Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1993-03-01 / 3. szám
14 ATOMERŐMŰ A természet mindig más Dohányzásod káros az egészségemre!!! „Munka Törvénykönyve V. fejezet A munkavégzés szabályai: 102. § (2) bekezdés- A munkáltató köteles - az erre vonatkozó szabályok megtartásával - az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani. 103. § (1) bekezdés b) pont- A munkavállaló köteles - munkatársaival együttműködni és munkáját úgy végezni, valamint általában olyan magatartást tanúsítani, hogy ez más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját, ne zavarja, anyagi károsodását vagy helytelen megítélését ne idézze elő.” A fentiek a jelenleg érvényes Munka Törvénykönyvéből lettek idézve. A hivatkozott idézetek a régi MT-ben is benne voltak. A dohányzás egyre terjedő népbetegség Magyarországon. A szakirodalom egy része - a kávéval együtt - a drogok közé sorolja a dohányzást. Megfigyelték, hogy leépülő társadalmakban terjed egyre jobban ez az ártalmas szenvedély. Márpedig a dohányzás nemcsak a dohányzó szervezetét károsítja, hanem azokét is, akik maguk ugyan nem dohányoznak, hanem a mások füstjét lélegzik be. Primerköri karbantartóknál G. H.: Műszakváltások előtt azért állnak itt az emberek, mert még egy utolsó cigit elszívnak. Van, aki kettőt is - nagy intenzitással -, annak ellenére, hogy reggel 6 előtt még üres gyomorra teszik ezt. Magam nem dohányzom, de látom, hogy a szenvedélyes, régi dohányosokat senki nem tudja meggyőzni. Nekik a 6-8 órás rágyújtási tilalom az idegeikre megy. Kijövetel után újra a dohányzás az első. Ilyenkor mondják, hogy most a kislábujjig szívják le. Megoldást mondani én sem tudok. A mostani kialakult szokásokat talán már mindenki elfogadta. Veszekedésekről a dohányzás kapcsán nem tudok. Aki le tudott szokni A. F.: 17-e után a dohányáremelések hatására szoktam le. Feleségem is szívta. Napi 1-2 doboz volt a családi adag. Még mindig kísért a rágyújtás veszélye. Én szívesebben lennék ma olyan környezetben, ahol senki sem gyújt rá, de tudom azt is, hogy 3 évvel ezelőtt kutyába sem vettem mások álláspontját. A vitában ezért nem is akarok állást foglalni. Aki még szívja és nem akar leszokni T. O.: Ne cikizzen engem senki, a saját jogom eldönteni, hogy szívom-e vagy sem. Tudod, sok minden másra nem figyelnek oda, ami az egészséget károsítja. Szívom tovább. Minthogy a munkáltatónak kell biztosítania a munkavégzés egészséges feltételeit, ebből következik, hogy a munkavégzés helyének füstmentesnek kell lennie. A munkáltatónak érdeke, hogy a dohányzás korlátozásával megvédje a dolgozók egészségét. A legnagyobb problémát az önfegyelem hiánya okozza. A legelemibb udvariassági vagy illemszabály az, hogy dohányozva nem lépek be sehova sem. Ha valahova elmegyek, az ott tartózkodóktól illik megkérdezni, hogy rágyújthatok-e. Ebben az ügyben addig nem lehet eredményt elérni, amíg a fejekben az egyének nem tesznek rendet. A dohányzást lehet tiltani, de az sajnos a zugdohányzást segíti majd elő és sok visszaélésre is alkalmat ad. A meggyőzést, a felvilágosítást járhatóbb útnak tartom, mert a tiltások az emberekből a „csak azért is” ellenállást váltják ki. Remélem, hogy dohányos munkatársaink megkímélik a nemdohányzók egészségét, valamint fontosnak tartják a sajátjukat is. GELENCSÉR KÁROLY Egy csoport, ahol kompromisszumot kötnek F. L.: Durván fele-fele az arány. A beszélgetések kapcsán az a vélemény alakult ki, hogy azért sem fogunk egymás torkának esni. Aki rágyújt, megvárja a reggeli végét. A többi, ha zavarja a füst, kinyitja az ablakot. Mi toleráljuk egymást. 10 éves együttlét után nem érdemes egymás átnevelésére pocsékolni az energiát. * Miről mi? Ja, igen... Nézze, én megértő vagyok, én nem, de a férjem dohányzik. A közös szobában nem, de a konyhában és a zárt verandán igen. Ott amúgy is sokat nyílik az ajtó, a konyhaszag miatt pedig sokat kell szellőztetni. Véleményem szerint a munkahelyen, ha egy szobában mindenki dohányzik, tegyék. A nem odatartozó, nem dohányzó kolléga legfeljebb gyorsabban távozik. Tiltanám azonban minden olyan zárt helyen, ahol nemdohányosok vannak, még ha egy is. Dohányzóhelyiség? Klubszobává alakulna. És gondolom, az elvégzendő munkát, írógépet, telefont nem vinnék magukkal... * Jót kérdez! Nem látja, hogy kezemben van a cigaretta? Tiltás? Nézze, én 10 éve dolgozom itt, de húsz éve akarok leszokni róla. Nem megy. Most lépjek ki? Szerintem az új belépőknél kellene feltételként megszabni a nem dohányzást. Ott is csak azoknál, akik zárt helyen dolgoznak! T - s Meglepően szép számmal indultunk évnyitó túránkra. Úgy tűnik, a téli bezártság után már vágynak az emberek a szabadba, a természetbe. Ötvennél is többen indultunk a Sötétvölgyből az élénk szélben. A nap erőlködött, hogy áttörje a felhőket, de egyelőre nem sikerült. A napok óta tartó enyheség kicsalta a hajtásokat. Szemet, lelket gyönyörködtető látványt nyújtott az erdészház körüli zöld rét. Szegény természet. Kár igyekeznie ilyen nagyon. A kutya nem ette még meg a telet. Nagyon ráfázik a korán kelésre. Kár lesz a sok lefagyó hajtásért. Beértünk az erdőbe. Helyenként mély avarban jártunk. Az elöl haladók néha bóklászó őzekkel, sőt szarvascsordával is találkoztak. Ez az időszak az agancshullatás ideje. Mulatságosak voltak a jól megtermett bikák, koronájuk helyén két kis búbbal. A magyar erdők királya fejedelmi koronája helyett svájcisapkát viselt. A Fekete-kút forrás, sajnos, kiszáradva, elhanyagoltan fogadott. (Ön) adózik? De még mennyire! Igaz, hogy az 1988-ban bevezetett személyi jövedelemadó °/o-os aránya csökkent az évek során, mégis kiemelkedő maradt. Ez igaz mind az adó alapjához mérten, mind a környező - mértékadó - országok adataihoz viszonyítottan is. Szegény ország vagyunk, „szegény az eklézsia” (államháztartás), vállalnunk kell a terheket, mondják a hozzáértők. Valóban. Kérdés azért marad. Valóban olyan mértékben csökkent-e az adó, mint azt a rideg számszerűségek mutatják? Nem hinném. Hol van már az első évben - mézes madzagként - adott bérbruttósítás hatása. A vágtató inflációt nyomon követni nem tudó bérfejlesztések évenként magasabb adósávokba sodorták az adóalanyt, így a kettő eredményeként .nagyobb adóalaphoz nagyobb adószázalék, összességében több befizetett adó kapcsolódik. Ez központilag beismert tény. Az adóalap körébe bevont jövedelmeket is bővítették (pontosították). Csak a láthatatlanjövedelemmel nem tudnak mit kezdeni. A bérből és fizetésből élőket minden fillérjükről elszámoltatják. Összevonják, adóztatják. Vagy önadózással vagy a kifizetőnek adott meghatalmazás útján. E rendszer működéséről kérdeztük Dórnak Gábomét, a számviteli osztály bérelszámolási csoportvezetőjét.- Való igaz, nekünk mint kifizetőnek törvényszabta kötelezettségünk, hogy az adóalapba tartozó kifizetéseket nyilvántartásba vegyük, és abból az adóelőleget levonjuk. Ha megbízásunk van, év végén a munkavállaló helyett az adóhatósággal is elszámolunk. Ilyen értelemben adómorálról csak jót lehet mondani, ha úgy tetszik száz százalékos.- Mi az emberek véleménye a személyi jövedelemadóról?- Egyértelműen sokallják kezdettől fogva. Ami nem is csoda.- Mibe kerül az adóztatás a társaság részére?- Ilyen számítást konkrétan nem végeztünk, de sokba. A társadalombiztosítási programokkal együtt a bérszámfejtési rész elenyésző pont a személyi jövedelemadóhoz képest. Rendkívül szerteágazó analitikákat kell vezetni. Azt összerendezni, nyil-Nem volt miért megállni. A felhők erősen ritkultak. Időnként áttört a napsugár. A dombok aljában tavasz volt, de a tetőn, a fák között zenélt a januári szél. Hosszú kaptató végén rövid pihenőt tartottunk. Innen megszűnt a jó világ. Az avarlepte, puha, száraz ösvényt felváltotta a traktorok vágta erdei út, mély sárral. Véget ért a nézelődés, a séta. Kemény sárdagasztás közben állandóan a lábunk elé kellett figyelni. Ünnepi pillanat volt, ha szétnézhetett az emberfia, és megcsodálhatta például a szúrós csodabogyó tűzpiros gömböcskéit. Mint minden rossznak, a dagonyázásnak vége szakadt egyszer. Szépen művelt, harsogóan zöld árpaföldön vitt utunk a füves mezsgyén. Felderült a társaság. Kis csoportokban beszélgetve, jó tempóban haladtunk. Még a nap is kedvünkben járt. Zavartalanul melegített. Oda sem figyeltünk a fütyülő szélre. Megérkeztünk Ladományba, a szép fekvésű, lankák közé bújt parányi faluba. Valamikor jobb napokat láthatott az vántartani, elszámolni. Ha kimaradna valami, az a társaság felelőssége lenne, amiért komoly bírságot fizetne. Ráadásul rengeteg a változás, többször év közben is. Ezek programmódosítást követelnek. Sok többletköltséggel járnak.- Mondhatjuk azt, hogy a bérelszámolás kvázi az Apeh kihelyezett telephelye?- Valahogy így. Bár nem rendelkezünk hatósági jogosítványokkal, de rengeteg feladatot itt látunk el, ami az SZJA-hoz kapcsolódik.- Vannak különleges eseteik?- Nem mondhatnám. Az emberek tudomásul veszik a tényeket. Vannak tévedéseik. Voltak olyanok, akik azt hitték, ha önadózásra jelentkeznek, nem kell adóelőleget fizetniük. Természetesen ez nem így van. Többen, ha valami oknál fogva külön fizetnek be év közben adót, vagy önadóznak, a társaság adószámát tüntetik fel. Sok energiánkba kerül kideríteni, ki fizetett be tévesen a számlánkra, mert helyére kell tenni a dolgokat.- Mit mutat az év végi elszámolás?- Túl vagyunk lényegében az év végi elszámoláson. A rendszerjói vizsgázott, csak azoknál a munkavállalóknál mutatkozott az adóelőlegben eltérés, akik év közben jöttek és az előző munkahelye más szisztéma szerint vonta az adóelőleget, és egy pár év közben kártérítésben részesült dolgozónál. A többinél a levont adóelőleg megegyezett az éves adófizetési kötelezettséggel.- Melyek a soron következő feladatok?- Most az adókedvezmények rögzítése, számfejtése folyik. Problémát jelent az üdülésben részt vett házastársak és felnőtt gyerekek törzsszámának összegyűjtése. Mert bevallást ugyan nem kell benyújtaniuk, de nekünk adatszolgáltatási kötelezettségünk van üdülésükkel kapcsolatban. Kéijük is, halehet mielőbb adják meg a személyi számukat, mert minden más híreszteléssel ellentétben az adóhatóságnál ez a használatos azonosító, engedélyezett módon.- Mi a felhívást közzétesszük e cikk útján. Szívesen veszik az önként jelentkezőket is. Sikeres munkát kívánunk ehhez is.- iMi -egyutcás, alig húsz házból álló település. A múlt századvég módos sváb építészeti jegyeit hordozó, faragott tornácú, hosszú lakóházak mellett még romosán is mutatós, harangtornyos templom magasodik a dombok fölé. Még olvasható rajta az építési dátum, 1899. Bizony nem minden falu engedhette meg magának, hogy templomot építsen, papot kvártélyozzon. A jómód elveszett a múltban, gyümölcsei enyésznek a jelenben. Kár értük. Kanyargós betonúton jutottunk a halastavakhoz. Tavasz ide, enyhülés oda, ajég keményen tartotta magát. A tóparton, szélvédett, napsütötte tisztáson láttunk az ebédnek. Körbejártak a laposüvegek, a teástermoszok. Kiürültek a hátizsákok, teltek a bendők. Hosszú ideig „egyhangú” volt a társaság. Csak az útszéli étterem jól ismert zajai hallatszottak. Mikor Sanyi bácsi, a túravezető indulást vezényelt, a teli hastól elbágyadt társaság nehezen kapott lábra. Aztán, ahogy lenni szokott, fölvettük a fordulatszámot. László Zoltán karbantartó lakatos február 25-én búcsúzott volt munkatársaitól. 14 évi munkaviszony után a végleg megromlott egészségi állapota miatt került sor leszázalékolására. Az ünnepi vacsorára 21 fő primer- és szekunderköri armatúrás munkatárs jött el. Zoli munkáját, szakmai múltját Balogh Ferenc és Kollár Károly művezetők méltatták. A személyhez illő, stílusos ajándék és a találó rigmusokba Az ösvény szélén befagyott mocsár volt. A jég tetején állt a víz. Jó alkalom volt a sáros csukák lemosására, no meg a gyerekeknek a tiltott pancsolásra. Továbbmenve, a fák közül szürke birkanyáj szemlélte érdeklődéssel a mi tarka nyájunkat. Sőt annyira jutott az érdeklődés, hogy a terelő kutya határozott fellépésére volt szükség, nehogy összekeveredjünk. A mesélő kedvű juhász szerint hosszú hónapok óta nem járt erre ennyi ember. így már érthető a gyapjasok érdeklődése. Rövidesen kiértünk a hatos útra, Bonyhád közelében. Az út menti parkolóban várt a buszunk. Persze büfé nem volt nyitva. Ez a mi formánk. Alapos cipőtisztítás után felszálltunk a buszba. Kakasdon álltunk meg felfrissülni. Jelentősen növeltük a kocsmáros adóalapját. Miután mindenki pótolta a kalóriaveszteséget, ismét megszálltuk a buszt. A holtfáradt, összetört fiatalok kényelmesen, terpeszkedve az üléseken, a kipihent, friss idősek az állóhelyeken. Ahogy mostanában szokás. NAGY ISTVÁN foglalt emlékek felelevenítése megadta az est alaphangulatát. Horváth László - („Doki”) - által mesterien elkészített és segítői által szervírozott vacsora elfogyasztása után harmonikaszóval aláfestett nótázás, vidámság oldotta a rideg valóságot: a 47 éves Zolira két kiskorú gyermekének felnevelése vár! A kollektíva segítő összefogásra tett fogadalmat. Valamennyiünk nevében búcsúzunk. Jó egészséget, szép öregkort, László Zoltán. Sz. J. Zolinak Aradi Józsi adja át az egyik ajándékot Vélemények a dohányzás korlátozásáról Füstbe ment életek!? Képzőművészeti tárlat MÁRCIUS - Györffy József: Dávodi táj. 1992. Olaj, 60 x 80 cm, kiállítva ESZI, Fadd. Szomorú, idő előtti búcsúzás...
