Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1992-04-01 / 4. szám

8 ATOMERŐMŰ A könyv segít Figyeljünk egymásra, magunkra Sok a dolgunk, gondunk. Ingerlékenyek, feszültek vagyunk. Rohanunk, nincs időnk semmire. Nincs időnk magunkra, nincs időnk egymásra. Pedig az ember társas lény. Egymásra utalva, egymás mellett élünk. Szó­lunk embertársainkhoz, érezzük reakcióju­kat, érzelmileg hatnak ránk és mi viszont. En­nek a közös kapcsolatnak, az érintkezésnek kell megtalálnunk azt a formáját, amely mindannyiunk számára kedvező. Mi sem vagyunk tökéletesek, miért várjuk el mások­tól, miért ítélkezünk? Egy kedves hang, egy mosoly, egy dicséret viszont csodákra képes. Ne fosszuk meg magunkat, másokat se attól a kincstől, amivel egymás napjait könnyeb­bé, szebbé tehetjük! Ennek a kincsnek bővé­ben vagyunk, kifogyhatatlan, mégis szűk­­markúan bánunk vele. Ezek azok a bűvös szavak, gesztusok, melyek nem kerülnek sem pénzbe, sem fáradságba, mégis kama­toznak, mert mindannyian jobban érezzük tőle magunkat. Csak annyit kellene monda­ni: - Kérem! - Köszönöm! - Jó napot kívá­nok! - Segíthetek?... Csak vissza kellene mo­solyogni, kicsit figyelni a másikra is. Kiegyensúlyozottan, nyugodt lelkiálla­potban kevesebb a nehézség, könnyebb a feladat, szebbek a hétköznapok, többet süt a nap. A társas kapcsolatok, a pozitív viselke­dési formák, megnyilvánulások ápolásának fontos alapja az önvizsgálat, önnevelés. Mi­lyen is az emberekkel való kapcsolatunk? Milyenek is vagyunk? Nézzünk magunkba, feddjük fel hibáinkat, erényeinket! Ismerjük meg önmagunkat! Ebben nyújt segítséget, ad praktikus tanácsokat, javaslatokat a Park Kiadó Hétköznapi pszichológia című soroza­ta. A vékony kis könyvek szinte kínálják magukat, késztetnek az olvasásra, baráti, közvetlen hangon szólnak hozzánk. A hét­köznapok nyelvén, egyszerű feldolgozás­ban tárják fel lelkünk, legbelsőbb énünk vi­lágát. Ahhoz, hogy „kint”, a külső kapcso­latainkban eredményesek legyünk, előbb „bent”, a saját magunk dolgaiban kell ren­det raknunk, a nyomasztó nehézségeket feloldanunk. Valamennyi kötetre érvé­nyes az a szemlélet, mely szerint az új já­tékszabályok megtanulhatók, sőt, ha rosz­­szul tanultuk volna meg azokat, újratanul­­hatók, korrigálhatok. Felszínre hozza hi­báinkat, de nem veszi el az önbizalmat, sőt erővel, hittel tölt fel. Eddig megjelent: - Légy jó önmagadhoz!- Fő a nyugalom! - Mélyponton - A magány- Barátkozni jó! - Testbeszéd - Szó - beszéd- Féltékenység - Mitől jó a házasság? - így szeress, hogy szeressenek! Aki célratörően akarja egyéniségét for­málni, aki sikeres személyiséggé szeretne válni, annak a Menedzser kiskönyvtárat aján­lom, mely szintén a Park Kiadó gondozásá­ban jelent meg. Gyakorlati útmutató, sok jó tipp, hasznos ötlet lelhető fel a sorozat lap­jain. Segít eligazodni a társas viselkedés, az üzleti élet útvesztőiben. Néhány kötet: - A jó fellépés titka - Ho­gyan bánjunk a nehéz emberekkel - Az élet­szervezés művészete - A jó értekezlet titka - Hogyan tartsunk hatásos beszédeket. A Gondolat Kiadó által megjelentetett Szende Tamás: Megérthetjük-e egymást? c. könyve már tudományosabb magyarázattal szól korunk kommunikációs zavarairól. Nyelvészeti síkon tárgyalja közlésrendsze­rünket, a megnyilvánulási formákat, az egyén és a társadalom viszonyát. Befejezésül P. M. Shawszavai:„Mindany­­nyiunkban megvannak a képességek, hogy szembenézzünk a problémáinkkal, csak élni kell velük. A könyvek azonban még egy kis pluszt adnak, ne féljünk hát levenni egy-egy kötetet a polcról, ha segítségre van szüksé­günk.” Lovászi Zoltánná Országos tűzoltónapok Tolnában Rónán a tűzoltók védőszentje. Régen ezen a napon majálisokat, díszgyakorlatokat, versenyeket, ze­nekari találkozókat rendeztek. Ezt felújítva az elmúlt évben Sopron­ban, az idén tolnában rendezik az Országos Tűzoltónapokat. Tolnán, május 1-jén délelőtt a külföldi ven­dég tűzoltócsapatok edzést tartanak a sportpályán. Délután két órakor a diáktűzoltók megyei versenye lesz, 10-14 éves fiúk és leányok vetélked­nek. Az első helyezettek továbbjut­nak a felsőbb versenyekre. A Hősök terén fél háromkor tábori misén szentelik fel a holland partnerváros önkéntes tűzoltósága által a he­lyieknek adományozott fecsken­dőt. Május 2-án felnőtt önkéntes és vállalati tűzoltók versenye kezdődik 9 órakor. Közreműködik az orszá­gos tűzoltózenekar. Délután kb. 2 órakor hivatásos tűzoltók bemutat­ják hogyan szabadítják ki a baleset­kor autóba szorultakat. Utána autó­­busztüzet oltanak el. Az eredmény­­hirdetés után a csapatok zárt rend­ben, „kellő vidámsággal” a Deák és Alkotmány utcán végig Szekszárd­­ra vonulnak. Szekszárdim, május 2-án a reggeli órákban több helyütt térzenét ad az országos tűz­oltózenekar. A Babits művelődési központ előtt 10 órakor lesz az ün­nepségsorozat megnyitója. Kiállítás tekinthető meg a külön teremben Szent Flóriánról és a lakóházak tűz­védelméről. Egy órakor filmvetítés a Panoráma moziban. A Liszt Fe­renc téren délután három orakortu­­vószenekarok találkozója látható és hallható. Ugyanitt 5 órától az Országos Tűzoltózenekar ad műsort. Ezt kö­vetően a Hunyadi utcában vidám tűzoltói felvonulás keretében tech­nikai bemutató lesz. A tűzoltóság és a tűzoltás történetét mutatják be a cégek, diákok az önkéntes tűzoltó­ságtól a mai hivatásos tűzoltóságig. A bőrvedertől a turbóreaktív olaj­­kúttűzoltó kocsiig. Felvonultatnak lovas kocsifecskendőket, 1923-ban készült Rába tűzoltóautót és létra­szert. Humoros jeleneteken mutat­ják be, hogy vidám emberek a tűzol­tók. Este tűzoltóból a Babits márvány­termében. Cs. I. A magyar energia­­rendszer szén-dioxid­­kibocsátása A jelenlegi energiarendszerünk elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok elégetésén alapul. A kü­lönböző szektorok (lakosság, szolgáltatás, közle­kedés-szállítás, hő- és villamosenergia-termelés, ipar, mezőgazdaság) által felhasznált fosszilis tü­zelőanyagok elégetése során tekintélyes mennyi­ségű szén-dioxid keletkezik, amely az üvegház­hatás előidézésében elsődleges fontosságú. En­nek nagyságát - tökéletes égését és a tüzelőanyag­ban lévő karbon teljes oxidációját feltételezve - sztöchiometriai egyenletek felhasználásával be­csülhetjük... A téli fűtési időszakban a lakossági tüzelő­anyag-felhasználásából származó szén-dioxid-ki­­bocsátás mintegy 50%-kal meghaladja az erőmű­vek kibocsátását. « A fosszilis tüzelőanyag-felhasználáshoz mint­egy évi 90 millió tonna szén-dioxid-kibocsátás kapcsolódik. (A paksi atomerőműben az 1983-1990 évek között megtermelt villamos ener­gia mennyiségének széntüzelésű erőműben való megtermlése évi mintegy 90 millió tonna szén­dioxid kibocsátását jelentette volna.) Az évente keletkező mintegy 53-54 millió tonna növényi biomassza (fitomassza) - karbonsavtartalma mintegy 21 millió tonna - szén-dioxid megkötése mintegy 78-79 millió tonnára becsülhető, ameny­­nyiben újbóli eltüzelésre nem kerül. A lakosság szén-dioxid-termelése mintegy 8-9 millió tonna, az állatállományé (szarvasmarha, sertés, juh, ba­romfi) pedig évi mintegy 13-14 millió tonna. így az évi nettó szén-dioxid-kibocsátásunk meghaladja az évi 30-35 millió tonnát. (További információk: dr. Tajthy Tihamér, VEIKI) Szénadó? Az Európai Közösségek 1992-től a fosszilis tü­zelőanyagokra „szénadó” bevezetését tervezik: ezt a szerves energiahordozókra vetnék ki kar­bontartalmuk függvényében úgy, hogy egy hordó kőolaj adója mindegy 3 dollár lenne. A továbbiak­ban ez az adó évente egy dollárral emelkedne. Szaúd-Arábia egykori olajipari minisztere A. Z. Jamani által alapított „Energy Think Tank” elne­vezésű központ tanulmánya szerint az EK dönté­sének komoly következményei lehetnek az olaj­iparra, mivel az olajfogyasztás jelentékenyen csökkenne. A brüsszeli EK-központ előterjeszté­se elsősorban a szén-dioxid-kibocsátás korlátozá­sát célozza. (Világgazdaság, 1991. október 25.) Alaperömű: lignit, importszén vagy atom? Egyes hazai adatok alapján az atomerőmű a legolcsóbb villamosenergia-forrás, H. Harrison, az Európai Energiagazdálkodási Társaság vezér­­igazgatója szerint viszont sokkal drágább, mint bármely más hagyományos energia. Erőművet a hazai lignitvagyonra is lehetne telepíteni, mérsé­kelve általa energiafüggőségünket a külföldtől. Ennek „fajlagos beruházási költsége 70-80 ezer Ft/kW, az atomerőművek egyébként folyamato­san növekvő 130-150 ezer Ft/kW-jával szemben; amelynek megépítése és üzemeltetése 500 kW-os egységekben történhetne...; mely által a legveszé­lyesebb környezetszennyező kén-dioxid-kibo­­csátás eredő értéke is mérséklődhetne.” Az im­portszénre építendő erőmű mellett - a szerző sze­rint - egyetlen érv szólhat: a kén-dioxid-kibocsá­­tás csökkentése. „Minthogy ez azonban ma már megoldható műszaki-technikai feladat hazai sze­neink felhasználása esetében is, a döntés előtti mérlegelésnek főként a tartós szénimportálás hát­rányaira kellene összpontosulnia.” (Hegedűs Csaba bányamérnök cikkéből; Magyar Hírlap, 1991. október 24.) A szerző a hazai lignit magas kéntartalmára utal cikkében, a fosszilis energiahordozók esetében emellett nem szabad elfeledkezni például a szén­dioxid-kibocsátásról sem. (a szerk.) (Az Atmoszféra című híradó '91. évf. 3. számából) T űzoltólaktanya-avatás Felsorakoztak a tűzoltók a régi ka­zánházból átalakított impozáns lakta­nya előtt. A másik oldalon a vendégek Budapestről, a szomszédos megyék­ből, Szekszárdról és Paksról. Itt van­nak az erőmű vezetői, a beruházók és kivitelezők. Maróthy László nukleáris igazgató ismerteti az építés történetét, a BM. Tűzoltóság országos parancsnokával kötött megállapodást. Ennek értelmé­ben 1990 májusától üzemi parancs­nokságként működik az állami tűzol­tóegység. Ehhez meg kellett teremte­ni az anyagi feltételeket. Vonulósze­reket vásárolni és laktanyát építeni. A terveket az Általános Tervező Intézet készítette. A 22. számú Állami Építő Vállalat mint generálkivitelező és több más alvállalkozó munkája ered­ményeként, a BÉRIG és a BTO ellen­őrzése mellett elkészült az épület, amely szemre is tetszetős, belső elren­dezésében szakszerű és minden igényt kielégítő. Miközben Marótyúrezeketaz ada­tokat ismerteti, képzeletem a múltba száll. Hogyan indultunk? Milyen utat tettünk meg az erőmű 1967. április 12- ei helykijelölésétől, amíg ide jutot­tunk. Ez év decemberében lesz tíz éve, hogy az egyes blokk áramot ter­mel. Miért csak most avathatunk a te­rületén tűzoltószertárat? Érdemes lesz talán sorra venni mi történt egy évtized alatt. Mi, vagy kik segítették, esetleg gátolták a munkát. Az államközi szerződés értelmé­ben a Pakson épülő atomerőműben a magyar tűzvédelmi előírásokat kell fi­gyelembe venni. A lecke részünkrefól volt adva, mert az érvényben lévő ren­delkezések még ma sem tartalmaznak atomerőműre vonatkozó tűzvédelmi előírásokat. Teljesen ismeretlen fel­adatot jelentett ez számunkra. Nem ismertük az ilyen erőművek fölépíté­sét, működését. Jó lett volna legalább látni ilyen létesítményt. Erre azonban nem volt lehetőség. A BM. Tűzoltó­parancsnokság Országos Parancsnok­ságától kint járt három személy tanul­mányúton, ők azonban, mire valóban beindult az építés, nem segíthettek nekünk, mert kikerültek az állomány­ból. Magam pedig akkorjártam Voro­­nyesben, amikor itthon az egyes blokk már a fizikai indítás állapotába került. „Magad uram, ha szolgád nin­csen.” Tehát nekifogtunk. Bach József őrnaggyal - jelenlegi megyei tűzoltóparancsok-helyettes­­sel, akkorő volt a paksi parancsnokság erőművel foglalkozó előadója - meg Horváth Béla paksi tűzoltóparancs­nokkal, a beszerezhető forrásmunká­kat éjjel-nappal tanulmányoztuk. Se­gítettek a tervezők, az ERBE szakem­berei, a PAV vezetői, de nem utolsó­sorban Szabó Benjámin kormánybiz­tos és Katz József, aki időközben a BTO vezetője lett. Hogy milyen gondjaink, vitáink voltak az építés időszakában, külön írást érdemelnek. Most a tűzoltóság kérdésével foglalkozom, közben a mikrofonnál Bach Józsefőmagy szak­mailag indokolja az erőműben lévő tűzoltóság fontosságát. Az első időszakban szó sem volt ar­ról, hogy az erőmű védelmét hivatá­sos tűzoltóság lássa el. A magyar jog­szabály ún. vállalati tűzoltóság szerve­zését írta elő. Meghatározta, hogy műszakonként hány főből kell állniaa dolgozókból szervezett egységnek. Tűz esetén ezek a személyek otthagy­ják a munkahelyüket, és mennek olta­ni. Megtörtént a kiválogatás. Részük­re tanfolyamot szerveztünk. Fecsken­dőket vásároltunk, és szertár épült a felszerelés elhelyezésére. Közben Paks szélén elkészült a tűzoltólakta­nya, melynek építéséhez, a vonuló­szerek és eszközök beszerzéséhez az erőmű jelentős összeggel járu It hozzá. Leegyszerűsítve a kérdést ilyen mó­don tíz évvel ezelőtt tűzvédelem vo­natkozásban minden készen állt ah­hoz, hogy az egyes blokk fizikai indítá­sa megkezdődjön. A gondok akkor kezdődtek, ami­kor a vállalati tűzoltók részére próba­­riasztást rendeltünk el. A szertárnál ügyelet nem volt. A tűzoltókocsikat vezető személyek a munkahelyükön voltak, az értesítésük, szertárhoz érke­zésük és a kivonulás hosszú időt vett igénybe. Eddigre már a városiak a helyszínen voltak, pedig nekik is sok idő kellett ahhoz, hogy a forgalmas hatos úton és a kapu kon át a helyszín­re érkezzenek. Ez volt a másik gond. Ugyanis nem tűnik soknak a 10-12 perc, de ilyen fontos üzemben ennyi idő alatt beláthatatlan következmé­nyei lehetnek a tűznek. Arról nem is beszélve, ha a vonulás útját egy bal­eset zátja el, vagy ha a városi egységek éppen DunaföldVáron oltanak tüzet. Mindezeknél is fontosabb tanulság volt az, hogy a vállalati tűzoltóknak adott esetben más fontos védelem­mel kell törődniük. Pónya József vezérigazgató mond­ta ki először: - Magyarország egyetlen atomerőműve, mely a termelés egy­­harmadát fogja biztosítani, megköve­teli, hogy - külföldi példáknak megfe­lelően - hivatásos tűzoltóság védje. Mindent meg kell tennünk a megva­lósítás érdekében. Az érvek, és ellenérvek sorozata in­dult meg: - Miért különb üzem a pak­si, mint bármelyik másik. - Ha Paks akaija, oldja meg. Igen, de a magyar jogszabályok a vállalati hivatásos tűz­oltóság fogalmát nem ismerik. - Ha ott állami tűzoltóságot szervezünk, ezzel átvesszük a felelősséget, - hang­zott a következő érv, éppen egy na­gyon is exponált személytől. Arra nem gondolt, hogy az atomerőmű ál­lami tulajdon, így a tűz oltása is az ál­lam feladata. A vitákból kitűnt, hogy nem isme­rik az atomerőművet. Többségük nem látott ilyen létesítményt, sőt itt sem járt. így nem tudják áttekinteni a védelem fontosságát. Mivel a döntés joga a tűzoltóság országos parancsno­ka és az őt felügyelő miniszterhelyet­tes kezében volt, meghivattuk őket lá­togatóba. Ezután már enyhült az el­lenállás. Küldték a szakembert fel­mérni, vizsgálni. Vittük őket az akkor már működő blokk primerkörébe. Egyik jobban félt, mint a másik. Hi­szen a polgári védelmi oktatásokon csak az atombomba pusztításáról ok­tatták őket. Mi azonban „gyúrtuk” őket. Lassan mindenki egyetértett a javaslattal. Mire eddig eljutottunk, az akkori országos parancsnok nyugállo­mányba vonult. A volt helyettese ke­rült a parancsnoki székbe. Nem volt ismeretlen előtte a téma, de vele is kel­lett „néhány kört futni”. Miután Balo­­gi Jenővel végigjárta a primerkört, ő is fontosnak látta a kérdést. Együttmű­ködési megállapodást ajánlott. Az ira­tot elkészítették és leküldték. A pa­rancsnokság létesítését feltételekhez kötötték. Ennek értelmében az erő­mű költségén több mint 10 értékes vo­nulószert kellett volna beszerezni. Ilyennel kellett volna ellátni a kalo­csai, dunaújvárosi, paksi és a szekszár­di tűzoltókat. Ez utóbbiaknál szertár­bővítést is kellett volna végezni. A PAV vezetői érthetően túlzottnak tar­tották ezeket az igényeket. Az ügy hú­zódott, és újabb megállapodás szüle­tet. Ebben a tűzoltók részére fecs­kendők és felszerelések beszerzése, üzemeltetése, Paks és Szekszárd te­rületén elhelyezett védőruha, lég­zőkészülékek, egyéni sugárdózis­mérők, meg egy palacktöltő komp­resszor szerepelt. Az erőműben lé­vő tűzoltóság részére pedig hatszer­­állásos laktanyát kell építeni. Min­den megvalósult, így ez már törté­nelem. Mire gondolataimban ideértem, átadták a jutalmakat a kiemelkedő közreműködőknek. Petz Ernő a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság vezérigazgatója átadja Böhm Péter, százados parancs­noknak az épület kulcsát. Bleszity Já­nos ezredes, az országos parancsnok helyettese, átvágja a szalagot és a ven­dégek megtekinthetik a laktanyát. A korszerű hírközpont vezérlő­pultjáról működtethető a riasztóbe­rendezés, nyithatók a szertárkapuk és a csúszóakna ajtajai. Adatrögzítő jegy­zi és úja ki az eseményeket. Ide futnak be a közvetlen vonalak a blokkügyele­­tekből, EIK-ból, portákról. Tűz esetén a 77-77 szám hívásakor itt jelentkezik az ügyeletes. Itt működik az önmű­ködő tűzjelző berendezés számító­­gépes kijelzője. A földszinten ké­szenléti szertár, kocsimosó, és szer­vizállomás van elhelyezve. Az eme­leten legénységi hálók, irodák és az étkezde kapott helyet. A padlástér­ben oktatóterem, az előcsarnoká­ban a hivatásos tűzoltóság kialaku­lását és életét bemutató állandó kiál­lítást helyezték el. A többi részben majd pszichikai felkészítőpályát ala­kítanak ki. Most konditeremnek használják. A vendégek - köztük tűzoltó szak­emberek is - elismerően nyilatkoztak a látottakról. Azonban ez csak az épí­tés első üteme. Még épül egy földszin­tes épület. Ebben raktárak, kompresz­­szorhelyiségek lesznek. Üzemanyag­tároló és szabadtéri gyakorlópálya épül még. A szerény ünnepségen hallottak-, és látottakból bátran megfogalmaz­hatjuk, hogy megérte a fáradtságot, mert ismét növekedett a paksi atom­erőmű biztonsága. CSÖGLEI ISTVÁN Dr. Petz Ernő vezérigazgató átadja a laktanya kulcsát Böhm Péter parancs­noknak Kazánháziról tűzoltólaktanya

Next

/
Thumbnails
Contents