Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1992-02-01 / 2. szám

ATOMERŐMŰ 3 „Vigyázó szemetek...” a bizottságok munkájára vessétek! A vállalat vezetése az alkalma­zottak köréből választott és a ve­zetés által delegált tagokból szer­vezetfejlesztési és bérbizottságot állított fel. A bizottságok 1992. ja­nuár 30-án megalakultak. Dr. Petz Ernő vezérigazgató irányt adott a bizottságok feladataira és a tagok­nak megbízásokat adott ki. A szervezetfejlesztési bizottság tagjai sorából elnököt választott: Cserháti András személyében. A bérbizottság elnöke Tímár Géza lett. Az 5. heti tájékoztatóban a szervezetfejlesztési bizottság köz­leményt adott ki, amelyben a kitű­zött feladatokról, a legfontosabb tennivalókról, céljaikról tájékoz­tatták a dolgozókat. Elindította a vállalat szervezetei által elvégzen­dő ún. „önátvilágítások” követel­ményeinek, részleteinek kimun­kálását. Megjelentek a pénzdíjas pályázatok is. Munkájuknak nem célja a jól működő struktúrák szétrombolása - fogalmaznak a közleményben. „Meg kell viszont határozni a hatékonyság, gazdaságosság javí­tásának, a hiányosságok meg­szüntetésének szervezetfejlesz­téssel kezelhető megoldásait, megőrizve vagy fokozva az erőmű rendelkezésre állását, üzembiz­tonságát.” * A bérbizottság céljait, feladatait - az új gazdaságirányítási és jogi rendszerben - a 6. heti tájékozta­tóban tette közzé. A bérbizottság pályázatokat ír ki egy-egy nagyobb szervezeti egységre (bérszerkezet egyes ele­meire) és az erőmű egészére is bé­rezési rendszer kidolgozására és felhívásokat fog közzé tenni ötle­tek, javaslatok megtételére. „A bizottság átérzi a felelőssé­gét az alkalmazottak jövedelmé­nek alakításában” - hangsúlyozz^ a közlemény. A bérbizottság albij zottságokat hozott létre:- koordinációs és javaslattevő albizottság, , vezetője: Sztrida Ferenc. _- információs albizottság, vezetője: Kajsza Árpád.- munkakörök besorolását elemző albizottság, vezetője: dr. Horváth Imre.- ösztönzési hatásokat elemző albizottság, vezetője: Molnár Sándor. Mindkét bizottság munkáját segítsük, figyeljük felhívásaikat, aktívan vegyünk részt sorsunk alakításában! Szervezeti egység (A ’92. jan. 15-ei tájékoztató szerint) Szervezetfejlesztési bizottság összetétele Bérbizottság összetétele 1. Üzemviteli ig. 2. Karbantartási ig. 3. Nukleáris ig. 4. Beruházási ig. 5. Személyzeti és sz. ig. 6. Vezig. közv. + műsz. vez. igh. ált. vez. igh 7. Gazd. vez.ig. h. 8. ESZI dolgozók által választott Rácz István Kapocs György Léber Antal Kern József Hamvas István Újvári Endre vállalatvezetés által delegált Kovács'András Faragó Péter Erős Imre Juhász László dr. Róoak^ÉÉísef CsaiSHandor Andics István Bódi Mihály dr. Pinczés János dolgozók által választott Szőcs Péter Somo® Győzi Szigei ”erenc arkas Béla Mácsik György dr. Angyalné Kiss Bernadett dr. Horváth Imre Kajsza Árpád Trapp Lászlóné vállalatvezetés által által delegált Jnár Sándor Sztrida Ferenc Lukács Zoltán Timár Géza Vass Pál Füle István Benedeczky Ferenc Szél István Molnár László Takács József szerv. félj. biz. titkár Bóka Tiborné (SZIFO) bérbiz. titkár Kővári Istvánná (SZSZIG) Adómentes!? a szervezetfejlesztési bizottság pályázatot írt ki az erőmű munkavállalói részére a szervezeti teljesítmény növelése, a biztonság és rendelkezésre állás megtartása ill. növelése, az emberi erőforrások hatéko­nyabb felhasználása, a vállalati (rt.) eredményjavítása érdekében, két kategóriában: 50,100 és 200 ill. 25,50 és 100 ezer Ft pályadijakkal. A pályázatok benyújtásának határideje 1992. március 9. A pályázat összeállításával kapcso­latos kérdésekkel a bizottság tagjaihoz lehet fordulni. Mi is történt? Korunk divatja a mozaik­szavak mögé „rejtett” pártok, szervezetek, csoportosulások alakítása. Ma már ki ne tudna akár óraszámra is felsorolni közülük, de meglehet, hogy sokukat csak nevének rövidí­tett formájában ismerjük, mi­közben alig-alig tudunk róla bármit is. Ismeijük-e például az atom­erőmű területén működő egyetlen ifjúsági szervezetet az ATISZ-t? Aki ismeri remél­jük örömmel olvas egy kis tör­téneti áttekintést az ATISZ- ról, aki még nem ismeri és fia­tal, vagy annak érzi magát, ha kedvet érez a közösségi mun­kához és elfogadja a szervezet normatíváit, azt szívesen lát­ják soraikban. Mi is az ATISZ? Atomerő­mű Ifjúsági Szövetség. Az ATISZ az egyesülési törvény alapján működő önszervező­déssel létrejött társadalmi szervezet. Ez a közösség olyan csoportok összessége, ahol a tagok a szabad idejüket szívesen és tartalmasán eltölt­­hetik, ahol információhoz jut­hatnak, véleményt cserélhet­nek, a fiatalság érdekeinek ér­vényt szerezhetnek, azokat ki­fejezésre juttathatják, mind­ezekhez az ATISZ intézmé­nyes keretet biztosít. A ponto­sabb tájékoztatás érdekében az ATISZ eddig megtett útjá­ról és a jövőbeli terveikről az egyik legilletékesebbet, Néber Tibort a szervezet elnökét kérdeztem. Mikor és milyen körülmények között alakult meg ez az ifjúsági közösség? Talán egyesek számára még emlékezetes 1989. június 21-e, amikor is megalakult az ATISZ. Abban az évben már a harmadik küldött értekezle­tet tartottuk és hosszas vita után kerülhetett csak sor a szervezet létrehozására. Az ATISZ ugyanis a PAV KISZ- bizottsága jogutódjaként a zö­mében volt kiszesek által szer­veződött újjá, hiszen óriási igény mutatkozott arra, hogy merőben más, új alapokra épí­tő politikai pártoktól független ifjúsági szervezet létrejöjjön. Az új alapszabály elfogadásá­val lehetővé vált, hogy önálló jogi személyként működjön tovább. Első alapszabályunkat a cégbíróság 1990. májusában elfogadta, így hivatalosan is bejegyzésre kerültünk. Milyen kisebb csoportok, kö­zösségek dolgoznak a szervezet keretei között?­Ellentétben a vállalati struk­túrával szervezetünkben a ki­sebb közösségek a különböző érdeklődési körök alapján ala­kultak ki, de több néhány fős baráti társaságok is szerveződ­tek. Néhány nagyobb csoport is kialakult, így a triatlonosok, a karatésok, cselgáncsosok, a kerékpárosok és a BIG-es fia­talok. A napokban egy újabb kis csapat is „összerázódott”, ők egy angol nyelvtanfolyam során döntöttek úgy, hogy a tanuláson túl is több közös programot, rendezvényt akar­nak szervezi nemcsak a saját szórakoztatásukra. Ezen cso­portokon felül vannak még olyan fiatalok is, akik úgy­mond egyénileg tagjai a szer­vezetünknek. A működéshez, a munkához szükséges feltételeket hogyan teremtitek elő? El kell mondanom, hogy a legnagyobb segítséget, támo­gatást a vállalat adta az éven­kénti ifjúságpolitikai alapból az 1991. évig. Az idén ez már nem így lesz. Éppen ezért kü­lönféle pályázatok elnyerésé­ből, illetve az egyes rendezvé­nyekre szponzorok, támoga­tók bevonásával próbáljuk biztosítani a szükséges anyagi hátteret. Ezeken felül termé­szetesen a különböző rendez­vényeken a nevezési díjak, be­lépőjegyek és a tagsági díj is növeli a bevételeinket. Még egy szerény bevételi forrás az Ifjúsági Klub működéséből befolyó nyereség is. Megemlítenél néhány jellem­zően az A TISZ által megszerve­zett és lebonyolított rendez­vényt? Az állandó, már hagyomá­nyokkal rendelkező rendezvé­nyeink közül elsőként a legna­gyobbat az Atomerőmű Ifjú­sági- és Sportnapokat (AISN) említem meg. Az elmúlt évi már a hatodik volt a sorban. Szintén nagy hagyományai vannak 1989. őszétől az „Atomember triatlon” ver­senynek. Olyannyira, hogy 1991 -ben már az országos ver­senynaptárban is szerepelt. Nem kisebb érdeklődéssel ke­rül megrendezésre a Butterfly iparági asztalitenisz verseny sem. Az Atomerőmű Sport Egyesülettel közösen került megrendezésre a szilveszteri tömegsportnap, de ezekről nem kívánok bővebben szól­ni, hiszen az Atomerőmű új­ság hasábjain keresztül rend­szeresen tájékozódhatnak az olvasók. Természetesen a gyermekekre is gondolunk. Nemcsak az AISN keretében, hanem külön alkalmanként is szervezünk nekik különféle programokat. E kérdés kap­csán meg kell említenem, hogy sajnos egy nagy múlttal rendelkező Ifjúsági Klub már nem a régi fényében csillog. Állandó rendezvényeivel pezsgő klubélet zajlott az Ifjú­ság úti alagsorban. A vezetők, szervezők, többsége „kiörege­dett”, lassanként a tagok is „el­koptak”. Ma már klubéletről nemigen beszélhetünk, hi­szen rendezvényei csak né­hány alkalomra korlátozód­tak. Azonban sikerült egy népszerű szolgáltatást beve­zetnünk, ez a vasárnap reggeli újságárusítás. Saját rendezvényeken kívül milyen akciókhoz csatlakoztok, mely más szervezetekkel dolgoz­tok rendszeresen, vagy alkal­manként együtt? Az 1990. és 1991. év elején megrendezett serdülő és ifjú­sági labdarúgó tornára aján­lottunk fel díjakat. A vállalati szakszervezettel közösen ren­dezzük a névadó ünnepsége­ket. Az elmúlt évben a kerék­párosokkal napközistábort szerveztünk, majd az első Paksi Nagydíj amatőr nemzet­közi kerékpárversenyt ren­deztük. Az asztalitenisz tö­megsport csoport által rende­zett gyermekversenyekre díja­kat ajánlunk fel és a triatlono­sok Paks-Budapest váltófu­tást is támogattuk. A kezdeti célokhoz, elképzelé­sekhez képest, hogyan alakult az ATISZ arculata? A kérdés igen aktuális, hi­szen az elmúlt fél évben a már említett tevékenységeken kí­vül az ATISZ érdekvédelmi szervezetként is megjelent a vállalat másik két szervezete mellett. Az érdekvédelmi terület úgy került a céljaink közé, hogy 1991. június 6-án kül­döttgyűlést tartottunk, ahol aktualizáltuk az alapszabá­lyunkat és pontosítottuk a szervezet céljait, feladatait. Ezen az értekezleten döntöt­tünk úgy, hogy csatlakozunk az Atomerőmű Érdekvédelmi Szövetséghez. Ezen felül tag­­díjfizetési kötelezettséget álla­pítottunk meg és új elnökségi tagokat választottunk. A mó­dosított alapszabályunkat a cégbíróság 1991 augusztusá­ban elfogadta és az ifjúsági működési területűinket az ér­dekvédelmivel bővítette. így a PADOSZ és a Munkástanács mellett mi is érdekvédelmi jo­gosítványokkal rendelkezünk, ezért is szerepelhettünk alá­írókként többször a különbö­ző felhívásokon, nyilatkoza­tokban. Úgy gondolom, ezt ta­lán még kevesen tudják ró­lunk. Hogyan tovább? Hallhat­nánk a közeli és a hosszabb tá­vú célokról, feladatokról? Szeretnénk továbbra is szín­vonalasan megrendezni a már említett szabadidős rendezvé­nyeinket, de természetesen ezek mellett új - reméljük népszerű - programokat szer­vezni a fiataloknak, az erőmű dolgozóinak és az ő gyerme­keiknek is. Reméljük sikerül az Ifjúsági Klubot és az ott fo­lyó munkát is a régi rangjára emelni. Ehhez a munkához szívesen várjuk a fiatalok el­képzeléseit, ötleteit. Szinte ál­landóan napirenden van az egészséges életmód, a tö­megsport kérdése. Ezért a szokásos sportversenyeken túl szerepel a tervek között egy kondicionálóterem létre­hozása is. Felvetődött egy nem az atomerőmű területén működő számítógépes tanfo­lyam elindítása is. Ezügyben még folynak a tárgyalások, re­méljük mihamarább beindít­hatjuk a tanfolyamot. Szeretnénk a szervezetün­ket jobban megismertetni és ezáltal is vonzóbbá tenni a fia­talok és az erőmű dolgozói kö­rében. Az ESZI-ben tanulók­ról sem feledkeztünk meg, őket is minél nagyobb szám­ban meg akarjuk nyerni szer­vezetünknek. Szeretnénk, ha az ATISZ-t mindenki egy nyi­tott, közismert és jól működő, fiatalokból álló ifjúsági szerve­zetnek tekintené. Végezetül összegzésképpen, hogyan értékeled az ATISZ munkáját az eddig eltelt néhány esztendő után? Összegzésül talán annyit le­hetne kiemelni - és ez volt a tavalyi küldöttgyűlés értékelé­se is nagy eredmény az, hogy ez az ifjúsági szervezet „talpon tudott maradni”. Or­szágosan nagyon sok példa bi­zonyítja mi is történt és törté­nik az ifjúsági szervezetekkel, igen kevés tudott fennmarad­ni, ez egyébként szerintünk a társadalom tudatos romboló tevékenységének eredménye. Mi azon kevés ifjúsági szerve­zetté váltunk, amely meg tud­ta őrizni létét, jogosultságát. Végezetül óriási távlati jelen­tősséggel bír az, hogy szerve­zetünk érdekvédelmi jogkör­rel is rendelkezik, igaz ennek hatása csak a későbbiekben nyilvánul majd meg. Köszönöm a tájékoztatást. GYÁNYI ZSIGMOND Biztosan mindenki átélte már életében egyszer-két­­szer azt az érzést, hogy vala­kinek valami kellemetlen hírt kellett megmondania. Mi, azaz a szociálpolitikai osztály dolgozói havonta érezzük a bőrünkön - úgy a hónap 10-e táján, munkabér­­előleg (OMB) osztás után - milyen is az, ha valakinek ne­met kell mondanunk. Azért is fájó pont ez ne­künk, mert megszoktuk, hogy tőlünk általában elége­detten távoznak az emberek. Elégedettek amikor üdül­ni mehetnek, amikor elszá­moljuk utazási jegyeiket, tisztítószámlájukat, áram­kedvezményes ügyeiket in­tézzük, megfelelő munka- és védőruhában végezhetik munkájukat. A munkabérelőleg-kérel­mek elutasítását - érthetően - nehezen viselik. Vannak akik egyszerűen tudomásul veszik. Vannak akik méltatlankodnak, van­nak akik elkeseredetten fir­tatják, hogy miért a másik és miért nem ő, pedig annak nem is kell annyira! Aztán vannak olyanok is, akik számon kérik tőlünk, hogyan tagadhatjuk meg azt, ami nekik jár! Van olyan is aki befolyá­sos patrónust keres. A viselkedési, reagálási változatok száma végtelen. Nem úgy, mintahavontaerre a célra fordítható keret ösz­­szege! Ez a jelenleg érvény­ben lévő vállalati kollektív szerződés szerint a bérkeret 0,5%-a. Ez az összeg átlagosan 40- 50 főnek elegendő. Ezzel szemben havonta 150-200-an nyújtanak be munkabérelő­leg-kérelmet. Osztályunknak jutott az a hálátlan feladat, hogy java­solja közülük azt a bizonyos 40-50 „szerencsést”. Megkísérelünk minden kérést tárgyilagosan elbírál­ni. Támpontot csak a feltün­tetett jövedelmek és a kérés indokolása jelent. Tudjuk, hogy az emberek nem szívesen beszélnek anyagi gondjaikról. Sejtjük, hogy olyanoknak nem jut az előlegből, akiknek igazán na­gyon kellene. Tisztában vagyunk azzal is, hogy ez az ügyrend nem a legtökéletesebb. Igyek­szünk, hogy olyan rendszert dolgozzunk ki, ami mindenki számára megfelelőbb. Ettől azonban a keret nagysága nem emelkedik - mivel a munkabérelőleg nem más, mint a vállalat által nyújtott kamatmentes köl­csön, melynek visszafizeté­sére a munkabér nyújt fede­zetet - csak az elosztás módja változhat meg. Addig is képjük munkatár­saink türelmét, higgyék el. mi is szeretnénk kevesebb nemet mondani! BENEDECZKY MÁRIA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents