Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1993-05-01 / 5. szám

6 ATOMERŐMŰ Vendégségben Kalocsán ...... ..............'........... , ..„„„„L,,,,,,,,,,,, , —....__ A közelmúltban Kalocsa látta vendégül a WIN paksi csoportját Az atomerőmű közvetlen ki­lenc kilométeres körzetében élő települések polgármesterei ko­rábban létrehozták a Társadalmi Ellenőrző és Információs Társu­lást. A TEIT feladata az, hogy megteremtse az atomerőmű üze­meltetésével összefüggő minden lényeges kérdésről és korrekt in­formációcserét, közvetlen partne­re a tájékoztató iroda. Az egész napos tanácskozás ezúttal a polgármesterek és a pak­si atomerőmű tájékoztatási, bal­esetelhárítási szakembereinek programjával kezdődött. Megvi­tatták és értékelték a kalocsai nyil­vános sugárvédelmi'mérőállomás működési tapasztalatait, tárgyal­tak az esetlegesen létesítendő ki­égett nukleáris fűtőanyag átme­neti tárolójának terveiről, és be­mutatták dr. Rónaky Józsefet, mint a PA Rt. újonnan kinevezett balesetelhárítási és védelmi veze­tőjét, aki a munkáját és a települé­seket egyaránt érintő kérdésekről beszélt. Erre a tanácskozásra azonban nemcsak a települések polgár­­mesterei jöttek el. Ezúttal a tele­pülések asszonyainak képvisele­tében három-három hölgy is ér­kezett Kalocsára, hogy megtud­juk, mit tervez a Magyar Nukleá­ris Társaság WIN-tagozata a kör­nyező településen élő lányok, asz­­szonyok és gyerekek tájékoztatása érdekében. Amíg a polgármesterek délelőt­ti tanácskozása folyt, az asszo­nyok sétán ismerkedtek a várossal és egymással. Legtöbbjük első al­kalommal látta Kalocsa neveze­tességeit. Visszagondolva a négy évtized­del ezelőtti időkre, nagyszüleim na­gyon keményen dolgoztak, napi 14-16 órát. Az ebéd - távoli ha­rangszókor - lehetőség szerint ár­nyékban, „szertartásos" körülmé­nyek között történt. Az étet szegé­nyes volt, de mindenki jóllakott, mert kellett az erő az egész napos munkához. Ha az idő engedte, erő­gyűjtésként aludtak egy kicsit. Kis gyerek tévén egész nap önfeledten játszottam. Száraz ágból készítet­tem kardot, lovat és minden olyan játékszert, amihez csak képzelet kellett. Egyetlenegy feladatom volt csak. Ha szóltak, vittem a vizet. Ar­ra nagyon kellett vigyázni, hogy a víz „hideg” legyen. Ezért megtaní­tottak, hogy az agyagkorsót mindig árnyékos helyre, lehetőleg ásott gö­dörbe helyezzük el. Aratáskor kötelet terítettem. Nagy lelkesedéssel, szorgalommal végeztem munkámat. Ügyelnem kellett arra, hogy a búza szárából font kötés egyenesen feküdjön a föl­dön, hogy a sarlóval összeszedett, levágott búzát kévébe tudják kötni. Annak örültem legjobban, hogy a kaszás férfiak és a marokszedö asz­­szonyok elégedettek voltak a mun­kámmal. Dicsérő szavaik szárnya­kat adtak. Úgy futottam mezétláb a búzatarlón, mint más gyerek cipő­vel a betonon. Igaz, megtanultam a saját káromon, ha azt akarom, hogy a tarló ne sértse fel a talpa­mat, akkor a lábamat csúsztatni kell. En a klottnadrágos, félmezte­len gyerek pár nap múltán „néger” lettem. Büszke voltam magamra, hogy munkámmal segíthettem nagvszüleimnek. Igaz, közel sem annyit, mint a velem egyidős pa­rasztgyerekek. Napnyugta után a felnőttek „ Is­ten velük” köszönésével indultak haza. Az egész napi munka után a kocsiderékban vagy jobbb esetben a szénás szekér tetején feküdve néz­tem az égboltot, a csillagos eget, hallgatva a tücskök ciripelését. Délután került sora WIN-tago­­zat és a környező településeken élő asszonyok hivatalos jellegű ta­lálkozójára. „ Bacs Judit előadása nemcsak a WIN történetét és céljait ismer­tette, hanem rövid áttekintést adott az atomenergia békés célú alkalmazásával összefüggő törté­nelmi kérdésekről is. Tájékoztatta a hallgatóságot, hogy a világ villa­­mosenergia-termelésének mek­kora hányada származik az atom­erőművekből, s ezen belül hány százalék a Magyarországon előál­lított atomerőművi villamos ener­gia. Elmondta továbbá az iparilag fejlett országok egy főre eső ener­giafelhasználási mutatóit, és be­szélt az egyes erőműtípusokkal kapcsolatos környezetvédelmi kérdésekről. Végezetül hangsúlyozta, hogy a jövőbeni energiafajták megvá­lasztásában nagy felelősség hárul az asszonyokra is. Az asszonyok is főleg a környe­zetvédelmi és az átmeneti kiégett üzemanyag-tárolóval kapcsolatos kérdéseket tettek fel, melyekre a szakemberek válaszoltak. Döntöttek arról is, hogy szük­ség van az ilyen párbeszédre, ezért az élső hagyományteremtő találkozó tapasztalatait felhasz­nálva fórumokat szerveznek majd, amelyeken a települések asz­­szonyai közvetlenül is feltehetik az erőművel, illetőleg az atom­energiával kapcsolatos kérdé­seiket. A WIN paksi csoportját is meg­hívták május 7-re a Vöröskeresz­tes világnap alkalmából szerve­zett érseki szentmisére, amelyet Még ma is érzem emlékemben a frissen vágott széna illatát. Nyitott szemmel álmodoztam. Arra vágytam, hogy egyszer felre­pülhessek a holdba vagy a távoli csillagokra. Biztosra vettem, hogy ott is olyan emberek élnek mint mi. Repülni akartam, föl a magasba és gyönyörködni a szép tájban. Füröd­ni a Duna- akkor még tiszta - vizé­ben. Az álmodozást álmomban folytattam tovább. Akkor ébredtem csak fel, amikor a házunk kapuja előtt megálltak a lovak. Néhány perces útnak tűnt az egy-két órát tartó kocsiút. Szomorú voltam, hogy olyan hamar hazaértünk. De a frissen fejt tehéntej hamar kárpó­tolt mindenért. A házi tej és lekvá­ros vagy zsíros házi kenyér izét most is érzem. Illata volt a tejnek, a ke­nyérnek. Ezeket az izeket, illatokat sem lehet soha elfelejteni. Amikor napokon keresztül esett az eső, és nem mehettünk a földre dolgozni, akkor sem unatkoztam. A velem egykorú gyerekekkel játszottam. Lécdarabból lovat készítettünk, spárgából csináltunk istrángot hoz­zá. Rossz, eldobott lábosból kocsit barkácsoltunk. Bottal hajtott bicik­li kerékabroncs volt a motorunk. Kilométereketfutottunk, versengve, hogy ki lesz a győztes. Fáradhatat­lanok voltunk és soha nem unat­koztunk. Nem emlékszem, hogy tartósan haragudtunk volna egymásra, az összeveszés ritkán fordult elő. Ját­szótársak voltunk. A szegénység ellenére, éreztük a szülői törődést, a szeretetet. A ke­vésből, ami volt, abból is nekünk jutott a legtöbb. A legjobb falat. Nagyon örültünk annak az egy-két szem cukornak. Éppúgy, mint a fel­nőtt a napi 1-2 darab cigarettának. Idegesség, türelmetlenség szinte is­meretlen volt előttünk. A felnőttek összetartottak, akárcsak a gyere­kek. Ma sem tudnám megmondani, hogy mi volt a kovász, az összetartó erő. A felnőttek tisztelték egymást, s dr. Dankó László érsek úr muta­tott be, illetőleg az azt követő jó­tékony célú ünnepi orgonahang­versenyre. Ez utóbbin Leányfalusi Vilmos főszékesegyházi karnagy orgonáit. * Kalocsán I. István alapított ér­sekséget és székesegyházat. Jelen­tős védelmi szerepe volt a tatárjá­rást követő történelmi időkben. Vi­zek között átló várát Károly Róbert erősítette meg. A kalocsai érseki cím birtoklása a középkorban fon­tos országvezetői méltóságot je­lentett. A kalocsai érsekek közül jelen­tős politikusok, diplomaták, nagy műveltségű államférfiak kerültek ki (Aszták, Győri Saul, Váradi Ist­ván, Váradi Péter és ti hadvezérek, Cság Ugrin, Tömöri Pál). 1602-ben egy hajdúcsapat felgyúj­totta a székesegyházat és a várost. A XVIII., XIX. században Kalo­csa már nem tudta régi jelentőségét megtartani. Lakosai a környező mi gyerekek is tiszteltük a felnőtte­ket, szüleinket, rokonainkat, min­den ismerőst és ismeretlent. Ha a szülő mondott valamit, azt szó nél­kül megcsináltuk. Az engedetlenség és a visszabeszéd ismeretlen volt számunkra. Sajnos a tiszta, gond­talan gyerekkor egyre kevesebbnek adatik meg. Az egyszerű, s szegény­ségében mégis gazdag gyerekkor, amelyet az én korosztályom még átélhetett, ma már nem ismétlődik meg. Eltűnt az a világ mindörökre. A mai gyerekek szinte meg sem értik mindazt, ami akkor történt. Mit kaphat a maifiatal, a Jövő nemze­déke”, mit biztosíthat neki a szülő? Egyre kevesebbet. A gyerekek egy része a MA TCHBOX, a LEGO és a BA RBIE világát élik, ha a szülőnek van pénze a több ezerforintos diva­tos játékokra. A 20-30 ezerforintos szuper, extrás BMX kerékpárra. Legfeljebb ennyi! Milyen sok ez, s mégis mennyire kevés! Egyre keve­sebb idő jut a gyerekekre. Idegeske­dés, türelmetlenség, veszekedés lég­körében nő fel a legtöbb gyerek. Há­ború után sok volt az árva, most viszont sok az elhagyott Remélem, mindenki tudja, hogy május utolsó vasárnapja GYERMEKNAP! Ezen a napon ők a főszereplők. Már ahol. Ilyenkor - reméljük - a gye­rekek kedvében járnak a szülök. Legyünk legalább ezen a napon olyanok, hogy érezzék a gyerekeink, hogy fontosak nekünk, s hogy tö­rődünk velük. Érezzék a szerete­­tünket és az aggódásunkat. Még jobb lenne, ha nemcsak ezen a napon, hanem az egész évben ezt érezhetnék. Ha nem mindig sikerül, ne rösteljünk bocsánatot kérni tő­lük, az utódainktól. Az ideges szóért, a figyelmetlenségért, minden olyanért, amivel bánatot okoztunk nekik. Tegyük meg, ameddig megtehet­jük. Ezt kívánja a szülői tisztesség is.- M. J. -Orosz nyelvi verseny Lassan érdekességszámba megy, hogy Pakson orosz nyelvi versenyt rendeznek, hiszen a szabad nyelv­­választás következtében háttérbe szorult ennek a nyelvnek az oktatá­sa, s így természetesen az e nyelvhez kötődő versenyek is megritkultak. Április 23-án az ESZI mégis megrendezte a már hagyománnyá vált, Puskin nevével fémjelzett komplex orosz nyelvi versenyt, amelyet tizennyolcadik éve rend­szeresen meghirdetnek. Mégis jo­gos a kérdés, hogy miért éppen az ESZI vállalta az idén a rendezést, ho­lott ebben az iskolában már csak egy kimenő osztály tanulja az orosz nyel­vet, és tesz belőle érettségi vizsgát? Amikor ez az iskola létrejött, és beindították az atomerőmű-gépész szakot - hivatkozva arra, hogy az erőmű orosz alkatrészekkel, orosz szakemberek közreműködésével dolgozik -, ezen a szakon az orosz nyelv tanulását tették kötelezővé, így néhány éve még iskolánk diák­jai is részt vettek ezeken a versenye­ken. Ebben az időszakban tettünk ígéretet arra, hogy egyszer mi is vál­laljuk a rendezést, s így Bonyhád, Szekszárd után az idén a mi isko­lánk adott helyet a versenynek. A vendégeket, résztvevőket oro­szosán, szamováros teával fogad­tuk. Diákjaink igyekeztek a Fejér, Baranya, Tolna megyéből érkező versenyzők feszültségét oldani; sza­bad perceikre programot biztosítani. A legszebb pillanatok azok vol­tak, amelyek a költészet hangjaival teltek meg a főiskolai nagy előadó­ban, ugyanis az első próbatétel egy kívülről megtanult vers vagy prózai mű elmondása volt. A paksi általá­nos iskolások és a három megyéből érkezett középiskolások színesen, az élőbeszédnek megfelelően, igazi élményt adva szavaltak. Ezt követte az írásbeli és szóbeli tudás más for­májú bizonyítása: teszt, hallás utáni megértés stb. A verseny legnagyobb értéke amellett, hogy egy másik nép nyel­véhez, kultúrájához közelebb ke­rülhettünk - az volt, hogy együtt dolgozhattunk, izgulhattunk, örül­hettünk - más-más iskolákból ösz­­szejött tanárok, diákok - kellemes légkörben, meghitt hangulatban. Gyöngyösi Olga, tanár Szénaillatú nyarak voltak Gyerekkori köszöntő Egymillió sorsa Paks első diákpolgármestere Benke Gábor dobozvárban Pakson az idén április 1-jén a városi diáknapon megválasztot­ták az első diákpolgármestert. Ezzel a beszélgetéssel szeret­nénk bemutatni őt, és azt a szer­vezetet, amitől sok diák váija, hogy a paksi diákélet fellendül­jön, mozgalmasabb legyen.- Kérlek mutatkozzál be!- Benke Gábornak hívnak, és a PA Rt. ESZI-ben elsőéves erő­műgépész tanuló vagyok.- Hogyan épül fel, és hogyan működik a városi diákönkor­mányzat (VDQK)?- Van egy alapszabályunk, amely meghatározza a VDÖK működését, felépítését. A diák­önkormányzat képviselő-testü­letét kilencen alkotják: minden középiskolából három-három diák képviseli saját iskolája érde­keit. Fontos, hogy ezeket a kép­viselőket a diákok választják ma­guk közül. Ez a kilenc ember dönt annak az egymillió forint­nak a sorsáról, amelyet a város képviselő-testülete szavazott meg a VDÖK működésének se­gítésére. Magyarországon tudo­másom szerint ilyen szervezet még nem kapott a városi költ­ségvetésből támogatást. Az első ötlet, ami a diákön­kormányzat szerveződését elin­dította, Bor Imrétől, a város pol­gármesterétől származott. Az első találkozón a polgármester úr elmondta az ötletét és azt, ho­gyan képzelné el a VDÖK-öt. Ezután a három középiskola diákjai több hónapon keresztül dolgoztak együtt azon, hogy lét­rejöhessen ez a szervezet.-Ez a kilenc diák, ez az önkor­mányzat megváltoztathatja sze­rinted a város diákéletét?- Bízom benne, hogy nem­csak kilencen dolgoznak, hanem lesznek, sőt már vannak is segí­tőink, mind a diákok, mind a fel­nőttek közül. Ha ez a társaság szívvel-lélek­­kel teszi a dolgát, akkor képes lesz arra, hogy jó diákközösség alakuljon ki Pakson.- Mi indított arra, hogy jelöltesd magad diákpolgármestemek?- Barátaimtól hallottam, hogy megalakulóban van a diákön­kormányzat a városban, és min­denki előtt megnyílt a lehetőség, hogy diákpolgármestemekjelöl­tesse magát. Többen biztattak, hogy induljak én is.- Mit szeretné! elérni?- Elsősorban azt, hogy a há­rom középiskola között szoro­sabb és jó kapcsolat alakuljon ki.- Örülsz annak, hogy megvá­lasztottak, és ezt sikernek tartod­­e vagy inkább felelősségnek?- Nagyon örültem, hogy meg­választottak. Ez a cím sok mun­kával és felelősséggel jár, hiszen a mi feladatunk az, hogy a folya­matos működés lehetőségét megteremtsük. Nagyon nehéz az egymillió forintot okosan és jól elkölteni.- Milyen feladatai vannak egy diákpolgármesternek?- Az egyik feladata a VDÖK belső működésének biztosítása. A másik fontos feladatnak ér­zem a diákság, a VDÖK és a pol­gármesteri hivatal közötti kap­csolattartást. Úgy érzem, hogy ezek megoldható feladatok. Mi­vel ez teljesen új kezdeménye­zés, természetesen még sok tanulnivalója van a testületnek és nekem is.- Mit lehet ez alatt az egy év alatt elérni?- Elsődleges cél a működés feltételeinek megteremtése, kapcsolatok kiépítése.- Hogyan tetszett a városi diák­nap, ami tulajdonképpen a VDÖK bemutatkozó rendezvénye is volt?- Ahhoz képest, hogy ez volt az első közös diáknap, és a részt­vevők nem is sejtették, hogy mi lesz belőle, nagyon jól sikerült. Úgy gondolom, hogy akik részt vettek ezen a napon, azok élvez­ték. Szeretném ezúton is meg­köszönni azok segítségét, akik támogatták a rendezvényt. Jó lenne, ha ezt a napot minden év­ben megrendezhetnénk és ez hagyománnyá válna. Egy diáknap jó alkalom arra, hogy összefogja a diákságot, és kecsegtetően hangzik a Szuper Suli cím is. Szerintem az idén megérdemelten nyert a Vak Bottyán Gimnázium. Látszott, hogy a gimisek sokat és alaposan készültek erre a napra. Megküz­­döttek ezért a kitüntető címért.- Köszönöm a beszélgetést, re­mélem még sokat hallunk rólatok. Langó Nándor V. A., ESZI uradalmakba költöztek, és önálló településként leváltak a városról. A város központi terén álló ba­rokk, kéttornyú székesegyház már a negyedik formában megújult temp­lom e helyen. Mai formájában 1735-54. között épült fel. Kimagas­ló értékűek belső stukkói, kanono­­ki stallumai és szószéke. Rab Mihály mutatta be az 1760-66 között épült érseki palo­tát. Előadását ízes kalocsai nyelv­járással is színesítette. Levéltárá­ban pompás barokk környezetben, faragott polcokon, szekrényekben, íróasztalokon őrzik a közel száz­ezer kötetes nevezetes érseki könyv­tárat. Ritkaságai közül megcsodál­hattuk a XI. századból való perga­men kéziratot, valamint a XIII. szá­zadi Philosophia Aristotelist, a Lut­her Márton által használt bibliát és az itt őrzött 50 kódex egyikét is. A székesegyház pár éve megnyílt kincstárkiállítása igazi remekmű­gyűjtemény az érsekség gazdagságát is bemutató egyházi likviákból és öl­tözékekből. -Sjv-

Next

/
Thumbnails
Contents