Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1993-12-01 / 12. szám
ATOMERŐMŰ 3 Minőségbiztosítás az atomerőművek üzemeltetésében NAÜ project Felv.: Becker I. Vigassy József, Czoch Árpádné, Ormai Péter Az Európai Közösségek ajánlása és szabályozása a radioaktív hulladékok kezelésére és végleges elhelyezésére 1992-ben elnyertük a NAÜ műszaki együttműködési pályázatát a „Minőségbiztosítás az atomerőmű üzemeltetésében” témakörben. E project keretén belül ez év májusában a NAÜ szakértőket küldött Paksra, amely egyfajta felülvizsgálat (audit) volt az erőmű minőségbiztosítási rendszerének értékelésére. Az audit eredményeként közösen oktatási programot dolgoztunk ki. Nemrégiben francia szakértők tartottak társaságunknál oktatást a minőségbiztosítás francia gyakorlatáról. A rendezvény két részből állt. Az első részben Pierre Schmitt, az EDF igazgató tanácsának tagja az EDF vezetési gyakorlatáról, majd Robert Voin a FRAMATOME minőségügyi elnökhelyettese a minőségbiztosítás néhány fontos elemé-Hordják büszkén a gyűrűt! A TEIT mozaikszó különleges érdekvédelmi szövetséget takar. A Társadalmi Információs és Ellenőrző Társulat az elmúlt év tavaszán alakult, tagjai a paksi atomerőmű 12 km-es körzetében fekvő települések polgármesterei. A szövetség nem az erőmű ellen, hanem a lakosságért jött létre. Cél a PA Rt-vel való párbeszéd lehetőségének és folyamatosságának biztosítása. Tevékeny részt vállalnak településeiken az erőművel kapcsolatos információk továbbításában, segítik a tájékoztataó munkát, rendszeres környezetvédelmi ellenőrző méréseket végeznek. S ha a körülmények úgy hozzák, együttesen állnak ki az általuk képviselt több mint 60 ezer magyar állampolgár reális érdekeiért. Nyugodtan kijelenthető, hogy ez a társulás a józan ész és a politikamentesség szem előtt tartásával országosan is példa értékű. A szoros, mondhatni heti kapcsolatot az erőmű részéről a tájékoztatási iroda tartja fenn a TEIT-tel. A személyes találkozások a polgármesteri gyűléseken mindig az álláspontok kölcsönös tiszteletben tartása mellett, az elfogadható kompromisszumok megkötésével zárulnak. A TEIT a következő településeket tömöríti magában. Ordas, Géderlak, Dunaszentbenedek, Úszód, Foktő, Kalocsa, Bátya, Fadd, Geijen, Dunaszentgyörgy, Tengelic, Pusztahencse. A 13. Bemard, Chen-kai Chen, Köbért Voi ről tartott előadást a PA Rt. felsővezetése számára. Az előadásokat követően jó hangulatú vita, megbeszélés következett. Az oktatás második részében a középvezetőkhöz szóltak az előadók. A három nap alatt részletes képet kaptunk az EDF és a FRAMATOME minőségbiztosítási gyakorlatáról olyan fontos témakörökben, mint a minőség irányítása, tervezés, beszerzés, auditálás és a helyesbítő intézkedések rendszere. Külön hangsúlyt kapott a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség minőségbiztosítási dokumentációs rendszere. Chen-kai Chen a NAÜ szakértője két előadásban foglalta össze a jelenlegi NAÜ szabályozási rendszerét és azokat az új elveket, amelynek megfelelően fog kiala-Bensőséges ünnepség keretében adta át dr. Petz Ernő vezérigazgató az ez évi „Cég-gyűrű” kitüntetéseket a kuratórium által javasolt húsz dolgozónak. Az ünnepségre az ASE Sport Étteremben került sor, ahol kedves műsorral is szolgáltak a gimnázium és a zeneiskola tanulói. Második alkalommal került sor odaítélésre az 1992-ben alapított legmagasabb vállalati kitüntetés, melyet 1993-ban az alábbi dolgozók kap-Paks, amelynek különleges a helyzete: A TEIT-be megfigyelőként vesz részt, a közös akciókban együttműködik, de pénzügyeit külön rendezi. A TEIT másfél éves működésének igazi szakítópróbája volt az elhasznált nukleáris fűtőanyagok átmeneti tárolójának tervezett létesítése. Tavasztól kezdődően a TEIT segítségével folyt a célirányú nyolc hónapos tájékoztató offenzíva, amelybe az erőmű együttműködésével bevonták az összes helyi és regionális sajtóorgánumot. Külön foglalkoztak az általános iskolai korosztállyal, tájékoztató nyomtatványt igyekeztek eljuttatni minden postaládába, kiállító autóbuszjárta végig a településeket. Sok ezren vettek részt a totójátékon, a szerencsés nyertesek Angliába hasonló nukleáris létesítményeket tekinthettek meg. A két városban, Pakson és Kalocsán, a kábeltévében háromrészes sorozatot rendeztek, a kisebb településeken pedig falugyűléseken találkoztak a lakossággal. Az országos sajtó is megkapott minden információt a dunaszentbenedeki sajtótájékoztatón. Ez a felvilágosító kampány jelenleg is folytatódik. A TEIT polgármesterei és a PA Rt. vezetése ez év szeptemberében jutott el addig a közös kapcsolatépítésben, hogy felelősséggel és felkészülten tudjon az ún. lakossági támogatások ügyéről. A nukleáris létesítmények környékén alkalmazott ez irányú nemkulni 1995-reaNAÜ minőségbiztosítási dokumentumsorozata. Az oktatások után nagyon sok kérdés hangzott el. A kérdésekre a gyakorlatban is használható válaszokat kaptunk. Rendkívül hasznosnak bizonyult a NAÜ-előírások és az ISO 9000 szabványsorozat összehasonlítása. Sajnos a Párizsi repülőterek sztrájka miatt az üzemeltetés minőségbiztosításában jártas EDF szakértő nem tudott Paksra jönni. Előadását az 1994. január 10-én kezdődő oktatási ciklus második részében pótolni kívánjuk. Ebben a második lépcsőben egyébként a minőségbiztosító szakemberek számára fog a NAÜ továbbképzést tartani, részletes szakmai kérdésekben. Vincze Pál tak: Babos Kálmán, Buday Gábor, Dercze László, Eck József, Erős Imre, Farkas Béla, Kapocs György, Keresztes N. Sándor, Kovács Ferenc László, Kunner Mihály, Lukács András Tamás, Nagy Sándor, Dr. Nagy Tibor, Németh Antal, Orbán András, Reszler Béla, Simon Gyula, Töke János, Várszegi Ágnes, Vámos Gábor. (Részletes tudósítást a következő számban olvashatnak kedves olvasóink.) zetközi megoldásokról a PA Rt. széleskörűen tájékozódott, és az információkat a tárgyalási bizalom megalapozásaként megosztotta a TEIT-tel. Csaknem másfél hónapos egyeztetéssorozat után november 22-én a gerjeni ülésen megszületett az egyetértés. A polgármesterek egyhangú szavazásával létrejött megállapodás eredményeként 1994-95-ben a PA Rt. összesen 190 millió forint lakossági támogatást nyújt a 12 településnek. A TEIT megállapodott a belső, településenkénti szétosztásban is. Hogy mire fordítják majd a pénzt, az már az egyes önkormányzatok belügye. Van ahol útépítésre, másutt a közüzemi díjak részleges átvállalására gondolnak. Paks város önkormányzati testületével, ill. annak meghatalmazott bizottságával szintén előrehaladott egyeztető tárgyalásokat folytat a PA Rt. AZ eddigi eredmények biztatóak, minden remény megvan, hogy a közeljövőben megszületik a mindkét fél számára elfogadható megállapodás. A városlakók az átmeneti tárolóval kapcsolatban újabb információkat szerezhetnek a városi könyvtár földszintjén nyílt kiállításon, ahol az eddig leggyakrabban felvetett kérdésekre kapnak választ, láthatják egy nukleáris üzemanyagköteg és a tervezett tárolóépület makettjét. Kováts Balázs Az Európai Közösségek szabályozása és ajánlásai a radioaktív hulladékok kezelésére és végleges lehelyezésére az Európai Közösségek szerződéseiben foglaltakon alapulnak. Ezek a szerződések nem foglalkoznak ugyan tételesen a radioaktív hulladékokkal, de megadják a jogi alapokat például a sugárvédelmi követelmények, a radioaktív anyagok szállítási feltételei, s a nukleáris anyagok nyilvántartása tekintetében. Az Európai Közösségek direktívái is tartalmaznak a radioaktív hulladékokra is érvényes követelményeket, például a lakosság meghallgatására, a környezet védelmére vonatkozóan. A tagországok feladata, hogy saját kompetenciájukban kialakítsák a radioaktív hulladékok kezelésére vonatkozó stratégiájukat, és biztosítsák a kezelés, a tárolás és végleges lehelyezés biztonságát. A műszaki kérdések mellett olyan etikai és szociálismegfontolásokat is érvényesíteni kell, mint:- a hulladék okozója viselje az anyagi következményeket,- biztosított legyen a kárfelelősség és a nukleáris anyagok diverzió elleni védelme,- ajövendő generációk legalább ugyanolyan mértékű sugárvédelemben részesüljenek, mint a jelen generáció. Az EURATOM Szerződés ugyan az áruk és termékek szabad forgalmát iija elő, számos tagállam nemzeti jogszabályai mégis megtiltják a radioaktív hulladékok behozatalát és elhelyezését. Úgy tűnik ez ellentétben van az EURATOM Szerződés szellemével, de az áruk és anyagok szabad forgalma korántsem jelenti, hogy ‘egy tagállam végső tárolóhelyének kötelessége lenne befogadni más országok radioaktív hulladékát. Az Európai Közösségek keretében egy munkabizottság foglalkozik a radioaktív hulladékok keze'lésének minőségbiztosítási kérdéseivel, valamint a telephelykiválasztás biztonsági kritériumaival. A munkabizottságok ajánlásai alapján további direktívák kidolgozása várható, így a tagországok vonatkozó jogszabályozása harmonizálható lesz. A lakosság részvétele a radioaktív hulladékok végső elhelyezésére szolgáló telephelyek kiválasztásában az USA és Franciaország példája alapján A legtöbb ország gyakorlatában a radioaktív hulladékok végső elhelyezésére szolgáló telephelyek kiválasztása és engedélyezése során fontos szerepet játszik a lakosság meghallgatása. Ennek országonként eltérő szervezeti formái vannak, és a lakossági elfogadtatás eredményessége is nagyon különböző. Példa erre Franciaország, ahol a kis aktivitású radioaktív hulladékok végső elhelyezésére szolgáló > létesítmények megépítése nem ütközött lakossági ellenállásba. A La Manche telephely már megtelik, és 300 évig tartó felügyelet alá kerül. A második, felszínközeli lehelyezésre szolgáló telephely kiválasztása 1984-ben kezdődött három előre kiválasztott körzetben, és két olyan telephelyen, ahol a helyi közösségek ezt felajánlották. A kiválasztott L’Aube-i telephely 1985-ben megkapta a létesítési engedélyt, és 1986 második felében került sor a lakossági meghallgatásra, ami még abban az évben sikeresen végződött. 1987-ben a telephelyhez közeli egyik település kijelentette, hogy ellenzi a létesítmény megépítését, ezért a telephelyet létesítő illetékes francia szervezet az ANDRA, a lakosság megnyerése érdekében Lakossági Tájékoztatási Bizottságot hozott létre, 140000 szórólapot adott ki, és 8000 példányban terjesztette az ANDRA INFO hét egymást követő számát 1985 és 1989 között. Végül is az engedélyezési eljárás és a létesítmény megépítése simán lezajlott, a telephely 1992. január 12. óta üzemel. A nagy aktivitású hulladékok elhelyezésére szolgáló tárolóhely kiválasztása már nem problémamentes, a négy helyen elkezdett vizsgálatokat a heves lakossági ellenállás miatt 1990-ben beszüntették. 1990 decemberében a Parlamenti Hivatal ajánlásokat adott ki, amelyek értelmében szükségesnek tartják egy hulladékkezelési stratégia kidolgozását és a vonatkozójogszabály megalkotását. Az 1991 decemberében elfogadott radioaktívhulladék-törvény célja, hogy helyreállítsa a kedvező lakossági fogadtatást a következő intézkedésekkel:- 15 éves kutatás fejlesztési akciótervet kell kidolgozni és végrehajtani, beleértve a két demonstrációs célú föld alatti laboratórium létesítését 1-1,5 milliárd FF költséggel,- a radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére hozott döntést a 15 év elteltével a parlamentnek egy újabb törvényként kell elfogadnia,- az ANDRÁ-nak ajelenleginél önállóbb, a Francia Atomenergia Kormánybiztosságtól függetlenebb szervezetté válnia,- ki kell nevezni egy radioaktívhulladék biztost (tárgyalópartnert), akinek feladata, hogy fogadja a föld alatti laboratóriumok elhelyezésére önként jelentkezőket,- a laboratóriumot befogadó körzet számára pénzügyi és társadalmi támogatást kell biztosítani, évi 60 millió FF mértékben. Az Amerikai Egyesült Államok szövetségi törvénye szerint a szövetségi államoknak saját maguknak kell gondoskodniuk a területükön keletkező nem katonai eredetű, kis aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezéséről. A szövetségi államoknak 1993. január 1-jével egyenként vagy régiónként meg kellett volna nyitniuk ezeket a létesítményeket. Ez év január 1-jével azonban egyetlen egy új telephely sem üzemelt. 13 szövetségi állam nyilatkozott úgy, hogy a saját területén létrehoz egy végleges elhelyezésre szolgáló létesítményt, saját maga számára vagy pedig regionális céllal. A 13 állam közül 12 rendelkezik saját jogi szabályozással. Egyes államok esetében a követelmények részletesen tartalmazzák a lakosság bevonásának módját, más esetekben a jogszabály ezt egyáltalán nem kívánja meg. A lakosság bevonása magában foglalja a lakosság meghallgatását a döntés előtt, kompenzáció és kedvezmények nyújtását (pénzügyi és egyéb jelleggel) különösen a telephelyet befogadó települések számára, valamint a létesítmény potenciális kedvezőtlen hatásainak csökkentését, illetve ellensúlyozását. Mindegyik telephelyet kereső állam alkalmazza a hagyományos lakossági meghallgatásokat. Kalifornia állam jó példa arra, hogy a Lakossági Tanácsadó Csoport milyen hatékonyan működhet. A kiválasztott telephely körzetében a beruházó Lakossági Tanácsadó Bizottságot hozott létre az érintett települések és az aktív érdekvédelmi csoportok képviselőiből. A bizottság tagjait a Női Szavazók Ligája választotta ki és szervezte üléseit. A bizottság figyelemmel kisérte a telephelykiválasztási eljárást és értékelte a telephelyeket, nem annyira szakmai, mint laikus szempontból. Ajánlásaikat megkapta mind a beruházó, mind az engedélyező hatóság. A radioaktív hulladékok elhelyezésére vállalkozó államok többsége vagy önkéntesen vagy az állam jogszabályainak megfelelően kompenzációt ajánl az érintett közösségeknek, településeknek és egyéb módon is igyekszik érdekelté tenni őket. Néhány államban az érintett településeknek vétójoga van, más államokban megoszlik a döntési hatáskör és felelősség a hatóság és a települések között. Pensylvania jogszabályai szerint azok a közösségek és megyék, ahol telephelyvizsgálat folyik, pénzügyi támogatást kapnak a kiválasztási vizsgálatok és az engedélykérelem értékeléséhez, az elhelyezési díjakból az érintett település közvetlenül is részesül. Ezen összegnek van egy garantált éves minimális értéke, a létesítmény kétmérföldes környezetében lakók is iskoláztatási és tulajdonosijuttatásokban részesülnek. Fedezik a költségeit egy Környezeti Tanácsadó Bizottságnak is, amely felügyeli a létesítmény működését. Az állam jogszabálya felhatalmazza a helyi hatóságokat arra is, hogy bizonyos körülmények között bezáiják a létesítményt. A létesítmény üzemeltetőjének - ha van rá igény meg kell vásárolnia minden tulajdont a létesítmény kétmérföldes körzetében, az engedélykérelem benyújtásakor érvényes áron. Ez a kötelezettség az engedély megadását követő két évig érvényes. A befogadó település azért is anyagi támogatást kap, hogy saját felügyelő szakembereit kiképezze, és alkalmazza, akiknek működéséhez az üzemeltetőnek hozzá kell járulnia. Nebraska állam jogszabályai is előirányozzák a helyi ellenőrző bizottságok létrehozását, és pénzügyi támogatást biztosítanak az ellenőrzéshez. Az állam garantálja a magántulajdon értékét a létesítmény hárommérföldes körzetében. Amennyiben a tulajdonosok a létesítmény üzembe helyezését követő öt éven belül úgy látják, hogy tulajdonuk értéke csökkent, kompenzációt igényelhetnek a létesítmény üzemeltetőjétől. Illionis államban eredetileg a Nukleáris Biztonsági Hatóság volt felelős a kis aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezéséért. Szerződést kötöttek egy magáncéggel, akit megbíztak a telephely-kiválasztással, és az engedélykérelem benyújtásával. Később a Szenátus Végrehajtó Bizottsága úgy látta, hogy a Nukleáris Biztonsági Hatóság nem lehet egyidejűleg felelős a telephely jóváhagyásáért és a telephely-kiválasztási vizsgálatok elvégzéséért. Módosították a vonatkozó jogszabályt, és kineveztek egy háromtagú Telephelykiválasztó Bizottságot, amely jogosult a telephely-kiválasztási eljárás felülvizsgálatára és a végső engedély megadására. A telephelykiválasztási eljárás végeredményeként 1991. elején megtörtént az alkalmas telephely kiválasztása (Martinsville), amellyel maga a település is egyetértett. 1992-ben azonban a Telephelykiválasztási Bizottság egy vitatható döntéssel a telephelyet a kis aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésére alkalmatlannak minősítette. A döntés meghozataláig nyolcévi munkát és 85 millió dollárt fordítottak a telephely kiválasztására, és végül maga a telephely fellebbezett a döntés ellen az Illinois-i bíróságnál. Az Egyesült Államok tapasztalatai szerint a lakosság egyre erőteljesebben követeli, hogy vonják be a kis aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésére szolgáló létesítményekkel kapcsolatos döntési folyamatokba. A lakossági elfogadtatást nagymértékben elősegítené, ha a hatóságok növelni tudnák tekintélyüket és hitelüket, egyrészt egyértelműen elhatárolódva a létesítmény létrehozásáért felelős szervektől, másrészt korszerű eszközöket találva a lakossággal való kapcsolattartásra. A lakosság bevonásáért tehát nemcsak a hulladékkezelés megoldásáért felelős szervek tehetők felelőssé, hanem a hatóságok is. A megegyezés első lépcsője Lakossági tájékoztatási fórum Dunaszentgyörgyön (A kép nem a cikkhez készült.)
