Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1992-11-01 / 11. szám

8 ATOMERŐMŰ Egy útijelentés margójára A pótvíz-előkészítő üzem (részlet) Az üzem feladata az atomerő-1992. október 12. és 16. között a WANO moszkvai központ által szervezett,'az atlantai, párizsi és to­kiói központok által szponzorált „Atomerművek tűzvédelme” c. szemináriumon vettem részt. A rendezvénynek a független Litvá­nia ignalinai erőműve adott ott­hont. Az előadások nagy többségét USA és Kanada atomenergia-ipará­nak vezető tűzvédelmi szakembe­rei tartották, mindemellett áttekin­tést kaptunk Svédország, Fran­ciaország, Japán, a FÁK atomerő­műveinek tűzvédelméről. PA Rt. képviseletében én tartottam rövid előadást. A következő néhány gondolat­ban főbb vonalakban azon informá­ciókat szeretném közkinccsé tenni, amelyek számomra érdekesnek tűntek, másrészt talán közérdeklő­désre tarthatnak számot. Az előadások a következő téma­köröket fogták át:- Történelmi áttekintés az atom­erőművek tűzvédelméről, tűzese­tekről.- Az atomerőművek tűzvédel­mének alapjai, amely magába fog­lalja a tűzkockázati analízist, az ég­hető anyagok kontrollját, az érzéke­léssel (tűzjelzés) és tűzoltással kap­csolatos feladatokat, az ellenőrzés feladatait, a szervezési, oktatási-be­­gyakoroltatási feladatokat, valamint a tűzvédelmi kultúrát is.- A tűzvédelmi tervezés aspektu­sai, amelyek magukba foglalják a tűzgátló feladatot ellátó épületszer­kezeteket, tűzgátakat és a szellőző­­rendszereket is. Történelmi áttekintés a szabályzó dokumentumok tükrében Előzetesen ismertetésre került néhány nagyobb atomerőművi tűz­eset, köztük a Brows Ferry erőmű tűzesete, amely a későbbiek során alapul szolgált az USA-ban, a nem­zeti atomerőművi tűzvédelmi elő­írások kidolgozásához. Ezen előírá­sok részletesen szabályozzák spe­ciálisan az atomerőművek tűzvé­delmét. Kanadában a miénkhez hason­lóan nem léteznek speciális, csak az atomerőművek tűzvédelmére vo­natkozó nemzeti szabványok, az ipari létesítmények szabályzó elő­írásai érvényesek, egyedi hatósági előírásokkal kiegészítve. Japánban fokozatosan alakult ki az atomerőművek tűzvédelmének szabványosítása (1966-tól kezdő­dően 41 reaktort üzemeltetnek, 11 reaktorblokk épül jelenleg). Az előírások a tapasztalatok birtoká­ban átlagosan 4 évente újhodtak meg. Összességében az előadók a biz­tonságos üzemeltetéshez fontos­nak ítélték meg a szabályzó előírá­sokat, kiemelve a nukleáris bizton­ság követelményeit. A tűzvédelem alapjai A kockázatanalízis ismertetése során három alapvető szempont ér­vényesülésének szükségessége ke­rült kiemelésre. Ezek a nukleáris biztonság garantálása tűz esetén, a személyzet biztonsága, valamint az esetleges anyagi kár minimalizálá­sa. A részletes elemzéstől eltekinte­nék, inkább néhány érdekesebb momentumot emelnék ki. Az előadók a tűzkeletkezési okoknak kettő fő csoportját emel­ték ki, a humán faktort és általában a berendezéseket. A kanadai előadó 250 reaktorév tapasztalata alapján (viszonyítási alapként ez nálunk 27 reaktorév) egyértelműen -a humán faktort, azaz az embert jelölte meg elsődle­ges tűzforrásként, kiemelve ennek fokozott veszélyét a nagy létszám­mal üzemelő, több blokkos erőmű­vekben. A japán előadó a berendezések mint tűzforrás vonatkozásában a minőségbiztosítás fontosságára hívta fel a figyelmet. Rekonstrukciós intézkedések vonatkozásában az előadók óvtak az erőmű üzemére jelentősen kiha­tó modernizációtól. A gazdaságilag kifizetődő bizton­ságnövelő intézkedésekre példa­ként a következők hangzottak el:- tűzjelzőrendszer-modemizá­­ció,- lokális tűzgátló elemek, szerke­zetek beépítése,- tűzoltásra kiképzett személyzet és a felszerelések szintemelése (az elsődleges beavatkozó a személy­zet). Az éghető anyagok vonatkozásá­ban főként az időszakosan előfor­duló anyagok tárolásának veszé­lyeire hívták fel a figyelmet. A kéz­­bentarthatóság érdekében napi bontásban épületi szintrajzokon feltüntetik az ideiglenesen elhelye­zett anyagok (olajok, gázpalackok) és ugyanezen a rajzon az ideiglenes gyújtóforrások (pl. hegesztés) he­lyét is. Tűzjelző- és oltóberendezések vonatkozásában részletes kezelési­karbantartási szempontok kerültek ismertetésre, napi, heti, havi, ne­gyedéves, éves bontásban, feltéte­lezve, hogy a tervezés során kellő fi­gyelmet fordítottak arra, hogy a be­rendezés el tudja látni feladatát. Mint érdekesség, figyelemre méltó, hogy az amerikai előadó az aktív rendszereket, a svéd előadó pedig elsődlegesen a passzív rend­szereket preferálta. Ellenőrzés, inspekció vonatkozá­sában az előadók egyrészt a tűzgát­ló épületszerkezetek meglétét, álla­potát (nyitott tűzgátak, nyitott, eset­leg sérült tűzgátló ajtók) másrészt az éghető anyagok tárolását, a tűz­veszélyes tevékenységeket emelték ki. A tűzoltásszervezés kérdései, a tűzoltók felkészítése témakörből a rendszeres elméleti és gyakorlati képzést, ezen belül a fizikai és pszi­chológiai tréninget emelném ki, ahol a reális tűzhöz közelítő viszo­nyok között gyakoroltatják a tűzol­tókat. Fontos kérdésként lett értékelve a tűzvédelmi kultúra, amely alatt a mi általános értelmezésünktől elté­rően nem az emberi faktort értik, hanem a tűzoltóbrigád összetételét, felkészítését és technikai felszerelt­ségét. A tűzvédelem tervezési kérdései A témakörben alapvetően tech­nológiai, építészeti, épületgépészeti témák jelentek meg. Az épületszer­kezetek tűzgátló szerepén túlme­nően a lokális tűzgátak kialakítása, a szellőzőrendszerek tűzgátló szerke­zetei, a füstelvezetés rendszerei, il­letve a velük szembeni követelmé­nyek kerültek meghatározásra. Kiemelésre került a redundáns rendszerek megfelelő elválasztása, valamint az egységes szemlélet ér­dekében ezen megoldások megfe­lelő összhangja a jelző-oltórendsze­rekkel, valamint az emberi faktor­ral. Összességében hasznos tapasz­talatként értékelem, hogy a rendel­kezésre álló rövid idő alatt átadott hatalmas mennyiségű információn túlmenően alkalom volt kölönböző országok előírásait, szakemberei­nek véleményét összehasonlítani, a következtetések levonásával a saját területen hasznosítható informá­ciókkal hazatérni. Bokor László mű 1-4. blokkja szekunder- és pri­­meroldali pótvízigényének bizto­sítása. Valószínűleg keveseknek mond bármit is ez a betűszó, mely a ReactorCAD rövidítése. A reac­tor szót senkinek sem kell magya­ráznom, a CAD pedig a Computer Aided Design (számítógéppel se­gített tervezés) szavakból adódik. A software-t a ma már Hungaro- CAD Kft. néven futó szakember­­gárda fejlesztette, s jövőre lesz el­ső „éles bevetése”. Äz alapprobléma, mely a rend­szer kifejlesztését indikálta, az ISI- (In Service Inspection = üzemközbeni vizsgálatok) vizsgá­latok adatbázisának kezelhetősé­ge, az indikáció-térkép szemléle­tes megjeleníthetősége volt. Az üzemközbeni vizsgálatok során a berendezésben található, üzem közben kialakuló anyagfolytonos­sági hiányokat (indikációkat) fo­lyamatosan regisztráljuk, s az így összegyűjtött adatok nagy segítsé­get nyújtanak az állapotelemzés­hez. („Indikáció” alatt nem feltét­lenül „hibát” értünk, hanem az adott vizsgálati módszerrel re­gisztrálható anyagfolytonossági hiányt.) Egy-egy indikációt mére­tei és koordinátái határoznak meg, s hozzátartozik még, hogy mikor, ki, milyen vizsgálati mód­szerrel regisztrálta, s milyen szá­mú vizsgálati jegyzőkönyvet adott ki róla. Érezhető, hogy az évek során micsoda adathalmaz gyűlik össze, Az üzem 1979-ben gyakorlati­lag teljes egészében kézi működ­tetésű tolózárakkal lett felszerel­ve. Az 1991-ben megkezdődött Bácskai Péter RCAD melyet pusztán a jegyzőkönyvek alapján legalábbis bonyolult len­ne áttekinteni. Ezzel szemben a DBASE-IV software kiválóan el­látja ezt a feladatot. Ezért is esett rá a választás, amikor a primerköri főberendezések indikáció-térké­pének adatbázisát kezdtük felépí­teni. Mivel a visszanyerhető infor­máció csak egy, bár rendezett, al­fanumerikus karakterhalmaz lett volna, mely csak halvány képet ad az indikációk valós elhelyezkedé­séről, szükségessé vált egy megje­lenítő rendszer alkalmazása is, melynek alapjául az AutoCAD Release 11-et választottuk, mint a jelenleg legfejlettebb műszaki grafikus ábrázoló software-ek egyikét. E két software összekapcsolva, kielégíti a támasztott igényeket. Az adatok gyors hozzáférhetősé­ge, mely ma már csaknem minden területen létfontosságú követel­mény, s a szemléletes, háromdi­menziós ábrázolásmód gyors, azonnali helyzetfelmérést tesz le­hetővé, mely a megalapozott dön­tést nagymértékben segíti. Né­hány óra alatt bármelyik főberen­irányítástechnikai rekonstrukció során a kézi armatúrák villamos hajtásokat kaptak, és az üzem irá­nyítását szabadon programozható Siemens folyamatirányító számí­tógépek vették át. A pótvíz-előkészítő alapkiépí­tésének üzembe helyezése - elő­lágyítás, 3 db alapsótalanító blokk és 3 db kevertágyas ioncserélő - 1979 negyedik negyedéve és 1980 második negyedéve között történt meg. További 1 alapsótalanító blokk és 1 kevertágyas ioncserélő lépett üzembe 1986-ban. A pótvíz-előkészítő üzem elő­­lágyítási rendszere ERŐTERV- tervezésű, a sótalanító berendezé­sek VEIKI-tervek alapján készül­tek. Az ioncserélő berendezések legfontosabb szerkezeti elemeit a Steinmüller GmbH szállította. dezés indikáció-térképe elkészül­het, tetszés szerinti szempontok alapján válogatva össze az adato­kat, tetszés szerinti nézetben megjelenítve. A szerkezet állapo­tának megítélésében óriási segít­séget nyújtó térkép vizsgálati szempontból elsősorban az ultra­hangos vizsgálatok tervezésében játszik döntő szerepet, hiszen a re­gisztrált folytonossági hiányok el­helyezkedésének közel valós, há­romdimenziós modellben törté­nő reprodukálását teszi lehetővé, mely a későbbi vizsgálatok terve­zését jelentősen megkönnyíti. Különös jelentősége van a több­éves regisztrátumhalmaz egymás­ra kopírozási lehetőségének. Ez­zel egyrészt az egyes helyek ,,indi­­kációdúsulását” követhetjük szemmel, másrészt grafikusan is összehasonlíthatjuk az egyes fő­­berendezésekjellemző indikációs helyeinek jellemzőit elemezhet­jük. Az élettartam-hosszabbítási program megvalósításában jelen­tős szerepet játszhat egy ilyen funkció is. Ez a rendszér, a szintén az elmúlt évben beüzemelni kezdett, s szin­tén jövőre debütáló, spanyol-ma­gyar fejlesztésű TRIAS rendszerrel együttműködve, egy olyan vizsgáló komplexumot ad, mely kelet-euró­pai viszonylatban példátlanul kor­szerű, de európai szemmel nézve is megállja a helyét. Felvétel: B. M. Az erőmű vízrendszerei Amikor az ember először hallja az erőművön belül, hogy vízrend­szer, óhatatlanul a hűtővíz jut eszé­be. Kétségtelen, hogy méreteiben ez a legjellemzőbb, de mint erőművi vízrendszer, szélesebb kört kell ér­telmezni. Az alábbiakban a tárgyi téma vázlatos boncolásával kívánom megvilágítani ezen szakterület lé­nyegi vonásait. Hűtővízrendszer Az erőmű az üzemeléséhez szükséges hűtővizét a Dunából nyeri, amelyet a vízkivételi műig az úgynevezett hidegvíz-csatorna szál­lít. Az erőműnél technológiailag alapvetően háromféle vízellátási igény jelentkezik:- a kondenzátorok hűtővízellá­tása,- a reaktorüzemhez kapcsolódó, ún. biztonsági hűtővízellátás,- az erőmű egyéb rendszereihez csatlakozó technológiai vízellátás. Az említett rendszerből a kon­denzátorok igénylik a legnagyobb mennyiségű vizet. Ennek biztosítására 8 db MIO tí­pusú szivattyú áll rendelkezésre, amelyek egyenként 10-18 mVsec. vizet képesek szállítani. Négy blokk egyidejű üzemének elméleti vízigénye 100 m3/sec. (360000 m3/h). Itt érdemes megemlíteni, hogy az erőmű lekötött éves frissvízmeny­­nyisége meghaladja a 3 milliárd köbmétert. Érdekesség, hogy a Duna kis víz­állás mellett kb. 7-800 m3/sec. vizet szállít. ■Biztosan többen emlékeznek ar­ra, hogy volt olyan csapadéksze­gény év, hogy gondot jelentett az erőmű vízellátásának probléma­­mentes megoldása. Azóta történtek olyan átalakítások a vízkivételi szi­vattyúkon, hogy ezek 83,60 mBf-i vízkivételi öblözeti vízszintnél még újraindíthatok. Hogy világosabb legyen a dolog, ez a vízszint a paksi vízmércén az üzemelő szivattyúk számától füg­gően -1,20 (0,90 m) vízállásnak felel meg.- A biztonsági hűtővízrendszer a reaktorüzem létfontosságú és üzemzavari hűtőberendezéseit lát­ja el hűtővízzel. A vízigény üzemál­lapottól függően 2-4000 m3/h le­hetséges. Az itt felhasznált víz éves meny­­nyisége 72 millió m3 körüli. A biztonsági hűtővízrendszer két blokkra közös, három egymástól független rendszerben épült ki. A vízkivételi szivattyúüzem szi­vattyúaknáiban vonalanként 2-2 db, összesen 6 db BQS 600 típusú szivattyút építettek be. A szivattyúk minimális üzemi vízszintje 83,50 mBf.- Külön - ún. technológiai - hű­tővízellátási rendszer tartozik az erőmű szekunderköri segédüze­meihez. Ezen vízrendszernél igé­nyesebb szűrt vízre van szükség. A kondenzátor-hűtővíz vezeté­keiről leágazva álakították ki, ezért a vízigényét a kondenzátor hűtővíz­­rendszer vízigénye magában fog­lalja. A rendszer vízigénye blokkpá­ronként normál üzemben 1800 m3/h. Az indítási és leállási vízmennyiség 3000 m3/h.- Az erőmű vízrendszerének szer­ves része a pótvíz-előkészítő rend­szer, melynek feladata, hogy az erő­mű számára a hőhordozó közegnek szükséges előlágyított és sótalanított vízmennyiséget biztosítsa A vízelőkészítő rendszer a tech­nológiai vízkörön keresztül a Duna­­vízbői kapja a feldolgozandó nyers­vizét. A pótvíz mennyisége a sze­kunderköri vízveszteségek pótlásá­ra és az egyéb erőművi fogyasztók részére éves szinten mintegy 1,1 millió m3. Ipari és tűzoltóvíz- Az ipari és tűzoltóvíz biztosítá­sára a paksi atomerőmű telephe­lyén egyesített vízellátási rendszer létesült. A tűzivíz-telep eredeti víz­nyerőbázisát az 1-es kiépítés hűtő­­vízrendszeréhez tartozó vasbeton melegvíz-csatornák képezik. Időközben a tárgyi rendszer víz­nyerőbázisa a hidegvízcsatoma par­ti sávjában létesült 9 db parti szűré­sű kútra települve. A kutak vízadóképessége 15 rnVsec körüli. Az említett víznyerőbázis-váltást a rendszer biológiai elszennyeződé­se, valamint a technológiai rendszer karbantartásigénye indokolta. Az eredeti víznyerési mód me­legtartalékként rendelkezésre áll. Ivóvízellátás- Utoljára, de nem utolsósorban az erőmű ivóvízellátása pár gondo­latban. Az erőmű vízellátása érdekében 9 db mélyfúrású kutat fúrtak 70-160 m közötti talpmélységgel Csámpa területén. Jelenleg 6 db kút biztosít­ja az ermű vízellátását. Csúcsidőben a kitermelt meny­­nyiség megközelíti a 2500 m3/h ér­téket. Hatósági engedély alapján éven­ként 600 ezer m3 vízmennyiség használható fel. Az eddig leírtakból látható, hogy az erőmű vízrendszere eléggé ösz­­szetett és vízforgalmát illetően az ország ipari létesítményei közül a legnagyobb. Természetesen az ilyen nagy víz­­használat mellett nagy mennyiségű hulladék, illetve szennyvíz is kelet­kezik. Ez a témakör is összetettségét, méretét illetően egy következő cikk alapjául szolgálhat. Köves László hidrotechnológus Eg)' hurok rejtett vonalas, perspektivikus ábrája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents