Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1991-06-01 / 6. szám
6 ATOMERŐMŰ „A kormány atyai gondoskodása, törvényekre szoros ügyelése s hív jobbágyiba helyezett bizodalma teszi a nemzetet boldoggá s erőssé. ” (Széchenyi) Oktatás és ifjúságpolitika a szőnyeg alá söpörve Ahogy egy szovjet atomerőmű igazgatója látta amerikai kollégái munkáját 1991. április 21-23. közöli rendezték a soros WANO kongresszust Atlantában. Ezen vett részt a cikk szerzője Szarajev O. M., a Belojarszki atomerőmű igazgatója. Amerikai tapasztalatairól számol be a PÉNTEK című üzemi lapban. Fordította Dobó József. A WANO moszkvai centrumának delegációja a Duke Power Művek elnökének, William Lee-nek a meghívására meglátogatta a vállalathoz tartozó McGeer atomerőművet. Lehetőséget adtak, hogy megnézzük az erőművet, megmutatták a lakosság informálásával foglalkozó centrumot. Az erőművel való ismerkedés már azért is érdekes volt, mert így lehetőség nyílott összehasonlítani az amerikai, nyugat-európai és a mi atomerőműveinket. Az amerikai erőművek jellegzetessége, hogy az egyszerűség elvén épültek. Az atomerőmű nem túlságosan díszes és tarka, mint ahogy az Európában. Egyszerűsége vonzó, amely hozzánk is közelebb áll és bizonyítja hozzáállásunk közelségét. Ezzel azonban a hasonlóságnak vége, mert az egyszerűség magas kultúrájú termeléssel párosul. Ez megnyilvánul még a legkisebb dolgokban is, ami sajnos nálunk nincs meg. Ők nem pazarolják az anyagokat, nem alkalmaznak szembetűnő egzotikus megoldásokat, mint a franciák. Felfigyeltünk a legapróbb részletekre is kiterjedő feltétlen szigorúságra a beléptető rendszernél és a dozimetriai ellenőrző rendszerben. Alapvető a fegyelem és szükségességének megértése. Mi is értjük ezt, de nem tudjuk megvalósítani. A fegyelem a kis dolgokban biztosítja a sikert a nagyokban, és ami a fő - kizáija az események véletlenszerűségét, vagy legalábbis csökkenti azt. Este az elnök meghívott vacsorára a nyaralójába, ahol mi megtudtuk, hogy él egy nem nagy energetikai vállalat vezetője. Sokat megtudtunk arról, mi a lényeg ezeknek az embereknek a munkájában. A legfontosabb, csakúgy mint nálunk - biztonság, megbízhatóság biztosítása és a kollektíva szociális érdekeinek védelme. De a feltételekben ég és fold a különbség. Konkrétan - amerikai kollégáinknál jelentősen magasabb a színvonala a munkabérnek, lakásellátottságnak, rehabilitációs eszközöknek, a személyzet szimulátoros oktatásának. Náluk a technika magas megbízhatósága megengedi a szigorú előírások szerinti üzemeltetést. Ez erősen lecsökkenti az üzemeltető személyzet pszichológiai terhelését. Ezenkívül, a dolgozók feladatköre a takarítótól kezdve az igazgatóig korlátozott. Mindaz, ami a kerítésen kívül van, nem az ő gondjuk. így mindenki a legfőbbre koncentrálhatja összes tudását, kvalifikáltságát - a megbízható üzemeltetésre. Az egyik vonzó momentum az atomerőműben - kedvezményes hitel biztosítása a dolgozóknak lakásvásárlásra, hisz a lakás náluk igen drága a magas fizetések mellett is. Mint minden munkában, az amerikai energetikusoknak is megvannak a maguk nehézségei. Egy ezek közül - kemény ellenőrzés az állami felügyelet részéről. Bármely eltérés a követelményektől szigorú büntetést von maga után, ami megrázhatja az atomerőmű és az energetikai vállalat gazdálkodását. Az olyan összetett üzemben, mint az atomerőmű, úgyis történnek eltérések a normális üzemeltetéstől. És annak ellenére, hogy az USA-ban a legmegbízhatóbbak az atomerőművek, meg vagyok győződve róla, hogy nekik nem kevésbé fáj a fejük, mint nekünk. Éz érthető: veszélyes objektumban dolgozunk(nak). Megbetegedés a távvezeték alatt? A rendszerváltás nem teljes, mondta Csurka uram a minap, egy Pakson rendezett író-olvasó találkozón. No, ha ez a leváltósdi, a minden posztra a saját pártemberemet helyezem kamarillapolitika, amelyre mi egyszerű halandók csak úgy kapkodjuk a fejünket, nem elég gyors, akkor az ami ma ifjúságpolitika címén történik - pontosabban nem történik - a legteljesebb csődként jellemezhető. Csőd a parlamentben, a kormányban és a szakminisztériumokban, és csőd ott, ahol mindez lecsapódik, az oktatási intézményekben és a munkaerő közvetítő irodákban. „A kormány előterjesztésében'94 törvényt fogadott el a szabadon választott parlament egy év alatt”, hallottuk szóvivő uramtól a múlt héten. Csak a számok és a statisztika régi bűvöletébe esve - hát persze, hiszen a rendszerváltás még nem teljes - azt felejtette el részletezni a public relations új nagymestere, hogy az a 94 törvény milyen, és milyen más törvénytervezetek helyett született meg. Hol van például a közoktatási törvény, amelynek egyetemi professzorok és szakértők által a kormány felkérésére kidolgozott tervezetét tulipános pártunk saját szervezetei között „vitára” bocsátotta, majd annak túlságosan liberális volta miatt úgy ahogy van, el is vetette? Hol van a költségvetési törvény azon passzusa, amely biztosítaná, hogy az önkormányzatok normatív támogatása valóban fedezze a már létező oktatási intézmények fenntartását? Miért kell iskolák ezreit tíz évre a legteljesebb bizonytalanságba taszítani azzal, hogy létüket és működési formájukat a régi gazda, az egyházak anyagi helyzete és tíz évig az éppen ott működő egyházi tisztségek kénye-kedve fogja megszabni? A hetvenes években a dél-kelet-ázsiai országok (Dél-Korea, Taivan) fejlődésüket úgy kezdték el, hogy akkori eladósodásuk ellenére gyökeresen átszervezték a közoktatást, sok ezer iskolát és több tucatnyi új egyetemet hoztak létre. Annak ellenére, hogy ezeknek a keményebb, vagy puhább diktatúráknak a legfőbb politikai ellenzéke az általuk létrehozott óriás egyetemi városokban van, felismerték, hogy a gazdasági fejlődést, amely majd magával hozza a politika békés átalakulását - hiszen a jólét soha nem viszi utcára az embereket - csak úgy lehet felgyorsítani, ha felnevelik azt a jól képzett szakmunkás és értelmiségi réteget, amely alkalmas a modern technológiák befogadására. Abszolút preferenciát adtak az oktatásnak és tulajdonképpen ennek köszönhető az a látványos fejlődés, ami előtt még Torgyán uram is megemelte a kalapját. A kaszagyár piros-fehér-zöldbe csomagolva sem lesz high tech. Csak úgy lesz belőle csúcstechnológiát gyártó üzem, ha lesznek ehhez szükséges kiművelt emberfők. Ha egy költségvetési vitában az oktatás és az ifjúságpolitika nem a legutolsó rovatba szorul, és nem az államigazgatási intézmények felduzzasztása kap elsődlegességet. Ha a parlament nem a tulajdonviszonyok gyors rendezését meggátló kárpótláson fog első menetben négy hónapot rágódni - vajon még hány forduló lesz -, és ha legalább az alapítványi, vagy magán iskolák létrejöttét nem gátolná a kormány minden lehetséges adminisztratív akadállyal. Ha legalább arra találnának gyors megoldást, hogy a középiskolából kikerült, elhelyezkedni nem tudó fiatal a munkanélküli segélyre jogosult legyen. Ha nem söpörnének minden olyan problémát a szőnyeg alá, amely nem a hatalmuk megszilárdításához, és nem a koalíciós partnerek oda-vissza zsarolásához szükséges. De lássuk csak, hogy mi történt szűkebb környezetünkben, Pakson ezekben az ügyekben. Mi az önkormányzat öröksége, és mit tehetett, tett, vagy nem tett? Paks iskolákkal jól ellátott város. Az atomerőmű által üzemeltetett ESZI-n kívül valamenynyi intézményét az önkormányzat működteti. Az iskolák elhelyezése megoldott, kivéve a már-már életveszélyessé nyilvánított barakképületben lévő IV. Sz. Általános Iskolát, és a második évfolyamát idén elindító szakmunkásképzőt. Tehát az örökség egy -kisebb-nagyobb problémákkal küszködő, de működőképes rendszer. A város új vezetése többnyire fiatalokból áll, a képviselőtestület és az oktatási bizottság pártállástól függetlenül támogatja az ifjúságpolitika preferálását. A februárban lezajlott költségvetési vitában ki lett mondva, hogy az önkormányzat nem szüntet meg működő intézményt, beleértve természetesen az oktatási intézményeket is. Végül is a költségvetés szűkössége ellenére is biztosítja az iskolák számára a vezetőik által igényelt költségvetési keretet, a képviselő-testület nem bírálta felül egyik oktatási intézmény költségvetését sem, az igények becslését rábízta az érintett szakemberekre. Önálló képviselő-testületi határozat született arról, hogy szükség van egy új általános iskola építésének megkezdésére, a megvalósíthatósági terv készítésére külön keret lett elkülönítve. Az új iskola elkészültéig a IV. Sz. Általános Iskola némi lélegzethez jut azzal, hogy az erőmű az önkormányzatnak adott két újabb barakképületet, melyek szeptembertől felújítva várják a diákokat. Amiről nem tudott végleges döntést hozni a testület, az a szakmunkásképző hosszabb távú elhelyezése. A következő tanévben az intézmény elhelyezése még megoldott az evangélikus egyház régi iskolaépületében, de egy újabb évfolyam indításával az iskola kinövi ezt az épületet, és az egyház egyébként is visszaigényli, terveik szerint zenei tagozatos, évfolyamonként egy osztályos általános iskolát szeretnének ott működtetni. Tehát a következő tanév folyamán mindenképpen dönteni kell a szakmunkásképző végleges elhelyezéséről. Nagy kérdés, hogy a városban működő többi egyház mit fog viszszaigényelni, milyen oktatási terveik vannak, reméljük az önkormányzat nem kényszerül tíz évig tartó bizonytalan periódusra emiatt, ami minden épeszű tervezést és fejlesztést meggátolna - ugyanis az egyházaknak a törvénytervezet szerint tíz évük van arra, hogy eldöntsék mely ingatlanaikat kérik vissza. Az ifjúságpolitika oktatáson kívüli területeivel is foglalkozott az önkormányzat. A fiatalok lakásépítésének és fenntartásának helyi támogatásáról és az első lakáshoz jutók támogatásáról szóló rendeletek felül lettek vizsgálva, a költségvetés szűkössége ellenére ezek a kedvezmények a rendelkezésre állnak. A művelődési intézmények szintén a maguk által meghatározott költségvetést kapták meg, úgyhogy a város kulturális élete nem látta kárát az általános pénztelenségnek. Az önkormányzat első háromnegyed évét ilyen szempontok szerint mérlegelve tehát nem lehet ok különösebb panaszra, tette, amit tehetett a pénzhiány, a törvényi rendezetlenségek kaotikus állapotában. Amit hiányolok a város életéből, az a klubok, a színvonalas szórakozást nyújtó kisközösségek sokasága. A filmklubok, táncházak, vitakörök stb. nem csak szórakoztatnak, de hosszabb távon segíthetik a negyven év alatt felhalmozódott morális csődtől való megtisztulást. A városban működő politikai és társadalmi szervezeteknek, valamint az önkormányzatnak ebben nagy szerepe lehet, vannak már bíztató kezdeményezések - pl. Liberális Klub, a helyi MDF egyes rendezvényei. A morális és kulturális felemelkedésben nagy a felelőssége a helyi közösségeknek, önkormányzatoknak. Mindez azonban nem pótolja az ezeket a kérdéseket előtérbe helyező, felelős állami politikát. „A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma. Ezek statisztikája az ország legérdekesebb része. Nem termékeny lapáj, hegyek, ásványok, éghajlat stb. teszik a közerőt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja. Igazibb súly s erő az emberi agyvelőnél nincs. Ennek több vagy kevesebb léte a nemzetnek több vagy kevesebb szerencséje...”, írta Széchenyi a Hitelben. Csurka uramék szeretnek idézni a nagy reformerektől. Jó lenne, ha az idézetekbe bele is gondolnának! BARNABÁS ISTVÁN A mágneses tereknek az emberre gyakorolt hatásával kapcsolatban a Witten/Herdecke Egyetem elektropatológiai tanszékének állásfoglalásából néhány gondolat: „Egy sor, részben ellentmondó epidemiológiai munkában felvetődött a kérdés, hogy a kisfrekvenciás tartományú (50 Hz) mágneses terek negatív hatással vannak-e az egészségre és hogy előidézői lehetnek-e főleg rákos megbetegedéseknek. Ez a körülmény aktív kutatási tevékenységet indított be azzal a célkitűzéssel, hogy a szakemberek ellenőrizzék rövidebb idejű laboratóriumi kísérletekkel a mindennapi környezetünkben előforduló mágneses erőterek hatásait. Retrospektív epidemiológiai tanulmányokkal most kísérletet tesznek arra, hogy a felvetett kérdéseket kauzális összefüggésekre utalással tisztázzák. 1987-ben SavitzD. arra jutott, hogy a publikált munkák egyike se tartalmaz olyan pozitív eredményt, amelyből használható következtetést lehetne levezetni a mágneses erőterek hatásait illetően. A szövetségi területrendezési, építészeti és városszépítési miniszter (NSZK) alárendelt „egészségorientált építkezés és lakás” szakértő bizottságnak is az a véleménye, hogy a lakóterületeken előforduló villamos és mágneses erőtereknek nincs egészségi kihatása. Hauf professzor is ezt az eredményt igazolja. Számos saját kísérlete alapján a következő megállapítást tette: „A tudomány jelenlegi állása az ember esetére nem ismer semmiféle olyan specifikus szimptómát, amely energetikai erőtérhatás közvetlen következményének tekinthető.” Brinkmann és Schäfer professzor is megerősíti az előbbi egyértelmű megállapítást. Azt is állítják, hogy nem mutatható ma ki az energiatermelés, elosztás és felhasználás terén a villamos erőterek betegségkeltő hatása. Maga Savitz is kísérletet tett az előbbiek szerint és a nagyon széles körű „Esettanulmány gyerekkori rákos megbetegedésekről és a lakosságot érő villamos és mágneses erőtérhatásról” tanulmány keretében, hogy a korábbi hibákat elkerülve fényt vessen erre a kérdésre és tisztázza azt, hogy megállapítható-e összefüggés a mágneses erőterek és a rákos megbetegedések között. Ennek keretében a denveri kórházban kezelt 0-15 év közötti rákos betegeket szúrópróbaszerűen azonos környezeti feltételek között élő, azonos életkor struktúrájú egészséges gyerekekkel hasonlította össze. A páciensek és a viszonyítási csoportok egyedeinek a lakásában mért mágneses térerősségek szerint a térerőhatás alapján négy csoportot határozott meg és ezek figyelembevételével vizsgálta a betegeket és az egészségeseket. Savitz az eredményei alapján egész gyengén megállapít bizonyos összefüggést az erőtérhatás és a gyerekkori leukémia előfordulása között. Tekintettel a nagyon kis valószínűségre, az eredményt maga se tekinti statisztikailag igazoltnak.” A szemelvény David, E. Megbetegedés a távvezeték alatt? című munkájából való Sicherheitsingenieur 20. évf. 1. sz. „A döntéseket tudásra kell alapozni” Rita Scott asszonnyal, a NAÜ tájékoztatási programjának koordinátorával készített intept Tóth János- Scott asszony, Ön a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnél (NAÜ) a közvélemény információellátásával kapcsolatos tevékenységgé) foglalkozik. Budapesten a NAÜ által szervezett konferencián egy nagyon érdekes előadást tartott a közvélemény és az atomenergetika kapcsolatáról. Engedje meg, hogy az Atomerőmű újság részére ezzel kapcsolatban néhány kérdést tegyek fel Önnek.- Ó természetesen, csak tessék kérdeznj.-Az Ön véleménye szerint milyen szerepet játszik a közvélemény az atomenergetika fejlődésében?- Kritikus szerepe van. A reaktor biztonsága után talán a legfontosabb tényező, amit figyelembe kell venni. A nukleáris ipar és a nukleáris társaságok képviselőinek feltétlenül figyelniük kell arra, hogy az emberek mit éreznek az atomenergetikával kapcsolatban. Egy kicsit továbbmenve az, hogy az emberek mit éreznek és mit tudnak, két különböző dolog lehet, ezért a tudásukat korrigálhatjuk, és, ismereteket adhatunk át nekik. És ez a legnagyobb hiányosság jelenleg.- Kapcsolódva az előző témához, Ön a közvélemény szerepét jelentősnek tartja. Mégis hogy gondolja, az atomenergetika fejlesztésével kapcsolatban kinek a véleményét szükséges kikérni, az átlagemberekét vagy a szakértőkét?- A közvéleményt informálni kell, úgy értem, hogy a jól informált embereket igenis be kell vonni a döntéshozatalba. Ha csak a szakértőkre hagyjuk a döntést, mint ahogy azt egyes országokban tették, akkor a közvélemény, ellenállását váltjuk ki. Jó példa az Egyesült Államok is. Egy konkrét példát hadd említsek, ami nem is magával az erőművel kapcsolatos, hanem a hulladék elhelyezésével. A szakértők elmentek egy államba, nevezetesen Nevadába, és bejelentették, hogy a radioaktív hulladékot ott fogják elhelyezni. Természetesen a közvélemény ellenállásába ütköztek és vesztettek. Úgy érzem, hogy konszenzusnak kell kialakulni a szakértők és a közvélemény között, megegyezésnek kell létrejönni, nem szabad a lakosságot lebecsülni, együtt kell velük dolgozni. A tudósoknak beszélni kell az emberekhez, az embereknek pedig meg kell őket hallgatni. Az embereknek ebben a kérdésben kötelezettségei vannak. Vannak országok, ahol egyes emberek teljes mértékben ellenzik az atomenergetikát, hallani sem akarnak róla. Ez a közvélemény szélsőséges megnyilvánulása. Informálni kell a közvéleményt. Annyi információt kell adni, amennyi lehetséges. Ezáltal a közvélemény megváltozhat.- Ön szerint tehát a közvélemény alakítható? Kinek a feladata lenne a közvélemény formálása?- Nem egészen azt mondtam, hogy a közvéleményt alakítani kell. Az embereket tájékoztatni kell. Egy közösség nem egyszerűen egy embertömeg. Különböző embereknek különböző érdekeik vannak. Alapvetően pedig a félelem és az aggodalom két különböző dolog. A félelmet kiváltó kockázatot az embereknek meg kell érteniük. Csak a jól tájékozott embereket szabad a döntéshozatalba bevonni. Nem hiszem, hogy egy embercsoport gondolkodása egyik pillanatról a másikra megváltoztatható. Egy másik fontos dolog a nukleáris iparral kapcsolatos közvélemény területén, hogy az embereknek nem kell szeretniük a nukleáris energiát. Azt kell megérteniük, hogy a nukleáris energia egyike a lehetséges energiaforrásoluiak, és azt is meg kell érteniük, hogy ez sem egy tökéletes forrás. Ez jelentené a tájékozott közvéleményt, és a tájékozott embereknek ismerniük kell, hogy milyen lehetséges változatok vannak és mi a kockázata az egyes változatoknak, és ezek alapján már lehet döntést hozni. Lehet, hogy ezt választják, lehet, hogy nem, de nem szabad a döntéseket optimizmusra, álmokra, vagy félelemre építeni. A döntéseket tudásra kell alapozni. Egy csomó ötletet el lehet adni, legyen az nukleáris, vagy akármi más, de ami alá kell, hogy az egészet támassza az a jól informált közvélemény, és ez kell, hogy a célunk legyen. Úgy érzem a NAÜ-nek rengeteg információja van az atomenergiával kapcsolatban. Igyekszünk nyitottak lenni és a legfontosabb üzenetem, amelyet a szemináriumon a kérdésekre adott válaszban is kinyilvánítottam: az azonnali és őszinte információs szolgáltatás a köz számára.- Végül az utolsó kérdésem az lenne, hogy milyen tanácsot tudna adni, mit tegyünk, hogy az emberek számára az atomerőmüvet népszerűbbé tegyük?- Sokat vizsgáltuk ezt a kérdést és egy évvel ezelőtt Bécsben a világ minden részéről információt gyűjtöttünk a tömegtájékoztatásról és megvitattuk a különböző elképzeléseket. Finnország és néhány hasonló ország elképzelése szerint a legjobb módszer az úgynevezett „szomszéd a szomszédnak” tájékoztatás, mely szerint ha valaki megtekinti az erőművet, utána hazamegy és elmeséli a szomszédjának, hogy az milyen. A finnek azt mondják, hogy náluk csoportos látogatásokat szerveznek az erőműbe, tehát az emberek bejöhetnek és megtekinthetik azt. És ez nagyon fontos szempont. Én a pályafutásomat az Idaho Nemzetközi Kutató Intézetben kezdtem, ahol nukleáris kutatásokat folytattunk. A környéken az emberek burgonyatermesztéssel foglalkoztak és nagyon aggódtak, hogy a termelt burgonya besugárzóik. Mi a legfontosabb feladatunknak tekintettük, hogy a lakosságot tájékoztassuk. Üzemlátogatások sorát szerveztük, az emberek bejöhettek, megnézhették, hogy mit végzünk, és tapasztalhatták, hogy a sugárzási szint az intézetben sem magasabb, mint a környező levegő háttérsugárzása. És ez a közvetlen betekintés megváltoztatta az emberek hozzáállását. Nem ismerem az önök szervezeti felépítését, de a vezetésnek abszolút nyitottnak kell lenni a dolgozókkal szemben, akik maguk is a környezetüket megfelelően tájékoztathatják. Nagyon lényeges a tájékoztatás kiteijesztése az oktatási programra. El kell menni az iskolába, beszélgetni kell a diákokkal, tanulókkal, beszélgetni kell azok tanáraival, meg kell magyarázni mi az a sugárzás. Szemléletes módon meg kell mutatni a gyerekeknek milyen az erőmű, legyen ez egy képeslap vagy akármilyen apró dolog, ami az erőművel kapcsolatos. Az iskola nagyon lényeges szerepet játszik a tájékoztatásban. Több országban külön programot dolgoztak ki a nukleáris energia oktatására az oktatók, tanárok bevonásával. Visszatérve az erőmű tájékoztatási politikájára, az erőműben kell lenni egy olyan szervezetnek, amely a lakosság tájékoztatásával foglalkozik. Ez a szervezet olyan önkéntesekből kell hogy álljon, akik kimennek az emberek közé és fórumszerűen képesek az emberekkel elbeszélgetni. Nem ismerem Magyarország társadalmi struktúráját, de ez az szerintem, amit tenni kellene, mert ez így működésképes lenne. Hát enynyi lett volna, remélem segítettem önöknek.- Természetesen, és nagyon szépen köszönöm a beszélgetést.- Nagyon szívesen.
