Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-08-01 / 8. szám
4 ATOMERŐMŰ szirénapróba: szeptember Újabb A május 6-i kudarc után az Áramszolgáltató Rt. kirendeltségei „emelt szintű” karbantartásokat hajtottak végre a 30 km-es körzetben kiépített szirénarendszeren. A karbantartás során fém- és műanyag rácsokkal borították be a szirénákat, hogy védjék az előszeretettel odafészkelő verebektől és galamboktól. A jobb hanghatás érdekében Pakson befejezték a már régóta szerelés alatt álló 5 db sziréna rendszerbe kapcsolását is. A régió köztársasági megbízottja a karbantartás folyamán - szúrópróbaszerűen - személyes ellenőrzéseket hajtott végre, mert szeretné elkerülni a néma szirénák okozta kellemetlen perceket, és végre megnyugtatóan rendezni ezt a kérdést. A szeptember 21-én megszólaló szirénák két jelet adnak le. A jelek rajzai és szöveges magyarázata megtalálható a már korábban kiosztott „Vészhelyzeti tájékoztató” 3-4. oldalán. Először a „katasztrófariadó” jele hangzik el két percen keresztül, majd a „riadó elmúlt” jelzés kétszer félperces, állandó magasságú hangjával ér véget a gyakorlás. A sikere próba után bevezetésre kerül a 30 km-es térségben a szirénák folyamatos hangos próbája, 21-én havi vagy • negyedéves gyakorisággal. Erről a közeljövőben döntenek a szakemberek, és a folyamatos próbák megkezdéséről időben értesítik az érintett lakosságot.- B. M. -Rósa Géza Egy érdekes felmérésről Mi lesz veled magyar atom? Veszélyben az önálló magyar atomenergetika jövője A public relations (közönségszolgálati) munkában alaptétel, hogy egy adott cégről a közvéleményben kialakuló kép nagymértékben függ attól a képtől, amit az alkalmazottak alakítanak ki magukban a munkahelyükről. Ahogy mondani szokás, minden alkalmazott egy-egy nagykövete lehet munkahelyének. Igen, de ehhez egyrészt az kell, hogy a munkavállalók akarjanakjót mondani, másrészt, hogy tudjanak is jót mondani a cégről. Erősen leegyszerűsítve akkor akarnak jót mondani, hajói érzik magukat, kötődnek munkahelyükhöz. Akkor tudnak jót mondani, ha elegendő információval rendelkeznek nemcsak szűkén vett munkájukról, hanem a céget érintő általánosabb kérdésekről is. A közeljövőben valószínűleg egy külső szervezettel reprezentatív felmérést végeztetünk a P. A. Rt. dolgozói között a céghez kötődés mértékéről,, a belső kommunikációról vallott nézetekről. Emiatt különösen érdekes egy hasonló amerikai felmérés eredményeit megismerni. A GPU Nuclear egy nagy amerikai áramszolgáltató vállalat 1989-90-ben végeztetett egy felmérést alkalmazottai körében, amit 1992-ben megismételtek. A legfontosabb eredményeket üzemi lapjuk 1992. májusi számában ismertették. A legnagyobb romlást a cég által nyújtott előnyök megítélése mutatta. 1989-90-ben a választók 48%-a minősítette ezeket nagyon jónak, illetve jónak. 1992-ben ez az arány 30%-ra csökkent, 70% átlagosnak, illetve szegényesnek ítélte. Vizsgálták a belső kommunikációt is. A kérdés az volt, hogy honnan szerzik a dolgozók a hasznos információkat a cégükről. 1989-90-ben 68% a pletykát, 57% a vállalati újságot jelölte meg. 1992- ben a vállalati újság került az első helyre, de sokan a munkahelyi főnököt is megnevezték. Egy kapcsolódó kérdés szerint a dolgozók 85%-ajobban örülne, ha az információkat a saját főnökétől kapná. Másodikként egy új lehetőséget, a munkahelyi csoportos megbeszéléseket (staff meeting) preferálták. Kétszeresére nőtt azok száma, akik szerint a cég helyesen tájékoztatja az alkalmazottakat a folyamatban lévő ügyekről. Ezzel együtt is a válaszolók 69%-a ítélte átlagosnak, illetve szegényesnek a cég ezirányú tevékenységét. 30%-ról 38%-ra nőtt azon alkalmazottak aránya, akik szerint a menedzsment elég lehetőséget biztosít az. alkalmazottaknak, hogy problémáikat felvethessék. Ugyanakkor 40% szerint erre nincs elég lehetőség. Egy kismértékű, de határozott emelkedés jelentkezett, amikor arra válaszoltak, hogy milyen gyakran tart személyes megbeszélést a munkahelyi vezetőjük. ’89-90-ben 57%-uk mondta, hogy gyakran illetve esetenként, 1992- ben már 71%. Ennek ellenére 1992-ben kevesebb alkalmazott ítélte hatékonynak ezeket a megbeszéléseket. A felmérés egy másik területe a munkahely biztonságával, illetve a jövőképpel volt kapcsolatos. Mindössze 17% ítélte munkahelyét biztosnak, 39% átlagosnak és 41% bizonytalannak. A válaszolók 66%-a bizonytalannak ítélte meg jövőjét a GPUN-nél, pedig az alkalmazottak 68%-a nyilatkozott úgy, hogy szereti a munkáját és ’89-90-es aránynál még többen mondták, hogy nem foglalkoznak a kilépés gondolatával. Amikor az egyéni teljesítmény és a jövedelem kapcsolatát vizsgálták, 68% mondta azt, hogy a jó munka nem vezet a jövedelem növekedéséhez, csak 20% állította, hogy van ilyen kapcsolat. A válaszolók 83%-a érezte úgy, hogy két évvel ezelőtt ugyanilyen, vagy jobb munkahely volt a GPUN. Áz újság nem kommentálta a közvéleménykutatási eredményeket, de közölte a tanulmány összefoglalóját: Erősségek és gyengeségek Erősségek- A dolgozói kötődés erős, a fizetést kedvezően ítélik meg.- A munkakörökben az elégedettségjó, a gyakorlati tréningeket pozitívan értékelik.- A társaságtól az alkalmazottak felé irányuló kommunikáció javult.- A vállalati újságot mint információs forrást nagyra tartják.- Az alkalmazottak úgy vélik, hogy a kezelési utasításokra erősen figyelnek.- A társaság - úgy tűnik - elegendő felelősséggel kezeli a környezetvédelmi kérdéseket.- A „legfontosabb célkitűzések” becsülete nagy, a legtöbb alkalmazott skerint ezen a trületen elég a magasan kvalifikált dolgozói létszám.- A munkahelyi vezetők által tartott személyes értékelő megbeszélések gyakorisága nőtt az előző felmérés óta. Gyengeségek- Sok alkalmazott szerint a vezetés nem fordít elég figyelmet a megfogalmazott programok végrehajtására.- A munkahely biztonsága alacsony, sok alkalmazott bizonytalan a saját jövőjét illetően a GPUN-nál.- Félelem van a szervezetben a problémák és gyengeségek felvetésével szemben. (Magyarul: „ne szólj szám, nem fáj fejem.”)- Sok alkalmazott fél a létszámcsökkentéstől.- Az értékelő megbeszélések hatékonyságát deklarálják ugyan, mégis sok alkalmazott véli úgy, hogy a gyenge teljesítményűeket is megóvja a cég.- A letöbb alkalmazott úgy véli, hogy nincs kapcsolat a teljesítmény és a fizetés között.- Áz osztályok és részlegek közti csoportmunkát nem kedvelik.- Az előmeneteli lehetőségek szegényesnek tűnnek.- A munka tervezése és ütemezése gyenge.- Romlott az előnyök megítélése. Részletek dr. Vöröss Lajosnak a Villamosenergia-ipari Kutató Intézet főosztályvezetőjének az Ipari Szemle ’92/2. számában megjelent írásából összeállította Medveczky Gábor. Jelenlegi helyzet A magyar villamosenergia-termelésben fontos szerepet játszik az atomenergia. A szovjet szállítású paksi atomerőművet ma nyugati orientációjú gazdasági környezetben kell üzemeltetnünk. Ennek sok üzemeltetési és biztonságtechnikai vetülete van. (Pl. fűtőelem-ellátás és visszaszállítás, tartalék alkatrészek, biztonságtechnikai követelmények stb.) Az új atomerőmű-ajánlatokban főleg a nyugati cégek jönnek komolyan számításba a legfejlettebb technológiájukkal. A KGST szétesésével a kelet-európai országok közötti kapcsolat gyengült, a nemzetközi együttműködés más formái felé ugyanakkor ígéretes lehetőségek nyílnak, különösen a kutatás-fejlesztés területén. A Magyarországon végbement politikai, gazdasági és társadalmi változások jelentős mértékben érintették az atomenergetikát is. A hazai villamosenergia-termelésben meghatározó szerepet játszik az atomenergia, hiszen 1990- ben a paksi atomerőmű négy blokkja termelte az itthon előállított energiának a felét. Az összes többi hazai erőművel és az importtal összehasonlítva az atomerőműben termelt villamos energia egységköltsége a legalacsonyabb. Az előzőekből az következik, hogy az országnak hosszú távon is szüksége van a nukleáris energiára, különösen, ha tekintetbe veszszük az energiahordozóban közismert szegérjységünket is. A szakembergárda Az atomerőművekben előállított villamos energia alacsony üzemeltetési költségei miatt célszerű ezeket alapterheléses üzemmódban, azaz maximális terheléssel és óraszámban üzemeltetni. Ehhez biztosítani kell a váratlan kiesések számának és a javításikarbantartási időtartamoknak a minimalizálását. Az üzembiztonsággal együtt a biztonságra is nagy gondot kell fordítani, lévén az atomerőmű potenciálisan veszélyes üzem. E két feladat együttes megoldására külön-külön és együttesen is biztosítani kell minden szükséges feltételt. A feltételek egy része anyagi, másik része emberi természetű, mindkettő szoros kapcsolatban van a pénzügyi erőforrással, amelyből ugyancsak hiány van. Az atomerőművet a Szovjetunióból importáltuk. A fűtőelemeket is onnan vásároljuk, és a kiégett fűtőelemek visszaszállítására szerződést kötöttünk. A pótalkatrészeket ugyancsak a Szovjet, esetleg a csehszlovák piacról szerezhetjük be. A keleti piacok és a kelet-európai (volt szocialista) országok közötti kereskedelem feltételei úgy változtak meg, hogy azok a kiszolgáltatott vevők számára jelentősen megdrágultak és kemény valutát igényelnek. Atomerőművünk esetében ez kétségtelenül hátrányosan érint minket. Az emberi oldal legalább olyan fontos tényezője az üzembiztonságnak, mint az anyagi. Az üzemeltető és karbantartó személyzet minősége jelentősen befolyásolja a biztonságot. A magas szakmai színvonal mellett erkölcsi szint tekintetében is magasak a követelmények. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek, aki az atomenergetikával foglalkozik, tudatában kell lennie annak a nagy felelősségnek, hogy egy súlyosabb üzemzavar, vagy netán baleset országhatárokat meghaladó globális veszélyeztetést jelent. Ilyen követelményeknek megfelelően a szakembereket úgy kell megfizetni, hogy hosszú távon is számítani lehessen rájuk és ne kelljen nekik másutt - esetleg külföldön - keresniük a könnyebb és lényegesen jobb megélhetést. E tekintetben jelenleg a legfőbb veszély a kutatók körében fedezhető fel. Magyarországon a nyolcvanas évek közepén a 10 ezer lakosrajutó kutató-fejlesztő létszám kb. azonos volt például Finnországéval és az NSZK-éval, 2/3-a az USA és kevesebb, mint a fele a Japán fajlagos létszámarányú mutatónak. A kutatásra fordított összeg a GDP százalékában hazánkban alig volt kevesebb az NSZK-énál, USA-énál és Japánénál, és lényegesen több volt, mint Finnországban. A kutatásfinanszírozás tipikus megoszlása: kb. 50 százalék vállalati forrás, 25 százalék központi műszaki fejlesztési alap, 15-20 százalék állami költségvetés és a maradékot egyéb források tették ki. A feltételek tehát többé-kevésbé adva voltak a hatékony kutatómunkához, az eredményesség azonban messze elmaradt az említett országok mögött, aminek okát az egész gazdasági rendszerünk rossz működésében kell keresnünk. A kutatók A kutatók az értelmiségen belül is a közepesnél nem jobban fizetett réteget képviseltek, ugyanakkor képzettségük az átlagot többnyire meghaladta. E területen szakmai szenvedély nélkül alig maradt meg ember, amit nevezhetünk hivatástudatnak is. Az anyagi megbecsülés hiányát némileg kompenzálta a színvonalas munkával való ellátottságuk. A kutatók specialisták, akik valamihez nagyon jól értenek. Ezt a tudást hosszú idő alatt sajátították el és - amennyiben ez az alkalmazott kutatási kategóriába esik - középtávon ennek a tudásnak a gyakorlatban hasznosulnia kell. Ez utóbbi követelmény teljesülésében bőven voltak és vannak kifogásolnivalók. Szűkítsük le most a kutatók táborát az atomenergia területén dolgozókra. Ez a terület elsősorban azért igényli a kutatómunkát, hogy tudományos alapossággal elősegítse a váratlan kiesések számának és időtartamának csökkentését, a nagy gazdasági károk elkerülését, és különösképpen a nukleáris biztonság mindenkor világszínvonalú biztosítását. Itt a világszínvonal hangsúlyozása azért fontos, mivel az atomerőművek biztonsági rendszerében nem szabad megengedni egyetlen gyenge láncszemet sem, mert egy újabb esetleges látványos - nem feltétlenül környezetszennyező hatású - esemény is az atomipar halálát jelentheti, amelynek gazdasági hatása főleg a fejlődő országok számára súlyos energiaellátási gondokat jelentene. A kutatás és fejlesztés Reaktoraink a szovjet WER-típusú 440 MW-os teljesítményű reaktorok második generációját képviselik. Méretezésüknél a nyugati reaktoroknál abban az időben a (70-es években) elfogadott biztonsági elveket alkalmazták, így túlnyomásra méretezett védőépülettel (containment) épültek meg. A konzervatív feltételezések miatt jelentős biztonsági tartalékai vannak. A biztonság elérendő szintje azonban időben egyre szigorodó fogalom: ami ma biztonságosnak tekinthető, az talán holnap már nem elegendő. Ráadásul a biztonság állandó felülvizsgálata, gyenge pontok keresése, eddig elő nem fordult hipotetikus esetek elemzése, az előfordult üzemanyagok feltételezett eszkalálódási lehetőségeinek vizsgálata, az öregedés jelenségeinek követése mindmind olyan kutatási területek, amelyeket saját magunknak, érdekösszefonódástól mentesen, az elérhető legjobb eszközök felhasználásával kell művelnünk. Kis ország lévén célszerű elkerülnünk a párhuzamos kutatásokat, de kiművelt emberfőkkel le kell fednünk lehetőleg minden szükséges területet. A központilag irányított célprogramok helyett a múlt évben a műszaki fejlesztés hatékonyságának javítása céljából központosított pályázati rendszer bevezetését határozták el. A jelenlegi pályázati rendszer azonban nem képes biztosítani a konzisztens, minden problémát kezelni képes, ugyanakkor a felesleges párhuzamosságokat elkerülő kutatás-fejlesztési munkák elvégzését. Nem kaptak megfelelő súlyt pl. az atomerőművek öregedésével, élettartamuk meghosszabbításával, vagy a biztonsági védőépület integritásának megőrzésével összefüggő feladatok, ugyanakkor bizonyos mértékű átfedések jelentkeztek központi finanszírozású és vállalati forrásból támogatott témák között. A helyes kutatás-fejlesztési politikát véleményem szerint az jelentené, ha az üzemvitelt és annak biztonságát szolgáló munkák finanszírozója az üzemeltető lenne, míg a hatósági ellenőrzést segítő K+F tevékenység a központi költségvetésből kapna támogatást. Valószínűleg eretnek vélemény, amit kénytelen vagyok megfogalmazni: a meglévő atomenergetikai kutatógárdát meg kell tartani, biztosítani kell szinten tartásukat, a mindenkori legmagasabb szintű eszközzel való ellátottságukat és a nemzetközi vérkeringésbe való bekapcsolásukat. Ez csak központi finanszírozású, koordinált kutatási projekt(ek) formájában biztosítható. Az energetikában nem kimondottan járatos emberek előtt is ismeretes erős és jelenleg még igen egyoldalú importfüggőségünk. Az atomenergetika ebben különösen élenjár: a szovjet szállítású erőmű, a fűtőelemek már említett problémái nemcsak pénzkérdésben jelentkeznek, hanem a Szovjetunióban létrejött viszonyok miatt a szolgáltatások rendelkezésre állása is bizonytalanná vált. A felmerülő problémák megoldására a szovjet szakértők rendelkezésre állása ma már nem olyan magától értetődő lehetőség, mint volt néhány évvel ezelőtt. Bár a felelősséget az üzemeltetőtől átvállalni jogilag senkinek sincs lehetősége, az erőmű főkonstruktőrszervezetének részvétele nélkül bármely műszaki változtatás nagyobb kockázatot jelent. Ezt a kockázatot úgy lehet csökkenteni, ha a hazai szakemberek teljesen uralják a problémákat. Ellenvetéseket persze lehet tenni azzal érvelve, hogy külfóld(Folytatás az 5. oldalon.)
