Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1991-10-01 / 10. szám
ATOMERŐMŰ 7 Nyugdíjasok klubja Könnycsepp az arcon Tudom, hogy a vállalatunkról megítélnek az emberek mindent. Sok rosszat, sok jót, de amit most leírok kizárólag az utóbbi kategóriába tartozik. Mi több, e szándék és tett lehetne még jó néhány helyen akár példaértékű is. Nos, vállalatunk nyugdíjas dolgozóinak sorsáról van szó, amelyet a vezetőség (valljuk meg őszintén, Pónya József vezérigazgató révén) és a dolgozók szakszervezete mindig is megkülönböztetetten kezelt.- Régebben az MMK keretén belül működött a nyugdíjasok klubja - mondja Imre Gyuláné, a klub vezetője. Bár nagy segítség volt, de nem éppen ideális hely az MMK, ismerve sokrétű rendeltetését. Alázkodás, alkalmazkodás, vibráló légkör stb., amely minket zavart, s akkor távol maradt több tagunk is. Majdnem válságban volt a mozgalom, amikor tavaly decemberben fölkértek, hogy vállaljam el a vezetését. A dombori üdülő gondnoki állásából vonultam nyugdíjba éppen, így „ínyemre” volt a felkérés. Első utam a váltója Imre Gyuláné. Tagjaink kizárólag a PAV nyugdíjas dolgozói, illetve a dolgozók hitvestársai. Van előírt házirendünk, amelyet betart mindenki. A klubot ez év január ötödikén avattuk föl, novembertől áprilisig keddi, pénteki és vasárnapi, míg a többi hónapban csak szerdai napokon látogathatják tagjaink. Mindemellett a hónapok első péntekjei rendkívüli alkalmak, amikor programokat beszélünk meg, s meghívottak előadásokat tartanak.- Most október kilencediké van, kint hűvös és borús idő, itt bent baráti, vidám a hangulat. Otthonos teríték, ingerlőén finom lecsó illata..., milyen eseménynek lehetünk tanúi? - kérdezem az egyik nyugdíjas nénit.- Az igazság az, hogy a dombori üdülőbe készültünk, amelyre pénzt szedtünk. Közben történt az, hogy a térítési költségeket megemelték, így közel hatszáz forintba kerülne fejenként a kiruccanás. No már ez nekünk sok, s inkább úgy döntöttünk, hogy az összegyűjtött pénzből, amelyet a szakszervezeti bizottság toldott ki(!), városunk rákos betegeit látjuk vendégül.- Ez rendkívül megható, s nemes gesztus... Milyen nagyobb események voltak és tesznek, s általában mivel tetszenek itt foglalkozni? -kérdezem a kissé távolabb ülő nénit.- Szűkös anyagi keretünk ellenére gazdag programokat dolgoznak ki. Májusban egy hosszabb körútra mentünk, így Pécs-Orfü-Abaliget-Sikonda volt az útvonal. Hamarosan lesz egy pécsi színházlátogatás, majd Máriagyűd-Siklós, végül az Országház megtekintése következik. A tengelici nyugdíjasklubbal évente kéthárom alkalommal „randevúzunk”. November tizenhatodikán disznóölést, decemberben Mikulás-ünnepélyt tervezünk. Január ötödikén borversennyel egybekötött pótszilvesztert rendezünk. Negyedévente közös névnapokat tartunk. Minden hó első péntekén orvosi, kertbaráti, borászati előadásokat hallgatunk..., röviden: jól elvagyunk, nem panaszkodhatunk. Klubnapokon mi lányok főzéssel, kézimunkázással, pletyivel, míg a fiúk különféle társasjátékokkal ütik el az időt. y- A férfiak mindig kisebbségben vannak?- kérdezem az egyik ismerős bácsit.- Nem jellemző, csak most, ma este. Az igaz, hogy a létszámunkban több a nő, de már kértük őket, hívják el a féijüket, s akkor kiegyenlítettebbé válik a „harcvonal” is. Egy balatonfüredi egészségügyi séta tóti vezetőkhöz vezetett. Kértem őket, hogy segítsenek egy különálló klubhelyiség igényében. A szánalom és a segítő szándék végül a Gesztenyés úti barakksorhoz vezetett. A szerény, de célszerűen kialakított törzshelyünkön egy kétszáz férőhelyes nagy terem mellett két játékterem, egy egészségügyi szoba, egy iroda, egy konyha és egy tárolóhelyiség található.- A szervezettségről megtudhatnánk valamit?- Jelenleg a klub létszáma közel százhetven fő. Az ügyviteli, szervezési munkákat egy négytagú vezetőség látja el. Név szerint Bede Jenőné, Hanuszka Gyula, Édenhoffer Norbert és én - mondGólya az ESZI-ben Már öt hete járunk iskolába. Kezdetben elég fárasztó volt a heti hét óra (néhány osztálytársamnak még most is az). Végül is mindent ki lehet bírni. Élve vagy... A követelményszint magas, úgy a szakmai, mint a humán tárgyakból.- Nem kívánjuk, hogy áttanuljátok a délutánotokat! - mondják a tanárok. - Annyi programot szervezünk, de közületek nem látunk ott senkit! A kettő együtt egyelőre még sok! (A tanulás egymaga is!) Azért rengeteg minden könnyíti a „munkánkat”. A földszinten például felszereltek egy üdítőautomatát. Egy tízesért ad két decit, ami - akárhogy számoljuk - nem rossz vásár. Érdemes lenne venni néhány száz pohárral, és valahol az utcán eladni 15 Ft-ért. 5 Ft haszon, és mindenki tőlem venné, mert a presszóban ugyanennyi egy húszas. (Vállalkozók, figyelem! Ez az ötlet megvalósításra vár, de nekem nincs rá időm!) Az iskolára visszatérve - a tanuláson kívül is - van még problémánk. Néha csak a hatodik-hetedik óra között van lehetőségünk ebédelni. A szünet tízperces, s mi bármennyire igyekszünk is, néhány percet azért késünk. A tanárok kétféleképpen fogadják. Az egyik típus bosszankodik és dühös és mérges... Az óra az óra! Hetedik óra után nem tudunk enni, előtte szintúgy nem - óra alatt enni tilos! (Egy-két almát ennek ellenére elrágcsálgatunk.) A másik típus a rugalmas:- Tudom, hogy csak most tudtok enni - menjetek nyugodtan! Öt-tíz perccel később kezdjük az órát, ennyivel később is fejezzük be. A tanárnak is jobb, mert egy teli gyomrú társaság inkább odafigyel az előadásra, mint egy éhes. Az I. kategóriába tartozó tanárok órája előtt úgy eszünk, mint a gép. Otthagy- ‘ ni vétek, mert finom, és a mi éhségünk amúgy is kielégíthetetlen. A leves forró - emiatt a nyelvünk vége megpörkölődik. Utána már mindennek egyforma íze van - semmilyen! Rosszabb esetben még a gyomrunkat is elronthatjuk a gyorsbüfétempó miatt. A másik esetben leülünk, belekóstolunk az ínycsiklandó illatú ételbe. Ha forró, megvárjuk míg kihűl. Kényelmesen megebédelünk, aztán gyomrunkban jóleső érzéssel megyünk a hetedik órára. Az egészből senkinek sem származik kára, az a kis időeltolódás jelentéktelen. Szerintem a politikát is így kellene irányítani. Az lenne a jó, ha a hitelezőink felismernék: csak akkor láthatják viszont a pénzüket, ha türelmesek! És a parlament is csak akkor ér el eredményt, ha türelmes. Ha forró a leves, kevergessük, fújjuk meg, várjuk meg, míg kihűl, különben megég a nyelvünk. A változások nem mennek egyik napról a másikra. Hamar munka ritkán jó! Átgondoltan kell cselekedni, ehhez pedig idő kell! A türelem rózsája sem tövis nélkül terem, de - ami fontos - virágzik! Bajor Péter I. d AzOAB szeptember -i üléséről Sokat.. széllel szemben A közelmúltban megváltozott feladatkörű és személyi összetételű OAB ülésén több, vállalatunkat is érintő kérdéssel foglalkozott. Ezek közül talán legérdekesebb a Bakay Árpád h. államtitkár úr előterjesztésében tárgyalt „Közbenső kiégett fűtőelem-tároló létesítése és üzemeltetése a Paksi Atomerőmű Vállalat telephelyén” c. napirendi pont volt. Az OAB e témában több határozatot hozott, ezekben - többek között - állást foglalt abban, hogy a kiégett fűtőelemek Szovjetunióba történő visszaszállítása mindaddig folytatódjék, amíg az lehetséges. Szükségesnek tartja, hogy az átmeneti tároló létesítéséhez és üzemeltetéséhez szükséges hatósági engedélyeztetést mielő&b folytassák le. Felkérte az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumot és a Paksi Atomerőmű Vállalatot, hogy folyamatosan tájékoztassák a lakosságot az átmeneti kiégett fűtőelem-tárolóval kapcsolatos kérdésekről. A bizottság foglalkozott még a paksi atomerőmű egyes biztonsági kérdéseivel kapcsolatosan folytatott vizsgálattal, a NAÜ utó OS ART-vizsgálatával, az atomenergia alkalmazásával összefüggő jogszabályok korszerűsítésével is. Rósa G. A XX. Villamos Iparági Vitorlás Találkozó jubileumához érkezett a nagy hagyományokkal rendelkező találkozó. Az ideit a Bp. Elektromos Művek rendezte, az Alsóőrsi vizitelepén, szeptember 12-16 között. Minden eddiginél nagyobb létszámban jöttek a versenyzők. Tizenegy iparági vállalat, 40 hajója indult az idén. Az ASE-színekben 11 versenyző és 1 fő versenybíró, 3 fő pályaellenőr vett részt. A nagy létszám elhelyezése külön gondot jelentett a szervezőknek, ezért kibérelték a Várpalotai Bányász üdülőjét. Kilencven fő versenyzőt és mintegy 30 fő szervezőt, mentőhajó legénységet és a zsűrit kellett elhelyezni. A megérkezés 12-én 14-18 óra között volt tervezve. 13-a péntek! 9 órakor az Elektromos SE elnöke (Vass Károly) megnyitó beszéde után a Himnusz hangjai mellett felhúzták a nemzeti színű lobogót, és elkezdődött... 10 órától indították a mezőnyt. A közepes É-i szélben 3 futam volt tervezve, amit mindenkinek sikerült végigvitorlázni. A versenyeket a nemzetközi előírásoknak megfelelően az olimpiai rendszerű pályán rendezték. Este közös vacsora, és egy jó hangulatú „lazítás” következett régi és új ismerős társaságban. Szombat: Újabb két futammal folytatódott a végső helyezésekért a párviadal. 16.00-18.00 óra közötti időben hangulatos szárazföldi sportrendezvényekkel színesített programokkal tereltek el a ügyeimet az eredményhirdetés előtt. 18.00 órakor eredményhirdetés. A hangadók örültek a legjobban. Válogatott versenyzői az egyéni, a csapat aranyat, és a tröszti vándorkupát is „otthon” tartották. A ASE sportolóinak sem volt szégyenkezni valója. Az igen erős mezőnyben egyéniben összetett 14. helyet, csapatban - két hajó alkotott egy csapatot - az 5. helyet szerezték meg. A zárszavakat a rendező egyesület vezérigazgatója tartotta, és a zászlólevonással véget ért a XX. jubileumi találkozó hivatalos része. A szép őszi este stégpartival fejeződött be. Búcsúzunk!? Vasárnap 10 órakor újra megélénkült a kikötő. Hajók elszállítása vízen - szárazföldön - és a búcsú vette át a főszerepet. Hogy jövőre találkozunk az biztos, de hogy hol és ki rendezi a XXI.-et!?... Abszolút sorrend Egyéni: 1. ELMÜ 2. ELMÜ 3. DHV 14. ASE (Nagy J. - Oravetz A.) 17. ASE (Tibai F. - Tibai L.) 23. ASE (Grill L. - Prokob J.) 27. ASE (Horvai J. - Boromisza T.) 31. ASE (Kovács L. - Kovács F. G.) Csapatverseny: 1. ELMÜ 2. DHV 3. MVMT 4. ERBE 5. ASE Nagy J.- A tréfában, a derűben látom nincs hiány, így van ez mindig?- No hallod! Van egy kis innivalónk, akkor megoldódik minden. Azt hiszem, a többiek nevében is mondhatom, nagyon jó hangulat van itt a közösségben. Itt nincsenek osztályharcok, nincsenek ármánykodások. Tudod, Pali, az élet alkonyán az ember megbékél önmagával, s a világgal...- Apropó, a világ! Innen visszatekintve milyennek tűnik?- Jók és gonoszak egyvelegének. Sajnos vannak fiatalok, nem is kevesen, akik a gonoszak kategóriájába tartoznak. Nem tisztelik sem egymást, sem a nyugdíjasokat. Tudod, a mi időnkben nem így volt. Mi felnéztünk az öregekre - mondja elcsukló hangon ismerősöm, miközben egy apró könnycsepp gördül le az arcán.- A PAV-tól tetszettek eljönni nyugdíjba, attól a vállalattól, ahol most rossz hangulat van. Ha cinikus lennék, azt mondanám, talán jó időben történt az eljövetel...- Én személy szerint nem vagyok pesszimista. Tudom, most nehéz a sors, de hamarosan lesz még az jobb is!- Ennek jegyében váljunk most el, miközben kívánok mindenkinek hosszú, békés „klubéletet"! g. szabó pál Iparági triatlonos találkozó Pakson A villamos iparon belül megszokott dolog, hogy minden évben megrendezik a különféle sportágak iparági találkozóit. A hagyományos sportok mellé az idén csatlakozott egy fiatal, rohamosan népszerűsödő sportág, a triatlon. Az első Villamosipari Triatlon Találkozót a paksi Triatlon klub és az Atomerőmű Ifjúsági Szervezet rendezte, szeptember 21-én, egy szép, napos szombaton. Sajnos a vártnál kisebb volt a tolongása nevezésnél. Talán szervezési problémák, talán néhány ember nemtörődömsége okozta, hogy jó néhányan nem érkeztek meg azok közül, akik előre jelezték. Talán az is közrejátszott, lévén első ilyen esemény, hogy nem volt olyan rangja, amely idevonzotta volna az ország iparági triatlonosait. Az indulók között megtalálhattuk az iparág minden foglalkozását. Az ESZl-s diák és a főmérnök, műszerész és a gépész, a blokkügyeletes és az ügyintéző meg a vegyész egymás mellett toporgott és hallgatta Pelle Gábornak az MVMT képviselőjének megnyitó szavait. A paksi sajátosságok miatt - ennyi ember nem fér egyszerre az uszodába - megfordították a hagyományos triatlonsorrendet, és pontosan 10 órakor indult a mezőny az 5 km-es futásra. Rendőrmotorosok biztosították az utat. Míg a lányok és a fiúk távol voltak, az uszodánál tébláboló rokonokat Petróczki Feri, a verseny „szóvivője” szórakoztatta. Közben jöttek CB-n a hírek a fordítótól; éppen hányas versenyző volt ott. Alig több mint negyedóra múlva ért vissza az első futó. Felkapta bringáját, futott vele a starthelyig, fólpattant rá, és hamar eltűnt a tülkölő rendőrmotoros nyomában. Folyamatosan érkeztek a többiek. Itt még nagyjából együtt volt a mezőny. A rendezők kicsit aggódtak, ha nem szakadnak szét a 20 km-en, kicsi lesz az uszoda. A versenyzők távollétében a számítógépkezelő lányok kiváló munkát végeztek. Nagyon mutatós, színes emléklapokat gyártottak. Hamarosan megszólalt a fordítónál felállított rádió. Fordulta 10-esversenyző. Kiválóan hajtott. Felélénkült az éter forgalma. Folyamatosan érkeztek a versenyzők a fordulóhoz. András, a főrendező még utoljára körbeszaladt az uszodában, minden rendben van-e. A pályaellenőrök a helyükön voltak, volt ceruzájuk, volt víz a medencében, voltak tartalék úszósapkák. Oké minden. Feltűnt a rendőrmotoros; villogva-vijjogva biztosította at utat az elsőként befutó bringásnak, Lippai Zolinak. Zoli barátunk nagy igyekezetében blokkolva állt meg, a lábát nem tudta elég gyorsan kirántani a klipszből, sajnos „tanyázott” egyet. Ez is belefér a pakliba. Baj nem történt, kis horzsolással megúszta. Bringa vissza a helyére, villámgyors vetkőzés, futás a zuhanyzóba, máris csobbant a medencében. Az egész addig tartott míg leírtam. A 200 m úszás után Zoli éppen kiszállt a vízből, mikor a következő versenyző, Tibay Feri fejest ugrott. így nagy fölénnyel nyerte meg az első iparági triatlont. A kerékpáros szakasz szétszórta a mezőnyt. Nem volt tumultus az uszodában, bár a versenyzők folyamatosan érkeztek. 1 óra 28 perc körül a későnjövők is fürödni kezdtek. Hamar vagy még hamarabb letudták a nyolc hosszt. Alig másfél óra alatt lezajlott a verseny és ez jó színvonalat jelent. Gyors törülközés, átöltözés. A rendezők is öszszepakoltak és az egész társaság elvonult az ASE sörözőbe, ahol bőséges svédasztal fogadta a tikkadt résztvevőket. Mindenekelőtt az üdítők fogytak, számolatlanul. Egy szusszanás után megkezdődött a csipegetés. Az első tányér finomság után kihirdették a verseny végeredményét. Pelle Gábor valamint Kókai Péter a szakszervezet képviselője átadták a dijakat meg az ajándékokat. A találkozó hivatalosan véget ért, de a résztvevők, rendezők sokáig együtt maradtak. Kis csoportokban, kötetlen beszélgetésekben idézték fel a versenyt, de szó esett a jövőről, a következő versenyekről is. Az első Villamosipari Triatlon Talákozó végeredménye: Férfiak: 1. Lippai Zoltán Paks, 2. Tibay Ferenc Paks, 3. Szabó Dávid Paks. Nők: 1. Riszter Margót Paks, 2. Kucserka Zsuzsa Paks. Sajnosa női mezőnyben több versenyző nem volt. A csapatversenyt természetesen a Paks csapata nyerte.
