Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1991-08-01 / 8. szám
Az elégedetlenség mondatja velünk, hogy lapunkban (viszonylag) ritkán írunk vállalatunk művelődéspolitikájáról. Ezen belül arról, hogy milyen területeket vállaltunk fel közvetlen, illetve közvetett formában. Egyik ilyen terület a hazai néptáncmozgalom, szűkebb értelemben a Paksi Néptáncegyüttes, amelynek elsőszámú támogatója az Atomerőmű Vállalat. Számunkra ők sokat jelentenek. Gondoljunk csak a május elsejékre, a juniálisokra, különböző nemzetközi baráti - vagy iparági találkozókra stb. ahol fellépnek. „Hej, rezeda, rezeda, / Karcsú a lány dereka...” Palóc táncok Tíz éve a strázsán Régen volt ezerkilencszáznyolcvanegy, s mégis mintha csak tegnap lett volna, amikor a paksi gyermeknéptánc-együttes elkezdte működését. Még szemem előtt van, hogy az öt-kilenc éves korú gyerekek, motyójukkal a hónuk alatt, nap mint nap megmásszák az MMK lépcsőjét. Igyekeznek, mert Magdi néni szereti a pontos kezdést. Irány a nagy klubterem. Negyven gyerek kezdi el élete első táncát, a „Járd meg a fertályt!”... Nos, azóta megjárták fél Európát, s közben felnőttek, (mi több az MMK-ból VMK lett) így illendő volt a névváltoztatás - Paksi Néptáncegyüttes. Nemrég volt az együttes tízéves jubileuma. Az ünnepi műsoron előadottakról és a néptánchoz fűződő gondolatokról beszélgettünk Mádi Magdolna művészeti vezetővel.- Milyen szempontok alapján épült föl a műsor dramaturgiája?- Elsősorban olyan táncokat próbáltam színpadra vinni - mondja Mádi Magdolna - amelyek meghatározzák a felnőtt együttes tízéves munkáját, s mint kilométerkövek, jelzik ténykedésünk egy-egy korszakát. Másodsorban, új néptáncokkal szándékoztam bővíteni repertoárunkat. Harmadsorban, a közönséget kímélve, a tömény néptánc hatását akartam elkerülni. Igyekeztem tematikus tán-Egy. kettő, három és... - mondja Mádi Magdolna cokkal hangulatosabbá tenni a műsort.- Igyekezetét siker koronázta, mindjárt az elején. Vegyük sorra a műsort... számomra a „Nyitókép” nyeink különbözőek. Én mindenesetre ünnepélyessé akartam a megnyitót varázsolni, így jutottam el a gyertyás felvonuláshoz. Mi tagadás, a végén meghatódottságot váltott ki bennem is. Bár, féltem attól, hogy nem lesz-e temetői a hangulat? Elsőnek a legvirtuózabb magyar tánc, a „Kalotaszegi táncok” következett. Mozgásanyaga gazdag, nem könnyű eltáncolni. A lányok forgása és a legényes rész, nagy technikai tudást igényel. Ezt követte a kettes és a négyes együttes előadásában, a „Járd meg a fertályt!” Mondhatnám a nagyok ezen nevelkedtek. Ez a koreográfia, amely Györgyfalvai Kataliné, nem egy hétköznapi, szokványos gyermektánc. Eszmeisége; tanulj emberséget! Ez intelem a gyerekeknek, és természetesen mindnyájunknak. A paksi együttesben generációk nevelkednek ennek jegyében. A „Palóc táncok” bizonyos értelemben új. Bár szabadtéri színpadon már táncoltuk, de így, színházi körülmények között még nem adtuk elő. A „Gyimesi csángó oláhos” azért került a műsorunkra, mert szereti a közönség, szerte Európában. Egy korábbi olaszországi turnénkon szabályosan megkövetelték, hogy ez az egyébként erdélyi tánc, legyen a műsorunkban. „A kígyó panasza. ” Garai Péter versére művészeti munkatársam, Puskás András írt koreográfiát. Ez élete első, sikeres gyermektánckoreográfiája. András korlátlan lehetőséget ad a karakterek kibontakoztatására. A gyerekek életkori sajátosságait figyelembe véve, játékos, humoros művel lepett meg bennünket, amelybe sokoldalúságára jellemzően, saját szerzeményű vers-és zenebetéteket csempészett.- A műsor következő száma az „Ajánlás”volt, ami élményében és mondanivalójában figyelemre méltó. Ebben az ajánlásban tudatosságot vélek. A fölhasznált Ady-vers katartikus élményt kölcsönzött e számnak, mert a költő fohászkodása (főleg ma) időszerű, miszerint: „Az Élet él és élni akar, / Nem azért adott annyi szépet, / Hogy átvádoljanak most rajta / Véres s ostoba feneségek... ” (Intés az őrzőkhöz.)- Igaza van, ez tudatos volt. Azzal kezdeném, hogy Ady számomra biblia. Ady nélkül nem tudok dolgozni. Ő a mindenkori emberhez szól. Eszmeisége egyetemes. Ady tiszta, csodálatos költői képekben beszél az emberről az embernek. Én is ezt szeretném tenni. Csak nekem a tánc az eszközöm. Nos, két nagyon fontos gondolat az „Ajánlásiból. Az első, hogy az emberiségnek igenis vigyázni kell a strázsán, mert olyan hibákat követett már el, biológiai értelemben, amit nem tudom, hogyan lehet majd helyrehozni. A második szintén egy probléma; nemzetünk művelődésügye. Úgy érzem, ez a társadalmi méretű kérdés, napjainkban a perifériára csúszhat. Agyrém, de nem juthatunk el addig, hogy kiöljük magunkból nemzetünk jellemző értékeit. Végtére is, az emberiség nem lehet annyira ostoba, hogy visszafordíthatatlan hibákat kövessen el önmagával szemben. Éppen ezért, a szellem harcában, minden művész és művészet éltető eleme a tisztaság, a hit, a remény. „Az élet szent okokból élni akar...” jelenti ki Ady a „Tűz márciusa”című versében. A mi „Ajánlásiunk is az említett problémák ellenében foglal állást. Erre utal az a zárókép, amikor a fehérbe öltözött szimbólum megsemmisíti a feketébe öltözöttet.- Ezt a számot, a kettes együttes játékos, könnyed „Ess eső, ess... ” című tánca követte, majd a PÁTRIA zenekar „Farsangi dalok"-at adott elő...- Az utóbbihoz csak anynyit, hogy a zenekar más zenei műfajokban is jártas, így az elkövetkezőkben élünk majd sokoldalúságuk lehetőségével. Mellesleg mondom el, hogy tizenöt éve dolgozom együtt Herencsár Viktória cimbalomművésznővel, kísérő zenekarunk vezetőjével. Nagyon jó baráti és munkakapcsolat alakult ki közöttünk. Segít a fiatal tehetségek kibontakoztatásában. így például sok érdeme van abban is, hogy a műsor nyitó- és zárókép dalát éneklő Varga Katalin, sikerrel „élhette át” élete első színpadi szólószerepét. Viktória kiváló zenét és hangszerelést ír koreográfiánkra, ezáltal is gazdagítva táncaink mondanivalóját, hangulatát.- „Táncok Dél-Alföldről” - úgy tudom ezzel is bejárták fél Európát.- Igen. És ha lehet mondani, óriási sikerrel. Klaszszikus táncrendje van. Kiskálói oláhossal kezdődik, majd ugrással, csendes csárdással, friss csárdással folytatódik, végül, ismét az ugrással záródik. Térrajzi képe koreográfiái keretet alkot.- Számomra úgy tűnik, Ön elkötelezettje a néptáncnak, aki szívvel-lélekkel csinálja azt amit csinál. Említette, hogy korábban, évekig tartó kutatómunkát végzett. így nem csoda, hogy a neve egyre jobban cseng a szakmai berkekben. Mint művészeti vezető, táncokat visz színpadra, rendez és koreográfiákat ír. Többéves mélyreható munka után, szakmai szempontból mit tart elsődlegesnek - a zsűrit vagy a közönséget?- Tény, hogy a hazai néptáncmozgalom, sokat szenvedett a közelmúlt centralizált szellemétől. Hogy egy együttes milyen karriert fut(hat)ott be, azt a „mindenható” országos szakzsűri szabta meg. Nekem egyébként sok tapasztalatom és élményem van a „zsűrikről”, akik felemelhetnek, s ledönthetnek mindent... Kik és hogyan kerülnek abba...? Mennyi pénzért ítélnek...? Milyen instrukciókat kapnak, hogy ki és mi a jobb...? Kik által meghatározott értékrend szerint döntenek...? Mennyire szubjektivek...? Mi dönti el egy műnek a sorsát...? Kérdezem ezeket annak ellenére, hogy már két alkalommal zsűriztettem néptánckoreográfiái műsort - kiváló eredménnyel. Nos, ezek tükrében azt kell mondanom; számomra felemelőbb, ha a közönségnek írhatok, megelégedésükre dolgozhatok. Nekem a taps az értékmérő.- Bár nem sok információm van róla, de gondolom a változások szele ezt a „mechanizmust” is szétfújta. Ön szerint milyen lesz e téren a jövő?- Valóban a hazai néptáncmozgalomban szétzilált állapot uralkodik. Ezt a régi „rend” darabokra hullása idézte elő. A változásokban az együttesek léte és karrierje, elsősorban az önállósodott vezetők, támogatók kezébe került. Ma minden együttesvezető, saját képessége és tehetsége szerint „kénytelen” menedzselni együttesét. Ennek a „kényszerű” önmenedzselésnek lett az eredménye, hogy az idén több gyermeknéptánc-együttes működik hazánkban, mint az elmúlt években. Mindez, a gazdasági nehézségek ellenére!- A komor hangulatról térjünk át vidámabbra... A „Kicsi kanász”láttán az volt a benyomásom, hogy vannak gyerekek, akik méltó utódai lesznek a felnőtt táncosoknak.- Ezt a kettes együttes adta elő, valóban ügyesek voltak. Nem okoztak csalódást, végső soron bíztam bennük... Mint ahogy bíztam Puskás Andrásban is, akit a „Lőrincrévei pontozó”-tó\ egyszerűen nem engedünk szabadulni. Az ő improvikalotaszegi táncok Tekeredik a kígyó... - panaszolta a hármas együttes egyszerre döbbenetes, ájtatos és magasztos.- Érzelmeink és élmé-Amikor a felnőtt táncosok kisebbek voltak, sokszor megjárták a fertályt A közönségnek táncolnak
