Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
12 ATOMERŐMŰ 1993-ban Budapesten: Biztonságtudományi világkongresszus Amióta a technika vívmányait az ember a mindennapi életébe integrálta, azóta próbálja a velejáró kockázati tényezőket a biztonságtechnika segítségével határok között tartani. A biztonságtechnikai gondolkodásmód helyébe olyan koncepciónak kell lépnie, amelyik előre tekint és a kockázati tényezőkkel foglalkozik. Ez a biztonságtudomány, amely mint önálló tudományág világszerte növekvő mértékben teret hódít. A terület szakértőinek és tudósainak a tapasztalatcserére és az együttműködésre még nem alakult ki a szervezete, ezért két évvel ezelőtt professzor dr. Albert Kuhlmann, a TÜV Rheinland elnök-vezérigazgatója e tudomány területeinek kijelölésére világkongresszust hívott életre. A második világkongresszusra 1993. november 21-24. között kerül sor, jelentőségét és aktualitását növeli hazánk remélt EK-csatlakozása, mivel a biztonságtechnikai és környezetvédelmi területeknek is igazodniuk kell az EK előírásaihoz. A Budapest Kongresszusi Központban sorra kerülő eseményre a világ minden tájáról váiják a szervezők a biztonságtudományi, biztonságtechnikai, környezetvédelmi és humán szakembereket. A főszponzorok között találjuk a Paksi Atomerőmű Rt.-t is. A tudományos program szekciókban bonyolódik majd le. A meghívón is feltüntetett „Biztonságban élni” gondolat jegyében az előzetes írásos anyagok is közük, hogy a konferencia a biztonságtudomány érdekében, az emberi élet, a környezet- és a működésfenntartás szolgálatában kialakult ismeretek összegzése jegyében zajlik. Ismert, hogy az emberi hibák mértéke visszahat a teljesítményre. „Az emberi kockázati tényező” című szekció e kérdést tanulmányozza. Áttekinti a munkahelyen meglévő csoportdinamikai hatásokat és azt, hogy az embertől eredő kockázatot hogyan lehet csökkenteni komplex műszaki rendszerekkel és ezek hogyan hatnak vissza a biztonságra. Érdekesnek ígérkezik a „Biztonságtudomány a közlekedésben”, valamint „Az energiatermelés biztonságának optimalizálása” című szekcióülés. Az előkészületekről tartott sajtótájékoztatón kerestük meg Kuhlmann professzort:- Professzor úr, szíveskedjen összefoglalni tevékenységét egy technikai folyóirat számára! Prof. dr. Albert Kuhlmann:- Egy mondatban: a mintegy 6-10 ezer munkatársunk tevékenységéről azt mondhatom, hogy a feladatunk az élettér biztosítása. Magyarázatul az szolgáljon, hogy egy iparvállalatnál az élettereket úgy kell kialakítani, hogy azok megfeleljenek a materiális igényeknek, amellett ne zavarják meg környezetünket, és végül harmóniában éljen az ember és a technika. Ez még valami más biztosítását is igényli, nevezetesen az életformáét. Ezen belül az ember van a legfontosabb helyen. Az embert mindig újra vizsgálnunk kell abból a szempontból, hogy hogyan boldogul a technikával, mert ez a balesetek legfőbb forrása. Az ember jelenti a környezetben a legfőbb gondot. Ismernünk kell tehát az embert, viselkedési formáit illetően, majd azután be kell őt avatnunk, be kell illesztenünk a folyamatba. Ez részünkről annak tudatában történik, hogy az alapszabályok vonatkozásából nézve az ember lényegében alig változtatható, ő olyan, amilyen. Ezt pedig alapelvként kell elfogadnunk. Ma azonban a technika oldaláról már sokkal több lehetőség van arra, hogy a technikát az ember képességeihez illesszük. Ez a mi feladatunk. A biztonságtudomány útja: nem a kikövetkeztetés, hanem az előre történő prognosztizálás. Ehhez jól meghatározott módszereket alkalmazunk. Régebben erre nem volt lehetőség, ma viszont már meg tudjuk tenni, hála a nagy adatbankoknak, az adatfeldolgozás technikájának stb. A viszonyoknak ez az alapvető megfordulása, ez támasztja a követelményt. Mint dr. Bakonyi Árpádtól, a Nemzeti Szervező Bizottság egyik ügyvezetőjétől megtudtuk, az angol-német és magyar nyelven zajló munka november 24-én nem ért véget. 1993. november 25-én utókonferenciára kerül sor Miskolcon. A borsodi nagyvárosban elemezték az energiahordozók termelésének kockázatát, a biztonságtudomány feladatát a kitermelésben, a felhasználásban, illetve a meglévő kockázat csökkentésében. Az ottani kétnapos tudományos program érintette a fém és nem fémes alapanyagok termelésének környezeti hatásait, kitért az ipari nyersanyagok előállításának biztonságára és biztonságtechnikájára is. Az atomerőmű részvételéről a következő számunkban olvashatnak (szerk.) L. Tamás Új kapcsolat a környező településekkel A Társadalmi Ellenőrző és Információs Társulatról A sugárvédelmi ellenőrző rendszert egy hónapi próbaüzem után a BME Fizikai-Kémiai Tanszék izotóplabor dolgozói telepítik Kalocsára. (A felvétel még Pakson készült.) Az atomerőmű társadalmi elfogadottságában Pakson kívül kiemelkedő szerepe van a többi közeli település lakosságának. A Duna jobb partján lévő településekről sokan járnak az erőműbe dolgozni, sokan Paksra települtek onnan, így ezek a települések, ha nem is annyira, mint Paks, de ismerik az atomerőművet, annak szigorú rendjét, érzik közvetlen előnyeit is. Ezzel szemben a Duna túloldalán lévő településeknek az atomerőmű lényegében nem jelentett új munkahelyeket, vállalkozási lehetőségeket, egyes esetekben operatív segítséget. Az ő szemükben az atomerőmű egy alig ismert veszélyforrásként jelent meg. Látták a kömyezetellenőrző műszereket, tudták, hogy folyik ilyen tevékenység, de az ellenőrzés eredményeiről intézményes, közérthető tájékoztatást nem, vagy csak alig kaptak. A helyzettel való elégedetlenségük több tiltakozó akcióban, panaszban öltött testet. A helyzet felismerése után több kísérletet is tettünk, hogy az atomerőmű környezeti hatásairól, a kömyezetellenőrzés megnyugtató eredményeiről az önkormányzatokat, a lakosságot tájékoztassuk. Bátyára egy vízellenőrző műszert adtunk kölcsön saját ellenőrzések végzésére. Viszonylag hamar kiderült, hogy amíg az önkormányzatokat nem sikerül megnyernünk a tájékoztatási munkához, addig ezek a szórványos kezdeményezések igen alacsony hatásfokúak maradnak. Közben az érintett települések önszerveződése egy kompenzációs bizottság kialakulását indította el. A tárgyalások során végül is az atomerőmű 10 km-es körzetében lévő önkormányzatok létrehozták a Társadalmi Ellenőrző és Információs Társulást (TEIT). Az önálló jogi személyként bejegyzett társulás tavaly június 30-án alakult meg. A PA Rt.-vel kötött szerződésük három évre szól, vállalkoztak arra, hogy rendszeresen végeznek, ill. végeztetnek környezeti sugárvédelmi méréseket, azokat összevetik az atomerőmű üzemi ellenőrzésének adataival. Vállalták azt is, hogy rendszeresen közleményeket jelentetnek meg Kalocsa és Paks város újságjában, ill. a Tolna megyei és a Bács-Kiskun megyei napilapban. A közlemények sugárvédelmi alapismereteket, a szirénarendszerrel kapcsolatos tudnivalókat, ül. a mérési eredményeket fogják tartalmazni. Az együttműködés keretében december 14-én telepítettünk Kalocsára egy olyan mérő- és adatszolgáltató állomást, ami folyamatosan méri és mutatja Kalocsa piacterénél a háttérsugárzás dózisteljesítményét, jelzi a környező települések előző havi átlagos dózisteljesítmény-értékeit, mutatja azokat a meteorológiai paramétereket, amik befolyásolják Kalocsán a háttérsugárzás pillanatnyi értékét. A TEIT közreműködésével decemberben a Bács-Kiskun megyei alapellátásban dolgozó egészségügyi szakemberek részére egy tudományos előadás-sorozatot rendeztünk, melyen az ionizáló sugárzások egészségi hatásairól, Paksról, Csernobilről hangzottak el neves szakemberektől előadások. Fontos eleme az együttműködésnek, hogy a környező települések lakói közt felmerülő esetleges kételyeket, aggályokat az önkormányzatok jelzik a PÁ Rt. felé, segítenek abban, hogy a szükséges információk mielőbb megtalálják az érdeklődőket. Úgy tűnik, sikerült olyan megoldást találni, ami jó keretet biztosít a PA Rt. és szűkebb társadalmi környezete közti párbeszédhez, a kapcsolatok javításához. RóSA géza Noszta Igiaest Tóbiás Zoli puttonyából édességet osztogatott A nosztalgiázok egy csoportja A 10 éves jubileumát ünneplő erőmű rendezvénysorozatának „záró akkordja” volt a december 5- én lezajlott nosztalgiaest. Tulajdonképpen részvénytársasági bál is lehetne a neve, de nem a név teszi a rendezvényt, hanem akik részt vesznek rajta. Néhány adat: 750 meghívót adtak ki a szervezők, de közel ezer fő vett részt a mulatságon. „A rendezvény célja egy kis viszszatekintés, nosztalgia, kötetlen, családias légkörben az erőmű dolgozói részére” - mondja Nagy Tibomé, aki az rt. részéről a főszervező tisztét látta el. „Itt szeretném megköszönni a szolgáltatásnak és külön a szállításnak a hathatós közreműködést. A költségeket az rt. vállalta magára, de a teljes lebonyolítás ránk volt bízva. Rég nem látott lelkes munkával, rengeteg gyermek (dolgozóink gyermekei) részvételével és segítségével sikerült összehozni ezt az estét.” A rendezvény „gyermekbetegsége” volt, hogy a sportcsarnokban első ízben került sor asztalosszékes rendezvényre, és így csak találomra lehetett meghatározni az asztalok számát. Nem volt előnyben senki sem. Amelyik dolgozó vagy kollektíva időre, vagy előbb jelezte részvételét, az jutott a „parketten” asztalhoz. Összesen 430 fő tudott itt helyet foglalni. A főszervező szerint csodálatos volt az egész kollektíva. Igazából az utcán is hallható volt a remek muzsika és ez csalogatta az utóbb érkezőket a táncparkettre. Ezt a remek muzsikát egy igazán nosztalgiaegyüttes, az Old Boys prezentálta a kedvelt paksi közönségnek. Az együttes vezetője kijelentette, hogy ritkán vagy egyáltalán nem találkoztak még ilyen jó közönséggel az országot járva. Valóban, a szerződött 4x45 perc príma muzsikát a kedvünkért jól megfejelték ráadásszámokkal, hiszen háromszor visszahívta őket a hálás táncoló közönség. Meg is dicsérték a kitartó virtust így: „Jól bírjátok, gyerekek!”. Véleményünk és a részt vevő kollektívák véleménye szerint az együttes tisztességes zenét szolgáltatott és a felszolgált innivalóennivaló is azt eredményezte, hogy nagyon jól érezte magát az egész társaság. Ezért a résztvevők nevében köszönjük a mulatságot és reméljük, hagyományteremtő hatása lesz a jövőt illetően. A VKO és más kollektívák nevében: VIDA GYÖRGY
