Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-02-01 / 2. szám
6 ATOMERŐMŰ Konfliktusvizsgálatok Ófalu kapcsán A PAV 1990-ben felkérte a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Kommunikációs Tanszékét közvélemény kutatásra, illetve vizsgálatra a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék elhelyezésével kapcsolatos korábbi konfliktusok miatt. A tanszék az elemzést elvégezte 1991. év végére és részünkre átadta a közel 70 oldalas tanulmányt. Felkértük Szíjártó Zsoltot a tanszék munkatársát, aki részt vett a dolgozat elkészítésében, hogy röviden foglalja össze a tapasztalatokat. Az alábbiakban az ö cikkét közöljük. Az alábbiakban egy olyan kutatást ismertetünk, amely az PAV egyik legnagyobb problémájához, a nukleáris hulladékok elhelyezéséhez kapcsolódik. Terjedelmi okokból pusztán 2 témát kívánunk körüljárni: egyrészt szeretnénk megmutatni azt az optikát, azt a látószöget, ahonnan erre a problémára tekintettünk, másrészt pedig ismertetjük vizsgálódásaink néhány konkluzív, konkrétan a PAV-ra vonatkozó részét. Az ófalui események lezajlása után, 1990 nyarán keresett meg bennünket, a pécsi JPTE Kommunikációs Tanszékét Maróthy László, az atomerőmű nukleáris igazgatója segítségünket kérve. A helyzet Paks és Ofalu között addigra már a legteljesebb mértékben elmérgesedett, semmi remény nem mutatkozott arra, hogy a közeljövőben akárcsak előálljanak a nukleáris hulladéktároló megépítésének tervével, s úgy gondolták, ezt az időt arra használják fel, hogy tájékozódjanak: hol hibáztak, mit kellett volna másként csinálniuk. Ezen tájékozódás során bíztak meg bennünket, próbáljuk meg elősegíteni a problémák feltárását. 1. A feladat megfogalmazása Mi ezt a feladatot a következőképp fogalmaztuk meg. Adva van két közösség: egyrészt az atomerőmű a maga sajátos helyzetével, másrészt pedig egy falu közössége, amelynek beleszólása van abban, hogy mi történjen a területén. E két közösség helyzete azonban teljesen eltérő, másképpen szerveződnek, más a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyük, eltérő értékeket követnek, eltérő racionalitásmintákhoz orientálódnak. Ezeknek az eltérő életmintáknak a konfrontálódása vezetett végül is az ófalui eseményekhez. Mi a feladatunkat abban láttuk, hogy elősegítsük a probléma egy lehetséges megoldását azáltal, hogy egyrészt megpróbáljuk azonosítani, tetten érni ezeket az eltérő életmintákat, másrészt pedig megpróbáltuk felkutatni a sikeres kommunikáció feltételeit a két közösség között. Amit nem vizsgáltunk Néhány kérdést nem tartottunk kompetenciánkba tartozónak: így nem foglalkoztunk azzal, hogy miképpen lehet meggyőzni a faluban lakókat, hogy fogadják el a létesítményt; nem adtunk erre használatos stratégiát; nem közvetítettük az atomerőmű értékeit a falu felé és az atomerőművet sem kívántuk meggyőzni az ófaluiak igazáról. Nem a döntések befolyásolása volt a célunk - sem egyik, sem másik oldalon -, csupán azt szerettük volna elérni, hogy elegendő információ álljon mindkét közösség számára, amelyek esetleg elősegíthetik e szituáció jobb megértését. El kívántuk kerülni a döntések befolyásolásán túl azt is, hogy adott esetben bizonyos döntések eredményét mi magunk kivitelezzük. A módszerről Vizsgálataink alapvetően szimmetrikusak voltak. Célunk az volt, hogy mindkét közösségben hoszszabb terepmunkák során, interjúk, kérdőívek segítségével vizsgáljuk meg azt, hogy mi alapján szerveződik az adott közösség, melyek azok a mögöttes értékek, amelyek cselekvéseiket, tetteiket meghatározzák, hogyan értelmezik saját tetteiket, hogyan tekintenek a világra, a világ egy adott részére. Úgy gondoljuk, hogy csak ezen vizsgálatok után, a különbségek pontos szemrevételezésén át, ezek tudatosításával kezdődhet meg valami fajta érdemleges kommunikáció a két közösség között. A kutatás lezajlása Először a kijelölt községek közül kettőben - Fekeden és Alsónánán - végeztünk hosszabb vizsgálatokat. Mindkét esetben a falvak történelmét, kulturális-társadalmi viszonyaikat, a környezettel való bánásmódjukat elemeztük. A vizsgálat egy új szakaszát jelentette a Bátaapátit, illetve Ófalut érintő kutatásaink. Itt vázolni próbáltuk az 1991 szeptemberében kiadott felhívás utáni - a kutatás lezárásakor uralkodó - helyzetet. Mindezzel párhuzamosan került sor a PAV munkatársaival kapcsolatos vizsgálatainkra. Itt főleg azt próbáltuk kideríteni, hogyan jellemezhetők azok az értékdimenziók, amelyek e döntéshozók gondolkodásmódját, cselekvéseik irányát megszabják. Kiemeltünk egypár olyan jellegzetes pontot az interjúkból - mint a paksiak által használt nyelv elemzése, vagy a szakma szó központi helye az érvelésükben, amelyeken keresztül tettenérhetővé vált az általuk képviselt gondolkodásmód. 2. Néhány lehetséges konklúzió Azt gondoljuk, hogy annak a ténynek, hogy nem jött létre a kívánt kommunikáció a két közösség között, több oka is van. Az első és legalapvetőbb talán az, hogy teljesen eltérő felfogásokat találtunk már olyan alapvető jelenségekkel kapcsolatban, mint az idő, vagy a nagyság/mérték. Ez eleve egyfajta bizonytalanságot, értetlenséget okozott egymás megítélésében. Alapfogalmak Az atomerőmű döntéshozóinak, illetőleg a „hétköznapi embernek” az értékrendszerét összehasonlítva néhány döntő különbség már a legalapvetőbb szinten megjelenik. Nagyon sok olyan fogalmat másképp kezelnek az atomerőmű munkatársai, amelyekkel a mindennapi életünk során mi is nap mint nap kapcsolatba kerülünk; mást jelent számukra például az idő vagy a tér. Elsősorban arról van szó, hogy más arányokban, méretekben, dimenziókban gondolkoznak ezek az emberek, mint amiket mi megszoktunk. E gyökeres eltérések azért okoznak gondot, mert egy olyan képet tudatosítanak az emberekben az atomerőműről, amely a mindennapi fogalmaink révén megragadhatatlan, sőt elképzelhetetlen. Az idő A paksi atomerőmű első reaktora hamarosan 10 éves lesz. Teljes életkora még néhányszor enynyi, aztán véglegesen leáll. Az egész atomerőmű még kb. 30-40 évig (a konkrét számok jelen esetben nem érdekesek) ad áramot, aztán nem használható tovább. Ez az időperspektíva mindenki számára teljesen belátható, képesek vagyunk tervezni ekkora időre; van elképzelésünk arról, hogy mi lesz velünk akkor, mit fogunk csinálni. Ezért nem merül fel semmifajta probléma az atomerőmű időhorizontját illetően; ez a mentálisan megnyugtatóan elrendezhető kérdések közé tartozik. A kis és közepes aktivitású atomerőművi hulladékok végleges elhelyezését jelen pillanatban még el sem kezdték. Optimális esetben a tározó 2-3 éven belül megépül, s ekkor - mivel az utolsó lebomló anyag felezési ideje 4-500 év, uéves adat, helyesebb lenne: a teljes lebomlásig van szükség 5-600 évre (a szerk. megjegyzései egy fél évezreden keresztül kell őrizni, elzárni a külvilágtól. Ebben az esetben már egy nagyságrendekkel más idő horizontról van szó, s ez az időintervallum számunkra beláthatatlan, s sci-fi birodalmába tartozik. Valamennyien rendelkezünk valamiféle fogalommal arról, hogy mi minden történhet meg 50-60 év alatt; egy fiatalemberből ennyi idő alatt lesz aggastyán. Ha tegnap született a gyermekünk, ennyi idő alatt lesz felnőtt az unokánk. De mi történhet 5-600 év alatt? Már maga a kérdés is abszurd. Bármi. Nem lepődhetünk meg azon, hogy mindez az emberek számára úgy jelenik meg, hogy van valami veszélyes dolog (lásd Csernobil), ami ha odafigyelnek és megfelelő védőeljárásokat dolgoznak ki - jól kézben tartható; 50 évig. Ugyanakkor van egy másik dolog, ami állítólag jóval kevésbé veszélyes, megfelelő védőgátakat is ígérnek - 600 évre. Az atomerőmű embereiben nem tudatosult, hogy milyen szellemet szabadítottak ki a palackból akkor, amikor ezeket az eltérő időhorizontokat összeütköztették. Ök nyilvánvalóan a műszaki, szakmai stb. adatok alapján közölték ezt az időtartamot, így akarták meggyőzni az embereket, hogy ilyen messzire is képesek előrelátni, kézben tartani a problémát. Ezzel azt remélték, hogy szakmai szinten marad a vita, az emberek olyan kérdéseket fognak csak feltenni, hogy pl. hogyan tárolják, őrzik ajövőben ezeket a veszélyes hulladékokat. Csakhogy - s ez a dolog abszurditása ez a szakmai érv megfordult, s nem a probléma kezelhetőségét, sokkal inkább nem evilágiságát, elképzelhetetlenségét sugallta. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy az emberek képtelenek úgy tekinteni az atomerőműre, mint egy hétköznapi üzemre, ahol ebből és ebből ez és ez készül, hanem mintegy misztifikált, a sci-fi birodalmába tartozó rejtélyes (és ezért veszélyes) dologként fogják fel. Az idő kezelésében jelentkező különbségnek további vonzatai is vannak. A létesítménnyel kapcsolatba kerülő emberek nem tudják például elképzelni, hogy milyen anyagból is készülne a tervezett hulladéktározó védőrendszere, hogy aztán 5-600 évig garantáltan védené a környezetet és az embereket a sugárzástól. Ha környezetünkben körülnézünk, mindenütt csak romlóanyagokat látunk; lerobbant házakat, IMS-szerkezeteket, lám a hordó is rozsdásodik, a beton is megrepedt. Ugyanezek az anyagok védenék meg őket évszázadokon keresztül egy állandóan jelenlevő (agresszív) veszélyforrástól, amelyek egy emberöltő alatt tönkremennek? Mi maradt fenn az 5-600 évvel ezelőtti anyagokból? Semmi. Fokozza a problémát, hogy az őket fenyegető veszély láthatatlan. Honnan tudható (látható), hogy ők még védve vannak? „Most van veszély, vagy nincs?” És számunkra ez a „most” egyenlő az örökkévalósággal. A méret Paks az atomerőmű odakerülése előtt község volt. Mára mind lakosságát, mind méretét, mind jelentőségét tekintve megsokszorozódott. Az építkezés nagy költségeit, a létesítményben dolgozók Milyen erőművet építsünk? 2. Atomerőmű-létesítési ajánlatok III. A PreussenElektra javaslata: Az előző számainkban ismertetett AECL (CANDU) és EdF (CP-900) ajánlatok létrejötte kapcsolódik ahhoz, hogy a 2 db 1000 MW-os szovjet (VVER-1000) blokkok létesítését kevéssel az előkészítő munkálatok kezdete után az akkori kormány leállította, de az atomerőmű-építés gondolatát nem vetettük el Magyarországon. Az eddig egyoldalúan a Szovjetunióhoz fűződő együttműködési elképzelésekben változás következett be. Igen időszerűnek látszott akkor-A brokdorfi atomerőmű látképe Hosszmetszet a gőzfejlesztők tengelyében 66.80 m ra a változtatás országunk korábbi erőmű-beruházási gyakorlatában is. Az állami költségvetési források igénybevétele helyett más, a piacgazdaságokban szokásos finanszírozási gyakorlat követése egyre sürgetőbbé vált. Tulajdonképpen ezek nyitottak teret a nyugati országokból érkező atomerőműépítési javaslatoknak. A 2 db CP-900-as blokk építését vizsgáló megvalósíthatósági tanulmány készítése közben érkezett egy újabb javaslat, szintén megvalósíthatósági tanulmány készítésére a Német Szövetségi Köztársaságból a PreussenElektra-tól. A PreussenElektra nagy termelőkapacitású villamosenergia-szolgáltató vállalat. Villamos energiával látja el Németországnak a dán határ menti Flensburgtól délen a Majna-Frankfurtig terjedő részét. A működési területéhez tartozó együttesen mintegy 15 millió lakosú tartományok vásárlóinak közel 1,5 milliárd kWh villamos energiát szállított 1990-ben modern erőműveiből. A környezetkárosító hulladékok következetes csökkentése, - amint ezt az igen szigorú német előírások megkövetelik - párosulva a villamos energia iránti növekvő igénnyel, szükségessé tették számára a legújabb technológiával működő hőerőművek, köztük modern széntüzelésű, valamint atomerőművek létesítését. Atomerőműveinek száma 7, ebből 4 nyomott könnyűvizes, 3 pedig vízforraló típusú. Összteljesítményük 5150 MW. Az egy blokkra eső átlag 1020 MW. Ezek a PreussenElektra termelésének megközelítőleg 65%-át adják. A PreussenElektra által magyarországi alkalmazásra ajánlott erőműtípusok mintái a standingen szénerőmű, illetve a brokdorfi és grohndei nyomott könnyűvizes 1300 MW-os atomerőművek. A Lábatlan melletti telephelyre javasolt 3 db 500 MW-os kőszén tüzelésű erőműre és az 1 db 1300 MW-os DWR-1300 „Konvoi” típusú, paksi Hosszmetszet a kiégett fíítőelemtároló medence tengelyében telephelyre javasolt atomerőműre külön-külön megvalósíthatósági tanulmányok készültek. Az atomerőmű megvalósíthatósági tanulmányának készítése során felvázolt finanszírozási mód hasonló megoldásokat tartalmazott, mint az EdF-el készített tanulmány. Itt ugyanúgy a 30% hazai és 70% külföldi befektetési arány megalapozása volt az egyik célkitűzés. A külföldi tőke jövedelmének, valamint a kölcsöntőke-tartozás törlesztésének biztosítása ez esetben is a megtermelt villamos energia 50%ának Nyugat-Európában történő értékesítésével történhetne. A tanulmány részét képezte itt is a villamosenergia-export megvalósítását lehetővé tevő egyenáramú betétek megépítése. (Az egyenáramú betét lehetővé teszi két villamosenergia-rendszeröszszekötését és köztük a meghatározható irányú és mennyiségű villamosenergia-átvitelt, miközben a két rendszer eltérő frekvencián üzemel. Egyelőre a volt KGST-országok energiarendszere nem tudja teljesíteni a nyugati UCPTE rendszerre előírt frekvenciastabilitási követelményeket, ezért a közvetlen összekapcsolás nem megengedett.) A megvalósíthatósági tanulmány készítésében a legnagyobb eltérést az jelentette, hogy a PreussenElektra mindjárt az elején bevonta a munkába fő atomerőmű-szállítóját a SIEMENS-AG-t. így a tanulmány MVMT és PreussenElektra, mint a fejlesztés tervezői és a SIMENS-AG, mint fővállalkozó részvételével készült. A világpiacon a SIEMENS az egyik legnagyobb és leggazdagabb hagyományokkal rendelkező villamosipari és elektronikai vállalat. A széles szállítási spektrumot 13 szakterületen, összesen 408 ezer fős létszámmal biztosítja. Ezek közé tartozik a villamos energetikai berendezéseket tervező és gyártó Kraftwerk Union (a továbbiakban: SIEMENS-KWU) is. A SIEMÉNS-KWU több mint 30 éve fejleszt és épít atomerőműveket. Eddig a világon mintegy 90 Országban vett részt hőerőművek, vízi erőművek és atomerőművek létesítésében, szállított ilyen erőművekhez gőzturbinákat, gázturbinákat, villamos- és irányítástechnikai berendezéseket. Az atomerőművek létesítése terén azonban igazán nagy eredményeket a hazai (volt NSZK) piacon érte el. Ezt érzékeltetik az alábbi adatok: A volt NSZK területén eddig 32 atomerőmű épült (közülük 5 kísérleti berendezést már leállítottak), Az üzemben lévők összteljesítménye 24270 MW. Keresztmetszet a fűtőelem átrakó folyosó magasságában I. Reaktor. 2. Gőzfejlesztő. 3. Főkeringtető szivattyú. 4. Térfogat kompenzátor. 5. Hidroakkumulátorok. 6. Atmoszférikus nyomású víztároló (ZÜHR). 7. Polárdaru. 8. Anyag beszállító zsilip. 9. Utóhűtő. 10. Szerelvénykamra. II. Kiégett fűtőelem-tároló m. 2. Átrakógép. 13. Fűtőelem-tároló (friss). 14. Reaktorfedél (felsőblokk)-tároló. 15. Szellőztető berendezés. 16. „Körépület”. 17. Nukleáris utóhűtő rendszer és pihentető medence hűtőrendszer. 18. Csővezeték folyosó. 19. Berendezés- és épület víztelenítés. 20. Frissgőz szerelv. 21. Frissgőz- és tápvíz-szerelvénykamra. 22. Nukleáris közbenső hűtőrendszer kiegyenlítő tartálya. 23. Felvonó. 24. Fűtőelem átrakó folyosó.
