Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
ATOMERŐMŰ 15 Vízkémiai szeminárium Művészriasztó kínos megnyitók Evek óta egyre nyomasztóbb hangulatban érkezem egy-egy kiállítás megnyitójára. A rossz hangulatom oka a megnyitón jelenlévő érdeklődök gyér száma. így volt ez május 4-én is, amikor Bakos Ildikó szobrászművész nyitotta meg pályatársa, Péter Ágnes szobrászművész kiállítását. A koreográfia jelen esetben is a szokásos: néhány feszengő érdeklődő, kínos mosoly a művészek és hozzátartozóik arcán, zsivaj a kiállítóterület körül. Ilyenkor sajnálom nagyon, hogy a paksi iskolákban nincs művészettörténeti oktatás, nincs rajzoktatás, mert ha lenne, akkor a tanulók néhány fős csoportja bizonyosan jelen lenne. Ezt azért gondolom, mert amikor én jártam gimnáziumba, és a városban kiállítás nyílt, akkor a tanárunk úgy beszélt a jövendő eseményről, hogy bennünk fel sem merült nem elmenni egy ilyen rendezvényre. Persze, ha az ifjúság nem látja a felnőtteket egy megnyitón, akkor ő is elmarad. Úgy érzem, a művészvilág kevés jó véleményt forrná! Paksról, hiszen egy ilyen kínos megnyitó után csak rémálmai tehetnek a művésznek. Nem hinném, hogy azért rendeznek Pakson kiállításokat, mert el akarják riasztani a művészeket a pályájukról, mondván van belőlük elég. Vagy talán mégis?!- béri -1992. április 27.-május 2-ig került megrendezésre Balatonfüreden az Atomerőművek Primer- és Szekunderköri Vízüzemének Nemzetközi Szemináriuma. Ennek megrendezésével kapcsolatban elsődleges célunk az volt, hogy a nyomottvizes atomerőművek vegyészeti üzemvitelével kapcsolatos tapasztalatokat, információkat és a kutatási-fejlesztési munkák eredményeit közzétegyük, illetve szakmai körben megvitassuk. A beérkezett 30 dolgozatot a szervezőbizottság 23 előadás formájában sorolta be, alapvetően a primer-, illetve szekunderköri témakörbe. A teljesség igénye nélkül említenénk meg néhány témakört az elhangzottak közül:- a nyugati és a WER típusú erőművek primer- és szekunderköri vízüzemének összehasonlítása a típussajátosságok figyelembevételével. Az elemzések szerint egy súlyos atomerőmű-baleset utáni első órákban a lakosság sugárterhelésének fö fonása a levegő szennyezettsége. Hatékony védelmi intézkedés ilyenkor az elzárkóztatás. Ha időben épületen belüli, zárt helyre mennek az emberek, az épület árnyékoló hatása a külső sugárterhelést csökkenti, a bezárt tiszta levegő pedig a szennyezett levegő belélegzését, így a belső sugárterhelés laalakulását előzi meg. Az elzárkóztatás akkor lehet eredményes, ha időben történik. Ennek pedig a helyzet gyors értékelésén, a gyors döntéshozatalon kívül a riasztás időben és hatékonyan- elméleti és gyakorlati fejlesztések, módosítások ismertetése (közvetlen H2-adagolás a primerkörbe, hidrazinos vízüzem és hatásai),- vízüzem hatása és befolyása a foglalkozási dózisterhelésre,- szakértői, tanácsadói rendszerek (OPTIMI, WATREC) alkalmazása primer- és szekunderrendszereknél,- eróziós-korróziós hatások és károsodások a szekunderkörben, illetve annak csökkentésére irányuló intézkedések,- függőleges és vízszintes gőzfejlesztők üzemeltetésével kapcsolatos problémák,- aminok szerepe és hatásmechanizmusa a szekunderkörben stb. A sok esetben kialakult szakmai viták eredményeként a résztvevők megállapodásra jutottak a következőkben:- a vízkémiának biztosítania kell az atomerőművek biztonságos és megbízható üzemeltetését, való végrehajtása is feltétele. A riasztás egyik lehetősége a településeken lévő polgári védelmi célú szirénák megszólaltatása. Az. atomerőmű 30 km-es körzetében lévő települések szirénáinak központi megszólaltatására 1986-88. közt kiépítésre került egy hangfrekvenciás körvezérlésű rendszer. Ennek felhasználásával akár a teljes körzetben, akár a 6 részre osztott terület bármelyik részén meg lehet a szirénákat szólaltatni. A hangfrekvenciás körvezérlésű rendszer működését rendszeresen tesztelik, annak üzemállapotát tehát jól ismerik. De azt, hogy a szirénák megszólalnak-e, ha igen, mi- a primerkörben alapvetően hozzá kell járulnia az élettartam hosszabbításához és a foglalkozási dózisterhelések csökkentéséhez a meglévő vízüzemek módosításával, ill. új vízüzemi lehetőségek alkalmazásával.- A szekunderkörben fő cél az eróziós-korróziós károsodások csökkentése, ill. kiküszöbölése, a gőzfejlesztő lerakódások megszüntetése az egységes szerkezeti anyagok és megfelelő vízüzem alkalmazásával. A résztvevők megállapodtak abban is, hogy a szemináriumot kétévente rendszeresen megrendezik egyéb fontos területek (dekontaminálás, on-line monitorozás, automatizálás, radioanalitika stb.) ismertetésével. A szakmai napokat sok szabadidős program is gazdagította. Az első nap ismerkedéssel telt. Az esti program egy borkóstoló boraukció volt, ahol a balatoni borokkal ismerkedtek a résztvevők. Az est fénypontja Bogáncs János bora volt, 100 dollárért kelt el 1 üveggel. Kétnapos komoly munka után a külföldi és magyar vendégeknek nem mindennapos élményben volt részük, Nemesvámoson a betyárcsárdában balatoni parasztlakodalmas műsort nézhettek meg, vacsorával egybekötve. Egyik csinos kolléganőt a betyárok elrabolták, de szerencsére megkerült. A szakmai napok után a programba még két kirándulás fért bele, egy pannonhalmi, s egy keszthely-badacsonyi. A vendégek nagyon örültek, hogy megismerhették hazánk néhány jellegzetességét, s szokását. Reméljük, viszontlátjuk egymást jövő szeptemberben!- DR. SCHUNK JÁNOS -lyen hangerővel, azt évtizedek óta nem próbálták ki sem Paks környékén, sem az ország más területein. Elsősorban az önkormányzatok, de a szakemberek is sürgették, hogy legyen egy hangos próba legalább Pakson és környékén. Erre végre május 6-án 13 órakor sor került. A tapasztalatok összegzése még tart, de az kiderült, hogy próbára feltétlen szükség volt. Sok sziréna nem szólalt meg, a megszólalt szirénák hangja sem volt mindenhol kielégítő. A szükséges javítások után a próbát meg fogják ismételni. Rósa Géza R. Riess és Tilky Péter A szirénapróbáról Sugárvédelmi továbbképző Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat (ELFT) Sugárvédelmi Szakcsoportja évek óta tavasszal, Balatonkenesén tartja háromnapos továbbképző tanfolyamát. Az idei kétszeresen is jubileumi konferencia volt: születésének 100. évfordulóját ünnepelte az ELFT és 30 éve alakult meg a sugárvédelmi szakcsoport, melynek jelenleg kb. 140 tagja van. A tanfolyamon mintegy 160 szakember vett részt, közöttük 20 atomerőműves kolléga is. Az előadások és a poszterek bemutatója 8 szekcióban zajlott le, s tartalmuk gyakorlatilag felölelte a hazánkban folyó sugárvédelmi vizsgálatok minden jelentősebb részét. A paksi szakemberek előadásai a környezetvédelmi és az általános sugárvédelmi kérdéseket tárgyaló szekcióban hangzottak el. Barnabás István a levegő radioszén-koncentrációjának méréséről tartott előadást, míg dr. Bérces Judit és dr. Ótos Miklós - más társszerzőkkel együtt - a vér ún. „mikronukleusz”-gyakoriságának sugárdózisfüggését, továbbá a vizsgálati módszert mutatta be két poszteren. Érzékeltetésül a fenti összefüggés bonyolultságára, érdemes megemlíteni, hogy - a besugárzáshoz hasonlóan - a nehézfémionok koncentrációjának növekedése is arányosan növeli a vér mikronukleusz-gyakoriságát, ugyanakkor az alkoholfogyasztás csökkenti... Az alkohol e hatását még nem ismerhették a résztvevők, amikor az első nap estéjén mintegy 80 fö Csopakra ment „borkóstolóra”. Nem valószínű, hogy a 300 Ft-ért 3-4 szelet papírvékony sajt kíséretében kapott 2x1 deci bor lényegesen csökkentette volna a mikronukleuszaink számát; ennyi bortól ugyan semmi más hatás se következ(het)ett be. A minőségi tényezővel is lehetett némi baj; a kapott bortól nemigen marad el a paksi Siller sem (ez a szerző magánvéleménye). Az elhangzott csaknem 20 előadásból és a bemutatott 30 poszterből a legérdekesebb a mátraderecski gázszivárgással kapcsolatos, eddigi radonvizsgálatokat öszszefoglaló előadás volt. Mátraderecskén már több évtizede ismert jelenség a gázszivárgás a földből, de ennek erőssége 1992 januárjában annyira megnőtt, hogy a község legveszélyeztetettebb házaiból kiköltöztették a lakókat. A közvetlen életveszélyt a lakószobákban feldúsult szén-dioxid jelentette,- de a szivárgó gázzal együtt a radonkiáramlás is fokozódott, és koncentrációja nagyságrendekkel meghaladta a lakásokban előforduló szokásos értékeket. Szóval, sugárveszély nemcsak az atomerőműben van, hanem akár az ember szülőházában, pincéjében is. Ha a hallgatók már nem tudták követni a magasröptű előadásokat - mint pl. „A tengelyirányú keveredés hatása az emberi tüdőbe belélegzett aeroszolrészecskék bolyongására” - napfürdőt vehettek hideg sört kortyolgatva a honvédségi üdülő nagyon szép, 40 holdas parkjában. Volt azonban sok egyéb szolgáltatás is a szaunától, kezdve a masszázsig, de ezekről egyik kolléga se tartott beszámolót. Pénteken délután a PA Rt.-sek utolsóként távozván a Balatonpartról, már (még) láthattuk a gyülekező MDF-képviselőket -, de ez már egy másik műfaj. Önmagunknak kívántuk: jövőre, Veled, ugyanitt. GERMÁN ENDRE laborvezető Az atomerőmű polgári védelmi vezetési pontján, az óvóhelyen dr. Bögner Miklósnak, a Dél-Dunántúl köztársasági megbízottjának mutatja a „gombot” László Pál Fotó: Gottvald Körülnéztünk a Bakonyban Dugig tömött busszal indultunk, szombaton reggel. Beszélgetéssel gyorsan telt az idő. Hamar elhagytuk az M7-est, és Akarattya után elénk tárult a Balaton párában úszó, napfényben fürdő, megírhatatlan panorámája. Rákanyarodtunk a veszprémi útra. A kék víz után a tavaszi erdők zöldje, a mezők virágszőnyege vonzotta a szemet. Sajnos, elcsúfította a tájat az elhagyott gyakorlótér kopársága. Zircen megálltunk a második kávéra. Néhányan feltöltötték élelmiszerkészletüket. Meg jó volt a hoszszú buszozás után mozogni egy kicsit. Somhegy; talán húsz házból álló település Zirc közelében, az Öreg- Bakony aljában. Békét, derűt, nyugalmat árasztó lankák között. A falu szélétől kezdtük a gyaloglást. Cihelődés közben hozzánk lépett egy vadászruhás fiatalember. Udvariasan érdeklődött, kik vagyunk, hova készülünk. Kiderült, szigorúan védett természetvédelmi területen kívánunk mászkálni, ahová engedély kellene. Hát az bizony nincs. Hm, hm!- Mivel ilyen messziről jöttek, most már ne forduljanak vissza, de máskor érdeklődjenek előre - mondotta és utunkra engedett. Még anynyit kért, lehetőleg csendben menjünk, ne riasszuk el a vadakat. Nemsokára vadászat kezdődik. Persze, megígértünk mindent. Szép, szálas bükkösben kapaszkodtunk felfelé. Az alig saijadó erdőben a nap besütött a fák közé. Az ég ragyogó kék volt. Kívánni sem lehet szebbet. Egy dombról visszanézve a csoportra, az ötvenvalahány turista szép hosszú sort alkotott. Szívet melengető dolog, hogy ennyire népszerű lett a természetjárás. Az idén már a hetedik túra,' valamennyi telt házzal, és úgy hallottam, a következő utak is „elővételben” elkeltek. , Az emberek rájöttek, ez a legolcsóbb szórakozás. Szép tájak, jó levegő, napfény, mozgás jó társaság, meg néha egy kicsi elázás. Mi kell még? . Van miről mesélni a következő héten. Míg ezen járt az eszem, felértünk a Százhalomhoz. Késő bronzkori, mintegy 3500 éves temető. Sok-sok másfél méter magas sírhalom a fák között. Némelyikből százados tölgyek nőttek ki; hatalmas lombkoronájukkal árnyékot tartanak a lenn pihenőkre. Tényleg természetvédelmi területen jártunk. Sokféle vad került elénk. Hol itt, hol ott ugrott fel, csörtetett el valami. Az iramodó szarvas, vagy a bokrok alól kivillanó vörös rókabunda élménye csak az elől haladóknak adatott meg. A későn jövők csak hallomásból ismerhették mindezt. Az illatos fenyves szélén összevártuk a társaságot. Utunk legnehezebb szakasza következett. Húszszázalékosnál meredekebb emelkedőn kapaszkodtunk fel. Négykézláb, gyökerekbe, kövekbe fogódzkodva, izzadva, lihegve araszolt fel a banda. Szétszóródtunk. Sokaknak elkelt a segítség, nehogy lecsússzanak. Add a kezed! Még ötven lépés! Már csak húsz! Mindjárt fönn vagyunk! Végre!! Vízszintes talaj! A tetőn csurgó, lüktető halántékkal, remegő térdekkel néztünk szét. Körülöttünk hódító illatú virágszőnyeg, előttünk a Malév-lokátorállomás hatalmas, golflabdára emlékeztető fehér gömbje. A kilátóból jó időben egészen a Balatonig lehet látni. Most, a párás levegőben, az Öreg-Bakony napfényben fürdő harsányzöld lankái nyugtatták a szemeket. Ebéd közben élveztük a napsütést, a lágy szellőt, a tavaszt. Ejtőztünk, majd elkezdtük az ereszkedést a hegy másik oldalán. Bizony könnyebb volt, mint felfelé. Tele hassal, pihenten, jó tempóban, remek hangulatban baktattunk tölgyerdőn, fenyvesen, tisztásokon át. Feltűnt, hogy ezen az oldalon teljesen lombot bontottak a fák. Jóleső árnyékot tartottak az erősen tűző nap ellen. Az Ördöglyuk barlangnál ismét pihentünk, hogy frissen induljunk az utolsó hat kilométernek. A barlangtól csúszós meredélyen érkeztünk a Szarvasárokba. Hatalmas fák álltak vigyázzban az ösvény mellett. A szurdok aljában a természet békéje, csöndje lakott. A csapat halkan menetelt. Az arcokra kiült a fáradtság. A kis tisztásokra betűző nap fojtó, párás trópusi légkört varázsolt az előző napok esőitől még vizes erdőből. Néhány érzékenyebb lelkű útitársunk sajnos rosszulléttel küszködött. Szerencsére mindez abban a pillanatban elmúlt, amint kiértünk a szurdokból. A feltámadó friss szél csodát művelt. Az előbb még sápadt, rogyadozó lábú, verejtékező turisták ismét délceg sportemberekké váltak. ' Az ösvény szélén bajuszos, napszemüveges fiatalember támasztott egy kőrisfát. Gyuri volt, a sofőrünk. Jó szokása szerint elénk jött, biztatni az elcsigázottakat. Nincs már sok hátra - mondta -, ott a kanyar után a falu. Ott a busz. Azt nem tette hozzá, hányadik kanyar után. Besétáltunk Bakonybélbe. A hegyek közé zárt, szép fekvésű, pedáns kis falu szombat délutáni pihenőjét tartotta. Ismét hangos csapatunk felébresztette a kutyákat. A többit azok intézték. Percek alatt véget ért a szilencium. Élénkséget vittünk a kocsma életébe is. Jó napot szereztünk a csaposnak, majd feltöltődve, felfrissülve az utcai csapnál, indultunk haza. Enyingen a menetrend szerinti cukrászdában pótoltuk a kalóriákat, és irány Paks. A végállomáson figyeltem a leszálló útitársakat. Jó páran igen peckesen léptek a földre, mintha tojásokra lépnének. Hm? Erős volt a 18 km? Szerintem nem, csak többet kellene gyakorolni. NAGY ISTVÁN
