Atomerőmű, 1991 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
4 ATOMERŐMŰ VILÁGKIÁLLÍTÁS MTI-hír 1990. december 13-án. „Dr. Baráth Etele kormánybiztos és Wolfgang Schüssel osztrák gazdasági miniszter december 12-én Párizsban benyújtotta a kiállítások nemzetközi irodájának az 1995. évi Budapest- Bécs világkiállítás feltételes bejegyzési kérelmét. A kérelmet az iroda elfogadta. ” A világkiállítás feltételes bejegyzési kérelmétől, a nehezen megszülető végleges döntésig még sok víz lefolyik a Dunán, de alkalom arra, hogy a kezdeti időkre egy röpke kis visszapillantást vessünk. így kezdődött... A királyi lovasgárda kíséretében 1851. május 1-jén Viktória királynő, férjével, Albert herceggel együtt az aranyozott állami hintóbán a Buckingham palotából a Hyde Parkba hajtatott. Őfelségének jutott az a megtisztelő feladat, hogy megnyisson egy olyan kiállítást, amilyent addig sem Anglia, sem a világ még nem látott A kiállítás hivatalos elnevezése a következő volt: „Great Exhibition of the Works of Industry off all Nations” - a világ összes nemzete ipari munkáinak nagy kiállítása. A világ 28 országának 17 602 kiállítója tett eleget a meghívásnak, hogy Londonban tanúságot tegyen kulturális előrehaladottságáról, vagyis országának ipari fejlettségéről. A kereskedelmet és a konjunktúrát előresegítő ipari kiállítások a gépkorszak kezdete óta számos országban egyre népszerűbbek lettek, de egy világkiállítás, egy nemzetközi ipari bemutató, amelynek az volt a célja, hogy kifejezésre juttassa a kor csúcstechnológiáját, egészen új dolog volt Az 1. világkiállítás szervezői jól tudták, hogy a „világ műhelyeként” mivel tartoznak a várható látogatóknak, a honi ipar nemzeti büszkeségének és érvényesülési törekvéseinek. Abban az időben Anglia a világ ipari termelésének egyharmadát, a szén- és vasérckitermelésnek, a vas- és acélgyártásnak fele részét adta, így a konkurenciától nem sok félnivalója volL A Hyde Parkban egy 564 méter hosszú és 124 méter széles hatalmas növényházszerű épület, egy öntöttvasból és üvegből létesült építészeti csoda emelkedett, a Kristálypalota, amely joggal tekinthető az eliparosodott építészet előfutárának. A munka és az ipar nagy kiállítása alig hat hónap alatt hatmillió látogatót vont a bűvkörébe és a rendezők a végén 4,4 millió aranymárka tiszta hasznot könyvelhettek el. Az angol kiállítók parádés kiállítási tárgyai közé tartoztak a nehézipar termékei, egyebek között egy 20 méter hős/ szú hengerelt vasúti sín, egy 6 méter hosszú és 1,8 méter átmérőjű hengerlést, valamint egy 5 mázsás öntöttacéltömb belevésett „Monster bloc” (óriás tömb) felirattal. Az angol ipar teljesítménye, termékeinek minősége a dijak kiosztásában is látványosan kifejezésre jutott. A honi kiállítók a kiállított tárgyakért 2153 érmet és dicsérő oklevelet kaptak. A második helyet a viharosan fejlődő francia ipar foglalta el, amely 1045 érmet és dicsérő oklevelet kapott. A német vámszövetség országainak kiállítói kénytelenek voltak 503 éremmel és dicsérő oklevéllel megelégedni. Az újságírók véleménye szerint kiállításukból hiányzott az egy ség és - néhány kivétellel - az eredetiség. A kivételek közé tartozott az essem Krupp-acélgyár, amely bronzérmet kapott. Alfred Krupp még a kiállítás megnyitása előtt kiderítette, hogy az angol konkurencia milyen ütőkártya kijátszására készüL Amikor tudomást szerzett a „Monster bloc” készítéséről, Essenben szintén készíttetett egy öntöttacéltömböt, amelyet gyorsan Londonba szállíttatott. A Krupp cég acéltömbje hússzor nagyobb tömegű volt, mint a parádés angol tömb és kisbetűkkel ez a felirat állt rajta: „Little bloc” (kis tömb). így aztán a nevetők nem az ő rovására nevettek. A hatalmas öntöttacéltömb mellett a szintén kiállított hatfontos löveg szinte ártalmatlannak látszott. A későbbi porosz „ágyúkirály” úgy adta le névjegyét. Az első világkiállítástól a világtörténeti jelentőséget megtagadni nem lehet Megadta a jelet a világkiállítási mozgalom megszületésére, amely döntően hozzájárult a műszaki-tudományos eredmények elterjedéséhez és a haladáshoz. Amíg a londoni kiállítás az ipari forradalom kezdete óta elért eredményeket foglalta össze, addig a következő kiállításokon a legújabb technikai vívmányokat és az általuk előidézett iparosítási folyamat csúcsteljesítményeit mutatták be. .. és folytatódott Négy évvel később, 1855- ben Párizs adott otthont a második világkiállítás 22 ezer kiállítójának. III. Napóleonnak, aki a kiállítás elnöki tisztét töltötte be, bevallott célkitűzése volt, hogy Franciaország fővárosában - az ország a „kémia születési helyének” tartotta magát - az alumíniumot a jövő szerkezeti anyagaként mutassa be. A technológiai problémák miatt a kísérletek amelyekkel a kiállítás látogatóinak az alumíniumtermékek széles választékát akarták bemutatni, zömében kudarccal végződött, de felvillantotta, hogy erre a .fémre még nagy jövő vár. Az időközben nemzetközi tekintélyre szert tett Krupp cég megmaradt a már Londonban is bevált kiállítási taktika mellett, hajótengelyeken, vasúti keréktengelyeken, kerekeken és síneken kívül az addiginál még nagyobb lövegeket és a cég hírnevét tovább öregbítő, még nagyobb öntöttacéltömböt állított ki. A hőn óhajtott Nagy Arany Éremről azonban Kruppnak ezúttal még le kellett mondania. Ezt Robert Stephenson kapta saját és apjának a lokomotív- és vasútépítésben szerzett érdemeiért. London (1862) és Párizs (1867) volt a harmadik és negyedik világkiállítás színhelye is. A Szajna menti világváros Párizs, 1867 nyarán a világkiállításra nem kevesebb, mint tizenegymillió látogatót vonzott, ami valódi látogatási rekord volt. Itt már az alumínium befutott és az alumínium-bronz, az első alumínium-réz ötvözet, aranyérmet kapott. Volt itt még egy érdekesség, amit csak igen kevés látogató fedezett fel, egy félreeső helyiségben, ahol ráadásul még a villamos csatlakozás is hiányzott, a jövő „univerzális motorját”, Siemens és Halske első dinamóját. Talán ezt is éremmel jutalmazták volna, ha a gőz- és gázgépek mintájára szintén üzem közben mutathatták volna be. .majd Bécs következett Az ötödik világkiállításra, amelyet első alkalommal tartottak egy német nyelvű városban, 1873-ban Becsben, az Osztrák-Magyar Monarchia fővárosában, a német-francia háború következményei vetettek árnyékot. Az előzőekkel ellentétben a bécsi Práterben tartott világkiállítás nem dicsekedhetett új kiállítási és látogatási rekordokkal. A bécsi tőzsdekrach, - amelyet az ipari részvényekkel való gátlástalan spekuláció idézett elő-, röviddel a kiállítás megnyitása előtt rendítette meg az egész európai és észak-amerikai pénzügyi és gazdasági életet. S a baj nem jár egyedül, röviddel a megnyitás után a Duna elöntötte a kiállítás területét, azt parttalan tóvá változtatva és a balsorozat folytatódott, ugyanis néhány nappal később Bécsben kitört a kolerajárvány, ami aztán végképpen elapasztotta a látogatók számát. Mindezek ellenére újdonságként hatott, hogy míg az első világkiállításokon igyekeztek megőrizni a kiállítások iparijellegét, addig Bécsben a termékek és termelők világkongresszusához más kiállítási ágazatok és a speciális kiállítások is társultak: a képzőművészetek és az iparművészetek bemutatása mellett megtörtént az egészségügynek, az oktatásügy helyzetének és a népek életmódjának a bemutatása is. Amíg Párizs a munka történetéről adott némi áttekintést, addig Bécsben speciális kiállításokon a kézműiparok és találmányok történetét szemléltették. Sőt, még olyan kiállítás is volt, amely az ipari hulladékok újrafeldolgozásával foglalkozott.^!) A bécsi világkiállításon ott volt újoncként egy távol-keleti ország is, amely akkor kezdett hozzá gazdasági életének európai mintájú átszervezéséhez: Japán. A részt vevő japán kiállítók porcelánokat és iparművészeti termékeket állítottak ki, csupa olyasmit, amiből távolról sem lehetett következtetni a tudományos-technikai területen való későbbi fejlődésükre. Az Európán kívüli első világkiállításszínhelye 1876-ban Philadelphia, a Delaware folyó melletti ipari és kereskedelmi központ volt. Az amerikai ipar előrehaladása az első bemutatkozáshoz viszonyítva óriási volt. A mező- és erdőgazdálkodás gépesítése, a vasútépítés terén már jelentősen túlszárnyalták Európát. A bemutatott szerszámgépek közül egyesek már automatizáltak voltak, pl. revolveresztergák, egyetemes marógépek. A szerszámgépek új generációjának ezen előfutárai lehetővé tették, hogy négy-öt munkagépet egyetlen munkás kezeljen. Philadelphia után Sidney, majd Melbourne következett. A világkiállítások rendezése körül kialakult helyzet indokolttá tette, hogy azok rendezését ésszerű keretek közé szorítsák, mivel 1879 és 1988 között, tehát tíz esztendő leforgása alatt 6 világkiállítást rendeztek, ezek közül hármat egyidejűleg. Ezen kiállítások technikai szenzációkkal nem jeleskedtek és a kiállítási építmények sem voltak különösebben érdekesek. Párizs újat produkált Más volt a helyzet 1889-ben Párizsban, ahol a kiállítók és látogatók számára a Mars mezőn két mérnöki mesterművet építettek fel, amelyek a 19. század vasépítészetének addigi minden törekvésére feltették a koronát: a gépcsarnokot és a „200-lábas tornyot”. A gépcsarnokban - amelynek hossza 423, szélessége 110 méter volt - csamokdaru módjára kivitelezettt két gördülő híd tette lehetővé, hogy naponta akár százezer látogató is szemrevételezhesse a világ minden tájáról érkezett gépeket. A hidakat villamos motorok hajtották. A 304 méter magas toronyban a 60, 115 és 276 méteres magasságban kilátóhelyek voltak. A tornyot Gustave Eiffel tervezte és ő irányította építését is. A torony, amelyet hamarosan építőjéről neveztek el, Párizs egyik jelképévé vált. A kiállítást 32,2 millió ember tekintette meg. Párizs után 1893-ban ismét amerikai város, Chicago rendezett világkiállítást. A kiállítás területe minden addiginál nagyobb volt. Az amerikai építészek a Michigan-tó partján ókori görög-római stílusú „márványvárost” építettek, amely építmény a világkiállítások történetében Gipszváros néven került be. A kiállítás középpontja - tartósabb anyagból a párizsi gépcsarnok mintájára építve : a világ legnagyobb épülete, az 514 méter hosszú és 240 méter széles gépcsarnok volt. A munkagépek kiállítása még a philadelphiai és párizsi kiállításnál is világosabban jelezte a meglévő géppark technológiai tökéletesítésére irányuló törekvést. Az, hogy Chicago az Eiffeltomyot is túl akarta szárnyalni, a világkiállítások alapkoncepciójából következett. Az amerikai „világcsodának” azonban valami mozgónak kellett lenni. Ezért egy pittsburghi mérnök terve talált egyöntetű helyeslésre, hogy építsenek egy minden addigit felülmúló óriáskereket. A 80 méter átmérőjű acélkerék építmény 47 méter magas tartóoszlopokon nyugodott és 15 méter hosszú, 0,8 méter átmérőjű tengelyen forgott. A kerékre keresztben 36 vasúti kocsi nagyságú gondolát függesztettek, így egyszerre 1440 személy foroghatott az óriáskerékkel. A látványos attrakciók rendkívüli sokasága még a szakemberek és zsűritagok számára is megnehezítette a valódi műszaki újítások felismerését és objektív értékelését. ... és Párizs újra készül Még a chicagói világkiállítás előkészületei folytak, amikor a francia parlament törvényt fogadott el, hogy 1990-ben Párizsban világkiállítást kell rendezni, amelynek a tudomány és technika területén elért eredmények hatásos bemutatójának kell lennie. Annak a nyolc esztendőnek a folyamán, amely a döntéstől a kiállítás megnyitásáig eltelt, négy köztársasági elnök és nyolc kereskedelmi és iparügyi miniszter váltotta egymást a megfelelő tisztségekben. (Mi még itt nem tartunk.) A középpontban akárcsak az előző kiállításoknál a Mars mező volt, ahova számos új építmény is került, az Eiffeltornyot pedig 7000 izzólámpával világították meg. A kiállításon 100 ezer kiállító vett részt és 50 millió látogató tekintette meg. Ezeket a rekord számértékeket csak az 1967. évi montreali világkiállítás tudta felülmúlni. A fő vonzóerőt a világ legnagyobb villamos centraléja képviselte, amely a kiállítás egész területét ellátta a világításhoz és az erőgépek táplálásához szükséges villamos energiával. Összteljesítménye 29 200 kW volt. A kémia, optika és villamosság számára kiállítási csarnokokat építettek. A legtöbb látogatóval a vasbetonból készült vízi kastély és a mögötte lévő villamossági palota büszkélkedhetett. Az utóbbiban volt a „villamosság emlékcsarnoka”. A sötétség beálltakor a kiállítás egész területét ünnepien kivilágították, amihez 19 ezer villamos izzólámpát és 3 ezer ívlámpát használtak. Fényorgonák segítségével már fénybetűket is tudtak rajzolni. Amíg a londoni első világkiállításon az ipari forradalom univerzális moteljaként a gőzgép szimbolizálta a műszaki haladást, addig a századfordulói párizsi kiállítás teljes egészében a villamosságnak, a hasznosítható energia ezen új formájának a jegyében állott. A világsajtó lelkesen hirdette a villamosság korszakának bekövetkezését. A századfordulót követően a világkiállítások történetét is jelentősen befolyásolták a lezajlott világháborúk, különösen a második. Közben a technika rohamlépésekkel haladt előre és a megrendezett világkiállításokon bőven akadt bemutatni való kulturális és tudományos-technikai újdonság. Hiszen erre az időszakra esik az emberi beszédet rögzítő hangosfilm, az atommodell, az izotópkutatás, a szupravezetés, a rádiózás, a képtávíró, a televíziózás, a radarkísérletek, az atomkísérletek, űrtechnika, lézertechnika, számítástechnika, mikroelektronika stb. kezdete és fejlődése. Az első világháború után új korszak kezdődött a világkiállítások történetében. 1928- ban 31 ország részvételével létrehozták a Világkiállítások Nemzetközi Irodáját. Ez az iroda határozza meg a világkiállítások helyét, időpontját és jellegét. Ugyanakkor egyre jobban érvényesült az a francia felhívás is, hogy a kiállítók pavilonjaikat nemzeti építészetük jellegzetességeivel építsék fel. Az 1900-as párizsi nagy világkiállítást követő bemutatókról csupán csak hármat említenék meg: Brüsszelt, Montreali és Osakát. A nagy világégés, a második világháború után Brüsszel volt az első jelentős világkiállítás helyszíne. Pontosabban az igazi Brüsszeltől északra elterülő Laeken, a belga királyi család rezidenciája mögötti terület. A királyi park is önmagában két világkiállítási látványossággal rendelkezik: a kínai pavilon és a japán torony. Mindkettőt II. Lipót vette meg még az 1900-as párizsi világkiállításon. A világkiállításra Brüsszel egy jellegzetes, a város egyik új jelképévé lett épülettel, az Atomiummal készült és a kiállítás témája az atomkorszak. Három belső gömbjében a nukleáris energia békés felhasználását bemutató kiállítás foglalt helyet. Majd a következő nagy 1967-ben Montreal, a vonalzóval húzott város mesterséges, szigetekre épült kiállítási területe volt, Kanada állami létének századik évfordulója alkalmából. „Az alkotó ember”, „A felfedező ember”, „Az ember és a világűr” stb. téma pavilonokkal és az egész kiállítás alapgondolata: „Az ember világa”. Közismert Kanadában az angol-francia ellentét. A pletykák szerint azért került a világkiállítás a Szent Lőrinc folyó közepén létesített mesterséges szigetekre, (15 millió tonna földet, követ hordtak ide) mert a folyó egyik oldala francia városnegyed, a másik oldala angolok lakta rész. A kiállításon volt tökéletesen berendezett szénbánya, a közönséget mélybe szállító kasokkal, fából faragott falu, követ és vasat lyukasztó lézersugár, robotember, gondolkodógép, szuperszonikus repülőgép, űrhajó, indián falu stb. A kiállításon nem azt írták ki, hogy a „kiállított tárgyakhoz nyúlni tilos”. Éppen fordítva, a jelszó: tessék közelebb jönni, megfogni, kipróbálni. Be lehetett ülni az amerikai űrhajósok helyére és a szovjet pavilonban kipróbálni a súlytalanság állapotát. (Nem csoda, hogy órák hosszat kellett sorban állni egy-egy pavilon előtt.) Az Expo minden látgatója érezhette, ő maga is része a XX. század nagy emberi közösségének, ő is az atomkorszak gyermeke. A kiállításról elmondható, hogy földünk minden kincsét bemutatta. Az egész világ művészetét bemutató élményekben lehetett része a közönségnek. Nem maradhat említés nélkül Japán második legnagyobb, Osakában - a vizek városában - 1970-ben rendezett világkiállítás sem, mivel a Montrealival összehasonlítva hasonló nagyságú volt és a 64 millió látogató számát tekintve felül is múlta azt. A kiállítás látványosságai közül a szó szoros értelmében kiemelkedett az Expo-torony. A legérdekesebb látnivalók közé tartozott az ENSZ-kiállítás, a japán nemzeti pavilon és a japán népművészeti bemutató, de a többi kiállítók is remeket alkottak. Ami biztos: Bécs ismét és... _______________________ Budapest még nem döntött véglegesen, hogy vállalja-e a világkiállítás szervezésével járó gondokat, anyagi terheket. Természetesen a világkiállítások nem csak a rendező város gondjai, hanem az egész országé. Egy biztos, bármilyen döntés születik is, rekordot nem fogunk dönteni. Amennyiben a döntés a világkiállítás szervezésében való részvétel mellett történik, a látnivalók sorából Tolna megye nevezetességei, népművészete, temészeti szépségei sem maradhatnak ki. Ha már Tolna megyéről van szó, nem maradhat ki a megye nevezetességei közül a paksi atomerőmű sem. Igaz, hogy egy atomerőmű bemutatása ma már nem tartozik tudományos-technikai újdonságok közé, de ezen a téren olyant tudnánk bemutatni, amivel a szomszédban a „sógor” nem rendelkezik. Természetesen ehhez szükséges egy megfelelő színvonalú látogatóépület megépítése és az építéshez szükséges anyagi eszközök. Amennyiben ez meglesz, úgy gondolom vállalatunk dolgozói szívesen vállalják a világkiállítás szervezésében való részvétellel járó többletfeladatokat és a „Hidak a jövőbe” ívelése nem rajtunk fog múlni. GYARMATI LÁSZLÓ
