Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-07-01 / 7. szám
4 ATOMERŐMŰ Iparági távközlési továbbképzés Balatonfiireden Az évente rendszeresen megrendezésre kerülő eseménynek ez alkalommal a Paksi Atomerőmű Rt. volt a házigazdája. A megjelent 70 távközlési szakember előtt Szabó József a PA Rt. általános vezérigazgató-helyettese a következő gondolatok jegyében nyitotta meg a rendezvényt: „Az ország és az iparág vezetése is felismerte, hogy a megfelelő távközlési infrastruktúra hiánya milliárdos veszteséget okoz évente. Az MVM részvénytársasággá alakulása, a profitérdekelt, piacorientált gazdálkodás előtérbe kerülése az információ felértékelődésével fog járni. A számítástechnikának és a vele együttműködő távközlésnek stratégiai szerepe lesz a konszern piacgazdasági alkalmazkodó képességének javításában, hiszen a villamosenergiatermelő és elosztórendszer menedzselése, az optimalizáció, a veszteségek csökkentése és a megfelelő gazdasági döntések mind elképzelhetetlenek hatékony információs infrastruktúra nélkül.” Bevezető előadásában Kacsó András az MVM Rt. üzemviteli igazgatója a konszern alapszerződések állásáról és az átalakulás következtében létrejött új közgazdasági környezetről adott tájékoztatást. Kiemelte, hogy minden távközlési tevékenység mellett pénzügyi folyamatnak is kell lennie. Alapkövetelmény továbbá az is, hogy a beruházási döntéselőkészítés pénzügyi oldalára helyeződjön át a hangsúly. A kétnapos rendezvény első napján előadás hangzott el még az rt.-k közötti távközlési szerződésekről és az egymás közti viszonylatban alkalmazott távközlési tarifákról. Szintén az első napon került sor az USA-ból érkezett vendégek bemutatkozására és nagy érdeklődéssel várt előadásaik megtartására. Néhány szót arról, hogy kerültek ők erre a rendezvényre. Az Egyesült Államok kormányának van egy Kereskedelem Fejlesztési Projectje (Trade Development Project), melynek keretében az MVMT 1991-ben 450 ezer dollárt nyert el arra a célra, hogy távközlési hálózatának korszerűsítéséhez megvalósíthatósági tanulmányt készíttessen amerikai szakértő cégekkel. Az MVMT pályázatára 12 amerikai vállalat jelentkezett, melyek közül a Teleconsult Inc. cég nyerte el a megvalósíthatósági tanulmány készítésének a jogát. Ez a tanulmány két részből áll: egyrészt egy általános távközlési rendszertechnikai tervből, másrészt az iparági trönkölt mobil rádióhálózat tervéből. A tervek készítésébe magyar mérnököket is bevonnak. A távközlési továbbképzésen az amerikai szakemberek elmondták elképzeléseiket és kiosztottak egy kérdőívet, melyet az egyes részvénytársaságok szakemberei hazaérkezésük után töltöttek ki. Az amerikai szakértők ebből a kérdőívből kaphatnak képet a részvénytársaságok jelenlegi távközlési infrastruktúrájáról és a jövőbeni igényekről. A továbbképzés második napján az erőművek és áramszolgáltató rt.-k képviselői ismertették szakterületük jelenlegi helyzetét, vázolták problémáikat és ezenkívül igényes szakmai előadások is elhangzottak. A Paksi Atomerőmű Rt. képviseletében Vereczki György és Szügyi Mátyás tartott előadást az EIK hírközléséről, illetve az atomerőmű csomagkapcsolt adatátviteli hálózatáról. Megható eseménynek is tanúi lehettünk, az első nap estéjén került sor az MVM OVTÁSZ két régi dolgozójának Hadzimilias Nondasnak és Gyarmathy Gyulának a búcsúztatására, ugyanis mindketten nyugdíjba mennek. A kollégák és barátok ajándékokkal és jókívánságokkal kedveskedtek a fájó szívvel búcsúzó két kiváló szakembernek. PATAKI JÁNOS Az üzem véradóira mindig számíthatunk Nem volt nagy hírverés. Néhány plakát tudatta csak, hogy véradás lesz. Ennek ellenére sokan várták a kezdést a bunker előtt. Beszélik, hogy hazánkban kritikus a vérellátás. Országszerte visszaesett a véradók száma. Olvastam, fővárosi kórházakban műtéteket halasztottak vérhiány miatt. Mi a helyzet Tolnában? Dr. Lendvai Zsuzsanna a Vérellátó Szolgálat főorvosa mondja:- Jobb a helyzet az országosnál. Nálunk nem jelentős a véradók elmaradása. Igaz sokkal több szervezést, odafigyelést kíván. Nem elég csak levenni vért, hanem ápolni kell a kapcsolatokat a donorokkal. Igyekezünk ébren tartani az érdkelődést. Gyakrabban megyünk a falvakba, üzemekbe. Áhol eddig évente egyszer voltunk, oda kétszer, ahol kétszer, oda háromszor megyünk.- Szívesen fogadják önöket?- Igen. A polgármesteri hivatalok, a vállalatok vezetői igyekeznek a legjobb feltételeket megadni. Sehol nem találkoztunk ellenkezéssel vagy akadályokkal. Mindenütt érzik az ügy fontosságát.- Es a véradók?- Ők is! Régi véradóink rendszeresen visszajárnak. Nálunk lemorzsolódás alig volt. Mindenesetre fejleszteni kívánjuk a hírverést, tájékoztatást, hogy új embereket, főleg fiatalokat nyeljünk meg az ügynek. Közben jöttek a emberek. Nem apadt a sor a vizsgáló asztalnál. Az ablaktalan, levegőtlen helyiségben csörgött a víz a nővérekről, akik villámgyorsan csapoltak, mértek, elemeztek. Az első ügyfelek már felkeltek a „ vérpadokról ”. Leragasztott karjukat magukhoz szorítva, félkézzel birkóztak a meleg virslivel. Kunner Misi éppen megitta sörét, mikor félrehívom.- Mióta adsz vért?- 68 óta. Édesapám véradó volt, s az ő hatására kezdtem el. Rendkívüli emberi gesztusnak tartom. Sokféle módja létezik az egymás megsegítésének, de ez a legnagyszerűbb, legemberibb. Vért adni, életet adni másoknak, csodálatos dolog. Egyébként családunkban mindenki ad vért.- Eddig hányszor adtál?- Olyan negyven körül.- Szép! Családodban előfordult már, hogy szüksége volt valakinek vérre?- Igen. Feleségem mindkét szülése nehezen ment. Sok vér kellett neki. Akkor éreztem át igazán, hogy milyen fontos dolog ez.- Igénybe veszed a pihenőt?- Igen. Úgy érzem ennyi jogosan jár. Ennyi kell a regenerálódáshoz. Évente az a két-háromszor négy óra nem megy a munka rovására.- A munkahelyi vezetők hogy vélekednek az ilyen távollétekről?- Sajnos vannak akik nehezményezik, sőt gátolják, hogy az emberek elmehessenek a véradásra. Ok úgy látják, ez nem több hivatalos lógásnál. De sokan vannak, akik támogatják a véradókat, sőt maguk is eljönnek.- Meddig csinálod?- Míg egészséges vagyok. Még azt nem mondják, pihenjek.- Akkor jó egészséget hozzá! A nővérekhez megyek. Mutatják, túl vannak a százhuszadik jelentkezőn.- Mindenki adhatott ma vért? - fordulok a főorvos asszonyhoz.- Igen. Az erőműves donorok egészségi állapota átlag fölött jó. Itt nagyon ritkán kell eltanácsolni valakit.- Milyen a kapcsolatuk az erőművel?- A lehető legjobb. Az illetékesek messzemenően támogatják a mozgalmat. Évente háromszor jövünk ide, és mindig elégedetten távozunk. Az üzem véradóira mindig számíthatunk, és ami külön öröm, mindig jönnek új véradók is. * A véradónap eredménye 183 jelentkezőből 175 adott 70 liter vért. Azt gondolom ez nagyszerű adat. Köszönet érte! NAGY ISTVÁN Irodisták forró nyara Irodisták. Sokan használják ezt a kifejezést. Én ennek a szónak olyan kellemetlen ízét érzem. Kis lenézést, leértékelést, ugyanakkor egy kis irigységet is vélek mögötte felfedezni. Az ügyvitel területén dolgozókat szerintem mindig olyan „szükséges rosszaként tartják számon. Munkánk nem kapcsolódik szorosan a termeléshez, nem speciális atomerőműves tevékenység. Mégis úgy gondolom, hogy bizonyos szempontból nélkülözhetetlenek vagyunk. A nyári hónapokat „uborkaszezonnak” is hívják. A társadalmi, a kulturális és talán a gazdasági élet egyes területein is leáll az élet. Nem így nálunk az erőműben! Fontosabbnál fontosabb munkák követik egymást. Ezért a szabadságok egyeztetése nem kis feladat, hiszen a többségünk nyáron szeretné kivenni. Felkerestem néhány tipikusan irodistákat foglalkoztató osztályt, hogy megkérdezzem, hogyan telik a nyaruk, melyek az aktuális feladataik, van-e rendkívüli munkájuk, van-e üzenetük az rt. dolgozóinak. Kérdezösködésemet az adminisztrátor csoportnál kezdtem, mivel az ö tevékenységük minden PA Rt.-os munkavállaló számára fontos és nélkülözhetetlen. Nyilvántartják a ledolgozott munkaidőnket, szabadságunkat, rajtuk is múlik, hogy pontosan megkapjuk munkabérünket. Kérdéseimre Balázs Pálné Zsóka és Pettesch Adámnélli válaszolnak.- Tudom, hogy az acsoban 32 nő dolgozik. így a nyári szabadságok idején hogyan tudjátok megoldani a helyettesítéseket? Balázsné: - Nálunk ebből a szempontból nincs nagy különbség a nyár és a többi évszak között. A helyettesítések mindig gondot jelentenek. Vagy hóvégi zárás van, vagy borítékolás, vagy fizetés. Ezért a lányok egyszerre maximum csak két hétre mehetnek szabadságra, de az sem biztos, hogy akkor, amikor szeretnének.- Van-e valami új, a szokásostól eltérő feladatotok? Petteschné: - Hogyne, most éppen a munkarendek átdolgozásával foglalkozunk, hogy megfeleljenek az új Munka Törvénykönyv előírásainak. Balázsné: - A túlórák szigorítása is komoly problémát jelent, mert nagyon sok olyan terület van, ahol csak túlmunkával tudják megoldani a feladataikat.- Mi a tapasztalatotok, hogy használjuk a blokkolóórát? Balázsné: - Jó, hogy kérdezed! Ezúton is szeretnénk felhívni az rt. munkavállalóinak figyelmét a pontos blokkolásra. A feledékenység, a téves blokkolások kijavítása rengeteg plusszmunkát jelent nekünk. Es mégegy! Szabadság előtt a szabadság gombot nyomják meg a blokkolóórán. Köszönjük. A munkaügyi osztályon Dala Lajosné Marikával beszélgetek:- Nekünk a legtöbb munkát az új Munka Törvénykönyvének a hatálybalépése adja. A munkakönyvek eddigi szerepe megszűnik, helyette egy másik nyilvántartási rendszert kellett kidolgoznunk annak érdekében, hogy a munkavállalókról a szükséges adatok a rendelkezésünkre álljanak.- Azt mondtad, hogy megszűnik a munkakönyv. Mi lesz a sorsa annak a néhány ezernek, amelyeket ti őriztek a szekrényeitekben?- Minden munkavállaló a munkakönyvét vissza fogja kapni egy későbbi időpontban. Erről a munkaügyi osztály gondoskodik. Ezúton is szeretném felhívni a dolgozók figyelmét arra, hogy gondosan őrizzék meg a munkakönyvüket, mert az továbbra is a munkaviszonyok igazolására szolgál.- Mikor tudjuk meg, hogy mennyi szabadságot vehetünk ki az idén?- Folyamatosan dolgozunk a szabadságok új rendszer szerinti megállapításán, de még bizonyos állásfoglalások hiányoznak a munkánkhoz.- Mi a helyzet a munkaerőmozgás terén.- Az elmúlt évekhez képest, amikor is fő feladatunk volt a munkaerő felvétel illetve leszámoltatás, ez a tevékenység mostanra részfeladattá vált.- Az elmondottak alapján úgy érzem nem vagytok szűkében a feladatoknak. Nyaralásra azért van idő?- Igen, igyekeztünk olyan beosztást készíteni, hogy lehetőleg mindenkinek megfeleljen. Következő helyszínem a szociálpolitikai osztály. Szivem szerint ezzel kezdtem volna - hiszen ez a munkahelyem -, de nem akarnám, hogy elfogultsággal vádoljanak. Az osztályon 8 fő dolgozik. Igazán jó kis kollektíva, ezért nem okoz problémát a szabadságok egyeztetése és a helyettesítés. Ez nagyon jó, hogy így van, mert a nyári hónapok különösen erősek itt. A Balatonfüredre, Domboriba, Sopronba szóló beutalók előkészítése nagyon sok munkát igényel, kiadásuk jelentős ügyfélforgalommal jár. És itt vannak még azok, akiknek nem sikerült beutalót szerezni sehová! Őnekik is igyekszünk segíteni. A PA Rt. nyújtotta lehetőségeken túl - hiszen nem vehet részt mindenki kedvezményes üdülésben - segítünk tájékoztatást adni egyéb lehetőségekről is. így különböző utazási irodák prospektusai is megtalálhatók nálunk, amelyekből választani lehet. Akinek pénztárcája laposabb és szereti a természetet, a falusi turizmus most megjelent szép tájékoztatójából választhat olcsó nyaralási lehetőséget. A részvénytársaságunkra mostanában jellemző nagy „nadrágszíjösszehúzás” minket is érint. A munkásszállítással foglalkozó munkatársnőimnek júliusban azon kellett dolgozni, hogyan lehetne lefaragni a nem kevés költségekből. Ez pedig a buszjáratok csökkentésével járna. Ennek hátrányait mindannyian saját magunkon éreznénk. Most van itt az ideje az évente rendszeresen ismétlődő áramdíjkedvezmények egyeztetésének is. Ez azt jelenti, hogy a különböző áramszolgáltatók megküldik a szerintük kedvezményben részesülők listáját, amit mi összevetünk a saját nyilvántartásunkkal. Tekintettel a munkavállalóink nagy számára, ez nem kis feladat. A munka- és védőruha-nyilvántartás területén is változások történtek. Az új számviteli törvény hatálybalépése több új feladatot, illetve változtatást jelentett e területen is. Aki május, június hónapban rendszeresen járt az irodaház első emeletén és látta a rengeteg embert kibe jönni az egyik ajtón, az először csak csodálkozott, később bosszankodott, a végén már csak behúzott hassal, oldalazva igyekezett célja felé. Az SZTK-ügyintézős lányokat kérdezem, hogy bírták azt a rohamot, ami a betegkártyák érvényesítésével járt. Nem volt könnyű! - válaszolják szinte egyszerre. A napi munka mellett a több ezer - hiszen a dolgozó családtagjainak kártyáit is ők érvényesítették - kártyát kellett érvényesíteni, nyilvántartásba venni. De ezzel még nem is ért véget a munka, mert az ellenőrzőszelvényeket a Társadalombiztosítási Igazgatóságnak meg kell küldeni. A kilépő dolgozók kártyáját érvénytelenítik, (a munkaviszony megszűnését követő 90 napig még érvényesjaki elvesztette, annak újat adnak. Ők látják el dolgozóink újszülött gyermekeit is betegkártyával. Még jó, hogy ők bele nem betegednek ebbe! Amikor a bércsoportban dolgozó lányokat kérdezem az aktuális munkákról, szinte egymás szavába vágva sorolják a teendőket. Természetesen őket is érintik az új Munka Törvénykönyve, az új Társadalombiztosítási törvény, valamint az új Számviteli törvény bevezetéséből adódó feladatok. Új nyilvántartásokat kell felfektetniük, egy sor adatszolgáltatási kötelezettségüknek is eleget kell tenni. Ráadásul ellenőrök is voltak náluk, a SZJA-törvény végrehajtását vizsgálták visszamenőleg 1990-ig. Mindent rendbenlévőnek találtak. (Azt már csak én teszem hozzá, hogy sajnos, mert ez azt is jelenti, hogy jó sok adót levontak tőlünk.) Mikor a nyári szabadságokról kérdezem őket, mondják, hogy érzik a nyarat, mivel rengeteg fizetés előfelvételi kérelmük van. A saját szabadságuk kivétele nekik sem egyszerű, mert a bérszámfejtés minden hónapból két hetet igénybe vesz. Akkor ők nem mehetnek szabadságra. Egyébként azt mondják, hogy nem is olyan nagy baj, ha a dolgozók nem veszik észre, hogy ők dolgoznak, mert akkor hibátlan a munkájuk. Bízom benne, hogy a fentiekből is kiderül, hogy az irodákban dolgozó asszonyok, lányok fö tevékenysége nem a receptek csereberéje, a gyereknevelés problémáinak megvitatása, a körömlakkozás vagy szempiUafestés. Bár néha ilyesmire is jut kis idő. Hiszen mi nők vagyunk és nyár van! BENEDECZKY MÁRIA Lépünk vagy lemaradunk Kényszerből a minőség útján Georg Weissenberger az oktatóbázisunkon Nem tudom ki mire gondol mikor találkozik a szóval: minőségbiztosítás. Ha a végleteket tekintem, akkor valószínűleg van aki azt mondja kukacoskodás, szőrszálhasogatás az egész, arra jó, hogy szekálják az embert. Természetesen a témával foglalkozó szakemberek egészen másként vélekednek a dologról és meggyőződésük, hogy a minőségbiztosítás hazánkban még gyermekcipőben téblábol és ipari fejlődésünk egyik kulcskérdéséről van szó. Éppen ezért hirdetni, népszerűsíteni kell, a lehetőségek szerint minél többet próbáljunk ellesni a témában messze előttünk járó országoktól. E gondolatsor illusztrálásaként a PA Rt. rendezésében egyhetes kurzus keretén belül az országban elsőként tartottak oktatást Bevezetés a minőségbiztosítás matematikai statisztikájába címmel. Az „iskolapadban” a PA Rt. szakemberei mellett megtalálhattuk a Duna menti és Pécsi Hőerőmű, valamint a Budapesti Siemens Telefongyár küldötteit is. Az oktató pedig a téma jeles szakembere, az osztrák Ing. Georg Weissenberger (Siemens AG. Österreich) volt, akit rövid beszélgetésre kértünk.- Weissenberger úr, hogyan foglalná össze röviden mit is takar, mit jelent a minőségbiztosítás?- A lényeg, hogy a vevők követelményeit, kívánságait alapvetően ki kell elégíteni, hogy ennek az elvárásnak az ipar eredményesen meg tudjon felelni, ehhez megfelelő intézkedéseket szükséges elvégezni. Ezek lehetnek az ipar, a szolgáltatás, vagy a magánszféra területén. Például ha az ember elmegy szabadságra, akkor célszerű előtte egy listát készítenie, amelyen ellenőrizheti mindent bepakolt-e. így az utazás „minőségbiztosítását” elvégezte.- Tapasztalatai szerint - nem tudom mennyire ismeri viszonyainkat - megkapja-e Magyarországon a minőségbiztosítás a számára kijáró fontosságot?- Erre nem tudok most válaszolni, nincs elég rálátásom az önök viszonyaira. Most az első osztrák-német-svájci rendszerű oktatási blokk keretén belül találkoztam először itt Magyarországon a témával. Eredetileg a Magyar Minőség Társaság rendezte volna e kurzust, de különféle technikai nehézségek miatt már majdnem meghiúsult, de segített a paksi atomerőmű, s így itt tudtuk lebonyolítani ezt az egy hetet. Örültünk a megoldásnak, mert ha valahol nagybetűkkel írják a minőségbiztosítást, akkor az éppen egy atomerőmű.- Nálunk Magyarországon mik lennének a legfontosabb, legsürgetőbb feladatok, hogy megközelítsük, netán majd tépést is tartsunk az e témában előttünk járó országokkal?- E héten egy hosszú oktatási program első lépését tettük meg. Az egyik legfontosabbnak azt tartom, hogy erőteljesen kéne propagálni a minőségbiztosítás fontosságát, hogy mindenki megismeije és magáénak vallja céljait, belássa, hogy szükség lesz rá. Ausztriában, amikor elkezdtük az oktatási tevékenységünket, beutaztuk az egész országot, bevezető előadásokat tartottunk minden felé. Igyekeztünk az iparban dolgozó vezetőket, dolgozókat megismertetni a téma fontosságával. Egyik súlyponti kérdés akkoriban nálunk a termékek szavatossága és annak garanciái voltak és a különböző minőségbiztosítási rendszerek. Ezek alapvetően szükségesek ahhoz, hogy elkerüljük a hibás termékek gyártását, a rossz teljesítményt. Ebből a filozófiából, ebből a megelőzésből - ami nem megy máról holnapra - lehetne levezetni azt, hogy az ipar Ausztriában az utóbbi 6-7 évben nagyot fejlődött. Eljutottunk mára oda, hogy az ilyen kurzusok, mint amit itt Pakson is tartottam, egész évre foglaltak már, igénylik az iparban dolgozók, a cégeknél sorra vezetik a minőségbiztosítási rendszereket. Látható az is, hogy a külföldi ipari termékek mekkora nyomással hatnak az osztrák termékek fejlődésére, hiszen ha piacképesek akarnak maradni, akkor lépniük kell. Ezek az osztrák helyzetképek, de ezek lennének a magyar ipar által is követendő fő irányvonalak. Én úgy gondolom, hogy a külföldi termékek által diktált minőség a magyarokat is rákényszeríti a minőségbiztosítás elismerésére, fejlesztésére.- Remélhetőleg így lesz, de még nem tartunk itt, viszont miért érdeke önöknek, hogy segítsenek nekünk előre lépnie téren ? Hiszen így egyszer mi is ott leszünk a piacon termékeinkkel, s akkor egy vetélytárssal több lesz Ausztria számára.- Ezjó kérdés. Elsősorban azért érdekünk, hogy a filozófia egy szomszédos országban - akikkel valószínűleg szoros kereskedelmi kapcsolatban leszünk a jövőben is - azonos nyelven beszélhessünk, a minőség nyelvén.- Akkor e segítség nem csak egyszeri volt, hanem számíthatunk rá a későbbiekben is?- Majdnem biztos, hogy szervezetünk vezetője nem utasítja el a jövőben sem a segítséget, csak azt kellene tudnunk, hogy a magyar érdeklődés nem csupán szalmaláng fellobbanása. Annál is inkább, mert az út elején magasabb befektetést igényel, s az első pillanatban nem látszik még az eredmény. Ez egy folyamat, amely évek alatt érlelődik, szóval szilárd elhatározás szükséges, s akkor mi is segítünk, megosztjuk ismereteinket, tapasztalatainkat. Medgyesy
