Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1991-08-01 / 8. szám
Ess eső, ess... - kérte a kettes együttes zációja siker külföldön is, amelyről az autogram kérők sokasága tudna tanúskodni. Itt jegyzem meg, hogy András univerzális egyén; tanítja a gyerekeket, koreográfiákat ír és táncol. A jubileumi előkészületek során, ha kellett „titkárnő”, ha kellett sofőr, ha kellett technikus volt. Következett Kiamik Aranka műve, az „Ugrás táncok Sárközből”. Aranka jól ismeri a sárközi anyagokat. Tiszteletem jeléül tettem e táncot a műsorba... De ez csak az egyik magyarázat. A másik az, hogy megyén belüli szomszédságban élünk a sárköziekkel, így egy közeli etnikum hagyományát vállaltuk föl. Műsorunk a „Sarkantyús csárdás”-sál folytatódott. A szórólapon is írtuk, ezzel Molnár István emlékének tisztelegtünk. Ő a század eleji kiemelkedő koreográfusok egyike. A „Sarkantyús csárdás” látványos, páros tánc. S ha már a látványosságról beszélek, még inkább igaz ez a „Mezőségi táncok”ra, amelynek zenéjét kísérő zenekarunk hegedűse, Rácz Ferenc gyűjtötte. E műsorszám legényes részének virtuozitása a „Kalotaszegi legényes”- technikailag a legnehezebb magyar férfitánc - nehézségi fokával vetekszik. Egyébként meg lehet figyelni, hogy műsorunkban sok erdélyi anyag van; „Kalotaszegi táncok”, „Gyimesi csángó oláhos”, „Lőrincrévei pontozó ”, „Mezőségi táncok”. Ez is tudatos. De nem politikai megfontolásból, mindinkább szakmai eredetiségre való törekvésből fakad. A különböző táncok, (karikázó, ugrós-legényes, szökős, forgatós stb.) eredetiségükben, úgymond autentikájukban, többnyire Erdélyben maradtak meg. A polgárosodás sokkal később érte el ezt a területet, így zárt etnikum maradhatott. Ez a magyarázata, hogy néphagyományuk tovább élhetett, nemúgy mint országunkban.- Az együttes, ha jól ítélem meg, koreográfiáit a magyar néptánchagyományokra építi. Művészi tevékenysége során a magyarság jegyeit élteti, képviseli - alkalmanként határainkon túl is. Mit jelent ma külföldön magyarnak lenni?Ezt némi aggodalommal kérdezem, minthogy a környező országokban kicsit meghalványult a nimbuszunk, míg a távoliakig (talán) el sem jutott.- A kép, így, kissé pesszimista. A valóság más. Én az életem nagyobb részét ebben a szakmában töltöttem el, s ennek kapcsán több országban jártam, de soha nem volt olyan élményem, hogy szégyellni kellett volna a magyarságomat. Nyilván a mi küldetésünknek más a megítélése, mint hogy a néptáncfesztiválok nem politikai, vagy katonai csatározások. Szerencsés helyzetben vagyunk már csak azért is, mert a folklóresemények népszerűek külföldön. Tény, hogy ezeken szeretettel és rajongással fogadnak minket, magyarokat. Az elismertetés szempontjából, természetesen a legfontosabb a műsor színvonala, mert ezáltal tud bennünket a közönség megítélni. S éppen ezzel a tudattal, mi rengeteget dolgozunk, minden fellépés és turné előtt. Ez néha kín, de végül öröm, mert a közönség tapsa bőséges kárpótlás mindezért.- Ezzel így volt a kettes együttes is, amely a „Mind ördögök vagytok!” táncot mutatta be, számomra „ördögi” ügyesen.- Megjegyzem, hogy a felnőtt együttes ezerkilencszáznyolcvanötben, ezzel a számmal koreográfiái díjat nyert Ezen az estén a kettes együttes, ugyanolyan színvonalon mutatta be, mint anno a nyertesek.- Ezt jó hallani Öntől, aki meglehetősen kritikus szemmel néz mindent. Úgy lehet különös a cím - „MÁFIBO”- jelentése, engem sokáig foglalkoztatott. Az Art of Noise együttes zenéjére Ön írta a koreográfiát. Zavarban vagyok... nem tudom a zenére vagy a mozdulatokra kellett az embernek figyelnie, mert mindkettő, mondhatni misztikus.- No lám! Számunkra az szakmai siker, ha ön zavarban van. A nézők figyelmének szándékos szétszórása- megvallom erre is törekedtünk. A zaj és a mozgás művészete; így jellemezhetnénk ezt az anyagot. Pszichoeffektusokkal (lélekre hatással) és „testbeszéddel” próbáltuk kifejezni mondandónkat. A színpadon, a táncstílus-kavalkádban, végül mégis csak megjelent egy néptáncos pár... Az ember, mint földi, előbb-utóbb elmúlik, de a mi népi kultúránk, hagyományunk, amely minket jelent, magyarokat, az örök. Ez a mi hitvallásunk! Ezt jelentette a végtelenségig forgó néptáncoslány.- Ez mind elgondolkodtató. Mégis, ezek a műfaji „kalandozások”, számomra érdekesek. Mert tudom, hogy Önnek van még ilyen „ötvözött” koreográfiája, mint például a Pink Floyd zenére írt „Sirató”, amely szintén nagy sikert élt meg.- Bár én, jelzők nélkül, a TÁNC-ban hiszek. De a paksi együttes elsődleges karaktere, mégis csak a néptánc. Természetesen e mellett felvállalunk más műfajokat is. Elhangzott már az a szó, hogy testbeszéd. Nos én hiszek a testbeszédnek a művészi kommunikációs képességében, racionális és emocionális értelemben is. Korunk gondjai, problémái olyan bonyolultakká váltak, amelyeket más táncos műfajok mozgásanyagával, igyekszünk kifejezőbben interpretálni.- Az élet lehet akármilyen bonyolult, lehet szomorú, de ha a „Szatmári csárdás és magyar verbunk” következik - mint itt, a műsor utolsó száma - abba az ég és a föld beleremeg.- Ez egy természetes dramaturgiai megoldás, hogy a legek-lege a végére kerüljön. Nemzeti érzelmeinket a legények verbunkos tánca, az úgynevezett „magyar verbung” jelképezte. A csárdás egy forgataggal kezdődött, amikor is nagy mulatozás, vigadozás közepette vonultak be a párok a színre. Az eseménynek egy fokozatosan emelkedő hangulata volt, majd a tánc vége egy fergeteges finisbe torkollott.- Néhányszor magam is láttam a táncosok lelkesedését, hallatlan munkaszeretetét. Esetenként volt úgy, hogy az idővel már nem is foglalkoztak. Csak egy volt a lényeg; a jubileumi fellépés sikeres legyen. Bár ezt vallották kicsik és nagyok, de mindezek ellenére, az együttes megítélése szempontjából a meghatározók, mégis csak a felnőtt táncosok. Nos ezek után, a felnőtt együttesből, színpadi munkájuk alapján kiket lehetne megemlíteni?- Remek táncosokkal dolgozom együtt. A próbák során, valamint a műsor alatt, minden táncos, úgy szakmai mint emberi hozzáállása, dicséretes és megható. Megítélésem, hogy a jubileumi felkészülés és a műsor, kemény próbatétel volt, de ugyanakkor, hatalmas élményt is jelentett a táncosoknak és szüleiknek egyaránt. Szívem szerint minden táncos nevét el kellene mondanom, de miután nincs rá lehetőség, így csak néhány szólista nevét említem meg. A négyes együttesben Novák András, Tar Lukács Erika..., a hármas együttesben Áppelshoffer János, Haás Lilla, Hajnal Géza, Reich Klára..., a kettes együttesben Haholt Adél, Ivanics Péter, Laczkó Alexandra, Oláh Adrienn, Pálfi Gábor, Pollák Katalin, Szabó Péter, Takács Péter, Váradi Gábor..., a felnőtt együttesben Balogh János, Bencze Attila, Juhász Mónika, Németh Anita, Palicska László, Piszár Jusztina, Schönecker Róbert, Takács József, Újvári Dávid, Varga Katalin..., akik színpadi teljesítményük alapján kiemelkedtek. Végezetül szeretném megköszönni a műsorunkban közreműködők önzetlen munkáját, támogatóink a Paksi Atomerőmű Vállalat és a Városi Művelődési Központ folyamatos segítségét és a nézők tapsait.- Véleményem, hogy vannak dolgok, amit szavakban nem lehet méltóan megköszönni... Azt, hogy tíz évet megélt az együttes... Azt, hogy ez idő alatt, közel háromszázötven gyereknek sikerült biztosítani egészséges életteret... Azt, hogy az együttes ez ideig gondozója volt egy nemzeti többség által óhajtott hagyományőrzésnek... Azt, hogy értékeinket határainkon túl is megismerték, seza kitárulkozás is közelebb hozott bennünket, európaiakat, embereket..., ezekhez nincs mérthető KÖSZÖNET. Még előttem van a műsor finálépillanata, amikor a paksi néptáncegyüttes közel kétszáz főnyi táncosát, fölállva éltette, tombolva a közönség. Köszönöm a beszélgetést. * Ui.: Ez az írás nem más, mint AJÁNLÁS. A négyes és a kettes együttes a fertályt jáija meg a VMK színpadán Puskás András, aki nem tud szabadulni A dél-alföldit lejtik a felnőttek „Hej, Dunáról fúj a szél...” Ugrós táncok Sárközből ATOMERŐMŰ - augusztusi melléklete.- Kiadja az AS-M Kft. Tolna Megyei Irodája. - A fotókat készítette: SZÁMÉT JÁNOS és POLGÁR ANDRÁS. Összeállította: G. SZABÓ PÁL. - 1500 91.1442 Szekszárdi Nyomda Ajánlás
