évre meghosszabbítani, mert ez még mindig gazdaságosabb, mint új reaktorokat építeni. Ehhez azonban szükséges az adatok megőrzése. Kérdés: Hogyan lehetne bevezetni ezt a rendszert atomerőművünkben? V. K.: Vállalatunk kidolgozta és benyújtotta javaslatát a Paksi Atomerőmű Rt. igazgatóságának, s ebben az International Atomic Energy Agency alapelveinek megfelelően egy archivációs rendszer felállítását javasoltuk, amely értelemszerűen része lenne a dr. Trampus Péter által már kezdeményezett Reactor Life Time Management programnak. Kérdés: Mi ennek a javaslatnak a lényege és hogyan illeszkedik a már említett reaktorélettartam-meghosszabbítási programokhoz? V. K.: Az International Atomic Energy Agency megbízásai alapján rendszeresen dolgozunk atomreaktorok felülvizsgálatában és részt veszünk a szervezet azon tevékenységében, amely a reaktorok öregedésének kérdéseivel foglalkozik. A szerzett tapasztalatok alapján 1992. október 7-én javaslatot tettünk az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnak (OMFB) és az Országos Atomenergia Hivatalnak (OAH), hogy az időközben megjelent IAEA „Data Collection and Record Keeping for Management of Nuclear Power Plant Ageing” című kiadványában foglaltak értelmében fogadjuk el „a kép- és adatarchivációs rendszert”, és törekedjünk annak kifejlesztésére a Paksi Atomerőmű Rt-ben. Cs. A.: Javaslatunk kidolgozásakor szakmai kérdésekben kikértük a PA Rt. szakembereinek véleményét és technikai kérdésekről mélyreható tárgyalásokat folytattunk. Dr. Trampus Péter (vezérigazgatói törzs vezetője), Csema József (információrendszer fejlesztési osztály mérnöke), Csapó Sándor (alkalmazástechnikai osztály vezetője), Takács Gyula (anyagvizsgálati osztály vezetője) véleményét abban összegezhetjük, hogy helyeslik a „kép- és adatarchivációs rendszer” létrehozására vonatkozó javaslatunkat és annak beillesztését a vállalat Reactor Life Time Management programjába (RLTM). A program, az annak keretében kialakítandó adatbázis egyrészt az atomreaktorok biztonságát szolgálja, másrészt megalapozza azokat a döntéseket, amelyek a reaktorok üzemidejének meghosszabbítására irányulnak. A megfelelő biztonsággal meghatározott tényleges reaktor-élettartam, a lehetséges üzemeltetési idő megbízható és pontos előrejelzése és becslése fontos kérdés, az igen jelentős pénzügyi hatások miatt. Eddig végzett előkészítő munkáink alapján úgy látjuk, hogy első lépésben az Atomerőművek Üzemközbeni Felülvizsgálata (AÚF) kapcsán nyert információk feldolgozásának és nyilvántartásának feltételeit, azaz az Anyagvizsgálati Archivációs Alrendszert (AAR) lenne célszerű kialakítani, hogy ezt követően megindulhasson az adatbázis létrehozása. Ezt a véleményt alátámasztja, hogy már ma is nagy mennyiségű információ áll rendelkezésre és ennek kezelése egyre nagyobb gondot jelent. Különösen ki kell emelni azt a tényt, hogy a képi információk, ezen belül a radiográfiai felvételek romlás nélküli megőrzése nem biztosítható. Kérdés: A nemzetközi vizsgálatok révén szerzett tapasztalataikat szélesebb körben kellene ismertetniök! V. K.: Igen, mi is így látjuk, ezért szükségesnek tartjuk és vállaljuk szakkollégiumi előadások és demonstrációk tartását, ahol a hallgatók információkat szerezhetnek a külföldi reaktorokról, illetve az ott keletkezett prolémákról. Kérdés: Hol és melyik külföldi reaktorban dolgoznak a közeljövőben? Cs. A.: Az International Atomic Energy Agency előrejelzése szerint Argentínában Embalseban, majd ezt követően Kanadában és Norvégiában, emellett mindenkor eleget kívánunk tenni Pakson vállalt kötelezettségeinknek. V. K.: Ez egyik találmányom, a Hungarian Underwater Telescope sikertörténete, amelyet munkatársaim és paksi barátaink segítségével értünk el, akiknek ez alkalommal is köszönetemet fejezem ki. - L -Az International Atomic Energy Agency ellenőrei az atomerőmű egyik reaktoránál le lehetett volna olvasni. Ez tette szükségessé a berendezés fejlesztését s az International Atomic Energy Agency intenciójának megfelelően az Országos Atomenergia Bizottság támogatásával, 1979- ben kezdődött meg a víz alatti teleszkóp fejlesztési programja. Kérdés: Kérem, jellemezzék a kifejlesztett berendezést! Csőké Antal: Hasonló célú berendezés fejlesztése már más országokban is indult, de a mi berendezésünk néhány műszaki felismerésben eltér a többitől: az aktív optikai elemeket nem éri sugárzás, így nem károsodhatnak. A mindenkor szükséges sugárvédelem vízvédelemmel biztosítható. A vizsgált felületek jó megvilágítására nagy fényintenzitású lámpákat fejlesztettünk ki a Tungsram közreműködésével. Kérdés: A berendezés elkészült, mikor és hogyan alkalmazták a paksi atomerőműben? V. K.: A berendezést először kutatóreaktorokban próbáltuk ki, döntően- fűtőkötegek számainak ellenőrzésére. Emlékezetem szerint első paksi „bevetésünk” 1984-ben volt, amikor egy beszorult köteg kimentésében segédkeztünk, majd nem sokkal később apró üvegcserepeket mentettünk ki. A paksi mérnök kollégákban megérlelődött az a gondolat, hogy célszerű lenne ezt a berendezést úgy fejleszteni, hogy alkalmas legyen anyagvizsgálati megfigyelésekre is. Ilyen irányú kezdeményezők, illetve akik velük együtt a mentésekben vizsgálatokban Cs. A.: Nem vitás, hogy a vizsgálati módszerek bevezetésében, illetve elfogadtatásában döntő szerepe volt annak, hogy az International Atomic Energy Agency megbízása alapján közel kerültünk a reaktorokhoz, amelyek - mindig is - zárt üzemekben voltak. A nemzetközi szervezet segítségével több ország reaktorainál dolgozunk, illetve dolgoztunk. Például Ausztriában Siebersdorfban, Németországban Rossendorfban, Pakisztánban Karacsiban. Mostanáig mintegy 10 ország 17 reaktorában 54 alkalommal dolgoztunk, és elvégeztünk, illetve készítettünk mintegy 350000 megfigyelést, 38 000 fényképfelvételt és 5,5 óra videofelvételt. Kérdés: Mi a véleményük a Paksi Atomerőmű Rt. reaktorairól, összehasonlítva azok üzemeltetését más külföldi reaktorok biztonságtechnikai, sugárvédelmi viszonyaival? S. A.: Pakson ki kell emelnünk a humánfaktort, amely igen fontos, hogy az emberek megelégedettek legyenek, és így lelkiismeretesen, odaadóan dolgozzanak. A paksi erőmű reaktorcsarnokai meszsze kitűnnek tisztaságukkal, a berendezések megbízhatóan működnek, a sugárvédelem mintaszerűen megszervezett. A büfé megszervezésének gondolata is kitűnő! Soharoszszabb reaktorkörnyezetben ne kelljen dolgoznunk, mint Pakson. Mi a hiányosság? Csak lennének üzemképesebbek a daruk és lenne elég darus; de ez a kívánságunk minden reaktornál fennáll. Kérdés: - Mindazt, amit itthon a paksi szakemberekkel kifejlesztettek, kipróbáltak és to-
