Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1992-10-01 / 10. szám

4 ATOMERŐMŰ Dr. Vámos György Dr. Vámos György professzor, a Szakújságírók Egyesüle­tének elnöke, nemrég töltötte be a 80. életévét. A ma is aktí­van dolgozó, közügyekben másokért tevékenykedő tudós életútja és munkássága példa lehet a fiatalabb generáció szá­mára. Gépészmérnökként indult a pályán, később több, fontos vezető tisztséget látott el, a papíriparban. Szinte min­den időszakban, de különösen az utóbbi években nagy fi­gyelmet szentel az újságírásnak, publikációnak. Kutatja, mit lehetne még többet tenni a Magyar Tudományos-, Üzemi és Szaklapok Újságíróinak Egyesülete, az üzemi lapok és a szakújságírók érdekében. Az üzemi lapok változását, fejlő­dését fáradhatatlanul segíti, ahol lehetősége nyílik rá. Az alábbiakban az üzemi lapokról írt cikkét közöljük, mely felér egy kisebbb tanulmánnyal is. Jövőre lesz 15 éve, hogy üzemi lapunk első száma megje­lent. Az üzemi lap nem újság Az üzemi lapok története 100 évnél is hosszabb időre nyúlik vissza. Európában az első üzemi lapok 1880 körül indulnak egymástól függetle­nül, legkorábban Németor­szágban, Svájcban, Angliában és Hollandiában. Feladatuk kezdettől fogva: belső tájékoztatás az üzemek életéről. A szerkesztők a válla­latok vezető tisztségviselői, de a második világháborút köve­tően már általánossá válik a professzionális újságszerkesz­tők alkalmazása. Az üzemi la­pok fejlődésük során mindin­kább abban látják feladatukat, hogy poltikamentesen, csak a vállalat alkalmzottainak ér­dekvédelmével, tájékoztatásá­val és a vállalat vezetésének, termelésének, fejlesztésének legfőbb irányaival, eredmé­nyeivel foglalkozzanak. Bár a szerkesztők általában közvet­lenül a vezérigazgatóság alá tartoznak, a szerkesztést önál­lóan, szabadon végzik - mint­egy hidat képezve a vállalatve­zetés és az alkalmazottak, ille­tőleg megfelelő érdekképvise­leteik között. Ma már világ­szerte a korszerű vállalatveze­tés nagy súlyt helyez a megfe­lelő belső kommunikációra és fontosnak tartja az üzemi la­pok kiadását. Magyarorszá­gon is túl vagyunk a második világháború után, a szovjet példa nyomán kialakult üzemi lapokon: az üzemi lap nem új­ság, nem szolgál pártpropa­ganda célokat, nem tartalmaz napi híranyagot, nem verse­nyez és nem versenyezhet sem a napi, sem a heti sokszí­nű politikai, szakmai, népmű­vészeti, stb lapokkal - csak az üzem, a vállalat problémáival foglalkozik, világosan, illuszt­ráltan és politikától mentesen, valójában a vállalatcentriku­­san. Természetesen pontos kimutatás az üzemi lapokról nincsen. Európában a legtöbb üzem lap mintegy 1300, Nagy- Britanniában jelenik meg, át­lagosan évi 8,5 alkalommal. Ezek 40 százaléka üzemi újság jellegű, 50 százalék magazin, 10 százalék pedig hírlevélként jelenik meg. Németországban 500 lapról tudnak, de ez való­színűleg kritikusan szűrt ér­ték. Svédországban, Hollan­diában, Norvégiában, Finnor­szágban 300-500 lapot adnak ki, példányszámuk országon­ként 2 millió körüli. Míg Svájc­ban közel 700 üzemi lapot tar­tanak nyilván, viszonylag rit­kább megjelenéssel, addig Franciaországban ma kereken 1000 színvonalas üzemi lap je­lenik meg, ezek több mint 1500 szakszerkesztőt foglal­koztatnak. Az Ausztriában megjele­nő több mint 100, nagyrészt igen olvasmányos és em­berközeli lapnak 300 ezer olvasója van, a családtagokat nem számítva. Az üzemi lapok ágazati bontásáról adatokkal nem rendelkezünk, de a legtöbb kétségtelenül az iparban talál­ható. Nagyobb számú lapot ad­nak ki ezenkívül a kereskedel­mi, a közlekedési, az idegen­­forgalmi vállalatok, de semmi esetre sem elhanyagolható, sőt helyenként igen tekinté­lyes a pénzvilág, a biztosítók lapkiadása. A lapok formai kivitele a legkülönfélébb. Az újságjelle­­gű és méretű, rotációs papíron történő megjelenéstől a kö­zépfülöm nyomópapíron át a legfinomabb műnyomópapí­rokig, úgyszólván minden pa­pírfajtára nyomnak. A magas­nyomtatás helyett persze az ofszet, iletve a flexnyomátatás válik általánossá, de egyes válhatok az igényes, kiváló mi­nőségű reprodukciókat bizto­sító mélynyomtatást választ­ják. Emellett nem kevés, főképp hírlevél jellegű lap kerül ki­adásra xerografikus eljárással. A nyomtatásban mind inkább visszaszorul a fekete-fehér nyomás. Az egyszerű színalá­festés és a színes szövegnyo­más mellett egyre gyakrabban találkozunk a legfinomabb raszteres képeket és reprodu­káló kiadványokkal. Ez termé­szetesen már a vállalatok hely­zetétől és attól függ, hogy presztízsokokból mennyire kényes a megjelenésre az ille­tő cég. j Lényeges, hogy igen nagy súlyt helyeznek a képanyagra, a legtöbb nagyvállalatnak saját kitűnő fotósa is van. Az üzemi lapok szerkesztői sokhelyütt részt vesznek a vállalati PR te­vékenységében is gyakran, mint vezetők. A lapok mérete szintén igen változatos: az újságformá­tumtól kezdve az A/5-ös mé­retig terjed, ám többségük A/4 méretben jelenik meg. Terjedelmük általában leg­alább 16 oldal, de nem ritkán a 100 oldalt, -sőt esetleg annak többszörösét is meghaladja. Az üzemi lapok túlnyomó ré­szét a vállalati dolgozókhoz, míg a vállalaton kívüli olva­sókhoz, vevőkhöz postán kül­dik el. Leggyakrabban szereplő témák Úgyszólván minden, a válla­lat helyzetét, fejlesztését, a termelést, kereskedelmet, csakúgy, mint a dolgozók élet­­körülményeit érintő minden kérdéssel foglalkoznak - érte­lemszerűen eltérő módon, nem egységes felépítésben. Az alábbiakban csak példa képpen és minden sorrendre való tekintet nélkül soroljuk fel azokat a főbb témákat (ro­vatokat), amelyek a külföldi üzemi lapokban fellelhetők. A vállalat termelése, fejlesz­tések. Fejlesztési koncepciók, a jövő. Új gyártmáyok, konstruk­ciók. Piaci tájékoztató, piaci ver­seny. PR-tevékenység. A válla­lat pénzügyi eredményei, tőzs­dei hírek. Nemzetközi szakmai kitekintés, hírek. Gazdasági helyzetelemzés, általános hírek. Fontosabb vállalati és szakmai adatok. Energiatakarékosság, a vállalatnál és a szakmában. Kör­nyezetvédelem, hulladékhasz­nosítás. Újítások. Szakmai szab­ványosítás. Vállalati stratégiák. Vállalati menedzselés. Látoga­tás, interjúk. Vállalati, szakmai történelem. Munkavédelem, balesetelhárítás, különös tekin­tettel a sugár-, biológiai és ké­miai ártalmakra. Kiállítások és vásárok. Kapcsolatok más válla­latokkal, tapasztalatcsere. Szak­­irodalomi tájékoztató. Belső hí­rek: kinevezés, jubüeum, nyug­díjazás, új beosztás, születés, házasság, elhalálozás, elisme­rés, kitüntetés. Bérkérdések (semlegesen). Társadalombiz­tosítás, orvosi és gyógyszerellá­tás. Üdülés, vállalati üdülők, utazás, turisztika. Kiemelkedő munkatársak, portrék. Vállalati szociális és kulturális létesítmé­nyek, gyermeklétesítmények, stb. Vállalati szponzorálás: mű­vészet, sport, emberbaráti, jóté­konysági szervezetek. Vállalati, családi, kalendáriumi ünnepek előkészítése. Szakmai oktatás, továbbképzés. Olvasói levelek. Közlekedés. Adózási tanács­adó. Magazinrovat. Szexuális problémák. Vállalati vendégek: tudósok, művészek, politiku­sok. Hirdetések, apróhirdetések is. Talán ezekkel a tapasztala­tokkal is segítettem az üzemi lapszerkesztőket abban, hogy lapjukat érdekesebbé, színeseb­bé tegyék, tartalmukat, szerke­zetüket felfrissítsék. Legfonto­sabb azonban, hogy a vállalatve­zetés anyagi és erkölcsi támoga­tását megnyeijék, a színvonal emelésével az olvasottságot, a lap iránti igényeket is kiszélesít­sék. (Hírlevél nyomán - Lóczyné) Üdülés ’92 Ismét elmúlt egy nyár, sokunk számára az év legkedvesebb év­szaka. Szeptemberben-október­­ben még friss emlék a nyaralás, a szabadság. A fényképek is elké­szültek, gyakran elővesszük, né­zegetjük őket. Otthon és a mun­katársak körében is fel-felemle­­getjük egy-egy kellemes él­ményünket. Hiszen olyan jó dolog utazni, nyaralni! Az újságokban sokat lehetett olvasni arról, hogy egyre keveseb­ben engedhetik meg maguknak a nyaralás „luxusát”. Sorra bezárnak a SZOT-üdü­­lők, amelyek kedvezményes áraik miatt sokak számára az egyetlen elérhető üdülési formát jelen­tették. Ezek a dolgok részvény­­társaságunkat sem kerülik el. En­nek ellenére - vagy talán éppen ezért - rendkívül gazdag, külön­böző igényeknek megfelelő üdü­lési kínálatból válogathattunk az idén. A bajai kemping sátras-utánfu­­tós egyszerű elhelyezésétől a cip­rusi repülős útig széles skálája volt a lehetőségeknek. Legtöbben természetesen a Balatonfüredi Rehabilitációs Központunkkban pihentek a nyár folyamán, össze­sen 342 család. A dombori üdülő­telepünkön is teljes volt a kihasz­náltság, ott 112 család üdült, míg a Soproni Rehabilitációs Központ­ban 35 család töltött el egy-egy hetet. Az üdülési bizottság tagjai a megmondhatói annak, hogy mekkora volt a túljelentkezés az újdonságnak számító külföldi utakra! A legirigyeltebb az a 20, illetve 35-35 fő volt, akik végül is részt vehettek a ciprusi, a krétai és a spanyolországi társasutazá­sokon. Népszerűek voltak egyéni uta­zások is bérelt apartmanokba. Olaszországban 23 család, Spa­nyolországban 13 család, Auszt­riában 12 család üdült ebben a for­mában. Sokan vannak olyanok, akik szívesebben üdülnek idehaza, mint külföldön. Ez nemcsak az árak miatt van így, hiszen egy ba­latoni nyaralás ára már „betakar” akár egy görögországit is. Azok a családok, akik a szabadabb, kötet­lenebb nyaralást szeretik, a bajai, az orfűi valamint a szegedi kem­pingben nyaralhattak, összesen Szt. Márk tér (Strausz felvétele) 59 család. Gyulán, Kékestetőn, Szilvásváradon, Velemben, Bala­­tonfenyvesen, tehát az ország kü­lönböző gyönyörű tájain bérelt üdülőkben pihenhetett még 63 család. Összességében az idei nyáron 667 család+90 fő (a társasutazáso­kon részt vevők szinte valameny­­nyien PA Rt-s dolgozók voltak) vehette igénybe a részvénytársa­ság nyújtotta kedvezményes üdü­léseket. A létszámunkat figyelembe vé­ve ez a jó arány, főleg ha azt is te­kintetbe vesszük, hogy a 667 család jó részének mindkét fel­nőtt tagja PA Rt-s dolgozó. Tudom, hogy ez nem vigasztal­ja azokat, akik nem jutottak el se­hová sem. Reménykedjünk ab­ban, hogy a változó körülmények között is módjában lesz részvény­­társaságunknak a következő évek­ben is az ideihez hasonló mérték­ben hozzájárulni munkavállalói­nak üdüléséhez. És akik az idén lemaradtak, jö­vőre nagyobb eséllyel pályázhat­nak. Hisz ne feledjük, nyár lesz jö­vőre is! BENEDECZKY M. Két percben az üzemi tanácsról A Munka Törvénykönyve egy új, sokunk számára ismeretlen intézményt hozott létre. Ez az új intézmény az üzemi tanács. A közeljövőben az üzemi tanács a hétköz­napok egyik legfontosabb szereplőjévé fog válni. Az üzemi tanács megteremtésével a munkavállalók számára az érdekérvényesíté­si lehetőségek kiszélesednek. Megvalósulhat ugyanis a munkavállaló azon döntéseibe való beleszólás lehetősége, amelyek mindany­­nyiunkat érintenek. Az üzemi tanács a munkavállalók részvéte­lét hivatott biztosítani a részvénytársaság ve­zetésében. Ilyen értelemben - bár néhány ko­rábbi szakszervezeti jogosítvánnyal is rendel­kezik - nem érdekvédelmi szervezet. Az érdekvédelmi szervezetek tevékenysé­ge így a jövőben visszatérhet a klasszikus ér­dekvédelmi munkához: kollektív szerződés megkötése, bértárgyalások, képviselet, segé­lyezés stb. Ahhoz, hogy élni tudjunk az üzemi tanács által biztosított jogokkal, előbb természete­sen meg kell választani az üzemi tanácsot! A választások azonban csak akkor lesznek érvényesek, ha azon a részvénytársaság dol­gozóinak több mint fele leadja szavazatát! Ezért fontos, hogy minden munkavállaló elmenjen szavazni, mivel érdektelenség ese­tén nem lesz üzemi tanács, s a munkavállalók önmagukat fosztják meg a munkáltató dönté­seibe történő intézményes beleszólás lehető­ségétől. Az üzemitanács-választás törvényes lebo­nyolítására választási bizottság alakult, mely­nek közleményei a heti tájékoztatóban rend­szeresen megjelennek. VÁLASZTÁSI BIZOTTSÁG El­múlás A kutat már régen betemették. Csak ez maradt belőle. Évtizede­ken keresztül „szolgálta” az em­bereket. Hideg vízével frissítette a vándort, a dolgozó parasztem­bert. Gyerekek bámulták magu­kat víztükrében. A 6-os út mellett árválkodó kútszerkezetet sokan látják. A fiatalok közül talán so­kan nem is tudják, a fakeretnek mi is volt a rendeltetése. M. J. Krétai emlék (Bukóczky felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents