Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1991-06-01 / 6. szám
ATOMERŐMŰ 5 41. VILLAMOSENERGIA-IPARI ORSZÁGOS TERMÉSZETBARÁT TALÁLKOZÓ Feri bácsi és a Kis pihenő (jobb oldalun Peremi Ferenc) Beszélgetőpartnerem Peremi Ferenc a villamos főosztály biztonsági technikusa, ma már mint nyugdíjas dolgozó. Ha megengedi a T. Olvasó a többéves ismeretségünkre való tekintettel - tegező viszonyban beszélgetek a mindenki által ismert Feri bácsival.- Feri bácsi mióta vagy nyugdíjban?- 1991. január 1-je óta. 1976 szeptemberében kerültem a PAV-hoz, én voltam az 56. dolgozó a felvételnél.- Beszélgetésünket a természetjárással való kapcsolat felé terelem, mivel sokan úgy ismernek, mint a legaktívabb természetkedvelőt. Honnan van ez a nagy természetszereteted?- A Kárpátalján születtem, a Tisza folyónk forrásvidékén, azon a tájon, ahol a Fekete- és Fehér-Tisza egy folyóvá egyesül. Huszonéves koromban kezdtem komolyabban foglalkozni a turizmussal. Kis csoportokban jártunk kirándulni, először csak a környező vidéket, majd egyre távolabb, egyre több napra. Hátunkon cipelve a sátrat, a hálózsákot, az élelmet és egyéb szükséges holmikat, négyöt napos kirándulásokat tettünk a Kárpátokban. Az 50-es évek végén még szigorú előírásokat is be kellett tartani ezen a vidéken, például négy főnél kevesebben nem lehetett menni kirándulni sem. így egy kis csapat szerveződött és rendszeresen együtt jártuk a természetet. Nincs annál csodálatosabb, mint korán ébredve, kilépve a sátorból az embert megcsapja a fenyvesek, erdők, mezők illata. Aki egyszer ezt érezte, utána mindig csak ez után vágyakozik. Ahogy a PAV-hoz kerültem kezdett alakulni az ASE is, és a szakszervezettel közösen megalakítottuk a természetjáró-szakosztályt 1979 évben. Először egy 30-40 fős szakcsoportként indultunk. Az első elképzelés az volt, hogy alakítottunk egy túracsoportot és a családosok részére egy kiránduló csoportot. Később hozzánk csatlakozott egy túraevezős csoport is, de ez a társaság 1983- ban levált tőlünk. Kezdetben a két szakcsoport külön-külön működött, de hamar kiderült, hogy a kirándulók nem maradtak a tisztásokon, hanem ők is jöttek a túrázókkal, és együtt másztuk a hegyeket, s jártuk a völgyeket. így alakult ki a természetjárószakosztály. Később éves terveket készítettünk havonta egy-egy túra meghirdetésével. A PAV havonta biztosított - és ma is biztosít - autóbuszt részünkre, de mi kihasználtuk azt a lehetőséget is, hogy a sportolókat szállító autóbuszban mindig volt még szabad hely, így spontán szervezett kirándulásokon is részt tudtunk venni. Az év elején és az év végén kisebb túrákat - általában egynaposakat - szervezünk, hisz tekintetbe kell venni az időjárást és a rövid nappalokat is. Ilyenkor általában a szekszárdi dombságot vagy a Mecsek lejtőit vesszük célba. Tavasz után már többnapos és hosszabb távú túrákat lehet szervezni a Bakonyba, a Vértes és Pilis hegységekbe. Minden nyáron egy-egy külföldi túrát is beiktatunk programunkba, melyek már 9-1Ó naposak. Külföldi túráinkon főleg Csehszlovákiába jártunk, mivel turisztikai szempontból rendkívül kedvező. Szép tájak, olcsó és kulturált kempingek állnak rendelkezésre. így már teljesen körbejártuk Csehországot. Jártunk az Elba forrásánál, melynek csodálatos emlékművére szívesen emlékezem. De megmásztuk Szlovákiában az Alacsony- és Magas-Tátra hegyeit is. Bulgáriában 1985-ben a Pirin hegység 2910 m-en levő Vichren csúcsát, kb. 20 fővel megmásztuk. Belföldi többnapos túráinkon a tröszti vállalatok segítségét is esetenként igénybe vesszük szálláslehetőségként az ÉMÁSZ, TITÁSZ stb. üdülőhelyein. Jelenleg a természetjáró-szakosztály a tömegsporthoz tartozik. Fő célunknak tekintjük, hogy az embereket megmozgassuk, a családokat kiszakítsuk a tv, video mellől. A szakosztályunk a tömegsporton belül jelenleg a legnagyobb (kb. 200 fő) létszámú. Havi tagdíjat kell fizetniük tag-A Villamosenergiaipari Országos Természetbarát Találkozók HELYSZÍNEI ÉS RENDEZŐI Szám Hely, év Rendező 1. Eger, 1951. Érnász (Ávesz egri őzig.) 2. Győr, 1952. Edász 3. Miskolc, 1953. Émász 4. Pécs, 1954. Dédász 5. Kőszeg/Szombathely, 1955. Edász 6. Eger, 1956. Émász 7. Pécs, 1957. Dédász 8. Debrecen, 1958. Titász 9. Balatonfüred/Veszprém, 1959. Edász 10. Eger, 1960. Émász 11. Budapest, 1961. Erőterv, Vertesz 12. Esztergom, 1962. Édász 13. Pécs, 1963. Dédász 14. Szeged, 1964. Démász 15. Erdőbénye/Nyíregyháza, 1965. Titász 16. Mátra, 1966. Mátravidéki Hőerőmű V. 17. Budapest, 1967. MVMT 18. Szombathely Édász 19. Siklós/Pécs, 1969.' Dédász 20. Eger, 1970. Émász 21. Szanazug/Békéscsaba, 1971. Démász 22. Kazincbarcika, 1972. Borsodi Hőerőmű V. 23. Gyöngyös, 1973. Gagarin Hőerőmű V. 24. Debrecen, 1974. Titász 25. Budapest, 1975. ELMÜ 26. Pécs, 1976. Dédász 27. Budapest, 1977. MVMT 28. Salgótarján, 1978. Émász 29. Nyíregyháza, 1979. Titász 30. Budapest, 1980. MVMT/ELMÜ 31. Szeged, 1981. Démász 32. Sárospatak, 1982. Émász 33. Szombathely, 1983. Édász 34. Pécs, 1984. Dédász 35. Sástó/Gyöngyös, 1985. Gagarin Hőerőmű V. 36. M.T apolca/Kazincbarci ka, 1986. Borsodi Hőerőmű V. 37. Debrecen, 1987. Titász 38. Veszprém, 1988. Édász 39. Salgótarján, 1989. Émász 40. Szolnok, 1990. Titász 41. Paks, 1991. Paksi Atomerőmű V. (Bonyhádi Ferenc összeállítása nyomán.) természetjárás Városunkban gyökeret eresztett a tájfutás jainknak, mely 22 Ft, a kiskorúak ennek felét fizetik. A túrázással kapcsolatban túra szervezési és jelentkezési szabályzat van kiadva. Rendelkezünk kempingfelszerelésekkel is, így azokat kölcsönözhetik tagjaink. El kell mondani, hogy ez a legolcsóbb sportolási lehetőség ma, amikor az embereknek egyre kevesebb pénze jut kirándulásokra is. Ez megmutatkozik abban is, hogy egyre többen szeretnének részt venni kirándulásainkon, túráinkon. Sajnos ma már minden nálunk jelentkezőt nem tudunk elvinni magunkkal, mert az autóbusz férőhelye adott.- Beszélgetésünk közben soksok élmény felelevenitődött, több élményt vetem is megosztottál. Ezek közül önkényesen kiválasztva egyet, én is tovább adok. A szokásos kirándulásnál mindenki felszáll a buszra, a kísérők búcsúznak, integetnek, az autóbusz elindul. Megérkezünk Óbányára, mindenki kiszáll. Öt kisgy erek marad utoljára. Megkérdezik: ez már Bugac? Ekkor derült ki, hogy az iskolájukkal mentek volna kirándulni, s mivel a két busz valószínűleg egy helyről indult volna, a szüleik tévedésből erre a buszra rakták fel őket. Végül is a gyerekek végigtúrázták velünk az egész napot. Ennek emlékére a gyerekeket erre az alkalomra készített külön emléklappal ajándékozták meg.- Feri bácsi! A többéves, évtize- ' des túrázás mögött nagyon sok kilométert hagytál a lábad alatt. Bizonyára nagyon sok kilométer jönne ki, ha összeadnánk.- Adalékként csak annyit mondanék el, hogy a kisebb, egynapos túráinkon 18-20 km-t teszünk meg, a tereptől függően. A hosszabb túráinkon egy hét alatt 80-90 km-t is legyalogol a társaság. Összegzésképpen a természetjárással lehetőséget szeretnénk adni a családoknak, a hétvégék egészséges környezetben való eltöltésére.- Mit szeretné! nyugdíjas éveidben csinálni?- Szeretnék minél többet utazni és minél több időt a természetben eltölteni. A természetbarátok találkozóján hagyományosan megrendezik a tájfutóversenyt is. Paksnak a tájfutóberkekben jó hírneve van, ezért kézenfekvőnek tekintettem, hogy a paksi tájfutószakosztály megalapítóját - Miller Józsefet - kérdezzem ezen rangos iparági találkozóról.- Tanár úr! Értesült az iparági természetbarát-találkozóról? Tavasszal sok helyen rendeztek tájfutóversenyeket, és bizony a legtöbb helyen szóba került a paksi iparági találkozó. A találkozót nagyon jónak tartom, és bizonyosan sikeres is lesz. Magyar János, Kókai Péter, Szeri Ferenc a mi versenyeink szervezésében is sokat segítettek. Magyar János az 1987- es térképünk rajzolásában is részt vett, majd 1991-ben az új térképünk rajzolásával őt bízta meg a Magyar Tájfutó Szövetség.- Úgy tudom, Pakson Ön honosította mega tájfutást. Összefoglalná röviden ennek az útnak afőbb mozzanatait? Hát ez már egy kicsit nosztalgia, hiszen 1970-ben alakítottam meg a Vak Bottyán Gimnáziumban az első tájfutócsapatot, az iskolai sportkör keretében. A kezdet - mint általában - igen nehéz volt, mert még térképünk sem volt, illetve igen kezdetleges kivitelben - fénymásolással - próbáltunk rajzokat készíteni a terepről. A tájfutószakosztály életében nagy változást 1976 hozott, ekkor ugyanis a Paksi Sportegyesülethez került a szakosztály. Ettől kezdve rendszeresen részt veszünk a szomszédos és országos tájfutóversenyeken.- Mennyire népszerű ez a sportág itt Pakson? Ennek illusztrálására nézzük meg a nyilvántartó kartonokat, és természetesen az elért eredményeinket is számba kell venni. Jelenleg több mint 300 fő minősített versenyzője van a szakosztálynak. Az eddig elért eredményeinkre büszek vagyok, hiszen az országos ranglistán mi a 40. helyen állunk, a több mint 170 szakosztály közül. Most szeretnénk oda eljutni, hogy ne a gimnáziumban kezdjék a gyerekek az alapok tanulását, hanem az általános iskolákban. Ugyanis akik nálam tájfutók, azok 14-15 éves korban ismerkednek a tájfutással, ezt viszont már általános iskolában el kellene kezdeni. Már eljutottunk addig, hogy a IV. Számú Általános Iskolában és a Bezerédj Általános Iskolában egy-egy segédedző szervezi az utánpótlást.- Ezek szerint Pakson kezdik elismerni a tájfutást? Bizonyosan így van, mert biztosítják számunkra, hogy a németkéri erdőbe rendszeresen kijussunk, de azt is biztosítják, hogy a 14-15 éves kategóriában szervezett versenyekre - bárhol az országban - eljuthassunk. A Magyar Tájfutó Szövetség részéről maximális támogatást kapunk, mert látják, hogy több mint 20 éve folyamatosan jelen vagyunk a tájfutóversenyeken. Úgy érzem, a városban gyökeret eresztett a tájfutás, és ez a gyökér egyre lombosabb fát táplál.- Köszönöm a beszélgetést, sok eredményes és sikeres versenyt kívánok a szakosztálynak.-gkora reggeli indulás a 2020 ni magas Pop liánra Néhány szó a VOTT-ról A 25. VOTT, 1975-ös terepverseny befutói, az OVIT csapata 1951 óta rendeznek VOTT-ot. Az egységes országos villamos energia hálózat kialakulása nem csak fizikai összekapcsolódást, hanem az emberek között is szoros kapcsolatot teremtett. Azok pedig, akik természetjárók is, ez után kétszeresen erős szállal kötődtek egymáshoz. így született a VOTT-mozgalom az akkori ÁVESZ üzemigazgatósága kezdeményezésére Egerben. Azóta keresztül-kasul bejárta az országot. Büszkék vagyunk rá, mert országosan egyedülálló sorozat lett belőle. Pakson immáron a 41. alkalommal gyűlünk össze. Évről évre megszakítás nélkül találkozunk, a nehéz és a még nehezebb időkben is, de mindig felszabadult jó kedvvel a közös ügyünk: a természet szeretete és a barátság jegyében. A találkozón a résztvevők örömét maga a természet és az ember alkotta szép környezet adja. Aki ezekre a versenyzés lázában odafigyel, a részletekre összpontosít, szinte agymosásban részesül, gondját-baját felejti, körülveszi és elborítja a kézzel fogható gyönyörűség. Kezdetben volt a tájékozódási verseny, amit terepversenynek mondunk. A program később bővül a kömyezetismertető, azaz mai nevén városismereti versenynyel, majd a fiatalok - korra és nemre tekintet nélkül - élvezetes erőpróbája, a tájékozódási futóverseny is a napirend állandó része lett. Végül a rádióamatőr versenyzőink az éteren keresztül hirdetik a villamosenergia-ipariak összetartozását a természet szeretetében. A versenyek fokozzák a találkozó változatosságát, izgalmát. Alkalmat adnak a szellemi és a testi egészség ápolására, a képességek kifejlesztésére és összemérésére. Környezetünk, a szép természet és az ország városai,' ember alkotta nagyszerű történelmi és művészeti értékei megismerésén és élvezetén keresztül kikapcsolódást, a szó legnemesebb értelmében újraépítkezést nyújtanak résztvevőknek. A találkozók legfontosabb jellemzője a barátság és a jó hangulat. Ezt szolgálják a jól szervezett kirándulások, vidám összejövetelek és a próbára tevő versenyek. Ez utóbbiak a találkozók csúcspontjai, de igazán csak akkor töltik be hivatásukat, ha szabályaik korrektek, értékelésük pontos, igazságos. Az első alapszabályt két évtizede állították össze a résztvevők igénye szerint, az addig összegyűlő tapasztalatok alapján. Ez hosszú ideig biztonságot nyújtott a verseny rendezőinek és zavartalan örömet a versenyzőknek. A versenytagozatok és kategóriák bővülése, a vándordíjak szaporodása, a gyakorlat alakította szabályok gyarapodása 1985- ben szükségessé tette az aktualizálást. így jött létre jelenlegi alapszabályunk. Céljának megfelelően keretet ad az örömszerző versenyformáknak, azok szellemes fejlesztésének, de kizárja a kedvszegő hibákat és vitákat. A verseny rendezői igen nagy feladatra vállalkoznak. Olyan pályákat és más teljesíteni valókat kell tervezniük, amelyek a legjobbakat komoly erőfeszítésre sarkallják, hogy ők is csak hibaponttal - igaz, nem naggyal - oldhassák meg feladataikat. így lesz a mezőny reálisan értékelhető, elkerülve a holtverseny rémét. Versenyzőink ugyanakkor soha nem tévesztik szem elől, hogy baráti tdlálkozóra gyűltek össze, és még a versenyen is ki-ki csak azt teljesíti, amire éppen jó érzéssel képes, hiszen a részvétel a fontos... Erre viszont különösen jó lehetőséget kínál sportágaink nagyszerű sajátossága: nem emberember ellen folyik a harc a pályán, hanem mindenki saját magát győzi le, s ez minősít. A terepen kis pihenőkkel eltöltendő négy óra a 15 km gyaloglással, és a városban hasonló megterhelést jelentő pálya bejárása kemény fizikai követelmény, a tájékozódás és a környezetismereti feladatok megoldása komoly szellemi teljesítmény. Ez ad rangot versenyeinknek. Az 1991. évi 41. Villamosenergia-ipari Országos Természetbarát Találkozó legyen a hagyományok folytatója, fejlesztője, minden résztvevő számára élvezetes, vidám esemény, hosszú évekre felejthetetlen élmény. Hozzon sok sikert a rendezők számára is, akik a hazai modem technika csúcslétesítményétől, illetve a hagyományőrző, művészeitől, történelmétől és borától neves Paks és Szekszárd városa vendégszeretetének a tolmácsolói. BACSÓ NÁNDOR Az 1980. évi 30. VOTT tájékozódási futóverseny célja, a versenybíróság értékel. Bal oldalon Bacsó Nándor.
