Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-11-01 / 11. szám
4 ATOMERŐMŰ Születésnapi meg„50 év - hosszú idő” Teller Ede alábbi előadása 1992. szeptemberében hangzott el Budapesten, abból az alkalomból, hogy 1942. december 2- án 11 óra 35 perckoT Chicagóban létrejött az első önfenntartó láncreakció. A fél évszázadig kényszerűségből külföldön élt tudós előadásából nemcsak az atommáglya születésének részletes előzményeit, körülményeit ismerhetjük meg, de megismeijük magát a tudóst is - mély elkötelezettségét a tudásért, a haladásért, hitvallását az emberért, hazánkért. Az előadást megkíséreltük szó szerint leírni. Takács Antal 10 CVCS a villamosenergia-termelés Pakson. (1982. december 28.) fOM ezelőtt indult el az első mesterséges nukleáris láncreakció. (1942. december 2.) ezelőtt hozta létre az ENSZ a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget. Célja kezdettől fogva a nukleáris energia békés felhasználásának elősegítése, az atomfegyverek elterjesztésének korlátozása. (1957. július 29.) megjelent a „Tízéves a paksi atomerőmű” című kiadvány. „Izgatott az új feladat” Egy művezető emlékei „És 50 évvel ezelőtt senki sem álmodta, mi történik. Meglepetés meglepetést tett. Egynéhány meglepetésről szeretnék beszámolni. 60 évet vissza. 1932 tavaszán elmentem Rómába egy cikket a lángeffektusról befejezzek és ugyanakkor Zefferivel megismerkedjek. A Fermi akkor hagyta abba a teoretikus fizikát, mert nagyon érdekelte az, hogy mit lehet a neutronokkal csinálni. A neutronokat akkor fedezték föl, és ő sorra bombázott minden elemet neutronokkal. Uránt is. És amikor egy ilyen kísérletet elvégzett, hát nagyon gyakran a neutron benneakadt az atommagba és utána túl sok volt a neutron, aminek az eredménye az volt, hogy egy neutron egy protonná változott, radioaktívan. Mesterséges radioaktivitást lehetett észlelni. Hogyha a nátriumot vagy valamilyen más anyagot bombázott, "hát egy-két radioaktivitás keletkezett. Uránnal tucatjával (hangsúlyt jelentősen felemelte - a szerk.). Nagyon érdekes volt. Nem lehetett érteni. Egy német kémikus asszony és a férje két új elemet fedeztek fel, amiket úgy hívtak, hogy mazurium és rénium. Hát ne keressék nagyon a mazuriumot, mert az nem létezik. A rénium létezik. írtam Ferminek, azért látsz annyi radioaktivitást, mert az urán felhasadt. Ezt Fermi igyekezett elhinni - de nem tudta elhinni. Ö kiszámította azt, hogy az urán nem tud felhasadni. Nincs elég energia ahhoz, legalábbis, hogy ezt elég valószínűséggel tegye meg. És ő helyesen számolt - de hibás adatok alapján. Ez nem igaz. A múlt létezik. Ajövőt minden atom, minden csillag, minden élőlény minden pillanatban újra alkotja. Ami történt akkor, 60 évvel ezelőtt, az hozta létre azt, ami van. És ebből nyilván következik, hogy ma mindegyikünknek felelőssége nagyon nagy. Amikor Fermi ezeket a kísérleteket csinálta, majdnem ugyanakkor egy magyar barátomnak nagyon sajátos eszméi voltak. Azt hiszem mindenki hallotta a nevet, Leó Szilárd, Szilárd Leó, hogy magyarul mondjam. Ő egy olyanfajta ember volt, akinek első elve: soha sem azt mondani, amit tőle elvárnak. Embereket megsérteni nem baj. Embereket untatni soha sem szabad. Szilárdnak mindig valamilyen fajta új dologra kellett gondolnia és majdnem igaza volt. Akkor is voltak változások, 1933-ban Hitler hatalomra került és én magam akkor kezdtem pályámat, mint fizikus Németországban. Elmentem Bohrhoz dolgozni Koppenhágába, aztán 34-ben Angliába. Alig érkeztem meg, volt egy nagy gyűlés. Brit Szövetség. A Rutherford beszélt, az az ember, aki az első magreakciókat figyelte meg. Nitrogénmagokat bombázott, alfarészecskékkel. És azt látta, hogy protonok jönnek. Új reakció! Hosszú előadást mondott. Nagyon felhevült.-Ismételte magát. Mit mondott? Ezen magreakciókat gyakorlati célra felhasználni soha nem lehet. Amit mi itt csinálunk - mondá - tiszta tudomány. Aki azt hiszi, hogy ebből alkalmazás is lesz, megőrült. Ezt félóra hosszat prédikálta és én félóra hosszat csodálkoztam. Persze igaza van, de miért mondja, miért ismétli? Pár nappal később Londonban Szilárd Leót láttam. Hát elmondta, hogy ő bizony elment Rutherfordhoz, és azt mondta neki, magenergiából lesz valami. Itt vannak a neutronok, magok egymást megközelíteni nagy nehezen tudják az elektromos taszítás miatt. De a neutoronok, azok elérnek minden magba. Neutronokkal nem rendelkezünk, nehéz őket csinálni, de ha volna egy metódus neutronokat csinálni, akkor aztán... - Hát akkor aztán Rutherford nagy ívben kirepítette Szilárdot az ajtón. És ezen aztán hetekig méltatlankodott a Rutherford, és bizonyára már tudják, a Szilárd nem kevésbé. Hát őneki Rutherford nem hisz el semmit. De hát honnan kapja a neutronokat? Nem kapta, csak nem kapta évekig. Annyi mondanivalóm van, hogy sok mindent ki kell hagynom, és engedjék meg, hogy most egy ugrásra 1939 januárjáról beszéljek. Akkor már egy jó barátom, egy orosz menekült, gyönyörű könyveket írt. Nem tudom, hányán ismerik ma még Gamownak a könyveit, például egy nagyon szép könyve matematikáról, amit minden gyerek megért, a címe az: One, two, there - in finit. Éppen a többi, éppen olyan jó. (Teller valószínűleg azt akarta mondani, hogy a többi is éppen olyan jó - szerk.) - Hát a Gamow, én segítettem neki, minden évben rendeztünk egy fizikus összejövetelt, és 39 év januárjában a vendégek között ott volt a legnagyobb fizikus, Niels Bohr. Hát a konferencia megkezdése előtt, este felhívott Gamow, aszongya telefonon, a Bohr megőrült. A Bohr azt mondja, hogy az urán felhasad. Mi nem akartunk magenergiáról beszélni, mi mély hőmérsékletekről akartunk beszélni, de a Bohrt nem lehetett megállítani. Ott volt, éppen megérkezett Európából - bizony az urán felhasadt. Hát ez hogy derült ki? Már mondtam, uránt bombázott Fermi neutronokkal és sokfajta radioaktivitás keletkezett, amiről ő azt hitte - Nobel-díjat is kapott érte -, azok az uránnál nehezebb elemek, és voltak közöttük egy-két ilyesmi is. De az a 30 különböző radioaktivitás, ami ott keletkezett, azt a németek Berlinben, a Kaiser Wilhelm Institutban nagyon jól megnézték, és bizony azon radioaktivitások között ott volt valami, ami annyira úgy viselkedett, mint a bárium, hogy nem lehetett mást mondani, hogy az más, minthogy bárium. És viszont volt ott még mellette más is, ami jód volt. A kémikus Ladáknak igaza volt, az urán felhasadt. Az urán könnyebben hasadt fel, mint azt régebbi mérések sejteni engedték. Megmondom, hogy én ezt a kis történetet miért említem önöknek. Ha - és ez hajszálon múlt, ha az urán hasadását nem 1938-ban, hanem mondjuk 5 évvel azelőtt fedezték volna föl... De akkor még a világ egészen másféle volt. Amerikában sokkal kevesebb volt eziránt a kutatás, és hadialkalmazások nem érdekelték az embereket. De Németországban és Oroszországban ha véletlenül atomhasadást a 30-as évek elején fedezték volna föl, a világtörténelem egész más lett volna. Én egyet akarok most mondani: a fizika elméletéből tudjuk, ez egy nagy felfedezés volt, amit most csak említeni tudok és alig magyarázni. A jövő bizonytalan, nem igaz az, hogy amit a tudomány a múlt században tanított, hogy a Jóisten megteremtette a világot és ezáltal minden meg volt határozva, és ezután már senkinek, még a Jóistennek sem lehet semmi változtatása a világon. És még aznap este elmentünk, az egész konferencia elment egy washingtoni laboratóriumba, úgy hívták, hogy Földmágnesességkutató - de ebből egy szó sem volt igaz, keveset foglalkoztak a föld mágnesességével, igenis foglalkoztak atommagokkal. És ott egy egész egyszerű kísérletben neutronokat lőttek uránba. Olyan nagy elektromos lökések jöttek abból ki, világos volt, hogy azok ott nehéz részecskék. Az uránnak a fele mozgott egy hihetetlenül hagy energiával. Egy-egy részecske 100 millió volt, százmillióval nagyobb, amit egy kémiai reakció szabadít fel. A kísérletet egész könnyű volt elvégezni. Rejtve maradt hét hosszú évig. És már ez január, 39 volt (1939. január - szerk.), akkor már a második világháború a küszöbön! Akkor már az érdeklődés Amerikában megvolt, legalábbis a tudósok között. A tudósok megértették akkor, hogy a Hitler egy veszedelem, veszedelem mindenféleképpen. Többek között a Hitler elítélte a relativitást, mert zsidóktól származott, hogy nem volt semmiféle megbecsülése a tények iránt, a tudomány iránt - ezt mindenki tudta. Nem tudta mindenki, a kormány nem tudta. Heteken belül világos lett. Szilárd Leó azonnal kezdett kísérletezni ezekkel a hasadásokkal és látta, hogy amikor egy neutron bemegy az uránba, az szétesik két darabra és két neutron jön ki belőle - s néha három. Az ember egy neutronnal kezdi és kettővel végzi, a kettőből négy lesz, azután a négyből nyolc... Ez megismétlődik ötvenszer és az egész uránenergia felszabadul. Ha ezt a tervet tényleg véghez tudjuk vinni, itt volt a nagyon reális lehetőség egy atomrobbanásra. El is ment a Fermi és egy másik barátom azokhoz a katonákhoz, akik rendesen leginkább hallgattak újdonságokra - a hajósokhoz. Az ilyesmiről ki hallott? Azoknak bizony ugyanaz volt a nézetük, mint sok évvel ezelőtt a Rutherfordnak. Mindenki feladta a versenyt, eziránt érdeklődés nincs, nem is lehetett - tehát nem volt. Volt egy, aki mindent véghez tudott vinni, még Amerika kormányát is tudta érdekelni akármi iránt - kivéve egyet nem tudott. Szilárd Leó barátom nem tudott autót vezetni. Én azon a nyáron New Yorkban Columbia egyetemen tanítottam, Szilárd Leó hozzámjött. Kérem, Teller úr - mindig nagyon formális volt, jó barátok voltunk, sohasem tegeztük egymást -, kérem Teller úr, elhajtana az Einsteinhez? Meg is tettem. Nagy nehezen megtaláltuk az Einsteint, miután megkérdeztünk egy hosszú hajú kislányt: - Einstein? Van-e itt egy ember hosszú, fehér hajjal? - Ja, az ott lakik a másik házban. Hát az Einstein meghívta Szilárd Leót teára és miután ő egy demokrata volt, a sofőrjét is meghívta. A Szilárd húzott a zsebéből egy levelet. Elnök úr, Mr. Roosevelt, itt van egy találmány, ami a világot meg fogja változtatni. (Hosszú szünet). Szilárd és Einstein már ismerték egymást Hitler előtti időkből, Berlinből, megbeszélték ezt. Szilárd megírta a levelet jó angolsággal, hogyan csinálta, azt nem tudom... Augusztus másodika - 1939. -, még béke volt. Az Einstein aláírta a levelet. A Szilárd visszatette a zsebébe, nem tette postára, mert akkor aztán valamilyen titkárnő elolvasta volna és eldobta volna. Szilárd odaadta azt egy barátjának, Alexander Sachs-nak, aki ismerte az elnököt, aki odaadta az elnöknek, két hónappal később. Közben Hitler megtámadta Lengyelországot. Hitler és Sztálin feldarabolták Lengyelországot, és a levél azt mondta, itt van egy új lehetőség. És hol találták ki? Berlinben. Itt kell valamit csinálni! Roosevelt azonnal felhívta, a hivatalnak a Bureau of Standard fejét, tessék ezt megbeszélni. Nemsokára öszszeültünk egypáran, ott volt a Szilárd, és ott volt egy másik magyar, aki nélkül ez ugyancsak nem ment volna, Wigner, Wigner Jenő. Ő és Fermi, nem tudom melyik először jöttek rá arra, hogy mindez a neutronmese nem működik, ha csak az ember nem nagyon ügyes. Mert az uránnak kétfajta magja van. Egy nehéz mag 238 részecskéből. Ez eszi a neutronokat, anélkül a legtöbb esetben, hogy felhasadna. És egy könnyebb fajta, kevesebb, mint 1% - 235 részecskéből, pár neutronnal kevesebb, ez éhes, szeret több neutront kapni. Ha ezt egy neutron megüti, akkor aztán hasad. De hogy ha az ember mindezt több uránban csinálja, semmi sem történik. Mert többségben van az az urán, amelyik nem hasad. De ha az embernek sikerül lelassítani a neutronokat, akkor véletlen ezek a lassú neutronok kikeresik a könnyebb uránt, a hasadó fajtát. Le kell a neutronokat lassítani úgy, gyorsan és ügyesen, hogy a 238-as, többségben lévő urán a neutronokat ne egye meg. Ezt meg lehet csinálni oly módon, hogy az uránból tömböket, rudacskákat csinálnak, és aztán ezen rudacskák közé olyan anyagot tesznek, ami a neutronokat lelassítja. Nem egyszer, százszor kell ütközniük ezzel a másik anyaggal, ami nem más, mint közönséges szén, grafit.” (A befejező részt a következő számunkban közöljük.) Azt hiszem, kevesen vannak akik nem ismerik. Régi motoros a szakmában. Szakterülete - az irányítástechnika révén - az erőmű minden területével kapcsolatban áll. Alaposan kivette részét a blokkok elindításában, és azóta is meghatározó személyisége a területének. Közeli ismerőseinek csak Tamás, a távoliaknak a Gál. A folyamatirányítás egyik művezetője Gál Tamás. Hallgassuk őt.- Mikor jöttél ide?- 1977, október elsején álltam munkába Pakson. Ugyanezen a napon jött Amtmann Jenő, Tokaji Sándor és Tóth Tamás. Mi voltunk az első folyamatirányítósok. Gyakorlatilag mi alapítottuk a FlO-t. Ezt a napot - mi négyen - azóta is gyakran megünnepeljük. Összejövünk, elbeszélgetünk.- Mi hozott ide?- Ezt néha újragondolom. Leninvárosban, a Tiszai Hőerőműnél csoportvezető voltam. Megállapodott, családos ember. Fiatal házas koromban, pesti gyerekként olyan elképzelésekkel mentünk a Tiszára, hogy pár év alatt anyagilag egyenesbe jövünk, majd visszamegyünk Budapestre. Ez nem jött össze. Mikor szóltak, hogy Pakson embereket keresnek, egy évig gondolkodtam. Akkoriban a „Tiszai” már kiforrta magát. Sok újdonságra nem számíthattam. Én pedig munkacentrikus alkat vagyok. Izgatott az új feladat. A városhoz nem igazán kötődtem. Gondoltam, Paks közelebb van Pesthéz. így mondtam igent. A szükség összehozta az embereket- Milyen volt a kezdet?- Akkoriban csak a TMK-épületek, meg a mostani F2 porta volt meg. Az egyes blokk akkor nőtt ki a földből. Először is be kellett indítani a folyamatirányítás szervezését. Megteremteni a tárgyi feltételeket. Felvenni az embereket. Részt vettünk a tervzsűriben, ahol el kellett döntenijnilyenek legyenek a szervezet leendő helyiségei, hogyan legyenek berendezve. Anyag, szerszám, gépek beszerzése folyt. Ez egy hosszú folyamat volt. Ugyanakkor a belépés másnapján már napi feladatokat kellett végezni. Működött a kazánház, mely fűtötte a várost, meg biztosította az építkezés gőzellátását. Annak az irányítástechnikáját kellett rendbe tenni. Otthonról hoztunk szerszámokat, hogy dolgozni tudjunk. Hívtuk az embereket, ismeretségi, baráti körből verbuváltuk a leendő kollégákat, elsősorban fiatalokat. A kereseti lehetőség, a munka nagysága, a lakás, ezek voltak az aduk. Az az időszak olyan volt, mint egy háború utáni újjáépítés. A szükség összehozta az embereket. Családias, bensőséges volt a kapcsolat. A hatalmas feladat orientálta a társaságot. Senki sem mérte a munkaidőt. Nem számított reggel van-e, vagy este. Hétköznap vagy ünnepnap. A feladat számított. Nem foglalkoztunk a munkafegyelemmel. Egyszerűen nem volt rá szükség. Az emberekben magas fokú volt a tettrekészség. Bizonyítani akartak. És ez az időszak ezért szép! Mindenki csinálta a dolgát. A szovjet irányítástechnikát meg kellett ismerni. A tervek jó része nem felelt meg a szabványoknak, a szerződéseknek. Egyszerűen nem voltak alkalmasak atomerőművi felhasználásra. Itt kellett azokat áttervezni. Nagyon megbonyolította a dolgokat. Voltak rendszerek, amiket újra kellett szerelni. Sok gond volt a minőséggel. Napirenden voltak a viták a szállítókkal, a szerelőkkel. Ez rengeteg plusz terhelést rakott az emberekre, amire nem voltak igazából felkészülve. Ez az időszak nagyon sokat kivett mindenkiből. Az I-es blokk a legkedvesebb- Hogyan élted át az első indulást?- Nagy megkönnyebbülés volt. Nagyon sok feszültség oldódott fel bennünk. Mindenkiben. Az a sok ember aki idejött azért, hogy itt valamit összehozzon, valamit működtessen, azoknak az egyes indítása munkájuk gyümölcse volt. Akik akkor itt voltak, így nekem is az első blokk a legkedvesebb. Sok év küszködés, többszöri határidő-módosítás után láttuk munkánk értelmét. Az indítást követő napok üresek voltak. Egyik napról a másikra megszűnt az iram, az izgalom. Csak tébláboltunk a folyosón. Hirtelen nem tudtuk mit csináljunk. Persze rövid ideig tartott, mert hamarosan nekiláttunk a kettesnek.- A többi blokk nyugalmasabban készült?- Talán gördülékenyebben, mert kialakultak a jó tervek, ismertük a buktatókat. Ugyanakkor az 1-es tapasztalatai alapján igényesebbek lettünk. Magasabbra tettük a mércét. Ebből következően a munka nem lett kevesebb.- A négyes után megszűnt az üzembe helyezés. Hogyan alakult a munkád?- Igen. Akkor el kellett gondolkodni, hogyan tovább? Át kellett folyni egy más jellegű tevékenységbe, a karbantartó munkába. Á feszült időszakok elmúltak. Rendszeresebbé vált az életünk. Közeledtünk a normális emberi élethez. Persze bizonyos határig. Az erőmű éjjel-nappal üzemel, ezt tudomásul kell venni, és ennek megfelelően nekünk ehhez kell igazítani az életformánkat- Hányadán állsz a kollégáiddal?- Jól. Szerintem jól. Az évek alatt bebizonyosodott, nagyon jó gárdát szedtünk össze. Szakmailag, emberileg egyaránt. Nagy tudású, tapasztalt emberek. Pillanatok alatt átlátják a problémákat. Nagyon gyorsan megoldják azokat. Munkabírásuk, hozzáállásuk kiemelkedő. Messzemenően eleget tesznek az itteni elvárásoknak. Viszont ezzel nem áll arányban a jövedelmük. Magyarul, nincsenek megfizetve.- És mit csinálsz, ha nem művezetsz?- Van egy kis kertem. Az orvosok még 85-ben tanácsolták, hogy a rendszertelen életmód, a sok idegeskedés ellensúlyozására végezzek valami fizikai munkát. Lazítsak. Akkor vettem a telket. Azóta megkedveltem. Örömmel csinálom. Pár óra kerti munka feldob. Régen, Leninvárosban sokat horgásztam, itt Pakson nem értem rá, elfelejtettem. Ma már nem hiányzik, a kert kielégít.- Hogy érzed magad?- Köszönöm, jól vagyok. Egészséges vagyok, elégedett vagyok. A fiam megnősült. Itt él a közelünkben. Mi kell még?- Köszönöm a beszélgetést és továbbra is érezd jó! magad! N. I.
