Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-08-01 / 8. szám
ATOMERŐMŰ 3 Vezetői pozíció a Paksi Atomerőmű Rt-ben (Folytatás az 1. oldalról.) továbbá, hogy a munkáltatóéhoz hasonló tevékenységet folytató, vagy a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló gazdasági társaságnak, felügyelő bizottságnak tagja legyen. A munkáltató gazdasági érdekeit a vezető közeli hozzátartozóinak tevékenysége is veszélyeztetheti. Ezért a törvény eltérő megállapodás hiányában a vezető munkaviszonyának a megszüntetését írja elő arra az esetre, ha a közeli hozzátartozója tagja lett a munkáltatóéhoz hasonló tevékenységet folytató, vagy a munkáltatóval rendszeresen gazdasági kapcsolatban álló gazdasági társaságnak, illetve vezetőként munkaviszonyt létesített az ilyen tevékenységet folytató munkáltatónál.-A munkaidőre vonatkozó egyes rendelkezések A törvény a vezető saját döntésére bízza a munkaidő beosztását, valamint a pihenőidő (szabadság) igénybevételét. Mivel a vezető munkaidejének a beosztását a gazdálkodó szervezet feladataitól függően maga határozza meg, díjazása sem a munkaidejéhez, hanem a munkaszerződés szerint a gazdálkodás eredményességéhez igazodik. A rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésért díjazás nem illeti meg.- Az anyagi felelősség szabályai Eltérően alakul a vezető munkáltatóval szembeni kárfelelőssége aszerint, hogy a kárt mely tevékenységével összefüggésben okozta. A vezetői tevékenysége keretében okozott kárért, valamint a további munkaviszony létesítésére, a gazdasági ügyletek kötésére, valamint a közeli hozzátartozó tevékenységére vonatkozó szabályok megszegésével a munkáltatóval szemben az ebből eredő kárért a polgári jog szabályai szerint felel. A vezető által fenti körbe nem tartozó kárra, illetve megtéríttetésére a kártérítés általános munkajogi szabályai vonatkoznak azzal a különbséggel, hogy a felelősség mértéke a fél havi átlagkereset helyett 12 havi átlagkereset mértékéig terjedhet. Ugyancsak 12 havi átlagkeresettel felel a munkaviszonyának jogellenes megszüntetésével előállott károkért is. A tulajdonos által vezetőnek minősített munkavállalók Melyek a 2. pontban említett vezetőkre vonatkozó szabályok? Az igazgatóság 33/1992. (VI. 25.) számú határozatával a részvénytársaságnál ilyen munkakörnek minősítette az A4/H. kategóriába sorolt munkavállalókkal bezárólag az összes, az SZMSZ szerinti ennél magasabb besorolású munkaköröket. E tisztséget betöltő munkavállalók munkaviszonyára az alábbiak jellemzőek:- A kollektíív szerződés rendelkezései mindenben irányadóak esetükben is.- További munkaviszony, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyra vonatkozó szabályok, valamint az ügyletek megkötésére, a gazdasági társaságban való tulajdonosi részvételre és a hozzátartozó tevékenységére a fent már leírtaknak megfelelően ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint az első számú vezető esetén.- A munkaidőre vonatkozó rendelkezések esetén csupán az a különbség a valamennyi munkavállalóra irányadó szabályoktól, hogy a rendkívüli munkakidőben történő munkavégzésért díjazás nem illeti meg őket. Egyébként a munkaidő beosztását, a pihenőidő igénybevételét az Mt. és a kollektív szerződés határozza meg esetükben is.- Anyagi felelősségi szabályok E felelősségi szabályok aszerint alakulnak, hogy milyen tevékenységével összefüggésben okozta a kárt a vezető. Ha a további munkaviszony létesítésére, a gazdasági ügyletek megkötésére, valamint a közeli hozzátartozó tevékenységére vonatkozó szabályok megszegésével összefüggésben áll elő a kár, ezért a polgári jog szabályai szerint felelnek, egyebekben az általános munkajogi kárfelelősség irányadó azzal a megkülönböztetéssel, hogy a kollektív szerződés rendelkezése szerint a gondatlan károkozás esetén is másfél havi átlagkeresetükkel felelnek, az általános valamennyi munkavállalóra irányadó félhavi átlagkereset helyett. Munkáltatói jogot gyakorló egyéb vezetők A harmadik csoportban említett vezetőnek ugyan nem minősülő, de egyes munkáltatói jogot gyakorló munkavállalók közé a fentiekben nem említett termelésirányítók és csoportvezetők tartoznak. A nagyobb létszámú munkakszervezeteknél a munkáltatói jog gyakorlása rendkívül körülményes és életszerűden lenne, ha csak az 1., 2. pont alatti vezetők gyakorolnák. Itt elsősorban olyan jogokra kell gondolni, mint a közvetlen munkavégzéssel kapcsolatos utasítás, munkaidő alatti eltávozás, szabadságengedély stb. Ebben a vonatkozásban a Szervezeti és Működési Szabályzat alacsonyabb beosztású munkavállalókat jogosítványokkal felruházza. Munkavállalói pozíciójukat illetően azonban ez sajátosságokkal nem bír, munkaviszonnyal kapcsolatos kérdésekben ugyanazok a szabályok, mint bármely más munkavállaló esetében. E feladatok elvégzése nyilvánvalóan a beosztott dolgozókétól eltérő mértékű díjazásukban tükröződik. * A gazdasági társaságok szervezeti felépítését az alábbi séma mutatja: Gyorsan változó világunk Részvénytársasággá alakulásunk óta több olyan nagy horderejű kérdés foglalkoztat bennünket, mint például az, hogy mi történik az iparágunkban, s nekünk atomerőműveseknek mi lesz a jövőnk. Ezekről a kérdésekről Bakács Istvánnal a PA Rt. igazgatóság elnökével sajnos, az idő rövidsége és egyéb kívül álló okok miatt nem került sor beszélgetésre, csak a levélváltás maradt közöttünk.- Bakács úr, hogyan érez Ón az atomerőmű iránt, amelyhez egy távolság valóságában, mint igazgatósági elnök kötődik. Ez a kérdés már csak azért is, mivel gyakorlatilag Ön nincs közöttünk...- Az „Atomerőmű” című újságnak már korábban adtam interjút, ezért fölöslegesnek tartom a személyes jellegű kérdések hosszadalmas megválaszolását. Röviden azt szeretném megismételni, hogy az Atomerőmű Rt. igazgatósági tagsága számomra örömteli feladat; amelyet nem kihívásnak tekintek és remélem, hogy sikeresen fogom tudni megoldani. Utaltam arra, hogy a jövőben talán személyesen is több időt tudok Pakson eltölteni, így bővülni fog a közvetlen személyes benyomások köre és több lehetőségem lesz az rt. munkatársaival elbeszélgetni, az egyes problémákkal meg behatóbban foglalkozni. Arra is utaltam ugyanakkor, hogy szereptévesztés lenne, ha át akarnám venni a helyszínen működő menedzsment feladatait. Az igazgatóságnak és az igazgatóság elnökének, illetve a menedzsment felső vezetőségének, azaz a vezérigazgatónak és igazgatóknak más jellegű a feladata és más jellegű a felelőssége.- A további kérdés az előzőből következik... Mint elnök, ezek után milyen lelkiismerettel, objektivitással dönt személyi és gazdasági kérdésekben egy atomerőmű sorsa fölött, miután e jog, személyében kizárólagos. Fölmerül(het) a kérdés, mennyire tud a konszerntől függetlenül dönteni a P. A. Rt. igazgatósága, minthogy Ön az MVM Rt.fejlesztési igazgatóság igazgatója. Elképzelhető-e bármilyen mérvű elfogultság? A kérdésből félreértés sugárzik. Nekem, mint az igazgatóság elnökének, egyszemélyes döntési jogom nincs. Az igazgatóság testület, amely esetünkben jelenleg öt főből áll, többségi szavazással hoz döntést. Az igazgatóság tagjai egyetemleges és korlátlan felelősséggel tartoznak döntéseikért és azokért teljes vagyonukkal is felelnek. Az igazgatóság elnökét megillető különleges jogosítványok” adminisztratív jellegűek és aláírási jogosultsággal függenek össze. A felelősség, a lelkiismeret és az objektivitás kérdése elsődleges. Az egyes döntések és álláspontok kialakításakor a felkészültségen múlik, illetve azon, hogy a menedzsment által készített előterjesztések, tájékoztatások korrektségét, helyességét mennyire jól ítéljük meg. Ez a gyakorlati végrehajtásban sok esetben bizalmi kérdésnek is felfogható. Egy öttagú igazgatóság nem tud minden előterjesztett információt ellenőrizni. A mi feladatunk a részletes célkitűzések definiálása és a főfolyamatok irányítása lehet. Személyi kérdésekben közvetlenül, mint igazgatósági elnök, szintén nem feladatom dönteni. Személyekkel kapcsolatban egyébként az igazgatóság csak a vezérigazgató, illetve az új séma szerint a négy igazgatói funkciót betöltő vezető kérdésében tart fenn bizonyos fokú beleszólási jogot. A döntések függetlensége a konszerntől... nos ez szintén furcsa része a kérdésnek. A mai struktúrában a konszern (MVM Rt.) egyrészt szerződéses partnere a részvénytársaságnak, másrészt egyik tulajdonosa is. Ügy vélem, hogy a tulajdonosi beleszólás, a társasági törvény értelmében, a közgyűlés keretében manifesztálódik, míg a szerződéses viszonyokra a Polgári Törvénykönyv általános szabályai az irányadók és ebből a szempontból egyenjogú szerződésről van szó. Ebben a helyzetben természetesen előállhat bizonyos mérvű konfliktus is, azonban ez nem lehet éles, hiszen a kialakított szabályrendszerben a villamos energia ára bizonyos specifikumokat figyelembe véve, lényegében egységesen kerül megállapításra. Ennek nagysága viszont, mivel még elavult, szabályozott árrendszerrel van államilag meghatározva (a végső felhasználónál), nem lehet alku kérdése. Szintén törvény tiltja, hogy a részvénytársaságnál igazgatósági tag az MVM Rt. igazgatósági tagja legyen, mivel két igazgatóságnál a funkció nem azonos. Míg a Paksi Atomerőmű Rt.-nél a tulajdonos által választott (ez esetben az alakulásnál kijelölt) tisztségviselő vagyok, úgy az MVM Rt-nél munkavállaló. E szempontból a lehetséges konfliktushelyzeteket könnyebben el tudom kerülni azáltal, hogy az MVM Rt-ben a feladatom a fejlesztésekhez, a hosszú távú elképzelések kialakításához kötődik és nem az adott üzleti éven belüli kereskedelmi ügyletekhez.- Mi a véleménye a magyar villamosenergia-ipar átalakításáról, a mi „részvénytársaságunkról”? Még eleven bennem a tavaly október tizenhetedikei, vállalatunknál zajló jelentős esemény, amikor arról tájékoztattak bennünket, hogy mi várható az átalakulást követően. Nagyobb önállóságot ígértek a második szinten elképzelt részvénytársaságoknak. Itt említem meg az MVM Gyorsinformáció ez év májusi számát, amelyben a PA V (sic!) többlettermeléséről, a működési költségek csökkentéséről, a szociális, kulturális és sporttámogatások ésszerű átszervezésével a felesleges kiadások mérsékléséről, a foglalkoztatás racionalizálásáról tájékoztatnak bennünket. Mi képtelenek vagyunk a hátunkon elvinni eg/ egész iparágat. Természetesen érezzük az országunk gondját, elfogadjuk a takarékossági intézkedéseket. A hazai villamosenergia-termelés közel ötven százalékát mi adjuk... Mi termeljük országos viszonylatban a legolcsóbban a villamos energiát... Nemzetközi sikereinket (a világ atomerőműveit tekintve, a legjobb hat között) perceken át méltatta február tizennegyedikén az MVM Rt. igazgatóságának elnöke... A mi sikereinket, mert mi vagyunk azok, akik ezt a művet üzembe helyeztük, üzemeltetjük... Mi vagyunk azok, akik az eredményeket megverejtékezzük (ezt nem lehet elvitatni)..., s egy nap ráeszmélteinek bennünket, hogy az egészhez nincs sokközünk. Fájdalmasak ezek, arról már nem is beszélve, hogy minden igyekezetünk ellenére veszteségesek vagyunk.- Egyre nagyobb döbbenettel értelmezem e kérdéscsoportban megfogalmazott mondatokat. Megmondom őszintén, hogy ilyen véleményalkotással már találkoztam az Atomerőmű Rt. egyes vezető állású alkalmazottai részéről is. Azt hiszem, hogy a kérdésben megbúvó szemlélet arról árulkodik, hogy itt sokan nem értik a piacgazdaság alapvető mechanizmusait, a magántulajdonra és a versenyre épülő gazdasági szerkezet alapvető szabályait és magát a részvénytársasági formát. Ugyanakkor változatlanul téves elképzelések vannak az egyes gazdasági intézkedések okait és céljait illetően. Én nem vettem részt a tavaly október tizenhetedikei fórumon, de legjobb tudomásom szerint soha nem volt arról szó - és ez teljesen irreális is lenne -, hogy a villamosenergia-rendszer egyes erőművi vagy a hálózati vállalatok a dolgozók tulajdonába mennének át és mintegy önigazgató társaságok jönnének létre. Mindig is az volt a cél, hogy a tulajdonosi és menedzsment funkciókat ketté kell választani. A mindenkori tulajdonos és az alkalmazottak érdekei nem feltétlenül esnek egybe. Tehát az önállóság soha nem vonatkozhatott a dolgozók vagy a vezetés önállóságára. A szocializmusban volt lehetséges az, hogy egy nagyvállalat vezetője gyakorlatilag tulajdonosként viselkedhetett. A részvénytársasági modellben a tulajdonos tulajdonolja az erőművet és egyetlen célja, hogy profitot termeljen, amely a tulajdonost illeti meg. Ha a tulajdonos józan, megfontolt és előretekintő, akkor nyilvánvalóan annak érdekében, hogy hosszú távú profitját biztosítva lássa, áldozni fog a berendezések felújítására, műszaki állapotuk megfelelő szinten tartására és a fegyelmezett, nyugodt munka légkörét biztosítva, jól megfizeti a munkavállalókat. Költ a munkavállalók jó közérzetét biztosító egyéb feltételek megteremtésére. Nyilvánvaló tehát, hogy a tulajdonos annyi bért fizet ki és-annyi egyéb kiadást enged a közvetlen termeléshez szükséges ráfordításon túlmenően, amelyekkkel a profitszerzés céljai biztosíthatóvá válnak. A profit nem a dolgozókat, hanem a részvénytársaság tulajdonosait illeti meg, akárkik is a tulajdonosok. Teljesen téves az a megállapítás, hogy a paksi atomerőmű tartja hátán a teljes iparágat. A véletlen egybeesésnek kell tekinteni, hogy a tulajdonos - adott esetben az MVM - ezt a profitot nem feléli és nem bankban helyezi el, hanem a villamosenergia-termelés, szolgáltatás körében máshol használja fel (például ebből épít egy másik erőművet stb.). Hangsúlyoztam többször, hogy az úgynevezett járadékrendszer, ugyanennek egy technikailag más formája, amire jelen időszakban azért van szükség, mert az iparág egésze nem nyereséges. Nem lehet érdeke a tulajdonosnak, hogy a viszonylag nyereséges vállalkozások, erőművek után sok adót fizessenek és a megmaradó profitot használhassa fel, hanem célszerűen járadék formájában viszi el. A kilencmilliárd forintos járadék helyett azt is mondhatná a tulajdonos - és ez a Paksi Atomerőmű Rt. költséggazdálkodása szempontjából közömbös -, hogy öt-hatmilliárd forint profitot kíván, ami egyébként csak kis töredéke az ekkora vagyon után remélhető tőkemegtérülésnek. A fö ok tehát a villamosenergia-árak alacsony volta, hiszen üzletileg nézve a Paksi Atomerőmű Rt. sem jó befektetés, a tőkehozam is nagyon kicsi. Remélem, a fentiek meggyőzőek arról, hogy a kérdésben is felvetett szempontok olcsó álérvek, tehát a paksi atomerőmű nem tartja el az iparágat. A veszteségeshez közelálló gazdálkodás, nyilvánvalóan a tulajdonost is, az igazgatóságot és a menedzsmentet is arra kell kényszerítse, hogy a költségekkel takarékosabban bánjon. A jelenlegi költséggazdálkodás lehetőségei közül éppen a Pakson dolgozók munkájának és érdemeinek elismerése érdekében döntött úgy az igazgatóság, hogy kihasználja az állami szabályozás által lehetséges maximális bérfejlesztési lehetőségeket. Ma olyan helyzetben működik a társaság, hogy minden forint költségmegtakarítás egy az egyben, bér formájában kifizethető. Hozzáteszem, hogy ezen elhatározásunkhoz például az MVM Rt-nek semmi köze nincs - sőt, hivatalosan tudomása sincs róla. Az MVM Rt. az ármegállapításnál, például a profitkövetelmény meghatározásakor, a társaság részére egy húszszázalékos bérnövekedést fogadott el, s a társaság önálló gazdálkodás keretében tud többet biztosítani. Ezt a bérgazdálkodási lehetőséget minden részvénytársaság megkapta, senki sem kapott többet. Senki nem kérdőjelezi meg a paksi dolgozók eredményeit és az igazgatóság mindent meg fog tenni, hogy a jól végzett munkáért magas színvonalú juttatásokat biztosítson. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a társaság gazdálkodási helyzete már nem olyan rózsás, mint volt a múltban. A dollárelszámolásra történő áttéréssel, a reális vagyonértékek meghatározásával lényegesen drágább lett az atomerőműben termelt villamos energia költsége, ma több mint két forint/kilowattóra. Nyilvánvaló, hogy a korábbi nevetségesen alacsony ár egy torz ár- és értékrendszer eredménye volt, s nem tükrözte a reális viszonyokat.- Miután a részvénytársasági formában jogszerűen (igazgatóság, felügyelő bizottság) avatkoznak „idegenek” a volt vállalatok belügyeibe, önnek, mint elnökünknek mi a véleménye arról hogy a paksi atomerőmű részéről senkit nem jelöltek sem a konszern, sem a részvénytársaságok szintjére. Eltekintve attól, hogy a PA. Rt. igazgatóságában és felügyelő bizottságában van egy-egy atomerőmüves.- E kérdéshez ismételten megjegyzem, nem tudok egyetérteni az olyan megfogalmazással, hogy „idegenek” avatkoznának a részvénytársaság ügyeibe. Nyilvánvalóan a tulajdonosok, az igazgatóság mit legfőbb irányítószerv, a menedzsment, a munkavállalók, a felügyelő bizottság mind, mind együttesen a társaság alkotó részei. Egy példa: ha X megvásárol egy szatócsüzletet és felvesz oda egy boltvezetőt, akkor az utóbbi, X-et vagy megbízottját nem tekintheti idegennek, hiszen a bolt nem az övé. Az átalakulással összefüggésben más erőmű részvénytársaság vezető testületéiben a Paksi Atomerőmű Rt. munkavállalóinak mellőzéséről szóló mendemondákban először is a tényleges helyzetet kell megismerni. A társaság legfőbb irányítótestületei az igazgatóságok. Minden erőművi igazgatóságjelenleg három főből áll, ez alól kivétel Paks, ahol ötfős igazgatóságot jelöltek ki. (Ez nyilvánvalóan a részvénytársaság nagyságával és különleges helyzetével volt indokolva.) A nyolc erőművi rt. közül összesen egy erőmű alkalmazottja igazgatósági tag egy másik erőműben. (Eredetileg két üyen eset volt, de Holló Vilmos úr távozásával ez egyre csökkent.) Nem igaz tehát, hogy Paks van diszkriminálva, hanem a nyolc rt. közül, héttől nincs igazgatósági tag másik erőműben. A kizárólag ellenőrző funkciót ellátó felügyelő bizottságok aránya; négy erőműből van máshol felügyelő bizottsági tag, másik négy erőműből nincsenek. Ezek többségükben közgazgasági szakemberek, a felügyelő bizottság feladataiból kiindulva. Rögzíteni szükséges tehát: • A kérdésben szereplő megállapítás nem felel meg a valóságnak. • A vezető testületben lévő tagokat a tulajdonosok jelölték ki az Állami Vagyonügynökség az Ipari és Kereskedelmi Minisztériummal egyeztetve. • Ez a megbízás kizárólagosan személyes és konkrét egyéni felelősségeljár. Egy ilyen megbízás által a megbízott munkáltatója semmiféle helyzetbe nem kerül és nem szerez felügyeleti jogot másik részvénytársaság felett, sőt a vezető testület tagját az üzleti titok megtartásának kötelezettsége is terheli.- Önnek mi a véleménye a villamosenergia-ipar privatizálásáról? Hazánk esetében ez valóban szükséges ? Tudniillik, az ez év július kilencedikén bejelentett villamos energia árának emelését, e szféra privatizálásával indokolták. Olasz érdekvédelmi szervezetektől tudjuk, országukban, éppen azért nem privatizálják ezen ipart, hogy a villamosenergiaárakat a lehető legalacsonyabb árszinten tarthassák. Ezáltal azt a kérdést is feszegetem, hogy mi gazdaságilag jobban állnánk az említett országnál? Természetesen egy inflációs hullámot figyelembe véve. Bár, ismerem e kérdésben az IKM álláspontját, miszerint dr. Szabó Iván miniszter, ez év február huszonötödikén egy nemzetközi konferencián kijelentette: „igen, a hazai villamosenergia-ipar privatizálása szükséges...” E konferencián többek között elhangzott az is, hogy a privatizáció során szóba jöhet a külföldi tőke bevonása is... Nem jelent-e ez számunkra veszélyt?- Az utolsó kérdésre válaszolva, személyes véleményem az, hogy a villamosenergia-iparág privatizációjára szükség van. Ez ahhoz szükséges, hogy a villamosenergia-ipar nagy mértékű fejlesztési programjához elegendő tőkét lehessen mobilizálni. A kormány energiapolitikai koncepciójával összhangban is alapvető nemzetgazdasági érdeknek minősül, hogy az energiaágazatban a valódi piaci struktúrák, verseny és reális ár- és értékviszonyok létrejöjjenek. Nekünk kedvező a privatizáció napirendre kerülése. Hozzásegít ahhoz, hogy a termékünket a fogyasztó reális értékben téríthesse meg. Nyilvánvaló, hogy a villamosenergia-iparág rendkívüli tőkeigényessége miatt ez a privatizáció döntően külföldieket fog jelenteni. A privatizációra megítélésem szerint három-négy év múlva kerül sor, amikorra a reális árviszonyok bevezetésének társadalmi és szociális feltételei megérnek. Azt hiszem, hogy a villamosenergiaiparban dolgozók elkötelezett emberek, és ebben a lépésben lehetőséget látnak, nem veszélyt vagy kisemmizettséget. Megjegyzem, hogy a nemzetközi statisztika szerint messze nem Olaszországban a legolcsóbb a villamos energia az európai országok között, és nem mutatható ki a statisztikák alapján az állami és magántulajdon, valamint a villamos energia fogyasztói ára közötti összefüggés. A villamos energia árát sokkal inkább az erőműpark műszaki összetétele, az adózási feltételek és más specifikus elemek (például szénbányászat dotálása, környezetvédelem) határozzák meg. Egyébként legutóbbi időben Olaszországban is előtérbe került a villamosenergia-iparág privatizációjának kérdése. Végezetül szeretném a lehetőséget megköszönni, hogy ezeket a gondolatokat e hasábokon kifejthettem. A kérdéseket természetesen jóhiszeműeknek tekintem és remélem, hogy a sorok elolvasása kapcsán is egyre jobban meg fogjuk érteni az új sturktúra lényegét.- A tájékoztatást elsősorban mi köszönjük, mi az atomerőmű alkalmazottai. Az idő múlásával, a helyzet alakulásával bizonyára.merülnek még fel kérdéseink, ezért a tájékoztatásra továbbra is igényt tartunk G. SZABÓ PÁL
