Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-02-01 / 2. szám
2 ATOMERŐMŰ Rend és nyugalom kell (Folytatás az 1. oldalról.) és adottak lesznek az új peremfeltételek, majd ezek figyelembevételével próbáljuk az érdekvédelem által fölvetett problémákat megnyugtatóan rendezni. No, de mielőtt visszatérnék az ön kéréséhez - mert nem akarom megkerülni - leszögezem, hogy ez a megállapodástervezet az AÉSZ részéről fogalmazódott meg, így természetesen vannak vitás kérdések. Az utóbbiakat ennél az asztalnál, az illetékes vezetők, szakértők bevonásával fogjuk megbeszélni,«ahol nem a szubjektív érzések és indulatok, hanem az észérvek fognak majd csatázni...- Ha nem is a teljesség igényével, csupán egy-két súlyozottabb pontról. Elsőként az ötös pontból idézek: „a Paksi Atomerőmű jelenlegi jóléti és szociális vagyona a jövőben is a mai funkciója szerint hasznosul...” Vezérigazgató úr, elképzelhető, hogy az atomerőmű üdülést szolgáló épületei az átalakulás után - mert ilyen feltevések születtek - magán vagy más társaságiok) kezébe kerülnének?- Ilyenről nem tudok, s ez irányú törekvésekről, elgondolásokról nincs információm. Ha van is ilyen feltevés, nem tudom kitől ered. Az biztos, hogy a stratégiailag fontos szociális létesítményekről nem fogunk lemondani. Elképzelni sem tudom, hogy a paksi atomerőmű üdülést szolgáló létesítményei magánkézbe kerüljenek. Ez utóbbiak már az atomerőmű dolgozói által megtermelt anyagi javak eredményei, amelyek egészségügyi és szociális célokat szolgálnak. Emlékszem rá, tavaly a pályázati elbeszélgetésen, egy pénzügyi szakember arról faggatott, hogyan döntenék a vállalat szociális létesítményeinek ügyében, ha például nehéz gazdasági helyzetbe kerülne a PAV? Nehezen tudom elképzelni, hogy ez bekövetkezzen - válaszoltam. De ha mégis így alakulna, és értékesíteni kellene bizonyos vagyontárgyainkat, akkor a rehabilitációt szolgáló létesítmények lennének a legutolsók.- Még az ötös pontban van említve az oktatás és a sport. Tudom, hogy ez előbbiről szívesen beszél. Mi az atomerőmű jövője ez ügyben ?- Az oktatás két részre tagolódik. Az első, a kerítésen, azaz a vállalaton belüli oktatás, amit az ONKO irányít és egy erre kialakított központban zajlik. Ennek nagyon fontos feladata van, s lesz, hisz az üzemviteli és egyéb szakembereinket mi magunk képezzük ki. Az országban egyébként sehol sem képeznek üzemviteli szakembereket olyan formában, ahogyan itt. A képzésnek három területe van: új szakemberek képzése, szinten tartó képzés és továbbképzés. Mindegyiket erősítenünk kell, ez nagyon fontos. Ajövőt illetően óriási feladat vár ránk. Ki kell dolgoznunk egy új személyzeti, és ezen belül a műszaki káderpolitikát. Hogy miért? Megnéztem, milyen az erőmű dolgozóinak korfája, azaz kor szerinti eloszlása. Nyugtalanító! Ez az indulás természetes következménye. Annak idején egy „csikócsapat” kezdett el itt dolgozni. Alig volt időskorú dolgozó a vállalatnál. Jelenleg a harminchat-negyvenkét évesek dominálnak. Nem sok a közeljövőben nyugdíjba vonuló. Tragikusan alacsony, mindössze néhány százalék a fiatalok aránya. De hát mi lesz az erőművel, ha a „csikócsapat” eléri a nyugdíjkorhatárt? Nos, e problémával foglalkoznunk kell. Fiatal szakembereket fogunk fölvenni „fölöslegesen”, hogy tíz-tizenkét éves gyakorlat után, már egy újabb „üzembiztos” gárda álljon rendelkezésre. Hogy ez így valósuljon meg, abban elsősorban a kerítésen belüli oktatásnak lesz nagy szerepe. Ezt preferáljuk és ezzel párhuzamosan a képzés színvonalát is emeljük. Manapság az oktatási rendszerünk súlyos gondja, hogy a diplomásaink nem szívesen vállalnak e téren feladatot. Valamiképp el kell érnünk, hogy a jó szakembereink vállaljanak szerepet az oktatásban. Sajnos sokan negatívan ítélik meg az oktatási tevékenységet. Az oktatás másik oldala a kerítésen kívüli. Mit értek ezalatt? A középiskolai, a főiskolai és az egyetemi képzést. A felsőfokú oktatásnak számunkra több fontos szakterülete van, amelyek közül a kalorikusmérnöki-, a mérnök-fizikusi és a villamosmérnöki-képzést emelem ki. Az első szakterületen válságos az állapot, az utóbbinál túlkínálat alakult ki. Igaz, hogy a kalorikusmérnök-képzés nyomasztó problémáit a főiskolák igyekeznek enyhíteni, de az egyetemi szintű képzést nem helyettesíthetik, csak bizonyos szűk korlátok között. Természetesen ez nem elsősorban a paksi atomerőmű, hanem a villamosenergia-iparág problémája és feladata. Ebből következik, hogy nekünk most célszerűbb lenne a külső képzésben kicsit visszavonulni. Nem kellene erőltetni az atomos képzést. Általános képzettségű energetikai, erőműves szakemberekre van szükség, akik mind az atomerőműben, mind a hőerőművekben el tudnak helyezkedni. Tudom ezt megvalósítani nem egyszerű kérdés. Ezért országos összefogásra, iparági koncepcióra van szükség. Kezdeményezni fogom, hbgy az MVM-mel és a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karával üljünk le ez ügyben. A tárgyalásra meghívjuk a polgármesterünket is, hogy dőljön el végre, akar-e Paks főiskolai város maradni, pontosabban azzá válni? Ha igen, akkor tegyen érte a város is valamit, mert ez a főiskola még nem az igazi. Nincsenek kellő számban főállású tanárai, tanársegédei, adjunktusai, docensei, oktatói, akik kutatási munkát is végeznek, nincsen egyetlenegy professzora és így tovább... A főiskolai élethez ez szükségszerűen hozzá tartozik. A világ minden valamirevaló főiskoláján, egyetemén komoly tudományos kutatásokat végeznek. Itt csak oktatás folyik, s az az intézmény, amely csak ezt és így teszi, az előbbutóbb meghal.- Munka és tanulás után legyen most mozgás, kikapcsolódás, ha úgy tetszik jöjjön a sport. Ön beszélt az erőmű dolgozóinak korfájáról, s a táblázatot láttam magam is. Megítélésem, hogy kissé magas (harminchét és fél év) az átlagéletkor. A testi egészség megőrzésének érdeke azt kívánná, hogy a kor előrehaladtával, rendszeresebbé kellene tenni a testmozgást. Ezzel kapcsolatban nem tudok szembetűnőbb bizonyatékot említeni mint azt, hogy tavaly például a szabadidősportra felhasznált közel kilencszázezer forint, két egész háromtizede.) százaléka annak az összegnek, amelyet a sport támogatására utaltunk át. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az erőmű létszáma közel háromezerhétszáz fő. Az is tény, hogy a sportlétesítményünkben harmadrangú a szabadidősport, holott a „dolgozókért” indult el minden. Én nem vagyok minőségisport-ellenes. Tudom, e kérdésben nem minden a pénz, s talán az összevetés sem illik... Csak azokat nem kellene többedrangúan kezelni, akik éppen a minőségi sportnak teremtik meg a feltételeket. Bár, kicsit pátoszosan hangzik, de a termelésben a legfontosabb tényező az ember... Már csak ezért is megérné a dolgozók szabadidősport-tevékenységének nagyobb mérvű támogatása. Még egyszer, nem kimondottan anyagiakra gondolok. Vezérigazgató úr, mire számíthatunk e tekintetben?- Igen, a sport megítélésem szerint fontos és kényes téma. Mivel rákérdezett, muszáj válaszolnom... Tulajdonképpen az AÉSZ ezt az ügyet is fölvetette és a legtöbb információt a sportról eddig tőlük kaptam. De úgy gondolom, ez egyoldalú informáltság. Ezért mielőtt állást foglalnék, jó lenne tárgyalni azokkal akik a legilletékesebbek ez ügyben. így a válaszomban a saját véleményem fog tükröződni. A sportéletnek három fő területe van: a gyerekek testi nevelése, a szabadidősport és a minőségi versenysport. Az első terület szolgálja gyerekeink egészséges növekedését, testi-, szellemi fejlődését, ezért nagyon fontos. A második terület az atomerőmű dolgozóinak egészségesebb életmódját kell hogy szolgálja, de erre még visszatérek. A harmadik, és nem utolsó a minőségi versenysport... Fura, de erről a történelmi tanulmányaim jutnak az eszembe. „Kenyeret és cirkuszi játékokat!” - követelik az i. sz. utáni második század első felében a római plebszek. Ezt most pozitív értelemben említettem. A sport már akkor „szórakoztatóipar” volt. Természetesen növelheti önérzetünket, hogy milyen eredményes sportegyesületünk van és örülhetünk, ha kimehetünk egy-egy jó meccsre. De mi a fő kérdés? Évenként milyen öszszeget fordíthatunk a sportélet támogatására, és ez az összeg hogyan oszlik meg az említett három terület között. Egyáltalán melyek lennének az ideális arányok? Egyelőre azt javaslom, hogy jelentkezzenek az illetékesek, vizsgáljuk meg, analizáljuk a tényeket. Hallgassuk meg a dolgozók, a gyerekek, a lakosság véleményét. Vonjuk le a szükséges konzekvenciákat, és ha kell, akkor módosítsunk. Szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, hogy fontosnak tartom a dolgozók egészséges életmódját. Ez az üzembiztonság szempontjából is nagyon fontos! Szeretném, ha a dolgozók kipihenten, egészségesen jönnének be dolgozni. Ez esetben jobban bízok készségeikben, szellemi és fizikai adottságaikban. Szeretném, ha a koleszterinszintjük alacsonyabb, a fittségi állapotuk magasabb szintű lenne annál, mint amit a statisztikából megismertem. Sajnos nem jók e tekintetben a mutatók és egyre romlanak. Cselekedni kell, hogy ez a tendencia megváltozzon. Erősíteni kell a szabadidősportot! A sportban tevékenykedők, szervezők tekintsék ezt kötelességüknek. Mozgassák meg a dolgozókat, szervezzenek iparági versenyeket stb. A feltételeket az erőmű biztosítani tudja, de a dolgozók mozgósítását a sportszerető embereknek kell felvállalni...- ígérem, a sajtó részéről nem maradunk adósok. Egyébként az Üzemegészségügyi Szolgálat által készített egészségügyi állapot néhány mutatóját később közöljük. (Folytatjuk.) G. SZABÓ PÁL Mi is átalakultunk Bakács István a PA Rt. igazgatóság elnöke korábban az atomerőműben dolgozott Felvételek: GOTTVALD K. A magyarországi ipar történetében vitathatatlanul mérföldkő az az átalakulás, amely a villamosenergia-iparban az elmúlt hónapokban végbement. A hosszan tartó előkészítő munka eredményeiről, a közel 40000 dolgozót érintő változásról, az MVMT és vállalatai átalakulásáról 1992. február 14-én nagygyűlésen tájékoztatták az atomerőmű kollektíváját és a meghívott sajtó képviselőit. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium egyetértésével az Állami Vagyonügynökség jóváhagyta és engedélyezte a kétszintű (konszern) részvénytársasági rendszert. A felső szintet az MVM Rt. képviseli, az alrészvénytársasági szintet pedig 15 részvénytársaság alkotja. Dr. Büki Gergely, az MVM Rt. igazgatóságának elnöke vetített képek segítségével ismertette az MVM Rt. Konszern és a hozzá tartozó alrészvénytársaságok szervezeti felépítését és vagyoni helyzetét. Elmondta, hogy a jelenleg divatos privatizáció nem érinti az rt. vagyonát, az összességében állami tulajdonban marad. Az állam elvárja tőlünk, hogy vagyonát gazdaságosan, hatékonyan működtessük és ennek eleget teszünk. A villamosenergiaipar feladatát a részvénytársasági formával jól tudja teljesíteni és ez a keret megteremti annak a lehetőségét is, hogy a későbbiek folyamán gazdálkodásunkba bevonható legyen a működő bel- illetve külföldi tőke. Az igazgatóság elnökének tájékoztatójából megtudhattuk, hogy az alrészvénytársaságok összvagyona 500 milliárd forint, ennek fele bekerül a konszernközpontba, a másik fele az Állami Vagyonügynökség tulajdona lesz. Az ÁVÜ a vagyonkezelői jogokat viszont átruházta az MVM Rt.-re. Az önkormányzatoknak van vagyonrészük, 2%. Az atomerőmű vagyona igen jelentős - az erőművek összes vagyonának a fele -, 126 milliárd forint. A részvénytársaság a Paksi Atomerőmű Vállalat általános jogutódja - ezt és még számos fontos rendelkezést tartalmaz az alapító okirat. A munkáltató és a munkavállalók közötti megállapodás, a kollektív szerződés - az új megkötéséig érvényben marad. A nagygyűlésen személyes bemutatkozással ismerhették meg a jelenlevők a megalakult Paksi Atomerőmű Rt. igazgatóságának és felügyelő bizottságának tagjait. Paksi Atomerőmű Részvénytársaság Igazgatóság: elnök: Bakács István fejlesztési igazgató, Magyar Villamos Művek Rt., tagok: Becker István tanácsadó, nyugdíjas TESZTOR Betéti Társaság, Holló Vilmos gazdasági vezérigazgatóhelyettes, Mátrai Erőmű Rt., dr. Petz Ernő vezérigazgató, az igazgatóság ügyvezetője, Paksi Atomerőmű Rt., dr. Veszély Károly termelési főmérnök, Pécsi Erőmű Rt. F elügyelőbizottság: Vezetője: Farkas Lászlóné gazdasági igazgatóhelyettes, Pécsi Erőmű Rt., Balogh Ernő nyugdíjas, volt ERBE-osztályvezető, László Pál koordinátor, Paksi .Atomerőmű Rt. Könyvvizsgáló: Lakosa József, DRT Hungary Kft. Bakács István a PA Rt. elnöke, hozzászólásában együttműködéséről és a jó munkakapcsolatról biztosította a jelenlevőket. Az atomerőmű kollektívájának nemzetközileg is elismert kiemelkedő munkájára az elkövetkezendő időkben is számítanak - ezt erősítette meg dr. Petz Ernő vezérigazgató is. He** MVM Részvénytársaság Konszern Igazgatóság: elnök: dr. Büki Gergely egyetemi tanár, Budapesti Műszaki Egyetem, tagok: dr. Balsai József osztályvezető jogtanácsos, Vízkutató és Fúró Vállalat, dr. Cinkotai János a kormány főtanácsosa, Miniszterelnöki Hivatal, dr. Fáy Gyula elnöki főtanácsadó, Magyar Hitelbank, dr. Halzl József vezérigazgató, Magyar Villamos Művek Rt., Hoffmann Miklós igazgató, Schlesswag AG, dr. Járosi Márton vezérigazgató-helyettes, Magyar Villamos Művek Rt., Knizner István tanácsos, Pénzügyminisztérium, Künszler Béla főosztályvezetőhelyettes, Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, dr. Szűcs István országgyűlési képviselő, Képviselői Irodaház. Felügyelöbizottság: Dobozi György vezérigazgató-helyettes, Energiagazdálkodási Intézet, dr. Erdősi Pál nyugdíjas, dr. Farkas József ügyvéd, Ügyvédi Iroda, Holló Vilmos gazdasági vezérigazgató-helyettes, Mátrai Erőmű Rt., dr. Nagy Zoltán Magyar Villamos Művek Rt., Símig Péter Magyar Villamos Művek Rt. könyvvizsgáló: Laky Árpád. *** Az alrészvénytársaságok: Elektromos Művek Rt., Dél-dunántúli Áramszolgáltató Rt., Dél-magyarországi Áramszolgáltató Rt., Észak-dunántúli Áramszolgáltató Rt., Észak-magyarországi Áramszolgáltató Rt., Tiszántúli Áramszolgáltató Rt., Országos Villamos Távvezeték Rt., Bakonyi Erőmű Rt., Budapesti Erőmű Rt., Dunamenti Erőmű Rt., Mátrai Erőmű Rt., Paksi Atomerőmű Rt., Pécsi Erőmű Rt., Tiszai Erőmű Rt., Vértesi Erőmű Rt.
