Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-10-01 / 10. szám
ATOMERŐMŰ 13 emlékezések a PA Rt.-nél VISSZATEKINTÉS IV. „Mai szemmel nézve: nagyon kezdők voltunk” Az építkezés múltjára vonatkozó adatok és tárgyi emlékek gyűjtése közben gyakran felmerült Tóth András Nukleáris Biztonságtechnikai Felügyelet kirendeltségvezetőjének neve, mondván: őt is kérdezzem meg, mert szinte a kezdetektől itt van az építkezésen. András, sok emberre! beszélgettem már az építkezés történetéről, és mindenki másképp élte meg azokat az éveket, ami természetes is. Te hogyan kerültél Paksra, és milyen emlékek maradtak meg benned a múltról?- 1975-ben végeztem Moszkvában reaktorgépész szakon, majd Budapestre kerültem az ERBE-hez. Szerettem volna, ha rögtön Paksra kerülök, de először azt mondták: reaktorgépészre nincs ott szükség. Mire albérletet szereztem, Százhalombattáról levonultak az ERBE-sek, sokan lettünk az irodában, és rögtön kiderült: van primerköri gépészmunka Pakson. így kerültem 1975-ben Paksra, a Nyárfa utcába, ahol a 3-as barakkban kaptam szállást. Mai szemmel nézve nagyon kezdők voltunk az atomerőműépítési szakmában, és ez sok mindenben megnyilvánult, többek között az ünnepségeinkben is. Egy nagy népünnepély volt az egész építkezés, ezt el kell ismerni akkor is, ha utólag azt mondjuk, hogy beleroppant az ország ebbe az építkezésbe. Bár azt hiszem, nem ebbe roppant bele. Innen nézve egyik ünnep a másik után következett. Az első falcella felállítása, az első acélszerkezeti oszlop felállítása, az első reaktor beemelése. Mindebből az első megünneplése óriási csinnadrattával történt. Tulajdonképpen az akkori aktuális főnökök egymással versenyezve igyekeztek a figyelem középpontjába kerülni. Persze ugyanezekből a munkákból a második, harmadik átvétele már csak a műszaki ellenőrre, meg a kivitelezőre maradt. Valóban olyan nagy csapást és terhet jelentett az országnak a paksi építkezés ?- Egészen biztos, hogy nagy teher volt, mert látszott: ha a soron következő nagy munkába belefogtunk, akkor kiderült, az az iparág ekkora nagy munkára nem képes. Szerintem a földmunka volt az utolsó, amire még képesek voltunk, ám itt ez az első mozzanat volt. Amikor elkezdődött a betonfalak emelése, kiderült: ez nem megy a 22-es és 26-os építőipari vállalatokkal. Tehát gyakarlatilag az egész ország építőiparának kellett ráugrani az építkezésre. Miután azt a rengeteg betonfelületet el kellett kezdeni festeni, kiderült: festőkapacitás sincs elég. Majd acélszerkezetet kellett állítani, ekkor kiderült: ehhez sincs elég szakember. Akkor hozták be a lengyel szakmunkásokat, mert már az egész országból nem tudtak összeszedni ilyen szakembereket. A cellákat, melyeket le kellett gyártani, a fél ország gyártotta, majd az lett'a nagy probléma, hogyan lehet azokat Paksra szállítani. Ez nyilván a helyi munkák rovására ment. Én a lakóhelyem szerinti Szolnok Megyei Néplapból tudom, hogy akkoriban az építőipari vállalatokat fontos, átadás előtt álló beruházásokról hozták el Paksra. Erről akkoriban - de talán azóta sem - nem volt divat beszélni. Erről nem írt az akkori „Atomerőmű Építői” című lap sem, melynek te 1980 májusában lettél felelős szerkesztője. Hogyan született meg ez a Ipp?- Érdekes módon, nem a párt, hanem a szakszervezet vetette fel: lehetetlen állapot, hogy Pakson nincs újság. Holott minden nagyobb vállalatnak megvolt a saját híradója, mint a GYGV- nek, 22-es, 26-os, építőipari vállalatoknak az ERBE-nek az Áramkör stb.... Ezt a jelentkező igényt karolta fel a szakszervezet, így hoztunk létre 1978 őszén egy kis szerkesztőséget, melynek vezetője, a lap első felelős szerkesztője, Krizner István lett, aki a PAV villamos osztályát vezette. Egyébként az „Atomerőmű Építői” első száma 1978. november 7-dike tiszteletére jelent meg. A történet a szokásos nyelvtanfolyami történet: az első szerkesztőségi ülésen ültünk ötvenen, a másodikon húszán, és végül maradt az a nyolc fő, akik rendszeresen írták az újsá-Tóth András got. Nagy vitánk volt azon, hogy milyen legyen az újság? A sikereket írja le, vagy kritikát is közöljön? Több sikertelen, majd néhány eredményes próbálkozás után mondhatom: nem volt könnyű egy-egy kritikus cikket elhelyezni a lapban. András, megnyugtatlak, ma sem sokkal könnyebb, bár ma sincs cenzúra, mint ahogyan elmondtad, benneteket sem cenzúráztak. Ennek ellenére nehezen és ritkán látnak napvilágot kritikus írások, még virágnyelven fogalmazva is. Talán azért is, mert általában úgy vagyunk vele: jobban esik, ha dicsérnek, mint amikor kritizálnak.- ibrányi -Szovjet tervek, magyar tűzvédelem Tervezői konzultációra hívtak bennünket az ERÖTERV-be. Tóth Zoltán ismerteti az elképzeléseket. Közli, hogy az államközi szerződés értelmében a tervezésnél és a kivitelezéskor a Magyar tűzvédelmi jogszabályokat kell figyelembe venni. Ezen aztán majdnem elakadtunk. Egyrészt mert ekkor még fogalmunk sem volt arról, milyen egy atomerőmű. Még fényképen sem láttunk, hiszen akkor még minden szigorúan titkos volt. Reményünk sem volt arra, hogy külföldre utazva ilyent megnézhessünk. Akkor még kizárólag a BM. TOP-tól mehettek tanulmányútra. Járt is annak idején három ottani kolléga Voronyesbe, ők azonban már nem voltak állományban. A másik gondunk az volt, hogy a Magyar tűzvédelmi rendelkezések nem tartalmaznak szabályozást atomerőművek ügyében. Rogyadozó lábakkal indultunk el a sötét úton. Szerencsénkre az ERŐTERV és ERBE szakemberei kaptak lehetőséget ilyen erőművek tanulmányozására. Rendelkeztek tájékoztatókkal, irodalommal. Ezeket tanulmányoztuk, meg a vázlatterveket néztük át. A kérdések özönét tettük fel. Hetenként jártunk a fővárosba konzultálni. Később Pakson tettük ugyanezt. A kép kezdett kitisztulni, az elképzelés pedig kialakulni. Mindenkinek, így nekünk is gondot jelentett, hogy a részterveket a kievi tervezőintézet késve küldte meg. A határidő pedig szorított bennünket. Végül csak sikerült a szakvéleményünket megfogalmazni. Milyen legyen az erőmű tűzelleni védelme? Az épületek közötti tűztávolsággal nem volt gond. A tervezett tűzszakaszméretek is megfeleltek az előírásoknak. Eredetileg két turbinagépház épült volna. Időközben olyan ötlet született, hogy egyesítsék a kettőt, mert így kevesebb emelődaru kell. Az engedélyt megkapták olyan feltétellel, hogy a két épület találkozásánál a turbina kezelőszintig tűzgátló falat kell építeni. Egyezségre jutottunk abban is, hogy a külső területen föld feletti, az épületen belül pedig fali tűzcsapokat kell létesíteni. A belső kábeltévéket és' a transzformátorokat szórtvizes oltórendszerrel védik. A külső kábelalagutak tüzét könnyűhabbal, a csatornákét középhabbal oltják. A turbinaolaj-tartályokat beton vályúba teszik és beépített habbaloltó berendezéssel látják el. A számítógéptermekbe és a tartalék vezénylőkbe elárasztásos halonnaloltókat terveznek. Elrendeltük, hogy önműködő tűzjelzést kell alkalmazni minden olyan helyiségben ahol ember nem vagy alig tartózkodik, illetőleg ahol a tűzterhelés, esetleg nukleáris indok ezt követeli. Paks város szélén tűzoltólaktanya épül a létszámot a BM biztosítja a vonulószereket a beruházás összegéből szerzik be. Az erőmű területén a dolgozókból szervezett és kiképzett vállalati tűzoltóság működik majd. Részükre szertár épül. Egy multikár porraloltó és két tűzoltókocsi áll rendelkezésükre. Az elképzelés szép volt. A megvalósításnál azonban gondok is jelentkeztek. Valamennyit felsorolni nem lehet. Ezekből - érzékeltetés céljából - néhányat említek meg. A szovjetek nem szállítják a szórófejeket Ezt a hírt jelentette be a tervező. A szórtvizes oltórendszert a szovjetek tervezték. A logika azt követelte, hogy ezt a mindössze 20 forint értékű szórófejet is ők küldjék. De a logika törvényeit nem egy esetben megszegték már. Kisiparos legyártotta volna, de akkor maszektői vásárolni nem volt szabad. A tervező ajánlatot kért külföldről. Jött is több helyről. A svédek és a finnek javaslata állt legközelebb a tervezetthez. Egyiket a tervező, másikat a Villamosművek Tröszt tűzvédelmi osztályvezetője ajánlotta. Ment a húza-vona, az idő pedig szorított bennünket. Tőlünk várták a dön' tést. Az én kis tűzoltóagyamba sehogy sem fért bele miért nem küldik ezt a filléres szerkentyűt, amikor ezrével gyártják a szovjetek. Kértük hívják ide a tervezőt konzultálásra. Meg is érkezett Plasztun elvtárs. Megnyerő modorú jó képességű kellemes benyomást keltő ember. Több kérdést is tettünk fel. Közöttük a szórófej ügyét is. Bejelentette, hogy a kieVi traktorgyárba szállításra vár a szükséges mennyiség, de eddig a magyarok nem jelezték, hogy küldhetik. Mint később kiderült az államközi szerződésből valahogy kimaradt ez a szerkezet. Ezért hitték, hogy nem szállítják. Eloltja-e a kábeltüzet a szórtvizesrendszer? A kérdés feltevői azzal indokolták az aggályaikat, hogy nálunk nem konzolokon helyezik a kábeleket, hanem fémtálcákba teszik azokat. Meg azzal, hogy a hármas védelem filozófiája miatt sokkal több kábelre van szükség. Ennyi kábel tüzét pedig nem biztos, hogy eloltja a rendszer. A vita mént, az idő haladt. Ezért megegyeztünk abban, hogy kísérletet kell végrehajtani. A százhalombattai erőmű kísérleti alagútját élethűen rendezték be. Olyan tüzet csináltunk amilyen a valóságba nem jöhet létre, mert előbb jelez a rendszer vagy észre veszik a füstöt. A berendezést - az előírásoknak megfelelően - 10 percig működtettük. Utána védőruha nélkül végig mentem a folyosón. Se hő, gáz vagy füst nem volt már. Azon talán lehetne gondolkodni, hogy ún. egyperces oltást kellene bevezetni. Sikeres oltás esetén nem kellene azt folytatni és sok vizet használni. Ennek főleg a primérkörben lenne jelentősége. „Nem megnyugtató a dízel-generátorház tűzvédelme” Jelentette ki Pónya József igazgató az egyik hivatalos találkozáson. - Találjatok ki valamilyen beépített rendszert - mondotta. Mint ismeretes az egyes gépház hatalmas légterű. Ezért az elárasztásos oltórendszer nem hatásos. Vízzel oltani a forró motort ugyancsak veszélyes. A vízköd, talán megfelelne, de ez még nálunk nem ismeretes. Ment a vita. Az ERBE állította, hogy nincs szükség beépített rendszerre. Mi tűzoltók is úgy mértük fel, hogy az ottani tűzterhelés és maga a gép nem indokolja a nagy költséggel megépülő oltórendszert. Úgy ítéltük meg, hogy amennyiben készenlétbe helyeznek egy 50 kg-os halonnaloltót úgy bőven elegendő lehet az esetleges tűz oltására. Igen, de itt ember nem, vagy alig tartózkodik így feltétlen szükséges, hogy automatikus rendszer védje. Ilyen sem volt még, hogy a tűzoltók véleményével ellentétben valaki többet akar teljesíteni. Eddig az volt a vád ellenünk, hogy túlzott igényekkel lépünk fel. Tervezőkkel összeültünk. Végül kitaláltuk, hogy irányított halonnaloltókat szereljenek. A szórófejeket a gépnél oda irányítják ahol égés lehetséges. így épült meg. Hogyan és milyen adatokat közöljön a tűzjelző berendezés? Választási lehetőség nem volt. Az ország egyetlen cége a MMGAM tervezte és szerelte a tűzjelző berendezéseket. Ilyeneket helyeztek el a blokkvezénylőbe és a nagyiroda portájára. Ha ezen a készüléken jelzés érkezik hangot ad és kigyullad egy kis lámpa amely alatt egy szám olvasható le. Az ott készenlétben tartott hurok kimutatásából kellett kikeresni melyik helyiségben van a tűz. Ezt a jelzést távbeszélő készüléken továbbították a tűzoltósághoz. Nem tartottuk elegendőnek ezt a megoldást. Kértük oldják meg, hogy a tűzoltóságra átjelezzen a berendezés. Közölje hol van a tűz, mi ég, mi van veszélyben és hogyan közelíthető meg. Többfélejavaslat is született. A bizottság a Nehézipari Kutató Intézet szakemberei által készített mikropro-' cesszoros átjelzőt fogadta el. Ma már szövegben és képben is megjelenik a tűz helye és kellő információt közöl a tűzoltókkal, az EIK ügyeletével és a tűzvédelmi csoporttal. Milyen legyen a kábel átvezetések tömítése? A tűz tovateijedésének megakadályozása miatt nagyon fontos szerepe van a kábelátvezetések helyén a tömítésnek. A fontosságára utal az a körülmény is, hogy az akkori felfogás szerint importból lehetőleg nem volt szabad anyagot beszerezni. Itt mégis kivételt tettek. Flamasztik anyagot terveztek ezeken a helyeken. Megjelent egy magyar feltaláló és POLISTOP meg POLIPLASZT elnevezéssel ajánlott tömítőanyagot. Már az ÉMI vizsgálati eredmény is rendelkezésre állt. Igen ám de a Köjál nem engedte gyártani ezt az anyagot, mert az aszbeszt alapanyag káros volt a dolgozók egészségére. Az illető személy találékonyságát mutatja, hogy nagyon gyorsan átállt és kőgyapot alapanyagot használt. Persze újra kellett bevizsgáltatni és engedélyeztetni. Helyi égetési próbákat is végeztünk. Az anyag tetszett. Az idő viszont sürgetett bennünket. Mert ha az illetékesek nem engedélyezik a használatát, úgy vissza kell térni a külföldi anyaghoz. A behozatala nem kis időt vett volna igénybe, a fizikai indítás tervezett időpontja pedig vészesen közeledett. Tóth Györgyei az ügy akkori felelősével minden protekciót igénybevettünk, hogy a vizsgálatokat soron kívül végezzék el. Végül is sikerült. Kivitelező is akadt. A lezárásokat azonban csak az utolsó pillanatban lehetett elvégezni. A titokban küldött telex A tűzoltóságnál minden pontosan le volt szabályozva Meghatározták a szolgálati utat. Megnézhette magát aki arról letért. Mindig igyekeztem a regulát megtartani, de mégis vétenem kellett ellene. Ez is mutatja az akkori állapotokat itt az építkezésen. A fizikai indításra megjelölt időpont előtti bejáráson megállapítottuk, hogy a kábelátvezetéseket még nem tömítették. Márpedig ez inítási feltétel volt. Kapolyi László miniszterhelyettes, az indító bizottság elnöke kiadta az ukászt, hogy akkor írja alá az engedélyt, ha a tűzoltóság telexen közli, hogy a lezárás megtörtént, és az engedély kiadásához hozzájárul. Katz Jóskáék ebben az időben szinte éjjel-nappal a helyszínen voltak. Az ERBÉ-vel közösen adták az értesítést, hogy a lezárás megtörtént Arra nem volt időm, hogy a szolgálati utat megtartsam, mert akkor a BM. TOP. és a BM titkárságon keresztül juthattam volna el az ipari minszterhelyetteshez. Föladtam a telexet Közvetlen fönököm értette az okot A Kintiek pedig csak a nyugdíjaztatásom után szereztek tudomást, a fegyelmezeüen cselekedetemről. Tűzvédelem az építkezésen Erről megfeledkeztünk. A nagy tervezésben, a milyen legyen, hogyan történjennel foglalkoztunk. A jövőbe jártunk miközben nem láttuk, hogy mi történik a jelenben. Folytatás a következő számunkban írta: Csöglei István ny. tűzoltó alezredes a Tolna Megyei Tűzoltószövetség elnöke Az első tűzeset a Vegyépszer barakkon volt
