Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1991-08-01 / 8. szám
ATOMERŐMŰ r. Ha ráérnék zongoráznék A jó döntéshez idő kell Interjú dr. Halzl Józseffel, a Afagyar Villám os mű vek Tröszt vezérigazgatójával (Folytatás az 1. oldalról.)- Kézenfekvő a dolgozói tulajdonlás kérdése. Lesznek-e munkavállalói részvények?-Ez az egyike a leginkább vitatott kérdéseknek. Arra törekszünk, hogy munkatársaink minél jobb körülmények között dolgozzanak. Iparágunknak megvan az az előnye is, hogy hosszú távon biztosít munkalehetőséget. Egyre magasabb szinten szeretnénk tartani a kereseteket, a szociális és egyéb juttatásokat. Nem vagyunk meggyőződve arról, hogy a dolgozói részvénytulajdonlás útján haladva tudjuk számukra a legkedvezőbb feltételeket biztosítani, ezért ez a téma is a már említett Átalakulási Tanács egyik kérdésköre. Az érdekképviseleti szervek egy-egy képviselője is részt vesz az Átalakulási Tanács ülésén, tanácskozásijoggal rendelkező szóvivőjük feltételezhetően véleményt nyilvánít majd ebben az ügyben. Itt sok érv lehetséges pro és kontra, az ÁVÜ képviselője már elmondta, hogy a külföldi tőke nem nagyon szereti a túlságosan diverzifikált tulajdoni struktúrát. Még az Energiagazdálkodási Intézetben dolgozván beszéltem olyanokkal, akik részt kívánnak venni a hazai privatizációban és ők is azt mondták, hogy nyugaton legfeljebb a managment az aki részt vesz a tulajdonlásban, de a munkavállalók széles tömegei nem érdeklődnek különösebben a munkavállalói részvények iránt. Attól tartok, nálunk túlságosan nagy várakozás fűződik ehhez a tulajdonlási formához. Ez egy igen fontos témakörrel kapcsolatos, nevezetesen azzal, hogy nálunk az alkalmazotti, közszolgálati munka presztízse leértékelődött, ezen változtatni kell, nemcsak azzal, hogy jelentsen biztos megélhetést, hanem más módokon is, éppen azért arra is nagyon odafigyelünk, hogy mindazok az infrastruktúrák, amelyek létrejöttek az energetikai ipar területén, semmiképpen ne legyenek elkótyavetyélhetők, hanem továbbra is az itt dolgozókat szolgálják.- E témakörben Pakson is felmerül a kérdés, hogy mi lesz a vállalati lakások sorsa?- Ez is egy olyan kérdés, amelyikről elvi síkon kell dönteni. Nyilvánvaló, hogy a bérlők érdeke az, hogy a korábbi konstrukció szerint vásárolhassák meg a lakást, amely folyamatban egyesek előnyökhöz jutottak mások rovására. Ha minden lakást eladunk, akkor nehéz helyzetbe kerül az iparág, mert nagyon nagy szükség van a mobilitásra. Nagy nyilvánossággal írunk ki pályázatokat, mert szeretnénk begyűjteni a legjobb szakembereket. Ezért is szeretnénk létrehozni egy menedzser-adatbankot, amelybe felvennénk mindazon szakemberek adatait, akik végzettségük, életkoruk, szakmai ambícióik alapján a jövőben vezető beosztásokra számításba jöhetnek - bárhol is éljenek. Ha mindent nyakló nélkül privatizálunk, akkor nagyon nehéz helyzetbe juthatunk. Megértjük a vállalati bérlakásban lakók igényeit is, ezt a két ellentétes szempontot kell majd összhangba hozni a döntés során.- Visszatérve az átalakulásra, felmerül az a kérdés, hogy ennek befejeztével ki lesz a felelős az ország energiaellátásáért?- A kérdésre nem lehet egyértelműen válaszolni. Megítélésem szerint bizonyos szerepköre lesz a parlamentnek, a kormánynak, illetve a minisztériumnak és természetesen annak a bizonyos konszernközpontnak is, ami a trösztből kialakul. Én úgy képzelem el, hogy a nagy kérdések megmaradnak kormányzati kompetenciában, tehát például a villamosenergia-rendszerünknek a nyugati rendszerhez kapcsolása, ez továbbra is ilyen szintű döntést igényel.- Paks számára egy másik kérdés a fontosabb, ki hozza a beruházási döntéseket?- Úgy gondolom, hogy a stratégiai jellegű javaslatokat a konszernközpont dolgozza ki. Abban a kérdésben, hogy épüljön-e gázturbinás erőmű Kelenföldön, nem kell kormányzati, vagy parlamenti döntés, de Pakson az erőmű esetleges bővítése mindenképpen kormányzati vagy parlamenti döntést igényel, amibe valamilyen módon bekerül még a társadalmi elfogadtatásnak a ma még szintén nem kidolgozott módszere is.- Az újságolvasó számára látható a különféle energialobbyk harca. Az ön szakmai véleménye és személyes álláspontja szerint mi az energiatermelés jövője Magyarországon?- Vannak dolgok, amikről van személyes véleményem, sőt meggyőződésem, és vannak amikről nincsen ma még. Meggyőződésem, hogy nekünk a következő tíz évben a villamosenergia-termelésben olyan megoldásokat kell alkalmazni, amelyek gyorsan építhetők, nem nagy teljesítményű, kis beruházást igénylő és jó hatásfokú létesítmények. Hála istennek, ezeket a feltételeket egy megoldási mód nagyon jól egyesíti, éspedig a hőszolgáltató rendszerekhez illesztett gázturbinás erőmű. Az elmúlt évek energiapolitikájának egyik bűne, hogy a hőszolgáltató rendszereket úgy építette meg, hogy nagy tőkebefektetés történt a hálózatok vonalán, a hőtermelésben pedig a legsilányabb megoldásokat alkalmazták. Most ez a hiba úgy jelenik meg előttünk, mint kedvező energetikai lehetőség, mert a hőszolgáltató rendszerek modernizálása révén az energiarendszer hatásfoka lényegesen javítható. Nekünk most a legfontosabb feladatunk, hogy a szovjet villamosenergia-szállítás bizonytalanságait minél gyorsabban kiküszöböljük. Ha mindez létrejön és változatlanul lesz szovjet importra lehetőség, akkor is olyan alkupozícióba kerülünk, amelyben egészen más árakat lehet elérni, mint jelenleg, amikor teljesen ki vagyunk szolgáltatva. Ilyen alapon körülbelül ezer megawatt erőműteljesítményt meg lehet, és meg kell építeni a kilencvenes években. Ezek után indokolt csak új alaperőművet üzembe helyezni vagyis most érkeztünk el ennek a régiónak az izgalmas kérdéseihez.- Két ilyen kérdés van, az egyik a paksi bővítés a másik pedig a szekszárdi atomfütőmü.- Ez utóbbi egy kicsit periférikus kérdés, de azért majd arról is egy-két szót. Először talán az erőműről, hozzátéve, hogy én a szakmai hátterem szempontjából sem lehetek atomerőmű-ellenes, hiszen reaktorszakmémök vagyok és tulajdonképpen az egész pályafutásom alatt elég közeli nexusom volt az atomenergetikával. Azzal is tisztában vagyok, hogy az atomerőmű rendszeres üzemi körülmények között környezetvédelmi szempontból még előnyös is a szén-dioxidot és esetenként kén-dioxidot is kibocsátó hagyományos hőerőművekhez képest. Ma én az atomerőművet elsősorban gazdasági ügynek tekintem, és úgy gondolom, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy megítéljük gazdaságos-e az atomerőmű-bővítés és ha igen, mikor indokolt üzembe helyezni. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy a gazdaságosságtól függetlenül csak akkor lehet szó atomerőmű építéséről, ha a társadalom azt a kétségtelenül meglévő kockázatok figyelembevételével elfogadja. Úgy látom, hogy az atomerőművel kapcsolatos megnyilatkozások és akciók egy kicsit elsietettek voltak. Keletkezett egy olyan benyomás, mintha most döntéskényszerben volnánk.- Milyen oldalról tátja ezeket az akciókat?- Az illető cégek, és azoknak a propagandája részéről, egy kicsit még a tröszt tekintetében is tapasztalható volt a korábbiakban bizonyos elsietettség, mert azt a benyomást keltettük, mintha mondjuk ez év végéig dönteni kellene. Nem tudom, nem is volt időm utánanézni, hogy miként jött létre ez a benyomás, de azért visszakérdezek, nem keltődött ilyen látszat?- De, igen, csak ugyanakkor a tömegkommunikációban megjelenik az ellenkezője is, atomerőmű-ellenes hangulat, vagy annak keltése.- Lehet. Én viszont német barátainktól, felkiáltójellel megjelölt fotókópiát kaptam egy Frankfurter Allgemeine Zeitung-cikkből, amely szerint a tröszt már megállapodott a franciákkal Paks bővítéséről, amiről persze szó sincs.- Miért, Ön szerint mikor lesz érett a helyzet a döntésre?- Azt hiszem, hogy jövő év vége felé, annál is inkább mert az eddigi vizsgálatokat újakkal kell kiegészíteni. A korábbi vizsgálatoknál abból indultak ki, hogy az erőművet a villamosenergia-exporttal számolva kettőzött teljesítménnyel kell létrehozni. Ennek az az előnye, hogy az áramexport révén közvetlenül biztosított az erőműépítéshez szükséges tőke. Ellenérvként erre azt szokták mondani, hogy így az importáló ország környezetszennyezési problémáit telepíti át egy másik országba. Magát a gazdaságosságot pedig nagymértékben befolyásolja, hogy a villamos energiát milyen áron tudjuk értékesíteni. Most azért olyan változatokat is ki fogunk dolgoztatni, amelyeknél csak a hazai igények ellátására bővül az atomerőmű.- A paksi érvek közé viszont az tartozik, hogy ott együtt van a szakembergárda, és kb. kettő milliárd forintot már el is költöttek a beruházás előkészítésére.- Erre szoktak hivatkozni a nagymarosi, meg a bősi erőművet befejezni akarók is, tehát ezzel az érvvel nem tudok mit kezdeni, illetve olyan, ami nem dönti el a kérdést.- Atomfütőmü Szekszárdon.- Ez is alkalmas lehet arra, hogy az energiaimport-függőségünket csökkentse és azért érdekes téma. Szekszárdon egy 10 megawattos kanadai reaktor gazdaságos működéséhez szükséges, hogy évi hatezer óra kihasználtsággal működjön, ehhez pont olyan hőigény tartozik, mint ami jelenleg Szekszárdon fennáll, tehát a reaktor technikailag jól illeszthető a meglévő távhőrendszerhez. Jó dolog, hogy rendelkezésre áll közeli nukleáris infrastruktúra, ezért is favorizáltuk ezt a helyet. A gazdaságosság mégis bizonytalan, mert a kanadaiak eddig nem adtak kötelező árajánlatot, a tájékoztató beruházási költségek és a jelenlegi tüzelőanyagárak alapján nem adódik versenyképes hőár. Ha az ember előrenéz és prognosztizál bizonyos olajárnövekedést, és ha a kanadaiak kirukkolnak olyan ajánlatokkal, amelyek figyelembe veszik a cég érdekeltségét, hogy ez megvalósuljon - elsőnek vagy másodiknak a világon - akkor a reaktor gazdaságossá válhat. A társadalmi elfogadtatás ebben a kérdésben is fontos.- Értem mindazt, amit elmondott, de kénytelen vagyok élesebben is feltenni a kérdést, ha döntésre kerül a sor, nyilván Önnek is lesz egy szavazata. Az atomerőmű bővítése mellett, vagy ellene fog szavazni?- Akármilyen élesen teszi fel a kérdést, ma nem tudok rá válaszolni. Ha gazdaságos lesz az atomerőmű, és ha azt a társadalom a kialakítandó döntési mechanizmus keretében elfogadja, akkor meg fogjuk építeni, ellenkező esetben nem. Egy biztos, hogy nem szabad a döntést elkapkodni és a régi hibákat - mint amilyen a szovjet ezres bővítés elkezdése volt - újabbakkal tetézni.- Van még egy kényesnek látszó paksi téma, bár szerintem valójában nem az. A vezérigazgató hamarosan nyugdíjba megy, tehát itt határidőhöz kötött a döntés. Van-e ezzel kapcsolatban elképzelése? Nem is annyira személyi, hanem az, hogy bentről lesz, a tröszttől, vagy máshonnét hoznak új vezérigazgatót?- Erről csak annyit tudok mondani, amiről a vezérigazgatóval megállapodtunk, hogy közreműködik abban, hogy az átmenet minél gördülékenyebb legyen. Ami a lebonyolítás módját illeti, a már bevált pályázati rendszert alkalmazzuk, s mint arról beszéltünk, szeretnénk elősegíteni a nagyobb mobilitást, a nagyobb merítési lehetőséget, tehát sok helyről várunk pályázatokat. Ezt hamarosan ki fogják írni. Remélem meg fogjuk találni a jó megoldást.- A vállalatot igen közelről érinti, folyik a vagyonértékelés. Pakson lényegesen nagyobb értékű eszközállomány van, mint egy más erőműben. Ez hogyan fogja befolyásolni a vállalat megítélését?- Ez nem a vállalat megítélését befolyásolja, hanem a villamos energia árát. Nyilvánvaló, hogy eltérések másutt is lesznek és ehhez mérten az árat is növelni kellene, ennek viszont állami árszabályozás szab majd korlátot. A paksi atomerőmű ennek az energiarendszernek kétségtelenül legfontosabb eleme, erre az erőműre maximálisan szükség van, kihasználására a jövőben is törekedni kell.- Van-e még valami, amit Ön még fontosnak tartana elmondani?- Nagyon sok ilyen van, talán annyit mondanék - meg is van rá az okom, hogy ezt kéijem a részletek említése nélkül - hogy éppen mert ez az erőmű annyira fontos, én azt szeretném, ha az a gárda - amely eddig jól vizsgázott, hiszen az atomerőmű nemzetközi megítélése nagyon jó, - a soron következő változások kapcsán egymást megértve, egymással közös nevezőre jutva tevékenykedjen. Nagyon nagy baj lenne, ha véleményeltérések megzavarnák a jó munkát. Ismerjék fel az emberek, hogy fontos érdekük a nyugodt átmenet. Aki ezt az országot szereti és szeretne ennek szolgálatában tevékenykedni; annak fel kell ismernie az összefogás jelentőségét. Jó lenne, ha a rend és a fegyelmezett munka az érdekeiket felismerő emberek spontán együttműködésén és nem a diktatúrán alapulna. Lesz-e Pakson egységes városi televízió? (Folytatás az 1. oldalról.) P. P. Mikor alakult az egyesület és mik az eddigi eredményeik? T. M. Az egyesületet tavaly év végén hoztuk létre, azzal a nem titkolt céllal, hogy a városnak egységes információs rendszere legyen, a műholdas adások pedig ennek a célnak csak a melléktermékei. Paks az erőműtől mindössze 7 km-re fekszik, és ha bekövetkezik valami olyan üzemzavar, ami a környezetet is érinti, szükség lenne a lakosság ilyen irányú tájékoztatására. Persze ennek igen kicsi a valószínűsége. Az eredményeink: Ez idáig 1000 igénylést adtak be hozzánk, és ebből kb. 750-et tartunk az idén megvalósításra érdemesnek. El kell hogy mondjam, eddig időarányosan teljesítettük is az előirányzott tervet. P. P. Ki a rendszer kivitelezője? T. M. A budapesti Telemonde Kft., amelynek vezetője S. Tóth Ferenc, őt tartják ma a műholdas rendszerek egyik legjobb szakértőjének. Az ő neve azt hiszem garancia, hogy az idei előirányzott tervet teljesítjük, annak ellenére, hogy durván 1 hónapos csúszásban vagyunk. Ennek az az oka, hogy az idei nagy esőzések miatt életveszélyes lett volna a villanyoszlopokon dolgozni. Abból is adódtak problémák, hogy nem mindig tudtuk időben beszerezni a rendszerbe építendő erősítőket, műszereket, mivel a lakosság jelentkezése folyamatos, és sajnos a bevizsgált Hirscmann vonalerősítőkre várni kell. P. P. Milyen konkrét akadályok állnak a városi és a PA V-os rendszer egyesítésének útjában? T. M. Ennek már csak leginkább technikai okai vannak, mivel a PAV a kevésbé elterjedt UHF- sávban dolgozik, mi pedig VHF- sávban vátjuk az adásokat. A két rendszer közé egy konvertert kellene iktatni, amely a jeleket kölcsönösen átalakítja. Mi nem mondtunk le és nem is mondhatunk le arról, hogy a két rendszert egyesítsük és létrehozzuk az egységes városi televízót. Amennyiben ezt a közeljövőben nem sikerül megvalósítani, akkor saját képújságot hozunk létre a rendszeren belül, de önálló adást belátható időn belül nem tudunk létrehozni, mert az egyesületnek nincs pénzügyi kerete a professzionális technikát képviselő U-MATIC videomagnók beszerzésére. P. P. Távolabbi célok, tervek? T. M. Eddigi célunk az volt, hogy a megfizethető kategórián belül a legjobbat nyújtsuk, ez jelenleg a VHF-rendszer. A PAV szakemberei azonban már dolgoznak egy új rendszer, az M mikro létrehozásán, amely lehetővé tenné Pakson és egész vonzáskörzetében a műholdas és a földi adók vezeték nélküli vételét. En,nek a létrehozása és a kiépítése azonban százmilliós nagyságrenddel mérhető. Tehát addig be kell érnünk a 4 földi és a 7 műholdas csatorna által nyújtott szolgáltatással. Végezetül pedig azoknak a türelmét kérjük, akik az időbeni csúszás miatt még nem vehetik az adásokat. P. P. Köszönöm a beszélgetést! PODINA P. (IHÁROSI IBOLYA)
