Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-02-01 / 2. szám
ATOMERŐMŰ 7 számát, és magának az erőműnek a méretét mindezzel jól összhangba tudják hozni. Tájainkon egy (szocialista) nagyberuházás mindig is így zajlott le, ezek voltak a vonzatai. Nem éreznek összeférhetetlenséget ezen dolgok léptéke között. Problémát okoz viszont annak elképzelése, hogyan képes az ő határukban megvalósuló létesítmény biztosítani e nagy „monstrum” működését. Ugyanúgy fog lezajlani a telepítés, mint ahogy Pakson történt? Ófalu esetében az első jelek - nagy munkagépek, fúrások - arra utaltak, hogy igen. Vagy mégsem? Itt egy kis létesítményről beszélnek, egypár embert foglalkoztatóról. Innen a dologról való véleményalkotás már hasonló pályákon mozog, mint az idő esetében. Nem kezelhető egy gondolati sémán belül a nagyméretű, veszélyes (de jól védett) és a kisméretű, nem veszélyes (legalábbis a másikhoz képest), mégis egymás működésével szorosan összefonódó dolog - mert az azért belátható, hogy egyik sincs a másik nélkül. Eltérő fogyasztói magatartások A fogyasztóinak nevezett társadalom a polgáraiban, ha azok benne nőttek fel - kialakítja azt a mentalitást, hogy a dolgok eldobhatok, még akkor is, ha értékesek. Minden társadalom sokszor nagy áldozatot vállal, hogy „értékes dolgokat” hozzon létre. Viszont ott az így létrehozott értékek nem lesznek a társadalmi értékhierarchiában a már eleve adott - természeti - értékek elé helyezve. Azért, mert „mi csináltuk, nem szeretjük jobban a „készen kapottnál”. Fogalmazhatnánk' - kissé sarkítva úgy is: a megcsinált tárgy nem válik értékesebbé a megcsinálójánál. Kialakulhatott egy olyan - a hazainál egészségesebb - értéktudat, melybe belefér egy dolog gyors elértéktelenedése, lecserélése, kivonása a használatból. (S itt nem is muszáj arra gondulnunk, hogy Nyugaton több országban is megváltoztak a külső társadalmi adottságok, s az atomerőművek bezárása mellett döntöttek.) Az a tény, hogy a „mű” relatíve nagy erőforrások megmozgatásával valósul(t) meg, nem legitimálja magát a „művet”. A nyugati atomenergiaipar - tetszik vagy nem tetszik viszonylag bőségesen nyújt ilyen példát. Nálunk nagyon nehezen tudják feldolgozni az emberek azt, hogy óriási költségekkel, ráfordítással építenek egy erőművet, ami aztán relatíve kevés idő múltán leáll, nem állít elő több értéket. Úgy gondolják, hogy sokkal hosszabb ideig kellene működnie, értéket termelnie ennek a beruházásnak, hisz nemrég épült - mindenki emlékszik rá - máris eldobható lenne? Akkor miért volt az a nagy beruházás? A „gyár-kép” és az atomerőműről alkotott kép A mai magyar átlagpolgár a „létező kapitalizmus” ezen szintjén még nem rendelkezik nem is rendelkezhet - egy, a modern nyugati társadalmak átlagpolgárában már kialakult modern gyár-képpel. A hazai teljességgel tradicionális: üzemcsarnokok, bolgár elektromos targoncák, rendész, portás bácsi, bolházó „mindenki kutyája”. Ez a terep ismerős neki, ilyen helyen dolgozott (dolgozik), itt tud a legbiztosabban eligazodni. Ráadásul a televízióban, a filmekben is mindig ilyent látott, egyáltalán: ez a közelmúlt korszak egyik fő szimbólumává vált. De mit kezdjen egy ezzel nem egyeztethető képű (kinézetű) „gyárral”? Egy gyárral, amelynek nincsenek ablakai, amely inkább óriási geometriai formákra hasonlít, semmint egy termelő üzemre. Az ott dolgozó emberek is munkaruhájukban, gépeikkel sokkal inkább az űrfilmek robotjait, vezérlő termeit juttatják eszünkbe, sem mint a megszokott olajos, koszos cájgruhában dolgozó melósokat. Idegen számunkra ott minden. És ami idegen, azzal szemben az első reakció az elutasítás. A politika Egy másik típusú eltérés akkor érhető tetten, amikor összehasonlítjuk ezeknek a közösségeknek a társadalomban elfoglalt helyét. Ez már eleve meghatározta a történelemről, a politikáról, a környezetről vallott nézeteiket, amelyek radikálisan különböznek egymástól, teljesen más szinten alkalmazzák ezeket a fogalmakat. Vizsgálataink során azt tapasztaltuk, hogy igen eltérő a politikáról vallott felfogás az atomerőmű döntéshozói, illetőleg az említett községek lakói között. Míg a paksiak elsősorban „nagypolitikában”, pártokban, érdekérvényesítésben, lobbizásban gondolkodnak, s ez vezeti cselekvéseiket, addig a másik fél politikafelfogá^a szorosan a napi élethez, teendőkhöz kötődik - az országos politika legtöbbször csak mint egyfajta közös beszédtéma kerül elő. Ennek érdekes következménye az, hogy az ófalui események paksi olvasatában igen nagy szerepet játszanak olyan tényezők, mint az akkori tanácselnök politikai ambíciói, a Baranya megyei társadalmi szervek, Paks iránt érzett averziója, a kormány gyengesége, a különféle zöld mozgalmak eredményes lobbizása. E tényezők felhasználása az események magyarázatához persze jogos, hiszen valóban közrejátszottak abban, hogy az ismert végeredmény alakult ki. De a kutatás tapasztalatai alapján - voltak más tényezők is, amelyek talán döntőbb súllyal estek a latba; a politikai szempont túlzott kiemelése az ügy környezetéből pontosan ezeket a kulturális, társadalmi jelenségeket fedi el. A közösség Egészen más elképzelés élt a paksiakban a velük kapcsolatba kerülő közösségekről, mint amilyenek azok valójában voltak. Nem nagyon vették figyelembe ezeknek a - főleg sváb - településeknek a történelmét, s az ebből fakadó értékrendszereket, kulturális mintákat. Úgy akartak ezekkel a közösségekkel is eljárni, ahogy azt a francia példán megtanulták, ott ti. a hulladéktározó telepítése egy racionális alkufolyamat a falu vezetőivel a kompenzáció nagyságától. Csakhogy elfelejtették figyelembe venni, hogy ezeket az alkukat kötő francia közösségek helyzete gyökeresen eltér magyar társaikétól. Míg ez az eljárásmód Franciaországban egyenrangú felek között zajlik és hagyománya, kialakult mechanizmusa van, addig Magyarországon ezek a - többnyire sváb - közösségek sok szempontból közel sem egyenrangúakként jelennek meg. Lakóikat kitelepítették, idegenekkel voltak kénytelenek együttélni, kihasználták őket, falvaikat elsorvasztották, alaptapasztalatuk lett (mint Feked esetében részletesen leírtuk), hogy kívülről csak rossz jöhet. Ezek a községek egyszerűen nem hiszik el, hogy itt egy tiszta, leszabályozott folyamatról van szó, azt látják, hogy egy óriási vállalat - mely nagyon szoros kapcsolatban áll a politikai hatalommal megint akar valamit tőlük, fenyegeti otthonukat. A munka és a rend Mindezen különbségek aztán a konkrét ügy kapcsán olyan helyzetekben jöttek elő, illetőleg konfrontálódtak, amelyek mindennapokban használt fogalmainkban kapcsolódnak: itt például a munka, vagy a rend és tisztaság fogalma érdemel kiemelést. Fekeddel kapcsolatban írtuk le ám általános érvényű ezen közösségekre - hogy a munka számukra nem valamiféle külön kezelendő, a mindennapi élettől idegen jelenség, hanem a lehető legszervesebben az életük része, ritmusuk szervezője. Ez konfliktust jelenthet olyan közösségekkel szemben, melyek számára az idő a „munka” s ennek mintegy ellentétje a „szabadidő” kategóriájára oszlik. Ez utóbbi rendszerben a munka a szükséges rossz lesz, amelyet aztán a szabadidőben kell majd kipihenni. Ha a munka az életnek ténylegesen szerves része, akkor ez mindaddig természetes, amíg az ember mozgásképes, amíg él, s vajmi keveset mondanak számukra az olyan ígéretek, melyek kevesebb munkával, több szabadidővel, könnyebb élettel kecsegtetik őket. A másik a rend és a tisztaság fogalma. A tisztaságról legtöbbjük véleménye az, hogy a „mi” (svábok) és nem „ők” (nem svábok, betelepülők) csoportja a „tisztaság-piszkosság” terminusok mentén különíthető el leginkább. A ház egészének tisztán tartása, állagmegőrzése szintén szimbolikus értelmet nyer, hiszen az ottlakókról árulkodik. Nagyon fontos szerepet játszanak mindebben a dolgok, a tárgyak, melyek állagára nagyon nagy figyelmet fordítanak, elsősorban nem emocionális okokból, hanem a használhatóság oldaláról. Mindezek után szinte törvényszerű az összeütközés egy olyan közösséggel, melynek más felfogása van a rendről, a tisztaságról, ahol alapjában bizonyos célok megvalósításán dolgoznak, s a dolgok, a környezet ennek van alárendelve, ezen cél sikeres eléréséhez használják fel őket. Szimptomatikus ezzel kapcsolatban, hogy az ófaluiakat - a titokzatosságon túl - azért is felháborította a munkagépek megjelenése, a próbafúrások elvégzése a falu határában, mert a helyszínen nagyon nagy volt a rendetlenség, összevissza dobáltak a munkások mindent. Ezek után nem lehet csodálni, hogy kétellyel fogadták a hulladéktározó pontos, korrekt megépítésére tett ígéreteket. A környezet A fent említett probléma megjelenik a környezettel kapcsolatban is. Míg a falvak lakosai számára a fizikai tér szinte minden pontja jelentéssel teli, a múltjukhoz, a napi tevékenységükhöz tartozó hely, addig a paksiak számára átalakítandó (technikai) civilizálásra váró pont: eszköz és nem öncél. Fokozza a problémát az is, hogy ezekben a közösségekben - elsősorban zártságuk, elszigeteltségük miatt - erősen ragaszkodnak a megszokotthoz, a - formákhoz, minden ezeket kétségbevonó megnyilvánulást saját személyük elleni támadásként értelmeznék. A fenti eltérések alapjául nyilvánvalóan a radikálisan más világmagyarázat- és érétkrendszereket kell megemlíteni: egy műszaki, civilizatorikus eszmékkel nagyon erősen átitatott, alapjában technikai jellegű tudáskészlettel rendelkező közösség - az atomerőmű döntéshozói - állnak szemben egy főleg a múltra orientált, bizonytalan jövőképű, zárt falubeli közösségekkel. Ézért nem lehet csodálkozni, hogy mint a résztvevők többször is megfogalmazták - olyan helyzet állt elő, amelyben ugyanazt mondva sem ugyanarra gondoltak, a nagyon hamar vádaskodássá fajuló - kölcsönös félreértések hátterében ez áll. 3. Az alkufolyamatról Úgy hisszük, hogy egy olyan alkufolyamatban, amilyenek itt - az atomerőmű és az érintett közösség között - kellett volna zajlania, az igazi racionális lépés csak az utolsó lépése. A kölcsönös bizalom megnyerése ugyanis nem elsősorban a szikár és racionális, kifejezetten szakmai kérdéseket tisztázó tárgyaláson történik. A bizalom megnyerésére a kapcsolatok szabadabb formái alkalmasak. De ennek feltételei vannak. A legfontosabb, hogy az előítéleteivel mindkét fel tisztában legyen: mit is képzel valójában a másikról. Kölcsönösen tudatosítaniuk kell, hogy az adott témában a nukleáris hulladékelhelyezés - mindketten, igaz - dolog más-más aspektusából, de idegen területen mozognak. Mindegyiküknek másra terjed ki a hatalma (nóta bene: a faluközösségnek a saját területére). Ha nagyon kis lépésekben, szinte mindenkit külön-külön elérő és az illető személyre szabottan történő megközelítést alkalmaz mindkét fél, kiépíthető a kölcsönös bizalomnak egy olyan rendszere, amelyre - mint alapra - már felépíthető egy racionális alkufolyamat. A bizalomelnyerési és a tényleges alkufolyamat eltérő készségeket kíván a résztvevőktől. Az előbbi jobban igénybe veszi az empátiát. Itt arra a képességre van szükség, amely megismerhetővé teszi a másik fél gondolkodását és véleményalkotását meghatározó mögöttes világot. Azt, amelyre ráhangolódva a vélemények már legalább összeegyeztethetőek lesznek. Ha ez létrejött, akkor mindez nem azt jelenti, hogy a.két fél ettől kezdve ugyanazt mondja, hanem csak azt, hogy ugyanúgy. Ugyanannak a kimondása a következő lépés, és ez a lépés - a véleményünk szerint - már racionális lépés lesz. Típus és teljesítményi adatok: BWR PWR Egyéb (vízforraló) (nyomottvizes) (kísérleti, gázhűtésű, Na-hűtésű, stb) Blokkok száma: 7 15 10 Összteljes. (MW) 6900 16700 1200 Átl. teljes. (MW) 986 1115 120 KWU részvétellel készült 7 14-PreussenElektra tulajdona 3 4-Mint látható, a nagy teljesítményű blokkok létesítésében a KWU egy kivétellel mindehol résztvevő. A 21-ből 13 esetben nemcsak résztvevő, de főtervező és fővállalkozó is egyben. A Magyarország részére kidolgozott koncepció szerint is a KWU lenne a fővállalkozó, kulcsrakészen Siemens-KWU „Konvoi” blokk létesítményeinek jellemző elrendezése C3 l!°.l 0 1. 2. 3. 4. 3. 6. 7. 8. 9. 10. Reaktorépület belső (hermetikus) tér Reaktorépület nem hermetikus tér Frissgőz és tápvíz szerelvény kamra Üzemzavari tápvíz ellátás épülete Nukleáris segédépület Szellőző kémény Villamos kapcsoló épület • _ Üzemzavari áramelőállítő épület (Diesel-gépház) Turbinagépház Biztonsági hűtővíz szivattyúház Földrengések ellen védett Lökéshullám és földrengés ellen védett Repülőgép lezuhanás ellen védett (részleges védelem) Repülőgép lezuhanás, lökéshullám és földrengés ellen védett_______ szállítaná és építené az erőmű minden meghatározó egységét, az ún. telephelyfüggetlen részt. Ebben alvállalkozóként számos magyar cég vehetne részt. A tanulmány készítése során a KWU szakemberei kapcsolatba léptek több mint 30 magyar vállalattal. Felvázolták a gyártásban, szerelésben, építésben való részvétel lehetőségeit és teijedelmét. A vállalatok egy része ajánlatot is adott az egyeztetett terjedelmekre, amit a KWU figyelembe vett a létesítés fővállalkozói teijedelmére készített árkalkuláció készítése során. A vizsgálatok itt is azt mutatták, hogy a magyar ipar részvételének pénzben elismert mértéke a teljes teljedelem mintegy 35°/o-a lehet. Ezen belül, az építészetben 90%-os, a villamos berendezéseknél 45%-os, a gépészeti berendezéseknél pedig 35%-os lehetne a részesedés. A SIEMENS-KWU az erőmű 84%-át kitevő telephelyfüggetlen részének kulcsrakész fővállalkozója az igen alapos magyarországi felmérések A fővízkör elemeinek elrendezése a konténmentben 1. Reaktortartály 5. Hidroakkumulátor 2. Gőzfejlesztő (4 db) 6. Nyomástartó acél konténment 3. Keringtető szivattyú (4 db) 7. Külső vasbeton védőépület 4. Főkeringtető vezeték • 8. Hermetikus téren kivüli pri merköri helyiségek ("Körépület")______ Siemens-KWU nyomottvizes atomerőmű sémája Reaktorépület épülete Turbinaház (Üzemzavari tápvíz) • í. Containment 7. Táptartály 2. Reaktor 8. Hidroakkumulátor 3. Főkeringtető vezeték 9. Atmoszférikus nyomású 4. Gőzfejlesztő viztároló (ZÜHR) 5. Turbina 10. Remanenshő hűtő 6. Generátor______________ 11. Lefúvató állomás eredményeinek felhasználásával valószínűleg a legpontosabb árbecslést adta a megvalósíhatósági tanulmányhoz. (Az árakra majd a sorozat utolsó részében visszatérek.) A KWU az 1970-es évek elején kezdte az 1000 MW feletti teljesítményű nyomott könnyű vizes blokkok tervezését, és építését. Az eredményt az alábbi referencialista illusztrálja: Név Teljesítmény (MW) Üzembe helyezés éve Biblis A 1147 1974 Biblis B 1238 1976 Unterweser 1230 1978 Grafenrheinfeld 1235 1982 Grohnde 1300 1984 Philippsburg 2 1268 1984 Brokdorf 1307 1986 Isar 2 1285 1988 Emsland 1242 1988 Neckar 2 1241 1989 Közben a terveket, a berendezéseket, a biztonsági rendszereket folyamatosan fejlesztették, tökéletesítették, az elrendezést és belső felépítést optimalizálták. Ez a folyamat egészen az Isar 2 építéséig tartott. Ekkor a „mű” annyira kiforrottá vált, hogy szinte nem akadt már rajta további módosítani való. így az Isar 2 és az azt követő blokkok azonos tervek alapján mintegy sorozatgyártás darabjai készültek el, és ezért a DWR-1300 típusjel mellett a „Konvoi” megkülönböztető jelzőt kapták. A „Konvoi” blokkok biztonsága és technikai színvonala világviszonylatban vezető helyen áll. Talán a működő nyomottvizes blokkok között jelenleg a megmodernebb. Már ma kielégítik azokat a követelményeket, amelyek az amerikai Electric Power Researc Institut (EPRI) az USA-beli erőmű-üzemeltetőknek a jövőben létesítendő atomerőművekre célként előírt. A blokkokat a KWU feszes és pontosan betartott ütemezéssel építette. Egy blokk létesítési időszükséglete 61+1 hónap. A DWR-1300-as blokkok jellemző felépítéséről, elrendezéséről a mellékelt ábrák adhatnak némi felvilágosítást. A fényképen látható brokdorfi erőmű közvetlen „Konvoi” előd. Az épületek elrendezésében is látható még eltérés a végső „Konvoi” elrendezéstől. (1991-ben a brokdorfi atomerőműben szerzett tapasztalatairól és élményeiről írt Ormai Péter az 1991. novemberi számunkban „Brokdorfi emlékek” címmel. Annak, aki szeretne bepillantást nyerni egy ilyen erőmű üzemi hétköznapjaiba, és nem olvasta még az említett írást, ajánlhatom a figyelmébe. E száraz ismertető felüdítő színes kiegészítője lehet.) 1991. decemberi számunkban a CANDU kapcsán bemutattunk néhány „Top Ten” listát az első tíz legjobb teljesítmény-kihasználással üzemelő blokkokróL Most ismét mellékelhetnénk a listákat, ezúttal a DWR-1300-as blokkok dicséretére, mert közülük néhány rendszerint szintén helyet követel magának az első tíz között. 1990-ben három „Konvoi” erőmű különösen magas értéket ért el, átlagosan 90,7%-ot. Tehát, mint korábban szó volt róla, a megvalósíthatósági tanulmány 1 db DWR-1300 „Konvoi” típusú blokk paksi telepítésére tesz javaslatot, helyet hagyva egy esetleges második blokk építéséhez. Itt szükségesnek látszik megjegyezni, hogy a Duna hőszennyeződésének a megengedett érték alatt tartása csak mintegy 2000 MW erőmű bővítéséig lenne biztosítható. Ezért 2 db DWR-1300-as blokk építése esetén a másodikhoz hűtőtornyot kellene építeni. Valójában a második blokk építése nem merült fel komolyan, mert egy sor megfontolandó kérdést látszott felvetni. (Folytatjuk) Papp Sándor
