Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1992-04-01 / 4. szám

ATOMERŐMŰ 9 Ciprusi kirándulás Ciprusi Török Föderációs Köz­társaság Lapta városának polgár­­mestere meghívta Paks város 10 fiatalját az 1992. február 3-13. kö­zött megrendezett Nemzetközi If­júsági Fesztiválra. Városunkból 5 gimnazista (Bettesch Gábor, Ko­vács Eszter, Schiller Léda, Till Ág­nes, Vábró László) és 5 ESZI-s diák (Enyedi Sugárka, Kárpáti Éva, Kovács Gergely, Mészáros B. Judit, Takács Tamás) utazott Cip­rusra. Kísérőjük Steinbachné Horváth Mária, az ESZI angolta­nára volt. A diákok tanulmányi és közös­ségi munkájuk, valamint angol nyelvtudásuk alapján kerültek be a csoportba. Nagy élményt jelen­tett számukra az utazás, az egzoti­kus táj, az idegen emberek. Kovács Eszter naplóban rögzítette a cipru­si napok eseményeit, melyből íze­lítőül részleteket adunk közre: „... Tehát megérkeztünk. Itt va­gyunk. Elértük végcélunkat, Lap­­tát, ahol két meglepetés várt. Egyik: ugrott a családi elhelyezés, második: helyette tábor. Az első benyomások nem voltak a legjob­bak, mert ezt még tetőzte a meleg­vízhiány, egyáltalán a meleg hiá­nya (hideg és hó ugyanis volt). Febr. 3.: Mindannyiunk számá­ra emlékezetes nap marad. Az ed­digi hiányokat most még betetőz­te a törökök megjelenése. Hát, hogy mennyire szeretjük a csen­det, azt csak akkor tudtuk meg, amikor kedves szobatársaink haj­nali 2-ig adtak nekünk műsort a számunkra ismeretlen nyelvű ze­nevilágból. Febr. 4.: Lapta felfedezése. Gyönyörű hegyek. Gime templo­mának megtekintése. Febr. 5.: Leikében láttunk szín­ház- és bazilikaromokat, egyete-. met. Güzelyurtban voltunk egy templomban és múzeumban. Ebédelni a szabad ég alatt volt le­hetőségünk. Tényleg szép volt! Tengerpart előttünk, magas he­gyek mögöttünk, szendvics a ke­zünkben! Minél jobban megis­mertük az idegeneket, annál szebbnek látszott minden. Tény­leg, talán már nem is voltak olyan hangosak?! Febr. 6.: Reggel csodák-csodá­­jára volt meleg víz! Megnéztünk egy hegyet itt a közelben. Tényleg közel lehetett, mivel gyalog indul­tunk el. Sajnos, voltak bizonyos személyek, akik nem értek el a hegyig. Most már sajnálom! A ki­látás miatt! ... Este! Elvitték az egész társaságot egy étterembe. Nem tudom, volt-e olyan fiatal, aki nem táncolt ezen az estén? Jól elszórakoztunk. Egyre jobban ösz­­szerázódott török-magyar. Febr. 7.: Ezen a napon kivonult a tv. Két perc alatt összeállított magyar csapatunk egy műsort, ami teljesen fölösleges volt, mivel úgysem azt adtuk elő. Kezdtünk mi is átnevelődni... Ebéd után Ni­cosia! Találkozás az ifjúsági és sportminiszterrel. Febr. 8.: Ebédre valami külön­leges ételt kaptunk. Engem a zöld­­moszatra emlékeztetett. Lehet, hogy az volt?... Délután Fama­­gusztába mentünk, ott is vacso­ráztunk, majd diszkóztunk. Haj­nali 3-ra értünk vissza. Most mi énekeltünk a török lányoknak. Úgy élvezhették a műsort, mint mi 3-án éjjel. Febr. 9.: Sajnos egész nap esett az eső, ezért: szabadnap. Febr. 10.: Délután - csak mi ma­gyarok - elmentünk Nicosiába. Már egész jól kiigazodtunk a fővá­ros egy kis részletében. Febr. 11.: Gyönyörű időre éb­redtünk. Sütött a nap, tiszta volt az ég, nem fújt a szél. Délelőtt el­mentünk egy várhoz, Szent Hila­­rionhoz. Hál’Istennek a hegyek­ben volt! Olyan magasságban, ahol havat lehetett találni! A törö­köknek sem kellett több! Olyan hócsatát rendeztek, hogy még itt­hon sem láttam ilyet. Addig nem dobtunk vissza, míg egy hógolyó el nem talált. De amikor talált, ne­künk sem kellett több! Puff, durr! Mindent bele! Úgy láttam, a ma­gyaroknak több tapasztalatuk volt a hógolyózás terén, mint nekik. Sok barátra tettünk szert. Beszél­gettünk, ismerkedtünk. Febr. 12.: ... Ebéd után egy ko­lostort néztünk meg. Igaz, már csak a romjait. De innen nagyon szép volt a kilátás. Gyönyörű szép! Egyre jobban tetszett ez a sziget... Esti program: hegedűmű­vész előadása. Febr. 13.: ...Kedves török bará­taink holnap hazautaznak. Kicsit rossz érzés... Szóval este sok em­ber jött. Felnőttek, gyerekek. Öl­tönyben, kiöltözve. Előadtuk a műsorunkat. A török dalunk arat­ta a legnagyobb sikert. Utána tá­bortűz. Sok könnyes szem, ígére­tek, címek, énekek. Beszélgetés. Meghallgathattuk, hogy ha bármi gondunk van, ide mindig visszajöhetünk, várnak minket, és soha nem felednek. Komolyan megható volt! ...Az utolsó diszkót is megértük. De a többség inkább beszélgetett. Febr. 14.: Az utolsó nap a törö­kökkel. Délelőtt elutaztak már. Mikor elindultak a buszok, és el­hagyták a tábort, valami összeszo­rította szívemet. Lehet, hogy nem voltam egyedül... Végre csend volt a táborban! De 10 perc után már hiányoztak nekünk a „zajcsi­­nálók”. Ebéd előtt elmentünk sé­tálni, itt helyben. Csak hogy ne kelljen hallanunk a csendet! Ebéd után Nicosia volt a program. Ott találkoztunk török ismerősökkel. A fővárosból most már többet is láttunk. Jól szórakoztunk! Febr. 15.: Güzelyurtban megte­kintettünk egy narancsligetet. Nemcsak nézhettük, de szedhet­tük is a narancsokat. Jól felpakol­tuk magunkat. Utána ebéd a pol­gármesterrel. Már nagyon hozzá­szoktunk. Nem is tudom, hogy ez alatt a 2 hét alatt hány polgármes­terrel ebédeltünk, vacsoráztunk, vagy csak találkoztunk. Ebéd után megszavaztuk egy narancsgyár megnézését. Elég meglepő volt! Itt Pakson láttam már egy kon­zervgyárat és egy kenyérgyárat. Ez teljesen más volt. És új is! Kap­tunk friss narancslevet. ...Mikor visszaértünk a táborba, már vártak minket. Egy-két srác Nicosiából, akiknek már hiányoztunk! ...Va­csora után Laphetos, műsor. Febr. 16.: Mára már semmi program nem volt kiírva. Csak a csomagolás maradt... Vacsora, majd utána egy kis sport. Aztán jött a meglepetés! Egyik török srác lejött az apukájával és hozott min­denkinek egy szál virágot. Igazán kedves gesztus volt ez! Most már biztos nem felejtjük el ezt a két csodálatos hetet!... Jött a busz, be­­pakolás, indulás. ... A repülőút visszafelé csodá­latos élményt adott. Tiszta égbolt, napfelkelte. Volt, aki elérzéke­­nyült, hogy itt kell hagyni ezt a kis szigetet. Vigaszt az jelentett, hogy még a tábortűznél megígérték a török-magyar barátok: „Wi will came go back. We will meet. May­be in Hungary, maybe in Cyprus.” Ami magyarul röviden annyit je­lent: Visszajövünk! Találkozunk még! Lehet, hogy Magyarorszá­gon, lehet, hogy Cipruson.” Lóerők varázsában NIotorosklub alakul Pakson csolódása után tagjai számára több előnnyel is szolgál majd. A klubnak bárki tagja lehet kor- és motorűrtarta­lomtól függetlenül, aki elfogadja és betartja a közös­ség működési szabályzatát. Az érdeklődők a közeljövőben értesülhetnek a további részletekről szórólapok és a hirdetőújságok hasábjain. „Nekem csak egy bajom van, nincs elég időm arra, hogy másoknak segíteni tudjak” Körül­belül egy éve ismer­tem meg. Balogh Antal Nagy lép­tekkel rótta az iskola lépcsőit. Magas fiú, feke­te hajjal; de nem ez volt, ami megfogott. Az, azt hiszem, belülről jött. Tény, hogy akarva­­akaratlanul otthonosabbá tette a számomra még idegen környezetet. Később megtud­tam, hogy ő az a fiú, ki azt a verset írta ott az is­kolaújság negyedik oldalán. Nekem, mint kí­vülállónak, fogalmam sem volt róla, hogy kell verset írni. Most végre megtudhatom:- Hogy an kezdtél el írni?- Véletlenül kezdődött. Társaim szórakoz­tatására írtam az első versemet. Majd, miután rájöttem, hogy gondolataim kifejezésének ez a formája nem okoz nehézséget, komolyabb témák felé fordultam, s így megszülettek az első igazi versek.- Mik voltak ezek a komolyabb témák?- Azok a veszélyek, amikkel saját magun­kat fenyegetjük. Például a háború, a pusztítás.- Milyen körülmények hatására alakultak ki ezek?- Akkoriban, mikor az igazi versek készül­tek, erősödött fel bennem a tudat, hogy ha­marosan befejeződnek a középiskolás évek; felelősségteljesebb korszak kezdődik, s ezen­túl már én is hathatok a világra. Ennek egyik eszköze az írás.- Szerinted nem furcsa az, hogy ilyen adott­ságokkal műszaki főiskolára jelentkeztél? Egyáltalán miért maradtál itt?- Döntésemben nem kis szerepe volt az ESZI-hez fűződő rengeteg élménynek és a hazai kapcsolataimnak. De ettől függetlenül továbbra is élhetem a saját belső életemet, szakíthatok időt a szakmához szorosan nem fűződő területekre is. ' * (Nem sokat tudtam meg tőle a cikk írása közben. Inkább később.)- Kérdezted, hogy mit kérnék, ha lehetne egy kívánságom. Talán valami olyat, ami az egész emberiségnek, mindenkinek jó lenne. Ez a vala­mi lenne a LEGJOBB, amit csak adhatnék. Hogy mi ez, nem tudom; de azt érzem, hogy töb­bet kéne foglalkoznunk egymással - mondta. FÓBER RITA, II. F Balogh Antal: KARTHÁGÓ Ókor földjén mord világban A virágzó Afrikában Halálszél süvít. Hajdan fényes városállam Hódítás ha nyomja váltam Senki nem segít. Átkozott légy anyafarkas! Gyilkosokat ne takargass! Fertőzött a sír. Éltemért még harcba szállók Őrjöngnek az elefántok De a jég lebír. Földön, vízen, levegőben Rabszolgák a temetőben Róma! - zengi szó. Provincia, kicsi lelkem Barázdák felett ó szellem Elemészt a só... KUTYAVILÁG Áléit pillantásából a kegyetlenség felszakadt Kivert kutyák vonyítanak rémteli erdők alatt Dühödt felhők borzalmassá torzítják el a holdat Nincsen ebagy, mely éremé, hogy vajon lesz-e s holnap? A kifosztott sűrű szélén otthont ad a fájdalom Menedék az áldozatnak, akit nem ér szánalom Elesettség, halálhörgés nyomaszt a levegőben Sárgul afúa tisztáson állati temetőben. Minden éjjel megvadul a farkasfogú végezet Requiemet zúg a bősz szél, kaszál az emlékezet Egyszer volt egy volt egyszer, melyből mára csak volt maradt Hűséges szolgálók fején az időkegy túlszaladt. Várják hát az üdvözítőt rokkant testtel, lélekkel Csak a bozót tart számot egy alkonyodó élettel Otthontalan otthonukban csillagokra mutatnak De a hold fénylő arcára még kedvesen ugatnak... Humorista kerestetik! Az Atomerőmű újság pályázatot hirdet humoreszkek írására 14-18 év közötti fiatalok számára. A szerkesztőség úgy ítéli meg, hogy az újság tényszerű, tárgyilagos írásai mellett nagyon jól megfér egy kis humor, vidámság. Az atomerőmű világa nem nélkülözheti a „homo ludens” jelenlétét. Ezért anyagi áldozatoktól sem riadunk vissza: I. dü 3000 Ft II. du 2000 Ft III. díj 1000 Ft A pályázat feltételei:- Kötetlen témájú írás, max. 2 gépelt oldal terjedelmű lehet- Csak az eddig nyomtatásban meg nem jelent szövegeket fogadjuk el- A pályázat jeligés; külön borítékban kérjük mellékelni a pályázó személyi adatait (A borítékon fel kell tüntetni a jeligét is!)- Viccgyűjteményt nem fogadunk el pályaműként- A legsikerültebb írásokat az Atomerőmű újság közli A beküldési határidő: 1992. augusztus 15. Cím: ATOMERŐMŰ ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉGE 7031 Paks, Pf.: 71. Értékelési határidő: 1992. október 15. Kéijük, jelentkezzenek pályaművekkel azok az írással próbálkozó, jó humorérzékkel megáldott leendő humoristák, akik írásaiknak fórumot keresnek! A pályázat elbírálása szigorú lesz, ámde igazságos, Karinthy szellemében: A humorban nem ismerünk tréfát! Ez év márciusában néhány fiatal elhatározta, hogy Tolna megye fiatal és idősebb motorosai számára klubot hoz létre. Célul tűzték ki a motoros kultúra, vi­selkedés írott-íratlan szabályairól szóló ismeretek átadá­sát, a technikai, műszaki tudás (szerelés, tuningolás) bő­vítését, valamint motoros túrák, találkozók szervezését. Nem kisebb súllyal esik latba az országos szintű ta­lálkozókon való részvétel biztosítása sem, mely a klub helyi és nemzeti szintű szervezetekhez való kap­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents