Atomerőmű, 1992 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1992-10-01 / 10. szám
ATOMERŐMŰ 11 ❖ TV-KOSÁR ❖ Tüzes nyár, lángoló ősz Melegünk és elegünk volt a nyárból. Az erdő- és avartüzekből. Sajtóban, rádióban veszélyes égésekről naponta értesülhettünk. A televízió képernyőjén fenyőfák üszkös csonkjai, szinte kétségbeesve kiáltanak segítségért. Ugyancsak megdolgoztatta ez a nyár a tűzoltókat. Naponta sokszor érkezett jelzés az ügyeletükre. Mennyiszer hangzott el, hogy avar ég, teljed a tűz a fenyveserdő felé. Másutt a szabadtéri PB-gáztárolót fogták körül a lángok. Szalmakazlat, épületet, villanyoszlopot veszélyeztetett az égés. Tarlót égettek, amitől a lábonálló termény is meggyulladt. Az útmenti gazégetés átterjedt az erdőre, vagy terményre. Néha rejtélyes körülmények között gyulladt a termény, vagy kazal. Hatalmas károk keletkeztek a nagy erdővel borított területeken. Meg az ősparkokban. Sok millióra tehető a veszteség, különösen a faállományban, mert évtizedek kellenek ahhoz, hogy ismét nagyra nőjenek. Szerencsére még több a megmentett érték. Tetemesre rúg az úgynevezett oltási költség is. Ebben a tűzoltókocsik üzemanyaga, a javítási költség és az oltóanyag értéke van. Kevesen tudják, hogy ebben a megfeszített munkában, terhelésben a tűzoltóautóknak csaknem a fele meghibásodott. Még egy ilyen nyár, és alig lesz mivel oltani, hiszen ezek a kocsik közel 20 évesek. A riasztáskor pedig mindig sietni kell, mert az égés helyszínén bármikor veszélyes helyzet alakulhat ki. Nem tudhatják, mikor robban egy gázpalack, ami emberi életeket olthat ki. Mentek bizony az önkéntes tűzoltók is minden fizetség és védőruha nélkül. Nem csoda, ha a sérültek többsége közülük került ki. Felvetődik a gondolat, hogy lehet-e minden tüzet a forró nyár, a szárazság terhére írni? Sajnos, az emberek segítettek ebben. A gépkocsi, vagy vonat ablakán kidobott égő cigaretta elég volt a gyújtáshoz. Hiszen a szívás pillanatában 800, amikor eldobjuk 600 Celsius-fokkal ég. A szabálytalan gazégetések kiskertekben, az utak és vasutak mentén ugyancsak az okok között vannak. Erdő szélén bodzatermést gyűjtöttek. A bokor körül előbb leégették a gazt, több hektár erdővel együtt. Egy gazdálkodó saját kivénhedt traktorával közlekedett az erdőn keresztül, a kipufogón kijutott szikra okozta a tüzet. Persze a szándékos gyújtás is előfordult. A motivációk között bosszú is szerepelt, de nem volt kizárható az sem, hogy így oldották meg a terményértékesítést. Sajnos vakriasztások is voltak. Ez azt jelenti, hogy telefonon tüzet jeleznek, pedig semmi nem ég. Felelőtlen emberek teszik ezt. Nem gondolnak arra, mi lenne, ha éppen ekkor a saját házuk, vagy lakásuk gyulladna ki. Mi történne, amíg a távoli segítség odaér. Az ilyen esetek nélkül is volt néhány nap, amikor a sok tűz miatt egyetlen fecskendő sem volt a tűzoltóság szertárában. Még rágondolni is szörnyű, mi lett volna, ha ebben az időpontban az adott városban kigyullad egy 10 emeletes ház, veszélyes üzem, vagy áruház. Mire a sokszor 20-30 kilométerre lévő szerek visszaérnek, tragédiák sora keletkezhet. Mindent egybevetve, a szárazság mellé minden esetben szükség volt az emberi gondatlanságra, vagy szándékos cselekedetre ahhoz, hogy a lángok pusztítani kezdjenek. Úgy is feltehető a kérdés, hogy az illetékes hatóságok, gazdálkodók és más szervek megtették-e a szükséges intézkedést, a veszély enyhítése, illetőleg a kár mértékének csökkentése érdekében. A Földművelésügyi Minisztérium még március elején leadott egy közleményt az MTI-nek. Ebben tűzgyújtási tilalmat rendelt el az erdőkben, és annak 200 méteres körzetében. Ezzel a dolgot elintézettnek vette. Ettől még a gabonatábláknál, utaknál, és minden más helyen szabad volt tüzet rakni. Másfelől egyszerű felhívásban - rendelet nélkül - hogyan lehet kötelező erejű tiltást elrendelni? Aztán meg ki ellenőrizte a végrehajtást? A tarlóégetések engedélyezését egy jogszabály a jegyzőkre bízza, de előtte a növényvédelmi szolgálattól szakvéleményt kell kérni. Tájékozódásunk szerint kérelmek érkeztek. Az állomás nem javasolta az engedély megadását, mégis égett a határ. Még a közutakat is füst borította, veszélyeztetve az ott közlekedőket. Pedig egy másik jogszabály azt is tartalmazza, hogy ilyen helyeken milyen távolságot és védőszántást kell alkalmazni. A környezetvédelmi hatóságok feladatai között is szerepel a szabadbani tűzgyújtás. Talán ők is tehettek volna valamit. Törvény a helyi tűzvédelem szervezését az önkormányzatokra bízza. Ők is hozhattak volna helyi intézkedést. Akár rendeletben szabályozhatták volna a helység területén a tűzgyújtást. Annál inkább fontos lenne ez, mert a lakosságot irritálja a szabálytalan időben és módon végzett égetés füstje. Meg a helyi önkéntes tűzoltóságot is felkészíthetnék az ilyen tüzek oltására. Részükre felszereléseket és védőeszközöket vásárolhatnának. A gazdálkodók is védekezhettek volna. Az erdők- és terménytulajdonosok a veszélyes helyeken, utak és vasutak mentén védőszántást alkalmazhatnának, hogy a veszélyes avarégés ne terjedjen át a védett területre. Ezt kell tenni a gáztárolók és egyéb veszélynek kitett helyeken. Esetleg még figyelőszolgálatot is szervezhettek volna az erdőkben és ősparkokban. A lakosságtól is többet várna a társadalom. A tilalmak megtartása mellett, ha avarégést vesznek észre, a kezdő tüzet néhány lapát fold rászórásával még elolthatnák. Tudom, gondolatban felteszik a kérdést, hogy a tűzoltókat miért hagytam ki a felsorolásból? Nekik az oltás a feladatuk. Időközben a hatósági jogkört elvonták tőlük. A jegyzőkhöz telepítették. Felkérésre ugyan ellenőrzéseket végezhetnek, de bírságolási joguk sincs. Felhívásokat jelentethetnek meg. A tüzek tapasztalatait közzé teszik. A tüzek vizsgálatainál, ha bűncselekményre utoló körülményt tapasztalnak, a további eljárásra az ügyet átadják a rendőrségnek. Egyebet nem tehetnek. A veszély az ősz kezdetével sem múlt el. Az erdők továbbra is veszélyben vannak. Most a kukoricatáblák gyulladnak ki. Okulni kellene a nyárból. Legalább most meg kellene tenni a fenti intézkedéseket, hogy ne lángolhasson tovább az ősz. Csöglei István Nagy Zoltán A városi televízió főszerkesztője, 1992. július 1. óta. Korábban, több mint 12 évig dolgozott az MTV-nél újságíróként, illetve szerkesztőként. Kérdésünkre elmondta, alapvetően nem kíván változtatni a műsorpolitikán, de tervezi egy-két új műsor bevezetését, mely érdekesebbé, színvonalasabbá teheti programjukat. A televízió működéséhez szükséges személyi és tárgyifeltételeket javítani szeretné. Jelenleg négy főállású és több külsős munkatárssal dolgoznak. Koós Attila a stúdió vezetője, Polgár András operatőr, Szelp Csaba képvágó és operatőr, Szaffenauer Ferenc hangtechnikus. * Most a paksi városi televízió külső munkatársait mutatjuk be. Mindegyikőjüknek feltettük a kérdést: hogyan került kapcsolatba a televízióval? Mi a feladata, milyen munkában vesz részt? Hogyan tudja összeegyeztetni főfoglalkozásával ezt a munkát? Mik a tervei? * Szabó D. Gabriella Az 1991. februárjában meghirdetett felvételre jelentkeztem. Érdekesnek, izgalmasnak és egyfajta megmérettetésnek tartottam a feladatot. Vonzott az, hogy sok embert megismerhetek és tagja lehetek egy olyan csapatnak, akik az emberek tájékoztatását, szórakoztatását tűzték ki célul. Azóta riporterként dolgozom, ami sok újat hozott az életembe. Megtanultam reálisabban nézni a dolgokat, és azt, hogy az ember véleménye nem mindig jelenti azt, hogy jó is, ezért sokszor félre kell tenni. A legizgalmasabb dolog és ami leginkább önfegyelemre nevel, az az élő stúdióbeszélgetések vezetése. Kiemelkedő élményem volt Habsburg Ottóval kezet fogni. Főfoglalkozásommal nem volt nehéz összeegyeztetni ezt a munkát, logopédusként dolgozom. Probléma talán csak az, hogy 18 óráig dolgozom. Egy tervem van: szeretném minél jobban csinálni ezt a munkát. Kun Ildikó Jelentkeztem a hirdetésre. Nagyon megtetszett a Saláta című műsor. Szerencsére felvettek. Jelenleg riportokat készítek, de bemondóként is dolgoztam már. Munkanélküli vagyok, így rengeteg időm van. Szeretném itt ismereteimet kibővíteni, pl. a filmvágással. A műsorvezetést is kipróbálnám. * Kőváiy László 1992. július elején jelentkeztem a Saláta műsor ötletével. A terveket gyorsan követte a megvalósítás. Nagyon szeretek szórakoztató műsorokat szerkeszteni és vezetni. Most a Saláta műsort szerkesztem, vezetem. Mint műsorgazda azon tevékenykedem, hogy minél nézhetőbb, színesebb, fiatalosabb legyen. Nyáron könnyen voltam, szünet volt a tanulásban. A tanév kezdetekor vissza kellett mennem Szegedre, főiskolás vagyok. Amikor csak tudok jövök, segítek. A jövőben is szeretném a műsoromat folytatni. Segíteni akarom az új munkatársakat. A városban lakó fiatalságnak méltó teret akarok biztosíttatni a televíziónáL * Elekes Krisztián Én is a felhívásra jelentkeztem, amit meghirdettek. Érdemes volt jelentkezni, itt olyan emberekkel dolgozhatom, akik értik a szakmát, és én is azt csinálhatom, amit szeretek. Jelenleg az ifjúsági műsor szerkesztésében, vezetésében veszek részt. Jelenleg nem dolgozom, de mire ez a cikk megjelenik, talán lesz főállásom. Egyébként az a véleményem, hogy aki szeret csinálni valamit, arra kell hogy ideje legyen. Szeretnék továbbra is itt dolgozni. * Leskó László Koós Attilának említettem, hogy korábban újságíróként dolgoztam. Ő hívott először ebbe a csoportba, gondolom a sportmúltam miatt. Minden témában otthon vagyok: de elsősorban a labdarúgás, kosárlabda és a tömegsport érdekel. Főfoglalkozásom (sportszervező vagyok) az is olyan, hogy közvetlen kapcsolattartást igényel az írott és elektronikus sajtóval, így ez könnyen megy. Bármit elvállalok, amivel megbíznak. Török István óceáni átkelését szeretném filmre vinni. * Vajda Tibor Egy ifjúsági találkozóra készítettünk közösen egy Paksot bemutató filmet, 1987-ben, mely sok változatot élt meg. Kapcsolatunk, barátságunk azóta tart. A televíziózást még főiskolás koromban megszerettem, az MTV Pécsi Stúdió kezdeti munkáiban vettem részt. Jelenleg riportokat, illetve stúdióbeszélgetéseket készítek, általában helyi, belpolitikai és irodalmi témákban. Be tudom osztani az időmet, a munkaidőm változó. Hogy mik a terveim? Van néhány műsorötletem, szeretném majd megvalósítani. * Szaffenauerné Kohl Gyöngyi V A kapcsolatfelvételre kb. ez év februárjában került sor. Férjemtől - aki egyébként nem titok, a televíziónál dolgozik - hallottam arról, hogy az újonnan megalakult városi televízió ún. külsős munkatársakat keres riporteri feladatok ellátására. Elgondolkodtam a lehetőségen, és úgy éreztem szívesen foglalkoznék ilyesmivel. Koós Attila stúdióvezetővel abban maradtunk, hogyha ráérek, ellátogatok a stúdióba és megbeszéljük a továbbiakat. Nos, a véletlen megelőzte e szóbeli megállapodásunkban foglaltakat. Történ ugyanis, hogy egy riportfilmhez narrátorra volt szükség. Éppen „kapóra jöttem”, ráértem, megcsináltuk. Rögtön megbeszéltünk egy riportot, amolyan „vizsgafélét”. Emlékszem dr. Széchenyi Attila alpolgármester úrral készítettem inteijút, és rettenetesen izgultam. Kezdetben kizárólag riportfilmeket készítettem. Mára kibővült feladataim köre. A nézők láthattak már műsorvezetőként, de Attila felkért bemondói feladatok ellátására is. Néhány hónapja én szerkesztem és vezetem az Állásbörze című állandó rovatunkat is. Hogy ezen feladatok közül melyik a kedvencem, nem tudnám megmondani. Mindegyiket szívesen csinálom, hiszen mindahánynak megvan a maga szépsége. Eleinte nehezen ment az időegyeztetés, de a családom - szüleim és féljem - nagyon sokat segítettek. Ma már sikeresen össze tudom egyeztetni a kettőt. Tapasztalatból mondom, hogy minden a megfelelő időbeosztáson múlik. Hogy én hogyan csinálom? Egyszerű. A munkahelyemen kívüli teendőimet szelektálom időigény és fontosság szerint. Tudni kell még, hogy a televíziózás nem veszi igénybe minden délutánomat. Mindezek ismeretében a következőképpen alakul az időbeosztásom: Ha munkám van a televíziónál, estére bizony elfáradok és sajnos túl sok időm sem marad, így ezeken a napokon kizárólag a fontos vagy csekély időt igénylő munkáimat végzem el. Az elmaradt időigényesebb teendőimmel szabad délutánjaimon foglalkozom. És a kikapcsolódás? Arra is jut időm. Egyrészt szeretek olvasni, ez pedig nem túl időigényes szórakozás, másrészt bevallom, a televíziózás is kikapcsolódást jelent olykor. Remélem sikerült képet adnom a kérdésben foglaltakról. A jövő? Tervek? Nos azt szokták mondani „ember tervez Isten végez”. Bizonyos mértékig egyetértek ezzel a mondással, hiszen gyakran a nem várt események, körülmények vetnek gátat vágyaink és céljaink elérésében. így ha terveim vannak, igyekszem minden lehetőséget számba venni, s csak az általam megfelelőnek ítélt pillanatban kezdek hozzá megvalósításukhoz. Ezek után gondolhatják, hogy nem szívesen szellőztetem idő előtt terveimet. De mivel jókor kérdeztek, íme néhány morzsa. Meglátásom szerint jelenlegi műsoranyagunkkal az a legnagyobb probléma, hogy csak bizonyos korosztályokhoz szól. Ennek orvoslásában mi külsősök sokat tudnánk segíteni, jó, rövid műsoridőt igénylő rovatötletekkel. Most éppen ezen dolgozom. Ötleteim közül egy talán rövid időn belül adásba is kerül. Állásbörze c. rovatunkat szeretném kibővíteni egy miniblokkal. Ez a blokk a pályaválasztó fiataloknak szólna, amolyan mini pályaválasztási tanácsadó. Reményeim szerint így ez a rovat nem csak a munkanélülieket kötné le, hanem talán szívesen megnéznék a pályaválasztás előtt álló fiatalok, és a szüleik is. Mivel a televíziós munkát mindaddig szeretném jól csinálni, ameddig csak lehetséges, nagyón szeretnék továbbtanulnie téren. Tehát ennyit a terveimről, de még hozzátenném, ha valami nem sikerült, egyetlen mondatjutott mindig eszembe: „Ember küzdj és bízva bízzál.” Ezt az idézetet pedig szeretettel ajánlom minden kedves olvasónak, és televíziónézőnek. M. J. - szerkesztés F. Védjük az erdőt, az állatokat - Dámszarvasok Gemencben Fotó: Gottvald
