Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
10 ATOMERŐMŰ Erős Imre - Juhász László A karbantartás múltja és a jövő karbantartása Az ez évi szervezeti változások a karbantartást sem hagyták érintetlenül: a jövő évben már ezen új felállásban kell megfelelnie a megváltozott körülmények mellett a korábbiaknál cseppet sem kisebb elvárásoknak. A karbantartásnak a termelési eredményekre gyakorolt közvetlen hatását az utóbbi évek egyértelműen igazolták. Az új kihívásokra történő felkészülés első lépése az eddigi karbantartás-történelem áttekintése és a tapasztalatok összegzése kell legyen. Ezt szeretnénk elindítani az alábbiakkal és reméljük folytatódik az új karbantartó szervezeteink egyenkénti részletes bemutatásával és terveivel ugyanezen hasábokon. A kezdetek és a felkészülés időszaka Az 1976-ban létrejött karbantartási főosztály már tartalmazta a későbbi gépész karbantartó szervezetek csíráit, a villamos és irányítástechnikai karbantartás üzemeltetéssel összevont szerkezetei később alakultak ki. Ezen időszak fő feladatai: a működési rend és működőképes szervezet kialakítása, a személyzet felvétele és képzése, valamint a karbantartási eszközök és egyéb tárgyi feltételek biztosítása voltak. A karbantartó személyzet jelentős részét sikerült erőművi és hasonló vegyipari karbantartási gyakorlattal felvenni. Az alapozó képzés utáni külföldi betanulás a Szovjetunióban és legnagyobbrészt az NDK-ban történt 1978-80-ban. Míg szakmailag a NDK-beli tapasztalatok, a szervezésben a Loviisaban megismertek voltak meghatározók. Az 1980-ban megismert finn karbantartás-szervezési rendszer felhasználásával, illetve adaptálásával került kialakításra az atomerőmű karbantartási stratégiája amely ma is ezen alapelveken nyugszik és meghatározó volt a karbantartás sikerességének biztosításában. Az új munkatervezési és irányítási rendszernek megfelelően került átszervezésre a karbantartás - elsősorban az előkészítés - szervezete: megkezdődött a villamos és irányítástechnikai előkészítő csoportok felállítása is. 1981-től a karbantartáshoz került az anyagellátás és a raktározás szervezete is a legnagyobb felhasználóval történő együttműködés egyszerűsítésére és javítására. Az első működő karbantartó létesítmény - gépműhely - az 1976-ban kezdődő géptelepítéstől folyamatosan végzett forgácsolási tevékenységet a beruházás igényei szerint. Nagy feladatot jelentett a beépítésre kerülő forgógépek és armatúrák nullrevíziója. Ennek kedvező hatása elsősorban az üzemeltetési eredményekben jelentkezett, de nélkülözhetetlen volt a berendezések megismerésében is. Alkalmat adott az alapdokumentációk összegyűjtésére és pótlására, a tartalékalkatrész-ellátáshoz szükséges adatok felvételére, a karbantartási technológiák kidolgozására és elkezdődött a karbantartás speciális eszközeinek, berendezéseinek gyártása és beszerzése. Jelentős mértékű volt a beruházási megrendelésekre végzett gyártási és szerelési tevékenység is amely később az üzembe helyezés kiszolgálásával bővült. A reaktor szerelésén a szerelő vállalathoz vezényelve részt vett a karbantartásra készülő reaktorszerelő személyzet nagy része. A felkészülési időszak legnagyobb sikereit, egyben a legnagyobb feladatok jelentették: ezek az I. blokk üzembe helyezésének fő fázisai - az I. és II. revízió - voltak. A primerkör nyomáspróbája valamint melegjáratása utáni revíziók önálló előkészítése, irányítása, végrehajtása és dokumentálása már a majdani főjavításokhoz közelítő komplex főpróbák voltak még inaktív körülmények között. A revíziók tervezése számítógépen, az ezután hosszú ideig használatos Projacs-programcsomaggal történt és jól vizsgázott a munkatervezési rendszer is. A folyamatos munkarendben megszervezett rugalmas irányítás a későbbi főjavítás irányító bázis szervezetének is mintájául szolgált, hasonlóképpen a vezetést végző munkabizottság is. A még korlátozás nélkül megközelíthető berendezéseken végzett munkák sok esetben az utolsó ellenőrzési és tréninglehetőségek voltak. Az alapállapotról a revíziók során felvett dokumentumok az életrajzi dokumentációtárat alapozták meg. Az I. blokki tapasztalatok felhasználásával a további blokkok revíziós terjedelmét és programjait már a karbantartás állította össze. Az üzembe helyezések és a felfutás időszaka A további blokkokon végzett I. és II. revíziók és szerelési feladatok mellett 1984-ben került sor az I. blokk első átrakására. A tervezettet jóval meghaladó, csaknem 74 napos főjavítás mindjárt ízelítőt adott a váratlan események fajsúlyosabbjaiból:- A reaktorfedél-átvezetés bórsavtól roncsolt csonkjának javítása a gyártó bevonásával a hasonló meghibásodásokra való Karbantartási költségek 1982 - 1991 Millió Ft • saját El idegen felkészülés szükségességét is megmutatta.- A lámparobbanás üvegcserepeinek kiemelése pedig igazolta az idegentest-eltávolító eszközök fejlesztésének fontosságát és hangsúlyt adott a különleges szerelési követelmények alkalmazásának. Az első főjavítás a teljes körű és részletes tervezés szükségességét, az előkészítés fontosságát is bizonyította minden szakterületre vonatkozóan. Igen lényeges tapasztalat volt ez a főjavítás alatti üzemviteli tevékenységekre vonatkozóan is, mivel a karbantartási tevékenységekhez szorosan kapcsolódva a főjavítások eredményét alapvetően befolyásolják. A főjavítások tervezési és szervezési tapasztalatainak megismerését és átvételét célozta az a loviisai tanulmányút szintén, amelyen valamennyi karbantartó szakterület és az üzemcsoport első támaszpontja az egészségügyi épület központi helyén. Az első főjavítások hatalmas manuális adminisztrációt igényeltek még, de hamarosan megkezdődött az ezt kiváltó, s a szervezetileg és területileg decentralizált karbantartás működéséhez elengedhetetlen számítógépes hálózat kiépítése. A loviisai erőmű eredményei - nemcsak a rokon karbantartásszervezés miatt - folyamatos öszszehasonlítási alapként szolgáltak, ez a főjavítás-szervezés javításának egyik fő húzóereje volt és a folyamatos karbantartás elemzés-rendszerének kialakításához is hozzájárult. Az első részletes összehasonlítás, az eltérések elemzése a két erőmű 1985. évi főjavításaival történt meg, ez megmutatta a következő évek fejlesztési szempontjait és körvonalazta annak határait. Az eltérések döntő részét a 20 I. blokkon a még „ismeretlen” teljes kirakásos főjavításra, ennek 68 napos eredményében szintén jelentős része volt a részleges átrakásokon megszerzett tapasztalatoknak. Ennek az évnek a terhelése és minőségi követelményei a 4. blokk I. és II. revíziójával már elérték a négyblokkos üzem igényét. A felfutási időszak nagy és a későbbi eredményekre meghatározó feladata volt a ciklikus és szerviz karbantartási munkák meghatározása, a rendszer feltöltése és beindítása az üzembe helyezett blokkokon. A közelmúlt és a jelen Az évi 4 főjavításos karbantartási időszak kezdetének legégetőbb és máig nehézségeket okozó feladata volt a főjavítások párhuzamos tervezésének és végrehajtásának feltételeit megteremteni. vitel képviselői is részt vettek. Az 1984-es tapasztalatok eredményeként került megszervezésre a villamos és folyamatirányítási szakterületen valamint az üzemvitelen is az előkészítési osztály. A következő év fő feladata a decentralizált szervezetek hatékony együttműködésének megszervezése volt. A korábbi időszak kedvező tapasztalatait felhasználva szerveződött meg a főjavítások vezetésére a karbantartási munkabizottság valamint a tervezést koordináló team a gépész szakterület irányításával. A végrehajtás hatékony levezetésére a főjavítás előkészítőiből szervezett irányítóbázis alakult a főjavítások időtartamára, de megkezdődött a végleges irányításszemélyzet felvétele és kiképzése is. „Felépült” az irányítónaphoz közelítő finn főjavításoktól a karbantartási és tervezési stratégia valamint a munkaszervezés különbségei okozták, ezek felszámolása szolgált az átfutási idők csökkentésének alapjául a következő években. A létszámkorlát hiánya (külső karbantartás Loviisaban) és a technikai eszközök különbözősége a lehetséges minimális főjavítási időtartam közelében válik jelentőssé, ezt az elemzés 30 napra becsülte a paksi feltételek mellett. A négyblokkos üzem eléréséig tartó időszak végére az elhatározott intézkedések és a kialakuló rutin eredményeképpen - az átalakítások növekvő száma mellett - sikerült elérni a részleges átrakásos főjavítások 35 napos időtartamát a kezdeti 45 napról. 1987-ben került sor először az Ennek legsürgetőbb teendőit az irányítóbázis létszámának betöltése, az új bázis kialakítása és a számítógépes tervező- és irányítórendszer kiépítése jelentették. Ebben az időszakban a megelőző karbantartási munkák száma folyamatosan nő, de már futnak fel a karbantartásból eredő módosítások és átalakítások is. A munkák növekedésével valamint a túlórafelhasználás tudatosan folyamatos csökkentésével a külső karbantartás aránya jelentősen megnő. Ebből eredően mára az eredeti - önellátó vagy döntően saját karbantartás - koncepció nem igaz, a megoszlás 50-50%. 1988 az OSART-vizsgálat és az erre történő felkészülés éve is volt, amely lehetőséget adott az eddigi tapasztalatok felhasználásával a karbantartás teljes fojavító és megelőző karbantartás arányai 1986 - 91.
