Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1992-10-01 / 10. szám

ATOMERŐMŰ 3 Az MVM Rt. vezető tisztségviselői A Magyar Villamos Művek Tröszt átalakulásával kapcsolatos sze­mélyi változásokról, az új tisztségviselőkről - laptervünk szerint - fo­lyamatosan tájékoztattuk olvasóinkat. Most az MVM Rt. vezető tiszt­ségviselőit mutatjuk be, azzal a céllal is, hogy életútjuk, életpályájuk, kimagasló közéleti tevékenységük követendő példa lehet a fiatalabbak számára. Dr. Büki Gergely az igazgatóság elnöke 1932. február 2-án született. Gé­pészmérnöki oklevelet jeles ered­ménnyel 1954-ben szerzett a BME Gépészmérnöki Karán. Kandidátusi fokozatot 1966-ban, a műszaki tudo­mány doktora fokozatot 1984-ben szerezte meg. A műszaki egyetem elvégzése után a BME Gépelemek Tanszékén dol­gozott. 1955-ben került a Hőerőmű­vek Tanszékre, ahol - és a jogutód Hő- és Rendszertechnikai Intézetben - azóta megszakítás nélkül dolgozik. Adjunktussá 1960-ban, docenssé 1964-ben, egyetemi tanárrá 1985-ben nevezték ki. 1988-90-ig a kar tudomá­nyos dékánhelyettese, 1987-től az in­tézet igazgatóhelyettese. Oktatási és kutatási tevékenysége mindvégig az energiatermelés és az energiaellátás kérdéseihez kapcsoló­dott. A graduális és szakmémökkép­­zésben oktatott témakörök: hőerő­művek, atomerőművek, reaktortech­nika, energiagazdálkodás, távhőellá­­tás, vízkémia stb. Kutatásai az erőmű­vi hőkörfolyamatok elemzésére, a kapcsolt hő-és villamosenergia-ter­­melésre, energiagazdálkodási kérdé­sekre stb. tértek ki. Oktatási és kutatási tevékenységével összefüggésben több mint száz publikációja jelent meg. Az egyetemen és az egyetemen kí­vül számos szakmai szervezetben te­vékenykedik. Jelenleg elnöke az MTA Energetikai Bizottságának, a Mérnöki Kamara Energetikai Tago­zatának és a Gépészmérnöki Kar Tu­dományos és Továbbképzési Bizott­ságának. Tagja a TMB Energetikai Bi­zottságának, az OAB Műszaki Tudo­mányos Tanácsának és további szak­mai szervezeteknek. Az ETE több szervezetében dolgozott, az „Energia és Atomtechnika” című lap felelős szerkesztőjeként is. A MET-nek ala­pító tagja. Az MVMT felügyelőbizottságá­nak 1990 óta az elnöke. Munkája ed­dig a következő elismerésekben ré­szesült: ETE Kiváló Aktíva (1976, 1984), Segner Díj (1978), BME Jubi­leumi Oklevél (1982), Kiváló Mun­­káért(1986), Budapestért Érdemérem (1989). Knizner István az igazgatóság tagja 47 éves, okleveles erősáramú villa­mosmérnök. Nyolc évig a Gagarin Hőerőmű Vállalat mérnöke, négy évig a Paksi Atomerőmű Vállalat vil­lamos osztályvezetője volt. A két vál­lalatnál jelentős tervezési, beruházási­szervezési, üzembe helyezési, üze­meltető és karbantartó szakmai, veze­tői gyakorlatot szerzett. Műszaki kutatási-fejlesztési tevékenységet folytatott, főként a szinkrongeneráto­rok aszinkron üzemeltetésének kö­rülményei, a generátor-olajrendsze­­rek tranziens jelenségeinek vizsgála­ta, az egyenáramú működtető impul­zusok hosszú kábelen való továbbítá­sa területén. Az Országos Tervhivatalban tíz évig foglalkozott - főként közgazda­­sági megközelítésben - a központi döntésű fejlesztés nemzetgazdasági tervezésével, az energetikai beruhá­zásokra vonatkozó döntések előké­szítésével, az energetikára és az ipar egészére vonatkozó általános kor­mányzati elhatározások kimunkálá­sával. Tőle származik a paksi atom­erőmű beruházási költségeinek és megvalósítási idejének csökkentésére ösztönző érdekeltségi rendszer ötlete és alapelveinek kidolgozása. 1990-től a Pénzügyminisztérium Gazdaságpolitikai Főosztályán osz­tályvezető-helyettes, tanácsos. Beru­házáspolitikával, a költségvetés fel­halmozási kiadásainak tervezésévela kutatási-fejlesztési tevékenységekre, valamint a fegyveres erőkre és testüle­tekre vonatkozó gazdaságpolitikai fel­adatok összefoglalásával foglalkozott. Jelenleg - pénzügyminisztériumi munkahelyének fenntartása mellett - a Vüágkiállltási Programiroda igazga­tója. A Műszaki és Természettudo­mányi Egyesület Szövetsége vásárdíj zsűrijének tagja, a Magyar Elektro­technikai Egyesület Tanácsának tit­kára. Dr. Halzl József vezérigazgató, az igazgatóság tagja 1933. december 19-én Győrött szü­letett. 1957-ben a BME Hőerőgépé­­szeti Tagozatán szerzett diplomát. Ezt követően a HŐTERV-ben (mai nevén az Energiagazdálkodási Inté­zetben! kezdte meg szakmai pályáját, ahol 1991-ig különböző beosztásban, a legutóbbi időben vezérigazgató-he­lyettesként működött. Az Enegiagazdálkodási Intézetben főbb szakmai területei voltak: az ener­giaracionalizálás, a távfűtés, a futőerő­­művek, valamint á területi energiater­vezés, ezenfelül részt vett az intézet energiapolitikai tárgyú tanácsadó munkájában, továbbá az Országos Műszála Fejlesztési Bizottság energe­tikai tárgyú tanulmányainak készíté­sében. 1962-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen reaktor szakmérnöki ok­levelet, majd 1985-ben egyetemi dok­tori címet szerzett. A disszertáció témája: „A távfűtő rendszerek hőtá­roló képességének kihasználása a kapcsolt villamosenergia-termelés hatékonyságának fokozására.” A ’80-as évek közepén kezdemé­nyezője volt a jelenlegi víllamosener­­gia-program gerincét képező gáz-gőz körfolyamába hőszolgáltató erőmű­vek létesítésének. Részt vett azokban a szakmai munkákban, amelyek az atomenergia hőszolgáltatás céljaira történő hazai felhasználására irányul­tak.. Közreműködött az MDF ener­giapolitikai koncepciójának kidolgo­zásában. 1957-1991 között az Energiagaz­dálkodási Tudományos Egyesület tagjaként közreműködött az egyesü­let nemzetközi szakmai kapcsolatai­nak kiépítésében, és több évtizeden át tagja volt a Hőszolgáltatási Szakosz­tály vezetőségének. Részt vett számos hazai és nemzetközi konferencia szervezésében, illetőleg azokon elő­adást tartott az általa művelt szakterü­let időszerű kérdéseiről. Rendszere­sen publikált hazai és külföldi folyó­iratokban. 1991 tavaszán egyik alapítója volt a Magyar Energetikai Társaságnak, tag­ja a társaság választmányának. 1991. május 10-én az ipari és kereskedelmi miniszter a Magyar Villamos Művek Tröszt vezérigazgatójának nevezte ki. Elnöke volt az Átalakulási Tanács­nak, amely kidolgozta a MVMT rész­vénytársaságok rendszerévé való át­alakításának koncepcióját. Ma ügyvezető vezérigazgatója az 1992. január 1-jén megalapított Magyar Villamos Művek Részvény­­társaságnak és tagja az rt. igazgató­ságának. Dr. Fáy Gyula, az igazgatóság tagja 1930. március 17-én született. A Budapesti Jogtudományi Egyetem­re járt. Ezt követően az élelmiszer­kereskedelemben a Közért Vállalat­nál helyezkedett el. 1958-ban jogi és államtudományi doktorátust szerzett. 1961-ben ügy­védi-jogtanácsosi vizsgát tett. 1963- ban megszerezte az okleveles könyvvizsgálói képesítést, majd 1963-ban áthelyezték a Pénzügymi­nisztérium számítástechnikai és ügyvitelszervezési főosztályára. 1963-1966 között négy nyelvből felsőfokú nyelvvizsgát tett. 1966- ban áthelyezték a Magyar Nemzeti Bank devizagazdálkodási főosztá­lyára, ahol 1985-ig dolgozott. Ekkor megbízást kapott az amerikai-ma­gyar vegyes tulajdonú Citybank Bu­dapest Rt. szervezésére. 1990-ben innen vonult nyugdíjba. 1991. január l-jétől 1992. április 30-ig elnöki főtanácsadó beosztás­ban a Magyar Hitel Bank Rt-nél dol­gozott, jelenleg a Postabank és Takarékszövetkezet vezérigazgató­helyettese. Dr. Cinkotai János, az igazgatóság tagja 47 éves. A budapesti Kölcsey Fe­renc Gimnáziumban érettségizett, majd 10 éven át a Folyamszabályo­zó és Kavicskotró Vállalatnál mint építésvezető dolgozott. Időközben- elhagyván a műszaki pályát - be­iratkozott a Budapesti Közgazda­ságtudományi Egyetemre, amelyet jó eredménnyel elvégzett. Szakmai érdeklődése fokozato­san az infláció bonyolult kérdései felé fordult. 1977-ben e témakörben- summa cum laude fokozattal - közgazdaságtudományi doktori cí­met szerzett. Még ettől az évtől az Országos Anyag-és Árhivatal mun­katársa lett. Kezdetben a fogyasztói ár és az életszínvonal kérdéseivel, majd az infláció előrejelzésével fog­lalkozott behatóan. E témakörben számos publikációja jelent meg. Az Országos Árhivatal jogutód nélküli megszüntetése után, a Mi­niszterelnöki Hivatal felkérésére - a kormány főtanácsosaként - az inflá­ció, az életszínvonal-politika, a mo­nopóliumok, a gazdasági verseny témakörökben segítette a minisz­terelnök munkáját. Ez év elejétől az Állami Va­gyonügynökség igazgatótanácsá­nak felkérésére részt vesz az MVM Rt. konszern igazgatóságának mun­kájában. Legfontosabb és megtisztelő fel­adatának az MVM Rt. árpolitikájá­nak, ezen belül - a társadalmi érde­keket is figyelembe vevő - a lehető legracionálisabb tarifarendszer ki­alakítását tekinti. Hoffmann Miklós, az igazgatóság tagja 1934-ben született. A Budapesti Műegyetem Gépészmérnöki Karán tanult, majd 1956. november végén nyugatra kényszerült menekülni. Az egyetemi tanulmányokat a Karlsuhei Műegyetemen fejezte be 1959 februáijában. Párhuzamosan kí­sérleti és fejlesztési munkát végzett az ottani vízgép tanszéken, illetve 1958 őszétől a J. M. Voith Maschinenfab­rik GmbH, Heidenheim/Brenz kísér­leti, kutatói és fejlesztési intézetében. A munkaviszony folytatódott a diplo­ma megszerzése után. 1961. áprilistól 1973. februárig az ESSO A. G., a Standard Oil of New Jersey német leányvállalatánál külön­böző feladatokat kap, gyakorlatilag minden műszaki és kereskedelmi te­rületen (üzembevételi, üzemeltetési feladatok több nagy finomítóban, il­letve erőműben: Később a hamburgi központban tervezés, logisztika, különböző keres­kedelmi és gazdasági feladatok, Ope­rations Research, számítástechnika). 1967-68-ban részt vesz egy ham­burgi műszaki főiskola felépítésében, docens lesz, 1967-től osztályvezető, 1971-72-ben az USA-ban tartózko­dik: ESSO Mathematics And Sys­tems Inc., Florham Park, New Jersey. A londoni Esso Europe keretében a legkülönbözőbb területeken dol­gozik. 1973 márciusától 1975 szeptembe­réig a Delden csoport (német textil­­konszern nemzetközi tevékenység­gel) gronaui konszernközpontjában a szervezési és számítástechnika fel­adatkör vezetését végzi. 1975. szep­tember óta a Schleswag Aktienge­sellschaft rendsburgi központjában az információs rendszerek és auto­matizálás vezetője, prokurista cégve­zető. Ezenkívül több szakmai szervezet­ben német, európai és nemzetközi színvonalon lát el vezetői tevékeny­séget. Dr. Járosi Márton vezérigazgató-helyettes, az igazgatóság tagja 1936-ban született. 1954-ben Nagy­kanizsán gépipari technikumban érettségizett, majd 1959-ben a Buda­pesti Műszaki Egyetem Gépészmér­nöki Karán hőerőgépész szakon szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1959-től Kazincbarcikán a Borsodi Hőerőműben üzemmérnöki, majd energetikus^ később műszaki fejlesz­tési munkakörben dolgozott. 1967- ben a Budapesti Műszaki Egyetemen erőművi energetikus szakmérnöki oklevelet szerzett. 1969-ben a Buda­pesti Fűtőerőmű Vállalathoz helyez­ték át, 1975-től a jogutódnál, a Buda­pesti Hőerőmű Vállalatnál dolgozott üzemzavar-felügyelői, később üzem­viteli osztályvezetői, majd termelési főosztályvezetői munkakörben. Te­vékenyen közreműködött a fővárosi erőművek és a távhőszolgáltatás fej­lesztésében. 1972-ben nyert el a műszaki dokto­ri címet a kondenzációs erőművek üzemvitelével foglalkozó disszertá­ciójával. A Budapesti Műszaki Egye­tem Hő- és Rendszertechnikai Inté­zetében és a jogelőd tanszéken külső előadóként, illetve munkatársként rendszeresen részt vesz az oktatás­ban, a tudományos munkában. Kivá­ló újító, sok újítása, néhány találmá­nya és kb. 60 energetikai, erőművi és hőszolgáltatási témájú publikációja jelzi szakmai tevékenységét. 1959-től részt vett az Energiagaz­dálkodási Tudományos Egyesület munkájában, 1964-től a Borsodi Erő­művi Csoport titkára, 1969-től a hő­szolgáltatási szakosztály titkára, 1985- től elnöke, 1981-től az egyesület elnökségének, 1986-tól a végrehajtó bizottságának volt tagja. Egyik kezde­ményezője és megalapítója az 1991- ben alakult Magyar Energetikai Tár­saságnak, alelnöke a Mérnöki Kama­ra energetikai tagozatának. Szakirodalmi és tudományos tevé­kenységéért 1974-ben Segner János András-díjjal, 1987-ben MTESZ-dtj­­jal tüntették ki, kétszer (1961, 1981) részesült miniszteri kitüntetésben. 1991. május 20-án kinevezték a Magyar Villamos Művek Tröszt álta­lános és fejlesztési vezérigazgató-he­lyettesének. Ma az MVM Rt. általá­nos vezérigazgató-helyettese, az igaz­gatóság tagja. Dr. Szűcs István, az igazgatóság tagja 1935. február 14Án született Batto­­nyán. Általános és középiskolai tanul­mányait itt végezte el, majd beiratko­zott a Veszprémi Vegyipari Egye­temre. A forradalomban való részvé­tele miatt (egyetemi MEFESZ-veze­­tőség, Megyei Forradalmi Tanács tag­ság, Szovjetunióba történő deportá­lás) kizárták az egyetemről, ezért csak 1963-ban szerezhetett diplomát Ké­sőbb elvégezte a petrolkémiai szak­mérnöki tagozatot majd 1973-ban megszerezte a műszaki doktori foko­zatot is (jeles és summa cum laude minősítések). Eddigi munkahelyei túlnyomó ré­sze az energetikai ágazatokhoz kötő­dik. így 1957-58-ban a Soroksári Fes­tékgyár segédmunkása, 1960-64-ben a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kí­sérleti Intézet munkatársa, 1964-74- ben a Dunai Kőolajipari Vállalat üzemvezetője, majd üzemcsoport­­vezetője, 1974-90-ben az Olajipari Fővállalkozó és Tervező Vállalat technológiai tervezője, majd fomun­­katársa volt. (A napi szakmai tevé­kenység mellett megemlíthető még a tudományos érdeklődés, amelyet né­hány tíz folyóiratcikk, szakmai elő­adás, újítás és találmány is jellemez.) Jelentős változást hozott az életé­ben az 1988-as év: ekkor lépett be a Bajcsy-Zsilinszky Társaságba, majd a Magyar Demokrata Fórumba (ezt megelőzően nem volt tagja a párt­nak). Áz 1990-es szabad választásokon az MDF országgyűlési képviselője lett. Tagja és titkára a gazdasági bizott­ságnak, majd tagja lett az energetikai albizottságnak is. Képviselői munká­ját igyekszik a gazdasági feladatok megoldásának segítésére koncentrál­ni mind a parlamentben, mind az MVM Rt. igazgatóságában. Dr. Balsai József, az igazgatóság tagja 1943. január 26-án született Mis­kolcon. Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem Állam és Jogtudomá­nyi karán 1971-ben diplomázott. Több vállalatnál dolgozott jogi munkakörben. 1973-ban összevont ügyvédi-jogtanácsosi szakvizsgát tett. 1974 óta jelenlegi munkahe­lyén, a Vízkutató és Fúró Vállalat­nál dolgozik vezető jogtanácsos­ként, osztályvezetői beosztásban. Külső, állandó szakértője az Igaz­ságügyi Minisztérium civilisztikai kodifikációs főbizottságának. Kine­vezett tagja az ügyvédi-jogtanácso­si szakvizsgabizottságnak, évente 10-12 alkalommal vesz részt cenzo­ri minőségben a szakvizsgáztatá­son. Szűkebb szakterülete a lízinggel kapcsolatos jogterület, tagja a Gaz­dasági Kamara lízingbizottságának. Számos, a lízingeléssel kapcsolatos kiadvány összeállításában vett részt, több kiadvány lektorálását vé­gezte, több, a témához kötődő cik­ke jelent meg. A társasági törvény hatálybalépése után több, elsősor­ban korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság alapjának jogi munkáját végezte el. Jelenleg a SZIM-csoport és vállalata önpriva­tizációs programjainak irányításá­ban vesz részt. Jogtanácsosa a Magyar Vállalko­zói Kamarának, több országgyűlési képviselőnek jogi tanácsadója. Szakértőként a Fővárosi Közgyűlés MDF-frakciójának is dolgozik. Megbízás alapján több, elsősorbán gazdasági jellegű törvénytervezet­hez készített szakvéleményt az MDF parlamenti frakciója részére. 1990-től közigazgatási ügyekben több alkalommal látta el a fővárosi köztársasági megbízott hivatalának jogi képviseletét. Künszler Béla, az igazgatóság tagja A Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán 1971-ben végzett. Első munkahelye az Erőmű és Hálózattervező Vállalat, majd 1991. január l-jétől az Ipari és Keres­kedelmi Minisztérium energiael­látási főosztályán dolgozik. Fel­adata a villamosenergia-ipar opera­tív és stratégiai kérdéseinek fel­ügyelete. Szakmai pályája alapvetően kö­tődik a villamosenergia-iparhoz, már az Erőtervben alkalma volt ezen igen érdekes és nehéz szakma majd minden területével megis­merkedni. A villamosenergia-rendszer ter­vezésének területén több mint tíz évig volt munkakapcsolatban a Ma­gyar Villamos Művek Tröszttel, stratégiai előkészítő anyagokat ké­szítettek az MVMT fejlesztési kon­cepciójának megalapozására. Az általános energiatervezés te­rületén komoly előkészítő munká­kat végzett az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium részére. Az energia­­politikai koncepció megalapozása céljából jelenleg is részt vesz a kö­vetkező témakörök kidolgozá­sában:- az országos energiahordozó­mérleg legkedvezőbb kialakítása,- az ágazati fejlesztések össze­hangolása, azok kölcsönhatásai,- az export-import tevékenysé­gek megalapozása. Az Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztérium energiaellátási főosztá­lyán - kiemelt feladatként kezelve - együttműködött a villamosener­giaipar átalakításában, a Bős- Nagymarosi Vízerőmű lezárásának kormányzati programjában, va­lamint a villamosenergia-iparág fejlesztési lehetőségeinek kidolgo­zásában. Jelenleg a megalakult MVM Rt. igazgatóságának tagjaként vesz részt az iparág irányításában.

Next

/
Thumbnails
Contents