Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1992-05-01 / 5. szám

ATOMERŐMŰ 11 Nehéz volt, de megérte! Lakásépítők Az elmúlt években családiház-épitési hullám vonult át Pakson. A városi tanács nagy területeket parcellázott fel. Új utcákat nyitottak. A lakótelep mögött is, de a Domb utcában, a Malom hegyen új házak egész sora formálta át a városképet. Tudjuk, hazánkban a házépítés életcél. A spórolás, az építkezés testet, lelket őrlő fáradtsága, a hiteltör­lesztés hosszú évei alaposan próbára teszik a családok tűrőképességét. Ugyanakkor büszkék magukra. Szeretettel mutatják meg életükß mű­vét. „Ezt mi csináltuk. ” Vajon hogyan látják ök, az építkezők? Egy-két év bentlakás után hogyan emlékeznek vissza? Meddigjutottak? Ezt kérdezte néhányuktól Nagy István. Rácz Istvánéknál a ház előtt sar­jadó gyep. Az udvaron medve mé­retű, de annál jóval barátságosabb újfundlandi fogad. Túlélem. A család nincs otthon. Sityu kihasz­nálja a nyugalmat, és a szép tölgy­falépcsőt lakkozza. Míg befejezi, körülnézek. A virágos, tágas elő­térből a teraszra és a kertre látni. Ha megnőnek a fák, dús lesz a gyep, remek dolog lesz kiülni. Azt hiszem, akkor is meghívatom ma­gam. Közben elkészült a kenés. A tá­gas konyhában ülünk le. Bort tölt a tulaj, hogy folyékonyabb legyen a beszélgetés.- Miért kezdtél építkezni?- Feleségem is, én is kertes ház­ból jöttünk. Szerettünk volna is­mét abban lakni. Tizenhárom évig éltünk panelek között, de nem mertünk berendezkedni, mert akkor nem láttuk, mi lesz a bérlakások sorsa. Akkor még a kedvezményes hitelekkel nagy pénzhez lehetett jutni, ami akkor úgy látszott, elegendő lehet. Gon­doltuk, ez az utolsó lehetőség, hogy saját házunk legyen.- Hogy ment az ügyintézés?- A pénzügyi meg a hivatali rész viszonylag simán. A cég is meg az OTP is rendesen adta a pénzt. A tanács sem kötekedett. Csak a meló! A futkározás anyag meg mesterember után. Az örökös sakkozás, mikor, hova, mennyit. Aztán a fizikai munka. Szerencsé­re barátaimra, munkatársaimra mindig számíthattam. Rengeteget köszönhetek nekik. Azt feltétle­nül írd meg, hogy nélkülük sem­mire sem mentem volna. Bő két évig csináltuk. Az alatt családi élet nuku! Ezt bizony meg­­éreztük. Ráadásul a gyerekek szempontjából meglehetősen kri­tikus időszakban volt mindez. Há­la Istennek vége. Már tudunk örülni. Sok apróbb-nagyobb munka van még hátra, de most már más. Most már élvezem a munkát. Ha fölszerelek, lefestek, megbütykölök valamit, örülök ne­ki. Elégedett vagyok, ha kihajt a fű, kikel a vetemény. Jó érzés, hogy a sok lemondásnak, fáradt­ságnak van értelme.- Olyan lett a ház, amilyennek megálmodtad?- Igen. Az építésszel közösen alakítottuk ki a tervet. Előtte több házat megnéztünk. Nagyon tet­szett a Makovecz-féle házak belső kialakítása, de külső képük nem. Viszont abból származott az alap­ötlet, és a tervező hozzátette a ma­gáét. így tetszik. Nincs olyan, hogy ezt vagy azt másképpen csi­nálnám. Meg vagyunk elégedve. Nagyon hamar belaktuk.. A jót könnyű megszokni.- Nekilátnál még egyszer?- Hasonló feltételekkel ismét nekilátnék, de a mostani körülmé­nyek között nem tudnám megcsi­nálni. A mi régi kölcsöneinket még elbírjuk, de a mostaniak nem embernek valók.- A régi lakás leadásánál nem volt gond?- Nem. Hamar leadtam. A kö­vetkező bérlővel megegyeztem, közösen rendbe tettük. Egy kicsi­vel többe került, mint gondoltam, de hibátlan lett.- Egy kis pihenő után tervezel-e valamit a ház körül?- Most fúrtunk egy kutat az ön­tözéshez. Nagyon drága a víz. Ké­sőbb szeretnék csinálni egy kis pincét, meg az északi oldalon a te­tőt leereszteni a földig és kialakíta­ni egy fészert. Ez a jövő zenéje. Majd apránként. Nem hajt a tatár. Megtehetem, hogy azt és annyit csinálok, ami kedvemre való és örömet szerez. Elsősorban élvezni akarom, amit megteremtettünk. * Hetzmann Alberték háza kívül­ről késznek látszik. Egyszerű, mu­tatós léckerítés, gondozott gyep. A szép üvegkazettás ajtó mögötti előtérből egyből a nappaliba ju­tunk. Fönt galéria. Onnan nyílnak a tetőtéri helyiségek. A nagy ab­lak, a teraszra és a kertre nyíló üvegfal még tágasabbá teszi a teret. A háziasszony hellyel kínál, sört tesz elém. Kezdhetjük.- Miért vágtak bele?- Mindketten kertes házban nőttünk fel. Vágytunk a kert, a jó levegő után. Tatabányai lakásunk körül is volt kert. Korábban néz­tünk tanyákat, de nem találtuk jó dolognak az utazgatást meg a két háztartást. Nem lett volna időnk eljárni. Egy családi házban min­den együtt van, kéznél.- Milyen házat terveztek?- Én földszinteset szerettem volna, de a hivatal nem engedé­lyezte. Kénytelenek voltunk tető­tereset építeni. Megbeszéltük a tervezővel^ mit, hogyan szeret­nénk. Teljesen a mi elképzelé­sünk szerint alakult ki.- Az építkezésnél volt segítsé­gük?- A lakást egy szövetkezet épí­tette szerkezetkészre. Ez a főfala­kat és a tetőt jelentette. A sok em­bert igénylő munkát így megúsz­­tuk. Nem mertük vállalni a kaláká­ban építést, mert azt mind vissza kell segíteni. Albi nagyon elfog­lalt. Nem tudott volna eljárni any­­nyi helyre. Én meg fizikailag nem bírtam volna. Kínosan ügyeltünk arra, hogy a vállalattól csak a minimális, a mással tényleg nem helyettesíthe­tő segítséget vegyük igénybe. Igyekeztünk elejét venni a men­demondáknak, „persze nekik könnyű”. De így is sok rosszízű, irigy megjegyzést kaptunk, hallot­tunk. A közfalazásnál, vakolásnál kő­műveseket hívtunk és mi voltunk a segédmunkások, meg a Tol­naiék és még néhány barátunk. Sok bajunk volt az úgynevezett mesterekkel. Rengeteg pénzünk­be és bosszúságunkba került a lel­kiismeretlen, kontár munka. A belső munkák nagy részét a fér­jem csinálta. Nagyon ügyes. Sze­ret és tud is a szerszámokkal bánni. Különösen a famunkát imádja, de megcsinált mást is. A galéria nyolcszögét többszöri kísérletre sem tudták kialakítani. Albert bosszús lett. Mérgében nekiállt és megcsinálta. Sokszor késő éjsza­káig dolgozott, de szívesen csinál­ta. Szerintem élvezte az építke­zést. Nem fáradt el soha. Ha elké­szült valami, akár milyen apróság is, nagyon tudtunk örülni.- És pénzzel bírták?- Az igazság az, hogy nem vol­tunk felkészülve. Nem spóroltunk előtte. Nem volt alapunk. Felvet­tünk minden kölcsönt, amit lehe­tett, de nem volt elég. Emiatt a ház kisebbre sikerült, mint ami a ter­ven van, és volt néhány hónapos kényszerpihenő, mert kiürült a zsebünk. Azonkívül állandóan jártam az országot. Minden leér­tékelésen, kiárusításon ott vol­tam. Meg a saját munka. Azon rengeteget megspóroltunk. Ezek után is csakfélig lakhatóan költöz­tünk be. A földszint használható volt. A fűtés még sehol. A régi la­kás leadására kellett kémünk ha­ladékot, és az arra fordított pénz nagyon hiányzott. De nem pa­naszkodom. Már túl vagyunk raj­ta. Akkor, az összetorlódott gon­dok nagyon nyomasztottak. Hál’ Istennek elmúltak.- Ilyennek képzelte a házat?- Volt egy-két dolog, mint a ga­léria, amivel nehezen barátkoz­tam. Most már belaktuk. Hamar megszoktam, megszerettem. így jó. Nem is akarok változtatni. Egy szoba még hátra van. Apránként az is elkészül. Már nem sürgős. Már tudjuk szeretni, élvezni, amit csináltunk. Három év után meg­engedhetjük magunknak, hogy kiüljünk a teraszra. Talán nagy szó, de büszkék vagyunk rá.- Elkezdené ismét?- Hát? Nem. Azt hiszem nem. Ennyi tapasztalattal nem vállal­nám még egyszer. Talán, ha fiata­labb lennék. De nem bántam meg! * Seres Zsigmondék háza a Virág utca végén, a PSE pálya mögötti dombon épült. Jó rálátással a vá­rosra. Nyugat felé a Hidegvölgy lankái kötik le a szemet. A telkek errefelé tágasabbak, mint másutt, így az új házak nincsenek annyira egymáshoz szorulva, mint pél­dául a lakótelep mögötti részen. Zsiga körbevezet. Betonyp ele­mekből épült, jó beosztású épület. A helyiségek célszerűen kialakít­va. Éppen akkorák, amekkorát az öttagú család kényelme kíván. A szuterén és a földszint kész. A tetőtérben viszont rengeteg a tennivaló. Ami elkészült az szép. Gondos, lelkiismeretes munkát mutat. Visszatérünk az ebédlőbe. Zsi­ga kibontja a sört. Elkezdjük.- Miért Betonyp-házat építette­tek?- Olcsóbbnak gondoltuk, de mindent összevetve nem került kevesebbe, mint a kőház. Viszont sokat nyom a latba, hogy elemek­ből szerelhető, így sok mindent magunk csináltunk. A hőszigetelő képessége »hivatalosan, meg ta­pasztalatom szerint is, fölözi a ha­gyományos épületekét.- Hogyan jutott eszetekbe az építkezés?- Kinőttük a 70 m2-es panelt. Százhalombattán és itt is panel­ben laktunk. Elég volt.- Miért itt vettetek telket?- Nem a „kolónián” lakni. Itt más emberek vesznek körül, mint a munkahelyemen. Sokan érzik, de nem mondják ki, nem akarják otthon is ugyanazokat az arcokat látni, ugyanazokat a témákat hal­lani, mint odabent. Itt más a légkör, mások a kap­csolatok. Nagyon hamar összeba­rátkoztunk. A közös munkák, a csatorna- meg az útépítés „össze­rázták” a szomszédokat. Nem utolsó szempont a tága­sabb, szebb fekvésű telek.- Ilyen házat képzeltetek?- Emberléptékű házat akar­tunk, ahol minden szükséges megvan, és éppen olyan, akkora, amilyen kell. A tervező elképzelése jónak tűnt, de menet közben előjöttek problémák. Szerencsére a Be­tonyp variálható. Például áz ebéd­lő egészen kicsi lett volna. A falát kitoltuk a terasz felé, lett elég hely, ugyanakkor a terasz is éppen mé­retes.- A munkák simán mentek?- A hivatali és kölcsönügyek gördülékenyen. Az anyagbeszer­zés, fuvar, ilyesmi már nehezeb­ben. Ráadásul sok bajunk volt az úgynevezett mesterekkel. Néme­lyik munkája egy kalap izét sem ért. Csak bosszúság és pénzpocsé­­kolás járt velük. Szerencsére vol­tak mások is. A Pach Jani és Péri Jani munkáját nem lehet egy na­pon említeni a többiekkel. Nem panaszképpen, csak mint tényt említem, ekkor jártam leve­lezőn a főiskolára. Mondanom sem kell, hogy az mivel jár. Fele­ségemre hárult a munkák zöme. Ha ő nem olyan erős, kitartó, se­hol sem lennénk. A földszint éppen lakható volt, mikor beköltöztünk. Akkor kö­vetkezett a régi lakás leadása. Dol­goztunk rajta vagy öt hétig. Most, hogy itt lakunk, folyamatosan csi­­nálgatjuk, ahogy pénzünk—és időnk engedi. Lazítottunk a tem­pón. Nagyon megterhelő volt a három év, és szeretnénk sokáig él­vezni munkánk gyümölcsét.- Hamar belaktátok?- Rögtön. A jót könnyű meg­szokni. Tény, hogy innen mesz­­szebbre van a buszmegálló, a bolt, az iskola, de a lakás, a kert, a kör­nyezet bőven ellensúlyozza.- Elkezdenétek még egyszer?- Igen - vágják rá egyszerre. Igen, igen. Akármilyen keserves, fárasztó volt ez az időszak, de csi­náltunk valamit, ami tehetségün­ket, ízlésünket mutatja, és ahová jó megjönni. Kölcsönözzünk a kölcsönzőböl!(?) Emlékszem, hogy több mim két évtizeddel ezelőtt a kölcsön­zőtől - hosszú időn keresztül - béreltem egy hű­tőgépet, mivel ab­ban az időben csak így tudtam e fontos háztartási géphez jutni. Ha­vonta 12p Ft díjai kellett fizetni. Az egyszerű kiskere­setű ember 3 havi keresetéből tudta megvenni a köze­pes méretű hűtő-“ szekrényt. Az elmúlt évek során sok minden megváltozott. Mi a helyzet jelen­leg? Mennyire ve­szi igénybe a köl­csönző szolgálta­tásait Paks város lakossága? Erről érdeklődtem KiszUné Sütő Klárá­tól, a lakótelepi kölcsönzőüzlet vezetőjétől. Arra kérve, hogy kissé visszatekintve az üzlet megnyitá­sától a napjainkig.- A Tolna Megyei Iparcikk-ke­reskedelmi Vállalat kezelésében 1983. március 15-én nyitottuk meg az üzletünket. Kezdettől fog­va az volt a célunk, hogy a szolgál­tatásainkkal az igényeket ki tudjuk elégíteni. Rövid időn belül bebi­zonyosodott, hogy szükség van a szolgáltatásainkra. Dunaújváros és Szekszárd között sehol sincs kölcsönzési lehetőség. Abban az időben a város ideiglenes lakóinak száma - erőmű építőivel - jelentő­sen megemelkedett, közel 10 ezer fővel. Az emberek a háztartási gépeiket nem hozták magukkal. Egyszerűbb volt kölcsönzőből el­hozni a mosógépet, tv-t, babako­csit és egyéb fontos dolgot, mint több 100 km-ről ide cipelni. A sző­nyegtisztító gép abban az időben is „sláger” volt, akárcsak most is. Havi forgalmunk 80-100 ezer fo­rint között volt. Az elmúlt évek során a géppar­kunk jelentősen leromlott. A di­vattal nem tudtunk lépést tartani. A határok „megnyitásával” meg­indult a bevásárló turizmus. Hon­fitársaink jobb minőségű gépeket vásároltak maguknak. A fellépő igényeknek, elvárásoknak nem tudtunk megfelelni. Minden vo­natkozásban csak a jó minőségű gépek üzemeltetése gazdaságos. Az egyre nehezebb anyagi helyzet ellenére is az emberek megveszik külföldön a szükséges háztartási gépeket. Egyre kevesebben veszik igénybe a kölcsönző szolgáltatá­sait. Pár év elteltével a magyar em­ber kezd visszatérni a magyar ke­reskedelemhez. Kezdenek rájön­ni, hogy külföldről szinte nem éri meg behozni semmit. Sem árban, sem minőségben nem tud semmi­vel többet, mint a hazai kereske­désben forgalmazott áru. Itthon vásárolt gépekre van garancia. Mai viszonyok között kölcsön­zésből megélni már nem tudunk. Bizonyos értelemben szabad ke­zet kaptunk. Boltunk profilja szin­te kiteljed mindenre, kivéve az élelmiszer. Megpróbálunk - ár­ban és minőségben is - versenyké­pesek maradni! Előprivatizáció előtt állunk. Nem tudjuk, hogy mi lesz? Lehet, hogy az iparcikk-ke­reskedelmi vállalatunk részvény­­társasággá fog átalakulni. Bízunk abban, hogy a lakosság továbbra is igényelni fogja a szolgáltatásain­kat, az általunk árusított áruinkat keresni és vásárolni fogják. A havi forgalmunk 800 ezer forint körül volt. Nyári időszakban többször az 1 milliós havi forgalmat is elér­tük. Nem régen az üzletünkkel szemben a műszaki bolt megszűnt. Megpróbáljuk azokat az árukat be­szerezni, amit eddig a szemben lé­vő boltban árultak. Munkatárs­nőimmel együtt azon leszünk, hogy széles választékban álljunk a vásár­lóink rendelkezésére. Az interjú készítésekor több­ször meg kellett szakítanunk a be­szélgetést, mert az üzletbe vevők érkeztek. Érdeklődtek, körülnéz­tek a széles választékú áruk kö­zött. Jóleső érzés volt látni és hal­lani az udvarias, szakszerű kiszol­gálást. Az eladói hivatását szerető magatartást, a vevők iránt tanúsí­tott tiszteletet. Minden mozdulat­ban, cselekedetben érezni lehe­tett, hogy az eladó a vevőért van és nem fordítva. Hát igen, ebben a rohanó életben, nehéz körülmé­nyek között így is lehet viselkedni. Minden elismerést megérdemel az ilyen emberi magatartás. M.J. , Fizetésnapomra (és ápr. 11. J. A. születésnapjára) Bérmunkás - ballada Ezen újabb magyaroknak... Lassan, tűnődve Osztás után Iszonyat Aki szegény, az a legszegényebb Nem! Nem! Kellene kiáltoznom... Szolgának állítod önmagad... Nagyon fáj Mikor dolgozol csöndesen... Arcodon könnyed ott ragad... S, ó te szerencsétlen... Tudod, hogy nincs bocsánat Milyen jó lenne nem ütni vissza Én, ki emberként Ember is; magyar is; Magam is Le vagyok győzve... Ős patkány állít kort Már réges-rég Jön a vihar... Izgalom Azt mondják kész a leltár Kedves Jocó! Szólj hát mit tegyek én? Lázadó Krisztus Keresztény leszek Az Isten itt áll a hátam mögött... A hit boldogít Szépen beszélsz!... Ti jók vagytok mindannyian Miben hisztek? Eszmélet Levegőt! Hazám Áldott légy jó Magyarország! József Attila verseiméit sorokba rendezte Topor M. A szép kivitelű családi házal Rácz Zoltán építész tervezte. (A felvétel '91 nyarán készült.)

Next

/
Thumbnails
Contents