Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1993-05-01 / 5. szám
6 ATOMERŐMŰ Vendégségben Kalocsán ...... ..............'........... , ..„„„„L,,,,,,,,,,,, , —....__ A közelmúltban Kalocsa látta vendégül a WIN paksi csoportját Az atomerőmű közvetlen kilenc kilométeres körzetében élő települések polgármesterei korábban létrehozták a Társadalmi Ellenőrző és Információs Társulást. A TEIT feladata az, hogy megteremtse az atomerőmű üzemeltetésével összefüggő minden lényeges kérdésről és korrekt információcserét, közvetlen partnere a tájékoztató iroda. Az egész napos tanácskozás ezúttal a polgármesterek és a paksi atomerőmű tájékoztatási, balesetelhárítási szakembereinek programjával kezdődött. Megvitatták és értékelték a kalocsai nyilvános sugárvédelmi'mérőállomás működési tapasztalatait, tárgyaltak az esetlegesen létesítendő kiégett nukleáris fűtőanyag átmeneti tárolójának terveiről, és bemutatták dr. Rónaky Józsefet, mint a PA Rt. újonnan kinevezett balesetelhárítási és védelmi vezetőjét, aki a munkáját és a településeket egyaránt érintő kérdésekről beszélt. Erre a tanácskozásra azonban nemcsak a települések polgármesterei jöttek el. Ezúttal a települések asszonyainak képviseletében három-három hölgy is érkezett Kalocsára, hogy megtudjuk, mit tervez a Magyar Nukleáris Társaság WIN-tagozata a környező településen élő lányok, aszszonyok és gyerekek tájékoztatása érdekében. Amíg a polgármesterek délelőtti tanácskozása folyt, az asszonyok sétán ismerkedtek a várossal és egymással. Legtöbbjük első alkalommal látta Kalocsa nevezetességeit. Visszagondolva a négy évtizeddel ezelőtti időkre, nagyszüleim nagyon keményen dolgoztak, napi 14-16 órát. Az ebéd - távoli harangszókor - lehetőség szerint árnyékban, „szertartásos" körülmények között történt. Az étet szegényes volt, de mindenki jóllakott, mert kellett az erő az egész napos munkához. Ha az idő engedte, erőgyűjtésként aludtak egy kicsit. Kis gyerek tévén egész nap önfeledten játszottam. Száraz ágból készítettem kardot, lovat és minden olyan játékszert, amihez csak képzelet kellett. Egyetlenegy feladatom volt csak. Ha szóltak, vittem a vizet. Arra nagyon kellett vigyázni, hogy a víz „hideg” legyen. Ezért megtanítottak, hogy az agyagkorsót mindig árnyékos helyre, lehetőleg ásott gödörbe helyezzük el. Aratáskor kötelet terítettem. Nagy lelkesedéssel, szorgalommal végeztem munkámat. Ügyelnem kellett arra, hogy a búza szárából font kötés egyenesen feküdjön a földön, hogy a sarlóval összeszedett, levágott búzát kévébe tudják kötni. Annak örültem legjobban, hogy a kaszás férfiak és a marokszedö aszszonyok elégedettek voltak a munkámmal. Dicsérő szavaik szárnyakat adtak. Úgy futottam mezétláb a búzatarlón, mint más gyerek cipővel a betonon. Igaz, megtanultam a saját káromon, ha azt akarom, hogy a tarló ne sértse fel a talpamat, akkor a lábamat csúsztatni kell. En a klottnadrágos, félmeztelen gyerek pár nap múltán „néger” lettem. Büszke voltam magamra, hogy munkámmal segíthettem nagvszüleimnek. Igaz, közel sem annyit, mint a velem egyidős parasztgyerekek. Napnyugta után a felnőttek „ Isten velük” köszönésével indultak haza. Az egész napi munka után a kocsiderékban vagy jobbb esetben a szénás szekér tetején feküdve néztem az égboltot, a csillagos eget, hallgatva a tücskök ciripelését. Délután került sora WIN-tagozat és a környező településeken élő asszonyok hivatalos jellegű találkozójára. „ Bacs Judit előadása nemcsak a WIN történetét és céljait ismertette, hanem rövid áttekintést adott az atomenergia békés célú alkalmazásával összefüggő történelmi kérdésekről is. Tájékoztatta a hallgatóságot, hogy a világ villamosenergia-termelésének mekkora hányada származik az atomerőművekből, s ezen belül hány százalék a Magyarországon előállított atomerőművi villamos energia. Elmondta továbbá az iparilag fejlett országok egy főre eső energiafelhasználási mutatóit, és beszélt az egyes erőműtípusokkal kapcsolatos környezetvédelmi kérdésekről. Végezetül hangsúlyozta, hogy a jövőbeni energiafajták megválasztásában nagy felelősség hárul az asszonyokra is. Az asszonyok is főleg a környezetvédelmi és az átmeneti kiégett üzemanyag-tárolóval kapcsolatos kérdéseket tettek fel, melyekre a szakemberek válaszoltak. Döntöttek arról is, hogy szükség van az ilyen párbeszédre, ezért az élső hagyományteremtő találkozó tapasztalatait felhasználva fórumokat szerveznek majd, amelyeken a települések aszszonyai közvetlenül is feltehetik az erőművel, illetőleg az atomenergiával kapcsolatos kérdéseiket. A WIN paksi csoportját is meghívták május 7-re a Vöröskeresztes világnap alkalmából szervezett érseki szentmisére, amelyet Még ma is érzem emlékemben a frissen vágott széna illatát. Nyitott szemmel álmodoztam. Arra vágytam, hogy egyszer felrepülhessek a holdba vagy a távoli csillagokra. Biztosra vettem, hogy ott is olyan emberek élnek mint mi. Repülni akartam, föl a magasba és gyönyörködni a szép tájban. Fürödni a Duna- akkor még tiszta - vizében. Az álmodozást álmomban folytattam tovább. Akkor ébredtem csak fel, amikor a házunk kapuja előtt megálltak a lovak. Néhány perces útnak tűnt az egy-két órát tartó kocsiút. Szomorú voltam, hogy olyan hamar hazaértünk. De a frissen fejt tehéntej hamar kárpótolt mindenért. A házi tej és lekváros vagy zsíros házi kenyér izét most is érzem. Illata volt a tejnek, a kenyérnek. Ezeket az izeket, illatokat sem lehet soha elfelejteni. Amikor napokon keresztül esett az eső, és nem mehettünk a földre dolgozni, akkor sem unatkoztam. A velem egykorú gyerekekkel játszottam. Lécdarabból lovat készítettünk, spárgából csináltunk istrángot hozzá. Rossz, eldobott lábosból kocsit barkácsoltunk. Bottal hajtott bicikli kerékabroncs volt a motorunk. Kilométereketfutottunk, versengve, hogy ki lesz a győztes. Fáradhatatlanok voltunk és soha nem unatkoztunk. Nem emlékszem, hogy tartósan haragudtunk volna egymásra, az összeveszés ritkán fordult elő. Játszótársak voltunk. A szegénység ellenére, éreztük a szülői törődést, a szeretetet. A kevésből, ami volt, abból is nekünk jutott a legtöbb. A legjobb falat. Nagyon örültünk annak az egy-két szem cukornak. Éppúgy, mint a felnőtt a napi 1-2 darab cigarettának. Idegesség, türelmetlenség szinte ismeretlen volt előttünk. A felnőttek összetartottak, akárcsak a gyerekek. Ma sem tudnám megmondani, hogy mi volt a kovász, az összetartó erő. A felnőttek tisztelték egymást, s dr. Dankó László érsek úr mutatott be, illetőleg az azt követő jótékony célú ünnepi orgonahangversenyre. Ez utóbbin Leányfalusi Vilmos főszékesegyházi karnagy orgonáit. * Kalocsán I. István alapított érsekséget és székesegyházat. Jelentős védelmi szerepe volt a tatárjárást követő történelmi időkben. Vizek között átló várát Károly Róbert erősítette meg. A kalocsai érseki cím birtoklása a középkorban fontos országvezetői méltóságot jelentett. A kalocsai érsekek közül jelentős politikusok, diplomaták, nagy műveltségű államférfiak kerültek ki (Aszták, Győri Saul, Váradi István, Váradi Péter és ti hadvezérek, Cság Ugrin, Tömöri Pál). 1602-ben egy hajdúcsapat felgyújtotta a székesegyházat és a várost. A XVIII., XIX. században Kalocsa már nem tudta régi jelentőségét megtartani. Lakosai a környező mi gyerekek is tiszteltük a felnőtteket, szüleinket, rokonainkat, minden ismerőst és ismeretlent. Ha a szülő mondott valamit, azt szó nélkül megcsináltuk. Az engedetlenség és a visszabeszéd ismeretlen volt számunkra. Sajnos a tiszta, gondtalan gyerekkor egyre kevesebbnek adatik meg. Az egyszerű, s szegénységében mégis gazdag gyerekkor, amelyet az én korosztályom még átélhetett, ma már nem ismétlődik meg. Eltűnt az a világ mindörökre. A mai gyerekek szinte meg sem értik mindazt, ami akkor történt. Mit kaphat a maifiatal, a Jövő nemzedéke”, mit biztosíthat neki a szülő? Egyre kevesebbet. A gyerekek egy része a MA TCHBOX, a LEGO és a BA RBIE világát élik, ha a szülőnek van pénze a több ezerforintos divatos játékokra. A 20-30 ezerforintos szuper, extrás BMX kerékpárra. Legfeljebb ennyi! Milyen sok ez, s mégis mennyire kevés! Egyre kevesebb idő jut a gyerekekre. Idegeskedés, türelmetlenség, veszekedés légkörében nő fel a legtöbb gyerek. Háború után sok volt az árva, most viszont sok az elhagyott Remélem, mindenki tudja, hogy május utolsó vasárnapja GYERMEKNAP! Ezen a napon ők a főszereplők. Már ahol. Ilyenkor - reméljük - a gyerekek kedvében járnak a szülök. Legyünk legalább ezen a napon olyanok, hogy érezzék a gyerekeink, hogy fontosak nekünk, s hogy törődünk velük. Érezzék a szeretetünket és az aggódásunkat. Még jobb lenne, ha nemcsak ezen a napon, hanem az egész évben ezt érezhetnék. Ha nem mindig sikerül, ne rösteljünk bocsánatot kérni tőlük, az utódainktól. Az ideges szóért, a figyelmetlenségért, minden olyanért, amivel bánatot okoztunk nekik. Tegyük meg, ameddig megtehetjük. Ezt kívánja a szülői tisztesség is.- M. J. -Orosz nyelvi verseny Lassan érdekességszámba megy, hogy Pakson orosz nyelvi versenyt rendeznek, hiszen a szabad nyelvválasztás következtében háttérbe szorult ennek a nyelvnek az oktatása, s így természetesen az e nyelvhez kötődő versenyek is megritkultak. Április 23-án az ESZI mégis megrendezte a már hagyománnyá vált, Puskin nevével fémjelzett komplex orosz nyelvi versenyt, amelyet tizennyolcadik éve rendszeresen meghirdetnek. Mégis jogos a kérdés, hogy miért éppen az ESZI vállalta az idén a rendezést, holott ebben az iskolában már csak egy kimenő osztály tanulja az orosz nyelvet, és tesz belőle érettségi vizsgát? Amikor ez az iskola létrejött, és beindították az atomerőmű-gépész szakot - hivatkozva arra, hogy az erőmű orosz alkatrészekkel, orosz szakemberek közreműködésével dolgozik -, ezen a szakon az orosz nyelv tanulását tették kötelezővé, így néhány éve még iskolánk diákjai is részt vettek ezeken a versenyeken. Ebben az időszakban tettünk ígéretet arra, hogy egyszer mi is vállaljuk a rendezést, s így Bonyhád, Szekszárd után az idén a mi iskolánk adott helyet a versenynek. A vendégeket, résztvevőket oroszosán, szamováros teával fogadtuk. Diákjaink igyekeztek a Fejér, Baranya, Tolna megyéből érkező versenyzők feszültségét oldani; szabad perceikre programot biztosítani. A legszebb pillanatok azok voltak, amelyek a költészet hangjaival teltek meg a főiskolai nagy előadóban, ugyanis az első próbatétel egy kívülről megtanult vers vagy prózai mű elmondása volt. A paksi általános iskolások és a három megyéből érkezett középiskolások színesen, az élőbeszédnek megfelelően, igazi élményt adva szavaltak. Ezt követte az írásbeli és szóbeli tudás más formájú bizonyítása: teszt, hallás utáni megértés stb. A verseny legnagyobb értéke amellett, hogy egy másik nép nyelvéhez, kultúrájához közelebb kerülhettünk - az volt, hogy együtt dolgozhattunk, izgulhattunk, örülhettünk - más-más iskolákból öszszejött tanárok, diákok - kellemes légkörben, meghitt hangulatban. Gyöngyösi Olga, tanár Szénaillatú nyarak voltak Gyerekkori köszöntő Egymillió sorsa Paks első diákpolgármestere Benke Gábor dobozvárban Pakson az idén április 1-jén a városi diáknapon megválasztották az első diákpolgármestert. Ezzel a beszélgetéssel szeretnénk bemutatni őt, és azt a szervezetet, amitől sok diák váija, hogy a paksi diákélet fellendüljön, mozgalmasabb legyen.- Kérlek mutatkozzál be!- Benke Gábornak hívnak, és a PA Rt. ESZI-ben elsőéves erőműgépész tanuló vagyok.- Hogyan épül fel, és hogyan működik a városi diákönkormányzat (VDQK)?- Van egy alapszabályunk, amely meghatározza a VDÖK működését, felépítését. A diákönkormányzat képviselő-testületét kilencen alkotják: minden középiskolából három-három diák képviseli saját iskolája érdekeit. Fontos, hogy ezeket a képviselőket a diákok választják maguk közül. Ez a kilenc ember dönt annak az egymillió forintnak a sorsáról, amelyet a város képviselő-testülete szavazott meg a VDÖK működésének segítésére. Magyarországon tudomásom szerint ilyen szervezet még nem kapott a városi költségvetésből támogatást. Az első ötlet, ami a diákönkormányzat szerveződését elindította, Bor Imrétől, a város polgármesterétől származott. Az első találkozón a polgármester úr elmondta az ötletét és azt, hogyan képzelné el a VDÖK-öt. Ezután a három középiskola diákjai több hónapon keresztül dolgoztak együtt azon, hogy létrejöhessen ez a szervezet.-Ez a kilenc diák, ez az önkormányzat megváltoztathatja szerinted a város diákéletét?- Bízom benne, hogy nemcsak kilencen dolgoznak, hanem lesznek, sőt már vannak is segítőink, mind a diákok, mind a felnőttek közül. Ha ez a társaság szívvel-lélekkel teszi a dolgát, akkor képes lesz arra, hogy jó diákközösség alakuljon ki Pakson.- Mi indított arra, hogy jelöltesd magad diákpolgármestemek?- Barátaimtól hallottam, hogy megalakulóban van a diákönkormányzat a városban, és mindenki előtt megnyílt a lehetőség, hogy diákpolgármestemekjelöltesse magát. Többen biztattak, hogy induljak én is.- Mit szeretné! elérni?- Elsősorban azt, hogy a három középiskola között szorosabb és jó kapcsolat alakuljon ki.- Örülsz annak, hogy megválasztottak, és ezt sikernek tartode vagy inkább felelősségnek?- Nagyon örültem, hogy megválasztottak. Ez a cím sok munkával és felelősséggel jár, hiszen a mi feladatunk az, hogy a folyamatos működés lehetőségét megteremtsük. Nagyon nehéz az egymillió forintot okosan és jól elkölteni.- Milyen feladatai vannak egy diákpolgármesternek?- Az egyik feladata a VDÖK belső működésének biztosítása. A másik fontos feladatnak érzem a diákság, a VDÖK és a polgármesteri hivatal közötti kapcsolattartást. Úgy érzem, hogy ezek megoldható feladatok. Mivel ez teljesen új kezdeményezés, természetesen még sok tanulnivalója van a testületnek és nekem is.- Mit lehet ez alatt az egy év alatt elérni?- Elsődleges cél a működés feltételeinek megteremtése, kapcsolatok kiépítése.- Hogyan tetszett a városi diáknap, ami tulajdonképpen a VDÖK bemutatkozó rendezvénye is volt?- Ahhoz képest, hogy ez volt az első közös diáknap, és a résztvevők nem is sejtették, hogy mi lesz belőle, nagyon jól sikerült. Úgy gondolom, hogy akik részt vettek ezen a napon, azok élvezték. Szeretném ezúton is megköszönni azok segítségét, akik támogatták a rendezvényt. Jó lenne, ha ezt a napot minden évben megrendezhetnénk és ez hagyománnyá válna. Egy diáknap jó alkalom arra, hogy összefogja a diákságot, és kecsegtetően hangzik a Szuper Suli cím is. Szerintem az idén megérdemelten nyert a Vak Bottyán Gimnázium. Látszott, hogy a gimisek sokat és alaposan készültek erre a napra. Megküzdöttek ezért a kitüntető címért.- Köszönöm a beszélgetést, remélem még sokat hallunk rólatok. Langó Nándor V. A., ESZI uradalmakba költöztek, és önálló településként leváltak a városról. A város központi terén álló barokk, kéttornyú székesegyház már a negyedik formában megújult templom e helyen. Mai formájában 1735-54. között épült fel. Kimagasló értékűek belső stukkói, kanonoki stallumai és szószéke. Rab Mihály mutatta be az 1760-66 között épült érseki palotát. Előadását ízes kalocsai nyelvjárással is színesítette. Levéltárában pompás barokk környezetben, faragott polcokon, szekrényekben, íróasztalokon őrzik a közel százezer kötetes nevezetes érseki könyvtárat. Ritkaságai közül megcsodálhattuk a XI. századból való pergamen kéziratot, valamint a XIII. századi Philosophia Aristotelist, a Luther Márton által használt bibliát és az itt őrzött 50 kódex egyikét is. A székesegyház pár éve megnyílt kincstárkiállítása igazi remekműgyűjtemény az érsekség gazdagságát is bemutató egyházi likviákból és öltözékekből. -Sjv-
