Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-07-01 / 7. szám
ATOMERŐMŰ 5 Üzemi tanács!? Az új jogintézményről köznapi nyelven Az új Munka Törvénykönyve 1992. július 1-jei hatálybalépésével egy új jogintézmény kerül bevezetésre a munkahelyeken. Ez az intézmény az üzemi tanács (üt). Az üt bevezetésével szétválasztódik a klasszikus érdekvédelmi munka és a dolgozók közösségének részvétele a vállalat (rt.) vezetésében. Az érdekvédelmi, érdekérvényesítési feladat a szakszervezeteké lesz, ezáltal a szakszervezet igazi harci eszközzé válik. A dolgozók közössége a részvételi jogát a vállalat (rt.) vezetésében az üzemi tanácson keresztül gyakorolja. Ez a szétválasztás az érdekérvényesítés szempontjából hasznos. A szakszervezetek - amennyiben felismerik a kínálkozó lehetőséget - megerősödhetnek és harciasabbá válhatnak, mivel a fő tevékenységük a kollektív szerződések és a bérmegállapodások megkötése lesz. Az üzemi tanács kapja meg azokat a jogokat, amelyek a vállalati (rt.) jóléti célú pénzeszközök (üdülés, segélyezés, sport, kulturális) felhasználása tekintetében a dolgozókat megilleti. Az ilyen célú pénzek nagyságát a kollektív szerződésben a munkáltató és a szakszervezetek határozzák meg, a felhasználás céljáról, módjáról az üt dönt. Az üt-t együtt döntési jog illeti meg a vállalati jóléti célú intézmények, ingatlanok (pl.: vállalati üdülők) hasznosítása tekintetében. A munkáltató köteles kikérni az üt véleményét a dolgozókat érintő munkaszervezési intézkedések bevezetése előtt. Ilyenek például: szervezeti átalakítás, átszervezés, privatizáció, személyügyi terv, képzési, átképzési terv, szabadságolási terv, személyi nyilvántartási rendszer stb. A munkáltató köteles tájékoztatni az üt-t a munkáltató gazdasági helyzetéről, a tevékenységi kör módosításáról, a munkaidő felhasználásáról, a munkafeltételek jellemzőiről, a bérek ég keresetek alakulásáról stb. Az üzemi tanács választása Minden munkáltatónál, ahol a munkavállalók száma az 50 főt meghaladja, üzemi tanácsot kell választani. Az üzemi tanács tagjainak számát a Munka Törvénykönyve határozza meg a munkavállalók számának figyelembevételével. A mi esetünkben ez a törvény által előírt maximális létszámnak - 13 fő - felel meg. Üzemi tanácstaggá az az aktív munkavállaló választható, aki legalább hat hónapja a munkáltatóval munkaviszonyban áll. Nem választható üzemi tanácstaggá az, aki munkáltatói jogokat gyakorol, aki a munkáltató, illetve a munkáltató vezetőjének közeli hozzátartozója, továbbá, aki a választási bizottság tagja. A választásra jogosult munkavállalók közül - legkésőbb a választást nyolc héttel megelőzően - választási bizottságot kell létrehozni a jelölés és a választás lebonyolítására. Amíg nincs üzemi tanács, addig a választási bizottságot a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetek, illetve a nem szervezett dolgozók képviselőiből kell megalakítani. A munkáltató a választási bizottság munkájában nem vehet részt, azt nem befolyásolhatja. A választási bizottság meghatározza a jelöltállítás határidejét, illetve a választás időpontját, továbbá gondoskodik a jelölés és választás törvényes rendjének megőrzéséről. A munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet tagjai közül önállóan állíthat jelöltet. Jelöltet állíthat a választásrajogosult munkavállalók legalább 10%-a is, ebben az esetben a jelölést támogató munkavállalók aláírásával írásba kell foglalni és el kell juttatni a választási bizottsághoz. A jelölteknek írásban kell nyilatkozni, hogy a jelölést elfogadják. A jelöltek névsorát a választást megelőzően legalább három héttel közzé kell tenni. A választás titkos és közvetlen szavazással történik a választási bizottság által elkészített szavazólappal. A választás akkor érvényes, ha a választásra jogosultak több mint a fele részt vett. Megválasztottnak az tekinthető, aki sorrendben a leadott szavazatok közül a legtöbbet kapta, de legalább a szavazatok 30%-át. Az üzemi tanácstagok az első ülésükön - a választást követő 15 napon belül - maguk közül elnököt választanak. A törvény pontosan szabályozza továbbá, a szavazás érvénytelensége esetében a teendőket, valamint az üzemi tanács megszűnésének eseteit, az üzemi tanácstagok visszahívásának módját és egyéb részletes szabályokat. Ezekre itt most nem térnék ki, mert a választási bizottság úgyis közzé fogja tenni a részletes választási szabályzatot. Az üzemi tanács választásának a tagok megválasztásán túl egyéb jelentősége is van. Az új Munka Törvénykönyve az üzemitanács-választásokon Kreativitás kontra vezetés? Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallhatjuk egy mondatban összekapcsolva a vezetés és a kreativitás szavakat. A gyakori szótársítás kétségtelenül reális igényt fejez ki. Semmiképpen sem jelenti azonban azt, hogy az alkotó vezető típusa napjainkban általánossá vált, de még csupán azt sem, hogy a közvéleményben vagy a vezetéstudományban egyértelműen tisztázódott volna, mit is értünk az „alkotó vezetés” fogalmán. Játjuk körül tehát ezt a fogalmat, kezdjük először magával a kreativitással. Kreativitáson alkotóképességet értünk. Újszerű öszszefuggések felismerésére, újszerű megoldások kitalálására való képességet. Nem különleges képesség, legalábbis abban az értelemben, hogy a kreativitás minden egészséges gyermek sajátossága, amely az iskolai és otthoni nevelés hatására kifejlődik vagy elsatnyul. Kreativitásra valamilyen problémával kapcsolatban van szükség. A probléma olyan kérdés, amelynek megoldása nem következik közvetlenül a rendelkezésünkre álló információkból. Kreativitást igényelhet a probléma megtalálása és megfogalmazása is. Hivatalokban sok helyütt szokás bölcs mondásokat kiaggatni a falakra. Az egyik helyen ezt láttam: „Nincs rosszabb annál, mint ha egy vezetőnek sohasem jut eszébe semmi. Talán csak az, ha mindig eszébe jut valami.” Anélkül, hogy kétségbe vonnánk a második mondat igazságát, foglalkozzunk először az első mondattal: miért van az, hogy egyes embereknek szinte sohasem jutnak eszükbe új ötletek, míg mások - akik esetleg náluk semmivel sem intelligensebbek szinte minden helyzetben meglepő, szokatlan elgondolásokkal hozakodnak elő? És hogyan lehetne elérni, hogy ötletszegény, kevéssé kreatív vezetőknek több új ötletük legyen? De nézzük meg előbb, szükség van-e a vezetők kreativitására? Rugalmasság, motiváció Mik indokolják a kreativitás iránti megnövekedett társadalmi igényt? Bármilyen közhelynek hangzik is ma már, de mindenekelőtt a tudományos-technikai forradalomban vüágszerte felgyorsult változások. Emellett az iskolában megtanult ismeretek egyre kevésbé elegendők. Közeledünk ahhoz az időhöz, amikor az ember tudása még azelőtt túlhaladottá válik, mielőtt megkezdhetné azt a pályát, amire kiképezték. Milyen emberek - itt most elsősorban vezetőkre, műszakiakra gondoljunk - találhatják meg leginkább a helyüket ebben a gyorsan változó világban? Azok, akik megszokták és megszerették a problémamegoldás folyamatát. Nem ijednek meg a dilemmáktól, az újszerűségtől. Azok, akik jól tűrik a jelenségek két- vagy többértelműségét. A problémák ugyanis általában számos bizonytalansági tényezőt tartalmaznak: hirtelen alakulnak ki, váratlan irányban fejlődnek; azok a változók, paraméterek, amelyek mentén megragadhatók, többnyire egyáltalán nem világosak stb. Akiknek munkáját inkább a tevékenység lényegéből adódó belső motiváció irányítja, és kifejezetten negatívan reagálnak a kívülről rájuk erőltetett problémákra és megoldásokra. Akikben kialakult a munkatársakkal való együttműködés igénye. Akik belátják, hogy a legtöbb komplex probléma megoldásához az egyén ismeretei, szemléletmódja önmagában nem elégségesek. Ezek a tulajdonságok az alkotó ember sajátosságai. Az alkotás létrejöhet szigorúan logikus lépések sorozata útján is. A széles körű és mély tárgyismeret, a gondolkodás fegyelmezettsége, a logika szabályainak ismerete és rutinszerű alkalmazása sok esetben a siker kulcsát jelentik. Mégis, a legtisztább logika is gyakran zsákutcába vezet. Hiába törjük a fejünket, nem jut eszünkbe a megoldás. Azután néha, amikor nem is gondolunk a feladatra - uszodában vagyunk vagy egy zsúfolt autóbuszon - hirtelen, mint valami szikra, kipattan a keresett ötlet. Brown példáját említhetjük, aki állítólag a Tweed folyó hídjával vesződve egy nyári napon kiment a kertbe, hogy felfrissüljön. Felpillantott az égre, és az ágakon kifeszülő ökömyálak árnyékában villanásszerűen meglátta az újszerű hídtípust, a függőhidat. De még messzebbre visszanyúlva, hasonló dolog történt Arkhimédésszel, aki egy kádban ülve fejtette meg, hogyan állapítható meg a szirakuzai király koronájában lévő arany és ezüst menynyisége, és meztelenül rohant ki az utcára „Heuréka!” kiáltással. Mi történhetett ezekben az esetekben? Álom és valóság Az alkotás lépcsőfokait a következőképpen írhatjuk le. Noha egy-egy ötlet látszólag minden előkészület nélkül születik, valójában többnyire kimutatható, hogy a váratlan felfedezéseket nagyon is alapos előkészítés előzte meg. Einstein 1905-ben öt hét alatt írta meg híressé vált dolgozatát a speciális relativitáselméletről, miközben „III. osztályú műszaki szakértőként” a svájci szabadalmi hivatalban dolgozott. Előzőleg azonban már tíz éve foglalkozott a fizika alapvető problémáival, köztük a fény sebességével. Az elégtelen előkészítés sok kutatás kudarcának oka. Az előkészítés után az ún. lappangási szakasz következik. A lappangás során a tudatosan megszerzett ismeretek részben nem tudatosan átstruktúrálódnak. Az elemek különféle kapcsolatainak, kombinációinak gondolati kipróbálása a legnehezebb periódusa az alkotásnak. A kreatív személyt ebben a szakaszban teljesen lefoglalhatják elképzelései, gondolatai, olyannyira, hogy gyakran a legelemibb hétköznapi tevékenységekről is elfeledkezik (gondoljunk a szórakozott professzorról szóló viccekre). Ezután következik a „megvilágosodás”. Az alkotás legmisztikusabb pontja az ötlet felvillanása. Nagyon sok megoldás az álom során jelentkezik: a benzolgyűrűt felfedezője szó szerint megálmodta, Crick is álmában „fedezte fel” a DNS-molekula szerkezetét. Az utolsó szakasz az igazolás. Bárhogyan is jut az alkotó a megoldáshoz, a többi ember számára meggyőzően be kell bizonyítania az igazát. Természetesen hasznos, ha tudjuk, hogy az alkotó gondolkodás általában ezen a négy fázison halad át, valójában azonban ez még nem visz közelebb Brown vagy Arkhimédész „megvilágosodásának” titkához. Gondolkodásmód A titok a gondolkodás módjában rejlik. A problémamegoldó gondolkodásnak ugyanis két fő fajtáját különböztetjük meg: a vertikális (függőleges) és a laterális (oldalirányú) gondolkodást. A vertikális gondolkodás a logika szabályait felhasználva lépésről lépésre halad, és igyekszik a gondolkodás tárgyához szorosan kapcsolódó témakörben maradni. Megfelelő alkalmazásával mindig elérhető valamiféle minimális eredmény. Ezzel szemben a laterális gondolkodás ugrásszerűen éri el az eredményt, gyakran elkalandozik a szorosan vett tárgytól. Használata megnöveli a maximális eredmény valószínűségét, de minimális eredményt sem garantálja. A mindennapi gyakorlatban a gondolkodásra szánt időnk legalább 95%-át vertikális gondolkodással kell eltöltenünk. De hogy ennek milyen eredménye lesz, az nagymértékben függ attól, hogy a maradék 5%-ot képesek vagyunk-e laterális gondolkodással kitölteni. Mik a laterális gondolkodás alapelvei? Eszmék, határok Lényeges tényező a gondolkodást irányító domináns „eszmék” felismerése. A gyakorlat, a neveltetés, a megszokás által belénk rögződött értékektől, kapcsolatrendszerektől stb. rendkívül nehéz megszabadulni. Nagyon gyakran nem is annyira nyilvánvalók, el vannak rejtve az üzemi szervezet mindennapjaiban. Éppen ezért a domináns eszmék befolyásától való függetlenedés egyik leghasznosabb eszköze az, ha szándékosan törekszünk tudatossá tételükre, meghatározásukra. Hogy az embert mennyire el tudja vakítani a saját elméletéből fakadó domináns eszme, azt szellemesen illusztrálja az ismert történet arról a tanulóról, akinek „elmélete” szerint a tücsök a lábával hall. A tanuló a következő kísérlettel demonstrálta elmélete igazát: a tücsköt az asztal közepére rakta, majd rákiáltott: „ugoij!” A tücsök ugrott. Ezután levágta a tücsök lábait, majd újra rákiáltott: „ugoij!” De a tücsök ezúttal nem ugrott. „Láthatjátok - mondta a tanuló nem kis büszkeséggel -, ha levágjuk a tücsök lábait, teljesen megsüketül.” Ha a domináns eszmétől sikerül elszakadnunk, a szemléletmód váltogatása némi gyakorlat után már nem is olyan nehéz. Néha egészen kis változtatásnak is döntő hatása lehet. A problémamegoldó gondolkodás gyakori szempontváltást igényel. A figyelem irányának szándékos váltogatásával elkerülhető az egyoldalúságból eredő helytelen problémamegoldás mindig fennálló veszélye. A vertikális gondolkodás bizonyos tulajdonságai kifejezetten gátolják az új ötletek kialakulását, így például a vertikális gondolkodás minden lépésének helyesnek kell lennie - ez a logika lényege. A laterális gondolkodásnál azonban csak a végeredmény számít. Erre talán a legjobb példa a repülőgépekkel kapcsolatos. Sokan kiszámították, hogy a levegőnél is nehezebb gépek nem képesek repülni. Az amerikai kongresszus abban az évben szavazta meg azt a törvényt, amely megtiltotta, hogy a hadsereg további pénzt vesztegessen repülőgépek kipróbálására, amikor a Wright-fivérek először szálltak fel gépükkel. Természetesen többnyire a lóéiért eredményhez köti a szakszervezetek reprezentativitását és a kollektívszerződés-kötési jogosultságát. Ezek olyan bonyolult szabályok, hogy részletekbe nem bocsátkozok. A lényegét tekintve a szakszervezetnek alapvető célja, hogy a választásokon a lehető legjobb eredményt élje el. Feltétlenül fontos, hogy a szakszervezeti tagok a szakszervezeti jelöltekre adják le a szavazataikat, valamint, hogy a nem szervezett dolgozók közül a lehető legtöbben a szakszervezet jelöltjeire szavazzanak. Amennyiben a kitűzött célt meg tudjuk valósítani, akkor nincs jelentősége a részletes szabályokban való elményedésnek, mert olyan tiszta kép alakul ki, ami egyértelművé teszi a kollektívszerződés-kötési jogosultságot, illetve az egyéb szakszervezeti jogok gyakorlását. A jelöltállítás és a választás során feltétlenül számítunk a szakszervezeti tagok aktív közreműködésére, vállalkozókészségükre. Kiss Mihály szb-titkár gikus gondolkodást nem szabad kikapcsolni, nem lenne praktikus minden „őrült” ötletet kipróbálni, de az első hallásra logikailag abszurdnak tűnő ötleteket sem szerencsés azonnal elvetni. A logikus gondolkodás másik fontos sajátossága, hogy jól kijelölt úton halad, megfelelő korlátok között mozog. Ezek az utak és korlátok azonban gyakran csak a mi fejünkben léteznek. E tétel klasszikus példája Kolumbus története a tojással, amely azt példázza, néha mennyire szükség van a gondolkodás határainak megváltoztatására, túllépésére. Nagyon sok felfedezés, új gondolat megszületésében a véletlen játszott közre: Fleming mintegy teljesen „véletlenül” fedezte fel a penicillint vagy Röntgen a röntgensugárzást. Kreativitásuk abban rejlik, hogy képesek voltak véletlen, mellékes jelenségek jelentőségét felismerni. A véletlen jelentőségének felismerését a véletlent provokáló módszerek alkalmazásának kell követnie. Az egyik ilyen eszköz kétségtelenül a játék. A hagyományos pedagógia az óvodába helyezi a játékot, az iskola a komoly tanulás helye. Nem csoda, ha a legtöbb felnőtt képtelen az önfeledt és „haszontalan” játékra. Csoportlégkör Az alkotó tevékenységben a jó munkahelyi légkör jelentősége igen nagy. Az üzemi klímát befolyásoló tényezők közül pedig feltétlenül ki kell emelni a munkacsoporttal való azonosulást. A munkacsoporttal való azonosulás kialakulása szempontjából döntő fontosságú a közvetlen vezetők viselkedése. A vezetői munkában mindenekelőtt a célok meghatározása, a tevékenységformák alternatív formáinak feltárása, és az adatok felhasználása igényel kreativitást. Minél magasabb pozícióban van egy vezető, annál inkább szüksége van a kreatív gondolkodás képességére, mert annál inkább van dolga kevéssé definiált, általános problémákkal, amelyek megoldásában az eredetiségnek kell szerepet kapnia. (Klein Sándor tanulmánya nyomán.) Csuha Sándor pszichológus pszichológiai laboratórium
