Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1992-12-01 / 12. szám

ATOMERŐMŰ 11 Karbantartó létszám 1982 - 1991 fö 1,600 1,400 1,200 1,000 800 600 400 200 0 ,\\\\\\ wwwmv / / / / / " / 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 j gépészeti karb. EZlfolyamatir. karb. D villamos karb. lyamatának pontosítására és a működési rendek aktualizálására. A vizsgálat sikere ellenére az aktualizált szabályzatok érvényét nem sikerült valamennyi karban­tartó szervezetre kiterjeszteni, a karbantartás koordinációja nehe­zebbé vált. Jelentős pozitívumai voltak a vizsgálatra felkészülésnek a kar­bantartók szinten tartó képzésé­nek beindítása, az állapotfüggő karbantartás alkalmazásának ki­­terjesztése valamint a karbantar­tás minőségi és biztonsági köve­telményeinek hangsúlyosabb ér­vényesítése. A főjavítási eredményekben je­lentős előrelépést jelentett a bera­kott zóna melletti nyomáspróbák bevezetése a teljes átrakások so­rán. Az összes főjavítási napok számában 1989 volt a csúcs és fel­tehetőleg elértük vagy a közelébe értünk az adottságainkhoz tartozó optimumoknak is a részleges átra­kás 30, a teljes 52 napos időtarta­mával. Utólag megállapítható, hogy ezt az eredményt az időtartamok csökkentésére korábban hozott még pozitív hatások és a még nem jelentkező öregedési folyamat együttesen befolyásolták kedvező irányban. A következő majd a tavalyi év­ben is az időtartamok jelentősen nőttek a megelőző évi eredmé­nyekhez és a tervezett időtarta­mokhoz képest. Ennek fő okai a blokkok öregedéséből adódó vá­ratlan meghibásodások és a nem kellően kezelt és rosszul felbe­csült időszakos vizsgálatok voltak elsősorban. Az idei évben a műszaki prob­lémák folytatódnak, de a múlt évi időtartamoknál jobb eredményt sikerült elérni. A javítás ellent­mondása, hogy a részleges átrakás rekordját egy nappal sikerült meg­javítani, de az eddigi leghosszabb főjavítás is ebben az évben volt. Az utóbbi két év jelentős fel­adata volt a finn know-how alap­ján kidolgozott egységes számító­gépes karbantartási rendszer spe­cifikálása, amelynek létrehozásá­val az információs rendszer évek óta meglévő hiányosságai felold­hatók. A múlt évben a főjavítás terve­zés és irányítás francia gyakorlatú team-szervezésének próbájára ke­rült sor a szervezetek együttmű­ködési problémáinak oldására. A kísérlet a szükséges feltételek hiá­nyában sikertelen volt, de ebben az évben a szervezetfejlesztés vég­ső irányába történt elmozdulás, a főjavítások központi irányítása te­kintetében. A múlt év eredménye volt a karbantartás külső szervezetek ál­tali átvilágítása a vállalat átalaku­lására és a külső kihívásokra törté­nő felkészülés jegyében. Az idei év elején lezajlott sike­res WANO-vizsgálat szintén jó al­kalmat adott a jövő feladatainak körvonalazására is. A közelmúlt és ajelen tapaszta­latainak összegzésével a karban­tartást feszítő és ajövőjét befolyá­soló legfontosabb problémák a következők:- Az erőmű termelésének és rendelkezésre állásának az elért jó színvonalon tartása - a javító kar­bantartás ehhez tartozó alacsony szintje - a megelőző karbantartás növelésével volt lehetséges, de ez az ütem kapacitásoldalról már nem fedezhető. A főjavítások átfutási időinek csaknem tendenciózus növekedé­se az elhasználódás mellett abból származik, hogy a főjavítás alatti megelőző karbantartási feladatok időigénye egyre inkább szétfeszíti a korábbi időtartamokat.- A blokkok öregedéséből ere­dő meghibásodások száma és „faj­súlya” nő, prompt kezelésük már megoldhatatlan.- Csak a valaha elért legjobb eredményeket alapul vevő terve­zési koncepciónkat meg kell vál­toztatnunk.- A decentralizált karbantartást tervező és irányító szervezetek együttműködési nehézségei foko­zódtak.- A hatósági előírásokból eredő feladatok ugrásszerűen nőttek.- A nem kellően felmért és lefe­dett területek (átalakítások terve­zése, berendezések időszakos vizsgálatai) jelenlegi ad hoc keze­lése nem elégséges. Várható tendenciák, a jövő feladatai Az elért eredmények szinten tartásához az erőmű korának elő­rehaladtával a korábbinál sokkal nagyobb erőfeszítések szükségel­tetnek, a karbantartás jelentősége és az eredményekre gyakorolt ha­tása hihetetlenül megnő. A jövőre történő felkészülés­hez rendelkezésre állnak azok a jelen áttekintésnél alaposabb ösz­szegzések, amelyek a karbantartás rendszeres értékelő és elemző te­vékenységének eredményei. Ilyen részletes kiinduló anyag az a múlt év végén külső szervező cégek által készített komplex átvi­lágítás amelyet a karbantartás a belső problémákon kívül a vállala­ti átalakulást és a külső környezeti kihívásokat is figyelembe véve ké­szíttetett. Az erőmű - ezalatt nemcsak blokkokat értve - öregedése, illet­ve ennek kompenzálása az elért eredmények prolongálásához a következő legfontosabb teendő­ket igényli a jövő stratégiájaként:- A reakciókészség és fejlődés biztosításához elsősorban továbbra is szükségünk van egy olyan vetély­­társra, mint amilyen az eddigi idő­szakban Loviisa volt. Az összehasonlítás és az egészsé­ges rivalizálás kényszere spontán biztosítja az ehhez elengedhetetlen önismeretet és rugalmasságot.- A decentrilizált karbantartás koordinációs nehézségeinek, a megnövekedett és korábban nem kezelt tevékenységeknek szervezeti feloldása halaszthatatlan. A folyamatban lévő átszervezés ennek kezdő lépéseit megtette a műszaki háttér, illetve az összevont termelésen belüli karbantartás­koordináció létrehozásával.- A szervezetfejlesztés további fontos feladata, hogy megoldja az atomerőmű biztonsága szempont­jából fontos hatósági előírások ki­elégítését a munkaszervezés haté­konyságának növelése mellett. A növekvő feladatok nem kezelhetők egy korszerű számítógépes infor­mációs és irányítórendszer nélkül, ehhez a specifikált PATIS-rendszer készen áll a megvalósításra.- A karbantartás későn kezdett szinten tartó és az egyre inkább felértékelődő gyakorlati képzési le­hetőségét - amelynek feltételei a lassan kiöregedő személyzet szá­mára a felkészülés és üzembe he­lyezés időszakában voltak meg utoljára - sürgősen meg kell terem­teni. Ennek halogatása működési zavarok fellépésének veszélyével is járhat. Az elhasználódás kompen­zálása az óhatatlanul túlkarbantar­­tást eredményező és merev meg­előző karbantartási rendszer forszí­rozott átalakítását igényli. A közel­múltban alkalmazott statikus álla­potfelmérésre alapozott karbantar­tás eredményei kevésnek bizonyul­tak ehhez, így a már bizonyított - folyamatos diagnosztizálás ered­ményein alapuló - állapotfuggő karbantartás kiszélesítése jelentheti a kezdeti lépéseket.- Nem hanyagolható tovább a karbantartás technológiáinak és technikai eszközeinek fejlesztése a termelési céloknak megfelelő prio­ritások alapján. - Végül és nem utoljára jövőnk karbantartása meg kell feleljen a külső gazdasági felté­teleknek, így a külső cégek konku­renciájának különösen. Mindezeket felhasználva remél­hető, hogy az eddig csaknem rend­szeresen ismétlődő év végi megál­lapítás a karbantartás sikerességéről jövő időben is meg fogja állni a he­lyét: a karbantartás előzményeit, je­lenét és jövőbeni terveit figyelembe véve prognosztizálható, hogy az elkövetkező évek is a karbantartás sikeres évei lesznek. Főjavítások éves összegzett időtartamai 1984 - 1992 nap 200 150 100 50 0 ü 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 □ 4. blokk El 3. blokk Ü2. blokk E§H. blokk

Next

/
Thumbnails
Contents