Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1993-04-01 / 4. szám
4 ATOMERŐMŰ N AÜ- ASCOT-tanfolyam a Duna Hotelban A tanfolyam résztvevői A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség új szolgáltatást vezetett be 1992 decemberétől a „Biztonsági kultúra szintjének értékelése” címmel (ASCOT). Mivel a paksi atomerőműben már több, a NAÜ által szervezett és lefolytatott nemzetközi ellenőrzés volt, ezért ez az új szolgáltatás kihelyezett tanfolyami formában zajlott le 1993. március 22-25. között, nem kapcsolódva más ellenőrzésekhez. Az ASCOT-ot a világon elsőként Pakson indították el, majd a finnek követtek bennünket. A paksi tanfolyamot Nagy Sándor biztonsági főosztályvezető szervezte a biztonsággal foglalkozó szakemberek részére. Elmondta, hogy az előadók - 2 fő a NAÜ-től, 1 fő Dél-Afrikából -a téma alapos ismerői voltak, akik saját tapasztalataik alapján készítik fel a szakembereket. Egy ilyen tanfolyamon mód nyílik a hazai események feldolgozására és értékelésére is, melyeket beépítenek a tanfolyamok anyagába. A paksi tanfolyam hatékonyságát növelte a nagyon jó légkör, a kollegiális viszony, az előadók nagy szakmai ismerete és élvezetes előadói készsége. Az ASCOT-tanfolyamok után nagy az érdeklődés, erre az évre már 12 tanfolyamnak rögzített ideje van, és további három jelentkezőnek nem dőlt el az ideje, Skócia és Dél-Afrika pedig 2-2 tanfolyamot is tart. Az előzetes megbeszélések alapján mi jövőre megismételjük ezt a tanfolyamot. - B -Képzőművészeti tárlat ÁPRILIS - Üt a határba - Györffy József, 1993., Olaj 40\60, kiállítva Faddon Kis paksi rémmese Ezt a mesét felnőtteknek ajánlom. Lehetőleg nappal. Amikor már mindenki kimosta szeméből az éjszakai álmot. A történet kezdődjék, mondjuk egy kisvárosban. Ott, ahol a lakók életét, a megszokott, szürke hétköznapokat már régóta nem zavarta meg semmi. Amíg... Azon a bizonyos estén fojtó volt a levegő. A hideg napokat hirtelen meleg váltotta fel. Szürkéslila felhők lógtak az égen, aztán félelmetes jégeső csapott le a városra. Az emberekben valami megmagyarázhatatlan szorongás feszült. Még a levegő is vibrált. Csend volt. Csak a jégeső kopogása hallatszott a nyugtalan éjszakában. Ekkor következett be a „tragédia”... Valamelyik lakásban felkelt a FÉRJ. (Így, csupa nagybetűvel.) Kezében kés volt. A hold sápadt fénye megcsillant volna a kés pengéjén, ha lett volna holdfény. De nem volt. Annyi baj legyen. A FÉRJ azonban holdfény nélkül is könyörtelenül leszámolt a családjával. Nem vette észre, hogy kegyetlen tettének szemtanúja is volt, aki egy szemben levő erkélyről elborzadva nézte végig a rettenetes mészárlást, majd békésen(?) lefeküdt aludni. Aztán másnap reggel - bódult álmából felriadva - reszketve „emlékezett viszsza” az éjszaka történtekre. Szinte hallotta a szirénázó mentőautót, látta a dolgukat végző rendőröket, a tettest, akit megbilincselve visznek el, és a gyilkos fegyvert, a véres kést. Úgy érezte, a titok megfojtja, ezt nem lehet magában tartania, s a szomszédoknak, ismerősöknek és ismeretleneknek, aki csak jött, reszkető hangon, cserepes szájjal mesélte el, amit „látott". Az előző esti jégeső nem száguldott olyan gyorsan át a városon, mint ez a hír. És mi történt a tettessel? Érdekes. Volt, aki látta a munkahelyén. Dolgozott, mintha semmi sem történt volna. Még mosolygott is. (Hidegvérű ember lehet...) A szerencsétlen áldozat természetesen hiányzott a munkahelyéről. Csakhogy. Csakhogy nem egy hullakamrában feküdt, amint az egy jól nevelt halotthoz illik, hanem éppen hivatalos dolgait intézte Budapesten, és semmit sem tudott arról, hogy ő éppen most halott. így érte a hír, s rohant haza, hogy lássák legalább. Mármint azt, hogy él. S azt is, hogy')ó\ él férjével, hogy nincs bajuk egymással. Köszönik, de megvannak. Az események csúcspontja az volt, amikor az „áldozat ” megjelent a lakóépületben. Hamlet atyja szelleme nem okozott akkora kultúrforradalmat Dániában, mint az élő feleség a lépcsőházban. (Mi mindenre képes ez a nő...) S ha fokozható a fokozhatatlan, az igazi csúcs az volt, amikor a „szemtanú" és az „áldoiat" találkoztak. (Szerettem volna ott lenni.) A rémmesének vége. Biztos, hogy vége? És vége van-e az emberi indulatok szülte felelőtlen fecsegésnek?-yz-Tisztázzuk! A fél évszázados jubileumot ünnepelve, a szokottnál is gyakrabban hangzott el az atomreaktor és az atommáglya szó, mindkettőt ugyanazon, az első önfenntartó láncreakciót létrehozó és fenntartó berendezésre értelmezve. A közelmúltban magyarul is megjelent Cambridge enciklopédia az atomreaktort a következőképpen értelmezi: „szabályozott magreakcióval folyamatosan hőenergiát termelő berendezés”. Ugyanaz a mű a plutóniumról viszont azt úja, hogy „elsőként 1940-ben állították elő egy atomreaktorban ”. És hogy még bonyolultabb legyen: a SITH (Nemzetközi Balneotechnikai Társaság) XXVII. kongresszusán, Hajdúszoboszlón egyik hazai tanszékvezető egyetemi tanárunk a „Fürdőmedence mint reaktor”cimmel tartott értekezést. Utánajártunk: a medencében lévő víz áramlási viszonyairól szólt a tudományos igényű előadás. Mit is jelent vagy jelenthet a reaktor szó? Egyes tudományágaknál más-más jelentéssel bírhat? - kérdeztük. A reaktorfizikus válaszol: „Reaktor, nukleáris vagy vegyi reakciók céljára alkalmas berendezés. A vegyiparban számos fajtája ismeretes. Szorosabb értelemben a gázállapotban végbemenő kémiai reakciók végrehajtására hivatott, megfelelő hőmérsékleten és nyomáson üzemeltetett berendezéseket nevezik gázreaktoroknak, illetve egyszerűen csak reaktoroknak.” T.-s Francia dokumentumfilm az uráncsempészekről A volt Szovjetunióból kiinduló hasadóanyag-csempészetről készített és mutatott be dokumentumfilmet a France-3 televízió. A francia filmesek alkotása elsősorban arra a rendkívüli veszélyre akaija felhívni a figyelmet, amelyet az esetleges nukleáris terrorizmus okozhat - jelenti az MTI. A film elején magyarországi képsorok is szerepeltek; bemutatták a Miskolcon elfogott csempészek szállítmányát. A vizsgálat adatai szerint a 2,6 kilónyi anyag olyan urániumpasztillákat tartalmazott, amelyek polgári célú atomerőművek fűtőanyagául szolgálnak, katonai felhasználásra alkalmatlanok, de így is súlyos veszélyt jelentenek. A francia filmesek megszólaltatták a hasadóanyag-csempészetről Sztanyik B. László professzort, az Országos Frédéric Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézet főigazgatóját is, aki elmondotta: még a nem katonai célokra felhasználható nukleáris csempészáru is veszélyeztetheti az emberiséget. Az 1992-es Műszaki alkotói pályázat eredményei Tóth Pál Katies Béla Elter József Megosztott első díj Viszlay József, Tilky Péter Tilky Péter, Viszlay József, Bozor Imre Megosztott első díj Csegezy Tibor Péger Zoltán Péger Zoltán Steiner Endre, Gaál Miklós, Boromissza Tamás, Horváth Pál Tóth János Gyulai János Megosztott második díj Bertók Attila Müller József Hirsch Attila Megosztott második díj Botka Beáta Botka Beáta Megosztott második díj Csapó Balázs Csapó Balázs Megosztott második díj Kis János Csákvári Ferenc, Kis János, Rizmajer János Első díjak TIG-VFM Biztonsági és erőművi közös szünetmentes energiaellátórendszerek vizsgálata MÍG SZEJVÁL-DIR interfész egység MIG-RFO A zóna belépő hőmérsékletmező kísérleti és elméleti meghatározása------hulladékkezelés TIG-VEO Folyékony radioaktív hulladékok kezelésének, feldolgozásának új koncepciója TIG-VEO Technológiai bórsavoldatok tisztítása ultraszűrővel —CAD villamos tervezés MIG-CAD Áramúttervező program MIG-CAD Sorkapocsbekötési terv MIG-CAD Aramúttervező applikáció - COPY parancs Második díjak MIG-IFO „URSULA” üzemegészségügyi rendszer MIG-ÜBO TIG —CAD MIG-CAD MIG-CAD MIG-CAD MIG-IFO MIG-IFO MIG-IFO MIG-IFO MIG-HKO MIG-HKO OAH nyilvántartó rendszer Műszaki alkatrész adatbázis támogatás eszközfejlesztés PDMS-BAC kapcsolat PDMS makrofejlesztések CAD-CONV, CAD-VIEW, CAD-OPT programok Botka Beáta pályázatai Szállítási rendszer PSZÜ számítógépes nyilvántartás Csapó Balázs pályázatai ALFA szivattyúk nyilvántartása és azok karbantartásának számítógépes követése Tippek és trükkök a MAGIC programozáshoz Blokkszámítógépi háttérszoftver Analóg csatomaparamétereket megjelenítő, mérésellenőrzést segítő szoftver Sémaképrajzoló, sémakép-orientált „inputlista”-készítő szoftver Babos Kálmán Ormai Péter, Fritz András Pipa Károlyné, Gergely Józsefné, Dohány Istvánné Gaál Miklós, Krasznai Attila, Horváth Pál Bakó Tibor Straubinger József Harmadik díjak TIG Reaktor-karbantartási folyamat elemzése B1G-SVO Kis/közepes aktivitású radioaktív hulladékok nuklidtartalmának meghatározása TIG-VEO Ionkromatográfiás nyomelemzés továbbfejlesztése MIG-IFO Nyomdai nyilvántartó rendszer MIG-CAD Gépész sémarajzoló program TIG-VFM Tervtárt nyilvántartó programrendszer Tóth Pál Elter József Halász Béla Faragó Zoltán, Tarczal László Hauszmann János Pető Zoltán Ifj. Schaffer András Gyulai János Gyulai János Dicséretek TIG-VFM MIG-RFO MIG-CAD MÍG, TIG MIG-IFO TIG-VEO MIG-IFO TIG TIG Üzemzavari feladatok nyilvántartó programrendszere Számítási módszer a nagynyomású befecskendezés számítására Szabványos alaprajzok és metszetek készítése PDMS-sel Kiégett üzemanyag elszállítása, üzemelő WER-440-es típusú blokkoknál Hálózatanalízis Erőművi számítógépes grafikus adatfeldolgozó programrendszer Listafeldolgozó program Vállalati lakásnyilvántartó program lakáselosztdkt támogató része Szakkiállítás információs rendszer Walesbe utaznak Körösztös Lívia Pálii Katalin Németh Katalin C. Szabóné Kostyanszky Ilona Makrai Csaba Berger Gábor Kiss Attila (ESZI) Horgonyi Tamás Michl Gábor (ESZI) Nem volt mindent elárasztó propaganda, mégis összegyűlt vagy harminc versenyző és közel száz szurkoló a II. iskola tornatermében, hogy eldöntsék, kik képviselik Paksot a Játék határok nélkül elnevezésű nemzetközi versenyen. Néhány szó arról, mi is ez a verseny. A külföldi tv-csatornákon gyakran láthatunk ilyen műsorokat. Arról van szó, hogy városok nyolctagú csapatai versenyeznek. Hogy miben? Mindenben, amit emberi elme kitalálni képes. Főként ügyességi feladatokat kell megoldani úszva, esőben, alagútban, fejjel lefelé lógva, víz alatt, kerékpáron stb., lényeg, hogy bizonyítsák ügyességüket, bátorságukat és erejüket. Ezt a versenysorozatot az idén Magyarországra is kiterjesztették. Tíz magyar város kapott lehetőséget, hogy megmérkőzzön. A paksi csapat utazik Walesba májusban. A csapat kiválasztását Hajba Tonió szervezte meg. Kidolgozta a megméretés formáját, ismertette a résztvevőkkel, azután több csoportra osztva elkezdtünk izzadni a csapatba kerülésért. A kötélen időre kellett mászni, majd pihenésképpen még háromszor. A többség majomügyességgel kúszott fel, de volt aki „megfontoltan” vette az akadályt. Aztán a vége felé a fürgébbek is lassan stílust váltottak. A szekrényugrás különböző fajtáit mindenki jól megcsinálta. Nem úgy a kislabdahajítást. Nem is olyan könnyű azt a kicsi labdát bedobni abba a nagy lyukba. A fránya kis bőrdarabok packáztak velünk. Mindenhova ugrottak, csak a célba nem. A medicinlabdáknak meg lelkűk van. Nyílegyenes gurulás után a cél előtt gondoltak egyet és elkanyarodtak. Alig egy óra alatt lezajlott a tornatermi megméretés. Irány az ASE-pálya, 400 m futás időre. Hát gyorsfutó tempóban piszok hoszszú tud lenni az az egy kör. Itt már kialakultak a különbségek a résztvevők között. Tonió nem hagyott sok pihenőt, elindította a 12 perces futást. Ez egy nemzetközileg elfogadott edzettségmérési módszer. Lényege, hogy ez idő alatt ki mennyit tud futni. Egészen jó eredmények jöttek ki. Bár volt aki - Tonió szerint - napozni jött, nem futni. Innen a csapat a VMK parkolójába vonult, a kerékpárospróbára. Volt abban szlalom, kaptató, lépcsőzés, ügyességi feladat másfél percben. Nehezítette a feladatot a feltámadt viharos szél és az eleredő eső. A lányokat és fiúkat nem zavarta, mindenki csinálta bukás nélkül. A bringák is túlélték a strapát. Az uszodában fejeztük be a versenyt, ahol a három fő úszásnemben kellett időre bizonyítani. Ebben a számban is voltak kiemelkedők. Ők torpedóként hasították a vizet, és voltak „fürdővendégek” is. Míg öltöztünk, a rendezők öszszesítették az eredményeket, kialakult a végső sorrend. Tonió kihirdette a paksi válogatottat. Nagy ovációt kapott a négy lány és az öt fiú, akik május 20-24. között Walesben fognak versenyezni. A rendezőknek sikerült kemény, pergő programot összeállítani. Gyakorlatilag öt órán át egyfolytában versenyeztünk. Pihenő szinte csak annyi volt, míg átköltöztünk egyik helyszínről a másikra. Sajnos kevesen voltunk. Jó lett volna, ha nagyobb a választék. Véleményem szerint azok kerültek a csapatba, akik igazán a legjobbak, a legsokoldalúbbak ebben a városban. Lehet, hogy egy-egy versenyszámban lettek volna jobbak, de a nyolc versenyszám összesítését tekintve feltétlenül ők voltak a legjobbak. És nagyon bosszant, hogy utólag mindig vannak önjelölt ügyesebbek, gyorsabbak, akiket a megméretéseknél sohasem látunk. Nem kell törődni velük, hadd mondják. Inkább szorítsunk válogatottjainknak májusban. Nagy István
