Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
ATOMERŐMŰ 11 Nehéz volt, de megérte! Lakásépítők Az elmúlt években családiház-épitési hullám vonult át Pakson. A városi tanács nagy területeket parcellázott fel. Új utcákat nyitottak. A lakótelep mögött is, de a Domb utcában, a Malom hegyen új házak egész sora formálta át a városképet. Tudjuk, hazánkban a házépítés életcél. A spórolás, az építkezés testet, lelket őrlő fáradtsága, a hiteltörlesztés hosszú évei alaposan próbára teszik a családok tűrőképességét. Ugyanakkor büszkék magukra. Szeretettel mutatják meg életükß művét. „Ezt mi csináltuk. ” Vajon hogyan látják ök, az építkezők? Egy-két év bentlakás után hogyan emlékeznek vissza? Meddigjutottak? Ezt kérdezte néhányuktól Nagy István. Rácz Istvánéknál a ház előtt sarjadó gyep. Az udvaron medve méretű, de annál jóval barátságosabb újfundlandi fogad. Túlélem. A család nincs otthon. Sityu kihasználja a nyugalmat, és a szép tölgyfalépcsőt lakkozza. Míg befejezi, körülnézek. A virágos, tágas előtérből a teraszra és a kertre látni. Ha megnőnek a fák, dús lesz a gyep, remek dolog lesz kiülni. Azt hiszem, akkor is meghívatom magam. Közben elkészült a kenés. A tágas konyhában ülünk le. Bort tölt a tulaj, hogy folyékonyabb legyen a beszélgetés.- Miért kezdtél építkezni?- Feleségem is, én is kertes házból jöttünk. Szerettünk volna ismét abban lakni. Tizenhárom évig éltünk panelek között, de nem mertünk berendezkedni, mert akkor nem láttuk, mi lesz a bérlakások sorsa. Akkor még a kedvezményes hitelekkel nagy pénzhez lehetett jutni, ami akkor úgy látszott, elegendő lehet. Gondoltuk, ez az utolsó lehetőség, hogy saját házunk legyen.- Hogy ment az ügyintézés?- A pénzügyi meg a hivatali rész viszonylag simán. A cég is meg az OTP is rendesen adta a pénzt. A tanács sem kötekedett. Csak a meló! A futkározás anyag meg mesterember után. Az örökös sakkozás, mikor, hova, mennyit. Aztán a fizikai munka. Szerencsére barátaimra, munkatársaimra mindig számíthattam. Rengeteget köszönhetek nekik. Azt feltétlenül írd meg, hogy nélkülük semmire sem mentem volna. Bő két évig csináltuk. Az alatt családi élet nuku! Ezt bizony megéreztük. Ráadásul a gyerekek szempontjából meglehetősen kritikus időszakban volt mindez. Hála Istennek vége. Már tudunk örülni. Sok apróbb-nagyobb munka van még hátra, de most már más. Most már élvezem a munkát. Ha fölszerelek, lefestek, megbütykölök valamit, örülök neki. Elégedett vagyok, ha kihajt a fű, kikel a vetemény. Jó érzés, hogy a sok lemondásnak, fáradtságnak van értelme.- Olyan lett a ház, amilyennek megálmodtad?- Igen. Az építésszel közösen alakítottuk ki a tervet. Előtte több házat megnéztünk. Nagyon tetszett a Makovecz-féle házak belső kialakítása, de külső képük nem. Viszont abból származott az alapötlet, és a tervező hozzátette a magáét. így tetszik. Nincs olyan, hogy ezt vagy azt másképpen csinálnám. Meg vagyunk elégedve. Nagyon hamar belaktuk.. A jót könnyű megszokni.- Nekilátnál még egyszer?- Hasonló feltételekkel ismét nekilátnék, de a mostani körülmények között nem tudnám megcsinálni. A mi régi kölcsöneinket még elbírjuk, de a mostaniak nem embernek valók.- A régi lakás leadásánál nem volt gond?- Nem. Hamar leadtam. A következő bérlővel megegyeztem, közösen rendbe tettük. Egy kicsivel többe került, mint gondoltam, de hibátlan lett.- Egy kis pihenő után tervezel-e valamit a ház körül?- Most fúrtunk egy kutat az öntözéshez. Nagyon drága a víz. Később szeretnék csinálni egy kis pincét, meg az északi oldalon a tetőt leereszteni a földig és kialakítani egy fészert. Ez a jövő zenéje. Majd apránként. Nem hajt a tatár. Megtehetem, hogy azt és annyit csinálok, ami kedvemre való és örömet szerez. Elsősorban élvezni akarom, amit megteremtettünk. * Hetzmann Alberték háza kívülről késznek látszik. Egyszerű, mutatós léckerítés, gondozott gyep. A szép üvegkazettás ajtó mögötti előtérből egyből a nappaliba jutunk. Fönt galéria. Onnan nyílnak a tetőtéri helyiségek. A nagy ablak, a teraszra és a kertre nyíló üvegfal még tágasabbá teszi a teret. A háziasszony hellyel kínál, sört tesz elém. Kezdhetjük.- Miért vágtak bele?- Mindketten kertes házban nőttünk fel. Vágytunk a kert, a jó levegő után. Tatabányai lakásunk körül is volt kert. Korábban néztünk tanyákat, de nem találtuk jó dolognak az utazgatást meg a két háztartást. Nem lett volna időnk eljárni. Egy családi házban minden együtt van, kéznél.- Milyen házat terveztek?- Én földszinteset szerettem volna, de a hivatal nem engedélyezte. Kénytelenek voltunk tetőtereset építeni. Megbeszéltük a tervezővel^ mit, hogyan szeretnénk. Teljesen a mi elképzelésünk szerint alakult ki.- Az építkezésnél volt segítségük?- A lakást egy szövetkezet építette szerkezetkészre. Ez a főfalakat és a tetőt jelentette. A sok embert igénylő munkát így megúsztuk. Nem mertük vállalni a kalákában építést, mert azt mind vissza kell segíteni. Albi nagyon elfoglalt. Nem tudott volna eljárni anynyi helyre. Én meg fizikailag nem bírtam volna. Kínosan ügyeltünk arra, hogy a vállalattól csak a minimális, a mással tényleg nem helyettesíthető segítséget vegyük igénybe. Igyekeztünk elejét venni a mendemondáknak, „persze nekik könnyű”. De így is sok rosszízű, irigy megjegyzést kaptunk, hallottunk. A közfalazásnál, vakolásnál kőműveseket hívtunk és mi voltunk a segédmunkások, meg a Tolnaiék és még néhány barátunk. Sok bajunk volt az úgynevezett mesterekkel. Rengeteg pénzünkbe és bosszúságunkba került a lelkiismeretlen, kontár munka. A belső munkák nagy részét a férjem csinálta. Nagyon ügyes. Szeret és tud is a szerszámokkal bánni. Különösen a famunkát imádja, de megcsinált mást is. A galéria nyolcszögét többszöri kísérletre sem tudták kialakítani. Albert bosszús lett. Mérgében nekiállt és megcsinálta. Sokszor késő éjszakáig dolgozott, de szívesen csinálta. Szerintem élvezte az építkezést. Nem fáradt el soha. Ha elkészült valami, akár milyen apróság is, nagyon tudtunk örülni.- És pénzzel bírták?- Az igazság az, hogy nem voltunk felkészülve. Nem spóroltunk előtte. Nem volt alapunk. Felvettünk minden kölcsönt, amit lehetett, de nem volt elég. Emiatt a ház kisebbre sikerült, mint ami a terven van, és volt néhány hónapos kényszerpihenő, mert kiürült a zsebünk. Azonkívül állandóan jártam az országot. Minden leértékelésen, kiárusításon ott voltam. Meg a saját munka. Azon rengeteget megspóroltunk. Ezek után is csakfélig lakhatóan költöztünk be. A földszint használható volt. A fűtés még sehol. A régi lakás leadására kellett kémünk haladékot, és az arra fordított pénz nagyon hiányzott. De nem panaszkodom. Már túl vagyunk rajta. Akkor, az összetorlódott gondok nagyon nyomasztottak. Hál’ Istennek elmúltak.- Ilyennek képzelte a házat?- Volt egy-két dolog, mint a galéria, amivel nehezen barátkoztam. Most már belaktuk. Hamar megszoktam, megszerettem. így jó. Nem is akarok változtatni. Egy szoba még hátra van. Apránként az is elkészül. Már nem sürgős. Már tudjuk szeretni, élvezni, amit csináltunk. Három év után megengedhetjük magunknak, hogy kiüljünk a teraszra. Talán nagy szó, de büszkék vagyunk rá.- Elkezdené ismét?- Hát? Nem. Azt hiszem nem. Ennyi tapasztalattal nem vállalnám még egyszer. Talán, ha fiatalabb lennék. De nem bántam meg! * Seres Zsigmondék háza a Virág utca végén, a PSE pálya mögötti dombon épült. Jó rálátással a városra. Nyugat felé a Hidegvölgy lankái kötik le a szemet. A telkek errefelé tágasabbak, mint másutt, így az új házak nincsenek annyira egymáshoz szorulva, mint például a lakótelep mögötti részen. Zsiga körbevezet. Betonyp elemekből épült, jó beosztású épület. A helyiségek célszerűen kialakítva. Éppen akkorák, amekkorát az öttagú család kényelme kíván. A szuterén és a földszint kész. A tetőtérben viszont rengeteg a tennivaló. Ami elkészült az szép. Gondos, lelkiismeretes munkát mutat. Visszatérünk az ebédlőbe. Zsiga kibontja a sört. Elkezdjük.- Miért Betonyp-házat építettetek?- Olcsóbbnak gondoltuk, de mindent összevetve nem került kevesebbe, mint a kőház. Viszont sokat nyom a latba, hogy elemekből szerelhető, így sok mindent magunk csináltunk. A hőszigetelő képessége »hivatalosan, meg tapasztalatom szerint is, fölözi a hagyományos épületekét.- Hogyan jutott eszetekbe az építkezés?- Kinőttük a 70 m2-es panelt. Százhalombattán és itt is panelben laktunk. Elég volt.- Miért itt vettetek telket?- Nem a „kolónián” lakni. Itt más emberek vesznek körül, mint a munkahelyemen. Sokan érzik, de nem mondják ki, nem akarják otthon is ugyanazokat az arcokat látni, ugyanazokat a témákat hallani, mint odabent. Itt más a légkör, mások a kapcsolatok. Nagyon hamar összebarátkoztunk. A közös munkák, a csatorna- meg az útépítés „összerázták” a szomszédokat. Nem utolsó szempont a tágasabb, szebb fekvésű telek.- Ilyen házat képzeltetek?- Emberléptékű házat akartunk, ahol minden szükséges megvan, és éppen olyan, akkora, amilyen kell. A tervező elképzelése jónak tűnt, de menet közben előjöttek problémák. Szerencsére a Betonyp variálható. Például áz ebédlő egészen kicsi lett volna. A falát kitoltuk a terasz felé, lett elég hely, ugyanakkor a terasz is éppen méretes.- A munkák simán mentek?- A hivatali és kölcsönügyek gördülékenyen. Az anyagbeszerzés, fuvar, ilyesmi már nehezebben. Ráadásul sok bajunk volt az úgynevezett mesterekkel. Némelyik munkája egy kalap izét sem ért. Csak bosszúság és pénzpocsékolás járt velük. Szerencsére voltak mások is. A Pach Jani és Péri Jani munkáját nem lehet egy napon említeni a többiekkel. Nem panaszképpen, csak mint tényt említem, ekkor jártam levelezőn a főiskolára. Mondanom sem kell, hogy az mivel jár. Feleségemre hárult a munkák zöme. Ha ő nem olyan erős, kitartó, sehol sem lennénk. A földszint éppen lakható volt, mikor beköltöztünk. Akkor következett a régi lakás leadása. Dolgoztunk rajta vagy öt hétig. Most, hogy itt lakunk, folyamatosan csinálgatjuk, ahogy pénzünk—és időnk engedi. Lazítottunk a tempón. Nagyon megterhelő volt a három év, és szeretnénk sokáig élvezni munkánk gyümölcsét.- Hamar belaktátok?- Rögtön. A jót könnyű megszokni. Tény, hogy innen meszszebbre van a buszmegálló, a bolt, az iskola, de a lakás, a kert, a környezet bőven ellensúlyozza.- Elkezdenétek még egyszer?- Igen - vágják rá egyszerre. Igen, igen. Akármilyen keserves, fárasztó volt ez az időszak, de csináltunk valamit, ami tehetségünket, ízlésünket mutatja, és ahová jó megjönni. Kölcsönözzünk a kölcsönzőböl!(?) Emlékszem, hogy több mim két évtizeddel ezelőtt a kölcsönzőtől - hosszú időn keresztül - béreltem egy hűtőgépet, mivel abban az időben csak így tudtam e fontos háztartási géphez jutni. Havonta 12p Ft díjai kellett fizetni. Az egyszerű kiskeresetű ember 3 havi keresetéből tudta megvenni a közepes méretű hűtő-“ szekrényt. Az elmúlt évek során sok minden megváltozott. Mi a helyzet jelenleg? Mennyire veszi igénybe a kölcsönző szolgáltatásait Paks város lakossága? Erről érdeklődtem KiszUné Sütő Klárától, a lakótelepi kölcsönzőüzlet vezetőjétől. Arra kérve, hogy kissé visszatekintve az üzlet megnyitásától a napjainkig.- A Tolna Megyei Iparcikk-kereskedelmi Vállalat kezelésében 1983. március 15-én nyitottuk meg az üzletünket. Kezdettől fogva az volt a célunk, hogy a szolgáltatásainkkal az igényeket ki tudjuk elégíteni. Rövid időn belül bebizonyosodott, hogy szükség van a szolgáltatásainkra. Dunaújváros és Szekszárd között sehol sincs kölcsönzési lehetőség. Abban az időben a város ideiglenes lakóinak száma - erőmű építőivel - jelentősen megemelkedett, közel 10 ezer fővel. Az emberek a háztartási gépeiket nem hozták magukkal. Egyszerűbb volt kölcsönzőből elhozni a mosógépet, tv-t, babakocsit és egyéb fontos dolgot, mint több 100 km-ről ide cipelni. A szőnyegtisztító gép abban az időben is „sláger” volt, akárcsak most is. Havi forgalmunk 80-100 ezer forint között volt. Az elmúlt évek során a gépparkunk jelentősen leromlott. A divattal nem tudtunk lépést tartani. A határok „megnyitásával” megindult a bevásárló turizmus. Honfitársaink jobb minőségű gépeket vásároltak maguknak. A fellépő igényeknek, elvárásoknak nem tudtunk megfelelni. Minden vonatkozásban csak a jó minőségű gépek üzemeltetése gazdaságos. Az egyre nehezebb anyagi helyzet ellenére is az emberek megveszik külföldön a szükséges háztartási gépeket. Egyre kevesebben veszik igénybe a kölcsönző szolgáltatásait. Pár év elteltével a magyar ember kezd visszatérni a magyar kereskedelemhez. Kezdenek rájönni, hogy külföldről szinte nem éri meg behozni semmit. Sem árban, sem minőségben nem tud semmivel többet, mint a hazai kereskedésben forgalmazott áru. Itthon vásárolt gépekre van garancia. Mai viszonyok között kölcsönzésből megélni már nem tudunk. Bizonyos értelemben szabad kezet kaptunk. Boltunk profilja szinte kiteljed mindenre, kivéve az élelmiszer. Megpróbálunk - árban és minőségben is - versenyképesek maradni! Előprivatizáció előtt állunk. Nem tudjuk, hogy mi lesz? Lehet, hogy az iparcikk-kereskedelmi vállalatunk részvénytársasággá fog átalakulni. Bízunk abban, hogy a lakosság továbbra is igényelni fogja a szolgáltatásainkat, az általunk árusított áruinkat keresni és vásárolni fogják. A havi forgalmunk 800 ezer forint körül volt. Nyári időszakban többször az 1 milliós havi forgalmat is elértük. Nem régen az üzletünkkel szemben a műszaki bolt megszűnt. Megpróbáljuk azokat az árukat beszerezni, amit eddig a szemben lévő boltban árultak. Munkatársnőimmel együtt azon leszünk, hogy széles választékban álljunk a vásárlóink rendelkezésére. Az interjú készítésekor többször meg kellett szakítanunk a beszélgetést, mert az üzletbe vevők érkeztek. Érdeklődtek, körülnéztek a széles választékú áruk között. Jóleső érzés volt látni és hallani az udvarias, szakszerű kiszolgálást. Az eladói hivatását szerető magatartást, a vevők iránt tanúsított tiszteletet. Minden mozdulatban, cselekedetben érezni lehetett, hogy az eladó a vevőért van és nem fordítva. Hát igen, ebben a rohanó életben, nehéz körülmények között így is lehet viselkedni. Minden elismerést megérdemel az ilyen emberi magatartás. M.J. , Fizetésnapomra (és ápr. 11. J. A. születésnapjára) Bérmunkás - ballada Ezen újabb magyaroknak... Lassan, tűnődve Osztás után Iszonyat Aki szegény, az a legszegényebb Nem! Nem! Kellene kiáltoznom... Szolgának állítod önmagad... Nagyon fáj Mikor dolgozol csöndesen... Arcodon könnyed ott ragad... S, ó te szerencsétlen... Tudod, hogy nincs bocsánat Milyen jó lenne nem ütni vissza Én, ki emberként Ember is; magyar is; Magam is Le vagyok győzve... Ős patkány állít kort Már réges-rég Jön a vihar... Izgalom Azt mondják kész a leltár Kedves Jocó! Szólj hát mit tegyek én? Lázadó Krisztus Keresztény leszek Az Isten itt áll a hátam mögött... A hit boldogít Szépen beszélsz!... Ti jók vagytok mindannyian Miben hisztek? Eszmélet Levegőt! Hazám Áldott légy jó Magyarország! József Attila verseiméit sorokba rendezte Topor M. A szép kivitelű családi házal Rácz Zoltán építész tervezte. (A felvétel '91 nyarán készült.)
