Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1991-10-01 / 10. szám
6 ATOMERŐMŰ Cselgáncs Lányok (is) porondon Párizs helyett Paks Megnyugvást hozott az ASE szakvezetésének is az október elején megrendezett nemzetközi cselgáncs Atom-kupa, amelynek megint az ESZI volt a házigazdája. Nyolc nemzet közel kétszáz versenyzője lépett tatamira, hogy a finnországi korosztályos Európa-bajnokság „repülőjegyére” elegendő pontokat itt is begyűjtse. Mellesleg az EB november tizenhetedikén lesz Pieksämäkiben. Bár túlságosan nem kellett szorongani, mert a paksi esemény után egy héttel, volt még egy „dobási” lehetőség, Párizsban. A mi szempontunkból az is igaz, hogy büszkeségünk, Kovács Antal egy harmadik, míg ellenlábasa a budapesti honvédos Frierich Gábor egy ötödik hellyel a tarsolyában várta a napot. Mit mondjak? Cikis volt... Meditáció, kérdés, hogy melyik zenére Legyünk őszinték, a mi Tónink szeret világot látni, de a verseny előtt szívesen lemondott volna Párizsról, egy finnországi utazási jegy biztos tudatában. No igen, itt a csalhatatlan közmondásom: jobb ma egy biztos Paks, mint holnap egy bizonytalan Párizs”. De menjünk tovább az események folyamán... A junior cselgáncs Atom-kupa történetében először, az idén a lányok is tatamira álltak. Számunkra Bán Zsuzsa volt az érdekes, no meg a többi paksi lány, bár az utóbbiaknak csak amolyan mély víz volt ez a nemzetközi verseny. Zsuzsánál viszont az volt a kérdés, hogy bírja-e a gyűrődést a márciusban megsérült kaija? Szakosztályunkat végül is nyolc versenyző képviselte, így a két említetten kívül a következők: Till Ágnes, Till Barbara, Keszler Edit, Szabó Eszter, Kanczer István és Finger Roland, akiket egyébként az országos bajnokságban jegyeznek. A látottakat Elangyási László, az ASE cselgáncsszakosztály vezetőedzője értékelte.- Szinte már évek óta, amikor az Atom-kupa közeledik, mindig stresszben vagyok, hogy az EB-re való válogatás részünkre sikert hoz-e? Most sem volt ez másként, Kovács Tóniért izgultam. Egyrészt azért, mert a tét óriási, másrészt, tudtam, hogy jön Frierich és a nemzetközi „had”. Az osztrák Höllvart rossz emlék a lengyelországi tornáról, de nem üvdözítőbb a román Monteánu, aki a tavalyi EB-én „kellemetlenkedett”. Aztán itt vannak a németek, akik az idei versenyre két csapattal jelentkeztek..., végül is kemény mezőny jött össze. Szerencsére Tóni volt az, aki nem foglalkozott e rangbeli kérdéssel, mert ahogy mondani szokás: iponnal mindenkit haza vágott. A másik üdvöskénk Bán Zsuzsa, aki sajnos hét hónapig volt a betegség rabja, kérdéssé vált, hogyan tér majd vissza? Mi tagadás, a versenyen a szlovák Vargova ránk ijesztett, de leányunk már a harmadik helyért, a román Bratu ellen tetszetősen tevékenykedett. A nemzetközi porondon debütálóink közül Till Barbara, a legfiatalabb(l), kellemes benyomást szerzett. Egy jó képességű cseh leány, Rerickova ellen kezdett, s meglepetésre Barbara tetemes előnyt szerzett. De esete a nemzetközi rutintalanság hiánya, mert váratlanul egy fojtásfogást végeztek rajta. Leányunkról nem akarok jósolni, ideje rengeteg van, a vége még akármi is lehet... A többi versenyzőnk esetében egy volt a lényeg, a nemzetközi megméretés. Úgy érzem erre szükség volt, s lesz, mert Zsuzsa és Tóni nemsoká „kinövi” magát, és kell az utánpótlás. A VI. nemzetközi junior cselgáncs Atom-kupa végeredménye: Fiú 60 kg: 1. Hampel (német), 2. Leupold (német), 3. Roth (francia), Rijswijk (holland). 65 kg: 1. Illyés (magyar), 2. Bodnár (magyar), 3. Bonifay (francia), Seidlitz (német). 71 kg: 1. Reiter (osztrák), 2. Szűcs (magyar), 3. Ulc (szlovák), Földvári (magyar). 78 kg: 1. Ciupe (román), 2. Schmidt (német), 3. Rubarth (német), Petrovics (magyar). 86 kg: 1. Sonnemans (holland), 2. Korbei (magyar), 3. Bartmincky (német), Reidelspringer (osztrák). 95 kg: 1. Kovács (magyar), 2. Pepié (szlovák), 3. Höllvart (osztrák), Hunteanu (román). +95 kg: 1. Lorenzin (francia), 2. Csikesz (magyar), 3. Heller (német), Stancu (román). Leány 48 kg: 1. Mészáros (magyar), 2. Einecke (német), 3. Rerichova (cseh), Geczkova (cseh). 52 kg: 1. Schwichow (német), 2. Wojtowicova (cseh), 3. Jánosi (magyar). 56 kg: 1. Binger (német), 2. Jarosova (cseh), 3. Blachova (cseh), Zagrodska (lengyel). 61 kg: 1. Schuster (német), 2. Ursescu (román), 3. Vemekova (cseh), Zaimo (lengyel). 66 kg: 1. Martinova (cseh), 2. Tolmács (magyar), 3. Bán (magyar), Gerdes (német). 72 kg: 1. Seligianu (román), 2. Greco (német), 3. Gyimes (magyar). +72 kg: 1. Hagn (német), 2. Walczak (lengyel), 3. Grigoras (román), Sántha (magyar). G. SZABÓ PALI Csak a kedvünkért álltak össze, Bán Zsuzsa és Kovács Tóni „...Boldog ember vagyok, mert...” Hétköznapi gondok, problémák mellett, ha Paksról hallunk vagy olvasunk valamit, jobban odafigyelünk a közlendőkre. A jó hímek örülünk, a rossznak kevésbé, legtöbb esetben bosszankodunk. A Paksi Atomerőmű Vállalat megalakulásától kezdve a tömegsport támogatója. Az eddig elért eredmények a sportéletben is egyre ismertebbé teszik Paks város nevét és nem utolsósorban a vállalatot is. Talán kivétel nélkül valamennyien fel tudnánk sorolni, hogy városunkban milyen sportágak működnek. Azok száma már sokkal kevesebb, akik ennél többet is tudnának mondani a működő egyesületekről, esetleg eredményeikről. Megvallva őszintén jó magam is ebbe a kategóriába tartozom. Ezen hiányosság pótlásaként felkerestem az egyik legeredményesebben működő szakosztályunk, a kajak-kenu vezető szakedzőjét, Hajba Antalt - közismertebb nevén, Tóniét. Szép, csendes, kellemes őszi hétköznap délelőttön - a kajak-kenu szakosztály Duna-parti sporttelepén - Tóniét arra kértem, hogy beszéljen a sporttal kapcsolatos tevékenységéről, egyéni és kollektív munkájukról, eredményeikről, terveikről. „1982 októberében kerültem Paksra. Előtte a Bp. Hönvádnál tevékenykedtem. Gondoltam egy nagyot és alkotási vágyból eljöttem az előző egyesületemtől. Amit ott csináltam az már ismétlődött. Akartam valami újat, valami mást csinálni. Én kerestem a helyet - tehát nem Paks keresett meg engem - én jónak találtam. Emlékszem, hogy a kezdeti induláskor annyi gyerkőc volt, hogy a ll-es számú iskola tornatermében, a bordásfalon alig férték el. Aztán rövidesen kevés lett a hely. A csapat szépen fejlődött. Elsősorban a létszámot kellett duzzasztani ahhoz, hogy minőséget tudjunk hozni. Bármilyen jó módszerünk van ma már a kiválasztásra, még mindig az a legjobb módszer, amit a halász végez. Sokszor kell meríteni, hogy az aranyhal benne legyen a hálóban. Ez egy ősi igazság. Nem lehet azt csinálni, hogy bemegyek egy általános iskolába, ránézek a gyerekekre, és azt mondom, hogy ez lesz az olimpiai bajnok. Ilyen nincs! Sehol a világon nem tudják - előre - megmondani, hogy kiből lesz bajnok! Amikor a PA V-hoz kerültem, megkérdeztem, hogy mi a célunk? Ha van rá lehetőség a volt egyesületem felét lehozom Paksra és rövid időn belül eredményeket érünk el. Balogi Jenő vezérigazgató-helyettes, az ASE elnöke azt mondta, hogy nekünk saját anyagból kell dolgozni! Ez egy kicsit göröngyösebb út, de elvállaltam. Ez egy hosszan tartó munka, mert mire egy 12 éves gyerekből 18 éves ifjúsági lesz, az 6 év. Induláskor az ERBE egyik Duna-parti raktárépületének egy részét kaptuk meg, ahol a hajóinkat el tudtuk helyezni. Öltözőként egy faház helyiségét használhattuk. Ahhoz, hogy sok fiatallal tudjunk foglalkozni, a tárgyi feltételeket meg kellett teremteni. Lassan alakult, de alakult. Türelmes voltam, türelmes volt a vállalat is velünk szemben. 1984-1985-ben sikerült saját elképzelésünk szerint átépíteni a kapott épület belső részeit. Ahogyan nőtt a sportolói létszám, vele együtt nőttek a feladatok is. Lehetőséget kaptunk, hogy az edzői létszámot is növeljük. Először egy fővel, majd két fővel tudtunk foglalkozni a fiatalokkal. Sziklenka László (kenu) edző kollégám 1987-ben, Makrai Csaba (kajak) edző társam, 1989-ben került a szakosztályhoz. Szaktudásuk, lelkiismeretes - fáradtságot nem ismerő - munkájuk eredményét a versenyen elért helyezések bizonyítják. Jelenleg 5500 igazolt versenyzőt tart nyilván a magyar Kajak-kenu Szövetség. 22-23 év feletti versenyző már alig van. A versenyzők többsége 12-18 év között van. Ez egy újszerű alakulás. Az én időmben voltak 25-30 éves versenyzők is. Mi a helyzet nálunk? Igazolt versenyzői létszámunk: 83 fő, akik valamennyien az idei évben versenyeken indultak. Nem tudok pontos adatot, illetve létszámot mondani azokról a fiúkról és lányokról, akik egyelőre csak kedvtelésből járnak le hozzánk, de a munkában szorgalmasan részt vállalnak. Remélhetőleg, rövid időn belül többen belépnek közülük sorainkba. Jelenleg 103 hajónk van. Nagyjából fele-fele arányban kajak és kenu hajók. E téren nincs gondunk. Ma már egy műanyag hajó (C 1-es) 28 ezer forint körüli összegbe kerül. Kajak 1-est 32 ezer, a párost 40 ezer forint feletti összegért lehet vásárolni. Ott tartunk, hogy azért vesszük a drágát, mert az az olcsó hajó. Kevés hajót kell venni, dejót. Ha vigyázunk a hajókra, garantáltan 10-15 éven keresztül versenyezni lehet vele. Utána is még hosszú ideig biztonságosan használhatók. Úgy állunk hajókkal, hogy nem kell szégyenkeznünk, bármilyen versenyen megjelenhetünk. ASE kajak-kenu szakosztály elért eredményei- Minősített versenyzők száma (1991). Felnőtt: I. osztály: 4, II. osztály: 1, III. osztály: 1. Ifjúsági aranyjelvény: 6, ezüstjelvény: 8, bronzjelvény: 3.- Korcsoport szerinti elosztás, 1991-ben versenyen indultak és helyezést értek el. Születési évszám: 1971-73 1974 75 76 77 78 79 80 81 82 és idősebb Fő: 6 6 7 5 8 14 11 9 6 2- 1983 és 1991 közötti időszakban elért pontszámok alakulása. Év: 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 Pontszám: 52 60 72 90 94 191 205 245 334 Ez a létszámunk kitermeli magából a minőséget. Nincs olyan, hogy én külön a minőségre hajtsak. Lehetne, de elveimmel ellenkezik, hogy fiatal szervezetet hajtsak. A gyerek úgyis meghajtja magát. És ha kell, kipiheni a fáradtságot. Ismerem az élettani következmények feltételeit, hogy mit szabad megcsinálni. Nyugodt lélekkel elküldöm a gyerkőcöket 15-20 km-t evezni. Tudom, hogy nem fognak megszakadni. Nem hajtás van, hanem mennek és csinálják. A kicsiktől nem követelünk eredményt. Azt mondtam, hogy nem hajtjuk mega kicsiket. A nagyobbakat viszont már meg kell hajtani! A 18-20 éves korban csak akkor van eredmény, ha rendszeresen komoly munkát végeznek! Elért eredményeink alapján büszkén-mondhatom, hogy a hazai vizeken van nevünk. Majd minden versenyről hozunk el helyezéseket. Jóleső érzés hallani a más csapat versenyzőinek megjegyzéseit: itt vannak az „atomosok” megint aratni fognak. Ez is egyfajta minősítés. Vidéki bajnokságon - az elért pontszámok alapján - jelenleg a 4. helyen vagyunk. Erősebbektől kikapni nem szégyen. Olyan egyesületektől kaptunk ki, akik 20-25 éves eredményes múlttal rendelkeznek. Országos tabellán a 16. helyen vagyunk, a jelenlegi 50 kajak-kenu szakosztály egyesületei között. Évente 24-25 versenyen indulunk. A szakosztályunk 220 ezer forintot kap. Ebből az összegből kell gazdálkodnunk. Ez az összeg nem tenne elég, csak maximum 4-5 versenyre, ha nem kapnánk szülői segítséget. Természetesen nem anyagi segítségre gondolok. Kezdetben 1-2 szülő kísérte el a gyerekét versenyre, előre engedélyt kérve, ha nem zavar bennünket. Személy szerint örültem ennek a kezdeményezésnek. Aztán szinte észrevétlenül segítettek a munkánkban. Társaimmal végeztük az előkészületi teendőket, a szülök felügyeltek a gyerekekre, segítettek a sátrak felállításában, főztek és minden olyan dolgot elvégeztek, ami 1-2 napos versenyen 10-20, esetlegesen 40-50gyerekkorú versenyző ellátásához szükséges. Megalakítottuk a szülői munkaközösséget. Fillér Ferenc a vezetője. Minden év első vagy második hónapjában - amikor már ismert az éves versenyprogram - összeülünk a szülőkkel és megbeszéljük, hogy ki melyik versenyre tud eljönni velünk és közösen segíteni a munkánkat. Evek óta zökkenőmentesen, szervezetten megyünk versenyekre. Minden alkalommal újabb és újabb élményekkel gazdagodva érkezünk vissza Paksra. Sok-sok kedves dolgot, megtörtént eseményt mesélve egymás között. Kedves emlékek közé tartozik az az eset is, amikor egy alkalommal a szülök 600 db palacsintát sütöttek a versenyzőknek. Legnagyobb eredménynek számít, hogy a régi épületünk belső átalakításával - legnagyobb helyiségben - Cseh László, vállalatunk tervezőjének terve alapján elkészíthettük a tanmedencét. Eddig úgy volt, hogy ősszel a sportolóink letették a lapátot és tavasszal, ahogyan az idő engedte, elkezdhették a vizen való edzést. Az elkészült tanmedencében - hasonló körülményt teremtve - egyszerre 20 kenus vagy 8 kajakos tud elhelyezkedni. Ma már ott tartunk, hogy ilyen körülmények mellett - műszerek segítségével - tudjuk mérni a teljesítményeket is. Ma Magyarországon nagyon kevés szakosztály mondhatja el, hogy olyan feltételek biztosítva vannak, mint nálunk. Talán legjobban úgy tudnám érzékeltetni a helyzetünket, hogy annak idején, 1982-ben - amikor eljöttem Paksra - egy alkalommal a volt sportvezetőim, edzőtársaim meglátogattak - sajnáltak. Ma viszont irigykedve megjegyzik - öreg, jó helyed van. Ilyen - most már adott - feltételekkel tovább kell lépnünk. 4-5 év múlva - a jelenlegi 16. helyről - 8-10. helyre kell feljönni. Arra kell törekednünk, hogy a gyerekek tovább folytassák munkájukat, sporttevékenységüket. A hogyan egy nemzet nem lehet meg hadsereg nélkül, úgy ma már sport nélkül sem. Az 1960-as években jobbak voltunk a nyugati sportolóknál. Ma viszont felettünk vannak. Bízom abban, hogy a gazdasági helyzet stabilizálódásával, javulásával, újból ki fognak szélesedni a lehetőségek. A mi sportversenyünkre nincs belépőjegy, nincs anyagi haszon. Nálunk a haszon az, hogy egészséges gyerekeket, fiatalokat nevetünk. Nem költ az állam kórházakra, meg különféle kezelésekre, mert ezek a sportoló fiatalok a későbbiek során sem lesznek betegek!” Mosolyogva jegyzi meg Tónió: - Csak az én kezeim reumásak a motorcsónak vezetésekor a hideg levegő és víz miatt. Köszönöm a beszélgetést. Sok sikert a küzdő, versenyző gyerekeknek és a felnőtteknek. Szülők, ismerősök és a vízisport-kedvelők ha tehetjük, ha van rá időnk - lehetőleg legyen -, menjünk el legalább a helyi versenyekre, hogy közösen izguljunk drukkoljunk a mieinknek és közösen örüljünk az elért eredményeknek is! Órák teltek el észrevétlenül. Tónió országosan, nemzetközileg elismert sportszakember. Irigylésre méltó lelkesedéssel beszélt a hajók szerkezeti kialakításáról, építéséről, a törésvonalak jelentőségéről. A lapátok kézre, karra való igazításáról. Az egészséges életmód fontosságáról. Legtöbb időt a csónaktárolóban töltöttünk. Szinte minden hajónál megálltunk -, végigsimítva kezét a hajó oldalán - mondott valamit róla, rangsorolva őket az évek során versenyeken elért eredmények alapján. Kimondatlanul is éreztem, hogy minden hajónak van „lelke”! A „lapátos” hajóval együtt küzd az edzéseken, versenyeken. Tónió annyit mondott még, hogy „...boldog ember vagyok, mert azt csinálhatom, amit szeretek”. Az egész megnyilvánulásából, tevékenységéből sugárzik a tenni akarás, a sport iránti szeretet. Aki ismeri, elhiszi Tónióról, a mesterről, hogy boldog ember. Tónió - a mester középen
