Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-02-01 / 2. szám
4 ATOMERŐMŰ Olvasói levelek, vélemények, helyreigazítások Tisztelt Szerkesztőbizottság! Örömmel, és meglepődéssel vettük kezünkbe a legutóbbi Atomerőmű című újságot. A lap külleme, terjedelme és - nem utolsósorban - a tartalma, erősen megváltozott, és előnyére! Azt lehet mondani, hogy első betűtől az utolsóig (némi túlzással) el tudtuk olvasni. Mindenki talált benne magának való érdekességet. (Ezt az újságot még lopják is, messze vidéken is felbukkan az emberek kezében!) Nálunk a többség hazaviszi, de jut belőle a műhelyek részére is. A dolgozók egyöntetűen helyeslik, hogy az Érdekvédelem is oldalhoz jut végre az újságban. Reméljük, hogy ez nem változik, és mi jól ki tudjuk használni a közérdekű információk terjesztése érdekében. VIDA GYÖRGY VKO A MEE neve helyesen Januári számunk 4. oldalán tévesen jelent meg az egyesület neve. A helyes név és így a cikk címe: A Magyar Elektrotechnikai Egyesület Paksi Szervezetének múlt évi tevékenysége és ez évi feladatai. Elnézést kérünk. Mégegyszer a tolldoziméterekről Az Atomerőmű újság legutóbbijanuári számában megjelent egy újságcikk Munkáshétköznapok... - címmel. Itt olvastunk többek között arról a megállapításról miszerint az operatív dózismérőként alkalmazott tolldoziméterek működése megbízhatatlan. Egy konkrét esemény kapcsán általánosítani rendkívül veszélyes, pláne akkor ha az több oldalról is támadható. Idézek néhány sort a cikkből: „Az egyik karbantartó lakatos bent felejtette a tolldoziméterét a műhelyben. Műszak végén a bent felejtett doziméter többet mutatott - méréskor - mint a munkatárs dozimétere, akivel az átrakást végezték”. Aki ismeri a Vállalati Sugárvédelmi Szabályzatot tudja, hogy a dozimétert a hatósági doziméterrel együtt a védőruha belső zsebében kell hordani. (VSSZ. 93.2.2. pont). Akkor hogy kerülhetett a tolldoziméter az asztalra? Ha mégis így történt - ismerve a primerköri karbantartó műhelyek dózisviszonyait - a doziméter csak a valós helyzetet regisztrálhatta. Anélkül, hogy ezekre a kérdésekre válaszolnék, mint a doziméterek hitelesítését végző laboratórium vezetője szeretném tájékoztatni az olvasót a mai helyzetről, a doziméterek műszaki állapotáról. Az atomerőmű I. blokkjának indítása óta a dolgozók külső sugárterhelésének mérésére operatív dózismérőket is alkalmazunk a hatósági filmdoziméterek és a TL-tabletták mellett. Az UI-27 típusú kiértékelő és a D2 típusú tolidózismérők üzembehelyezésére a blokkok indításával párhuzamosan került sor. A készülékek típusvizsgálatát az Országos Mérésügyi Hivatal (továbbiakban: OMH) végezte el. A dózismérők éves időszakos és javítás utáni vállalati hitelesítését az OMH érvényes ellenőrző mérési utasításai alapján a Nukleáris Műszerhitelesítő Laboratórium végzi. A készülékek műszaki színvonala az akkori szovjet műszeripar jegyeit tükrözi. A tolldoziméterek felépítésükből adódóan (töltő- és mérőkondenzátor, ionizációs kamra) külső behatásokra igen érzékenyek. Ütögetés, vibráció, magas hőmérséklet és páratartalom a dózismérő hibás jelzését eredményezheti. Ezért nagyon lényeges a rendeltetésszerű használat. A dózismérőrendszer hitelesítése nagy gonddal történő összetett művelet. A mérések megkezdése előtt 24 órás önkisülés-vizsgálatot végzünk, és a nem megfelelő tolidózismérőket kivonjuk a forgalomból. Ezt követően az OMH előírásoknak megfelelően a méréstartomány több pontján pontosság-ellenőrzést hajtunk végre. Amennyiben bármely mérési ponton az alaphiba nagyobb, mint a gyártó által specifikált érték + - 20%) a tolidózismérő nem kerül kiadásra. A főjavítások időszakában, amikor a tolidózismérők kiadása a legnagyobb, kéthetenkénti gyakorisággal véletlenszerűen kiválasztott tolldozimétereken rutinellenőrzéseket hajtunk végre. A Sugárvédelmi Szolgálat a kiértékelő készülékeket napi rendszerességgel ellenőrzi a kontrolidózismérők segítségével. 1991-ben a hitelesítések elvégzése után 315 db tolidózismérőt adtunk át felhasználásra. Az a tény, hogy a dózismérőkészletek mára műszakilag elhasználódtak, a megfelelő állapotban tartásuk mind a karbantartó, mind a hitelesítő személyzettől jelentős többletmunkát követel. Az elhasználódás azonban nem egyenlő a hibás működéssel! Példa erre a WANO által ellenőrzőt 5 db tolidózismérő, melyeknek alaphibája a besugárzás és kiértékelés után minden esetben kisebb volt mint + - 15%. Végleges megoldást véleményem szerint annak a finn gyártmányú ALNOR RÁD 100S típusú hordozható helyi és személyi dózismérő rendszernek az alkalmazású jelenti, mely a közelmúltban került beszerzésre. A készülék ma az egyik legkorszerűbb személyi dozimetriai ellenőrzőrendszerek egyike, mely számos referenciával rendelkezik már belga, német és amerikai atomerőművekben. A rendszer hitelesítési engedélyét az OMH kiadta, és 300 db dózismérő várja bevetését az 1992. évi főjavítások során. ORBÁN MIHÁLY Nukleáris Műszerhitelesítő Labor vezetője Tisztelt Olvasó! Majoros János a Munkáshétköznapok című írásában szóvátette, „Az időszakos orvosi vizsgálatok területén is jó volna előbbre lépni.” Az általa felvetett problémákban néhány tárgyi tévedés is van, mely indokolja a válaszadást, de szükségesnek tartom, hogy a vizsgálatokkal kapcsolatban néhány elvet is ismertessek, és egyben összefoglalnám az elmúlt év előrelépéseit. A rákszűrő vizsgálatok alatt mindenhol a nőgyógyászati rákszűrést értik. Ezeket a vizsgálatokat évek óta kampányszerűen végeztük a győri Cytológiai Állomás közreműködésével. Múlt év márciusa óta saját nőgyógyász szakorvosunk van és a győri kapcsok-' tot fenntartva a vizsgálatok egész évben szisztematikusan történtek. Számos hozzátartozó is itt végeztette el a vizsgálatokat. Valószínű ezek az okok magyarázzák azt, hogy az elmúlt évben viszonylag magas (8 fő) volt a kiszűrt pozitív esetek száma. Tehát a vizsgálatok céljából korábban sem, de jelenleg sem kell más intézetet felkeresni. A tüdőszűrő vizsgálatokkal egészen más a helyzet. Valóban logikus lenne, hogy ezeket is helyben lehessen elvégezni, azonban ennek több akadálya is van. Kétségtelenül igaz, hogy nincs berendezés (kb. 1 millió Ft), de kezelőszemélyzet sem áll rendelkezésre. Ez azonban kisebb gond. Nagyobb feladatot jelent a gép megfelelő elhelyezése kőépületben. A területigény kb. 50 négyzetméter, adminisztrációs szoba, vetkőző is szükséges. A készülék telepítéséhez a megyei tüdőgyógyász főorvos engedélye is szükséges, ebben pedig a minimum szakszemélyzet biztosítása. Véleményem szerint a vizsgálatok terén történő előrelépésnek szakmai és szervezési oldalai vannak. Nem szoktuk a szakmai fejlesztés egyes lépéseit nagydobra verni, de ha már felvetődött, el kell' mondanom, hogy az elmúlt évben került beszerzésre egy laboratóriumi automata műszer, mely a laborvizsgálatok pontosságát nagymértékben növelte. Laboratóriumunkat az Országos Orvoslaboratóriumi Intézet felvette a minősített laboratóriumok sorába. Ennek kapcsán rendszeresen kapunk vérmintákat ellenőrző vizsgálatok végzésére. Beszerzésre került egy ultrahangos vizsgálóberendezés. Az alkalmassági vizsgálatokon észlelt eltérések továbbvizsgálata ill. a betegellátás során szükséges vizsgálatok történnek a műszer segítségével. A vizsgálatok egy részét saját orvosaink, ill. röntgenszakorvos végzi másodállás formájában. Ha korlátozott számban is, de rendszeresen végzünk terheléses szívvizsgálatokat, kerékpárergométer segítségével. A készülék révén kondícióvizsgálatokat is lehet végezni, melyet szintén elkezdtünk. Rendelkezik szolgálatunk egy ún. Holter készülékkel melynek révén 24 órás EKG- felvételt lehet készíteni. A felvételeket a balatonfüredi Állami Kórház szakemberei értékelik ki. Mindezen vizsgálatok szervesen kapcsolódnak az alkalmassági vizsgálatokhoz, mivel az ott kiszűrt problémák továbbvizsgálatát szolgálják, mindezt pedig helyben. Valóban szükség lenne az előrelépésre, de a szervezés terén elsősorban. Az egészségügyi szolgálat a vizsgálatok elvégzéséért, a szervezeti egységek pedig azok megtörténéséért, szervezéséért felelősek. Szolgálatunk ezt a munkát számítógéppel segíti. Az ideális számunkra az egyenletes leterhelés lenne. Ezt gyakorlatilag egy osztály sem tudta eddig még jól biztosítani. Ezért a flottabb bonyolítás céljából átalakítottam a főorvosi szobát. így egyszerre három rendelőben is tudunk vizsgálni. Részünkről csak azért kérünk megértést, ha hivatalos távollétek miatt időnként nem tudjuk a szokásos létszámot fogadni. DR. ÓTÓS MIKLÓS Tiszta lap, tiszta lakás Ez évjanuár nyoicadikai keltezésű tájékoztatónkban már fölvetettük a tulajdonjogilag tisztázatlan lakások kérdését. A válaszból megtudtuk, a vezetésünk szorgalmazza, hogy polgárjogi megállapodás szülessen az ügyben, a Paksi Atomerőmű és Paks Város Önkormányzata között. Sajnos akkor még nem volt időszerű e kérdésről többet közölni. Nos nemrég, a két fél közötti megállapodás végére pont került. Az előzményekről nyilatkozott lapunknak dr. Bertha Kálmán osztályvezető jogtanácsos.- A történet szála 1977-re vezet vissza, amikor az ERBE kisajátította a lakótelep területét - mondja dr. Bertha Kálmán. A határozat jogerős volt, így az ingatlan-nyilvántartásba akkor ezt rögzítették. Tulajdonosnak a Magyar Államot, kezelőnek a Paks Nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottságát jelölték meg. Nos elkezdődött a PAV-beruházás, vele párhuzamosan a lakótelepépítés. Az akkori tervek alapján lakáscélú épületeket és egyéb, a beruházáshoz kapcsolódó építményeket pl. műszaki szállókat építettek. A lakóépületeknek egy része az erőmű üzemeltető személyzet elhelyezéséül, más része átmeneti jellegű szállásul szolgált - így az építkezésen dolgozó katonaságnak, a magyar és külföldi munkásoknak. 1984-ben egy országos méretű ingatlanszerkesztési program indult, s ennek következtében, légi felvételek alapján, újra térképezték az ingatlanokat. Pakson ekkor már, bizonyos mértékig, beépült a lakótelep, így a térképen, s a nyilvántartásban is jelölték a változásokat. A rendszerváltozás kapcsán, az önkormányzatokról a parlament külön törvényt alkotott. E törvény szerint, a korábbi tanácsok és szerveik kezelésében lévő ingatlanok, a jogutódokat, az önkormányzatokat illetik. A paksi önkormányzat is elment az illetékes földhivatalhoz, hogy felmérje ingatlanait, s tisztázza kezelői jogait. A földhivatalnál közölték válaszul, hogy a lakótelep egy része az önkormányzaté, a többi, az úgynevezett végleges épületek kezelői joga a PAV-é. így volt bejegyezve. Igen, de 1979-ben, amikor elkezdődött a lakótelepi építkezés, történ egy megállapodás a PAV és a - már akkor - városi tanács között. Megállapodtak abban, hogy ha elkészülnek a lakótelepen az épületek, a helyi tanács a PAV-nak adja át térítésmentesen a telkek kezelői jogát. El kell mondanom, hogy szomorú, de az ingatlan-nyilvántartás egy olyan állapotot fedett le, ami nem felelt meg a valós helyzetnek. Tudniillik az épületek, építmények egyértelműen és vitathatatlanul állami beruházás keretén belül, állami finanszírozásból készültek. Később a PAV látta el az ingatlanok kezelését, gondnokolását, szolgálati- és lakásügyi feladatokban is. Ismétlem tehát, az ingatlannyilvántartás nem a valós állapotot tükrözte. Hiba volt, hogy - az időközben változó jogszabály alapján - nem tartották „karban” a nyilvántartás adatait. Bár, megjegyzem, az atomerőmű megkísérelte rendezni a kezelői jog kérdését. Annál is inkább, mert az ideiglenes épületeknek egy részét aktiválták, de az előző tanács képviselő-testülete, számomra ismeretlen ok miatt, elzárkózott ettől az ügytől. Egy paradox helyzetet kellett tehát feloldani úgy, hogy a két fél kössön megállapodást, amely az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés kiigazítását eredményezi. A megállapodástervezetet az atomerőmű eljuttatta a polgármesterhez, aki viszont az önkormányzati képviselő-testület elé terjesztette az anyagot. Tudniillik a városi önkormányzat részéről, a tulajdonjogi kérdésekben csak ez a testület dönthet, amely, mint megtudtuk, két alkalommal tárgyalta az ügyet. Már ebből is kitűnik, hogy az önkormányzat ezt a kérdést a helyzet komolyságával, a rendezés szándékával közelítette meg. Végül is tulajdonjogilag vitatott helyzetű lakások ügyében a városi önkormányzat január 20- án nyilvánított véleményt. A megállapodást - amely az atomerőmű javára rögzíti a kezelői jogot - január 24-én írták alá, az atomerőmű és a Paks Város Önkormányzatának képviselői... Itt a végén szeretnénk megjegyezni, hogy nem értünk végére a lakásügynek, mert az értékesítés vissza van még. Az eladás feltételeinek „kikristályosodásáig” nyilván lesznek kérdések, s az újság részéről is „kellemetlenkedünk"7hég. A teljességhez hozzátartozik, hogy az igazgatási oszály (amely oroszlánrészét veszi!) és az általános jogi osztály készséggel, rugalmassággal nyilvánult meg ez ügyben. G. SZABÓ PÁL Számunkra fontos A közeli és a távolabbi települések lakóival, önkormányzataival való jobb kapcsolat érdekében az elmúlt évben is jelentős lépéseket tettünk. Az atomerőmű elfogadtatása, működési folyamatának megértése, a vele szembeni - néha páni - félelem eloszlatása nem kis energiánkat emésztett fel. A tájékoztatás régi és új formáját, módszerét nap mint nap gyakoroljuk. Ma még általánosnak mondható, hogy a tájékoztatás formáit magunk alakítjuk ki saját tapasztalataink, ismereteink alapján. Hiányzik a környező lakosok részéről az a rendszeres felénk irányuló jelzés, hogy tulajdonképpen mire lennének kjváncsiak, mit nem értenek stb. Itt nem azokra a helyenként felbukkanó szélsőséges véleményekre gondolunk, amelyek sokszor az újság hasábjain napvilágot látnak. Ezeket semmiképpen sem tekinthetjük komoly megnyilvánulásoknak, azon túlmenően, hogy reagálunk és válaszolunk rá. Úgy gondoljuk, hogy segítjük a környék lakóit az atomerőmű világában való eligazodásukban azzal is, hogy újságunk minden számából pár db-ot megküldünk a környező helyiségek polgármesteri hivatalainak is. Az alábbi települések kapnak Atomerőmű újságot. Paks, Szekszárd, Tolna, Dunaszentgyörgy, Geijen, Fadd, Nagydorog, Németkér, Madocsa, Bölcske, Dunaföldvár, Györköny, Bogyiszló, Kalocsa, Géderlak, Dunapataj, Dunaszentbenedek, Úszód, Foktő, Bátya, Fájsz, Dusnok, Miske, Tengelic.
