Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1992-11-01 / 11. szám

ATOMERŐMŰ 3 Héra Kronosz lánya, Zeusz felesége, a görög mitológiában az anyaistenség kultuszának megtestesítője. Önálló és hatalmas is­tennő. Egyik legfőbb feladata a családi tűzhely, a családi otthon melegének megteremtése és fenntartása A HÉRA közcélú karitatív célala­pítványt magánszemélyek csoport­ja kezdeményezte az energetikai stratégia kidolgozásakor, és az első adományozók is az energetikai szakbizottsági tagok voltak. Nemes cél és nemes tett. Ez 1991 tavaszán történt. Célokról, feladatokról, módsze­rekről és eszközökről kérdezzük Bacsó Nándor oki. villamosmérnö­köt, a HÉRA Alapítvány ügyvezető titkárát.- Változott-e az alapítvány célja az eltelt másfél év alatt?- Nem. Kezdeti ésjelenlegi célki­tűzése is az az alapítványnak, hogy azokat az állampolgárokat, akik az energiaárak növekedése miatt sú­lyos helyzetbe kerülnek, segéllyel támogassuk. Ők a nagycsaládosok, nyugdíjasok, pályakezdők, csök­kent munkaképességűek, mozgás­­korlátozottak...- A támogatottak körét ismetjük. De kik a támogatók?- Magánszemélyek ez ideig 1 mil­lió 850 ezer forintot fizettek be az alapítvány számlájára, a befizetett összeg 200 Ft-tól 85000 Ft-ig terjedt. A cégek több mint 40 millió Ft támogatást nyújtottak. Ha sza­bad sportnyelven mondani, úgy a MVM Rt., a MÓL Rt. és a PA Rt. az „aranyfokozatú” támogatóink, de érkezett pénz 10 ezer márka összeg­ben a Siemens AG-tól is. A befolyt pénzt a Postabank kezeli. Befizetést bianco csekken is lehet teljesíteni a Postabank és Takarékpénztár 219-98636/021-18134 HÉRA Ala­pítvány számlaszámra. Megjegy­zem, jogilag lenne rá lehetőség, hogy a pénzt vállalkozásokba fek­tessük, de kuratóriumunk úgy dön­tött, hogy az adományozók pénzét nem kockáztathatjuk. A banki elhe­lyezésben a lehető legnagyobb ka­matra törekszünk a tartósan lekö­tött alaptőkével, a negyedéves állo­mánnyal és a forgótőkével. Az ará­nyok helyes kialakítása nagyon fon­tos.- Tudomásom szerint az alapít­ványban az elnök pl. képvisel, de nem határozhat. A határozat joga a már említett kuratóriumé. Személy sze­rint kik a kuratórium tagjai?- Az elnöke dr. Halzl József, az MVM Rt. vezérigazgatója, titkára Dobozi György (Energiagazdálkodá­si Rt.).(Az ügyvezető titkári felada­tokat pedig én látom el alkalmazott­ként.) Tagjai még dr. Bőd Péter Ákos, a MNB elnöke, dr. Pálos Mik­lós, a Miniszterelnöki Hivatal politi­kai államtitkára, dr. Pulai Miklós, a Népjóléti Minisztérium államtit­kár-helyettese és Vas József, a Vér­tesi Erőmű Rt. vezérigazgatója.- Kérem,- beszéljen a pályázati rendszerről és eddigi eredményeik­ről!- Az alapítvány bejegyzésétől kezdve az alapítótól függetlenül és politikamentesen dolgozik. A HÉRA egyéni kérelmekkel közvet­lenül nem foglalkozik. Az önkor­mányzatok a működő speciális há­lózatuk által derítik fel és tartják nyilván a rászorultakat és ebbe - hi­szen őnáluk van az „adóslista” - be­vonják a területileg illetékes ener­giaszolgáltató cégeket is. A rászo­rultak javára az önkormányzatok pályázatot nyújtanak be, melyről a kuratórium dönt. Az első, mond­hatnám kísérleti pályázati ese­ményre ez év júniusában került sor. A Vértesi Erőmű Rt. szervezésé­ben, az ÉDÁSZ Rt. segítségével 400 ezer forint támogatást tudtunk nyújtani 80 állampolgárnak, illetve családnak, akiket az önkormányzat szociális és egészségügyi osztálya szervezett meg. Javaslatukra egysé­gesen ötezer forint támogatást ítélt meg a kuratórium. További 100 ezer forint értékben energiata­karékos fényforrásokat osztanak szét, amelyet kedvezményes áron kaptunk a General Electric TUNGSRAM Rt. adományaként. Két tapasztalatot szűrtünk le, rész­ben a beérkezett hálálkodó levelek­ből, részben a tartozások áttekinté­sével: volt, hogy támogatásunk a fennálló energiaár-tartozás töredé­kére volt csak elég, míg egyes ese­tekben a rászoruló másfél évi szám­láját fedezte! Természetesen utób­bi esetben a fogyasztó bizonyára hagyományos fűtési móddal ren­delkezik, és aligha van elektromos háztartási gépparkja...- Hallhatnánk a legközelebbi fel­adatokról?- A második pályázat nyertese, melyet a kuratórium a közelmúlt­ban döntött el, Pécs Város Önkor­mányzata. Az általuk nyújtott fűtés­támogatást a HÉRA Alapítvány 20%-kal, azaz 3 millió forinttal nö­velte meg a rászorultak megsegítése érdekében.- Az önkormányzati listán felsorolt rászorulók a segélyt postai úton kap­ják kézhez?- Nem. Ez az energiaszámláknak az önkormányzat által indokoltnak ítélt mértékben való kifizetésével nyer teljesítést. A támogatás más, de közel sem lebecsülendő módja az, hogy energiatakarékos háztartá­si eszközöket juttatunk ingyenes vagy kedvezményes áron a rászoru­lóknak és ingyenes szaktanácsadást biztosítunk a takarékos energiafel­használás céljából.- Köszönöm a tájékoztatást Lenne esetleg kérése olvasóinkhoz?- Kérek mindenkit, lehetőségei­hez mérten támogassa karitatív ala­pítványunkat. Készséggel állunk felvilágosítás­sal minden érdeklődő rendelkezé­sére a Budapest, I., Iskola u. 13. sz. alatti irodánkban vagy telefonon, a 202-7853-as számon.- Takács -Goethe: PROMÉTHEUSZ Borítsd be égboltod, Zeusz, hagyd nékem a Földet 6 felhők ködével s mit nem te emeltél, a kalyibámat s játssz, mint a bogáncsot és azt a tűzaknát, döntő buta gyerkőc melyre irigykedsz, tölggyel, hegyorommal. hagyd nékem a lángot. De hagyd meg a jussom, Kosztolányi Dezső fordítása Ezt én nem tehetem... Az önigazoló viselkedésmódok tárháza szinte kimeríthetetlen. Né­hányról már volt szó, most folytas­suk a sort. A következő viselkedési formák hátterében egyazon érzés, a bűntudat áll. Nemcsak a többiekről van meg a véleményűnk, hanem saját ma­gunkról is. Többé-kevésbé ismer­jük saját képességeinket, alapvető motívumainkat, érdeklődésünket és értékeinket. Adott helyzetben ennek megfelelően várunk el ilyen vagy olyan viselkedést magunktól. Viselkedésünk viszonyítási pontjai tehát az énképünkben gyökerez­nek. Ha nem az önmagunkról alko­tott elvárásainknak megfelelően cselekszünk, ezt lelkiismereti konf­liktusként éljük meg, és belép egy igen hatékony, de annál kínzóbb szabályozó működés, a lelkiisme­­ret-furdalás. A lelkiismeret-fúrdalás, a bűntu­dat gyötrelmes érzés: nincs kínzóbb annál, mikor valakinek az önmagá­ba vetett hite inog meg, átéli érzé­sei, ítéletei következetlenségét vagy teljesítménye elégtelenségét. A lel­kiisme ret-furdalás az énkép és a vi­selkedés közötti meg nem felelés feszültsége. Hárítási módok Talán nem meglepő senki szá­mára sem az a megállapítás, hogy az emberek jóval kevesebbszer élnek át lelkiismeret-furdalást, mint ahányszor tetteik az énképükkel összeütközésbe kerülnek. A lelki élet számos módot ismer az énkép és a viselkedés közötti feszültség megszüntetésére. A pszichológiai szakirodalom ezeket elhárító me­chanizmusoknak nevezi. Céljuk ugyanis veszélyelhárítás: akkor lép­nek működésbe, amikor az énké­pünk, önbecsülésünk forog ve­szélyben. Működés közben nagyon nehéz „elkapni” ezeket: a legtöbb­ször egyáltalán nem tudatosak. Mindannyian használjuk őket. Gyógyító emlékezet Az elhárító mechanizmusok tu­lajdonképpen az önbecsapás prakti­kái. Eredendő, legnyersebb formája az elfojtás, az összes többi ebből in­dul ki, ennek valamilyen változata. Az elfojtás részleges felejtést je­lent: azokat a dolgokat, amelyekhez szégyen, szorongás, megalázottsági érzés vagy bűntudat tapad, egysze­rűen elfelejtjük. Felejtés sorsára jut­hat mindaz, amire még rágondolni is kínos, mert ellentétben all a belső értékrendszerünk által elfogadható viselkedésmódokkal. A felejtéssel mintegy kizáijuk tudatos világunk­ból mindazt, ami önbecsülésünket megzavarná vagy lelkiállapotunkat szorongással nehezítené. Ezáltal lehetővé válik, hogy szé­gyenteljes viselkedésünket látszó­lag elfelejtsük, megvalósíthatatlan­­nak ítélt vágyainkról ne vegyünk tu­domást. Természetesen mindez, amit így elfelejtünk vagy nemlétezőnek nyilvánítunk, nem szűnik meg lé­tezni és hatni. Gyakori ezeknek a tartalmaknak a felbukkanása elszó­lásokban, tévcselekvésekben, ál­mokban, rosszabb esetben a neuró­zisban. Az elfojtást nehéz működés köz­ben megfogni, mert nem tudatos. Talán könnyebb elképzelni, ha egy elfojtáshoz nagyon hasonló műkö­dést veszünk példának, ami viszont tudatosabb kontroll alatt áll. Ez az ún. gondolatstop. Ha valami na­gyon kínos gondolat merül fel ben­nünk, akkor általában megálljt pa­rancsolunk ennek a gondolatnak, megpróbáljuk elhessegetni ma­gunktól, arra kényszerítjük magun­kat, hogy másra gondoljunk, bele­kezdünk valami más tevékenység­be stb. Az elfojtás hasonlóan műkö­dik, csak nem kell hozzá akarat, tu­datos erőfeszítés. Nem igaz! A kellemetlen tudattartalmak nemlétezőnek nyilvánítása nem­csak az erkölcsileg kifogásolt vá­gyakra vagy viselkedésre vonatkoz­hat. Tipikus, hogy az anyák nem akaiják elhinni és elfogadni, ha a gyermekük nem ép. Ez ajelenség az eltagadás. Az eltagadás is többnyire a bűntudatban gyökerezik. A sze­mélyiség nem tudatos részeiben magukat is felelősnek érzik gyer­mekük fogyatékosságáért: nem óv-' ták, nem gondozták, nem szerették gyereküket eléggé. Savanyú a szóló' Ésszerűvé tételnek (racionalizáció­nak) nevezik az önigazolásnak azt a módját, amikor hibánkat nem ta­gadjuk ugyan, de jó okot találunk magunk mentségére. Erről az ön­igazolási formáról az előző cikkben már volt szó. A racionalizálással „megmagyarázzuk a bizonyítvá­nyunkat”, értelmesen, látszólag lo­gikus érveket találva megokoljuk a meghiúsult, elérhetetlen vagy ku­darccal járó helyzeteket. Mottóját az aesopusi mese kínálja: a róka a vágyott, de elérhetetlen szőlő láttán így szól: „Még nem érett, nem aka­rok savanyú szőlőt enni”. A Ka­rinthy diákja módjára történő ma­gyarázkodással elvesszük a dolgok valódi jelentőségét, mert egy intel­lektuális álarc kerül a valós esemé­nyek és szándékok fölé. Csak néhány példát említsünk. Pl. a gyerek felbosszantott, méreg­ből elpáholtuk, de megmagyaráz­zuk: a verés az ő érdekében történt, mert e büntetéstől megjavul. Lusta­ságunknak, rossz munkánknak a körülmények, a hiányos felszerelés, az idegesítő főnök az „oka”. A félj a hűtlenségét felesége hátrányos tu­lajdonságainak felerősítésével és a szerető harmadik előnyeinek eltúl­­zásával könnyen igazolhatja - holott az igazi ok általában más. A racionalizáció lényege tehát a nem tudatos indokokból táplálkozó ideológiagyártás. Úgy látom, ahogy akarom Máskor úgy próbáljuk önbecsü­lésünket megmenteni, hogy a szá­munkra kínos, nehezen elfogadha­tó indulatainkat vagy vágyainkat a másikba „látjuk bele”, mintegy rá­vetítjük. Éz a kivetítés vagy projek­ció. Nézzünk néhány példát a legár­tatlanabbtól a legsúlyosabb felé ha­ladva. Pl. valaki az új ruháját kényel­metlennek és feltűnőnek találja. Ki­megy az utcára, és úgy érzi, hogy mindenki őt nézi. Valójában saját belső kínos érzését vetíti rá az utcán látott emberek arcára. Pl. valaki nem vallja be magának, hogy egy régi, bensőséges kapcsolat miatta romlott el, nehogy csorba es­sen az önbecsülésén. Ehelyett a másik minden szavából, mozdula­tából azt próbálja „kiolvasni”, hogy a másik unta meg őt, hidegült el tő­le. Pedig valójában fordítva történt. Pl. a klimax utáni nők lelki kórké­peiben (félreértés ne essék: itt már betegekről van szó) gyakori az a té­ves eszme, amely szerint a férfiak állandóan szerelmi ajánlatokkal ül­dözik őket. Holott ezeket az „aján­latokat” csupán ők látják bele a kör­nyezetükben élő férfiak viselkedé­sébe. A háttérben az attól való fé­lelem áll, hogy már elvesztették vonzerejüket. A téves eszme vi­szont bebizonyítja számukra, hogy erről szó sincs, sőt... Visszalépés Az egyéni fejlődésmenetben való visszacsúszás (regresszió) gyakori elhárítási mód. Ekkor az egyén kínzó élményei hatására egy korábbi életkori szakaszárá jellemző viselkedésmódra tér visz­­sza. Pl. amikor a nagyobbik testvér kisbabás pózokat vesz fel (kívánja, hogy megetessék, babusgassák), a testvérféltékenység kínzó érzését oldja fel ezzel a csecsemőkorba történő visszacsúszással. A gyer­meknek az első iskolai nap min­dig nagy megterhelés. Ennek ha­tására egészen kora gyerekkori vi­selkedésmódokat mutathat: sír, szopja az ujját (pedig már régen leszokott róla), belekapaszkodik a tanítójába stb. A fiatalasszony, aki nem jön ki a főijével, visszatér a szülői ház biztonságába. A férfi, aki elvesztette az állását, az ital­ban keres vigasztalást. A lelki be­tegségek is regresszív megnyilvá­nulásoknak tekinthetők: a beteg­szerep feloldoz a felelősségválla­lás alól, sőt még segítséget, támo­gatást, sajnálatot is kivált a kör­nyezetből. Kicsi a bors, de erős A kiegyenlítés (kompenzáció) is az önértékelési egyensúly megva­lósításáért történik. Ekkor a fizi­kai vagy szellemi képességek te­rén átélt, vélt vagy tényleges hiá­nyosságokat fokozott erőfeszítés­sel egyenlítjük ki. Ez a kiegyenlí­tés nagyon sokszor túllő a célon és a vélt eredményekkel ellenté­tes következményekhez vezet. Pl. a félős, gyenge gyermekből erő­szakos verekedő, a társas helyzet­ben szorongóból erőszakos zsar­nok, a kistermetűből hatalmasko­dó ember válhat. Rosszból jót A reakcióképzés kissé eltúlozva gonoszságot leplező jóság. Ide il­lik a keserű mondás: „Erényeink többnyire csak álcázott bűnök”. Pl. egy anya nem szereti igazán a gyermekét (tehernek, érvénye­sülése, kényelme akadályozójá­nak érzi), de ezt az érzést képtelen magának bevallani. Ezért min­dent elkövet, hogy saját magának és környezetének bebizonyítsa, hogy ő jó anya: erején felül dolgo­zik érte, a kelleténél jobban ellát­ja, kiszolgálja, elkényezteti. Gya­kori jelenség az elvált szülők túl­ajándékozott gyereke, aki min­dent megkap az őszinte szerete­­ten kívül; a gyermekkel szemben bűntudatos szülő így próbálja el­rejteni, eltemetni a benne lévő kínzó feszültségeket. Hasonló reakcióképzést mutathatnak sé­rült gyermekek szülei is, akik nem tudatosan bűnösségérzést rejte­getnek, esetleg azért, mert nem tudnak a gyermekben - ahogyan illenék és ahogyan szülőképük­nek is megfelelne - örömöt ta­lálni. Folytathatnánk a sort, hiszen rendkívül sok elhárító mechaniz­mus létezik. Közös lényegük, hogy rejtve tartják a viselkedés va­lódi okait. Viselkedésünk valódi mozgatórugói sok esetben elfo­gadhatatlanok önmagunk számá­ra, s a velük való szembenézés meghaladná tűrőképességünket. Általában ekkor lép működésbe egy elhárító mechanizmus, amelynek segítségével a valós okok eltemetődnek, s helyükbe sokkal elfogadhatóbb okok kerül­nek. De csak látszatra. Valójában továbbra is az eltemetett okok mozgatják a viselkedést. Az önbe­csülésnek ára van: ezentúl valós szándékainkról legfeljebb ha ke­­rülőúton szerezhetünk tudomást. A felsorolt énvédő technikák a szorongás és veszélyérzet csök­kentésének, a pozitív énkép fenn­tartásának fontos eszközei. Hozzá kell tenni azonban, hogy ezek má­sodlagos eszközök: általában csak akkor kerülnek „bevetésre”, ami­kor más, hasznosabb megoldás­módok nem hatékonyak. Minél kisebb az egyén teherbíró-képes­sége, annál többször és annál töb­bet használ belőlük. Az egyéni és családi konfliktu­sok, zsákutcák hátterében igen gyakran az énvédő mechanizmu­sok túlságosan rendszeres hasz­nálata áll. Ezek az egyensúlyteremtő mó­dok - mint ahogy a példák mutat­ják - egymagukban is elegendőek a feszültségcsökkentésre. Azon­ban igen sokszor még össze is kapcsolódnak egymással. Bonyo­lult megoldási módok alakulnak így ki, melyeket a pszichológusok játszmáknak neveznek, de valójá­ban a játékhoz semmi közük. Ezekről szólunk a lap következő számában. CSUHA SÁNDOR pszichológus, pszichológiai laboratórium Elhunyt Lórik Péter Lőrik Péter radioanalitikusként került a paksi atomerőmű­höz, 1982. december 16-án. A munkástanács első vezetője, később vezetőségének a tagja volt. Áz elmúlt évben, de különösen az utóbbi hónapokban a munkástanács tagjaként megszállottan, egyéni eszközökkel harcolt az atomerőmű szervezetének átalakításáért, a teljes rendszerváltozásért. Éhségsztrájkot kezdett, annak ellenére, hogy a dolgozók nagy többsége ezzel a módszerrel nem ér­tett egyet. A vezérigazgatóval történt tárgyalása után az éh­ségsztrájkot abbahagyta. A megpróbáltatásokat az egyéb­ként is beteg szervezete nem sokáig bírta. 1992. október 27-én, 48 éves korában a szekszárdi kórház­ban elhunyt. Utolsó földi útjára a budapesti Megyeri úti temetőben so­kan elkísérték. Energetikai szakemberek és vállalatok támogatása azoknak, akiket az energiaárak emelkedése legjobban sújt HÉRA ALAPÍTVÁNY

Next

/
Thumbnails
Contents