Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-10-01 / 10. szám
12 ATOMERŐMŰ Születésnapi meg-10 éves a villamosenergia-termelés Pakson. (1982. december 28.) 50 évvel ezelőtt indult el az első mesterséges nukleáris láncreakció. (1942. december 2.) APAV-PARt. jubileumi kiadványról 35 évvel ezelőtt hozta létre az ENSZ a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget. (Célja kezdettől fogva a nukleáris energia békés felhasználásának elősegítése, az atomfegyverek elteijesztésének korlátozása.) (1957. július 29.) Novemberben jelenik meg a „Tízéves a paksi atomerőmű” című kiadvány. 1982. december 28-án kapcsolták először az országos hálózatra a paksi atomerőmű I. sz. blokkját. A vállalati szintű jubileumi megemlékezés főbb mozzanatairól nyilatkozik Szabó József biztonsági igazgató, mint a rendezvényosorzat elnöke.- A vállalati tájékoztatóban olvastam, hogy a cég vezetősége, elismerések egész sorát adja mindazoknak, akik 1982. december 28- án, a I. blokk indításánál a Paksi Atomerőmű Vállalat alkalmazottai voltak, és ma is azok, valamint azoknak, akik akkor alkalmazottak voltak és innen mentek nyugdíjba. Kérem Ont, ismertesse részletesen a vezetőség elképzeléseit.- Elsőként az ezüst éremről szólnék, melyet a Magyar Éremgyűjtő Egyesület Csongrád megyei szervezetével terveztettünk és gyártattunk. Az érem egyik oldalán a paksi atomerőmű blokkjait, a másik oldalán Szilárd Leó fizikus arcmását, és a Nuclear Energy Day - a Nukleáris Energia Napja - feliratot láthatjuk.- Az erőmű tízéves üzemeltetésének történetét ünnepi kiadványban, jubileumi tárgyemléknek szánjuk. A könyvet Vinnay István szerkesztette.- Végül, egy emléklapot kap minden arra jogosult dolgozó. Az érmet, a kiadványt valamint az emléklapot december 3-án igazgatóságonként több mint 1000 dolgozó veszi át.- Néhány éve úgymond, kiment a divatból a kiváló vállalati ... vagy miniszteri elismerésben részesült ... kitüntetések adományozása. Mi motiválta a vezetést a Céggyűrű mint hagyományteremtő, vállalati elismerési forma bevezetésére?- Valóban az utóbbi két évben nem adtunk át dolgozói kitüntetéseket. A lelkiismeretes, jó munkának az értékelésére mindenkor meg kell találni a megfelelő, ösztönző elismerést. Szeretnénk, ha a Cég-gyűrű az erőműben végzett munka maximális elismerésének a szimbólumává válna. A december 4-re tervezett országos rendezvény színhelye a városi művelődési központ, ahol dr. Petz Ernő vezérigazgató 20 db Cég-gyűrűt ad át a kitüntetetteknek.- Kérdésemet nem hangulatrontásnak szánom, de nem árnyékolja-e be ünnepségsorozatunkat a környezetvédők fel-fel bukkanó atomerőműellenes fellépése?- Árnyékot vethetne akkor, ha szégyenkeznünk kellene azért amit csináltunk. Akik itt dolgoznak, beosztástól és szakmától függetlenül hittek és hisznek ebben a műben, és az atomenergiában. A paksi atomerőmű jelentős műszaki színvonalat, új technikát hozott a magyar gazdaságba. Jogosan ünnepeljük hát ezt a művet, melyre az egész országnak büszkének kell lennie. Ha körbe nézünk a világban, az atomerőművek igen jelentős szerepet játszanak a villamos energia biztosításában és erre jobb alternatívát ma még nem találtak ki.- Köztudott, hogy az erőmű nemzetközi részvétellel épült. Hívnak-e külföldi vendégeket rendezvényeinkre?- Nem. Ünnepségeinken csak magyar vendégek vesznek részt. Ugyanis október végén a Cseh és Szlovák Köztársaságban találkoznak az ún. WER-típusú reaktorblokkokat üzemeltető atomerőművek és az ezzel foglalkozó tervezőintézetek vezetői. Emellett, az erőmű 10 éves üzemeltetése alkalmából 1993- ban 2-3 napos nemzetközi konferenciát fogunk szervezni Pakson.- A felsorolt előkészületekkel párhuzamosan az ONKO videocsoport menedzselésében készül egy film, mely az erőműépítés történetét, és a 10 év üzemeltetés legfontosabb állomásait eleveníti fel.- A városi művelődési központ ad otthont annak a felújított kiállításnak, amely szintén az erőmű építésének, működésének történetét igyekszik megismertetni a látogatókkal.- Végül az Atomerőmű újság decemberi száma tematikusán megörökíti a rendezvénysorozatot. *** Chicago, 1942. december 2-a. Ez a nap valójában az előestéje a mi vállalati rendezvénysorozatunknak is.- Mi is történt ezen a napon? - kérdezem, Rósa Géza tájékoztatási irodavezetőt.- „Atommáglya” volt a katonai fedőneve az első reaktornak, amelyet az Enrico Fermi által vezetett nemzetközi kutatócsoport hozott létre Chicagóban. A reaktor 1942. december 2-án lett először kritikus, vagyis ekkor indult be a szabályzott önfenntartó láncreakció.- Az ötvenéves évforduló egy kicsit a mi ünnepünk is.- Igen, hiszen Szilárd Leó, a láncreakció elvi lehetőségének a fölfedezője, a heterogénreaktor elvi megalapozója. Neve Wigner Jenő, Neumann János és Teller Ede nevével együtt íródott be e korszakos alkotásba.- Az 1942. december 2-án történtek emlékét őrzi-e valamilyen írásos dokumentum?- Az atommáglya kifejlesztése, az elvégzett kísérletek szervesen kapcsolódtak az ismert Manhattan-tervhez. Ez utóbbi célja az atombomba gyártása volt. A szigorúan titkos katonai project nem őrzött meg írásos dokumentumot. Egy „igen fontos” írott emlék mégis tájékoztatja az utókort arról, hogy kik voltak jelen az atommáglya indulásánál; egy üveg Chianti bor címkéjére írták rá nevüket az amerikai, a magyar az olasz és más nemzetiségű tudósok.- Számbelileg?- Mintegy 50 tudós volt jelen. December 2-át a Nukleáris Energia napjaként tartja számon a nemzetközi közvélemény.- Milyen hazai eseménnyel emlékezünk meg e napról?- November 27-én Budapesten a Magyar Nukleáris Társaság, az Eötvös Loránd Fizikai Társaság rendezésében összevont tudományos ülésre kerül sor. Cégünket Bakács István, az rt. igazgatóságának elnöke képviseli. Előadásának címe „Tíz éve termel energiát a paksi atomerőmű' I. blokkja”. Az előadássorozat valószínűleg Weinberg reaktorfizikus előadásával indul, aki a Science and Technology in Hungary ez évi 2. számában méltatja a magyar tudósok hozzájárulását az atopmáglya beindításához. Ó maga szintén az akkori események szereplője.- Visszatekintve az elmúlt öt évtizedre, mivé nőtte ki magát a Manhattan-terv ?- Bár a Manhattan project katonai indíttatású volt, ma döntően a békés célú alkalmazások sorát köszönhetjük a tervnek. Gondolok itt a villamos energiát termelő atomerőművekre vagy mindazokra az orvosi, ipari, mezőgazdasági vagy tudományos alkalmazásokra, amiket csak a reaktorokban előállítható mesterséges radioaktív izotópokkal lehet megvalósítani. A beszélgetéseket lejegyezte Topor Magdolna Pakson épül az 1. számú reaktorcsamok (A felvétel 1977 októberében készült) A tízéves jubileumról való méltó megemlékezésként egy reprezentatív kiadványt jelentetünk meg, amelynek főszerkesztői teendőivel engem bíztak meg. Nem gyengeségből fogalmazok ilyen cikomyásan, de azt nem szabad mondanom, hogy én vagyok a főszerkesztője, mert az címnek számít, amit csak formális szakmai képzettség esetén szabad használni (legalábbis az újságok esetében ez így van). Egy kevésbé óvatos sakkmester az általa szerkesztett kis sakk-szaklapon főszerkesztőnek tüntette fel magát, a felháborodott kollégák (nem a sakkozók, az újságírók) sajtópert akasztottak a nyakába. Ebben a kiadványban a vállalat szakemberei leírják a tíz év történetét, részben az egész beruházásra, részben az egyes szakterületekre vonatkozólag. Egyúttal bemutatják saját szakterületüket, illetve az atomerőművet az adott szakterület szempontjából. Éppen ebből a tényből adódtak kisebb problémák is. Az olvasóközönség nagy része nem lesz járatos a szakma részletkérdéseiben, a szerző viszont sokszor csak arra ügyel, hogy a szakmabeliek által megtámadhatatlanul korrekt módon adja elő mondókáját. Óvatos kritikai megjegyzésekre ádázul védi az elmondottak helyességét (amit senki sem vitatott). Ha kifejtem, hogy ezt János bácsi nem fogja megérteni, akkor gyakran az a válasz, hogy ahhoz egy egész könyv kellene! Pedig már Heisenberg úgy nyilatkozott, hogy akkor nyugodt, hogy egy fizikai törvényt vagy elméletet tényleg ért, ha az édesanyjának is el tudja magyarázni. Bohm a speciális- és az általános relativitáselmélet elemeit igen közérthetően ismerteti, összesen mintegy 120 oldalon! (Sajnos magyarul még nem jelent meg.) A kb. 20 szerző húszféle irányzatot, 120-féle halasztáskérést és 1200-féle módszertani, tartalmi vagy stílusvitát jelentett. De végül megszületett a mű kézirata, a PUBLICITÁS kiadó már el is vitte Pécsre, számos feketefehér és színes fotóval együtt. Izgatottan várom, hogy milyen hibák maradtak benne, illetve milyen újak keletkeznek a nyomdai előkészítés során. Enélkül ugyanis még nem született könyv. Egy régi-régi bibliakiadásnál történt, hogy az új kiadványt bemutató korabeli „sajtóértekezleten” kijelentették, hogy ez az első sajtóhiba nélküli magyar nyomdatermék. S kinyitották a címoldalon, ahol megdöbbenve látták valahogy a következőket: Biblia - Az ó- és újszövetség szent könyvei, Károli Gáspár ordítása szerint. Ha nem is igaz a történet, amit kifejez, abszolút igaz. A könyv címe: Tízéves a paksi atomerőmű, mintegy 2500 példányban fog megjelenni, és mindenki megkapja aki az első blokkal „együtt” végigcsinálta a vállalatnál a tízévet. Vinnay István Tíz éve működik az egyes blokk. Ez már történelem: Építkeztünk meg a tűz ellen védekeztünk Jegyzeteimet lapozom, a régi iratokat olvasgatom. Jelentéseket a paksi atomerőmű építkezés tűzvédelméről. Állásfoglalásokat, határozatokat, kísérletek jegyzőkönyveit, tárgyalások emlékeztetőit tekintem át. Közben emlékképek jelennek meg vitákról, nyugtalan éjszakák gondolatairól, meg humoros esetekről. Arról mit sikerült elszúrni vagy megvalósítani ahhoz, hogy végül is jó példaként említik a magyar atomerőmű biztonságát, melynek fontos részét képezi a tűzvédelem. Először is emberek jelennek meg, akik nélkül nem sikerült volna ezt a művet így megalkotni. Természetesen mindenkit felsorolni nem lehet, de úgy érzem közülük néhányat illik megemlítenem. Szabó Benjamin kormánybiztossal kezdem, aki az egészségét is kockára tette, hogy a feladatot teljesítse. Jó kapcsolatunk volt vele. Mennyit vitatkoztunk az ERŐTERV-es Tóth Zoltánnal, az ERBÉ-nél Bikali János és Újhelyi Gézával. Nem szabad kihagynom Balogi Jenöt, Szabó Józsefet és Pónya Józsefet sem. A legszorosabb munkakapcsolat Katz József osztályvezetővel és Balatoni Sándor tűzvédelmi előadóval volt. A tűzoltó kollégák közül Horváth Béla paksi parancsnokkal, Bach József és később Böhm Péterrel igyekeztünk valamennyi jogi ésjogon kívüli eszközt igénybe venni ahhoz, hogy a tűzvédelem rendbe legyen. Csakis a megfelelő összefogás a jószellemű viták emeltek át bennünket a nehézségeken. Egy időben két nagy feladatot kellett megvalósítani:- Mindent megtenni annak érdekében, hogy az-építés idején és helyszínén tűz ne keletkezzen. Ha mégis előfordul, úgy akkor időben megfékezzék azt. Nagyon fontos volt ez, mert a megvalósítás - egyéb okok miatt - már késésben volt. Esetleges tűz miatti elhúzódás további károkat okozott volna. Nem volt ám ez könynyű feladat. Hiszen ekkor az építkezésen 6-12 ezer ember dolgozott. Több náció vett részt az építkezésen. Közel ezer helyen hegesztettek. Az egyes blokk épülő lokalizációs tornyát állványerdő vette körül. Építési anyag és hulladék hevert mindenütt.- A másik nagyon is komoly feladatként megkellett oldani az erőmű tűzelleni védelmét. Az építkezés során olyan védelmi rendszert kellett elhelyezni, sokszor kitalálni, amely mellett biztonságosan üzemelhet. Arra nincs lehetőség, hogy itt most minden eseménnyel, történéssel foglalkozzunk. Bár egy bővebb feldolgozás bizonyára tanulságul szolgálna a későbbi nagy beruházásoknál. Csupán néhány általam fontosnak tartott eseményt, döntést megelőző vitát vagy annak eredményét igyekszem bemutatni. Közöttük olyant is amely segítette, meg ami gátolta a munkát. Vegyük tehát sorra ezeket a történéseket. A helykijelölés Nem fejtettek ki nagy propagandát akkor az atomerőmű építése ügyében. A köztudatban mégis benne volt, hogy valahol Tolnában épül meg. A helyet illetően vetélkedés alakult ki Szekszárd és Paks között. Előbbiek azt szerették volna, hogy Bogyiszló térségében épüljön, mert akkor a lakótelep és több más kis üzem Szekszárdra kerül. A bizottság azonban Paks mellett döntött. Ezt 1967. április 12-én a helykijelölési eljáráson a kormánybiztos ismertette. Természetesen az okokat is felsorolta, meg azt is, hogy néhány lakóépület Szekszárdra kerül. A jelenlévők között gyorsan megindult a viccelődés. „Azért kerül ide az építkezés, mert a paksiak jobb halászlét főztek.” A tájékoztató után felkerekedtünk és a helyszínre mentünk. Szélfújta homokos talaj, kietlen táj. Csupán egy istálló és egy család által lakott romos ház áll. A csendesen kérőző jámbor tehenek csodálkozva nézték a több mint száz embert. A kormánybiztos rátette a kezét a karámra és közölte, hogy ezen a helyen lesz a főépület. Aztán még mintegy tíz évet kellett várni ahhoz, hogy az első munkagödröt kiássák. Dízelgenerátor halonnal oltója
